Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)
Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)
Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)
Ebook146 pages2 hours

Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)

Rating: 0 out of 5 stars

()

Read preview
LanguageMagyar
Release dateNov 27, 2013
Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)

Related to Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)

Related ebooks

Reviews for Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)

Rating: 0 out of 5 stars
0 ratings

0 ratings0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - Kálmán Thaly

    The Project Gutenberg EBook of Régi magyar vitézi énekek és elegyes

    dalok (1. kötet), by Kálmán Thaly

    This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with

    almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or

    re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included

    with this eBook or online at www.gutenberg.org

    Title: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet)

    Author: Kálmán Thaly

    Release Date: March 13, 2013 [EBook #42325]

    Language: Hungarian

    *** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK RÉGI MAGYAR VITÉZI ÉNEKEK ***

    Produced by Albert László from page images generously made

    available by the Google Books Library Project.

    Megjegyzések:

    A tartalomjegyzék (437. oldal) a második kötet végéről származik.

    Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.ca/books?id=ZCGJOtjBsPwC.

    Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.


    VITÉZI ÉNEKEK

    ÉS

    ELEGYES DALOK.

    ÖSSZEGYŰJTÉ

    THALY KÁLMÁN.

    KÉT KÖTETBEN.


    RÉGI MAGYAR

    VITÉZI ÉNEKEK

    ÉS

    ELEGYES DALOK.

    XVI-IK, XVII-IK ÉS XVIII-IK SZÁZADBELI

    EREDETI KÉZIRATOKBÓL

    ÉS

    RÉGI SZÉTSZÓRT NYOMTATVÁNYOKBÓL

    EGYBEGYŰJTÉ S JEGYZETEKKEL ELLÁTTA

    THALY KÁLMÁN.

    TOLDALÉK: A BUJDOSÓ BALASSA BÁLINTNAK KÉT

    EDDIGELÉ ISMERETLEN KÖLTEMÉNYE.

    ELSŐ KÖTET.

    PEST, 1864.

    KIADJA LAUFFER VILMOS.


    TEKINTETES

    SZALAY LÁSZLÓ

    URNAK

    A MAGY. TUD. AKADÉMIA RENDES TAGJÁNAK ÉS TITKÁRÁNAK,

    MINT HAZÁNK KOSZORÚS TÖRTÉNETIRÓJÁNAK

    HÁLÁS TISZTELETE JELÉÜL


    Tájékozásul.

    Irodalmunk költészeti ereklyékben, különösen pedig vitézi és történeti énekekben, más nemzetekéhez mérve, fölötte szegény. Legalább az általános hiedelem ez. S valóban, eddigelé a közönség a régiekből Tinódyn, Ilosvayn, Balassán, Rimayn, Zrínyin és Gyöngyösyn kivül alig ismert egyebet, mint a mit a sokérdemü Toldy Ferencz („Handbuch d. ung. Poesie, úgy „Magy. Költészet Kézikönyve) és Erdélyi János (a „Népdalok és mondák" dalai között) napvilágra juttattak, – sőt a legtöbben még az imént elésorolt XVI. és XVII-ik századi hires költőket is csak Toldy mutatványaiból ismerik.

    Toldy leginkább műköltők elmeszüleményeit, Erdélyi pedig most élő, újabbkori népdalokat közölt, – bár ez utóbbinál igen sok becses régi népies dalra, vagy daltöredékre is akadunk.

    És több ezeknél épen nem léteznék?… És e töredékeket épen nem lehetne-e kiegészíteni?…

    E gondolat régóta űz és hajt.

    Tudjuk, hogy a magyar mennyire költői kedélyü nép. Pannónia földén kinyiló mezőben, hervadó erdőben, patakok partjain, tenger-pusztaságon, – mindenütt, mindenütt, teremnek a dalok. A huszár honvágyát, a betyár üldöztetését, az elhagyott szerető bánatát dalban panaszolja el. A leányok dal közt fonnak; a vőfél a lakodalomra versben híjja meg a vendégeket; a felköszöntéseket gyakran versben mondják; ha valakit ki akarnak üldözni a világból: csúfos nótát csinálnak rá, – sőt még a halálra itélt rab is a siralomházban – mint nem régen Fábián Pista – versben bucsuzik el az élettől.

    S Árpád ős honában, hol a kis gyermekek még ma is dudolják a régi dalt:

    hajdanában nem lett volna ez igy?! A népköltészet fája csak századunkban virágoznék-e ily buján?… Nem; népköltészetünk – hiedelmem szerint – még hanyatlott, s hanyatlik folyton, – hajdanában sokkal dúsabb vala.

    A polgáriasodás ellensége a költészetnek; az emberek kedélyét prózaivá teszi. A vasuti vonatok döbörgése, a gépek csörömpölése elül a regés várak tündérei rejthelyeikbe vonulnak.

    A magyar régenten bizonyára még dalosabb nemzet vala, mint most.

    Ha a már Attila, Árpád udvarában kedvelt énekesekről, hegedősökről mitsem tudnánk is: egyes szájról szájra fennmaradt dalsorok sejtetik velünk, hogy harczos őseink énekelve mentek a csatákba, dalban lelt hangot diadalmaik öröme, dal enyhité bujdosásaikat, s dal adott balzsamot a nehéz időkben a honfiak vérző sziveire.

    Ennyire dalos nemzet levén a magyar eleitől fogva: lehetetlen, hogy a leviharzott két Zápolya-, Bocskay-, Bethlen-, I. Rákóczi György-, Tököli- és II. Rákóczi Ferencz-féle nemzetiségi és szabadságháborúk, úgy a törökkel vítt több százados harczok meg ne termették volna a magok dalvirágait, mint megtermék a spanyol-mór küzdelmek a halhatatlan „Cid el Campeador"-t, és a szebbnél szebb románczok sok százát.

    Bizony, bizony, hazánkban is százanként élhettek ily dalok, s a sok hegedős ajkain: tábortüzeknél, kandalló-láng mellett Kárpátoktól Ádriáig, és Trencsénytől le Brassóig zengtek és harsogtak.

    S hogy van mégis,

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1