Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Coming Out Könyv
Coming Out Könyv
Coming Out Könyv
Ebook145 pages2 hours

Coming Out Könyv

Rating: 5 out of 5 stars

5/5

()

Read preview

About this ebook

Ez az írás egy meleg ifjúsági lelkész előbújásának története, napjaink Magyarországában. Marcell megosztja tapasztalait, amelyeket szerzett ezen az úton. Élettörténeti szakaszok váltakoznak értelmező, elemző kitekintésekkel.

LanguageMagyar
Release dateDec 2, 2013
ISBN9781310742019
Coming Out Könyv
Author

Marcell Kincses

Marcell Kincses

Related to Coming Out Könyv

Related ebooks

Reviews for Coming Out Könyv

Rating: 5 out of 5 stars
5/5

3 ratings1 review

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

  • Rating: 5 out of 5 stars
    5/5
    aterzem!

    1 person found this helpful

Book preview

Coming Out Könyv - Marcell Kincses

Ez a könyv nem tudományos értekezés, és nem is rideg teológiai disszertáció. De nem is a meleg élet ábécéje. Személyes és bensőséges hangon osztom meg a saját történetemet, egy fiatal meleg lelkész srácét, aki kénytelen volt otthagyni a hivatását azért, hogy megtalálhassa önmagát. Nem célom, hogy a homoszexualitással kapcsolatban minden nyitott teológiai kérdésre itt válaszoljak, ki fog derülni, hogy nem ez a lényeg. Sokkal inkább szerettem volna a személyemen keresztül közel hozni az Olvasóhoz azokat a dilemmákat, félelmeket, és megoldásokat, amelyekre jutottam, ott és akkor, öt évvel ezelőtt, 27 évesen, és azóta. Ezek a dilemmák és megoldások mégis mélyen megmerítkeznek azokban a teológiai igazságokban, amelyek egyrészt a küzdelmeim magját is alkották, de amelyek a feloldozáshoz is elvezettek, s amelyek olyan drágák nekem. Ezért tartom fontosnak, hogy beszéljek róluk, és ezeket se hallgassam el. Coming outolok, nem csak melegként, hanem hívő keresztényként is. Mert ez a kettő identitás együtt él bennem, mindenestül az én történetem.

Az elbeszélésem mindenkihez szól, aki kíváncsi rá – nem csak keresztényeknek, de nekik is. Talán sikerül más fényben láttatnom a melegeket, mint ahogy eddig látták őket. Nem csak az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) közösségnek szól, de nekik is. Talán sikerül más fényben láttatnom Istent, mint ahogy eddig látták Őt. És szól a történetem a heteró barátoknak, kollégáknak, családtagoknak is, akik mellett ott van valahol az a bizonyos meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer barát, kolléga, rokon, aki bizony tudna sokkal többet is mesélni magáról, ha merne, ha érezné, hogy lehet. Közös feladatunk van, jól élni az életet, méltósággal, egymást megbecsülve, úgy, hogy érdemes legyen.

A történetem bensőséges utazásra hívja az Olvasót, ezért megelőlegeztem benne a tegező formát.

A szövegben szereplők neveit mind megváltoztattam.

Képeslap egy szép utazásról

– Akkor hogy is mondtad, hattyú lesz a főmotívum? – kérdez a tetováló- művész, miközben a pultra támaszkodik.

– Igen, de figyelj Iván, ez nagyon durva! – lelkendezem az első találkozónkon, ahol még csak a tetoválás koncepcióját beszéljük meg.

– Mi? – fordul felém Iván a belvárosi tetováló-szalon félhomályában.

– Már rég eldöntöttem, hogy a tetoválásomon a főmotívum a fekete hattyú lesz, amikor utána olvastam neten, és figyelj, most jön: a fekete hattyú populáció egy negyede homoszexuális kapcsolatban él! Egy negyed, érted te ezt? Minden negyedik hattyúpár meleg. És még szaporodnak is!

– Ne bassz, mi van?! – röhög fel a sokat látott művész, láthatóan tetszik neki ez az abszurd sztori.

– Az van, hogy a hattyú gúnárok is párt alkotnak, meg a tojók is, már, akiknek ilyen a szexuális orientációja, és rendesen fészket építenek maguknak, őrzik a territóriumukat, meg minden. És a gúnárok odacsábítanak egy tojót a fészkükhöz, párosodnak vele, a tojó letojja a fészekbe a tojásokat, és aztán a gúnárok elűzik a tojót, és maguk keltik ki a tojásokat, meg nevelik aztán fel a fiókákat. Ugyanezt megcsinálják a leszbikus tojópárok is a gúnárokkal. Ez kész, ez nagyon durva! És ezek is monogám párok, a hattyúk többnyire életre szólóan választanak maguknak párt, ezt gondolom tudtad.

– Ne már, ezt nem hiszem el! Ez kész! – hüledezik. – És akkor már előtte eldöntötted, hogy hattyút rakatsz magadra? – kerekedik ki Iván szeme.

– Igen- igen, ez tök durva, nem? Komolyan, ezt csinálják. Érted? És amikor ezt elolvastam, na, az volt az utolsó ilyen megerősítés, hogy ez így kerek, ez a tetoválás-sztori. Szerintem akkor nyugodtam meg végérvényesen, hogy tényleg belevágok.

– Hát ez szép. És akkor lesz még, mit mondtál? Ginkgo meg lótusz? Annak is van története?

– Persze, abszolút. A ginkgot már évek óta szeretem, az abszolút egy ilyen szimbólum számomra. Sok szempontból. Nagyon tetszik a levelének a formája, mint egy legyező, olyan letisztult, egyszerű, harmonikus, és ősszel aranysárga lesz, nem valami ronda barna, hanem gyönyörű napsárga. Azért is ültetik sokfelé a városban dézsás faként, mert hihetetlenül ellenálló, jól bírja a városi szmogot, és még pont hogy ő bocsát ki sok oxigént cserébe Aztán ott van az is, hogy gyakorlatilag változatlanul maradt fenn a dinoszauruszok kora óta, túlélt, és mostanra még divatos is lett, New Yorktól Tokióig előszeretettel ültetik pont ezért a belvárosba, meg parkokba, itt Pesten is rengeteg van. De ami talán a legszimpatikusabb tulajdonsága számomra, az az, hogy mi kell ahhoz, hogy kikeljen a magja. Csak akkor kel ki a mag, hogy ha előtte két hónapig hideghatás éri, magyarul, ha be is gyűjtöd ősszel a magját, ki kell raknod az erkélyre télre, vagy a mélyhűtőbe leginkább, hogy szabályosan megfagyjon. Nem baj, hogy ezeket így elmondom? Csak nekem ez fontos, meg talán neked sem árt érteni a szimbólumok hátterét. – kérdezem kicsit elbizonytalanodva.

– Nem, ez tök jó, hogy megtaláltad a saját szimbólumodat, mondjad csak, érdekel. A legtöbb ember csak besétál ide, és fingjuk nincs, hogy mit akarnak magukra varratni, csak kitalálták, hogy tetoválást akarnak. Olyankor nekem kell segítenem, hogy találjanak valamit, ami az övék lesz, aztán vagy sikerül, vagy nem. De ez jó, hogy te tudod, hogy mit akarsz. Ez tetszik. Na, mondjad, mi van a maggal?

– Oké. Tehát, hideghatás kell, hogy érje. Ez nekem nagyon betalált. Ahhoz, hogy tavasszal az új élet kihajtson, meg kell, hogy előzze egy inkubációs idő. Gyakorlatilag egy hosszú, hideg, magányos, csendes időszak. Ez kell az élethez. Amikor ez így összeállt nekem, az az egyik legbátorítóbb dolog volt az életemben. Hogy ennek így kell lennie, hogy ezzel nincs semmi baj. Hogy meg kell küzdeni azért a tavaszért, az új életért. Hogy azt ki kell várni, türelemmel. Át kell menni ezeken az időszakokon, mert eljön a tavasz. Ez sokat jelent nekem. Szóval a ginkgo így egy mondatban az élet győzelmét jelenti a számomra, a nehézségek ellenére való túlélést, a szépséget, a túlcsorduló, növekvő életet.

– Ez szép. Tényleg szép. És a lótusz?

– Annak is gyakorlatilag nagyon hasonló az üzenete, azt még csak nem is én találtam ki, a lótusz mitológiája az valami ilyesmi: a lótuszgyökér a tó fenekén, az iszapban van, és a virágnak át kell küzdenie magát a sötét iszapból a fény felé a víz alatt, és aztán a víz felszínén elterülve bontja ki a virágát. A spiritualitásnak, a tisztaságnak, az életnek a jelképe. Illetve nagyon szeretem azt a fajta lilás- mályvás színt, amilyen a lótusznak van, olyan színű legyen!

– Rendben, olyan lesz, majd segítesz kiválasztani a színt.

– Na, szóval így ez a három szimbólum valahol mind ugyanazt jeleníti meg, és mind rólam szól, gyakorlatilag az én történetem. És szeretném, ha az lejönne, hogy van egy küzdelem, egy harc, amiből aztán felülkerekedik az Élet, a szépség, a méltóság, de hogy ez a kettő együtt van, dinamikus módon. Mindenképpen hangsúlyos a szépsége, a méltósága ennek az útnak, és a béke, a harmónia, amire jutottam.

– Ez elég kerek. Azért úgy tűnik, ezt nem egy éjszaka alatt raktad össze magadban, ezen sokat agyalhattál.

– Abszolút. Figyelj, egy kerek évet vártam vele. Kipattant a fejemből a gondolat, hogy japán fél ingujj irezumi yakuzát akarok, és nem engedtem meg magamnak, hogy ezt tettekre váltsam, mielőtt tutira biztos lettem volna benne, hogy ezt akarom. Úgy voltam vele, hogy érlelődjön ez a gondolat, aludjak rá jó sokat, lásson ez a gondolat tavaszt, nyárt, őszt, telet, hogy eldőljön, még mindig akarom-e. Eltelt az év, és még mindig akartam.

– Na, figyelj, ha gondolod, akkor kezdjük.

– Huh, oké. Kezdjük...

Gyermekkorom

Fantáziadús gyerek voltam. Talán az álom az egyik jó mérőpontja egy ember fantáziájának. Álmaimban sokszor repültem, nagyon sokszor! Víz alatt is úsztam, miközben tudtam venni levegőt. Mesefilmekbe úgy el tudtam merülni, hogy anyu többször rám szólt, hogy tátott szájjal nézem a filmet, gondolom neki is feltűnt, hogy nagyon benne vagyok a történésekben, ez persze mindig idegesített, mert nem akartam, hogy kizökkentsen. Még Németországban, ahol három évet éltünk öttől nyolc éves koromig – láttam az „Utolsó Egyszarvú" című rajzfilmet. Máig nem tudok olyan rajzfilmet, ami ilyen hatással lett volna rám. Művészi, és nyomasztó is egyben, de mindenképpen katartikus volt. Már akkor arra gondoltam 6-7 évesen, hogy biztos, hogy ezt gyerekeknek szánták? Nagyon mélyen magamba tudtam engedni minden érzelmet, fantáziát, reményt és szándékot.

Az akkori Nyugat-Németországban egy faluban éltünk, ami mondjuk nem azt jelentette, mint itthon egy falu, már 27 éve sem, annál fejlettebb volt minden. Rengeteget, rengeteget bóklásztam a természetben, a falu szélén, mezei nyulakat próbáltam spárgából készített lasszóval futva utolérni és elkapni, meg bemásztam a nagy beton konténer kukába a ház előtt, békát fogtam, cserebogarat, madárfészkeket fosztogattam, szóval egy vásott kölyök voltam. A természet, az állatok világa kisgyerekkoromtól rabul ejtettek, és az éhes, kíváncsi természetem szívott mindent magába, mint egy szivacs. Nem csoda, hogy bár csak később, sőt viszonylag későn, gimiben akadtam rá Gerald Durrell természetbúvár regényeire, aki nagy hősömmé lett, és nagyon irigyeltem is őt a korfui gyerekkoráért, ahol 150%-on kiteljesedhetett benne ugyanaz a természetet felfedezni vágyás, ami bennem is megvolt. Míg ő a korfui villájukba és annak kertjébe nagyjából bármilyen állatot hazavihetett, amit nem tiltott meg neki „mama, addig én az akkori negyedik emeleti lakásunkba már sokkal kevesebb csúszómászót hordhattam fel, nagy bánatomra. Örökös vita és alkudozás volt ez szüleimmel: „tényleg megígérem, hogy nem fog kimászni az akváriumból, ne aggódj anyu! lécciii

Enjoying the preview?
Page 1 of 1