Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Életed harcai
    Életed harcai
    Életed harcai
    Ebook93 pages1 hour

    Életed harcai

    By Frank van der Kok

    3/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Az Életed harcai egy igaz történeten alapul. Egy balesetet szenvedő lány története, aki szeretteivel együtt vívja meg élete harcát. A történet róla szól, de nem neki. És nem is csak hasonló sorsú társainak. Az élet nagy harcaiba látunk bele, ki-ki megtalálhatja benne saját érzéseit, félelmeit, örömeit és reményeit. Ajánljuk mindenkinek aki nehéz pillanatokat él meg.

    This book, The fights of your life, is written in Hungarian. It tells the story of a young woman who suffered an accident and therefore was forced into the fight of her life. Based on a true story, the book gives insight into the feelings, worries, happy moments and hopes of a true fight. The fights we all encounter one way or the other in our lives. We recommend it to all those who are going through such a difficult period.

    LanguageMagyar
    PublisherFrank van der Kok
    Release dateSep 28, 2013
    ISBN9781301222766
    Életed harcai
    Author

    Frank van der Kok

    Frank van der Kok is a Hungarian writer, currently living in Netherlands. Author of Fights of Your Life and Twice, a series of fictional memoire.Frank van der Kok's dèbut novel, the Fights of Your Life was first released in Hungarian in September 2013, to be then published in April 2014 in English as well. It tells the story of a young woman fighting for her life after a severe car accident. While the story is based on real events from the author's recent life, the book still remains fictional, showing the events in a subjective manner.The story of Flower now continues. Twice, as the title of the new book suggests. Only years after recovering from a severe brain damage, Flower is now back in the surgery rooms. To fight the biggest nightmare of our times - cancer. Will she survive? Twice?Frank van der Kok tells this unique and touching story in a light and informal way. As if we would be discussing throughout the night, at the candle light, over a good old wine. Dare to open his books. You will never put them down again...Sample readers' reviews:"Amazing book, just like the key players in it. I laughed a lot at the well placed irony, but I also cried a lot. Fantastic reading""While reading this book you will realise how insignificant and unimportant dreams and wishes we follow at times. Those who never had to go through anything similar will hopefully go home and hug their spouse and children, reconsidering their values.""I met several people who didn't want to read this book, expecting it to be a depressing story; a story that would take their joy of life and energy for weeks. But then aftetr finally reading it they changed their views completely. The book gave them strength and faith. And a completely new viewpoint on life."Follow Frank van der Kok in all major social media platforms.

    Related to Életed harcai

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Életed harcai

    3/5

    2 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Életed harcai - Frank van der Kok

      Kedves Olvasóm! Köszönöm, hogy rászántad magad erre a kis könyvre. Gondolom nehéz helyzetben vagy. Nagy harcot vívsz. Az élet nagy harcai egyikét. Vagy saját sorsoddal, vagy valakiével, aki közel áll hozzád. Vagy csak segíteni szeretnél valakin, aki szenved? Mert megsajnáltad? Vagy, mert ez a munkád?

      Nem is számít. Mindenkinek vannak harcai, előbb vagy utóbb mindenki megvívja élete harcát. Kívánom, hogy a Te harcod ne legyen ennyire zord, mint amit a következő oldalakon fogsz olvasni. De még inkább kívánom, hogy bármilyen kemény harcba is keverednél, mindig tudd bátran megvívni azt. Mindig legyen veled hited és a szeretet csodája.

      Írók már sokszor és sokféleképpen írtak az élet nagy dolgairól. Én nem vagyok író, így nem is török hozzájuk hasonló babérokra. Őszintén meg akartam írni amit megéltem az elmúlt néhány évben. Én nehezen találtam külső segítséget, útmutatást azokban az években. Szeretném, ha történetünk, Virág története egy lehetséges segítség lenne Számodra, kedves Olvasóm. Bármi is legyen a harc, amit éppen harcolsz, a tanulságok bizonyosan segítségedre lesznek majd.

      Használd szeretettel, és továbbítsd másoknak is.

      Hull a hó. Nézem a hópelyhek játékát. A szoba melegéből nem is érzi az ember mennyire nedvesek, mennyire hidegek... mennyire veszélyesek. Mert azok! Utálom is őket emiatt. Vagy mégsem?... Hiszen hosszú éveken át imádtam mindent, ami a télhez és a hótakaróhoz köthető. Hóember, hógolyózás, szánkózás – aztán később a lányok „mosdatása", hempergőzés a hóban – aztán a forralt bor és síparadicsomi hangulat. Mindezt imádtam! És talán még most is. De legalábbis szeretném, hisz nem változhat semmi, ez nem boríthat fel mindent, emiatt nem utálhatom meg a havazást! Még ha emlékeztet is mindarra, ami 3 éve történt. Virággal.

      Akkor is hullt a hó. Kegyetlenül – mondom ezt most, bár akkor inkább örültem neki, hisz végre megjött az első hó, végre van remény egy fehér Karácsonyra. December volt már, így jogosan aggódtunk, hogy nem lesz fehér Karácsonyunk. Aggódtunk... mert akkor még ilyenek miatt aggódtunk.

      Első fázis: Esztelen hajsza

      Jött a hívás. Az ott és akkor mindent megváltoztatni hivatott telefoncsöngés. Föl sem vettem, hisz így szoktuk. Azt mondtuk spórlás, de talán inkább egy kis gyerekkori romantika volt. Ő jelez nekem, én meg visszahívom. Játék – romantika. Hisz így ismertük meg egymást, így élveztük közös iskolaéveinket, a diákszerelmet. Szóval visszahívtam. Egy férfihang válaszolt. Bemutatkozott és azt kérdezte mikor megyek az autóért. Legalábbis én csak ennyit értettem. Agyam ott és akkor csak ennyit tudott felfogni. De lelkemben már beindult a mindent elöntő forró pánik. Mi történt? Mikor? Hogyan?... Rengeteg kérdés tolakodott az agyam felé. „A feleségem jól van?! Csak ennyi jött ki. De az indulatosan, hangosan. Mintha attól jobb lenne. A válasz még mindig hivatalos volt és semmitmondó: ő a rendőrségtől van, helyszínel, és szeretné tudni mikor, viszem el az autót. Amit a feleségem összetört. Amiben összetörte magát. A hóban. De én nem tudtam foglalkozni most ezzel. Hogy is tudtam volna?! Hisz reggel, amikor kanyarodtam föl a pályára (dolgozni, ellentétes irányba) már megálltam egy percre. Félrehúztam. Mert aggódtam. Már egy éve aggódtam minden reggel mikor dolgozni ment, hisz tudtam, hogy túl sokat vezet, túl sokat van úton. És mindig is féltem a nagy számok törvényétől. De most kicsit másképp aggódtam. Talán tudatalattimban mégis féltem a hó miatt. Vagy csak a lelkiismeretem próbálta felhívni a figyelmem, hogy kellene félni, hogy ez nem egy romantikus karácsonyi mozi. Mert nem hívott, amikor szokott. De aztán az agyam visszakövetelte magának az irányítást. Biztos csak elkésett („hisz mindig késésben van, nem tudod?), biztos csak berobogott a tárgyalásra („persze, mert az úgyis mindig fontosabb), biztos nem volt ideje csörögni. De majd fog. Mikor 1 perce visszahívtam is ezt gondoltam. „Na ugye megmondtam! – valami ilyesmit mondott az agyam diadalittasan. És akkor ez jön az ő hülye problémáival, a hó, meg az autó, meg a hülye hivatali dumája. „Uralkodj magadon!!! Most van szüksége rád! Most először az életben igazán, ne baltázd el pont most... Kezdett beindulni a túlélési ösztön. A vonal másik végéről is jött egy kis segítség, egy kis kapaszkodó, talán ott is megérezték az elmúlt másodpercek vívódásait. „A felesége nagyon megütötte magát, a mentősök most élesztik újra. Bármilyen borzasztóan is hangzik ez a mondat, ott és akkor elég volt ahhoz, hogy végre beinduljon az agyam. Ez volt az újraindít gomb. Csakhogy a számítógép legtöbbször újraindítás után már jól van. Kicsit zörög, kába, de aztán ismét a régi. De én már nem; talán soha nem?

      Vettem is a kabátom, és rohantam ki az irodából, hagyva munkát, laptopot, tanácstalan kollégákat és mindent, ami az elmúlt években az életet jelentette. Rohantam, hiszen még él, de nagy bajban van. Szüksége van rám! Ott kell lennem mellette. Beugrottam az autóba és elhajtottam. Szakadt a hó, az autópályákon megcsúszott autók imitt-amott. Ők megúszták csak ennyivel... De ettől csak még gyorsabban száguldottam, dudáltam, villogtam, siettem. A nagy számok törvénye. „Csak nem fogunk hóesés miatti autóbalesetet szenvedni mindketten ugyanazon a reggelen". A mai statisztikát már kipipáltuk, én már száguldhatok. Igen, megmagyaráztam, így már jó. Közben meg pörgött az agyam. Beugrott, hogy akár csonka is maradhat ezután. Elveszti a lábát, kezét, ki tudja mijét. Hisz ez a legrosszabb mi történhet, nemde? Felhívtam a barátnőjét, menjen a kórházba, ott várjon Virágra, hamarosan viszik. Persze ezt nem tudtam, de be akartam biztosítani magam. Ezt tanultam munkám során, erre tanított az üzleti élet. Bebiztosítani mindent többszörösen. „Ettől féltem már egy éve! A fáradtság, a hosszú

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1