A préri fantomja - Jim, a fekete lovas

E. THOMPSON

(BARSI ÖDÖN)

A PRÉRI FANTOMJA

JIM, A FEKETE LOVAS

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-344-838-0

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Barsi Ödön jogutódja

honlap: www.fapadoskonyv.hu

e-mail: info@fapadoskonyv.hu

A PRÉRI FANTOMJA

I. FEJEZET

JOHN HAYES MEGJAVUL

1.

Prescott harsogva nevetett. Vörös arca megduzzadt, mint a felfújt hólyag, szája tátogott, mint a partra vetőit csuka szája.

– Hurrá, John – üvöltötte –, ez aztán lövés volt!

John Hayes, egy fiatal, vidám fickó, csillogó szemekkel állt a cowboyok között. Hayes arca szabályos volt, szinte szép. Napsütötte, barna szín égett a bőrén, szemei acélkéken csillogtak, szája nevető volt, orra egyenes. Cowboy-ruhás alakja kimagaslott a többi közül.

Prescott intett a kövér Garricknek.

– Egy pohár whiskyt Johnnak!

Garrick, az „Igyál cowboy" című kocsma tulajdonosa, fürgén tolta a fiú elé a whiskyt. Hogyne sietett volna Garrick, amikor a mai forgalmat John Hayesnak, vagy ahogy a kis Platte City környékén nevezték, a mesterlövőnek köszönhette. Hayes ritkán jött be a prériről a kisvárosba, de ha bejött, akkor csodájára jártak az emberek. Hayes úgy lőtt, mint Tell Vilmos, sőt még annál is jobban. Hayes tudta, hogy a revolvere nem érzéketlen jószág a kezében, hanem olyan, mint más érzékszerve, olyan, mint az ideg. Ahogyan füleivel hallott, a szemeivel látott, szagolt, ízlelt, tapintott úgy lőtt a revolverével, halálos biztonsággal.

Joe Prescott, a Sheridan-farm naplopó cowboya, aki sohasem dolgozott, de mindig tele volt pénzzel, biztatgatta.

– Találd el ezt, John! Fogadjunk, hogy nem találod el!

És John Hayes a maga biztonságával tüzelt és mindig talált, mindig és pontosan a megjelöli célba.

Platte City lakói ilyenkor mindig féltek. Nincs mindenkinek idegzete nyugodtan állni egy revolver előtt, amelynek csövéből éles golyók repkednek. Csak az „Igyál, cowboy" vendégei, cowboyok és farmerek nevettek John Hayes pompás lövésén és azon, hogy a céltáblák milyen ideges félelemmel loholnak tova.

Joe Prescott nevetett és ezüstdollárost röpített, a levegőbe.

– Lyukaszd át, John!

A fényes ezüstdollár felrepült a magasba: megperdült és ebben a pillanatban Hayes keze villámgyorsan kapott a Colthoz és még gyorsabban tüzelt.

A dollár pendült a levegőben s ugyanakkor Hayes bal kezében eldördült a másik Colt is.

Az ezüstdollár, mint lelőtt madár, ólomként zuhant alá a porba.

O’Neill, az ír ugrott oda és emelte fel a földről. Elámult szemmel nézte a lövésektől meggörbült és kilyukasztott pénzdarabot.

– Ejha, John!

Nevettek, durván, vad nevetéssel, ami csapott, mint az ostor.

– Whiskyt, vén méregkeverő!

Garrick loholt, izzadt, és a whisky leömlött a mindig száraz torkokon.

Joe Prescott üvöltött.

– Hurrá, John Hayes!

Prescott fizetett. Hayes félelmetes volt, tehát egyhangúan csattant a hang az emberek száján.

– Hurrá, John Hayes!

2.

Az „Igyál, cowboy" nem volt jó hírű hely, egyáltalán nem lehetett azt mondani, hogy Platte City elitje gyűlt itt össze. Annál is inkább, mert Platte Citynek nem volt elit lakossága. Ha valaki, talán egy denveri utazó az elit lakosság után érdeklődött volna, akkor sértődött arcok néztek volna rá és hamarosan kiebrudalták volna a városbél. Platte City lakói becsületesen dolgozó farmerek voltak, iparosok, akik a Colorado állam délnyugati csücskében iparkodtak élni.

Messziről felkomorlott a Blanca-csúcs, a Rocky Mountains nyugati nyúlványa. Nagy város csak Ouray volt, az is kétszáz mérföldnyire feküdt Platte Citytől. Délre New-Mexikó terült el, nyugatnak Utah és délnyugatnak Arizona.

De Platte City büszkén vallotta magát coloradóinak, azért is nevezték el a várost Colorado északi részén rohanó folyójáról, pedig közöttük volt, Platte City és South-Platte River között a Rocky Mountains, a Sziklás-hegység.

Az „Igyál, cowboy" előtt tarka inges cowboyok álltak a fedett, magas dobogón, cowboyok is farmerek, akik így űzték el a forró nap unalmát, amint azt leírtuk.

Ott volt Joe Prescott, egy vad arcú cowboy a Sheridan-farmról. Prescott nagy legény volt Platte Cityben, mert mindig volt pénze. Széles vállú, izmos cowboy volt és vad. Olyan volt a járása, amit a tigrisé, nesztelen és mégis gyors. Mellette állt a pajtása, a ragyás Carl Hortsman, egy Arizonából jött cowboy. Hortsman vékony volt, cingár, ragyás és szemeiben ravaszság ült.

Most is, míg a többiek ittak, odasúgta Prescottnak.

– Vigyázz, Joe, felébreszted benne a revolverhőst.

Prescott hunyorított.

– Ne félj, olyan a kezemben, mint a bárány.

Garrick, az „Igyál, cowboy" tulajdonosa kövér volt, mint egy hízott disznó. Arcába szinte beledagadtak a szemei, orra alig volt meg szája. Jóindulatú ember volt, csak korlátolt.

O’Neill volt ott még, az ír, Georg Turner, a farmer, Wetterlein, a hobó. Azonkívül egy csapat ember.

John Hayes ivott és mosolygott. Őszintén örült, hogy ünnepelték. Hayes nem merte feltételezni senkiről, hogy ugratja. Nem hitte volna el, hogy Prescott üldözötté akarja tenni…

Prescott a vállára ütött.

– Bravó, young friend! Ez mind szép, amit csináltál, de ezek halott tárgyak. A levegőbe dobott dollár, a célpontul kitűzött kártya…

Csönd lett. Az emberek felfigyeltek. Maga Hayes is érdeklődve nézett Prescott arcába, aki zavartalanul folytatta.

– De biztos-e a kezed, ha élő emberek mellett álló célokra tüzelsz? Látod John, ebben kételkedem.

John Hayes már sokat ivott. Többet, mint szokott. Prescott nyakló nélkül rendelt. És most feldacosodott benne annak az embernek a bátorsága, akinek ügyességében kételkednek. A hangja megélesedett.

– Minden célt eltalálok Joe!

– Nem félsz?

Hayes hangja sértődött volt.

– Mitől?

– Hogy nem találsz, és akkor baj lesz.

– Hayes nevetett.

– A kezem biztos, Joe!

Prescott cigarettát sodort, rágyújtott, kifújta a füstöt és halkan szólt:

– Figyelj rám John Hayes…

3.

Joe Prescott szeme megvillant. Keze előremutatott.

– Látod Coyle doktor kertjét?

– Yes.

– Coyle doktort is?

– Igen.

– Ha ideállsz, akkor meglátod a kerti díszt. Azt a piros gömböt, amely Coyle doktoron túl van.

John Hayes odaállt és látta. Az asztalnál ült a szemüveges Coyle doktor s az asztalom túl tíz centiméternyi szélességben egy piros gömb díszlett.

– Látod Hayes?

– Látom.

– Hát lődd le a gömböt!

Hayes bólintott.

– All right Joe.

O’Neill, az ír hirtelen megszólalt:

– Ne bolondozz, Joe!

De Prescott hangja élesen csenget fel.

– Csönd legyen.

Hayes célzott, csak egy hosszú másodpercig, félig lehunyt szemekkel, kicsit előredőlve, aztán tüzelt.

Csak azt látták, hogy Coyle doktor felkapja a fejét, és a piros kerti dísz ezer darabra törik.

Néma csönd lett. Coyle doktor a kocsma felé nézett, szemüveges szemei csillogtak a nap fényében. Megismerte John Hayest és dohogva vonult be a házba.

Hayes mosolygott.

– Nos, Prescott?

Joe Prescottból hidegen csattant a hang:

– Whiskyt!

Az úton egy kocsi jött. Öreg farmer hajtotta, Paul Hunter. Szájában pipa lógott. Prescott agyában új ötlet villant.

– Lődd ki az öreg Hunter szájából a pipát, John!

John Hayes előtt vörös ködök láncoltak. Most már vitte a vére.

– Yes!

Célzott. Tüzelt. Hunter szájából apró darabokban esett ki a pipa. A farmer meghökkenve nézett John Hayesre, aztán odavágott a lovak közé és elporzott.

Kitört a nevetés, vadul, orkánszerűen. Úgy gyöngyözött fel a torkok mélyéről, mint a pezsgő habja. Harsogott, rikácsolt a nevetés, és John Hayes úgy állt közöttük mosolyogva, mint egy vásott fickó.

O’Neill kezében cigaretta volt… Hayes most már felszólítás nélkül is tüzelt. A golyó lecsapta az ír kezéből a cigarettát. Újra lőtt, Prescott kezében összetört a pohár. Ismét tüzelt, s Hortsman fejéről lerepült a kalap. Olyan volt Hayes, mintha megbolondult volna.

A nevetés abbamaradt, mintha éles késsel vágták volna el. O’Neill sápadt lett, mint a halál. Prescott megremegett, Horts­man homlokán vércsík szaladt le…

Prescott felállt.

– Elég volt, John!

Hayes szemei megvillantak.

– Indulj, Joe!

Prescott beszívta az ajkát.

– Hová?

– Oda a kerítéshez. Gyorsan, mert… – és Hayes kezében megmozdult a revolver.

Joe Prescott tudta, mi az, ha Hayes lő. Érezte most, hogy Hortsmannak igaza volt. Azt akarta, hogy Hayes igyon és megsebesítsen valakit. Ha üldözik, akkor Prescott főnöke befogadja. A banda olyan emberrel, mint