Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Hősök emlékezete: Versek 1981-1984
    Hősök emlékezete: Versek 1981-1984
    Hősök emlékezete: Versek 1981-1984
    Ebook106 pages53 minutes

    Hősök emlékezete: Versek 1981-1984

    By Hegedüs Géza

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Az 1981–1984 között keletkezett versek emléket állít a kultúra hőseiről, az európai irodalom legnagyobb alkotóiról. Az ő munkásságukat, művész sorsfordulókat jelentő újításaikat eleveníti fel – vagy úgy, hogy verset szentel nekik, vagy úgy, hogy – akár nevük említése nélkül is – felidézi az általuk feltalált vagy legművészibb tökélyre vitt versformákat. Hősök idézésében és versformák felhasználásában igen nagy utat tesz meg a költő: Vergiliustól Petrarcán, Shakespeare-en keresztül Heltay Jenőig járja be az európai és magyar műveltség századait. Ami új benne: az a gyász hangja, egy humanista módján megélni próbált megrendülés formába és versformába fegyelmezés; az öregedés lélekárnyalatainak racionalizálása.
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633743164
    Hősök emlékezete: Versek 1981-1984

    Read more from Hegedüs Géza

    Related to Hősök emlékezete

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Hősök emlékezete

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Hősök emlékezete - Hegedüs Géza

      HEGEDÜS GÉZA

      HŐSÖK EMLÉKEZETE

      (VERSEK 1981–1984)

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

      Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest

      Borító: Rimanóczy Andrea

      978-963-374-316-4

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © Hegedüs Géza jogutódja

      A HATVANKILENCEDIK UTÁN

      A HATVANKILENCEDIK UTÁN

      A lélek nem rokkan belé,

      de olykor-olykor alkonyatra bús lesz:

      hetven felé, hetven felé

      az ember egyre inkább lírikus lesz,

      az esti szellő néki már borús nesz,

      bár amíg bírja reggelente úgy tesz

      és úgy készül a teendők elé,

      ahogy kívánta céljait betöltő

      kitartásával a múlt emberöltő.

      Mert lenni, tenni most se rest

      s talán sok mindent ígér még az élet,

      még jól szolgál a férfitest:

      új gyönyöröket várhat és remélhet,

      újabb szándék újabb célt is elérhet,

      de jól tudja, hogy bármi az ígéret:

      a nap végére közeleg az est;

      és ha a létben nincs is lehetetlen –

      a nagy úton nagy mérföldkő a hetven.

      Ilyenkor új kitüntetés

      s néhány dicsérő mondat is köszönti,

      kit soha a semmittevés

      meg sem kísértett. A hetven fölötti

      esztendők száma kiemel a többi,

      még ifjabb kortárs közül, és betölti

      a múlt egésze, amely nem kevés,

      és ép elmével úgy tekint előre,

      mint a megtett út emlékének őre.

      Utóhang Heltai Jenő modorában:

      Ha felgyülemlett jó sok évtized –

      az elmúlást még mindig nem hiszed:

      van újabb cél és új remény, ahol

      még szép a nő és jó az alkohol,

      és pipafüstöd vígan száll az égre,

      bár ,,a dohány káros az egészségre".

      KRISTÁLYOSODÁS

      Ha közelednek a hetvenes évek

      a mélyből zengő szövegtelen ének

      öblösebbé lesz, és ahogy a két szem

      a láthatatlant látja a sötétben,

      úgy visszhangzik áradva is bezártan

      a nem-füllel-fogott akusztikában.

      S ha felfogod e legbensőbb zenét,

      ha új látványra nyílik a sötét,

      értékrendjükben másféle arányok

      rendezik át a kusza külvilágot:

      a sodrásban esetleges az örvény,

      a változásban nem másul a törvény,

      a múlt kalandok képekké merednek,

      s végérvényesek immár a szerelmek.

      Tevő és vágyó testtel annyit érek,

      amennyit az ideg mélyén a lélek

      felhalmozott érzésben és tudásban

      a tűnt látványból szerzett látomásban.

      Ha közelednek a hetvenes évek

      példázattá kristályosult az élet,

      szénből gyémántból lett, s úgy lesz újra mássá,

      ahogy a gyémánt válhat brilliánssá.

      TAVASSZAL, BETEGSÉG UTÁN

      Nyarat ígér zöldjével már a kert,

      rossz tél után megint szép nyáridőt,

      új teendőkhöz megújult erőt

      s egészséget a betegen hevert

      sok hosszú hét után, amely levert

      lélekkel úgy herdálta az időt,

      mint lustaság a feladat előtt,

      s a kérdésekre semmi sem felelt.

      Vagyok – s a létem kérdez szüntelen;

      mit tudni vélek egyben intelem,

      hogy a kérdésre válaszolni kell.

      Kérdéseivel ostromol a kert,

      és csak az élt, ki válaszolni mert

      megküzdve létünk kérdéseivel.

      Visegrádi kertemben,

      1981 májusában

      TANÚSÁGTÉTEL

      Mikor barátaid között

      már több a múltba költözött,

      mint a körötted élő,

      mikor az emlék képei

      s letelt idődnek évei

      példázzák, hogy a lévő

      meg a leendő mit jelent –

      akkor az érvényes jelent

      már messziről tekinted,

      mint képet tárlatok falán,

      amely lehet szép is talán,

      s rossz is lehet szerinted –

      de már nem a te életed,

      és úgy mondasz ítéletet,

      mint művek műítésze.

      Ki sok halálra láthatott,

      jórészt már maga is halott,

      ha nem is veszi észre.

      De csak ki már-már múltban él,

      hitelesen csak ő ítél,

      ha holtában is élhet.

      Ki saját múlásán tanult

      és mércéjévé vált a múlt –

      érti, hogy szép az élet.

      70

      Ha itt a hetven év, az ész már nem kohol

      hamis ábrándokat. A vers, az alkohol

      meg múltakból kapott ködös bölcselmi eszmék

      ígérgetnek reményt, hogy vígalomra lesz még

      jó ok és alkalom. Vagyok, tehát remélek,

      bár test-létem mögött úgy búvik el a lélek,

      hogy már nem is tudom, mit is sejtsek keretnek:

      az oly különböző világszemléleteknek

      átélhetetlenül népoktató igéi

      versenyt igérgetik a földi és az égi

      mégis elérhetőt. De immár hét tized

      növelt kétségeket, vajon ki s mit fizet

      jókért és rosszakért, gyönyörért, bánatért,

      hiú sikerekért és csalódásokért,

      s nem tudjuk azt se már, hogy minek is örüljünk:

      gyászoljuk gyászaink? vagy örömnapot üljünk?

      Ha itt a hetven év, a szív mindenre várhat:

      már nem különbözik az öröm és a bánat,

      az ellentéteket egyszerre élhetem,

      az élet és halál, magány és szerelem,

      az igaz és hazug, a rútság és a szépség,

      a jó és a gonosz, betegség és egészség,

      a rossz modor meg az illem szerinti módi,

      az áltató kaland s a nyugalmas valódi

      arcot, maszkot cserél. Már nincsen lehetetlen,

      ha nagy idők után elérkezett a hetven.

      Egy útnak vége ez s egy új út kezdete,

      a múlt immár vagyon, a kincstárunk tele:

      emlékek özöne, érték és talmi holmi;

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1