Szigorúan bizalmas történet

NYERGES ANDRÁS

SZIGORÚAN

BIZALMAS TÖRTÉNET

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-108-3

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Nyerges András

ELSŐ RÉSZ

ITT MINDEN A BIZALOMRA ÉPÜL

1. FONTOS TUDNIVALÓK

ÖNÉLETRAJZUNK ELKÉSZÍTÉSÉHEZ

Tisztelt ……………….. elvtárs!

Önéletrajza megírásához kérjük igénybe venni az alább megadott szempontokat. Az önéletrajzot 3 napos határidővel kell elkészíteni, írógépen vagy tintával, sima miniszterpapíron, összesen 4 oldal legyen! Dátumot, lakcímet ne felejtsünk el ráírni! Mellékeljünk 1 db 6x 9-es, 1 évnél nem régebbi igazolványképet. (A szempontokat szíveskedjék gondosan megőrizni, mert a későbbiekben nem áll módunkban újat adni belőle.)

1. Neve, esetleges előző neve. Névváltoztatásának ideje, körülményei, pontos oka.

2. Születési hely, idő (év, hó, nap).

3. Eredeti foglalkozása (üzemi munkás, kisipari munkás, agrárproletár, 7 holdon aluli dolgozó paraszt, 7 holdas vagy azon felüli paraszt, földbirtokos, vállalkozó, értelmiség, új értelmiség, kisiparos, kiskereskedő, irodai alkalmazott, egyéb alkalmazott, hivatalsegéd, portás stb.).

4. Apja, anyja foglalkozása a felszabadulás előtt. Mozgalmi múltjuk (ha van) részletes ismertetése. Apja teljesített-e a felszabadulás előtt rendőri, csendőri vagy továbbszolgáló hivatásos katonai szolgálatot? Ha igen, milyen rendfokozattal? Volt-e és milyen politikai szervezetnek tagja? Járt-e nyugaton? Kapott-e kitüntetést? Volt-e büntetve és miért, mikor, mennyi időre?

5. Élnek-e rokonai külföldön? Ha igen, kik, hol, mióta? Miért hagyták el az országot? Tart-e fenn velük kapcsolatot, ha igen, ez milyen jellegű?

6. Iskoláit hol, mikor, milyen eredménnyel végezte? Mit csinált a felszabadulás előtt? (Ezt kérjük különösen részletezni!) Milyen üzemben, hivatalban dolgozott?

7. Járt-e külföldön, ha igen, hol, mikor, milyen céllal? Kikkel ismerkedett meg? Kapcsolatuk jellege? Érintkezik-e velük?

8. Részt vett-e a felszabadulás előtt a munkásmozgalomban? Ha igen, ki, mikor, milyen körülmények között kapcsolta be? Kivel, esetleg kikkel állt összeköttetésben? Nevezze meg tevékenységét, annak esetleges tanúit.

9. Volt-e letartóztatva, internálva, mikor, mennyi időre, miért?

10. Volt-e katona, ha igen, mikortól meddig, milyen csapattestnél, milyen rangfokozatban? Járt-e a fronton? Volt-e hadifogságban, ha igen, hol és meddig? Ottani tevékenysége. Mikor tért haza? Milyen más állam hadseregében teljesített szolgálatot, mikortól meddig, milyen alakulatnál?

12. Mióta párttag (mióta van elismerve a párttagsága)? Részletezze! (MKP, SZDP, MDP) Van-e és milyen pártiskolai végzettsége? A felszabadulás előtt volt-e tagja más politikai pártnak? Részt vett-e egyéb szervezetek (nyilas, cionista, Kalot stb.) munkájában? Volt-e tagja párton belüli frakciónak, ha igen, kikkel állt kapcsolatban?

13. Volt-e pártfegyelmije, mikor, miért, milyen büntetést kapott? Kizárták-e a pártból, ha igen, miért, mikor, visszavételének dátuma, ajánlói, körülményei.

14. Legmagasabb iskolai végzettsége. Szakmai képesítése. Esetleges nyelvismerete. Határozza meg, hogy gyengén, közepesen vagy jól beszéli-e ezeket a nyelveket! Ha jól, hol tanulta meg?

15. Van-e vagyona (ingó – ingatlan), ház, föld, üzlet, üzem, részvény, kötvény stb. Hogy jutott hozzá? (Örökölte, saját szerzés stb.)

16. Volt-e 1945-ben igazoló eljárás alatt? Az igazolás eredménye? Mellékelje a határozatot.

17. Sorolja fel korábbi (felszabadulás előtti) keresetnyújtó foglalkozásait. Munkaadó neve, mikortól meddig, milyen beosztásban dolgozott stb.

18. Jelenlegi munkáját megelőzően hol volt állásban? Oda ki javasolta? Miért jött el? (Részletesen!)

19. Volt-e hivatali fegyelmije, hol, miért és mi volt az ítélet?

20. Milyen mellékfoglalkozása van, milyen jövedelemmel?

21. Háborús események folytán eltávozott-e nyugatra mint katona, mint levente vagy mint polgári személy? Mikor tért haza?

22. 1939 óta hol lakott?

23. Rokonai közül ki milyen politikai pártnak, feloszlatott egyesületnek volt tagja a felszabadulás után?

24. Rokonai közül volt-e valaki büntető eljárás alatt, internálva vagy börtönben; ki, mikor, miért?

25. Családtagjai közül jelenleg ki, milyen tömegszervezetnek tagja, milyen munkát végez ott?

26. Családtagjai közül ki lett a pártból kizárva, és miért?

27. Mivel tölti a szabadidejét?

28. Egészségi állapota?

29. Tervei a jövőre vonatkozóan?

30. Egyéb bejelentenivalók.

Fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a közölt adatok a valóságnak megfelelnek, és azokat okmányokkal (esetleg tanúkkal) tudom igazolni.

1950. január 1.

Adamcsók Józsefné

személyzeti osztályvezető

2. ELSŐ SZÁMÚ HŐSÜNK

A LEHETŐ LEGJOBB HELYRE ÉRKEZIK

Egyenesben vagyunk, sóhajtott fel hősünk a kanyarban.

Amint az Orczy útról befordult az Elnök utcába, rögtön megpillantotta új munkahelyének bejárata fölött a hatalmas transzparenst, vörös kartonból kivágott, dühösen vicsorgó férfi mutatta öklét a járókelőknek, s a szintúgy vörös betűk tudatták, hogy mit ordít az előtte elhaladók arcába: „Le az álarccal, bércsalók, reakciósok!" Hát megérkeztem, sóhajtott hősünk nagy megkönnyebbüléssel, és az órájára nézett. Még egy öröm: alig több mint egy órája indult el terézvárosi otthonából, hogy jelentkezzék másik, leendő otthonában, s íme, máris ideért. Egyenesben vagyunk, öregem! Kőbánya mégiscsak más, mint Tatabánya. Például kevesebbet kell utazni. Boldogság az egész fronton, csak az az egy a furcsa, hogy a villamos ablakából fancsali pofa nézett vissza rá. Stimmt, mondta magának, ez az, amiről szó se lehet! Pár megállóval odább megint azt a pofát látta, hát nem, egy ilyen ábrázat maga is pártszerűtlenség, ha belegondolunk, elvégre a fejmosás kijárt nekem, el is ismertem, akkor meg mit akarok? No igen, ha belegondolunk, de ne gondoljunk bele.

Unalmas volt az út, óhatatlanul fel-felütötte a fejét a belegondolás szelleme. Először is: nincs okunk savanyú pofák vágására, mert tökmindegy, hogy büntetésnek szánták-e az elvtársak az áthelyezésemet, vagy ellenkezőleg, a kérésemet teljesítették: az a fontos, hogy három év vidék után együtt leszünk a családunkkal. Kettő: az is közömbös, hogy mindez jó-e nekünk, hisz a bírálat jogos volt, önkritikát is gyakoroltunk, hát talán hazudtunk volna? Talán mégse láttunk be semmit? Nem, az súlyosabb vétek volna, mint ami tulajdonképp szóban forgott! Nem, nem, öregem, térjünk csak észhez, mázlisták vagyunk, egyenesben vagyunk, ehhez tartjuk magunkat!

Ehhez tartotta magát, és örült, hogy a portás tüzetesen ellenőrzi a bejelentőjét, a tagkönyvét, a szakszervezeti és szabadságharcos igazolványát, a Középfokú Káderképző elvégzéséről tanúskodó bizonyítványát, mielőtt felszólna a személyzeti osztályra. Hát igen, sóhajtott, itt jobban sikerült megszervezni az éberséget, vidéken mindenki atyafiságban van mindenkivel, nehezebben értik meg a kor követelményeit, mindenesetre megnyugtató érzés, hogy az új helyen ezzel nincsen gond. A személyzeti osztályon újabb kellemes meglepetés várta, tiszteletet parancsolóan kopár hivatali szobába lépett, sehol semmi jele annak, hogy aki itt dolgozik, akármilyen pompázatos bútorokkal körülvehetne magát, az elvtársnő pedig, aki nemcsak egyszerűen átnézte, inkább keresztüldöfte papírjait a tekintetével, lenyűgöző jelenség volt, hatalmas, ősz konty, mélyen ülő, fáradt szemek, semmi festék, semmi bizsu vagy mütyür a ruháján, két erős, határozottságra valló ránc a szája mellett, első ránézésre is látszik, hogy ez az elvtársnő egy jellem, aki csak a munkájának él. Ahogy fel-felpillantott olvasás közben, mintha a jellemzésben foglaltakat hősünk arcán próbálná ellenőrizni, kis híján a hideg futkosott az ember hátán, de hősünk elhessegette magától ezt az érzést, mi nem félünk, nincs is miért, de éppen így ülhetne itt egy befurakodni vágyó diverzáns is, vagy akárki, az pedig csak borzongjon ettől a hideg és merev pillantástól, úgy jó, ha az ilyenek félnek.

Nos, kedves elvtársam, természetesen örömmel fogadunk vállalatunknál, habár, az elvtársnő elhallgatott egy pillanatra, megcsóválta a fejét, habár meglehetősen sok a pötty az anyagodban, furcsa dolgokat olvasok itt, de hát mindegy, majd szemmel tartunk, te pedig igyekszel bebizonyítani, hogy méltó vagy a bizalmunkra!

Hősünk hirtelen megfeledkezett arról, hogy egyenesben van, miféle sok pötty, hogyhogy furcsa dolgok, a többes szám volt az, amitől felfortyant, már engedj meg, elvtársnő, EGY komoly hibámról magam is tudok, kaptam érte fejmosást, az jó volt, rám fért, gyakoroltam is önkritikát, de mi az, hogy pöttyÖK, meg pláne furcsa dolGOK, volnál szíves ezt kifejteni, mert nem értem!

Az elvtársnő zavarba hozóan sokáig nézett rá, anélkül hogy válaszolt volna, egy mindenáron feltolakvó érzéssel küszködött, ami megriasztotta, püff neki, veszélyben a tárgyilagosságom, nem tagadhatta önmaga előtt, hogy kedvét leli az előtte ülő férfi kerek arcában, leplezetlen, gyermeteg bumfordiságában, nagy, nefelejcskék szemében, elálló fülében. Az ilyenek hűségesek, gyengédek, mélyen érzők, gondolta, aztán megálljt parancsolt a gondolatainak, elég legyen ebből, micsoda léha, szubjektív benyomások ezek, csak nem fogok tán ezekre hallgatni, és ha nem ezekre, hanem a súlyosabb érvekre, hiszen vannak ilyenek is, például, itt megint hűteni kezdte magát, túl erős bennem a rokonszenv, ez nem vezet jóra, ennek az embernek önérzete van, ez vissza mer támadni, egyenesen és nyíltan, milyen jóleső érzés annyi törtető és talpnyaló után egy ilyennel beszélni, össze kéne fogni vele, idehívni magam mellé, igen ám, de ha mondjuk pontosan erre játszik, nyíltsággal és szókimondással előbb elaltatja az éberségemet, besétáltat a maga utcájába, aztán, kész, befurakodott, méghozzá az én segédletemmel, és ha kiderül róla valami, enyém a teljes felelősség! Az elvtársnő hirtelen torkig lett önmagával, megint ezek a nagypolgári extravaganciák, ezek az egyéni allűrök! Vajon meddig kell még dresszúráznia magát, hogy az ilyesmi soha többé elő ne dugja a fejét? Elvégre nem azért ülünk ezen a poszton, hogy úgy mérlegeljük a kádereket, mintha az udvarlóinkat pontoznánk a budai villánk kertjében, egy nagy mintás nyugszékben… Nincs más hátra, mielőtt ez az illető megorrontaná gyöngeségünket, szedjük össze magunkat, adjuk értésére, hogy a rokonszenvünket kár volt kicsikarni, rosszabbul jár így, mert mostantól nemcsak őrá gyanakszunk, hanem önmagunkra is, amit kizárólag azzal ellensúlyozhatunk, ha neki még úgy se nézünk el semmit, mint másnak. Csodálkozom, elvtársam, hogy éppen te, aki egy megye szervezőtitkára voltál, adod itt a naivat, ne vágj a szavamba, megkérlek rá, nem azt rovom fel, hogy szocdem voltál, hiszen átvettünk az egyesüléskor, nyilván tisztáztad magad a jobboldaliság gyanúja alól, nem is a feleséged családjáról beszélek, az apósod egyébként is meghalt már, de a te legutóbbi ügyed is meglehetősen különös, mondhatnám, furcsa! Valakit az a megtiszteltetés ér, hogy bent dolgozhat az apparátusban, és akkor önző módon előtérbe tolja a privát érdekeit, és leköszön?

Hősünk arca felragyogott, hát erről van szó, akkor semmi vész, ebben a dologban valóban hibásnak érzi magát, erről őszintén mondhatja, hogy megbánta, levonta belőle a tanulságot; félni csak attól félt, hogy felfedezték egy új hibáját, amiről még nincs tudomása, és ahogy már lenni szokott, eltart egy ideig, amíg képes belátni és eljutni az önkritikáig; körmeszakadtáig vitatkozni szokott ilyenkor, pedig sokszor a fejére olvasták már, hogy önfejű, és nincs benne kellő tisztelet a kollektív bölcsességgel szemben. Egyenesben vagyunk, gondolta ismét, hidd el, elvtársnő, boldoggá tettél, hogy előhoztad a problémát, tudom én, hogy részedről ez a bizalom jele, hiszen elvtársak és csakis elvtársak között járja az ilyen nyílt

beszéd!

Adamcsókné arcát halvány pír futotta el, végre valaki megérzi, hogy a magasabb rendű bizalom jele, ha nem hisz neki, micsoda felüdülés a sok bugris után ez a kifinomult érzékenység! Kicsodák után? Hogyan is mondtad magadban, kedvesem, kiket bugrisozol te itt? Vigyázzunk ám, kis híján lesüllyedünk a régi énünk színvonalára, ráadásul ez ma már másodszor fordul elő, így hát gondoljunk inkább arra, milyen rafinált alak ez az ember, ha képes volt magától rátalálni vesszőparipánkra, a bizalomra, és rögtön meg is lovagolta.

Az a helyzet, elvtársnő, hogy hivatkozhatnék mindenféle okokra, amik mentenék a hibámat, talán enyhítenék a súlyát, például arra, hogy nagyon régóta élek távol a családomtól, az édesanyám idős, a feleségem most került új állásba, szüksége van a segítségemre, a kisfiam évek óta egyfolytában betegeskedik…

Pardon, elvtársam, Adamcsókné megcsóválta a fejét, rezgett a szürke kontya, valahogy több meggyőződéssel adod elő a kifogásaidat, mint az önkritikádat, nem gondolod? Összecsippentett szemmel figyelte az előtte ülőt, milyen új manőverbe kezd a megtévesztésére, nem tudta mire vélni a szapora bólogatását, lelkes tekintetét. De, pontosan így van, elvtársnő, ez is egyik nagy hibám, és van még más is, amiről egyelőre nem tudsz, olyan makacs tudok lenni, mint egy öszvér, akkor is, ha a dolog napnál világosabb, mármint mások számára, én meg kötöm az ebet a karóhoz, és mindenkit kihozok a sodrából. Sajnos, megvan bennem ez a csökevény, de már harcolok ellene! Képzetlen vagyok, azt hiszem, ez a fő baj. Azt is alig tudtam felfogni, miért csökevény, hogy visszakértem magam a fővárosba, pedig magyarázták az elvtársak türelmesen, egy szót se szólhatok rájuk, a párt érdeke előbbre való, mint a családi ügyeim. Hát nem vagyok elképesztő? Viszont az meg jó bennem, hogy nincs visszaesés, ha beláttam a hibámat, meg nem állok, míg ki nem javítom. Talán ez mentett meg a súlyosabb pártbüntetéstől. Mikor megyei szervezőtitkár voltam, azt hiszem, csak a lelkesedésem meg talán a szerencse óvott meg attól, hogy marhaságokat csináljak, és persze sok minden ragadt rám menet közben, de az ma már kevés lenne! A felszabadulás előtt nekem, elvtársnő, semmi közöm se volt a politikához, annyit tudtam, hogy a németeket utálom, mint a szart, már bocsánat a kifejezésért, a felszabadulásnak meg örültem, és ezzel kész, ennyi volt a marxista munícióm, amikor kineveztek a megyébe, no meg egy kéthetes tanfolyam. Az elvtársak is úgy látták, rám férne a tanulás. Tanulnék én boldogan, egyebet se szeretnék, de apró gyerek koromtól fogva nem volt más vágyam, mint mérnöknek lenni, elektromos mérnöknek, amire persze nem tellett, szegények voltunk, olyat kellett tanulnom, amivel rögtön kereshetek. Ha most végre elérném a célomat, úgy lehetne a legtöbb hasznomat venni, a politikai munkát másoknak találták ki, abban én kontár volnék, úgyhogy kérlek is, elvtársnő, támogasd majd az ügyemet.

Adamcsókné ebben a pillanatban döntötte el, hogy a két szabadon hagyott beosztás közül melyikre fogja javasolni, az imént meglepően értelmesnek mutatkozott, most meg nyíltan bevallja, hogy előbbre való neki az öncélú tanulás, mint a politikai munka, ez az ember vagy együgyű, vagy együgyűnek adja ki magát, akár így, akár úgy, vigyázzunk vele, hanem az elvtársakat sem értem, hogyan javasolhatták, hogy csináljunk belőle függetlenített pártfunkcionáriust, ha ugyan nem provokáció az egész, de nagyon sajnáljuk, mi, Adamcsók Józsefné a helyünkön vagyunk, átlátunk a szitán, ez az ember közelébe se juthat érdemi döntéseknek!

A lehető legjobb helyre kerültél, elvtársam, nálunk tiszta lappal indulhatsz, csak a munkád számít, mert mint nagy örömömre magad is észrevetted, itt minden a bizalomra épül! Gyévé leszel, vagyis gyártásvezető, illetve egyelőre csak helyettes gyévének fogunk besorolni, de hát az egész felállás ideiglenes, nyilván veled is közölték, most alakulunk három régi vállalatból, senki sem veheti biztosra, hogy holnap ugyanaz lesz a munkaköre, mint ma, és a feladataink is nagyok, nagyok és szokatlanul nehezek! Olyan emberekre van szükségünk, akik nem csinálnak hiúsági kérdést

a beosztásukból, és nem ijednek meg a problémáktól…

Hősünk kihúzta magát, alacsony volt, de lapos hasú, ragyogott a szeme, alig tudta kivárni, hogy megszólalhasson, problémák, hiszen az remek, elvtársnő, az kell nekem, mi érdekes van abban, beleülni a készbe, semmi, de itt lehet dolgozni! Nem lehet, hanem muszáj, szólt közbe Adamcsókné, úgy értettem én is, vágta rá hősünk, az egész kiállása azt mutatta, hol egy nehézség, hadd birkózom meg vele!

Adamcsókné erőt vett magán, egy arcrándulással sem jelezte, kedvére való-e az ilyen beszéd, sőt, az órájára nézett türelmetlenül, s erre büszke volt, most sikerült úgy viselkednie, ahogy elvárta magától, a férfi azonban szemlátomást maradni szeretett volna még, hát nem pont olyan az egész, mintha megint negyvenötöt írnánk, elvtársnő, itt is elölről kell kezdeni valamit, ilyenkor vagyok én elememben! Még lelkendezett volna egy ideig, de Adamcsókné felkelt az íróasztalától, ebből érteni kellett, hanem az ajtóból mégis visszafordult egy pillanatra, volna egy kérésem, ahogy én ismerem magamat, itt is fogok hibázni egyben-másban, és nagyon elkelne akkor az elvtársi bírálat, ugye megteszed, hogy szigorú leszel hozzám? Adamcsókné mosoly talán arccal bólintott, légy nyugodt, kedves elvtársam, de szeretnék én is számítani rád, ha bírálnivalót találsz rajtam, tárd fel nyíltan, keményen, kíméletlenül!

3. SZABAD NÉP-FÉLÓRA

„Angliában heti 11 dkg margarin és 5,5 dkg főzőzsír jut egy főre. Nálunk 20 dkg zsír jut a munkáscsaládok l-l tagjára. Angliában 23 dkg birka- és marhahús, nálunk 37 dkg marha- és sertéshús jut 1 személyre hetenként, nem számítva a szárnyast. Angliában 23 dkg, nálunk 34 dkg cukor jut egy emberre. Angliában 1, nálunk 2 tojás jut egy személyre hetenként. Angliában a kereset 25–30%-a megy lakbérre, nálunk 7–8%-a. Még kiáltóbb lenne az ellentét, ha az olasz vagy a francia munkásosztály helyzetével hasonlítanánk össze a magunkét." (SZABAD NÉP, 1950. január 1.)

 „Január 15-ig tekinthető meg a »Nagy Sztálin Harcos Élete« című kiállítása Nemzeti Múzeumban, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság rendezésében. A kiállítást eddig 200 000 dolgozó tekintette meg." (SZABAD NÉP, 1950. január 11.)

„Ötesztendős az Államvédelmi Hatóság. A nép szívébe zárta, a nép ellenségei tajtékozva fenik rá fogukat. A magyar dolgozók hálájuk és szeretetük sok jelével halmozzák el hűséges barátaikat. Zászlóval kedveskednek nekik, és aligha van olyan ünnepség, ahová ne hívnák meg az ÁVH dolgozóit. Énekkaruk szívesen látott, ünnepelt vendége gyárainknak." (SZABAD NÉP, 1950. január 29.)

„1950. február elsejétől – most már másodszor – csökkennek a szállodai szobák árai: az elsőrendű szállodákban az egyágyas udvari szobák árát 25 Ft-ról 20 Ft-ra, az utcai szobák árát pedig 30 Ft-ról 25 Ft-ra szállítják le." (SZABAD NÉP, 1950. február I.)

„A Belügyminisztérium sajtóosztálya közli: 1950. február 3-án a Szeged-Alsótanyához tartozó Lengyelkápolnán állati kegyetlenséggel meggyilkolták Kiss Imre újgazdát, a lengyelkápolnai MDP-szervezet volt titkárát, a népi bizottság tagját. Az Államvédelmi Hatóságnak hosszas nyomozás után sikerült elfogni a megszökött és bujkáló gyilkosokat. Ügyüket február 2-án, csütörtökön tárgyalja a szegedi törvényszék rögtönítélő tanácsa." (SZABAD NÉP, 1950. február 1.)

„A Pongrác úti lakótelepen és a Váci úti »Tizenhárom házban« kísérletképpen vezetékes rádiót szerelt fel a posta. A lakótelepek központjában jó antennavevővel felszerelt szuper-rádióvevő készülékkel veszik át a Kossuth vagy a Petőfi rádió műsorát, s azt több száz kilowattos berendezéssel felerősítve juttatják el vezeték útján az egyes lakásokban elhelyezett hangszórókhoz." (SZABAD NÉP, 1950. február 2.)

„A NÉP ÖKLE LESÚJTOTT A GYILKOS KULÁKBANDÁRA!

Szegeden, a Széchenyi téren hatalmas tömeg várja az ítéletet. Kint állnak türelmesen a hidegben: az ellenségre lesújtani készülő ököl ez a nép. A békéscsabai Merkúr gyár dolgozói írják: »Sújtson le a népbíróság a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellenségeire!« »Innen üzenjük az osztályellenségnek, hogy ha a Pártra, annak bármelyik harcosára emeli kezét, a dolgozó nép millióinak öklével találja magát szemben« – írják Orosházáról. Bent a tárgyalóteremben a rögtön ítélő tanács, a magyar nép bírósága előtt felelnek aljas tettükért a bűnösök. Bodón és Császáron az ítéletet délután fél ötkor, a Csillagbörtön udvarán végrehajtották, Ördögh Imrét kegyelemre terjesztették fel. A dolgozó nép ellenségei elnyerték méltó büntetésüket." (SZABAD NÉP, 1950. február 3.)

„Kártalanítási előleg államosított vállalatok tulajdonosainak. A minisztertanács rendeletének megfelelően az állami szervek 3217 benyújtott igényt bíráltak el, és 2017 igényt jogosultnak találtak. Az igénylőknek kártalanítási előlegként 8 125 000 Ft-ot fizettek ki. A kártalanítási előlegek mellett nagyszámú volt tulajdonost helyeztek el állásba." (SZABAD NÉP, 1950. február 28.)

„Mit játszanak a fővárosi filmszínházak márciusban? A fővárosi filmszínházak gazdag márciusi műsorát a »Párttagsági könyv« című szovjet filmalkotás vezeti be. A Fáklya filmszínházban március 9-én az »Újra látnak« című szovjet kultúrfilmet mutatják be, amely a világhírű szemészprofesszor: Filatov munkásságát vetíti vászonra. Március 15-én újra műsorra kerül a »Győztes ország egy napja« című, gyönyörű, egyórás színes film, amely élethű képet ad a nagy Szovjetunió mindennapi életéről. A »Gazdag menyasszony« című zenés szovjet filmjáték a szovjet kolhozok életét mutatja be." (SZABAD NÉP, 1950. március 7.)

„Rádiószemináriumok kétheti műsora: I. Alapfokú szeminárium (üzemi). Hétfőn, március 27-én: Kommunista éberség – pártszerű magatartás, 16.30-17.00, Kossuth rádió. Alapfokú szeminárium (területi-falusi), valamint egyéni tanulók konzultációja, csütörtökön, március 30-án: Népgazdaságunk 5 éves terve, 19.00-19.20, Petőfi rádió." (SZABAD NÉP, 1950. március 15.)

„A magyar sajtó szabadon terjesztheti az igazságot. A sajtószabadság azonban nem öncél. A mi sajtónk és rádiónk nem csapja be a népet. A legkisebb vidéki demokratikus magyar lap mérhetetlen politikai és erkölcsi magasságban van a legnagyobb imperialista sajtóorgánumok felett is." (SZABAD NÉP, 1950. március 15.)

4. TÁRGY:

HALLGATÓ JELLEMZÉSE (SZIGORÚAN BIZALMAS!)

Kelt: 1950. I. 14.

Magyar Ede elvtárs, mint a kéthetes káderes iskola (Bp. XII., Napos u. 2.) hallgatója, mindvégig aktívan részt vett tanfolyamunkon. Feltétlen elvhűség jellemzi! Szorgalmas, kitartó. Jó kapcsolatot tud kiépíteni az emberekkel. Elméleti tudása fogyatékos (önképzés!), de ennek tudatában van.

Magyar Ede 1916-ban született Budapesten, munkásszármazású (Anyja neve Magyar Róza.) Végzettsége 4 elemi. Korán dolgozni kezd. Tanonc, majd munkás a Dávid és Kertész Kazán- és Gépgyár Rt.-nál. 1938-tól a Ganz Vagon- és Hajónál. Közben sokféle alkalmi munkát vállal. Mint hadiüzemi munkást nem hívják be. Felesége Pankó Sarolta, a Rákosi Mátyás Művek (Csepel) dolgozója, MNDSZ-tag.

Magyar Ede elvtárs előbb a munkás kultúrmozgalomban vett részt, mint tornász (Vasas-ifik). 1944-ben a Hurek Vilmos-féle ellenállási csoport tagja. Tevékenysége röpcédulaszórás, tüntetés, szabotázsszervezés. 1944 nyarától illegalitásba vonul. Szerepe van a Gruber és Tsa Fehérneműgyár leszerelését meggátló robbantási akcióban. 1945-től MKP-tag. Munkahelyén bizalmi, majd alapszervi titkár. Falujáró, házi agitátor. Tervkölcsönjegyzése: 1 havi bér. Alapszerve javaslatára 1950. január 1-től iskolánk hallgatója.

Felvetettük előtte, hogy az Egyenruha N. V.-hez javasolnánk, káderesnek. Elmondta, hogy ezt nagy megtiszteltetésnek tartja. Hibája: az éberség kérdését leegyszerűsíti. Túlzottan gyanakvó, mindazonáltal fejlődőképes. Mozgalmi tapasztalatai a konfekcióiparhoz fűzik, ezért szerintünk itt állná meg legjobban a helyét. Elvtársi üdvözlettel

Tóth Károlyné

a Kéthetes Káderes Iskola

vezetője

5. MÁSIK HŐSÜNK IS SZÍNRE LÉP,

ÉS KOMOLY FELADATOT KAP

Azt hitte, légy ül a zakóján. Vagy leette. Nyers tojást szokott reggelizni. Megesik, hogy lecsöppen, odaszárad. Hegyes végű tekintet szegeződött rá, azt követte a keze, gépiesen. Se légy, se ételmorzsa. Hagyjuk az egészet! Hajszálra olyan az elvtársnő, akihez irányították, mint a komisszárnő a „Maruszja ágyúi"-ban. A fasiszták halálra kínozzák, ő meg csak néz rájuk tisztán, szépen. Legfeljebb a szemölcs az állán, az nem volt a filmen. És a zubbony hiányzik róla.

Ismét magán érezte a böködő pillantást. Lendült a keze, de most se talált semmi elhessegetnivalót. Egy szempillantás alatt ellepte a verejték. Vajon megkérdi az ember egy ilyen hős asszonytól, hogy mit néz, vagy nem kérdi meg? A szemölcséből egy szőrszál is kiáll. Érdekes, az nem ősz. Sári bezzeg tudná, mit kell vele csinálni. És ha zokon veszi a kérdést? Mégis szólni kell. Tetszik látni rajtam valami furcsát, elvtársnő?

A tetszikre Adamcsókné megborzongott. Valamit? Csakis furcsákat látok! No és tisztázni kéne, hogy a tetszikezés – házmesterszokás. Mi a mozgalomban tegezzük egymást. Mégsem utasítjuk rendre. Inkább rávezetjük. Nem szabad zavarba hozni ezt az embert. Amúgy is nehéz eltitkolni, hogy milyennek látjuk. Már amint bevágódott az ajtón, felhergelődtünk. Minden mozdulata túl zajos. A köszönése túl harsány. Vöröses lapáttenyere meg nyirkosnak tűnt. Vagy ez csak képzelődés? Nyilván. A nyirkosság