Rémület San Franciscóban - A halál a kormánykeréknél - Harc a boldogságért

BARSI ÖDÖN

RÉMÜLET SAN FRANCISCÓBAN

A HALÁL A KORMÁNYKERÉKNÉL

HARC A BOLDOGSÁGÉRT

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-344-324-8

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Barsi Ödön jogutódja

RÉMÜLET

SAN FRANCISCÓBAN

(E. Thompson)

TED MORRIS MUNKÁT TALÁL

Ted Morris a Market Streeten ballagott. Elfáradt már, nehezen húzta lábait, mert a Market Street San Francisco leghosszabb útja volt, amely Ferry Landingnál, a személyszállító hajók kikötőjéből indult ki és átszelte az egész várost. Morris nézte a ragyogó transzparenseket, a kivilágított üzletek kirakatait, az úttesten robogó autókat, és azon gondolkozott, hogy holnap mihez fog kezdeni. Az volt az érzése, hogy bezárhatja az irodát, és elmehet dokkmunkásnak. Felsóhajtott. Mégis jobb lett volna megmaradni a rendőrség kötelékében és bolond fejjel nem nyitni magánnyomozó-irodát.

Amint az esti fényben fürdő Market Streeten sétált, visszaemlékezett az elmúlt évre. San Francisco XIV. kerületében teljesített szolgálatot, a hírhedt China Townban, felügyelői rangban. Morris felügyelő neve félelmetes volt, mert csökönyös elszántsággal kereste a bűnös nyomát és nem eresztette ki a kezéből azt, akit megfogott. Akkor jött az a szerencsétlen West-eset, William Westet, a híres milliomos fiát letartóztatta egy kínai Tong házában. Megbilincselte és beszállította a központba. A megindult mentési akció le akarta szerelni Ted Morrist. De Morrist kemény fából faragták és nem engedett. Bíróság elé vitte a könnyelmű fickót, aztán lemondott az állásáról és magánnyomozó-irodát nyitott. Az iroda ment volna, ha Morris nem lett volna becsületes, kemény ember, aki a nem tiszta ügyeket egyszerűen nem vállalta. Egyszerre azt vette észre, hogy nincs ügy, nincs kereset, csak a megtakarított dollárjai fogytak el. Így jutott el a mai napig. Reggel megnézte a csekkszámláját, a szomorú egyenleget, amely árva száz dollárt mutatott csak a javára. Otthagyta a titkárnőjét, segédjét, Mortimert, és az egész irodát. Reggel óta járta az utcákat nekikeseredve.

A hold felívelt az égre, sárgán, vigyorogva, de ezüstös sugarai megtörtek a fényreklámok vakító fényében. Messze sötétlett a Chronicle Building tornya, a St. Patrick székesegyház harangjai is megkondultak, a harangok zúgása beleveszett az utcák kaotikus lármájába, a kábelvasutak dübörgésébe. A Yerba Buena park felől illatokat sodort a lágy esti szellő, és a Nob Hill felől elegáns autók suhantak San Francisco fényes, kigyulladt éjszakájába…

Ted Morris felnézett az égre, sóhajtott, aztán elindult a Sansome Street felé, ahol holnapra megszűnő irodája volt. Fáradtan lépkedett a kigyulladt, fényes estében, üresen, kifosztva, összetörten. Magas, hatalmas termete meghajolt, kemény, éles arcára ráncok vésődtek és acélos csillogású szemeiből ellobbant a fény…

Ted Morris hazafelé ballagott…

*

Ilse Kearn rámosolygott a főnökére, Ted Morrisra. Kék szemei lázasan csillogtak. Halkan suttogta.

– Mr. Morris, egy úr várja bent már dél óta.

Morris szomorúan elmosolyodott. Legyintett.

– Házasságtörés? Válóok? Alibi? – kérdezte. A segédje, Allan Mortimer közbeszólt. Fiatal, szép arca komor volt, mint a főnökéé. Mortimer Morrisszal együtt lépett ki a rendőrségtől, követte mesterét az életbe. Úgy fájt neki az iroda bukása, mint Morrisnak. Most valami reménység csillogott szemeiben.

– Azt hiszem, felügyelő úr – mondta csendesen –, hogy komoly ügy.

Morris rájuk mosolygott.

– Majd meglátjuk, gyerekek…

Ilse eléje állt. Kék szemei könyörögve néztek Morris arcába.

– Fogadja el az ügyet, főnök. – Hátha nyerünk egy kis haladékot! – mondta halkan.

Morris bólintott.

– Jól van, Ilse… – és bement a szobába…

Morris dolgozószobájában csak az asztali lámpa égett. A fény ráesett egy kopasz fejre, éles vonású arcra, kegyetlen csillogású szemekre. A látogató az ajtónyílásra felállt. Termete hajlott volt, de még így is magas, hatalmas.

Ted Morrison arca megrándult, amint meglátta látogatóját. Szája megkeményedett.

– Mr. West!…

A híres milliomos volt, aki miatt otthagyta a rendőrséget. Aki a pénzével nem tudta elérni azt, hogy Morris futni engedje a fiát. Morris most maga előtt látta azt a jelenetet, ami a detektívfőnök szobájában lefolyt. A milliomos óriási összegeket ajánlott fel. A főnök is kérte Morrist, mint mindenki. Amikor West látta, hogy Morris megingathatatlan, akkor az mondta: – Jegyezze meg ezt a pillanatot, Ted Morris! Keservesen meg fogja bánni!

Morris mosolygott akkor. Hidegen felelt.

– Ha még egy szót szól, akkor vesztegetésért magát is bíróság elé állítom!

A milliomos ránézett, dühösen acsarkodva, aztán elrohant. És most itt van az irodájában, itt van ez a kegyetlen szemű, tar fejű ember. Vajon mit akar?

Feléje bólintott.

– Foglaljon helyet, Mr. West!

Leültek. A milliomos arccal Morris felé fordult és beszélni kezdett.

– Tudom, Mr. Morris, hogy csodálkozik azon, hogy felkerestem azok után, ami kettőnk között történt, de bízom magában. Azt gondolom, hogy aki szembe mert velem szállni, az nem fog félni másoktól sem, ha az igazság kiderítéséről van szó. Azt hiszem, jól gondoltam? – és várakozóan nézett Morris arcába.

Ted Morris elmosolyodott. Kemény arcán ráncok futottak széjjel. Bólintott.

– Jól gondolja, Mr. West – mondta halkan. – Beszéljen egész bátran.

William West arca megenyhült. Előrehajolt.

– A fiamról van szó, Mr. Morris.

Közbevágott.

– A fia már kiszabadult?

Bólintott.

– Igen, sikerült elérnem, hogy szabadlábra helyezzék. De újra belépett a Fekete Sárkány Tongba, újra a banda karmai közé került.

Morris arca megkeményedett.

– Megint embercsempész lett?

West szájából halkan jött a szó.

– Igen.

Ted Morris elgondolkozott. A Fekete Sárkány Tong San Francisco legerősebb kínai szövetkezete, amely kínaiakat csempészett be az Egyesült Államokba és fehér lányokat vitt ki Kínába. Ez a fickó, West fia, ez az unatkozó milliomos fiú, a karmaikba került. Most újra közéjük állt, pedig tanulhatott volna a múltkori esetből. Vajon mivel vették rá a Tong emberei, hogy újra részt vegyen a Tong üzleteiben. Ránézett Westre.

– Mit tehetek én itt, Mr. West?

A milliomos felkapta a fejét.

– Figyeljen rám, Mr. Morris! Azt a fiút valamivel kényszerítették. Az első esetben talán unalomból ment el, vonzotta őt a Tong élete, aztán megszokta az izgalmakat. A Tong érti, hogy hogyan kell rabul ejteni az ilyen fiúkat. Akkor csapott le maga rá. Egy félévet ült miatta, meghurcolták a nevemet az egész országban. Amikor kiszabadítottam, megígérte, hogy dolgozni fog. De már egy hónap múlva rájöttem, hogy lejár a China Townba. Figyeltettem. Olyan jelentéseket kaptam, hogy meghűlt bennem a vér. Ma egy hete felelősségre vontam. Azóta nem láttam, eltűnt.

– Miért nem fordult a rendőrséghez?

– Ezért!… és odadobott egy papírdarabot az asztalra.

Morris felvette és olvasta. A levélben ez állt:

„Ha fia eltűnését a rendőrségen bejelenti, akkor lánya kerül sorra. Reméljük, hogy nem akarja azt, hogy lánya egy kínai felesége legyen.

Fekete Sárkány Tong."

Morris elgondolkozva forgatta kezében a levelet. Komoly dolog ez, vagy ijesztés? Vagy a fiatal West trükkje? A Fekete Sárkány Tong újra szervezkedik. Felveszi a harcot újra. Ránézett Westre.

– Mivel akar megbízni, Mr. West?

A milliomos arca most fáradt és kimerült volt. Hangja reszketett.

– Mentse meg a fiamat, Mr. Morris! Maga már végzett egyszer a Tonggal.

Morris bólintott.

– Egyszer igen. De akkor a hátam mögött volt az egész rendőrség.

– Beszéltem a detektívfőnökkel. Segíti magát, Morris, úgy, mintha még mindig a rendőrség tagja lenne.

A detektív szemei felvillantak. Éles, kemény csillogás áradt ki belőle. Előrehajolt, hangja kemény volt; szinte felcsattanó.

– Utánajárok a dolognak, Mr. West! De… – és szemei lázas fényben csillogtak –, de ha fia is bűnös, akkor ő is lakolni fog.

West arca komor volt.

– Inkább lássam a börtönben, mint a Tong karmai között. Szabad kezet adok magának, Mr. Morris.

Felállt, elővette csekk-könyvét és kiállította, a kitépett lapot az asztalra tette.

– Ne kímélje a költséget, Morris. A fontos az, hogy a fiam ismét otthon legyen.

Kezet nyújtott a detektívnek.

– És értesíteni fog a nyomozásról időnkint – mondta halkan. – Megteszi ezt, Morris?

A detektív bólintott, kikísérte a milliomost, aztán Ilse és Mortimer kérdő pillantásainak pergőtüzében visszatért a szobájába. Elgondolkozva ült asztalánál. A Fekete Sárkány Tong helyét nem lesz nehéz kikutatni. De a fiatal Westet elhozni onnan és szétugrasztani a kínai bandát, szinte lehetetlen feladatnak látszik. Rátévedt szeme az asztalon fekvő csekkre. Ötvenezer dollár! Az öreg West valóban nem kíméli a költséget.

A telefon felberregett. Felvette a kagylót. Ismeretlen hang verődött a fülébe. Angolul beszélt, erős kínai akcentussal.

– Helló! Ted Morris?

– Helló! Morris iroda, Ted Morris.

– Személyesen?

– Yes!

– Csak arra akarom figyelmeztetni, hogy ha West ügyét elvállalja, akkor hamarosan a másvilágon nyithat magának nyomozóirodát. Good night, Morris!

– Good night, gazfickó! – mormogta maga elé, miközben letette a kagylót. Megkezdődik a harc, gondolta és behívta Ilsét és Mortimert…

A FEKETE SÁRKÁNY TONG ÉJSZAKÁJA

A Golden Gate, az Aranykapu felett ezüstösen sütött a hold. A kikötők felől fények csillogtak, San Francisco úgy emelkedett ki a tengerből, mint valami vakító sugárzás.

Ted Morris a China Town piszkos utcáin barangolt. Útvesztő utcák tömegében kutatott, keresett valami nyomot, amin elindulhatott volna. Amikor még a kínai városban teljesített szolgálatot, tudta minden egyes Tong helyét. Más kérdés volt azután az, hogy a Tongok helyét nem tudták észrevétlenül megközelíteni. Ezeknek a szervezeteknek annyi besúgója volt, hogy a rendőrség szinte tehetetlenül állott velük szemben. Ted Morris terve az volt, hogy egyedül keresi fel a Fekete Sárkány Tong helyét. Ha megtalálta, akkor értesíti az irodában várakozó segédjét, Mortimert és aztán behatol a Tong helyiségébe. Egyelőre tervtelenül kutatott, keresett, a kínai város sikátoraiban.

Az egyik kínai lebujban letelepedett. Rongyos matrózruhája nem keltett feltűnést, hiszen ezerszámra keresték fel a San Francisco kikötőibe befutó hajók matrózai a kínai negyedet. Rongyos matróznak gondolták, aki ópiumért jött be valamelyik barlangba.

Morris csendesen szívta pipáját, bodor füstfelhőket eregetett, adta a félig berúgott matrózt, akinek semmire sincs gondja. Közben élesen figyelt. A mellette lévő asztalnál két kínai ült. Fapálcikákkal ették az előttük lévő megnevezhetetlen ételt, boszorkányos ügyességgel. Pár kínai szó ütötte meg a fülét, amire hirtelen felfigyelt. A Fekete Sárkány Tong nevét hallotta említeni, a ma éjszakai ülést…

Amikor a két kínai végzett, Morris felállt és kidülöngött a lebujból. Kint lesbe állt, odalapulva a falak mély árnyékába. A két kínai nemsokára elhagyta a lebujt. Csendesen beszélgetve haladtak a sötét sikátorok útvesztőjében… Az egyik kopott ház előtt megálltak. Becsöngettek. Pár perc múlva kinyílt az ajtó. Halk szavakat hallott, aztán a kínaiak eltűntek a kapu mögött.

Ted Morris bosszúsan szívta a fogát. Amit hallott, az elégséges volt, hogy felkeltse gyanúját, de nem volt bizonyosság. Mindegy! – mondta magában. – Utána kell nézni a dolognak.

Sötét éjszaka volt már. Fenn az égen szikrázva világított a hold és körülötte ragyogtak a csillagok. Itt, a kínai negyed sötét sikátorában csendes volt minden. Valahonnan messziről idehallatszott a város lüktető lármája, átszűrődve a házak tömegén. Úgy hallatszott, mintha messziről csobogna egy folyó…

Morris körüljárta a háztömböt. Sehol sem látott világosságot. A szomszéd ház tetejére akart feljutni.

Óvatosan, a falak árnyékába húzódva lopakodott egy ablak alá és dolgozni kezdett. Az ablakra ráfektette üvegvágó gyémántját, körülvágta az üveget és egy rongydarabot tett rá. Revolvere agyával gyors, kemény ütést mért az üvegre. Halk csörömpölés hallatszott. Figyelt. Sehol semmi zaj. Kivette az üveget, benyúlt az így támadt nyíláson, aztán, elfordította belülről az ablak zárját. Óvatosan nyitotta ki az ablakot és éles tőrét kezében tartva, beugrott a szobába.

Hallgatózott. Néma, halálos csönd borult mindenre. Felvillantotta zseblámpáját. Kis fénysugár szaladt körül a szobában. Itt nem volt senki. Az ajtóhoz lépett. Kinyitotta. Zord, kihalt folyosó fogadta. Elindult.

Megtalálta a lépcsőt és lassan ment fölfelé. A harmadik emeletnél hirtelen megállt. Valami zajt hallott volna? Inkább ösztönszerűen érezte mag a veszedelmet. Amúgy is gyanús volt ez a néptelen ház a kínai negyed közepén. A lépcsőről egy folyosó nyílt arrafelé, amerre a szomszéd ház feküdt. Erről a folyosóról sejtette Morris a veszélyt. Lehajolt, mélyen a föld felé és így, meggörbített felsőtesttel osont előre. Most egy cigaretta parazsa villant föl előtte. Pillanatnyi gondolkozás nélkül csapott le öklével. Halk hörgést hallott, aztán zuhanó test zaját.

Előre ugrott és rávetette magát a lezuhant testre. Feleslegesnek bizonyult, mivel Morris ütése olyan volt, mint a pörölycsapás. Két kezével átfogta a mozdulatlan ember nyakát és figyelt. Messze, távolról, mintha valami nagy teremből szűrődne, állandó zsibongást hallott. Most megértett mindent. Az egész tömb egyetlen szövetkezet fészke volt. Csak gazdag és hatalmas szövetkezet bérelhetett ilyen óriási területet. Ilyen szövetkezet pedig csak egy volt Franciscóban, s ez a Fekete Sárkány Tong…

Most már mosolygott. A véletlen az első este elvitte céljához.

Pillanatig gondolkozott. Aztán már határozott is. Az alatta fekvő test megmozdult. Itt gyorsan kellett cselekedni. Pecket vett elő a zsebéből és begyömöszölte a fickó szájába. Azután megkötözte kezeit és lábait. Most már felvillantotta zseblámpája fényét is. Úgy volt, ahogy gondolta. Egy kínai fickó sárga, eltorzult arcába világított a fény.

Az összekötözött embert a fal mellé fektette, aztán előre indult, a zaj forrása felé… Szemeiben acélos tűz csillogott, egész lényében valami vad erő, kezében revolver… Úgy lépkedett, olyan csendesen, zajtalanul, mint egy macska…

Morris bátor ember volt. Nem félt soha semmitől és senkitől. Sokszor nézett szembe a halállal, hiszen Francisco kínai negyedében teljesített szolgálatot. Most azonban mégis megremegett, mintha a szívébe markoltak volna. Ez a lakatlan, néma ház valósággal ráfeküdt a mellére, szinte ólomsúllyal. A messziről szűrődő zaj állandó zsibongása pedig idegeibe tépett.

A leütött kínait otthagyta a folyosón, ő pedig előre indult. Zseblámpája fürkésző fénye mutatta az utat. A folyosó végén egy ajtóhoz ért. Óvatosan, lenyomta a kilincset és kinyitotta az ajtót…

Halk zeneszó csendült a fülébe, valami lágy, keleti muzsika és beszédmoraj. Behúzta maga mögött az ajtót. Egy páholyszerű helyiségbe jutott. A falat bársonyok borították, és ott, elöl, ahol a helyiség páholyszerűen nyitva volt, kis asztalka volt székekkel. Az első pillanatban az jutott eszébe, hogy egy színház páholyába lépett. Aztán felvillant az agyában valami. Előrelépett a nyíláshoz.

Hatalmas, boltozatos termet látott maga előtt. A mennyezetről kék és piros reflektorok sugároztak lefelé. Lent a mélyben, hatalmas medencében víz csobogott, szökőkutak vize csobogott kristályos ragyogással. A vízen feldíszített csónakok úsztak, és apró termetű kínai nők lubickoltak. A parton körös-körül feldíszített lugasok voltak. Nehéz illat csapott az arcába, valami kábító, édes illat, mintha virágoskertbe jutott volna. A kék és piros fények szikráztak, ragyogtak.

Ted Morris hátralépett. Arca most vad volt és komor. A Fekete Sárkány Tong valóságos paradicsomot rendezett be itt. Most már megértette az utolsó hónapok alatt történt eltűnéseket. A Tong ide csábította San Francisco mulatni vágyó ifjúságát, elkábította őket a fénnyel, az egzotikummal, ópiummal, kileste titkaikat. Aki ide egyszer belépett, azt addig zsarolták, ameddig egy vörös centet éreztek nála. A szerencsétlen pedig fizetett addig, ameddig csak tudott. Aztán vagy öngyilkos lett, vagy maga is gazemberré vált, vagy elmenekült San Franciscóból.

Ted Morris megértette most már, hogy mi tartotta rémületben az utolsó hónapok alatt a Nob Hillt, a Nábob-dombot, ahol San Francisco milliomosai laktak. Megértette a Nob Hill vad idegességét, az egyre harapódzó öngyilkosságokat, a nagy port felvert válásokat. A China Town belenyúlt San Francisco életébe és önkorbácsoló rémületet és idegességet fakasztott.

Előrehajolt. Lent megismerte az embereket, San Francisco aranyifjúságának a krémjét, a milliomosok könnyelmű fiait, híres színészeket, színésznőket, politikusokat, pénzembereket… Siklottak a csónakok a vízen, felvirágozva, a lugasokban durrantak a pezsgős palackok, a nyugágyakban nehéz ópiummámorban hevertek az emberek és szólt a zene, valami buja, keleti melódia, ami úgy lengte át a hatalmas termet, mint valami mákonyos álom.

Ted Morris lázasan dolgozott. Egymásután írta fel az emberek nevét, akiket ismert. Az volt a terve, hogy mindegyikkel beszél, mindegyiknek elé tárja azt, hogy mivel jár a Tong látogatása. Holnap éjszaka pedig rajtaüt a