Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Az Amazonas titka
    Az Amazonas titka
    Az Amazonas titka
    Ebook70 pages1 hour

    Az Amazonas titka

    By P. Hawker (Barsi Ödön)

    ()

    Read preview

    About this ebook

    A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
    aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
    meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen
    voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott
    kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány
    gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb
    volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő
    Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
    akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
    western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
    mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
    össze sorozatunkat.
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633761403
    Az Amazonas titka

    Related to Az Amazonas titka

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Az Amazonas titka

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Az Amazonas titka - P. Hawker (Barsi Ödön)

      P. HAWKER

      (BARSI ÖDÖN)

      AZ AMAZONAS TITKA

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      Borító: Kovács G. Tamás

      978-963-376-140-3

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © Barsi Ödön jogutódja

      Két éve nem láttam Allan Wood-ot és aligha ismertem volna meg régi barátomat, a megrokkant, ősz hajú férfiben, ha nem ő szólít meg engem. Hihetetlenül megváltozott. Csak árnyéka volt a régi Allannak.

      Szánalom fogott el, mikor lesoványodott kezét megszorítottam.

      – Úgy látszik, alig akartál megismerni – mondta fáradt mosollyal.

      – Kicsit megváltoztál.

      Keserűen nevetett.

      – Csak mondd ki őszintén. Két év alatt öreg ember lett belőlem!

      Nevetni próbáltam, de nem sikerült.

      – Nem volna kedved beülni egy kávéházba? – kérdeztem zavartan.

      – Nem. Nagyon elszoktam az emberektől! Tegnap érkeztem meg Londonba.

      – Hol kószáltál megint?

      – Délen – válaszolta kurtán.

      Egy darabig hallgatagon mentünk egymás mellett. Lopva barátomra sandítottam. Azóta sem tudom elfelejteni betegesen sápadt arcát, tétova tekintetét és ingadozó járását. Mereven maga elé bámult, és minden lépésénél botjára nehezedett.

      Éppen néhány elkésett járókelő keresztezte utunkat, mikor megállt és egy kerítéshez támaszkodott.

      – Szeretném, ha kocsit kerítenél! – suttogta erőtlenül.

      – Csak nincs valami bajod?

      – Nem, semmi!… Csak elfáradtam.

      Előre siettem és az utca sarkán elfogtam egy taxit Allan kívánságára én is beszálltam az autóba…

      Néhány pillanat múlva megpillantottam a sötét fenyőktől övezett házat, amelynek régebben gyakori vendége voltam. Az autó a vasrácsos kapu előtt állt meg. Itt búcsúzni akartam, de barátom arra kért, hogy töltsem nála az estét. Nem haboztam. Mindig szívesen gondoltam azokra az időkre, mikor whisky és szóda mellett fél éjszakákon át beszélgettünk és vitatkoztunk.

      Allan ugyan megváltozott, de a lakása a régi maradt. A dolgozószobát éppen olyan művészi rendetlenség jellemezte, mint azelőtt. A falakon még mindig ott függtek a régi arab flinták és török kardok. A szoba sarkában ott trónolt az ember nagyságú Buddha-szobor és az íróasztalon megpillantottam az elavult mikroszkópot is. Tüzetesebb vizsgálat után mégis sikerült felfedeznem egy-két újabb tárgyat… A kandalló fölött néhány nyílvessző társaságában egy hosszúkás ék alakú csont fehérlett…

      – A kardhal félelmetes fegyvere – mondta Allan, tekintetemet követve. – Majd egyszer elmesélem, hogy került hozzám… Gyújts rá öregem!… Szivart parancsolsz, vagy cigarettát? Én részemről a nargile mellett maradok!

      Leheveredett az alacsony dohányzóasztalka mellé, míg én az egyik karosszékben foglaltam helyet.

      Allan lakásában mindig megtaláltam azt a különös hangulatot, melyet máshol hiába kerestem. A Buddha fölé erősített ámpolna kék fényt hintett a padlóra. A rendszertelenül elhelyezett fegyverek és tárgyak távoli országokra és kalandokra emlékeztettek. Sohasem tudtam meghatottság nélkül szemlélni a múlt néma tanúit, melyek mégis érthetőbben beszéltek, mint akárhány ember. A szobor és a színes terítők India mesevilágát elevenítették fel. A csillogó fémálarcok és a sárkányokkal díszített paraván a sárga ember művészetét mutatták. Egy megsárgult elefántagyar képviselte Afrikát, míg az íróasztal elé terített rozmárbőr a sarkvidék jégszakállas szikláit juttatta eszembe. Ebben a különös környezetben pihent meg néha-néha, egy-egy hosszú fárasztó utazás után, a vadászkalandok és expedíciók nyughatatlan vérű Ahasverusa: Allan Wood. A kék fény kísértetiesen elváltoztatta amúgy is megviselt vonásait… Néha azt hittem, hogy egy halott ember arcát látom magam előtt. A hideg végigszaladt hátamon, mikor Allan váratlanul felnevetett:

      – Miért nézel rám olyan meredten?… Megnyugtatlak, nem vagyok kísértet!… Két-három hétig pihenek, azután újra a régi leszek!… Nem hiszed? – Sóhajtott és kiejtette kezéből a vízipipa rojtokkal díszített csövét. – Olyan kalandokban volt részem, amilyenekről álmodni sem mertem volna! Hogyan is mondja Hamlet: „Több dolgok vannak földön és égen, mintsem halandó ember elhihetné!…" Ha elmesélném mindazt, amit átéltem, bizonyára kinevetnél… Tehát a hallgatást választom!… Beszéljen helyettem a naplóm. Nyisd ki az íróasztalom középső fiókját… Egy fekete füzetet találsz ott: az útinaplómat… Egyetlen szó sincs benne, ami nem felelne meg az igazságnak… Ha esetleg újabb utazásra szánnám el magam, akkor… a naplómat a nyilvánosság elé bocsájthatod. Nekem már teljesen mindegy, mint vélekednek róla az emberek!…

      – Rejtélyekben beszélsz!…

      Hosszasan a szemembe nézett, mintha örökre búcsúzni akarna tőlem.

      – Majd megértesz mindent, ha átböngészed a füzetet! Ahová én megyek, onnan nincs visszatérés.

      *

      Allan Wood-ot nem láttam többé az életben. Mielőtt újra felkereshettem volna, elutazott… Azóta már egyes lapok halálhírét közölték, mások viszont megcáfolták azt. Állítólag egy angol tudományos expedíció találkozott vele utoljára a rejtelmes Mato Grosso tartományban.

      Magános estéken sokszor előveszem barátom naplóját

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1