Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Ki a következő
    Ki a következő
    Ki a következő
    Ebook75 pages47 minutes

    Ki a következő

    By E. A. Rodriguez (Barsi Ödön)

    ()

    Read preview

    About this ebook

    A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
    aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
    meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen
    voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott
    kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány
    gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb
    volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő
    Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
    akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
    western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
    mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
    össze sorozatunkat.
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633448083
    Ki a következő

    Read more from E. A. Rodriguez (Barsi ödön)

    Related to Ki a következő

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Ki a következő

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Ki a következő - E. A. Rodriguez (Barsi Ödön)

      E. A. RODRIGUEZ

      (BARSI ÖDÖN)

      KI A KÖVETKEZŐ?

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      Borító: Kovács G. Tamás

      978-963-344-808-3

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © Barsi Ödön jogutódja.

      ELŐSZÓ

      Tépett viharfelhők vonultak északnak… Alkonyodott. A sötét fenyvesek közül kiemelkedő Brougham-Castle mindinkább elhomályosodott a völgyből felszálló ködben, melynek szürke palástja sem enyhítette a vidék baljóslatú, komor hangulatát. Nagy, sötét madarak keringtek a magasban, messze hangzó károgásuk visszhangként verődött vissza a mérhetetlen erdőkből.

      A lejtős úton egy lovas poroszkált. Máshol talán komikusan hatott volna lebegő, garabonciás köpönyege és furcsa kucsmája, de ezen a vidéken senki sem ütközött meg Archibald Vilmont öltözékén. Az öreg úr minden tekintetben különc volt. Csak alkonyatkor mozdult ki kastélyából. Róla és öccséről furcsa mendemondák keringtek a faluban, a bennfentesek – ilyenek pedig kevesen voltak – azt állították, hogy a Brougham-kastély urai az ördöggel cimborálnak.

      Archibald Vilmont Earl of Steele egyike volt azoknak a skóciai régi főnemeseknek, akik maradéktalanul megőrizték őseik erkölcsét és modorát. Ritkán állt szóba a falubeliekkel és megkövetelte, hogy a régi hűbérrendszer mintájára földig hajoljanak előtte.

      A vadregényes környezetben úgy hatott a fekete köpönyeges férfi, mintha a mondák ködéből bukkant volna föl. Mereven ült a nyeregben, tekintete a végtelenségben kalandozott. Kemény férfiarca olyan volt, mintha fából faragták volna, fehér bajusza jégcsapként lógott szögletes állára.

      A szoborszerűen kifürkészhetetlen vonása alatt félelem lappangott. Archibald Vilmont egy névtelen levelet kapott, melyben halállal fenyegették. Eleinte nem sokat adott a levélre, sőt öccse elől is eltitkolta. De régi nyugalmát nem tudta többé visszaszerezni.

      Büszkesége nem engedte, hogy a rendőrséghez forduljon, sőt esti sétalovaglásáról sem mondott le, de híres bátorsága mégis cserbenhagyta. Időnként kutató pillantást vetett a fák és bokrok sűrűjébe, és keze néha ösztönös mozdulattal a zsebében lapuló pisztolyt kereste. Minden este ugyanazt az utat tette meg. Ellovagolt a vízmosásig, ott leszállt lováról, és gyalogosan nekivágott a meredek útvonalnak, mely a csonka normann toronyhoz vezetett. Az út magas fenyők közt kanyargott a vízmosásig. Archibald Vilmont hidat építtetett a szakadék fölé. A hídtól már csak néhány lépésnyire állt a torony. Sötéten magasodott az ég felé, roppant árnyéka lekúszott a vízmosás csalitján, és a hegyi patak rohanó vizét is elsötétítette.

      A kastély ura nem ok nélkül kedvelte ezt a helyet. A torony a régi világ utolsó maradványa volt; félelmetes emléke a harcias normannoknak, akik rettegésben tartották a környéket. Valamikor elszánt rablólovagok tanyázhattak a toronyban, melyet a monda szerint földalatti folyosó kötött össze a kastéllyal. A magasból pompás kilátás nyílott a vidékre.

      A nap vörös korongja már lebukott a cornwalli hegylánc mögé, mikor a magas férfi a hídhoz ért. Egy pillanatra megállt. A szél meglebegtette köpenyegét. Illettek egymáshoz; a régi omladozó torony és a sötét ruhás férfi, mindketten a múltat képviselték.

      Vilmont a hídra lépett, eljutott a közepéig, amikor a fagerendák megreccsentek lába alatt. Kétségbeesett kiáltását túlharsogta a leszakadó gerendák robaja. A híd mindenestől a mélységbe zuhant, a meglazult kövek pergőtűzétől kísérve…

      Hajnalodott, mikor az erdőőr felfedezte Archibald Vilmont holttestét. A hír futótűzként terjedt el a faluban. Seregestől érkeztek az emberek a vízmosáshoz. Természetesen a rendőrök is kivonultak.

      A rendőrőrmester lebocsájtkozott a szakadékba, ő volt az első, aki a holttestet közelről megnézte. Félóra is eltelt, míg a lord földi maradványait felhozták a mélységből. Kísérteties látvány volt, amint a halott a derekára erősített kötélen lebegett. A kastély lakói is megérkeztek a szerencsétlenség színhelyére…

      A rendőrség gyorsan lebonyolította a helyszíni vizsgálatot.

      – Véletlen szerencsétlenség – mondta az őrmester az elhunyt öccsének, aki sápadtan állt a szakadék szélén, egy karcsú leány társaságában. Arthur Vilmont évekkel idősebbnek látszott bátyjánál, arcát megszámlálhatatlan ránc szántotta végig, ősz haja rendetlenül lógott homlokába. Kifejezéstelenül meredt az összeroncsolt testre, és bizonyára alig hallotta az őrmester buzgó magyarázatait.

      – Véletlen szerencsétlenség! – ismételte az őrmester hangosan, hogy a körülállók is meghallják.

      – A híd gerendáit már régen ki kellett volna cserélni!

      A parasztok sűrűn bólogattak, de gondolatban egész másként vélekedtek az esetről.

      Archibald Vilmont élete titokzatos volt, halála is rejtély maradt.

      Csak egy ember tudta a valóságot, a gyilkos. Ott állt a kíváncsi, felizgatott emberek között, s bár arca részvétet mutatott, lelke kaján örömmel volt tele,

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1