Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Hermész pecsétje
    Hermész pecsétje
    Hermész pecsétje
    Ebook127 pages1 hour

    Hermész pecsétje

    By Hegedüs Géza

    ()

    Read preview

    About this ebook

    1962-ben, tehát nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni ezeket műfajilag talán rapszódiának nevezhető, szabadhullámzású költeményeket, és annak is jó három esztendeje, hogy az egyes darabok – a közben kibontakozott terv alapján – összeálltak azzá az egységes vallomás-ciklussá, amelyet e kis kötettel kezében tart az olvasó. A megjelenés tehát, különösen, ha első elkészült részeit tekintjük, szinte-szinte betartotta a horatiusi bölcs tanácsot, amely sokévi kivárásra inti a költőt, hogy előbb a múló idő igazolja a mű érvényességét, és csak akkor kerüljön olvasó elé, ha újra elővéve sem tűnik avultnak vagy gyorsan avulónak. A gyakorló és gyakorlott író, akinek a költészet a lélek ünneplője, amelyben a legfontosabbnak tűnő mondanivalókat kívánja maradandóság igényével közölni, ebben a költői módszerekkel fogalmazott rapszódiaciklusban eddigi élete legfontosabbnak vélt tanúságait, alanyian megfogalmazott világképét próbált összefoglalni. És ez alighanem indokolja is a kivárást, amíg az idő próbája felhatalmazta, hogy közzétegye élete alapélményeinek lírai vetületét.
    (Hegedüs Géza)
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633742723
    Hermész pecsétje

    Read more from Hegedüs Géza

    Related to Hermész pecsétje

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Hermész pecsétje

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Hermész pecsétje - Hegedüs Géza

      HEGEDÜS GÉZA

      HERMÉSZ PECSÉTJE

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

      Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970

      Korrektor: Budai Ákos

      Borító: Rimanóczy Andrea

      978-963-374-272-3

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © Hegedüs Géza jogutódja

      HERMÉSZ PECSÉTJE

      I. INVOKÁCIÓ

      Kalliopé

      Hősköltemények múzsája ki Homérosz napjai óta kísértesz

      Te zöldeskék szemű szélfújta szőkehajú karcsú istenasszony

      Téged kerestelek az első lányok és első versek óta

      Téged hívtalak hogy neked mondjam el magam

      Hiszen magamról kellett beszélnem mivelhogy az egész világot

      szerettem volna kezdettől fogva elmondani

      És csak magam által ismerhetem csak magamon át mondhatom el

      neked és általad mindenkinek ami belémáradt a világból

      S ki mást kerestem volna

      Hiszen mindiglen a nagy tettekre vágytam és a korahajnali évek

      óta elragadott az emberi nagyság

      Eposzt akartam írni gyermekfővel

      Lódobogás és fegyvercsörgés riasztotta fel éjszakáimat

      A homéroszi hajdankor után Vergilius Tasso és Zrínyi vezetett a

      kamaszéveken át

      Byron Puskin és Arany bámulatában léptem a férfikorba

      S ókori hősökről meg a magyar múlt férfiairól írtam életem

      különböző szakaszában máig is legismertebb regényeimet

      Téged kerestelek Kalliopé és a te vágyad töltött be utaimon és

      útvesztőimen

      Te tudod mimindent próbáltam egymás nyomába lépő évtizedek

      alatt hogy tegyem a teendőt írjam az írandót

      Vágyódtam a romantikára hiszen oly kusza volt köröttem minden

      És vágyódtam a klasszicizmusra mert áhítoztam a rendre

      S megtanultam a lepergett évezredek stílusait hogy általuk igézzelek

      magam mellé

      Mert általad lehetek csak én magam

      S jöttek asszony arcok múltak asszony arcok

      Jöttek műfajok és stíluskísérletek múltak műfajok és

      stíluskísérletek

      Kincstárrá tágult a temérdek emlék és tanulság

      Olvasók szívébe férkőztem s a kritika nem tudta mit kezdjen velem

      Könyvespolcnyivá dagadt a múltról és jelenről tett tanúvallomás

      amellyel téged idéztelek

      Amikor eljött a pillanat és egyszerre váratlanul itt álltál mellettem

      Azt hiszem többet ittam akkor a megszokottnál

      Ez adta erőmet elviselni az isten jelenlétét

      Hősi dalok múzsája Kalliopé

      Milyen sok közhely és gúnyolódó mondás idézi a múzsa csókját

      Gúnyosan kell kiejteni a szót hogy elviseljük a gyönyör és áhítat

      teljességét nehogy belehaljunk

      Nevetni kell és gúnyolódni kell magunkon vagy úgy tenni mintha

      egyszerűen valamely éppenhogy ismert nőismerősünkkel

      ülnénk együtt egy eszpresszó kisasztalánál nehogy elégessen

      az isteni jelenlétének felindulása

      Hiszen a gyarló test sem mindig engedelmeskedik ha a

      vágyakozástól a testen is túllobog a megtalált asszonyban

      a mindenséget ölelni akaró lélek

      Kalliopé

      Megtaláltalak

      Mimindenről nem beszélgettünk a gyorsan futó esztendők napjaiban

      Amíg a szavak varázslatával egymásnak adtuk magunkat

      Én a múltamat elődeimmel és emlékeimmel és vágyaimmal és

      tudásaimmal és téged idéző próbálkozásaimmal

      Te a mindenség és sajátmagam jobb megismerését a léteddel

      Mint a gin ízek fölötti illatokon túli kékeslila zamata

      Úgy adott teremtő mámort az együttlét és a távollét

      Neked vallottam magányos kettesben eszpresszók kis asztalánál

      És nélküled idegen társaságban ha elkülönülve álltam egy

      könyvszekrény elé hadd gondolják hogy a könyveket

      nézegetem holott rád gondoltam és veled voltam

      És a múzsa csókjának oly sokat gúnyolt oly ritka ünnepi pillanata

      oly mélyen világított magamba hogy készülő évtizedek

      után

      Tudtam már a teendőt s írtam már az írandót

      S ki más-más stílusra klasszicizálással férkőztem az olvasók szívébe

      és vívtam ki a kritika gyanakvását

      Általad előbb eljutottam a klasszicizálás teljességéig hogy zárt

      egésznek láthassam egész elmúlt utamat

      Neked

      Aki az íróban fellobogtattad a költő-művészt

      Összefoghattam a már megtett utat

      Hogy felmutassam az egész világnak

      S teljessé téve a klasszicizálót feltörted a pecsétet

      Hogy íme magamat elmondva vallhassak arról amit évtizedek

      súlyos története felhalmozott bennem

      Éltem a korban láttam hallottam tanultam

      De csak a töredék részletekről tudtam beszélni

      Amíg ki nem mondott szavakkal nem mondottad nekem

      Hogy foglaljam immár össze az eddig voltakat

      És felszabadult lélekkel ragadjam meg a mi korunk zúzott

      formákból új formákat teremtő módján de még nem

      hallott hittel mindazt amit vallani tudok a bennem

      visszatükröződő odakinti világról

      Magamról beszélek hogy mindenről beszéljek

      Neked mondom hogy mindenki hallja

      Immáron nem lódobogás és fegyvercsörgés romantikáját hirdetem

      A tömeghalálban elveszett az öldöklés szépsége

      Immáron nem a letűnt évezredek változatos formáit idézem

      Csókod varázsára lezártam s közhírré tettem amit jótanulóként és

      jótanárként a múltból áthoztam a jelenbe s talán a jövőbe

      Megtanultam tőled hogy aki minden régiben otthonos az

      felszabadultan nézhessen a forróan jelenbélibe

      S hősies vakmerővé tett hogy te bízol bennem

      Te tudod hogy a jövőbe néző szorongó és reménykedő mostani

      ember hősi énekét

      Vagy legalább is annak néhány első mondatát

      El tudom mondani

      És ebben a korban

      Amely vagy avult formákkal bízik a jövőben

      Vagy új formákkal retteg a jövőtől

      Én meglelem az új szavak varázsát

      Amely hajdani hősi énekek bizakodásával és alig értett új dalok

      hömpölygő áradásával

      Hitet tesz

      A mi századunkról

      Amelynek képe és reménysége visszacsillog az én tudatomban

      Amióta mellém álltál

      Te zöldeskékszemű szélfújta szőkehajú karcsú istenasszony

      Hősköltemények múzsája

      Kalliopé.

      II. HERMÉSZ PECSÉTJE

      Ez a könyv Ez a könyv

      Talán ez volt a Szibilla könyve melyből minden kiolvasható csak

      legyen aki olvasni tudja

      Bizonnyal benne van múlt jelen s itt-ott még a jövendő titka is a

      világ egésze galaktikák és napi gondok megfejtése s végre

      világossá válnék belőle hogy

      Test és lélek

        vagy

      Anyag és tudat

        vagy

      Atom és elektromágneses mező

        vagy

      Talán valami egészen más…

      Benne van a könyvben a könyv lapozható a

        könyv olvasható

      De a könyvön Hermész pecsétje

      És ha nem értem – hát nem értem

      Azaz pontosabban

        magam sem tudom hogy amit érteni vélek

        abból mennyi a valódi megértés és mennyit

        képzelek hozzá én magam azzal a

        képzelőkészséggel melynek titkát úgy szintén

        csak a könyvből ismerhetem meg.

      A könyvön Hermész pecsétje

      Mégis

      Olvassuk és felolvassuk

        a hieroglifák előtti

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1