Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Utolsó nyár Primerolban
    Utolsó nyár Primerolban
    Utolsó nyár Primerolban
    Ebook67 pages1 hour

    Utolsó nyár Primerolban

    By Robert Merle

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    „...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.
    Beléptem hát a történelem sűrűjébe” – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.

    A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

    LanguageMagyar
    PublisherEurópa Könyvkiadó
    Release dateFeb 15, 2016
    ISBN9789630798709
    Utolsó nyár Primerolban
    Author

    Robert Merle

    Robert Merle (1908-2004) was born in French Algeria, before moving to mainland France in 1918. Originally an English teacher, Merle served as an interpreter with British Expeditionary Force during the Second World War, and was captured by the German army at Dunkirk, the experience of which served as the basis for his Goncourt-prize-winning Weekend at Zuydcoote. He published the 13 volumes of his hugely popular Fortunes of France series over four decades, from 1977 to 2003, the final volume appearing just a year before his death in 2004.

    Read more from Robert Merle

    Related to Utolsó nyár Primerolban

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Utolsó nyár Primerolban

    5/5

    1 rating0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Utolsó nyár Primerolban - Robert Merle

      ELŐSZÓ

      Ez a kiadatlan mű az író otthonában talált kéziratokból, levelezésekből és egyéb dokumentumokból álló hatalmas iratanyagból került elő Robert Merle 2004-ben bekövetkezett halála után. Amikor gyermekei később elolvashatták a rövid, irodalmi értékekben mégis bővelkedő, igen tömör szöveget, egyhangúan a kiadása mellett döntöttek. Bernard de Fallois azonnal e terv mellé állt.

      Robert Merle élete során sosem tett említést erről az írásáról. Keletkezésének időpontja és előzményei csak az apám életrajzának megírásához összegyűjtött temérdek jegyzetből állapíthatók meg. A szöveg azonban kétséget kizáróan Robert Merle első irodalmi alkotása, amelyet több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott. Az érdeklődő olvasók a könyv utószavából további adalékokat kaphatnak egy zaklatott kor – a harmincas évek vége – történelmi eseményeihez kötődő mű keletkezésének körülményeivel és az író nem mindennapi életútjával kapcsolatban.

      Pierre Merle

      Az éhség az oka mindennek. Rendszerint hajnali három felé ébresztett. Előző este ettem utoljára, egy darab kenyeret margarinnal. A margarin – a csomagolás szerint „étkezési margarin" – nem volt rossz. Úgy rémlik, még kókuszolajíz is érződött benne. A tömör, barna kenyeret olyan szépen, egyenesen szelte a kés, mintha fát hasított volna. Előbb vékony szeletekre vágtam, majd mindegyik szeletet szűkmarkúan megkentem margarinnal. De akármilyen kevés volt is a kenyér, mindig több jutott belőle, mint a margarinból. Az üres kenyérrel kitaláltam, hogy egyforma kis kockákra aprítom, amiket a késem hegyére tűzködök. Egyenként eszegettem meg, ráérősen rágcsálva egyik katonát a másik után. Eltartott vagy egy órát, mire végeztem vele.

      Eleinte egyáltalán nem kellemetlen az éhség. De mire már belefásulhatna az ember a szenvedésbe, még akkor is képes meglepni, ahogy időről időre – leginkább reggelente, ébredésnél – igazi eufóriával tölt el. Mozdulatlanul, háton feküdtem a deszkán, arcom, kezem szénportól ragadt, mégis végtelenül tisztának, megkönnyebbültnek, megvilágosodottnak éreztem magamat. Ilyenkor kezdődött a képek körtánca. Ilyenkor ébredtem rá a dolgok értelmére. Titokzatos módon megértettem mindazt, amit azelőtt sose. Bizonyosságokat nyertem. Azonnal elhittem mindent, vakon, kétkedés nélkül. A kétkedők végső soron azok, akik túl sokat esznek.

      Az éhezés kitágította a gondolkodásomat. Gondolataim teret kaptak hatalmas üvegkalickámban, amelynek üvege egyébként annyira összemaszatolódott a szénportól, hogy alig hatolt át rajta a fény. Ott feküdtem hát a jótékony homályban, csak a fejem felett kékes fénnyel világító éjjeli lámpa zavart. A szemembe húztam a sapkámat. Emlékszem, hogy egy határozott ízzel, az első áldozás ízével a számban ébredtem. Három hete ettem meg az utolsó falat húst, szívtam el az utolsó adag dohányt. Tökéletesen tiszta voltam, esőként hullhatott volna rám a végső áldás. Kényszerű éhezésemből, böjtömből, önmegtartóztatásomból elképesztő büszkeséget merítettem, lelkiismeretem tökéletesen megnyugodott. Priccsemen fekve egészen hatásos fakírnak láttam magamat.

      Hiba lenne azt képzelni, hogy önkívületi állapotaimban csakis misztikus bizonyosságok töltöttek el. Hullámokban törtek rám mindig ugyanazok a határozott emlékek, amelyektől egyre több nyál gyűlt össze a számban, és egyre hatalmasabb űr támadt a gyomromban. Azokban a pillanatokban felidéződött bennem minden, amit addigi életemben ettem, rég elfeledettnek hitt étkezések legapróbb részletei jöttek elő: esküvői ebédek, kiadós angol reggelik, nagyanyám habos tejeskávéi, háromemeletes amerikai szendvicsek, és a messzi gyerekkorból a Kohler táblacsokoládé, ahogy a friss kenyérrel együtt gombóccá áll össze az ember torkában. Az a sok finomság, amit szórakozottan, sietősen, túlságosan is sietősen befaltam, a szükséges elmélyülés, és nem egyszer – bármily hihetetlennek tűnt is utóbb – a legcsekélyebb éhségérzet nélkül. Most viszont éhes voltam! Egyfolytában éheztem! Nem egészen egy hónap alatt megtanultam természetes állapotként elfogadni az éhezést. Afféle szokásként. Szüntelenül szenvedtem tőle, de ez már nem okozott meglepetést, éhes voltam, ahogy más meg sánta. Éppen az emlékeimben sorjázó múltbeli lakomák töltöttek el kétellyel. Nem emlékeztem rá, hogy valaha is jóllaktam volna az életben!

      A reggel frissessége a törött ablakszemeken keresztül érkezett, amelyeken alig hatolt át a fémesen szürke nappali világosság. Más reggelek, más ébredések jutottak eszembe… Láttam magamat korábbi életemben, amint kikiabálok a fürdőszobából Louve-nak:

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1