Ady Endre levelei 2. rész

ADY ENDRE LEVELEI

II.

1909–1913

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rymanóczy Andrea

978-963-344-164-0

© Fapadoskonyv.hu Kft.

504. BÖLÖNI GYÖRGYNEK

Érmindszent, [1909. jan. 2.]

Édes jó Gyurkám,

te elfelejtetted, s én is elfelejtettem, hogy írjak a kötetembe. Tehát így gondolom: küldök neked nevemmel egy más könyvet. Amit neked adtam, köttesd be, és küldd el Itókának, s majd Párisban írok bele. Én csak reggel utazom, mert vasárnapra nem akartam fölmenni, s Hatvany táviratozott, hogy hatodikáig Pesten marad. Haragszom reád, a cselédeknek, kocsisnak nagyon könnyen szórtad a pénzt. Én voltam ügyetlen, hogy nem szóltam előre. Írj nekem a „Meteorba", mindenről, terveidről. Én is írok neked, meglásd.

Édes tieidet szeretettel üdvözli és téged ölel

Szombat.

Adyd

505. HATVANY LAJOSNAK

[Érszakácsi, 1909. jan. 5.]

Nagybetegen fekszem; tudass gyorsan mindenről.

Adyd

506. BRÜLL ADÉLNAK

[Budapest, 1909. jan.]

Mindenem,

Vágyom utánad, ha akármi lesz, ha belehalok, látni akarlak, s megyek hozzád. Majd megsürgönyzöm, mikor mehetek s megyek. Nem tud visszatartani semmi most már a halálon kívül. Rosszakat érzek, sejtek, halálosakat, mindegy. Az a fő, hogy még egyszer hadd lássalak, csókoljalak. Csókoljam édes mindenedet, testedet, lelkedet, múltadat s holnapodat. És a szádat, te drága, édes, egyetlen minden. Csináljátok, hogy jan. 15-től kezdve közel kaphassak lakást. Csak hónaposat, mert hátha elmehetünk s elmegyünk valahova.

Ezerszer, végtelenszer, halálig csókol a te hűséges, kóbor kutyád.

507. HATVANY LAJOSNAK

[Budapest, 1909. jan.]

Édes Lacim,

öt másodperccel később érkeztem a Bristolba, mint te távoztál. Tíz-tíz és félig a „3 Holló"-ban írok s vagyok. Nézz be oda, vagy telefonálj

Adyd

508. WOLFNER JÓZSEFNAK

[Budapest, 1909. jan. 12.]

Igen Tisztelt Wolfner Úr,

még a falumból, ahol mostanig pihennem kellett, akartam e levelet megírni. Célja, hogy Önt és idejét megkíméljem, esetleg fölösleges tárgyalásoktól. Én most megint külföldre készülök, s természetes, hogy ez pénzaggodalmakkal jár. Ez a levelem föltétlenül diskrécióra számít, s diskréciót kér. Azt szeretném megtudni, tárgyalhatunk-e mi Az Illés szekerén-nek egy újabb szerződéses elintézéséről. Arról volna szó, hogy a három kiadás helyett négy kiadásra csinálnók a szerződést, s a 3-ik és 4-ik kiadás honoráriumának ²/3 részét megkapjam mindjárt. Ha ez a terv lehetséges, kegyeskedjék ezt nekem mindjárt megüzenni. Címem: Bpest, István Király szálloda, Podmaniczky utca. De mindenesetre kérem, hogy e levelemről rajtunk kívül ne tudjon más.

Régi tisztelő híve

(Kedd)

Ady Endre

509. FENYŐ MIKSÁNAK

[Budapest, 1909. jan.]

Kedves, jó Fenyőm,

add át a novellákat e boynak, s egyben üzend meg, kész lesz-e délután ľ1-ig a könyvkötés. Add át búcsúzó kézcsókomat a nagyságos Asszonynak. Gyurkát s öccsét csókolom. Nagyon-nagyon beteg vagyok, félek, nem látjuk többé egymást. Ölel szerető híved

Ady Endre

510. MEDVE MIKLÓSNÉNAK

[Párizs, 1909. jan. 19.]

Édes, jó Paula,

szomorúan, megérkezve üdvözlöm magukat. Miért is nem beszéltek le hogy Párisba jöjjek. Valóságos poklot találtak itt az én nyomorék idegeim. Majd írok levelet is. Miklóst, Micut csókolom, magának a kezeit csókolja

Ady

511. ADY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. jan. 20.]

Édes Lajosom,

ügyedben minden lehető megtörtént, s én hiszem, hogy szeptemberre ki leszel nevezve. De mellékesen írok gr. Degenfeldnek is, hogy tiszántúli ref. iskolához juthass. Csak kétségbe nem kell esni, sok a jó barátunk, igaziak, s előbb-utóbb rendbejön a dolog. Én most úgy vagyok, hogy a Te ügyed miatt beteg nem merek lenni. Bizalom, erő, kitartás. Nekem több okom volna kétségbeesni. Ne felejtsd el, hogy édesanyánkat kell kímélnünk. Minden barátomat üdvözlöm. Írj (92, Rue de Lévis), s küldd be, ami engem érdekel.

Ölel-csókol

Bandi

512. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. jan. 21.]

Édes jó Lajosom,

köszönöm a leveledet, jólesett, mert én ide, Párisba, poklok fenekére szállottam. Majd megtudod s meglátod még (félek, nem életemben), hogy nem vagyok én hazug, problematikus senki. Az vagyok, aki a verseit írja. De élnem nem lehet, tehát jobb lesz végezni. De mindegy, most az a fő, hogy szeret egy-két ember s köztük Te. Innen alighanem szöknöm kell. Hova, nem tudom. De Te csak ide írj.

Ölel, nagyon szeret

Csütörtök.

Adyd

513. VÉSZI MARGITNAK

[Párizs, 1909. jan. 26.]

Kedves Margit,

remélem, megkapta a könyvemet, s vártam, hogy két szóval megnyugtat. Jómagam írtam volna, de föl-fölkelek egy napra, s öt napot fekszem utána. Nagyon beteg vagyok, sokféleképpen, s készülök haza egyelőre. Ha megengedi, tudatom majd, amikor elutazom. Ha eszébe jutok, s ír nekem, írjon a régi címre. Ha elutaznék is, utánam küldik. A könyvnek se sajtósikere, se könyv-, vagy mondjuk pénzsikere se volt. Barátaim, akik legjobban vállalták, hallgatták el legelszántabban a könyvem, s csináltak ellene hangulatot. Lajoséknak is küldtem könyvet, levelet, de egy sort se válaszolnak. Hogy van, hogy él, nem fázik-e?

Csókolom Mártát, s igaz barátsággal a Maga kezeit

Kedd.

Ady

514. OSVÁT ERNŐNEK

[Párizs, 1909. jan. 27.]

Édes Ernőm,

e számra sok bajom, undorítóan sikertelen dolgaim miatt csak verseket küldhetek. Mindnyájatokat ölellek, a jövő számra verseken kívül más és sok dolog is küldődik, ha élek.

Adyd

515. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. jan. 28.]

Édes, jó Lajosom,

Pálunk cikke butább, mint a duk-duk cikk, de kissé nemtelenebb is. Mai, harcképtelen állapotomban egyszerűen csak tudomásul veszem. Bízom én még az idegeimben és inaimban. Egyszerre rúgok vissza öt-hat csípésért, ha erőm egy kicsit visszajön. Mit csinálsz? Én semmit. Nem tudok dolgozni, s Páristól nem kaptam több enyhülést, mint Érmindszenttől. Lehet, hogy haza is megyek már február végén, ha addig nem jön meg a dolgozóerőm, vagy egy másik gyógyulótervem nem sikerül. Öcséd mikor jön ki? És te nem jössz-e, jöhetsz-e hamarabb Párisba, mint Pesten tervezted. Nyugat-ékról se tudok semmit. Jegyemet megkaptam tőlük. Írni csak verseket írhattam, de talán ezekkel is lekéstem. Ama bizonyos tervelt versek közül valók, de még mindig nem tudtam (talán ez a büdös neuraszténiás álmatlan, nyugtalan állapotom az oka) a napról napra való vallomás igazi, forró és becsületes módját eltalálni. Ezek csak akarások még. Barátaim, akik tudósításokat ígértek, mit se írnak, lapokat se látok. Azaz a Népszavá-t olvastam ma, ahol Csizmadia költőtársam, szegény, szapul engem nagyon szánandóan.

Írj, ha van időd. Ölel nagy szeretettel

(Csütörtök.)

Adyd

516. MEDVE MIKLÓSNÉNAK

[Párizs, 1909. jan. 28.]

Kedves Jó Paula,

úgy gondolom, hogy Maguk még mindig Budapesten vannak. Levelezőlapomat megkapták? Én már ilyen vagyok: csak panaszkodni tudok Maguknak. De igazán van okom reá. Párisban kevesebb megnyugvást találtam, mint vártam, pedig alig vártam valamit. Barátaim, akik meg ígéreteket tettek, hogy tudósítanak engem érdeklő magyar ügyekről, egyértelműen hallgatnak. Másfél gramm trionil mellett is szörnyű ideglázakat szenvedek át éjszakánként. Az egy Hatvany Lajosnak jutottam eszébe, aki Berlinből írt, illetve beküldött egy Wolfner Pál-féle, csúfoló, szamár cikket. Majdnem olyan buta, mint az én duk-duk-cikkem, de nemtelenebb. Mi van a monte-carlói tervvel? Azért írjanak erről, hogy hátha mégis megcsinálhatom, hogy pár hetet ott töltsek magukkal. Írjon pár sort vagy Maga, vagy Miklós. Diszkrétebb csalódásaimat nem akarom papírra bízni. Talán találkozunk még személyesen. Kezeit sokszor csókolja, Miklóst és Micut öleli, csókolja szerető

Csütörtök, 92 Rue de Lévis

Adyjuk

517. SCHÄFFER GYULÁNAK

[Párizs, 1909. febr. 1.]

Testvéri szeretettel köszönöm meg a Népszavá-ban írott írását. Többre becsülöm ezer „kimerítő" kritikánál.

Testvéri szeretettel

Ady

518. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr. 4.]

Édes, jó Lacim,

kaptam választ is már Geyza bácsitól s a Lesznai Annától. T. i. a te első leveled előtt írtam már nekik. Öcsédnek írtam, még nem jelentkezett. Szeretlek, s jó dolog, hogy Te vagy. Mi lesz? Nem tudom. Ölel

Adyd.

519. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr. 6.]

Kedves Lacim,

élsz? Én, bizony isten már nem élek. De így is igazán szeret

Adyd.

520. OSVÁT ERNŐNEK

[Párizs, 1909. febr. 9.]

Édes Ernőm,

hogy késhettem én le a múltkor a versekkel? Remélem, e versek már idejében jönnek, add együtt valamennyit. Ma kedd van. Szerdán adok föl prózát, pénteken ott lesz. Várjatok reá. Lehet, hogy Fenyő számára az önéletrajzot is küldöm már holnap. Ignotus miért haragszik reám? Mi van veletek? Fenyő írjon. Ölel

Kedd.

Adytok

521. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr.]

Édes Lajosom,

nagyon elnéző, igaz, jó emberem,

most köszönhetem meg kedves, megnyugtató lev.-lapodat. Ezer nyavalyám van, végemet járom, s nem tudom, melyik nap intéz el. Készülök különben haza – ok és cél nélkül, de megyek. Páris nekem nem Bakonyom már, de Ördögszigetem. Dolgozni nem tudok, híreket se veszek sehonnan, egy kicsit már meg is haltam. Irigyellek téged, ha mindjárt kételkedem is goethei mivoltodban. Mégse járná, hogy te igazán olyan boldog, harmonikus légy, mint amilyennek mutatod magad. Ha írsz, még ide írj Párisba. 15. Rue de Constantinople.

Ölel, nagyon szeret

Adyd

522. MEDVE MIKLÓSNÉNAK

[Párizs, 1909. febr.]

Édes, Jó Paula,

no, hogy Maga is írt, mert a Miklós két levelét még ma is hasztalan olvasom. Kérem Magukat, mentsenek ki innen csak két-három hétre: nagyon meghálálom. Ha azt jelenteném, hogy megbolondulok, ez nem új, de nagyon – kevés. Kérem, ha írnak, írjanak e címre:

15 Rue de Constantinople Hôtel de l’Europe

Remélem s biztosan: most már mindnyájan egészségesek. Akarják, egy csöppet értem, de elsősorban magukért, hogy pihenjünk, nézdegéljünk jó helyen egy keveset. (Most már Bécsben vannak, s nem leszek indiszkrét, ha elárulom: nagyon kedves levelet kaptam Lesznai Annitól. Hatvany Laci is írogat, s Feri pedig meglátogatott.)

Írjon, írjanak, s ha kell, táviratozzanak. A Maga kezeit csókolja, Micát és Micut szájon csókolja

Ady Endre

523. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr.]

Édes, jó Lajosom,

öcsédet magamhoz invitáltam, próbáltam meghódítani, de – úgy látszik – okos embereknél nincs szerencsém… A Ferenc fiú nagyon kedves, bölcs ember, azon kezdte, hogy ő fütyül az irodalomra. Be boldog ember. Hát te mit mívelsz? Én talán, nagyon talán, le fogok menni Medvéékhez San Remóba két hét múlva. Nyavalyás vagyok, munkátlan… utálatos. Nem volna ideje máris egy gyorsvonat elé feküdni?

Ölel a te szegény, szerető, nem rossz

Adyd

524. ADY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr. 22.]

Édes Lajosom,

türelem, türelem, és ne szomorítsd édesanyámat. Návay Lajos megy megint ügyedben Apponyihoz. Címem: E. de Ady poste restante Monte-Carlo.

525. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. febr. 22.]

Kedves Lajosom,

nem tudom, mi lelt, miért nem írsz. Nem vagyok bővében a baráti kezeknek. Nyomorék állapotomban hiányzik a te megemlékezésed. Öcséddel vagy háromszor találkoztunk már: érdekes fiú, de cukorgyáros lesz. Kár érte, de das ist das Leben. Írj. írj, írj. Ölel

Adyd.

526. OSVÁT ERNŐNEK

[Párizs, 1909. febr. 23.]

Édes Ernőm,

Nyugat-ot még nem kaptam, se semmi választ. Utasítást, parancsot, egy kicsi levelet legalább. Egyelőre itt egy szép vers. Talán holnap megy más is. Ölel benneteket

Adytok

527. OSVÁT ERNŐNEK

[Párizs, 1909. febr. 25.]

Édes Ernőm,

ezúttal még egy versen kívül mást nem tudok küldeni. Egyébként megfogadom Fenyő tanácsát: nem polemizálok. Ellenben küldök novellát, figyelőt stb. Az önéletrajz szükséges? Kérlek, nem kaptam meg a legújabb Nyugat-ot. Címem: 92 Rue de Lévis. Szóval a réges-régi. Ide kérek lapot, pénzt. Ölel mindőtöket

Ady

528. ADY LAJOSNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc.]

Édes Lajosom,

két-három hétig írj poste restante Monte-Carlo E. de Ady, de írhatsz párisi címemre, rögtön küldik. Írj külső s belső dolgaidról. Az esetleges eseményekről avagy eseményről. Barátaimat ölelem, csókol

Endre

529. HATVANY LAJOSNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc.]

Kedves, jó Lajosom,

két hétig Monte-Carlóban vagyok. Poste restante E. de Ady. Párisba is írhatsz. Öcsédre haragszom, holott megállapodtunk, nem tudatott ideérkezéséről. Ő (Medvéék, kik szintén itt vannak, mondják) kissé gyengélkedik.

Ölellek igazán

Adyd

530. GÁRDOS ALFRÉDNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 3.]

Kedves és Tisztelt Gárdos Uram,

Ön, a nagy filozóf, aki sok mindent lát, figyel és ért, meg fog engem is érteni. Voilŕ: nem próbálok hízelgő előszót fabrikálni e levelemhez, de kirukkolok, hogy nekem sürgősen szavazzon meg száz koronát. Annyira sürgősen, hogy akár sürgönyileg jöhet, ha lehet, és ha valóban – jöhet. A címe ez volna: előleg a Vér és arany második, biztos kiadására. Semmi összeg, de most nem dolgozom, beteg vagyok, s minden rám fér, sőt nagyon-nagyon kell. Úgyis (és ezt ne vegye csak az ügy érdekében írott valaminek, mert személyesen is mondtam már), ha érdemes lesz valamit még tőlem kiadni, sohse megyek máshova, mint Franklinékhoz. Megbántam, hogy egy gyönge percemben mást tettem, de ez maradjon titok. Kérem, vegyen magának időt s fáradságot, hogy e kis ügyet (nagyon sürgős) intézze el. És ez ne zavartassék össze a Magyar Könyvtár dolgával, mely más, és szintén most intéződik el. (Nem anyagilag, hanem holnap küldöm be teljesen új verseimet e füzet számára.) Nagyon kérem, valami gyors s egyszerű módot lelni, hogy a pénzt hamar megkaphassam. Tessék táviratoztatni, ha nyugta kellene előlegesen. De talán száz koronánál s Ady Endrénél utólagosan is megy ez. Régen és sokszor tapasztalt kedvességét köszönve s barátságára apellálva maradok tisztelő, igaz híve

15 Rue de Constantinople Paris

Ady

531. RADÓ ANTALNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 4.]

Nagyon Tisztelt és Kedves Szerkesztő Úr!

a mai napon Mikes Lajos címére, ki páratlan barátsággal magára vállalta a versfüzetem összeválogatását – természetesen az Ön felülbírálása mellett – egytucatnyi kötetben meg nem jelent, új, a M. K. illő verset küldtem. Ezt tisztelettel bejelentem s evvel együtt egy kérésemet, mely nem új Ön előtt, de szörnyűen aktuális most nekem. Szeretném, ha az ott hagyott novellásfüzet-anyagért nagyon sürgősen (persze nagyon előlegképpen, de talán ez nem nagy baj) megkaphatnám a száz koronámat. Beteg vagyok, munkaképtelen. Három héten belül a címem: E. de Ady, Monte-Carlo, poste restante. De azelőtt, aközben s mindig: 92 Rue de Lévis, Paris. Kérem, nagyon jó, tisztelt Szerkesztő úr, legyen hozzám ezúttal is szives.

Igaz, tisztelő híve

csütörtök

Ady Endre

532. ADY LAJOSNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 9.]

Édes jó Lajoskám,

első dolog a türelem, ha már eddig tűrtél. Návay Lajos is fog az érdekedben szólni. Nem tartanád-e helyesnek, ha én írnék Apponyinak? Leveledet Párisba címezd, ha én itt maradnék is, utánam fogják küldeni. De lehet, hogy visszatérek hamarosan Párisba, s onnan esetleg szintén hamarosan Pestre. Hiába, baj van, csak betegebb vagyok egyre-egyre, itt már csak a szanatórium használ. A lapok dolgai, írásai rólam alig érdekelnek. Úgyszólván örülök, hogy Az Illés szekerén-ről nem írnak. Nem kell ez nekem. Édesanyáméknak ne írj arról, hogy beteg, sőt betegebb vagyok. Magadról is lehetőleg mindig vidáman írj. A te helyzeteddel szívesen cserélném el az enyémet. Nem szabad kétségbeesni. Ha aludni tudnék s dolgozni, ma már ez boldoggá tenne. Csókol

Endre

533. ADY LŐRINCNÉNEK

[Nice, 1909. márc. 10.]

Édes jó anyám,

fürdőket veszek itt s villamos kezelést. Remélem, jót fog tenni. Ha levelet ír, édes, csak a párisi címemre tessék írni. Onnan utánam küldik. Lajosnak írtam már kétszer is Zilahra. Tessék mindenről írni nekem, Margitról is, akit üdvözlök. Ezerszer csókolja édesanyámékat

Endre

534. FENYŐ MIKSÁNAK

[Spalato, 1909. márc. 14.]

Kedves, jó barátom,

a tenger jót tesz, de ha lehet, mégis megírom a Nyugat-nak szánt cikkemet. Ha most nem, a jövő számra. Kérlek azonban, közös érdekünkben, ne beszélj sokakkal az afférról. Kóborlok az Adrián. Derűt gyűjtő hely: Fiume Hotel Europa.

Tieiddel ezerszer köszöntve

Adyd

535. OSVÁT ERNŐNEK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 16.]

Édes Ernőm,

tudassatok sürgősen, esetleg táviratilag, megjelent-e a Nyugat-ban Fenyő Ady-kritikája. Mert ha nem, beküldöm az önéletrajzot, mely kész van három nap óta, de a számról lekéstem vele. Egyébként a febr. 16-iki Nyugat-nak színét se láttam. Úgyszintén a pénzt is hasztalan várom. E számra négy napon belül sok kézirat megy. Mindnyájatokat szeretettel köszönt, ölel

Ady Endre

Címem: E. de Ady Monte-Carlo poste restante

536. BÖLÖNI GYÖRGYNEK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 20.]

Édes Gyurkám,

itt vagyok már három hét óta. Fürdőket veszek, öregebb vagyok százévesnél, néha, ha pénzem akad, játszom vele, és vesztek, kedvetlen, reménytelen, impotens vagyok. Itókától kaptam levelet s román Ady-verseket. Hogy vagy? Címem: E. de Ady. Monte-Carlo, poste restante.

Ölel szeretettel

Adyd

537. FENYŐ MIKSÁNAK

[Monte-Carlo, 1909. márc.]

Édes Fenyő úr,

beteg voltam, bocsánat. A végemet járom. Schöpflin átad önöknek egy verset. Ma éjjel írok, s holnap küldök még kettőt. Esetleg megy az önéletrajz is. Ha a nyavalyás szívem engedi, a jövő számra lelkiismeretesebb leszek. De az Istenért, jöjjön már a pénz. Akár táviratilag.

Öleli mindüket

Ady Endre

538. DIÓSI ÖDÖNNEK

[Monte-Carlo, 1909. márc. 27.]

Édes jó Dodóm,

nem tudom, miért nem írsz pár szót, két levelet is írtam. A bank letört bennünket, egyébként úgy vagyunk, mint rendesen. Adél két nap óta ágyban fekszik, rendes havi törlesztés. Veszekedni nem veszekedünk nagyon sokat, mert én már azt se tudok. De legalább Berta írhatott volna két szót! A lapokból, ha volna valami érdekes, küldjétek be. A Nyugat nem jött oda sem.

Ölel szeretettel mindkettőtöket

Adytok.

539. BRÜLL BERTÁNAK

[Nizza, 1909. márc. 29.]

Kedves Bertuskám,

hogy vagy? Itt szörnyen esik, csapdos a hideg, télies záporeső. Miért nem írsz két szót?

Dodót ölelem, Esztikének üdvözlet.

Téged ölel szeretettel

Ady

540. SCHÖPFLIN ALADÁRNAK

[Ventimiglia, 1909. márc. 29.]

Kedves jó Schöpflin úr,

köszönöm megnyugtató levelét. S egyben nyugtázom a nyolcvan frankot is, megjött. Kérem, ha Mikest látja, reklamálja tőle az Újságírók Almanachjá-t. Én még 8 napig maradok e vidéken. Esetleges levelet vagy a V[asárnapi] Ú[jság] húsvéti számát már Párisba kérem, 92 Rue de Lévis. Sehogy se vagyok, se jobban, se rosszabbul, sehogy.

Szeretettel üdvözli igaz tisztelője s barátja

Ady Endre

541. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. ápr. 14.]

Lajosom,

hacsak emberileg lehető, kölcsönözz táviratilag négyszáz koronát, pokoli helyzetből hazautazásra; 15 Rue de Constantinople

Ady

542. HATVANY LAJOSNAK

[Párizs, 1909. ápr.]

Kedves, jó Lajosom,

könnyező, igaz, elfogódott, kissé szégyenlős hálával köszönöm meg táviratomra adott beváltó válaszodat. A helyzet ez: idegbeteg ember, aki pláne dolgozni se tud, állandó golyózáporában van az ő még neuraszténiásabbá vált asszonyának. Ma este öcséddel együtt Szmrecsányiéknál vacsorázunk. Valószínűleg a jövő héten utazom el innen, s nem tudom hová. Ha lesz rá mód, Berlinen keresztül megyek,