A koreai nép felszabadító honvédő háborúja I. kötet

KIM IR SZEN

A KOREAI NÉP FELSZABADÍTÓ HONVÉDŐ HÁBORÚJA I.

1951–1953

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-374-646-2

© Fapadoskonyv.hu Kft.

A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB NÉPGYŰLÉSE ELNÖKSÉGÉNEK RENDELETE KIM IR SZEN ELVTÁRSNAK, A KOREAI NÉPHADSEREG

LEGFELSŐBB PARANCSNOKÁNAK A SZABADSÁG- ÉS FÜGGETLENSÉG-REND ELSŐ FOKOZATÁVAL VALÓ KITÜNTETÉSÉRŐL

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népgyűlésének Elnöksége a Koreai Néphadsereg megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából Kim Ir Szen elvtársat, a Koreai Néphadsereg megteremtőjét, szervezőjét és legfelsőbb parancsnokát a Koreai Néphadsereg harcképességének növelése és a koreai népnek az amerikai imperialista hódítók és lakájaik ellen viselt igazságos, felszabadító honvédő háborújában elért katonai sikerek biztosítása körül szerzett kimagasló érdemeiért a Szabadság- és Függetlenség-rend első fokozatával tünteti ki.

KIM DU BON

a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népgyűlése Elnökségének elnöke

KAN JAK UK

a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népgyűlése Elnökségének titkára

Phenjan,

1952. február 6.

BESZÉLGETÉS DÉL-PHJONAN TARTOMÁNY PARASZTJAIVAL

Kim Ir Szen miniszterelnök 1951. március közepe táján meglátogatott számos falut, hogy megismerkedjék a tavaszi vetés előkészületeivel és a mezőgazdaság helyzetének alakulásával a háborús viszonyok között. Ez alkalommal több helyen baráti beszélgetéseket folytatott a parasztokkal.

Alább közöljük Dél-Phjonan tartomány parasztjainak kérdéseit és Kim Ir Szen miniszterelnöknek e kérdésekre adott válaszát.

Milyen a hadi helyzet, és milyenek a háború kilátásai?

VÁLASZ: A fronton jelenleg számunkra kedvezően alakul a helyzet. Ami a kilátásokat illeti, ma már egészen világos, hogy az igazságos háborút folytató koreai nép kivívja a végső győzelmet.

Amikor az állig fegyverkezett amerikai agresszorok haddal támadtak hazánkra és népünkre, arra számítottak, hogy barbár bomba­támadásaikkal és tüzérségi tüzükkel megfélemlíthetik a koreai népet, s a villámháború módszereivel rövid idő alatt leigázhatják népünket és hazánkat.

A háború kilenc hónapja azonban megmutatta, hogy nemcsak nem tudták leigázni hazánkat és népünket, hanem ellenkezőleg, szégyenletes vereséget szenvedtek; a hős Néphadsereg és a kínai népi önkéntesek csapást csapás után mértek rájuk.

Mi az oka annak, hogy a legkorszerűbb fegyverzettel, temérdek hadihajóval és repülőgéppel rendelkező amerikai hadsereg, annak az Amerikának a hadserege, mely világuralomra tör, és a legerősebbnek tartja magát az imperialista hatalmak között, szégyenletes vereséget szenved dicső Néphadseregünktől, melynek sem flottája, sem légiereje nincs, és amelynek megalakítása óta alig telt el három esztendő?

Ennek az az oka, hogy a hős Néphadsereg hazánk szabadságát, függetlenségét és becsületét védelmezi az idegen imperialista betolakodókkal szemben, s hogy az új háború gyújtogatói ellen folytatott igazságos, felszabadító háborújában támogatja egész népünk és a világ minden szabadságszerető népe. Néphadseregünk minden egyes harcosa tisztán látja a háború célját és jellegét. Tudja, hogy ebben a háborúban hazánk létének, népünk életének vagy halálának, utódaink sorsának kérdése dől el. Ez az oka annak, hogy történelmünkben példátlanul álló bátor hazafiassággal, hűséggel, hősiességgel és vitézséggel szolgálja hazáját és népét.

Bármily keserves is számunkra, az igazság mégis az, hogy elődeink a japán imperialisták gyarmati rabszolgáinak sorsát hagyták ránk örökségül. Mi, utódok azonban megfogadjuk, hogy soha többé nem leszünk gyarmati rabszolgák, sem az amerikai imperialisták, sem mások rabszolgái. Mi szabadságot és boldog jövőt hagyunk majd utódainkra.

Az amerikai csapatoknál a helyzet ennek éppen az ellenkezője, ők hódító, rabló háborút folytatnak országunkban; egyetlen amerikai katona sem tudja, miért és kinek az érdekében ontja vérét a koreai fronton.

Az amerikai katona – zsoldos katona.

Az amerikai katonák nem hazájuk szabadságáért és függetlenségéért harcolnak, hanem mint az amerikai kapitalisták zsoldjába szegődött martalócok. Betörnek idegen országok területére, lábbal tiporják más népek függetlenségét és szabadságát. Az amerikai katonákat az amerikai kapitalisták agressziójának eszközeként használják fel más népek leigázására.

Ezért nem tudnak az amerikai katonák oly hősiesen és oly hazafias lendülettel küzdeni, mint Néphadseregünk harcosai. Ezért van az, hogy nem élvezhetik a nép segítségét és a nemzetközi közvélemény erkölcsi támogatását, hanem gyűlöli és megveti őket saját népük, az egész emberiség közvéleménye és minden szabadságszerető nép. Megbélyegzik őket mint agresszorokat és az új háború gyújtogatóit.

Győzelmünknek ma már minden feltétele megvan. Kilenc hónap elkeseredett harcainak mérhetetlen megpróbáltatásai során megnövekedtek népünk erői, megerősödött a hadsereg is, és mind országos, mind pedig nemzetközi viszonylatban megnőtt köztársaságunk tekintélye.

A háború kilenc hónapjának eredményeként ma már sziklaszilárd táborunkban a győzelembe vetett hit, erősödött az egység és az összeforrottság, jelentősen emelkedett hadseregünk harci szelleme.

Ezzel ellentétben a kilenc hónapja tartó háború során az ellenséges táborban a végsőkig kiéleződtek az ellentmondások és a viszálykodások, nőtt a zűrzavar, és erősen hanyatlott a harci szellem.

Ám az a tény, hogy a nagy felszabadító honvédő háborúban a mi javunkra alakul a helyzet és győzelmünk bizonyos, nem azt jelenti, hogy a győzelem magától fog az ölünkbe hullani.

A győzelmet meg kell szervezni, és ki kell harcolni.

Mindenféle nehézség áll még előttünk, sok nélkülözés vár még ránk. E nehézségek és nélkülözések leküzdésének útja egyben a győzelem kivívásának útja is.

A parasztoknak a győzelem kivívása érdekében több gabonát kell adniuk az államnak és a hadseregnek, fokozniuk kell a front megsegítéséért végzett munkájukat, helyesen és idejében kell megszervezniük az utak és hidak helyreállítását, hogy ezzel biztosítsák a front fennakadás nélküli hadianyag-ellátását. Egymást támogatva, egymást segítve, saját erejükre támaszkodva kell végezniük a helyreállítási munkákat, hogy a rendes kerékvágásba tereljék életkörülményeiket, erősítsék hátországunkat, és sikerrel végezzék el az 1951-es tavaszi vetést.

Mit tegyünk, hogy biztosítsuk a tavaszi vetés sikerét olyan háborús nehézségek ellenére is, mint az ember-, igásállat-, vetőmaghiány és így tovább?

VÁLASZ: Az idén kétségkívül súlyos körülmények között fogunk hozzá a tavaszi vetéshez.

A felnőtt férfiak a frontra mentek, hogy fegyverrel a kezükben védelmezzék hazánk függetlenségét, szabadságát és becsületét. Az ideiglenes megszállás időszakában az ellenség tömegével pusztította az igásállatokat, elrabolta az élelmiszert és a vetőmagot. Barbár légitámadásai során elpusztította a mezőgazdaság műtrágyaellátásának forrását, a Hünnami Műtrágyagyárat. A mezőgazdasági eszközöket és anyagokat az ellenség elrabolta vagy megsemmisítette. Mindezek a körülmények jelentősen megnehezítik az idei tavaszi vetés elvégzését.

Mi azonban, a mezőgazdaság súlyos helyzete ellenére, semmi esetre sem tűrhetjük, hogy a megművelt föld kevesebb legyen a múlt évinél.

A front és a hátország több élelmiszert, az ipar több nyersanyagot követel.

„A gabonaharc – harc a hazáért, a fronton aratott győzelemért! „Adjunk minél több gabonát, ne hagyjunk egy tenyérnyi földet sem felszántatlanul! Ezeknek a jelszavaknak a parasztok harci jelszavaivá kell válniuk.

Ebben az évben a falvakban folyó vetési kampányt ugyanolyan fontosnak kell tekintenünk, mint a fronton vívott harcot. A vetési kampány kudarca azt jelentené, hogy kudarcot vallunk a fronton is. Ha a vetési kampányt győzelemre visszük, a fronton is győzünk.

Mit kell tehát tennünk e súlyos körülmények között, hogy sikeresen fejezzük be a vetési kampányt?

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya határozatot hozott „Az 1951. évi gabonavetési kampány lefolytatásával kapcsolatos intézkedésekről", és állami vonalon különböző intézkedéseket tett a tavaszi vetés sikeres elvégzése érdekében.

A rászoruló parasztok élelmiszereket és vetőmagot kapnak az államtól. A termelőszövetkezetek és az állami üzemek növelik és meggyorsítják a mezőgazdasági eszközök gyártását.

Ezekkel az intézkedésekkel azonban nem lehet mindent megoldani.

A munkaerő, az igásállatok, a trágya és a mezőgazdasági eszközök hiánya folytán jelentkező nehézségek leküzdéséhez az egész nép kezdeményező erejére van szükség. Kölcsönösen segítenünk és támogatnunk kell egymást, s maximálisan ki kell használnunk a helyi erőforrásokat.

A tavaszi vetés idején mutatkozó munkaerőhiány ellensúlyozására a nők indítsanak hazafias mozgalmat, a kormányintézmények, üzemek, párt- és társadalmi szervezetek alkalmazottai és munkásai, a tanítók, a tanulók, az államvédelmi szervek tagjai és a hátországban szolgálatot teljesítő katonák alakítsanak munkaosztagokat a mezei munkák elvégzésének elősegítésére. Osszuk el észszerűen a rendelkezésre álló igaerőt, szervezzük meg az igásjószág csoportos felhasználását, és fogjunk hozzá korábban a vetéshez, mint az elmúlt években. Vetőmaghiány esetén a kölcsönös segítség és támogatás szellemében, csere vagy kölcsön útján lássuk el egymást vetőmaggal. A műtrágyahiány pótlására gondoskodjunk nagymennyiségű szerves trágyáról. Általában ragadjunk meg minden eszközt a problémák megoldására, s tanúsítsunk messzemenő kezdeményezést.

Bármily nehéz körülmények között vetünk is az idei tavasszal, ha parasztjaink még fokozottabb hazafias kezdeményezést tanúsítanak, mint a múltban, akkor a tavaszi vetést eredményesen és minden eddiginél gyorsabban végezhetik el, s nem kétséges, hogy el is fogják végezni.

Minden az igyekezetünkön múlik. Minden attól függ, hogyan fogják irányítani a helyi népi bizottságok és a pártszervezetek a tavaszi vetési kampányt, és hogyan fogják megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a parasztok egyedül nehezen tudnak megbirkózni.

Erősen hiszem, hogy parasztjaink leküzdenek minden nehézséget és nélkülözést, sikeresen végzik el az idei tavaszi munkákat, s ezzel meggyorsítják a teljes győzelmet a fronton.

A kormány az utóbbi időben számtalan különféle intézkedést tett, s ezek nyomán fokozatosan helyreáll a lakosság normális élete. Milyen intézkedések történtek a közszükségleti cikkek termelésének és az áruforgalomnak növelése érdekében?

VÁLASZ: A háború kilenc hónapja alatt a lakosság életszínvonala erősen hanyatlott; különösen sokat szenvedett a lakosság azokon a vidékeken, amelyeket ideiglenesen megszállt az ellenség. Ezzel kapcsolatban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya az utóbbi időben egész sor fontos intézkedést léptetett életbe a lakosság életszínvonalának helyreállítása érdekében. Táborokat létesített azok számára, akik a háborúban kárt szenvedtek, gyermekotthonokat rendezett be, iskolákat alapított a hősi halált halt hazafiak gyermekei számára, élelemmel látta el a háború károsultjait, különféle eszközöket és anyagokat osztott szét közöttük, állami hiteleket nyújtott, építőanyaggal, kölcsönvetőmaggal látta el a rászorulókat stb. Sokhelyütt már számottevően helyreállt a lakosság normális élete.

Az utóbbi időben a párt és a kormány a lakosság normális életének biztosítása céljából, a súlyos háborús viszonyok ellenére, intézkedéseket tesz az elsőrendű szükségleti cikkek termelésének és az áruforgalomnak növelése érdekében. Persze, amíg a háború tart, nem áll módunkban, hogy teljesen kielégítsük a lakosság szükségleteit.

Az Iparügyi Minisztériumnak, a Kereskedelemügyi Minisztériumnak, a szövetkezeteknek és termelőszövetkezeteknek a párt és a kormány intézkedései értelmében a helyi erőforrások felhasználásával növelniük kell a közszükségleti cikkek termelését. Különösen a helyi iparvállalatoknak és termelőszövetkezeteknek kell erőteljesebben fejleszteniük a termelést, de helyre kell állítani a Kereskedelemügyi Minisztérium és a fogyasztási szövetkezet kereskedelmi hálózatát is.

A kormány minden lehetőt elkövet a közszükségleti cikkek termelésének és az áruforgalomnak növelése érdekében. Az állami intézkedések azonban egymagukban véve nem elegendők.

Ezen a téren az egész nép kezdeményezésére, társadalmi mozgalomra, a népi hatalom helyi szerveinek és a pártszervezeteknek alapos szervezési munkájára van szükség.

Nézzük meg a nyersanyag kérdését.

Vegyük például a gumicipőt, ezt az egész lakosság számára nélkülözhetetlen cikket.

A gumicipőhöz hiányzik a nyersanyag, s emiatt sok iparvállalat és termelőszövetkezet nem tud nagyobb arányokban termelni. Ugyanakkor azonban mennyi elnyűtt, használhatatlanná vált gumicipő van!

Ha mozgalmat indítunk a használt gumicipők összegyűjtése és felvásárlása érdekében, nem kétséges, hogy jelentős mértékben segíteni tudunk a nyersanyaghiányon.

Vagy nézzünk egy másik példát, amelyet magam figyeltem meg Kanszeban és Namphóban.

Azt mondták, hogy Kanszeban és Namphóban nincs só. Kanszetól és Namphótól alig 50-60 li{1} távolságra azonban olyan sótelepek terülnek el, ahol tízezer tonna számra hever