Ady Endre levelei 3. rész

ADY ENDRE LEVELEI

III.

1914–1918

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-344-156-5

© Fapadoskonyv.hu Kft.

986. DÉNES ZSÓFIÁNAK

[Budapest, 1914. jan.]

Zsukám, édes, bolondos Zsukám

tegnap telefonon kereste Bölöniné. Balázsékkal is voltunk, de kitanítás nélkül azt mondtam, hogy tudtommal maga Párisban van. Éjjel három óra után érkeztem, valószínűleg kidobnak a kórházból. Én kicsi asszonyom, köszönöm, hogy rám gondoltál. Hozzon neked sok örömet az új év, és holnap – várlak.

Nagyon

Adyd

987.  BONCZA BERTÁNAK

[Budapest, 1914. jan. 4.]

Kishúgom, lelkem,

nagyon köszönöm édes ötletének beváltását, a karácsonyfagallyat. Éppen Pestre visszautazóban már kocsin ülve hozta a posta. Szóval örömet és bizalmat hozott nekem. Mit küldjék én magának? Holnap ismét régi-új helyemre, a Hűvösvölgybe megyek ki innen, de csak 3-4 napra. Azután a doktoraim tíznapi szanatóriumi tartózkodást parancsolnak. Nem tudom, lesz-e kedvem hozzá? Hiszen pompásan, jól érzem magamat. E hó második felében úgyis, akárhogyan hosszabb útra megyek. Ernyeszt és őrjít egyszerre ez a mai gyáva magyar élet. Hol van, mit csinál? (Címem halálomig vagy a Nyugat haláláig a Nyugat.) Úgy utazzak el, hogy magát még ne ismerjem meg? Kishúgom, kisleányom, nagyon kedveli magát hűséges bátyja

Endre

988.  BARÓTI MÁRIÁNAK

[Budapest, 1914. jan. 4.]

Drága, kicsi kollégám, kisleányom,

hazakívánt karácsonyra az anyám, s csak hétfőn tértem vissza. A kórházba jöttem be gyógyító orvosom s barátom, Gebhardt Ferenc kedvéért. De már holnap, hétfőn reggel 3-4 napra visszaköltözöm a Hűvösvölgybe (a címem mindig a Nyugat), s onnan régibb orvosaim tíz napra egy szanatóriumba kívánnak internálni, hogy ellenőrizni tudják kezelésük eredményét és – életmódomat. De ami minden orvosi fontoskodásnál több: jól érzem magam, étvágyam és életvágyam van. Valószínű, hogy e hó vége felé hosszabb útra megyek, először egy kicsit Párisba s onnan a Riviérára és le Szicíliába. Nagyon (pfuj, de rossz tollam van, bocsánat, kórházi toll) fojtogat már az itthoni levegő, s mennem kell. Akárhogy akarnám, lehetetlen (pedig ide illenék) azt a bizonyos magyarázatot levélben és egy levél keretében megadnom. Röviden ennyit: Ha maga szabad lesz, és én élek, úgy lesz, ahogy maga akarja, s ahogy énhozzám illik. Az arcképet tartogatom régen a maga számára, de sem én, sem a kis titkárom nem tudunk arcképet pakolni. Ámbár most jut eszembe, hogy van egy furcsa, pici képem is, azt küldöm egyelőre. A meséjét, kisleányom, nem tudom megírni, mert babonás vagyok, mint maga jól tudja vagy érzi. Egy rózsaszirmot küldök, megcsókoltam, de ha nem értékes, eldobhatja. Nagyon nyugtalanít a maga egészségének furcsa, lázas, rossz állapota, nyugtasson meg hamar pár sorral. Nagyon kedveli kisleányát:

Ady Endre.

P.S. A verse nagyszerű Ady-vers, jó vers.

989.  BRUCKNER RIZÁNAK

[Budapest, 1914. jan.]

Kedves, nagyon kedves kisleányom,

egyszerre szégyenít meg és örvendeztet figyelmes finomságával. Karácsonyt otthon töltöttem, egészségben s örömben Érmindszenten. Oda érkezett a maga kedves küldeménye s jókívánó üzenete. Édes kis Riza, a napokban küldök magának egy nagyobb fényképet. A doktorokkal nem bírok, még tíz napot kell töltenem egy más szanatóriumban. Úgy gondolom, hogy e hó második felében hosszabb útra kelek, s Páris lesz az első stációm. Mikor látjuk mi egymást valaha?

Nagy szeretettel

Ady Endre.

990.  BÖLÖNI GYÖRGYÉKNEK

[Budapest, 1914. jan. 4.]

Édes jó Itókám és Gyurkám,

hétfőn 11-½12 órakor meg fog látogatni benneteket egy vagy másfél órára Zsuka asszony. Én is el fogok menni, s én, ha lehet, nálatok vagy valahol veletek ebédelnék. Ha valami ezt lehetetlenné tenné, gyertek el ma, ha tudtok, megmondani, vagy küldjetek táviratot. De én azt hiszem, hogy lehet.

Csókol benneteket

Ady Endre

991.  HATVANY LAJOSNAK

[Budapest, 1914. jan. 17.]

Édes jó Lacim,

most talán nekem kellett volna sietnem, hogy lássalak. De aznapon utaztál el, amelyiken kerestelek, hogy bejelentsem magas látogatásomat. Most a Park-szanatóriumban vagyok, s két-három hétig nem szabad külföldi útra gondolnom se. Akkorra talán kiszedik aortámból, tüdőmből és májamból az egyetlen hívet és értékeset, amit a szerelemtől kaptam. Kár, hogy megint csak Berlinre lyukadtál ki, nekem azért jó, mert most már okvetlenül Berlint is útba fogom ejteni. Ez az első jelentésem. A második, hogy amit én se levélben, se telefonon nem tudok, köszönettel megfoghatom a kezed. Mit jelentett az írásra való hivatkozás a múltkor, telefonon? Ha az, amit gondolok, meg fogod, meg kell látnod, hogy nem lesz közöttünk több financiális ügy, lezárultak. Milyen jó volna, s gondolom, lehető, ha Berlinből átjönnél velem pár napra Párisba. Ha én indulok, tudatlak. Megkérdem, ki magyarok vannak ott veled, ott vagy-e egyáltalában, s lehetsz-e egy kicsit velem is.

Nagyon szeret

Adyd

992.  BRUCKNER RIZÁNAK

[Budapest, 1914. jan.]

Ne haragudjon, de most nem tudok másféle arcképet küldeni. Ellenben, mihelyst lesz, fogok, de tartom olyan szótartónak magát, hogy a viszonzást egy kicsit előlegezi.

Szeretettel

Ady Endre

993.  DUSCHNITZ ALICE-NAK

[Budapest, 1914. jan.]

Kedves kis Alice-om!

Lássa, új szanatórium, s megint kéthetes halasztása a vágyva vágyott kiutazásnak. Kedves kislányom, fölfrissít a maga belső-külső tavasza. Tavasz, amely már perzselni s perzselődni is tud, de mai embernek a legigazibb ver sacrum. Aranyos s nekem kiváltképpen édes a kis verse, amennyire hiányos németségemmel, melyet érzésem és ösztönöm támogattak, hozzám férhetett. De a kis „csacsi Alice írta. Fölindulni és „reszketni tud. Hogy él, kislyányom? Szép a telük? Kik a barátnői? Új kötetem késve csak a jövő hét végén jelenik meg.

Édes kis kollégáját, Alice-át szeretettel köszönti

Ady Endre

994.  BARÓTI MÁRIÁNAK

[Budapest, 1914. jan.]

Kedves, kisleányom,

látja-látja, én megint egy másik szanatóriumban vagyok. De ez már azután igazán utolsó. Kegyetlen dolog, hogy emiatt tervelt utazásom is késik.

De van nagyobb írnivalóm is ennél. Mi van magával, édes kisleányom? Jobban van, vagy jól van végre egészen? Vagy – ne adj Isten – még mindig beteg? Vagy talán nincs is már Budán? Vagy elcsapta III. apját? Írjon pár, rövid szót. Szeretettel simogatja meg kis mindig-lázas fejét szerető

III. apja

995.  SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁNNAK

[Budapest, 1914. jan.]

Kedves jó barátom,

valóban nem a legjobb az egészségem, s most megint új helyen, a Park-szanatóriumban vagyok. De jobb szívvel, jobb akarattal sehova se mennék, mint ilyen alkalomra. És bízom is az én szörnyű erőpróbáknak kitett, ős, rusztikus fizikumomban, hogy február 8-án Kisvárdán leszek. Érthető ugye, hogy ezt az ígéretemet nem föltétlenül tehetem meg, de viszont akarok lemenni. Szeretettel köszönti társa és rokona

Ady Endre.

996.  HATVANY LAJOSNAK

[Budapest, 1914. febr. 3.]

Édes jó Lacim,

még egyszer s utoljára engedd meg, hogy ama bizonyos ügyem elintézéséért s figyelmes gondoskodásodért köszönetet mondjak.

Itt vagyok még mindig, mert úgy akarok elindulni, hogy legalább ez a sötét gond ne üljön a hátam mögött. A kúrám csak február közepe felé fejeződik be. Bár nem üzentél, kérdezni foglak utam előtt, hogy Berlinben leszel-e. Hátha csakugyan kijuthatnék, s csakugyan kimegyek Párisba menőben pár napra. A verskötetem a Máli ezerszínű, de szép borítékja miatt késett vagy hat hetet. Pénteken jelenik meg, azonnal küldetek neked, de nem köttetem, mert nem tudom, hogy szereted. Jó könyv, sőt ifjúan szép könyv, de tudom, hogy most már nincs tovább. Tegnap beszélgettünk Kaffka Margittal és Ignotusszal: mi hárman fogunk hamarosan a legrettentőbb, legutolsóbb végre jutni. Nem tudunk ma már tempót tartani a csupán címzetes, de jóval ügyesebb és kezesebb talentumú írófélékkel. Kihullunk, s nem is veszik észre, hogy kihullottunk.

Mit csinálsz?

Nagyon szeret s minden szépet, nehéz és könnyű jókat kíván

(Kedd.)

Adyd.

997.  HATVANY LAJOSNAK

[Budapest, 1914. febr. 9.]

Szeretett, jó Lacim,

megint bajaim voltak: egyhetes lázam volt az injekcióktól. Most már, azt hiszem, szinte túl vagyok rajta, egyet-kettőt, ha kapok még. Az [ama] bizonyos cikkeidet olvastam, szerettem, meg is értettem, de nem örömmel. Nem vagyok ítélőmesterségre teremtve, ha olykor merek is ítélni, de úgy látom, hogy most megint új, választott paripád van, akin ülsz. Irigyelnélek még ezért is, ha nem gondolnál gyakran és sokakra – ide. Itt vagyok, készülődöm, két és fél év óta, Magyarországon (Grünt és Bécset leszámítva), engem ez a tragikomikus Ország érdekel is, de valamit már illenék távol töltenie az embernek szent hazám ostoba primitívségeitől. Azt már – sajnos – nem tudom magammal se elhitetni, hogy künn és távol éljek. Pedig jobb, higiénikusabb, szebb, úribb, jobb volna, olcsóbb és kedvesebb. Írok neked (pedig talán van, aki mindenről tudat) egy csomó írói (s te érted), színpadi traccsot. Leveled még itt ér be (Nyugat), s ezután megírom, merre visz utam. Nagyon szeret

Adyd.

998.  BONCZA BERTÁNAK

[Budapest, 1914. febr.]

Édes kishúgom,

vidám lehet, mulathat sokat-sokat maga most valahol. Talán már eszébe se jut a maga bátyja, aki most meg már ebben a szanatóriumban, mely különben nagyon szép és mulatságos, pusztítja napjait. Nem tart már soká: néhány nap, és én csomagolok Berlin, illetve Páris felé. És hát úgy megyek-e el, hogy nem látom az én drága kishúgomat. Be jó volna, e hó vége felé egy szép téli út Erdély felé – búcsúként Magyarországtól. Nagyon-nagyon gyöngéden simogatom a haját gondolatban, s ha bárhol mulat, ne felejtse el ragaszkodó bátyját.

999.  BIRÓ LAJOSNAK

[Budapest], 1914. febr. 15.

Ötven koronát kaptam. Most csak így nyugtázom. Addig is, míg másként tehetem, szeretettel köszönöm

Ady Endre

1000.  ADY MARISKÁNAK

[Budapest, 1914. febr. 22.]

Édes Mariskám,

beteg voltam, azért nem válaszolhattam. Örömmel vállalom a komaságot. Remélem, a keresztfiam ép, erős, Ady-vérre ütő, mokány magyar. A címem mindig a Nyugat. Lehet, hogy pár nap múlva külföldre utazom, de a levelek utánam jönnek. Írd meg, mivel lehetnék leghasznosabb a kis keresztfiam számára. Ha én nem válaszolok rendesen, azért nem vagyok indolens. A te dolgodban is rokoni buzgósággal eljártam.

Csókol gyermekeiddel együtt bátyád

Endre

1001.  HAVAS IRÉNNEK

[Budapest, 1914. febr. 25.]

Édes kisasszony,

beteg vagyok, s ma este csak ezt a verset tudtam leírni. Még holnap, csütörtökön, okvetlenül küldök még egy verset. Úgyhogy péntek hajnalban ott lesz szedhetésre készen. De még okvetlenübbül kérek helyet fenntartani egy Figyelő számára. Fehér Dezső nagyváradi lapszerkesztő jubileumáról akarok megemlékezni, mely szombaton lesz. Nékem főszerkesztőm, tanítóm, segítő barátom volt, s lapjától egy sereg nagy talentum került ki. Kérem, holnap telefonon megüzenve megnyugtatni, hogy ez mindenesetre befér. Osváttal tudassa, hogy ügyében Zilahra levelet írtam.

Kézcsókkal üdvözli

Ady Endre

1002.  HATVANY LAJOSNAK

[Budapest, 1914. febr.]

Drága, jó Lacim,

mióta levelemet bejelentő levelemet megírtam neked, csak annyi történt, hogy még mindig itt vagyok. Vagy kétszer meg akartam halni, de nem sikerült. Három nappal ezelőtt 14 órás – bocsánat – csuklásom volt, s bár az orvosok nem veszik bizonyosra, félek, a szívem okozta. Azért mégse várok már, csak egy-két napi pihenést, s megyek végre valamerre. Berlinben vagy-e még, nem tudom – gondolom, igen. Minap Jásziéknál hármasban beszéltünk sokat sok okból és sok szeretettel rólad. Úgy látjuk – egymás közt, megértve és fájlalva állapítottuk meg –, nem leszel a mienk már, nem jössz – talán helyesen – Budapestre, de – félünk – Berlint is túlhagyod. Kérlek, nagyon kérlek, ha csak két szóval kíméletlenül is, de írj véleményt a Ki látott engem-ről nekem. Biz’ isten – majdnem aggasztó lehetne – nem is gondoltam megjelenésekor, hogy ez a könyv az enyém s legalább az én számomra majdnem köteles szenzáció. De most érezni kezdem. S öt-hat ember mondja meg privatim, érdemes volt-e ezért nyújtanom az életemet? A nyilvános megmondások valóban nem kellenek. Ignotusom cikke példája annak, hogy mihelyst ma már rólam kell kifelé vallani, milyen ötletes ostobaságokkal térnek ki a bevallás elől még ilyen előkelő tanúk is.

Ölellek és szeretlek, drága Lacim, ha írsz, írj a Nyugat-hoz. Tudatlak, merre veszem utamat.

Adyd

1003.  HATVANY LAJOSNAK

[Cirkvenica, 1914. márc. 6.]

Drága, jó Lacim,

nagy nehezen idáig elszállíttattam magam. Hogy innen merre megyek, nem tudom. Bejelentem neked, hogy rengeteg sokat írok, mihelyst levélnyi erőm lesz. Keserves és mulatságos dolgokról, melyek egy részét sejted Ignotuson át.

Ölel, nagyon szeret

Adyd

1004.  BÖLÖNI GYÖRGYÉKNEK

[Fiume, 1914. márc. 9.]

Drága Gyurkám és Itókám,

hát végre a tengeren; debuisset pridem. Sokkal jobban vagyok. Hogy kértétek a P. L. M. jegyet? Ventimiglia és viszont? Most a dalmát partokon járok, de központi címem Hotel Europa, Fiume. Onnan bárhová utánam küldik, vagy ott találom leveleimet.

Szeretettel csókol

Adytok

1005.  DÉNES ZSÓFIÁNAK

[Fiume, 1914. márc. 9.]

Fáj, hogy telefonon se köszönhettem el, de úgy vittek a vonathoz, mint a kórházba. A tenger hű és jó maradt hozzám, máris jobban vagyok. Központi címem Fiume, Hotel Europa. Most éjszaka van a dalmát partok mentén.

Kezeit szeretettel csókolja híve

Ady Endre

1006.  BIRÓ LAJOSNAK

[Spalato, 1914. márc. 9.]

Csókollak, kedves Lajosom, ha visszakerülök, ígéretem szerint jelentkezem nálatok. A tenger gyógyít. Nagy szeretettel csókolja a Jolán kezeit, s ölel téged, Veronkátokról meg nem felejtkezve

Ady Endre

1007.  FENYŐ MIKSÁNAK

[Spalato, 1914. márc. 9.]

Kedves, jó barátom,

a tenger jót tett, de ha lehet, mégis megírom a Nyugat-nak szánt cikkemet. Ha most nem, a jövő számra. Kérlek azonban, közös érdekünkben, ne beszélj sokakkal az afférról. Kóborlok az Adrián. Levélgyűjtő hely: Fiume, Hotel Europa.

Tieiddel ezerszer köszöntve

Adyd

1008.  STEINFELD NÁNDORNAK

[Spalato, 1914. márc. 9.]

Kedves Nándorom,

hála istennek jobban vagyok. A tenger nekem jó barátom. Rövid dalmát úton vagyok. Címem marad tovább is a „központ": Fiume, Hotel Europa. A Nyugat elküldte már két ízben a leveleimet. Mi újság? Hogy vagy, elárvult fiacskám? Írj nekem addig is, míg viszontlátlak.

Ölel

Ady

1009.  BÖLÖNI GYÖRGYNEK