Szabó Ervin levelezése II. kötet

SZABÓ ERVIN

LEVELEZÉSE

II.

1904

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-546-3

© Fapadoskonyv.hu Kft.

1904

LÓRÁNT RICHÁRD SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 1.

Kedves Barátom!

Nagyon sajnálom, hogy félreértés támadt köztünk; mivel nem tudtam, hogy Ön a kártyán szereplő címeket tőlem várja. Ha sejtettem volna, természetesen nem várattam volna ilyen sokáig.

Még jobban sajnálom azonban, hogy kívánságának úgyszólván egyáltalán nem tudok eleget tenni: mivel csak a következő felvilágosítást adhatom Önnek:

Az lenne a legcélszerűbb, ha a mezőgazdasági munkáslapcímekért Serwyhez fordulna; a nemzetközi titkárságnak{1} kétségtelenül megvannak, ha nem is maguk a lapok, de a címjegyzék. Meg kellene írnia, hogy a belga, dán, holland, francia lap címét kéri; az olaszé megvan. Máshol nemigen lehet ilyen lap; talán Hollandia vonatkozásában is tévedek.

A belga lap címe Le Laboureur. Mást sajnos nem tudok.

Nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna, hogy van ilyen Németországban: Brill sem emlékszik.

A francia lapot illetően nem állíthatom biztosan, hogy létezik; elképzelhető azonban, hogy kettő is van, mert azt hiszem, hogy az alapításról annak idején többször is olvastam. Kérheti tehát mindenképpen a címeketSzívélyes üdvözlettel híve Lóránt R.

Eredeti nyelve német.

SZABÓ ERVIN EDUARD BERNSTEINHEZ BERLINBE

Budapest, 1904. január 6.

Tisztelt Elvtárs,

remélhetőleg nem fogja tőlem rossz néven venni, hogy többet teszek a magyar szocialista mozgalom ismertetéséért, mint amennyi e párt jelentőségének talán megfelelne.{2} De ha ennek más haszna nincs is, egy bizonyosan van: tudósításaim néhány fiatal embert intenzívebb munkára fognak serkenteni a mozgalomban. És már ez is valami.

Ha azonban elege lenne már a magyar ügyekből, küldje vissza minden további nélkül a kéziratot.

Nem kapta meg L. von Steinre és Moritz Zévyre vonatkozó kérdésemet?{3}

Őszinte köszöntéssel

Tisztelettel

Szabó Ervin

CPA IML. f. 204. op. 1. jegy. hr. 1401.

Eredeti nyelve német.

A levél keltezésében Sz. E. elvétette az évszámot: 1904 elején tévedésből 1903-at írt.

KUNFI ZSIGMOND SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Temesvár, 1904. január 4.

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

Temesvárról való távollétem miatt csak ma kaptam meg szíves és jó híreket hozó sorait.

Hallgatásomnak oka betegeskedésben és számos más mizériában volt, amelyeknek megszűntét 4-5 hét előtt nem remélhetem; akkorára szíves engedelmükkel élve, majd kopogtatok valamivel a XX. Századnál. Talán France-ról{4} fogok írni, vagy valami egyéb témáról, mert sok mindenfélét forgatok fejemben.

A fordításra vonatkozó szíves és lekötelező ajánlatáért fogadja Szerkesztő Úr köszönetemet;{5} ámbátor angoltudásom csak agyaglábakon áll, mégis remélem, hogy német és francia segítség mellett meg tudok tán birkózni vele. Minthogy igen számos – erkölcsi és anyagi – ok teszi kívánatossá, hogy lehetőleg már az első kötet fordításához valamivel hozzájáruljak, szívesen vállalom a nehéz munkát is; de természetesen nagy könnyebbségemre szolgálna, ha németből vagy franciából lehetne valamit e kötet számára fordítanom. Kérem tehát Szerkesztő Urat, ha ugyan lehetséges, legyen tekintettel ezen kérésemre. Egyúttal arra is kérem, hogy ha megvan, legyen kegyes ezeket számomra megküldetni, ha pedig nem lenne meg, úgy kérem a német és francia kiadásoknak is pontos címét; egyúttal felvilágosítást arra is, mikorra kell a kéziratot beszállítani. A Ludwig Feuerbach etc. fordítását mindenesetre elkészítem.

Hozzám való jóakaratát köszönve maradok őszinte tisztelettel és üdvözlettel kész híve

Kunfi Zsigmond

P.-S. Érdekelne megtudnom, kik fordítják az I. kötet egyéb részeit.

BATTHYÁNY ERVIN SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 12.

Kedves barátom,

ma du.-i megbeszélésünkre vonatkozólag nagyon nagy örömet szereznél vele, ha holnapután csütörtökön este jöhetnél el hozzánk, mivel N[adler] Herbert Bögötéről még e napig itt van, és mindenesetre szeretném, h. megismerkedjetek, különösen Bögötén berendezendő könyvtár végett. Remélem csütörtök éppúgy konveniál neked, mint bármely más nap, és nagy örömmel várunk mindannyian, viszontlátásig ölel

Igaz, hálás híved E.

Kedden este.

LEOPOLD LAJOS SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Szekszárd, 1904. január 14.

Édes Öregem,

köszönöm szíves soraidat, és hogy egyáltalán gondoltál rám. Rögtön íróasztalhoz ültem, és íme leteremtettem valamit Milhaud-ról,{6} mert Carpenter Civilist{7}még mindig nem tudtam elolvasni. Ha ezek után azt hiszed, hogy Milhaud-t elolvastam, akkor tévedsz, csak nem ettem meszet.

Egyebekben úgy tűrhetően vagyok. Kissé megfanyalodva, általában, mint mikor az ember Taormina helyett Berlinből jön vissza. Ez magyarán annyit tesz, hogy mélységesen érzem hülyeségemet és tudatlanságomat, de egyben az ő impotenciájukat, mely rám is átragadt. Guszti most vadászatra készül, Szilfamajoron lesz, én lemondtam, amit a nyulak fagyos közönnyel vettek tudomásul. Köszönöm, hogy Livit oly jó szívvel pártoljátok. A szilveszteri orgonafa, már csak akárkinek az ötlete (pedig biztos, hogy Szabó Erviné), bájos, finom és úri ötlet. A befizetett 200 koronákat remélem egészségben megkaptátok.{8}Kégl Jánosnak, legújabb gazdánknak, ha találkozol vele, add át ismeretlenül is tiszteletemet, Gratznak pedig p. p. c. Az igen helytelen a borítékon: a közlemények Wildner Ödön címére küldendők. Privát lakásra csak zuglapoknál kérik a közleményeket és Oroszországban. Megjegyzem, hogy nem akarok a 200 koronáért már is obstruálni, és különben is csináljátok, ahogy akarjátok, semmi közöm hozzá. Oszkárral ölel

Lajos

SZABÓ ERVIN POLÁNYI LAURÁHOZ BUDAPESTRE

1904. január közepe

Édes fiam Mauzi,

nem tudom, fölmehetek-e ma Hozzád, azért postán küldöm a levelet. Menj föl mindenesetre Navratilhoz s hódítsd meg: minthogy már nős, annál könnyebb lesz.

Megtapogattam zsebem, s azt látom, van 40 krajcárom. Hordárral küldöm hát. Lehet hogy Navratilt holnap nem találod, próbáld meg már ma.

Ne felejtsd el, hogy a Múzeum{9}teljesen az ő alkotása. Úgy beszélj vele, mintha neki volna döntő befolyása az utód megválasztása körül.

Te persze egyelőre nem aspirálsz az utódságra, csupán szerény segéd vagy helyettes akarsz lenni.

Sok szerencsét kíván, és hódolattal kezedet csókolja

Ervin

OSZK Kézirattár. Fond 202.

Mandello Gyula 1904. január 14-i levelében közölte Sz. E.-nel, hogy beszélt Navratil Ákossal Polányi Laura állásügyében.

JÁSZAI SAMU SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 16.

Tisztelt elvtárs!

Megköszönve szívélyes üdvözletét,{10} biztosítom, hogy fő kötelességemnek tartom a munkásság művelődését előmozdítani. Meg vagyok arról győződve, hogy szakegyesületeink csak akkor felelnek meg hivatásuknak és csak akkor lesz igazán szilárd alapjuk, ha tagjaik tanulnak és meggyőződött szociáldemokratákká válnak. De miután a tanfolyamok már a pártvezetőség irányítására vannak bízva, egyelőre nem tehetek egyebet, mint hogy a szakegyleteket felhívjam e tanfolyamok rendkívüli fontosságára;{11} a jövő kurzust azonban– ha addig megmaradok állásomban – már én szeretném irányítani.

Most különben is annyi a dolgom, hogy éjjel-nappal kell dolgoznom, hogy a Szaktanács szervezetében némi rendet csináljak. Sajnos, itt a legnagyobb rendetlenséggel találkoztam. Az összeköttetéseket a szakegyesületekkel csak most kell keresnem. Vannak szakegyesületek, amelyek címét sem tudom, és vannak olyanok is, amelyek vezetőségei maguk sem tudják, mennyi a taglétszámuk. Ezek az adminisztratív munkák sok időt igényelnek, de szükségesek.

Jellemző, hogy a külfölddel hamarább tudtam megszerezni az összeköttetést, mint sok magyarországi szakegyesülettel. Legientől{12} már levelet kaptam, és ebben készséggel ajánlkozik, hogy segítségemre lesz, amennyiben a németországi szakszervezeti irodalmat rendelkezésemre bocsátja. Hiszem, hogy ebből sokat tanulok, amit Magyarországon is érvényesíthetek.

Teszársszal beszélek majd, és oda fogok hatni, hogy a Szabad Lyceum a vasmunkások szövetségéből is kiűzessék.{13} Maradok őszinte tisztelője

Jászai S.

SZABÓ ERVIN POLÁNYI LAURÁHOZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 19.

Kedves Mauzim,

nem hiszem, hogy fölmegyek e héten, levélben közlöm hát rövid mondanivalómat.

A leghatározottabban kell ismételnem, hogy én a jövő évi bibliográfia összeállításában semmi körülmények közt nem veszek részt. Mivel pedig most vettem Mandello levelét, amelyben sürgeti, hogy a Bibl. Economica munkálataihoz fogjunk hozzá, ez alkalomból a következő tanácsot adom neked.

A Bibl. Econ. összeállításába belevonnánk valami Általad választandó intelligens ifjút, aki ezúton beletanulna a dologba, mielőtt még az 1904. évi első közleményt a Szemlébe{14} le kell adni. Ez azért szükséges, hogy a havi összeállításoknál legyen segéded, mert – mint az eddigiek tanúsítják – magad nem tudod (vagy nem akarod) megcsinálni. Énrám pedig semmi esetre sem számíthatsz.

Hogy ki legyen az illető szerencsés, az persze a Te dolgod. Annyit magamra vállalok, hogy a Bibl. Econ. 1903. összeállításánál teljesen kioktatom.

Mandellónak – aki már a 904-es bibliográfia dolgában is írt, illetve egynémely javaslatot tett – megírtam, hogy azt már egészen egyedül te csinálod, én bele nem avatkozom.

Kérlek, vedd tanácsomat komolyan fontolóra.

Remélem – és kívánom – hogy jól érezd magad, miközben én írok.

Azt szeretném, hogy bár semmi dolgod ne volna bibliográfiákkal. In true friendship I shake your hands.

Ervin

OSZK Kézirattár. Fond 202.

POLÁNYI LAURA SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 20.

Kedves fiam Ervin,

hát ez minden nem így van. Sőt egészen másképpen van. Először is: én semmiféle intelligens ifjúval nem dolgozom; tudok én magamnak is lenni intelligens ifjú wenn’s drauf ankommt.{15} Hogy miért nem próbáltam eddig? S miért használtam úgy ki intelligens ifjú voltodat – bibliografice is – az más kérdés. Ha már adódik az alkalom, megfelelek erre a kérdésre is, nehogy azt hidd, hogy nincs felelet. Van. Én borzasztóan szeretek támaszkodni, támogattatni, szeretek félni s szeretem, ha nekem valaki imponál, szeretek másodlagos lenni; unom a magam önállóságom, tüchtigségem terhét, ellenben kevés emberben s erkölcsi s szellemi életemnek kis részében találok ilyen támaszt a legtöbb ember, tárgykör, olyan, hogy akarva, nem akarva – én dominálok. Végre ráakadtam a közgazdaságra s bibliographiára, amihez már igazán semmit sem értettem, s rád akadtam, akitől féltem – így alakult végre egy nemcsak másodlagos, hanem tizedleges pozícióm, amelyben végtelenül jól éreztem magam. Semmi kedvem sem volt ebből kinőni. Most, hogy kibuktatsz belőle, visszavetsz ebben a körben is önállóságomba, s íme el kell vesznie szép kicsinységemnek; mert ha már megbukom, csak fölfele vagyok hajlandó bukni. Ha kevés voltam címmásolónak, szerkesztőnek elég leszek. Büszke szó, de igaz. Ervin fiam, ugye érted mindezt? Hát ha ezt mind megértetted, akkor hallgass tovább. Nem hiszem, hogy bármely ifjú jobban csinálná a bibliográfiát nálamnál, továbbá meg vagyok győződve, hogy minden ifjú, mégha ő jobban csinálná is egyedül, velem szemben azt fogja hinni, hogy én csinálom jobban. Már az úgy van. Nincs egyenlőség. Az ember vagy ural, vagy uralkodik, téged uraltalak, minden máson uralkodnék. Erre pedig nekem nem kell intelligens ifjú. Ha technikailag sok lesz a munka, majd dolgoztatok valami rendes pedáns kislány által – másra nem lehet szükségem. Most pedig kérlek, hunyd be a szemed, hogy ne lásd, hogy hogy lesz belőlem igazi rovatvezető: az átváltozás nem lesz szép. Előbb azonban adj nekem egy kézikönyvet, amelyből végre megtudom, hogy a kartellek a „kereskedelem vagy az „ipar-ba tartoznak-e.

Persze sok máshasonló probléma megoldásának is benn kell lenni abban a könyvben.

Eddig igen érdekesnek találtam ezeket a sűrű fátylakat meg nem lebbenteni! 2. Taníts ki a könyvszerkesztésben. 3. Küldesd a bibliográfiákat Katztól egyenest hozzám. Sok más is volna, de a közgazdasági kézikönyv oly fontos, hogy minden egyéb semmi. Mindezeket pedig beszéld meg velem, mielőtt ukázaidat tovább lancírozod. Én mindennap reggeltől – du. 5-½6-ig otthon vagyok, s ezeket a dolgokat el szeretném intézni. Péntek és szombat este szintén itthon vagyok. (Ma Ignotus nem jön, mert beteg.)

Hogy most bibl. mi teendőm van, nem tudom. Egyelőre olvasgatom a különböző publicatiókat.

Servus. Ugye eléggé megérted mindezt, hogy lásd, hogy éppen semmi sincs benne, amiért haragudj.

Mauzi

LÓRÁNT RICHÁRD SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

 Budapest, 1904. január 21.

Tisztelt Barátom!

Nagyon köszönöm, hogy szíves volt megküldeni nekem legújabb művét{16}. Még nem olvastam el, csak egyes igen érdekes részeket, amelyek sok ösztönzést adnak a tanulmányozásra és a vitára.

Az E[ngelmann]nak szóló példányt át fogom adni a nevezettnek.

Vasárnap vele voltam Sz.-nél,{17} aki különféle terveket fejtegetett; Önt és Dr. Kr[ejcsi]t is várta.

Köszönöm a Spencerről tartandó előadásokra{18} szóló meghívást is, amelynek azonban nem fogok eleget tenni, mivel a beszédeket a XX. Században bizonyára kényelmesen elolvashatom.

Ha vannak ismerősei, akik igényt tartanak Crane „Cartoons for the Cause"-jára [Rajzok az ügyért], akkor kérem ezek címét, példányonként 1 Ft 98 kr-ral együtt; hamarosan újra rendelek egy küldeményt.

Szívélyesen üdvözli odaadó híve Lóránt R.

Eredeti nyelve német.

MÉRŐ GYULA SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Budapest, 1904. január 21.

Kedves, jó Ervinem!

Köszönöm, hogy megemlékeztél rólam. A füzetet{19} nagy munkám közepette „egy Sitz"-re kiolvastam, s nagyon, de nagyon megörültem, hogy az ált. sztrájkot propagáltad. Csak attól félek, hogy árthat néked e füzet: mert a legtisztábban kirí belőle a vad, a szép forradalmi szocializmus.

Egyébiránt, hogy a „Tekintély-en üssek, túlonta általánosnak tartom a füzetet, még ha nem is akarod a „külső események teljes följegyzését, mint magad is írod, e miatt több dolgot elfeledtél.

Ideje volna – sőt szükséges – hogy többen összejöjjünk.

Addig is ölel

Mérő

SZABÓ ERVIN KARL KAUTSKYHOZ BERLINBE

Budapest, 1904. január 21.

Igen tisztelt Elvtárs,

hosszabb idő óta dolgozom egy könyvön, mely a társadalmi osztályok elméletével és az osztályharc elméletével és gyakorlatával fog foglalkozni. Szándékom szerint ez a modern proletárharcnak a materialista történetfelfogásra épülő szociológiai megalapozása lesz majd.

Távol áll tőlem, hogy drága idejét a terv felvázolásával stb. igénybe kívánjam venni. De talán nem szerénytelenség, ha két részletkérdéssel kapcsolatban kikérem véleményét, mert tudomásom szerint ezekkel a kérdésekkel a marxista irodalom még nem foglalkozott.

Jelenleg a módszertani bevezetést írom; ebben behatóan foglalkozom az ún. pszichológiai szociológiával (Giddings, Tarde, Fouillée stb.), a lavrovi szubjektív történetfelfogással stb. Velük szemben a történelmi materializmus álláspontját hangsúlyozom, úgy, ahogy az Engels Schmidthez írt leveleiben stb., továbbá az Ön és Labriola írásaiban nyert pontos meghatározást; a fejlődés szubjektív és pszichológiai oldalának kiemelésénél azonban mégis valamivel messzebb megyek.

1. Szükségesnek tartom az egyén történelmi szerepének meghatározását. Itt elsősorban a „nagy emberbe" ütközöm.

Természetesen nem a Leonardókra* vagy Wagnerre gondolok. Éppen ők azok, akik megmutatták a művészi, filozófiai alkotással kapcsolatos helyes álláspontot. Én a nagy államférfiak szerepe felől kérdezősködöm.

Engels Heinz Starkenburghoz írt levelében választ akar adni erre a kérdésre. Egy meghatározott „nagyság megjelenését „tiszta véletlennek tartja. Én is ezt hiszem. „De – folytatja – ha kiküszöböljük, fellép pótlásának szükséglete."{20}

Nyilvánvaló, hogy ez a válasz nem hatol a kérdés legmélyére. Hiszen a döntő éppen az: miért van ez az igény?

Erre a kérdésre szeretnék Öntől választ kapni.

2. Szubjektív oldalról nézve a történelmi materializmus a társadalmi

Leonardo nevét megfontolás nélkül írtam le, de talán éppen az ő impozáns személyisége az, amely leginkább a körülményekből magyarázható.

fejlődésnek csak rövid szakaszait magyarázza: főleg azokat a döntő pillanatokat, melyeket forradalminak nevezhetünk, az akut osztályharc és egy társadalmi rend másikba való átváltásának pillanatát. Ami azonban közbeesik – évszázados korszakok – s ami ezalatt történik, arra nem kapunk választ. Pedig ezekben a korszakokban is éltek emberek és generációk, akik küzdöttek és dolgoztak – közreműködtek a társadalom fejlődésében. Kevesebbre kell őket becsülni, mert nem éltek át döntő pillanatokat? Vagy a fejlődés megállt ezekben a közbülső korszakokban?

Emlékszem, hogy Saint-Simonnál találkoztam a történelem döntő és organikus periódusokra való felosztásával (hogy hol, az pillanatnyilag nem jut az eszembe). A döntő periódust csak a történelmi materializmus magyarázza meg kielégítően, egyebek közt a szubjektív oldalról is; nem így a közbülső korszakot, melyet én is legszívesebben organikusnak neveznék.

Erre vonatkozik a második kérdésem.

Talán a Neue Zeitben válaszol majd. Hiszen nem csupán kicsinyes szőrszálhasogatás, amit itt felvetek.

Megragadom az alkalmat, hogy a magyar Marx-Engels-kiadványra vonatkozó szíves tanácsait megköszönjem. Majdnem kivétel nélkül elfogadtam őket. Csak a bádeni felkelés és a német parasztháború vonatkozásában más a nézetem, ez azonban a speciális magyar nézőpontból ered. A sok apró csetepaté, perpatvar stb. leírása a magyar olvasót nem nagyon érdekli, a német parasztháború története viszont annyira megvilágítja a korabeli magyart is (1514), hogy – bár nem eredeti munka – számunkra nagyon érdekes. Annál is inkább, mert a Zimmermann-féle könyv{21} a magyar olvasó számára hozzáférhetetlen, a magyar parasztháborúnak viszont nincs materialista szellemű feldolgozása (ha csak azt az egész vázlatos leírást nem tekintem annak, melyet két éve a pártkalendárium számára írtam).{22}

Csodálkoztam feltételezésén, hogy én Marxnak a szociáldemokrata programról írt kritikáját az erfurti programra vonatkoztathatnám.

A munka már folyamatban van, és az első füzet ez év szeptember 1-én fog megjelenni.

Kérem Önt, tisztelt Elvtárs, hogy kérdéseim megválaszolását semmiképpen ne tekintse kényszernek. Szívességét előre is köszönöm.

Kész híve Szabó Ervin

Ui. Talán mulattatja a hír, hogy majdnem rokonok leszünk. Bátyám{23} rövidesen feleségül veszi Paula Necast, aki Ronspergerék révén majdnem az Ön rokona.

Internationaal Instituut voor Sociale Geschiedenis, Amsterdam. Kari Kautsky-hagyaték.

Eredeti nyelve német.

LEOPOLD LAJOS SZABÓ ERVINHEZ BUDAPESTRE

Szekszárd, 1904. január 26.

Édes Öregem,

az agrárszocializmus lélektanán tépelődvén, szükségem volna: 1. egy olyan munkára, mely megbízható és tárgyilagos képet nyújt a múlt század írországi agrárforradalmairól, 2.