Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Önismereti sarokpontok
    Önismereti sarokpontok
    Önismereti sarokpontok
    Ebook127 pages1 hour

    Önismereti sarokpontok

    By Koncz István, Dr.

    ()

    Read preview

    About this ebook

    „Ha az önbecsülési igényeink kielégítettek, akkor hasznosnak és szükségesnek érezzük magunkat az adott társadalomban. Amennyiben akadályokba ütközünk e téren, kisebbrendűség, gyengeség és elesettség érzése lesz úrrá rajtunk. Kellő önbizalom és önbecsülés
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateMar 9, 2016
    ISBN9789633746721
    Önismereti sarokpontok

    Read more from Koncz István, Dr.

    Related authors

    Related to Önismereti sarokpontok

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Önismereti sarokpontok

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Önismereti sarokpontok - Koncz István, Dr.

      KONCZ ISTVÁN – KOVÁCS JÓZSEF

      ÖNISMERETI SAROKPONTOK

      Tanító- és tanárjelölteknek

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      Borító: Kovács G. Tamás

      978-963-374-672-1

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © dr. Koncz István, dr. Kovács József

      BEVEZETÉS

      Ha az önbecsülési igényeink kielégítettek, akkor hasznosnak és szükségesnek érezzük magunkat az adott társadalomban. Amennyiben akadályokba ütközünk e téren, kisebbrendűség, gyengeség és elesettség érzése lesz úrrá rajtunk. Kellő önbizalom és önbecsülés hiányában csak tapogatózni fogunk a világban elfoglalt helyünk megtalálása során.

      Az én-erős személyiség megteremtésének fontos feltétele a reális önismeret kialakítása, melynek szükségét egyre több ember érzi és elismeri. A saját külső és belső tulajdonságok, és ezzel együtt a személyes értékek feltérképezéséhez azonban nem elég az elhatározás. Az önismereti készségek kialakulása, önmagunk mind tökéletesebb megismerése és megértése – összetettségéből és a személyiség fejlődésének folyamatosságából adódóan – sokirányú, bonyolult és hosszú folyamat eredménye. Egyre több kutatási eredmény igazolja, hogy az egészséges fejlődéshez a szociális környezet én-erősítő szerepe nélkülözhetetlen. Az önértékelési szint kívülről történő befolyásolására leginkább a pedagógus alkalmas, tanítványairól kialakított véleményének és kapcsolatának minőségén túlmenően tudatosan szervezett személyiségfejlesztő tevékenységével. Az „új tantervi koncepciók" a különböző korosztályú tanulók képességeinek fejlődéséhez szükséges követelmények meghatározásával maguk is ösztönzik a személyiségfejlesztő oktatást. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az intézmények pedagógiai programja teret enged ennek, s ha léteznek olyan segédanyagok, amelyek hozzájárulhatnak a megvalósítás sikerességéhez.

      Jelen kötetben két kandidátusi disszertáció alapján szeretnénk bemutatni a 10-18 éves korosztály önismereti–önértékelési szintjének sajátosságait és fejlesztésének mai lehetőségeit.

      Kovács József a felső tagozatos tanulók (A 10-14 éves korú tanulók önismeretének fejlődése pedagógiai nézőpontból). Koncz István pedig a középiskolai diákok vonatkozásában kutatta behatóbban e témakört (A videó felhasználásának lehetőségei a 14-18 éves tanulók önismeretének fejlesztésében).

      A könyv elsősorban tanító- és tanárjelöltek s gyakorló pedagógusok számára készült, számos elméleti és gyakorlati módszertani segítséget nyújtva. Az önismeret és önértékelés témakörében megjelent szakirodalmak kritikai elemzésével először az énképpel összefüggő fogalmak tisztázására kerül sor. Ezt követően az olvasó a születéstől egészen az ifjúkorig nyomon követheti az önismeret kialakulásának és fejlődésének állomásait. Majd – az önálló kutatási eredményeket összehangolva a korábbi megállapításokkal – a 10-18 éves életszakasz részletes jellemzésével további támpontokat kaphat a személyiségfejlesztési folyamat megtervezéséhez. Végül mindkét szerző – számos nemzetközileg is újszerű megállapítás mellett – több kiemelkedő fontosságú módszert javasol a hazai pedagógiai gyakorlat számára, kiállva a legkorszerűbb eszközök és módszerek nevelési gyakorlatbeli gyors elterjesztése mellett.

      DR. SIMON KATALIN

      I. AZ ÖNISMERETI IGÉNY NÖVEKEDÉSE

      {1}

      Az előző években az egyes ember helyét és életperspektíváját egyértelműbben lehetett behatárolni, az emberi magatartás feltételrendszerének viszonylagos állandósága egyszerűsítette a perszonalizáció és a szocializáció folyamatát. Szembetűnőbbek és követhetőbbek voltak – többek között – a viselkedésminták, egyszerűbbek a szabályok…

      Ma gyorsan változnak az életfeltételek, számtalan új körülményhez kell alkalmazkodni. Az emberek sokféle szokással, értékkel, életformával szembesülnek, ugyanakkor – főleg a gyerekek és fiatalok számára – kevesebb az intézményesített társas segítség és támasz.

      A társadalmi válság, az útkeresés és „megtisztulás közepette számtalan kihívás, sokpólusú külső hatás érte és éri az egyéneket, a feszültségnövekedés, a tartós stresszhelyzetek fokozzák az „én sérülékenységét. A külső – konfliktusokkal csordultig teli – hatások eredményeképpen a szociális-emocionális szférában sok a gond, a kétség; gyarapodnak, erősödnek a kezelendő indulatok, érzelmi feszültségek, konfliktusok, összeütközések.

      Ugyanakkor a „humán reform" jelenét élő Magyarországnak pluralizálódott politikai élete, korszerűsödésért kiáltó gazdasága, átalakuló szociális struktúrája, megújult oktatása is megköveteli a személyiségben rejlő erőforrások és tartalékok felkutatását és hasznosítását.

      Sohasem volt ennyire szükség a személyiség biztonságát jelentő „saját erő" megteremtésére, a kihívások reális kezelését megalapozó tulajdonságok, készségek kialakítására.

      Kulcsár Kálmán már 1986-ban megfogalmazta azt, hogy a magyar társadalom felgyorsult modernizációs folyamatában… megnőtt az emberek kiszolgáltatottsága és annak érzete is. Az állandósult stresszhelyzet fokozottan érinti a fiatalokat. Rájuk napjainkban hatalmas információtömeg zúdul iskoláink, a tömegkommunikációs eszközök, a kortársak közvetítésével. Őket a felnőtteknél jobban fenyegetik az érzelmi-indulati feszültségeket okozó kihívások, ezért körükben van elsősorban szükség a személyiséget érő kihívásokra való egészséges reagálás képességének kialakítására.

      Ennek alapja: saját „énük ismerete és megerősítése. S ez csak tudatos önpercepcióra alapozható. Fiataljaink önismerethez alig, emberismerethez pedig céltudatos, tervszerű irányítás nélkül jutnak esetleg. Pedig mindezekre mindinkább szükség van, mivel tanulóink eddig főleg konfliktuselfojtási, -kikerülési alapmintákat sajátítottak el, hiszen a „puhább környezet domináns mintái a konfliktuskerülést sugallták. Így – a személyiség érési folyamatát is kísérő – konfliktusaikat alig tudják kezelni.

      Az elmúlt években, hónapokban akár évszázadnyit is változott a világ. A társadalom mai helyzetében – s a jövőben még inkább – nagy szükség van a teherbíró, alkotni, örülni, feszültséget elviselni képes, önmegvalósításáért küzdeni tudó személyiségre. Az … egyén társas és társadalmi létezése valamiféle rendezett struktúrát igényel. Ez az egyik pszichológiai szükséglete, hiszen egy kaotikus világban képtelen lenne ésszerűen cselekedni, tehát igyekszik azonosságát (identitását) meghatározni (Csepeli Gy., 1981.).

      Ha ebben segítünk az egyénnek, a haszon társadalmi lesz, mivel az egyéni problémák társadalmi problémák, csak az egyes ember személyiségének sajátos, individuális vetületében jelentkeznek (Buda B., 1986.). Nincs itt másról szó, mint, hogy az egyén önismereti problémáinak megoldása – egyes szocializációs ágensek negatív hatásait ellensúlyozva – hozzájárulhat az autonóm, a demokratikus magatartásformákat és szerepviszonyokat tudatosan megélő, az én-, az interperszonális és szervezeti problémákat feltárni és kezelni képes kreatív személyiség kialakulásához.

      Bíztató az, hogy egyre inkább fontos – bár még kellőképp nem tudatosult – nevelési céllá válik az önmeghatározás és önfejlesztés igényének megerősítése, képességének alakítása. Most aztán igazán olyan időszakban élünk, amikor boldogulásunk, humanizált létünk feltételeit… elsősorban saját emberi-társadalmi magunktól várhatjuk (Mihály O., 1989.).

      Ebben a helyzetben a belső egyensúlyteremtésre törekvő egyén praktikus ön- és emberismereti, kommunikációs kultúra fejlesztésével, hiteles én-közlési repertoár kialakításával, a problémák közlésigényének felkeltésével, a kezelési és megoldási „technikák készséggé fejlesztésével is segítséget kaphat a társadalmi önmeghatározáshoz, „én-kerete megépítéséhez. Erre azért is szükség van, mert saját helyzetünk meghatározása a világban nem is annyira a személyiség belseje felé, inkább kifelé irányul (I. Sz. Kon, 1989.).

      Ismétlésül gondoljuk végig a következőket: az önismereti igény gyorsan növekszik. Ennek ma még inkább az az alapja, hogy ha a társadalomban kiélezett polarizációs folyamatok zajlanak le, ha különböző társadalmi rétegek, osztályok vagy csoportok feszültségei, konfliktusai hevesekké válnak, mindig felerősödnek az azonosulási kényszerek – mind belsőleg vállalt, mind pedig külsőleges alkalmazkodó alakjukban (Pataki F., 1982.).

      Az is biztos, hogy korunk égető problémái, a hazánkban végbemenő gyors társadalmi változások fokozottan hatnak az én-identitásukat kereső tanulókra. Ezeknek a változásoknak a serdülők – éppen én-azonossági válságuk miatt – áldozatai is lehetnek. A serdülők pszichés közérzetéről

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1