A rejtélyes konflis

ASZLÁNYI KÁROLY

A REJTÉLYES KONFLIS

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest

Korrektor: Hoppe Adrienn

Borító: Papp Norbert

978-963-344-236-4

© Fapadoskonyv.hu Kft.

ELŐSZÓ

E nyáron kezembe kerültek régi iskolai dolgozataim, amelyeket átolvastam, s most közreadok, némi módosításokkal. Meggyőződésem, hogy akkor jobban írtam, mint ma, s ezért lehetőség szerint meghagytam mindent eredeti formájában.

Kedves gimnazista olvasóim, e dolgozatokat lehetőleg ne használják puskának; mert a következményekért nem vállalok felelősséget. S viselt dolgaim e krónikája nem is követendő példa: nem voltam éppen jó gyerek.

De éppen annyival vagyok ma jobb, amennyivel öregebb lettem.

1936. július

Aszlányi Károly

ELSŐ RÉSZ

A REJTÉLYES KONFLIS

ELSŐ DOLGOZAT

MEGÉRKEZÉSEM

Toronyalja, júl. 7.

Ma délután érkeztem meg, hogy itt töltsem a vakációmat, vagyis csak augusztus 10-ikéig maradhatok; mert a IV-gyedik gimn. osztályt szerencsésen elvégeztem; csak algebrából buktam meg s a pótvizsgára kell készülnöm, aug. 10. és 31. között. Egyedül a magyartanárom szeret engemet, Bellyey tanár úr, mert azt mondja, hogy van ész az én fejemben, csak semmi nyoma nem látszik, hogy használnám aztat.

Azért az utolsó órán így szólt mindenkihez: hogy amit, fiaim láttok, tapasztaltok a nyár folyamán, azt írjátok le dolgozat formájában, s azt én jövőre V-ikben nagyon tekintetbe fogom venni az osztályozásnál; hát te, fiam, miről írsz majd nyáron?! – mondta hirtelen, s rám mutatott.

Én ekkor felálltam s mondtam, engem a mérnöki vívmányok érdekelnek, a technikai csodák, úgymint felhőkarcolók, rádió, tahométer és lift. Ámbár a nyarat Toronyalján fogom tölteni a nagybátyámnál, aki polgármester ottan, s a nagynénémnél, aki a felesége és jótékonycélú hölgy és mindig gyűjt valamire; mégis remélem, tanár úr, miszerint a technika Toronyalján is teret hódított már, és eztet fogom én megírni a nyáron.

Nagyon szomorú lett erre a tanár úr és mondta: kíváncsi vagyok én arra, fiam, amiket te összeírsz majd. És én is nagyon kíváncsi vagyok.

Nagybátyámon egyáltalában nem látszik meg, hogy polgármester, éppolyan, mint más férfi, csak fekete ruhát hord mindig és magas gallért; nagynénémnek pedig egy csipke van a nyaka körül: Ők vártak engemet az állomáson, én azonban nem vártam őket, mert máskor a cselédet szokták kiküldeni; ezért már az előző állomáson, Szőllősön leszálltam, mert szeretem a kalandokat. De, mint később megtudtam, én most már rendes diák vagyok, akit vendégszámba kell venni; ezért ők kijöttek az állomásra elém; de én nem jöttem meg a vonattal, mert már előbb leszálltam róla s így ők nagyon meg voltak ijedve.

Azonnal sürgönyöztek Pestre, hogy apámék miért sürgönyöztek, hogy én jövök, mikor nem jöttem?! mire apám visszasürgönyözött, hogy nem értik, mert én elindultam, tehát meg kellett érkeznem; de ők sürgönyöztek, hogy én azonban nem érkeztem meg.

Sajnos ezt nem tudtam megakadályozni, pedig már akkor megérkeztem hozzájuk és ott voltam régen, amikor halálra rémülten hazajöttek. Mondanom sem kell, hogy ijedelmük örömmé változott; ha nem is rögtön.

Mindjárt le kellett feküdnöm, hogy kialudjam az ijedtséget; pedig nem is én voltam megijedve, csak ők. Ezért lefekvés után mindjárt az ablakhoz mentem s kinéztem rajta.

A holdfény kísértetiesen csillogott az ódon kisváros cseréptetőin. Az öregtorony csonkán és ijesztően meredezett, s lent az utcán egy konflis ment végig. Olyan különös látvány volt: egy konflis. Sovány gebe húzta rosszkedvűen; a kocsis dülöngélve ült a bakon. Az üvegfalú lámpákban gyertyacsonk égett; a lámpaüvegen nagy vörös szám látszott: 13.

Ekkor a konflis megkerülte az öregtornyot, s azt hittem, eltűnik a görbe, holdfényes, bujkáló házsorok között. De nem! Visszafordult, s csakhamar ismét eltűnt abban az irányban, amerről jött.

Tudtommal már Toronyalján sincs konflis; de úgy látszik mégis kell lenni