Válogatott írások (1954-1969)

HO SI MINH

VÁLOGATOTT ÍRÁSOK

(1954–1969)

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-374-336-2

© Fapadoskonyv.hu Kft.

A NEMZETI ELLENÁLLÁS 8. ÉVFORDULÓJÁN MONDOTT BESZÉD

(1954. december 19.)

Harcosaink! Kádereink!

Honfitársaink itthon és külföldön!

Kilenc évnyi rendkívül kemény és hősies ellenállás után dicső győzelmet arattunk. Most, hogy visszaállt a béke, kedvezőek a körülményeink az ország újjáépítéséhez.

Ma először emlékezhetünk meg békében a nemzeti ellenállás megindulásáról. Ne feledjük azonban, hogy a békeidőben folyó politikai harc éppoly hosszú és nehéz, mint az ellenállás fegyveres harca, sőt még nehezebb és még bonyolultabb.

Népünknek, hadseregünknek és tisztségviselőinknek nem szabad megpihenniük, meg kell őrizniük a régi harci kedvet és hősi szellemet.

Az egységnek, harcnak, éberségnek és a saját erőnkbe vetett hitünknek köszönhetjük, hogy győztünk az ellenállás során, most pedig meg kell valósítanunk a széles nemzeti egységet, meg kell erősítenünk kapcsolatainkat a baráti népekkel és a világ békeszerető erőivel, még szilárdabbá kell tennünk harci kedvünket, éberebbekké kell válnunk és még inkább bíznunk kell magunkban és nemzetünk dicső jövőjében. Így bizonyos lesz győzelmünk abban a harcban, amit a béke megszilárdításáért, egész országunk újraegyesítéséért, függetlenségének beteljesüléséért és demokráciája megvalósításáért folytatunk.

Szívélyesen üdvözöllek benneteket. Győzni fogunk!

ZÁRSZÓ A NEMZETI EGYSÉGFRONT KONGRESSZUSÁN

{1}

(1955. szeptember 10.)

Tisztelt elnökségi tagok!

Tisztelt küldöttek!

Több napos intenzív munka és szenvedélyes vita után kongresszusunk egyhangúlag elfogadta a Front új programját. Ezt sikernek tekintjük.

Megállapíthatjuk, hogy olyan egységprogramunk van, amelynek célja a béke, az újraegyesülés, a függetlenség és az egész országra kiterjedő demokrácia.

Mindenki úgy látja, hogy a Front programja igen reális, igen alapos és széles körű.

Reális, mert teljességgel megfelel északi és déli honfitársaink valóságos törekvéseinek. Egy maroknyi csoport kivételével, akik eladták magukat az amerikai imperialistáknak, minden vietnami a nemzet újraegyesítését kívánja, méghozzá a békés úton történő újraegyesítést. Ez a program el is fogja nyerni a népesség óriási többségének lelkes támogatását, ha a Front tagjai mindent megtesznek, hogy jó propaganda és magyarázatok révén honfitársaink megértsék azt.

A program széles teret ad, mert a Front kész kebelébe fogadni mindazokat, akik őszintén helyeslik a nemzet újraegyesítését, ellenállnak az amerikaiak és Ngo Dinh Diem szeparatista manővereinek. A Front kész együttműködni mindazokkal, akik szeretik hazájukat, tekintet nélkül politikai nézeteikre, vallásos meggyőződésükre stb. Magába foglalja tehát mindazokat, akik készek a hazát szolgálni, bármi volt is régebbi politikai hovatartozásuk.

Ez a program szilárd, mert a munkásokra és parasztokra támaszkodik, akik a népesség óriási többségét képezik, de ugyanakkor az összes többi társadalmi réteget is képviseli.

A Frontot az országban a népesség túlnyomó többsége támogatja. Támogatni fogják világszerte a békeszerető népek. Szép jövőnek nézhet elébe, mert programját realizmus, szilárdság és megalapozottság jellemzi.

Most pedig engedjenek meg néhány megjegyzést.

– A Front által kidolgozott program helyes. Ez igen fontos az eljövendő harc szempontjából. De csak az első lépés a győzelemhez vivő úton. Ki kell harcolnunk ennek a programnak a megvalósítását. Harcunk bonyolult és kemény lesz. Sok elszántságot, határozottságot kíván. Mindenekelőtt és sürgősen meg kell értetnünk a programot mindenkivel; széles körű propagandát kell folytatnunk Északtól Délig, alaposan meg kell értetnünk az emberekkel szellemét és tartalmát annak érdekében, hogy képesek legyenek teljes szívvel elfogadni és küzdeni érte.

– Bizonyos tekintetben Észak képezi egész népünk harci erejének alapját, gyökereit. A ház sem állhat szilárdan, ha nem erősek az alapok. A fa sem fejlődik egészségesen, ha gyökerei gyengék. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minden területen megerősítsük Északot, hogy konszolidáljuk viszonyait és biztosítsuk állandó fejlődését. Nem lehet arról szó, hogy ennek a feladatnak a jelentőségét lekicsinyeljük.

Ha erőssé és szilárddá tesszük Északot, ha intenzívvé tesszük fejlődését, hatékonyan védjük Dél érdekeit is.

– Vannak, akik felvetik: a Front programja jó, de ha az amerikaiak és Ngo Dinh Diem mégsem mozdulnak, mi lesz akkor?

Azt válaszoljuk nekik: a szikla természeténél fogva nem mozdul. De legyen bármilyen nagy, bármilyen súlyos, legördül, ha az emberek együttes erővel lökik meg.

Egy szívvel, együttes erővel, tántoríthatatlanul tevékenykedve Észak konszolidálásáért, a Hazafias Front programjáért, rendkívüli erőt hozunk létre, ami hatalmas emelőként működik. Ha Diem és amerikai gazdái mozdíthatatlanságukat szegezik ezzel szembe, tehetetleneknek bizonyulnak majd. Nem akarnak ugyan „gurulni", de kénytelenek lesznek megtenni.

Ezért nincs értelme az olyan kérdésnek, hogy „mi lesz, ha nem mozdulnak az amerikaiak és Ngo Dinh Diem?. Inkább azt kell kérdeznie mindegyikünknek: „Milyen erőfeszítést tettem? Milyen mértékben teljesítettem kötelességemet? Észak konszolidálásáért és a Front programja megvalósításáért tett erőfeszítéseink nyomán, a világ békeszerető népeinek nyomása alatt az amerikaiak és Ngo Dinh Diem „gurulni" fognak, nem lesz abban semmi hiba.

Tisztelt küldöttek!

A legutóbbi évek története megmutatta, hogy népünk egysége legyőzhetetlen erő, és a Nemzeti Egységfront sikert sikerre halmozott.

A Viet Minh vitte győzelemre az augusztusi forradalmat.

A Viet Minh és Lien Viet egységfrontja biztosította az ellenállás győzelmét.

Bizonyosak lehetünk abban, hogy közös erőfeszítéssel és az egész nép támogatásával a Vietnami Hazafias Front teljesíti dicsőséges feladatát: a békés, egyesült, független, demokratikus és virágzó Vietnam felépítését.

Kérem, adják át a kormány üdvözleteit és az én személyes jókívánságaimat honfitársainknak az egész országban, de különösképpen a Délen élő, hősies harcot folytató hazafiaknak.

ÜZENET A NEMZETHEZ

(1956. július 6.)

Kedves honfitársaim!

Népünk csaknem egy évszázadon át folytatta hősi harcát a gyarmatosítók ellen s az végül az augusztusi forradalom győzelméhez és a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalapításához vezetett.

De az álnok gyarmatosítók háborút provokáltak abban a reményben, hogy ismét jármukba kényszerítenek bennünket. Kilencévnyi rendkívül hősies és elszánt nemzeti harc után népünk győzelmet aratott az ellenállásban. A békét helyreállító genfi megállapodások elismerték Vietnam függetlenségét, szuverenitását, egységét és területi integritását, s kikötötték, hogy az ország egyesítése érdekében 1956 júniusában általános, szabad választásokat kell tartani.

Kormányunk ezen megállapodások végrehajtása érdekében több ízben javasolta a dél-vietnami hatóságoknak egy konzultatív konferencia összehívását, hogy megvitathassuk a választások lebonyolítását.

De mivel örökössé akarják tenni országunk kettéosztottságát, az amerikaiak és a déli országrész Amerika barát államapparátusa mindent megtettek az általános választások megtartásának akadályozására. Ezáltal hazánk érdekei és népünk törekvései ellen szegültek.

Szent kötelességünk, hogy elszántan folytassuk harcunkat a genfi megállapodások végrehajtása, országunknak a függetlenség és demokrácia elvei alapján történő békés egyesítése érdekében, s azért, hogy dicsőséggel feltegyük a koronát a nemzet felszabadításának művére.

Harcunk irányvonala a következő: egész népünk, északiak és déliek egyaránt, szorosan egyesülnek a Vietnami Hazafias Frontban, hogy Észak-Vietnamot az újraegyesítésért folyó harc szilárd és hatalmas alapjává tegyék.

Nem lehet kétséges, hogy minden becsületes vietnami helyesli és támogatja ennek a nemes célnak a megvalósulását. Ezért javasoljuk az összes békeszerető és az újraegyesítés hívének tekinthető honfitársunk széles körű egységének megteremtését az országban magában és külföldön. Ennek az egységnek a tudatában dolgozunk szüntelenül Észak és Dél közelítésén, harcolunk eltökélten a béke megszilárdításáért, az egész ország újraegyesítéséért, függetlenségéért és a demokráciáért.

Jelenlegi politikai harcunk hosszú, kemény és bonyolult, de szükségképpen győzelmes küzdelem. Mert ügyünk valóban igazságos, egész népünk egységes, északi és déli honfitársaink hősiesen küzdenek, a világ népei támogatnak bennünket, békemozgalmuk egyre erőteljesebb, másfelől pedig a háborús párti imperialisták tervei egyre súlyosabb vereségeket szenvednek.

Annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni a nép ellenállhatatlan követelésének, a genfi megállapodások alapján a béke megszilárdításának és az ország újraegyesítésének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a következő konkrét intézkedések megtételét javasolja:

1. Helyre kell állítani a két zóna közti normális kapcsolatokat s a szabad közlekedést, olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik politikai, gazdasági, kulturális és szociális szervezeteik kapcsolatainak kialakítását.

2. Konzultatív tanácskozást kell összehívni a két zóna államigazgatása képviselőinek részvételével, hogy megvitassák az általános, szabad választások ügyét az országnak a genfi megállapodások alapján történő újraegyesítése érdekében.

A hazában és külföldön élő honfitársaink!

Hazánk újra egyesülni fog. Északi és déli honfitársaink ismét egy országban élnek majd. Honfitársaink, legyen egységetek minél szélesebb és szorosabb a Hazafias Front programja alapján, tegyetek meg minden lehetőt a haza üdvéért folyó versengésben, Észak konszolidálásáért, hogy kemény, nem lankadó harcban felépíthessük a békés, egyesült, független, demokratikus és virágzó Vietnamot.

Boldogulásunk útja az újraegyesülés. Nemzetünk egysége legyőzhetetlen erő. Forradalmunk és ellenállásunk győzelme ennek köszönhető. Ez a záloga jelenlegi politikánk és a nemzet újraegyesítése győzelmének.

A FORRADALMI ERKÖLCSRŐL

(1958)

Az emberiségnek, léte kezdetétől fogva küzdenie kellett a természettel, hogy fennmaradhasson: harcban állt a vadállatokkal, szenvedett az időjárás viszontagságaitól. Ahhoz, hogy ebben a harcban győzni tudjon, minden embernek támaszkodnia kell a többség – vagyis a kollektíva, a társadalom – erejére. A pusztán saját erejére utalt egyén nem volna képes felülkerekedni a természeten, fenn sem tudná tartani magát.

Az emberiségnek ezen kívül termelnie kell, hogy legyen miből táplálkoznia és ruházkodnia. De a termelésnek szintén a közösség erejére, a társadalomra kell támaszkodnia. Az egyén önmagában semmit sem lenne képes termelni.

Korszakunk civilizált, forradalmi kor; ezért még inkább a közösségre, a társadalomra kell támaszkodni mindenben, az egyén nem maradhat elszigetelt, integrálódnia kell a közösségbe, a társadalomba.

Ez az a pont, ahol az individualizmus ellentétben áll a kollektivizmussal. A kollektivizmus, a szocializmus győzni fog, viszont az individualizmus kétségtelenül megsemmisül.

A termelési mód és a termelőerők szüntelenül fejlődnek és változnak, s maguk után vonják az emberi gondolkodásmód, a társadalmi rendszerek változásait. Mindannyian tudjuk, hogy valaha a termelés faágakkal és kőbaltákkal folyt, s fokozatosan fejlődött a gépek, az elektromosság és az atomenergia felhasználásáig. Fejlődött a társadalmi rendszer is: útja az őskommunizmustól előbb a rabszolgasághoz, majd a feudalizmushoz és kapitalizmushoz vezetett, és ma az emberiségnek csaknem a fele a szocializmus és kommunizmus felé halad.

Senki sem gátolhatja ezt a fejlődést, ezt a haladást.

A magántulajdon megjelenésével a társadalom osztályokra bomlott, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak osztályára, ebből fakadtak a társadalmi ellentétek és az osztályharc. Ma már mindenki a társadalom valamelyik osztályához tartozik, senki sincs, aki ezeken az osztályokon kívül állna. Mindenki a saját osztályának ideológiáját képviseli.

A régi társadalomban a feudális urak és a földbirtokosok, a kapitalisták és az imperialisták könyörtelenül kizsákmányolták a társadalom többi részét, vagyis a munkásokat és a parasztokat. Megkaparintották a társadalom által létrehozott közös javakat, hogy tétlen, „édes életet folytassanak. De a szájuk tele volt olyan szavakkal, mint „erkölcsösség, „szabadság, „demokrácia és hasonlók.

Az elnyomás és kizsákmányolás miatti elkeseredésükben a munkások, a parasztok és a többi dolgozók felkeltek, forradalmat csináltak, hogy felszabaduljanak és hogy a régi, csúf társadalmat új, jobb társadalommá változtassák át, amiben a munkások megismerhetik a boldog életet és ahonnan száműzik majd az embernek ember által való kizsákmányolását.

A forradalomnak, hogy győzhessen, a munkásosztály, a legfejlettebb, a legöntudatosabb, a leghatározottabb, a legfegyelmezettebb és a legjobban szervezett osztály vezetésére van szüksége. A proletárpárt a munkásosztály vezérkara. Az orosz forradalom és a szocialista tábor többi országának forradalmai cáfolhatatlanul ezt bizonyítják.

Forradalommal alakítani át a régi társadalmat új társadalommá dicső, és ugyanakkor nehéz feladat, rendkívül bonyolult, hosszú és éles harcot követel. Erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember nagy terhet bírjon el és messzire tudjon eljutni. Csak a forradalmi erkölcs lehet az az alap, amelyre támaszkodva a forradalmár képes megfelelő módon végrehajtani feladatát.