Ez már fáj

Ez már fáj

Nagy Ákos

Published by Tollkoptató Művészeti Kezdemény at Smashwords

Copyright 2016 Nagy Ákos

Tartalom

A költészet napján sem árt a lila felhőket szétkergetni

A múzsától távol

Áprilisi csendélet

Az újraszentelés

Feltételes reflex

Két biciklista

Kézbesítés

Láttam szőrös hörcsögöt

Most már elég!

Reggeli zsibbasztó

Rossz ember

Tájékoztatás

Tessék

A bohóc

A busz, amely elvitte a villanyoszlopot

A fedezet

A rajzpályázat

A véletlen egybeesés

A zoktatáss hejzetyirűl

Az agyag megmarad

Az előadás

Elől-hátul

Korrupció

Valentin

(I)gazságszolgáltatás

A kutya fülét

A mértékegység árulkodik

A negyven éves férfi

A tökfilkó tolvaj tüzelője

A vezető fájdalomcsillapító

Dubaj a Hawaii

Gány deluxe

Nyílt nap

Támogatás

Túltölt...tölttúlt... Van szufla?

Váratlanul gyereket szült egy apáca

A kézbesítés

A mocskos gondolatok

A zöldségesnél

Az orvosolható tévedés

Békemérő

Csak saját felelősségre

Diploma

Graffiti

Kutyatáp

Mér' tan?

Mindenki pénzből él

Utolsó kívánság

Vasárnap

Kapcsolat a szerzővel

***

A költészet napján sem árt a lila felhőket szétkergetni

Teljesen elbizonytalanodtam. Most megvegyem azt a verseskötetet, vagy ne? Elég, ha kölcsönkérem? De kitől? Ki vesz ma ilyesmit? Talán Ernő. Nem, Ernő sem vesz ilyet. Izidornál láttam ugyan versesköteteket, de az asztal lába alatt, mert billegett. Istenem, hát van ilyen, az egyik rövidebb, a másik hosszabb, de Izidor sem volt valami ínyenc e tekintetben. Egy volt számára fontos, hogy keményfedelű legyen.

Talán a könyvtárban megtalálom, bár nagyon friss kiadás. Azt mondták a múltkor is arra a másikkönyvre, hogy majd lesz, meg beszerzik, de még nem kapták meg rá a keretet, meg ilyesmi. De mit csináljak, ha most akarom elolvasni?

Azt is mondták, hogy megjelent több vers is belőle különféle lapokban. Ja, azokban, amelyek az újságosnál is a legalsó polcra kerülnek és a pók is beszövi őket, annyira nem keresi senki. De azt néztem a múltkor, hogy egy ilyen, izé, ilyen irodalmi lap majdnem annyiba kerül, mint egy könyv. Mondjuk nem teljesen, de nincs is benne semmi. Akkor meg minek vegyem meg?

A tévében felolvasták és állítólag a rádióban is. Ott van hangtár vissza lehetne hallgatni, csak tudni kellene mikor volt pontosan. Az interneten még nem néztem, de a Facebookra biztos felpakolja valaki. Vannak ilyen megszállottak. Ettől függetlenül az még ugyanolyan értékes, ha nem a külsőségeket nézzük. A szöveg a lényeg, nem az, amibe csomagolva van.

Akkor meg minek vegyem meg, nem? Meg amúgy is.

vissza a tartalomhoz

***

A múzsától távol

Már több mint fél napja töprengtem valamiféle mulatságos történeten, amit papírra vethetnék, de az ihlet messze elkerült. Nem is csoda, hiszen a mögöttem álló hét tartogatott hideget és meleget egyaránt, de a lehető legrosszabbul időzítve. Mintha a jégeső elhárítására, pontosabban az értékes ültetvényektől távolabb történő lecsapolására alkalmas rakéta csapott volna be az agyamba. Idegeim, mintha villámhárítóból lettek volna, egy szempillantás alatt levezették valamennyi használható ötletemet az agyamból a bőrnadrágomba.

Hogy mit keresett rajtam bőrnadrág? Ez igazán elhanyagolható tényező; talán elég annyit mondanom, hogy azon nem látszik meg a folt. És a csík sem. És más sem. Viszont nagyon hangulatosan recseg és ehhez mindenféle gázok áramoltatása sem szükséges. Elég úgy lépkedni. Hogyan? Mint egy kiskakas. (Mások szerint testét pénzbeli ellenszolgáltatásért visszterhesen használatba engedő hímnemű egyén.)

Persze a nyikorgást és a peckes járást elkerülhettem volna, ha hasított bőrnadrágban leledztem volna éppen, de én adok a stílusra. Maradjunk csak a krokodilbőr nadrágnál, ami nem puhul fel nemhogy egy-két esőcsepp, hanem a hullámverés hatásra sem. Az még sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen körülmények között illene bőrnadrágban állnom a hullámverést, de hol van ez annak a körülménynek a boncolgatásától, hogy egyáltalában ebbe a fura öltözetbe bújtam.

Pedig a válasz roppant egyszerű. A kimonóm mosásban volt, az ágyékkötőmmel együtt, nekem viszont okvetlenül pótolnom kellett ezt a két készséget, mert mint már ismertettem, ha megindult valami az agyamból, akkor az a különösen fontos lágyrészeket fedő fehérnemű vidékéig csúszva. Az ágyékkötő és a kimonó anyagából kifolyólag sokkal jobban hordoz bárminemű forrásból származó színezéket, ezért annak cseréje az igényes és ápolt férfiember számára elengedhetetlen.

Én igényes és ápolt férfiembernek tartom magam, ezért gondoskodtam időben a cseréről, függetlenül a folt(ok) és/vagy a csík(ok) kiterjedésétől, számától. Az újabb kérdésként merülhet fel, hogy miként kerültek folt(ok) és/vagy csík(ok) a már említett ruhadarabokra, de ha én ezt leírom, akkor végképp fuccs a humoros hangvételű történetnek, mert az már ... kész röhej lenne.

vissza a tartalomhoz

***

Áprilisi csendélet

Egy rendőr hátával biztosítja az ábécé falát el ne dőljön. Teszi mindezt láthatósági mellényben, hogy véletlenül se tudjon elbújni az árgus tekintetek elől. Arcába esik a tavaszi nap csalóka sugara –kicsit modoros vagyok máma – a fényártalomtól, vak dongóra emlékeztető szemüvege védi. Megvan, vagy százhúsz kiló. Pont annyival nehezebb, mint a vele párba osztott önkormányzati rendész könnyebb a kívánatosnál. A színen még jelen vannak eltorzult fizimiskájú emberek, akik kérdőn bámulnak a hatóság emberére, az úgynevezett szervre és ne feledkezzünk meg egy, a rendőrtől kettő méterre, a megállni tilos jelzőtábla hatálya alatt álló kisteherautó vezetőjéről sem, aki halálos nyugalommal tartja fel a délutáni, egyre erősödő forgalmat. Nem lényegtelen dramaturgiai szempontból – mondom, hogy egyre giccsesebb vagyok – a csigalassúságú pakolás, amit akkor is gyorsabban végzett volna, ha nincs a közelben rendőr.

Orkánerejű szél szaggatja a lombtalan fák ágait, kavarja az útszegély mellett összegyűjtött, összekapargatott, halomban álló, de