Meghasonult álmok

Lakatos Levente

Szigor

Hetedik e-könyv:

Meghasonult álmok

Copyright © Lakatos Levente, 2016

Borítófotó © #350389811 – Shutterstock

Minden jog fenntartva.

A történet valamennyi szereplője kitalált, létező személyekkel való hasonlóságuk csupán a véletlen műve.

ISBN 978-615-80603-2-5

Az e-sorozat eddig megjelent részei:

Megrepedt álarc – Szigor 1.

Feltörő ösztönök – Szigor 2.

Elillanó remények – Szigor 3.

Szétcsókolt szavak – Szigor 4.

Felhasadó sebek – Szigor 5.

Átszakadó vágyak – Szigor 6.

Eddig megjelent papírkötetek (melyik e-könyvet tartalmazzák?):

A tiltás gyönyöre (1-4.)

A pillangók ébredése (5-7.)

http://facebook.com/lakatoslevente

http://lakatoslevente.hu

Liza

21

Mi a fene zajlik körülöttem? Csak kapkodom a fejemet, hogy ilyen hirtelen kifordult magából a világ. Egyik pillanatban még minden rózsaszín, a következőben pedig a legsötétebb kétségbeesésbe zuhanok.

Fürge léptekkel igyekszem a szobámba. Az összeroppanás peremén egyensúlyozva szeretném elkerülni, hogy a nyílt színen egy takaróba csavarva törjön rám a zokogás. Aztán amikor háttal a becsukott szobaajtónak dőlve szépen lassan a földre csúszom, és zöld utat engedek a könnyeknek, azok elmaradnak. Talán hosszú-hosszú évek után most kap bennem erőre a közönyösség, amit annyira irigyeltem a politikai sakktábla parasztjaitól és királyaitól? Vajon az elszenvtelenedett emberek képesek még valaha szeretni, vagy a tudat uralta érzések között nincs helye gyengédségnek?

Kirántom a minibár ajtaját, majd amennyi és amilyen italt csak találok, felsorakoztatom az asztalon, végül összeöntöm azokat egy pohárba. Rendelhetnék épkézláb koktélt a bárból, hiszen az hajnalig nyitva tart, de a saját löttyömnél úgysem kever senki erősebbet. Az első nyelőcsőégető korty után a holmimhoz lépek, hogy rendes ruhára cseréljem a takarót. Öltözködés közben a táskám melletti éjjeli szekrényre állított gyógyszeres fiolámra vándorol a tekintetem. Az elmúlt napokban gond nélkül sikerült megállnom a nyugtatószedést, ami leginkább Igor személyének köszönhető. Tudom, kiveri a víz a piruláktól, de mellette nincs is szükségem bódulatra. Igor közelsége nyugtató hatással van rám.

Legalábbis ma estig így éreztem.

Tanácstalan vagyok. Fogalmam sincs, hogy a fejlemények tükrében mit feltételezzek Igorról, ezzel pedig az elhajlás felé sodor. A gyógyszer rettenetesen csábít, szívem szerint rögtön három szemmel nyitnám az éjszakát, de egyelőre fogcsikorgatva megemberelem magamat. Megelégszem a tiszta alkohollal, és egy újabb korttyal idézem fel a történteket.

Amikor a medencéből kimásztam, és vágytól fűtötten a fürdőszoba felé iparkodtam, a félhomályban úszó szobában felvillant mellettem Igor táblagépe. Egyáltalán nem vagyok kutakodós vagy nyomozós típus, ösztöni reakcióként pillantottam a világító kijelzőre. Igornak e-mailje érkezett. Az értesítés alapján az üzenetet az a Fényes Laura küldte, akivel Igor már reggel is levelezett, és akit viccesen az egyik szeretőjeként aposztrofált. De elsősorban nem a nő neve, hanem a tárgysorba írt mondata keltette fel az érdeklődésemet: „Kereszthy Liza balesete"

Leforrázva álltam ott a masina felett. Ahogy a kijelzővilágítás elhalványult, a gombja megnyomásával újraélesztettem, hogy megbizonyosodjam, nem csak a szemem káprázott. A szívem mélyén arra vágytam, hogy az értesítés tűnjön el, mintha csak odaképzeltem volna, de az makacsul virított a képernyő közepén.

Ha akarnám, akkor sem szépíthetném: Igor a hátam mögött levelezgetett vele a jóhiszeműen megosztott tragédiámról, sőt nyomoztatott utánam. Miért tette ezt? Miért háborgatja a múltamat? Csak összezavar és megingat a belé fektetett bizalmamban, hiszen fogalmam sincs, hogy pontosan mi zajlik a háttérben. Egyáltalán megbízhatok benne? Vajon ha nem bukik le, meddig titkolta volna előttem a dolgot? Elmondta volna egyáltalán valaha, vagy vakon belesétáltam egy ordas nagy csapdába? És amint kiderül, hogy a felelőtlenségem miatt valóban meghalt egy ember, Igor a képembe röhög, majd másnap a címlapokról köszönt rám a nyomozás eredménye?

Újabb korty alkohollal igyekszem kimosni az agyamból az aggasztó gondolatokat. Nem szabad Igort szörnyetegnek látnom. Addig semmiképpen, míg be nem bizonyosodik róla, hogy valóban megátalkodott. De ha ez kiderül, biztosan kitekerem a nyakát. A bennem kavargó megszámlálhatatlan kérdés mindegyike csak a mindenevő kételyt táplálja. Fogalmam sincs, hova tegyem Igort. Úgy tűnt, az elmúlt két napban a lábam elé vetette a lelkét, de az mind csak szöveg volt. Ki tudja, valódi-e. Aranyszabály, hogy az embereket nem a szavaik, hanem a tetteik alapján ítéljük meg. És leleplezett titkolózásán felül ott van még az elejtett félmondata, miszerint elkövetett valamit az apám ellen. Meg kell tudnom, hogy mit értett ezalatt.

A következő korty alkohol arra bátorít, hogy bekapcsoljam a telefonomat. Sejtem, kismillió értesítés fogad majd, azt is tudom, legtöbbjük meglehetősen felháborodott lesz, de az első itteni estén eldöntöttem: inkább elviselem a válogatott szidalmakat, minthogy bárki belerondítson az Igorral töltött időbe. Némiképp zavart, de egyetlen rosszalló megjegyzést sem tettem azért, mert ő ebben a kérdésben másképp vélekedett: levelezgetett, üzeneteket váltott, sőt az étteremben még telefonált is Erikával.

Vártam, hogy a visszakapcsolt készülék egybefolyó pityegésekkel sorakoztassa a kijelzőre az üzeneteket. A legtöbb természetesen Elődtől érkezett, írt Alíz és Éva is, valamint akadt egy ismeretlen szám is. Egyikük sem lehet annyira fontos, mint kiderítenem azt, hogy istenigazából mi folyik körülöttem. Az ágyra ülök, és a böngészőben az egyik hírportált nyitom meg, a címlapon pedig egyből apám fotójával szembesülök. Szándékosan olyan képet választottak illusztrációnak, amin gondterhelten fogja a fejét. Már a szalagcímből is kiszagolható, hogy a kenyérszövegben hazugságokat hordanak össze. A vádak alapján az apám annyi pénzt sikkasztott fiatalkorában, hogy kacsalábon forgó palotában kellett volna nevelkednem. De ez nem így történt. Ameddig az apám a saját erejéből nem emelkedett a felkapottabb politikusok közé, családi alamizsnából tengődtünk. Gyakran lehettem fültanúja azon számonkéréseknek, amelyek során a nagyapám feddte a fiát, hogy forradalmi, idealisztikus álmok helyett találjon magának épkézláb állást, hiszen a lángoló politikai hitből nem laknak jól az éhes szájak. Nem védeni akarom az apámat, mert gyakran tényleg számító szemétláda, de a kirobbantott botrány aljas rágalom. Az már csak hab a tortára, hogy a különböző beszámolók Igort