A neuralgikus ponty

1. A lövészet

Sorakozóóóó, a büdös csizmaszárát nekije!

Há’ hányszor köll nekem elugatnom magam, hogy ez a birkanyáj összegyűljön már?! Épp elég baj, hogy itt vagyunk a világ végin a pusztába, mint a zsidók, oszt a mi Mózesünk, az Őragy Úr meg sehol, hogy kivezessen minket innen! A fű harmatos, a légfuvallat hideg, és a szemöldököm tele van ökörnyállal. De utálom ezt a szállongó taknyot! Persze, az asszony mindig mondja, hogy „főtörzs! ― merthogy így hívatom magam otthon is, hisz rendnek kő lennie ― itt a macséta, szabjál már valami formát a szemöldöködbe, mert Brezsnyev egy jól fésült dzsigoló hozzád képest!" Szabjak?! Há’ mi vagyok, én, Festetich-kastély, hogy rendben tartsam a parkot? És mit szabjak belé, he? Labirintust? A nők nem értenek ehhez! A férfi a szőrtől férfi. Itt van például a Kálmán! Amikor levetkőzik a strandon, olyan, mintha felöltözött volna! Bundában fürdik, mint a grizzly.

Na, álljanak oktatási négyszögbe!… Hm… Inkább csak vegyenek körbe.

Kérem alássan, e szép nyálkás hajnalon azért gyűltünk itt egybe gyakorlóban, bakancsban, harci díszben, hogy végrehajtsuk az éves lövészetet. Három gyakorlatot fogunk végrehajtani, majd úgy 13.00 magasságában távozunk az értünk megérkező személyszállító számosüléses gépmeghajtású járművel, parasztosan busszal. Remélhetőleg hazafelé is annyi ülés lesz foglalt, mint idefelé. A lövészetet a zetyemáni mentőállomás munkatársai biztosítják az ottan látható Nysa gyártmányú mentőótóval. Ne akarjanak sérülést szerezni, ez a kocsi nemrég lett visszafestve feketéből fehérre, de élőt azóta se vittek vele, legalábbis ha az inputszemély élő is volt, outputként már hűlőfélben volt, mint kocsonya az erkélyen.

Na, először arra gondoltam, hogy rajonként rotációban fogják végrehajtani a három műsorszámot, de aztán rájöttem, hogy úgyis összekevernék, meg nem is nagyon vannak annyian, mint a raj. Tényleg, ma nem szerelt le senki? Nem? Az gáz, mert öttel kevesebb lőszert hoztam, de majd akkor én nem lövök. Nekem amúgy sem kell, készségszinten vagyok, mint a Brúszvilisz. Én, kérem alássan, a rendszeresített szolgálati fegyverrel úgy adom le az állatra a lövést, hogy megretten ám még a vadőr is! Itt jegyezném meg, hogy bár a tárgyra és állatra leadott lövés nem minősül fegyverhasználatnak, de egyrészt az állatpógár nem tekinthető rendszertani értelemben állatnak, másrészt meg a lövöldözés kártérítési eljárást von maga után, hiszen azt az egy szem Makarov 9 mm-es lőszert maga a zatyaúristen sem adja már vissza épen, egészségesen a raktárosnak, tehát kár és leltárhiány keletkezett. Az azt jelenti, hogy valami nincs meg, tehát beindul a Közgazdasági és Anyagi-technikai, meg a többi hasznos segédszerv, oszt akkor elvesztünk, mint Ábel a rengetegben. Mert kérem alássan, nincs olyan bűnügyi és/vagy közbiztonsági érdek, amit ne ütne az anyagi-technikai érdek! Mint a joker a römiben. Szóval a szógálati lőszert hozzák vissza, vagy haljanak hősi halált, mert ha egyet is ellőnek, akkor olyan tortúrának néznek elibe, mint Gibson az Összeesküvés elméletben!

Na, gyüjjenek! Ne körém, hanem utánam!

Ez a szógálati lőfegyverünk. A neve PA-63, született Walther PPK light. A Pierce Bond is ezt használja, hullik is a kágébés, mint a muslinca, tehát ne higgyenek a saját szemüknek, mikor szétesik, mert ez egy jó fegyver. Meg másik úgysincs.

Tárazzanak be kettő lőszert. Ne nézzenek, mondom KETTŐT! Ez van erre az évre. A tábla ott van tíz méterre. Azért kaptak két lőszert, mert lehetőséget ad maguknak a rendőrség a hibázásra, illetve a fegyver belövésére. Tehát az első lövésnél célozzák meg az alsó széle közepét ― bár sose tudtam, mi a rosseb az, egy ideig azt hittem, valami állat, de aztán egyszer az Őragy Úr elvitt vadászni, oszt a lesen mikó’ kérdeztem, hogy „mire megyünk ma, muflonra, vagy alsószéleközepére?", akkor lebarmolt. Bosszúból le is löktem a lesről, mikor megitta a célzóvizet, oszt elaludt. Másnap, ahogy nézte a kék foltokat, aszontam neki, akkora vaddisznó tapodta meg, mint a Zrínyit, csak az Őragy Úr továbbjutott a selejtezőből, mer’ még élni tetszik.

Figyeljék meg, hova megy az első lövés, ebből kiderül, merre hord a fegyver. Így aztán a másodikkal már játszva meglövik a megfelelt osztályzathoz szükséges 10-est. Jegyezzék meg, ezt csak az Igaly tudja, meg maguk! Legyenek büszkék! Ma úgy csináljuk, hogy előbb lőnek, aztán felrajzolom a köröket, hogy meglegyen a 10-es, de ezt csak most, csak maguknak, csak azért, hogy ne égjek az  elöljáró előtt.

Remek, megvagyunk, vonuljanak át ide a gödörhöz. A második versenyszám a mi kis privatice szőrvájvörünkben a kézigránátdobás. Erre azért van a rendőrnek szüksége, merthogy már nincsen ám hadsereg! Csak papíron, de a tankokban nincs üzemanyag, a röpüllőkben meg pilóta. Csak államtitkár, de azt meg egy képviselő röpteti, azért is választották meg, hogy legyen, aki ért majd a MiG-hez, ha már nem lesz pilóta. Ezért aggaszt, hogy megválasztottak egy rendőrt is… Na, a koncepció az, hogy ha jön az ellen, majd mi segítjük a honvédelmet. Ámberek, mi tudjuk, hogy ez rohadtul nem így van, de ezt ne propag… porgar… hirdessék.

Jöjjön, Kálmán, maga kezdi, ha meg tudja csinálni, a többieknek is sikerül, mert mindannyian maga fölött állnak a fejlődésben.

Na, ide le mellém, a gödörbe. Figyeljen rám azzal a csészeszemivel, figyeljen, mert ha ezt elroncsa és felrobbanunk, el lesz cseszve a napom. Megfogja a 48 mintájú gránátot és… Mit csinál, maga spermazacc, mit csinál?! Mit keres? Miii? Nem a mintája 48-as, hanem a neve, mit várt egy kézigránáttól, ámber?! Matyóhímzést? Na, folytassuk! Jobbal megfogja, kihúzza a szeget, aztán eldobja, mint jómunkásámber a lapátnyelet. Hogyhogy hova? Ott az ellenség, az a kőhalom mögött ülnek, röhögnek magán, meg néha idelőnek géppuskával. Pusztíjja el őket, mint a Rámbó! Mi? Tudom, hogy valójában nincsenek ott, de képzelje el! Nincs magának fantazmagóriája, he’? Na, hajtsa végre végre! Számolok: Egy, megfog, kettő, szeget kihúz, három eldob!… Mi van a keziben?! És hova dobta a szeget? PUCOLÁS!!!

Még jó, hogy olyan gyors vagyok, mint a váltóáram.

Jól van, maga háromdimenziós debilizmus, ide se jöhetünk többet. Nézze, hogy ordít az a honvédszázados, hogy mit csinált a lőterével. Jöhet este betonozni, Kálmán, gratulálok. Hogy kötne bele, mint vagány gyerek a pedellusba!

Na, gyüjjenek, az a barnainges meg hadd ordítozzon a Kálmánnal.

A harmadik szám a géppisztolyos lövészet. Nem maradt már időnk, meg nekem adrenalin se nagyon, így a fejenként járó két darab lőszert a metodikával ellentétben sorozatlövéssel fogják kilőni.

Ez, kérem a kezemben, ez a fekete szerszám, az AMD gépkarabély. Az AK-47-esen alapul, tehát aki fogja, olyan erős, mint a PFSZ. Tárazzák be a két darab lőszert, majd óvatosan feküdjenek le a… Micsináááál???

A homlokát böködi a csövivel? Mi? Belefolyik az izzadság a szemébe? Há’ meg akar halni? Ha lelövi itt magát, engem nehézvasban visznek el, mint labancok a Buga Jakabot! Fordujjon mán felém, ha magához… Ja, maga az Kálmán? Akkor semmi baj, csak le köll törülni valamivel azt a verejtéket, nem igaz?

Na, kérem, feküdj, célra tarts, tűz!

Ajjj, de jól esett ez a sorozat, de jól esett! Éreztem magunkban az erőt, mint a Skájvóker! Íme itt az eredmény, mindig mondtam, csend, rend fegyelem, egyöntetűség! Na, fel! Megyünk tisztítani. Pucolják ki jól a fegyvereket, merthogy egy évig el kell állniuk… Állj! Ki az a hóember ott a céltáblák mögött? Az Őragy Úr! Hű de sápadt. Hogy tetszett oda kerülni?

Hja, kérem, aki lőtábla mögé vizel, az bátor ember!

A hazugságvizsgáló gép valahogy megmozgatja az ember fantáziáját. Az enyémet is. Ősi félelem ez, hogy mi van, ha kiderül valami? Bármi. A munka során néha mi is használjuk a poligráfot, de a gépet szakember kezeli. Kár. Annyi ötletem lenne, de annyi, hogy miként lehetne érdekesebbé tenni vele az életet!...

2. A poligráf

Jó reggelt, ámberek!

Foglaljanak helyet, mint a szökőár! Ma szép csendes pauzára számítok, tekintettel arra az el nem hanyagolható örömforrásra, hogy az Őragy Úr a vármegyén van évértékelő megbeszélésen. Nem tudom, mit értékelnek, mivel még van néhány nap, de hát ez nem is az én dolgom.

A reggelem azonban nem indult könnyen, már idefelé jövet túl vagyok egy elfogáson. Képzeljék, gyüvök befelé, hát kit látok? A kis Sanyi gyerek sétál velem szembe, pediglen alig pár hónapja magam hoztam be kombájneltulajdonításból kifolyólag megállapított megalapozott gyanú fennforgása oka… szóval ellopta a kombájnt, na! Le is nyomta a bíró, mint játékos a piros gombot, nem utolsó sorban talán azért, mert az öccse dzsondírját fújta meg, akár Lajcsi a trombitát. Erre mostan jön szembe, hát nézem a ruháját, olyan szép szürke, tyúkláb mintával, mint amit a zacskóragasztók hordanak. No, mondom is neki, hogy „Sanyika, az anyád, há’ mit keresel te itten? Az meg csak úgy sunyin, ahogy szokta, vonogatja a vállát, hogy „Teccik tunni, ázredes úr, ámentem kiflijé családnak! „Aztán mé’ nincs nálad kifli, fijjam? Korábban bevették a ládát a bolt elől, vagy mi? És mi ez a ruha rajtad? „Jááá, eeez? Csák á hármadik legnagyobb bátyámtó’ örökűttem, merhogy ő pumpingol a Márkóba’, oszt megnőtt a kárizmá, és új ruhát kápott! „Fijjam, ne nézzé’ hülyének, akkó’ látott a bátyád karizmát, amikor feltörte a lakótelepen. Mi ez a minta a ruhádon? „Ez tiklábminta, ázredes úr, teccik tunni, afféle sormintá ez! „Na, fijjam, most volt elég a dumából, még egy ilyen sorminta szöveg, és DNS-mintás lesz az a ruha! Na, gyere, visszaviszlek a sittre, talán le lehet beszélni őket arról, hogy szökés miatt is seggbe rúgjanak!"

Aztán ahogy bejöttem… jaj, ne! Mit akar, Kálmán? Hogy magának is megvolt az elfogása reggel? Aha. És hogy szabadult ki? Na, üljön le gyorsan!

Szóval, mivel ma ilyen jól ráérünk, meg az ünnepek között a fű se nő, arra gondoltam, hogy megkísérlek a tudatukat leárnyékoló vastag darócpokrócba egy apró likat vágni, hátha valami fény jut abba a szűk, sima agyvelejükbe. És ha már, ugye okosítom magukat, tegyük ezt szakmai vonalon, nem igaz?

A hazugságvizsgálóról lesz szó. A hazugságvizsgáló névvel tulajdonképpen valamennyi nyomozó megajándékozható. Lehetne nekik rendszeresíteni egy olyan kicsiny jelvényt, amin egy szárnyas, babérlevelekkel ízesített Háry János állna bajuszpödörve, és körbe venné a felirat, hogyaszongya: „POLIGRAM".

Na, de most nem a vizsgálókról lesz szó, hanem a hazugságvizsgáló gépről, a poligramról! Az… Mit akar, Csupati, maga túlképzett balkáni gerle, he? Hogy poligráf? Maga marha, az a telegráffal megerősített poligram, ami eleve eljuttatja az információt messzire. Ne keverje, mint Stahl a recepteket, ne keverje, fijjam, nem vagyok én erre berendezkedve. És jegyezze meg: rosszul viselem, ha kijavítanak, kivéve, ha baleseti sebész teszi!

Na, szóval, a poligráf arra szógál, hogy megtudjuk, ki hazudik! Először is jegyezzék meg: a törvény előírja, hogy „fiatalkorúval szemben nincs helye poligráfnak! Ezért mindig tegyék mögé! Ezt azért találták ki, mert, ahogy a miniszteri indokolás írja: „a gyerök amúgy is megmondja az igazat. Nos, ez valamikor a hatvanas évek elejéig igaz volt, azóta viszont nem, a jogalkotó viszont ragaszkodik hozzá, hogy 18 év alatt csak hamvas lelkű megtévedtek bűnöznek. Istenem, ha csak kettőt láttak volna a képviselők azokból a 12-16 éves kemény bűnözőkből, akikkel mi találkozunk naponta! És ezt a kettőt mondjuk a saját nappalijukban látták volna hajnali kettőkor álarcban!… Eh, álom, álom!

De visszatérve a poligráfra: régen nem vót ám nekünk ilyen! De nem ám! Úgy dógoztunk, ahogy tudtunk. Kellett egy rugós telefonzsinór, meg a végire egy tapadókorong. A zsinórt bedugtuk a tapadókorongba, oszt rányaltuk a gyanúsított fejire, a másik végét meg bedugtuk a fax mögé. „Na, fijjam, te loptad el a biciklit? „Jáj, há’ dehogy! Erre a cimbi a szomszéd szobából küldött egy faxot, a gép meg szépen kikehegte, hogy „HAZUDIK". No, el is vitték a balhét.

Aztán ahogy haladt a technika, gyütt a számítógép! Módszertan ugyanaz, csak a monitoron jelent meg a felirat: „HAZUDIK. Ezt a Kálmán szúrta el, merthogy egyszer odaültettük gépelni, oszt feltettük a kérdést a lóbogárnak, hogy „Maga ölte meg a feleségét? Aszondja a manus széttárt karokkal, hogy „hát igen!. Erre megjelenik a képernyőn, hogy „HAZUDIK! Mindenki néz, mint a gázálarc, én a Kálmánt, a Kálmán a manust, a manus a monitort. Aztán széttárja megint a kezét: „Hát, főnök, maga mondta, hogy ez a gép mindig megmondja az igazat. Ezek szerint rosszul emlékszem."

Aztán jött a mobiltelefon. Rákötjük a delikvensre, kérdés feltéve, majd jön az SMS: „HAZUDIK. Ezt a módszert természetesen megint csak ez a mogyoróvaj Kálmán vágta haza, merthogy megkaparintotta a másik készüléket, aztán mit olvasunk a képernyőn? Na, mit? A technika csodája azt válaszolja, hogy „Hazudsz, vazze’! Hát, ezt még a zsivány se hitte el.

Na, ámberek, manapság nehéz poligráfot szerezni, mert az ámber, aki üzemelteti, olyan elfoglalt, mint Kuvait volt ’90-ben. Így aztán szegény rendőr vízzel főz. A bűnöző se olyan hülye már, mint anno, meg nézi ezeket a sorozatok a Vijaszaton, mint a „Helyszínelők", oszt nagyjából má’ tudja, hogy néz ki a poligráf. Ezért azt találtuk ki, hogy felhozzuk a rendelőből az EKG-t. Kálmán, vetkőzzön le derékig!… Maga marha, felül vetőzzön le derékig!!! Na, feküdjön ide! Magára kenem ezt a szép átlátszó kenőcsöt, oda, ahova a tappancsok kerülnek… Hogyhogy mi? Technokol. Nem volt vazelin. Meg a tappancsok is jobban tartanak, és megvan az epilálás is. Tudja, csimotám, pont arra a hat helyre rakom fel a csatlakozókat,