Nem boci! - Tejbe aprított irodalom

Tejbe aprított irodalom

ATHENAEUM

2015

ATHENAEUM

Budapest

Copyright Hartay Csaba, 2015

ISBN 978 963 293 426 6

Elektronikus könyv:

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Apám emlékére

„Gyakran magyarázta nekem, milyen nehéz munka az aratás. Azt mondotta, ez a legnehezebb emberi munka; ő volt kocsis, hajófűtő, napszámos, az mind semmi. Biztosan igaza volt. Én ugyan ismerek nehezebb munkát, mint az aratás; s ez az írás. De kár vitatkozni, agrárország vagyunk."

MÁRAI SÁNDOR: Napló 1946

Okos kérdések

szarvasmarha témakörben

Amikor megszületik egy kis tehén, akkor az hány kilós?

(Borjúra célzol?)

Nőstény teheneitek is vannak?

(Igen, meg hím bikáink is.)

Te mit dolgozol ott kint?

(Semmit, a gazda szeme hizlalja a jószágot, én csak bámulom a teheneinket.)

Ugyanannyi bikátok is van, mint tehén?

(Persze, ügyelünk a nemek arányára.)

Miért nem engeditek szabadon a teheneket, hadd legeljenek kedvükre?

(Mert kegyetlenek vagyunk.)

Tényleg elviszitek vágóhídra az öreg teheneket?

(Nem. Van egy tehéntemető itt a telep mellett, friss lucernát is viszünk néha a sírokra.)

Olyan aranyos egy kisboci, nem gondoltál még arra, hogy hazavigyél egyet?

(Dehogynem. Szeretnék létrehozni otthon is egy tehenészetet.)

Ti tényleg inszemináltok? Elveszitek szegény tehenektől azt az örömöt, hogy bikákkal közösüljenek?

(Nálunk nincs helye a bocirománcnak.)

Mivel fűtötök télen az istállókban?

(39 fokos testhőmérsékletű tehenekkel.)

Ünnepkor is dolgoznak nálatok a telepen?

(Dehogyis. Ünnepek előtt jól megfejjük, megtömjük a teheneket, elvannak ők nélkülünk is. Majd jövünk, ha kijózanodtunk.)

Kéne nekem marhahús. Ha megdöglik egy tehén, nem tudnál nekem kivágni belőle valami jó bélszínt vagy combot?

(Szívesen megteszem, kétnapos nyári tetemből is megfelel?)

Szoktad simogatni a teheneiteket?

(Igen, mindet végigsimogatom mindennap. Ha nem érek rá, van váltósom.)

Amikor megszületik egy kisborjú, akkor azt az anyja neveli fel?

(Igen, nem szoktunk családi dolgokba beavatkozni.)

Miért nem adjátok drágábban a tejet?

(Mert szeretjük alacsonyan tartani a bevételeinket, azért.)

Tejelnek a bocik?

(Nem. Nem. Nem!)

Tejelő bocik

Hogy tejelnek-e a bocik. Mindig ezt kérdik mosolyogva. Menj az anyádba. Ilyen idióta kérdést, az eszem megáll. Nem, öcsém, a bocik bedurcáztak, megy a hiszti, tej nincs, csak bőgés van. Hogy ugye, tejelnek-e a bocik. Ez a kérdés nagyon megy errefelé. Ha valakivel találkozom, vagy valami kedves, mosolygósan átbaszós üzletkötő lép az irodába. Hogy tejelnek-e a bocik. Ezzel indít. És mosolyog. Mi is mosolygunk. Hát, igen, a bocik, azok bizony tejelnek, keményen fröcskölik a tejet, nem győzzük meggyőzni őket, hogy ne tejeljetek már ennyire, bocik, a jóból is megárt a sok. Csak szépen, ne úgy, mint az állatok, ne olyan mohón.

Apám is hogy utálta ezt a kérdést. De neki külön feltették. Ismerősök, üzlettársak, idegenek. Mintha tudták volna, mennyire utálja.

De most akkor elmondom. A bocik nem tejelnek. A boci alatt a köznyelvben a borjút kéne érteni, a becézés miatt. Borjú – boci. Világos. A borjú nem ad tejet. Ez olyan lenne, mintha a hatéves kislányod szoptatna. Érted már? Akkor jó. Ne vigyorogjál.

Akkor mondjuk, a kérdés így hangzana: tejelnek a tehenek? Ez is eszes kérdésfeltevés. Mi a fenét csinálnánk itt, a puszta közepén, egy elkerített tehenészeti telepen, ha ezek a tehenek nem adnának tejet? Simogatnánk őket? Vagy mit?

Ne kérdezzetek ilyet. Tejelnek, igen, különben te sem lehetnél itt, üzletkötőkém, a hülye prospektusaiddal együtt. Ha nem adnának tejet a tehenek, ez a terület itt fel lenne szántva. Világos? Nincs az a pénz, amiért igennel válaszolunk erre a kegyetlen kérdésre, hogy tejelnek-e a bocik. Ez elv. A tehenész legfőbb elve.

Az ideális tehenész

Figyeljél már. Mennék hozzátok dolgozni. Milyen munka van ott nálatok? Mit kell azokkal a tehenekkel csinálni? Meg kell őket etetni? Az menne nekem szerintem. Van felvétel nálatok? Apád ott a főnök, mi? És mit esznek azok a tehenek? Mindenfélét, gondolom. Azt én simán tudnám dobálni nekik a vályúba, vagy mi van ott nekik az a teknő, az a gödör, amiből esznek. Jászol, na, abba. Tudnám én oda dobálni a kaját nekik, simán.

Mikor kéne ott kelni? Hogy oda én kiérjek? Olyan kibaszott korán? Aztamindenit, öcsém. Nem semmi. De az sem para nekem szerintem. Sokat lehetne ugye ott nálatok kint keresni, ugye? Mert nekem most pénz kéne, összetörtem egy autót, azt kéne kifizetnem, meg vettem hitelre ilyen hangcuccokat is. Én ezek miatt mennék hozzátok dolgozni.

Nem tudok traktort vezetni, csak kocsit, de azt se nagyon a szüleim szerint, mert összetörtem, arra kéne nekem most egy csomó pénz. Milyen munkák vannak még ott kint nálatok? Irodába nem kell valami ilyen kifutófiú, mittudomén’, alkatrészekért én szaladgálnék nektek, vagy ilyenek. Akkor csak nem kell olyan korán kelni.

Mert amúgy nekem a korai kelés se gond, csak megmondom én őszintén, hogy mostanában nemigen keltem fel reggel nyolc előtt, nem tudom, milyen fejem lenne, ha hamarabb kéne kelnem, meg a kedvem, ami tuti nem lenne jó. Pénz viszont kéne. És milyen más munkák vannak még ott nálatok?

A mezőre, ki a rétre nem kell valami munkás, aki mondjuk, figyeli, hogy mi a helyzet ott kint a takarmánnyal? Hogy nehogy valaki megfújja, érted, az összes búzátokat. Én szívesen kinézegetnék oda időnként jó pénzért. Ilyen megfigyelőféle csávó lennék nálatok, és akkor nektek arra se lenne gondotok, mi van per pillanat a búzátokkal, mert én rögtön vágnám, hogy mekkora, milyen, izé, gyomok. Érted.

És ha mondjuk, holnap kezdenék nálatok valami ilyen nem túl durva melóval, akkor van valami előleg nálatok? Egy pár százezer kéne, hogy egyenesbe jöjjek, és akkor utána belevetném magamat a munkába. Ledolgoznám, megígérem. Apám-anyám életére, hogy ledolgoznám. Van bennem akarás, igaz, vannak olyan elvárásaim is, hogy ne túl korán legyen az a munka, és én azért télen például szeretnék sötétedés előtt hazaérni.

Valami olyan munka nincs esetleg nálatok, ami a tehenekhez kacsolódik, de nem kell ott baszognom velük, közelről? Megmondom én neked őszintén, hogy bevállalós csávónak tartom magam, de tudja a fene, kicsit fosok ezektől a nagy dögöktől. Nekem jönnek, felkúrom az agyukat, vagy valami. Mert állítólag ezek a bikák ugranak a pirosra. Na most, ha én piros pólóban kimegyek oda a bikákhoz, akkor azok simán támadni fognak, ez nem hiányzik se nektek, se nekem.

Csak van valami munkátok nekem. Olyan, hogy nem mindennap járnék ki, szeretem otthon tölteni a hétvégéket, ünnepeket, néha becsúszna egy-egy hétfő, vagy valami random szerdai buli, ez, gondolom, nektek nem gond. Azért vagyok ilyen bevállalós kedvemben, mert nagyon kéne a pénz. Én most annyira kivagyok, hogy képes lennék elmenni dolgozni is a pénzért.

Semmi nem lenne nekem? Ne már. Te mit csinálsz ott? Oda nem kellek neked segédnek? Nézném a melósokat, ki lóg, ki gyanús, ilyenek. Belső szem lennék ott nektek. Ilyen mindenes. Csak annyi, hogy az ilyen gépekhez, állatokhoz én nem nagyon értek. A magtárban meg fulladok attól a nagy portól. Ott tuti nagy a por.

És megmondom őszintén, hogy tudod, mit nem csípek rohadtul? A siló savanyú szagát. Attól hányingerem van. Attól herótom van. Meg a trágyától. Megmondom én őszintén, hogy az ilyen bűzös tehéntelepeket nem nekem találták ki, úgyhogy én abban reménykedem, hogy csak van olyan munka nálatok, valami kihelyezett, amit én például otthon is el tudnék napi, vagy akár heti szinten végezni. Én lennék annak a felelőse.

Most nincs ilyen? És, esetleg várható, hogy lesz? Jó, megértem, de ha valaki olyan kell, aki minden melóra kapható, akkor engem itt mindig megtalálsz.

Takarmánynak nem kell cégér

– Foglaljon helyet!

– Köszönöm.

– Kávét, esetleg?

– Nem, köszönöm, reggel már ittam.

– Miről lenne szó?

– Takarmányokról, mint ahogy már említettem az előzetes telefonbeszélgetésünk alkalmával. Cégünk az ország legnagyobb takarmánygyártó cége, több mint…

– Mi a nevük?

– Parancsol?

– Mi a neve a cégnek?

– Laktoenergo 2000 Kft.

– Sosem hallottam róla, nem azt mondta, hogy nagy cég?

– De, az egyik legnagyobb takarmánygyártók vagyunk ebben a régióban.

– Akkor miért nem hallottam önökről?

– Ez azért lehet, mert több kisebb cég jobban nyomul, de ebbe ne menjünk bele; a reklám, többet reklámoznak, mi inkább a hatékonyabb kiegészítők gyártására fordítjuk a figyelmünket.

– Értem. Ez a prospektusuk?

– Igen.

– Mhm. Hát, ez inkább tűnik nekem egy fénymásolt lapkötegnek, mint katalógusnak.

– Ez nem katalógus, ez prospektus. Az összes hatékony kiegészítőnket tartalmazza, érdemes rászánni egy órát, és áttanulmányozni. Azért ilyen, hogy is mondjam, puritán, mert mi erre sem költünk feleslegesen. Egy ilyen adatmennyiséggel bíró színes kiadvány nagyon drága lenne. A jó bornak nem kell cégér, szoktam mondani erre.

– Mhm, értem. Én inkább ezt már a modernebb változatában ismerem.

– Parancsol?

– Úgy értem, hogy én ezt a mondást már a mai, marketingorientált változatában ismerem, hogy jó bornak is kell a cégér. Szóval lakto-micsoda?

– Laktoenergo 2000 Kft. Cégünk 2000-ben indult, utána némi szüneteltetés után 2013-ban kezdte újra működését, volt néhány tulajdonosváltásunk, mi voltunk egyébként régebben a Plusprotein Bt., ha mond ez önnek valamit.

– Sosem hallottam róla.

– Kár.

– Én is sajnálom, de tényleg nem.

– Cégünk jelenleg hatvan szarvasmarhateleppel áll