Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Szódalovaglás
    Szódalovaglás
    Szódalovaglás
    Ebook402 pages2 hours

    Szódalovaglás

    By Parti Nagy Lajos

    ()

    Read preview

    About this ebook

    A Szódalovaglás című verseskönyv 1990-ben jelent meg először, szinte egy másik korban, de mindenképpen egy másik magyar irodalomban. Így ez a kötet nem egyszerűen újrakiadás, mert a nyomdagépek zajára a strófák és a versek felébredtek és megmozdultak, hogy új helyet keressenek maguknak a magyar irodalomtörténetben.
    LanguageMagyar
    PublisherMagvető
    Release dateNov 28, 2013
    ISBN9789631429770
    Szódalovaglás

    Read more from Parti Nagy Lajos

    Related to Szódalovaglás

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Szódalovaglás

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Szódalovaglás - Parti Nagy Lajos

      cover.jpg

      PARTI NAGY LAJOS

      SZÓDALOVAGLÁS

      – mintamondatok nulla –

      A borítót tervezte: Pintér József

      ISBN 978-963-14-2955 8

      © Parti Nagy Lajos, 1990

      Edition © Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft (2011)

      eKönyv Magyarország Kft. kiadása

      Honlap: www.ekonyv.hu

      Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép. Ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül nagyon kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén gyereklapát. Ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint a pincébe szénért menne ­Freuddal, s egymás kezét szorítanák.

      úgyis tudod úgy fejezed be eső ver

      eső ver egy fekete

      kirepedt szájú kerti csővel

      s hogy minden alkalomban vékonyul

      kés gyertya hegedűhúr

      *

      csigák szétfoszló kondenzcsíkja

      város ahonnan ahova

      meddőhányók egy aktatáska szénért

      minden nap próbareggeli

      a gipsztej boldog mosolya

      majd mind a zöldág slammá ülepszik

      balett és orthopedia

      *

      tükröt őrölnek kézidarálón

      elefántcsont térde feljön a tejüzem fölé

      ivory

      *

      az éjszaka oly bársonyos

      oly kord oly duplaszéles

      oly An

      puderáld magad kérlek

      *

      bús ernő vagyok magánkórista*

      *

      * Könnygúny, csókfanyar, liedérc.

      *

      lágy cirmai a víg időnek

      barackosodván egyre nőnek

      és dörgölik az elmenőnek

      puha tarkóját fiúnak nőnek

      nem is figyelsz már egyre lőnek

      *

      a foszló plázsmelegben

      heverni elmeredten

      ahol a barna pőtyös

      katicák rajja kőröz

      ahol a pléden áfony

      virágzik macska nyáfog

      s lopózni egyre beljebb

      hogy orcád sem jegelhedd

      *

      nem menekülsz suttogtam veres frakkomnak

      kibújnod rókagomblukon nem kenyered*

      *

      * Az irreverzibillé fogyó időn merengj el. Ha nem lettél menetté, legalább légy menetrend. Fazöldjét, mintha száját beszívja kint az este, a mély lyukak, az erdők megfeslenek veresre. Merő romantikából hol mennyit ácsorogtál, hogy tán kiadja másod a lappadt másodosztály, mostanra léhyüveg sík, sötétül, végre lágyul, s késő nem elfogadni az arsod állagául. Nézel és visszanézel, s ha ott vagy is mögötte, nem lesz több kedved hozzá, és nem lesz több közöd se. E romlott légű resti holnapra légüres tér, eémávadt srcát festi fapirosra a reptér. Varjakkal zsír az árnyék, az innen mintha túlnan, egymásba csúszol szépen, ültőhely, elrepullman. Megnő a vállak tönkje, fejed közé hajtod, s kiüt a csorba arcél fölött a tompa arcfok. Elérzékenyre hűlnél, az ablak légymenetrend, az irreverzibillé fogyó időn merengj el.

      *

      szemében fölbillent szekérke

      szája sarkában csöpp radír

      aranykövér lovakat ír

      hogy húznák valahova végre

      szemében fölbillent lovacska

      szája sarkában zabla van

      sevalahová nem rohan

      aranykövéren ül a bakra

      szemére egyszer ráborul

      a tájradír egy reggelen

      ló és szekér ha elvonul

      ha elvonul velem

      *

      vakoskodik a zseléscukor

      preludium a homlokzat fúgázásához

      lehet-e szidolozni nyállal?

      *

      vagy emigrál vagy nem ugrál

      tapossák

      így csillog ganét

      *

      ülepesnadrág kikötőbak

      nagy távolságok trampli tudója

      drótfény az ember úgy hurkolódnak

      rá mintha hozzá a hajók

      kémlel a lomha folyóra

      mindent elhoz és elvisz alóla

      folyvást butul el csudamód

      *

      augusztus van

      fürtökben hullnak a csillagok

      valaminek vége van vége

      orrunkban szúrós vízszagok

      ez az édes rokkanás éve

      szeress

      szuszog a hegy szuszog a bálna

      vizes

      dagad az éjszaka lába

      ki ne szeretne síma és feszes

      kasírozz föl a nyárra

      *

      lombfűrésszel megoperál

      leemeli a koponyám

      kis motorok agykasi méhek

      dünnyögtetik e szövedéket

      míg visszanő s betölti a

      csontlikacsos nagy éjszaka

      rámterped talál nem talál

      mint vaskanál mint vaskanál

      *

      a csend a pára

      fogadj meg éjszakára

      bogarak lugas

      hallgasd meg lukas

      beszédem fűzz ki

      eressz a tűzhöz szárad

      engedj meg teafőzni

      a nyelvem elnyivódik

      támogass el az ólig

      egy citrom ára

      szerelem pára

      *

      látod a nyár úgy eldübörög

      mint aranyvonat a koporsó fedelén

      düb düb és a vaggonokban

      fekszik az illető személy

      a farkaskutya is csak ember hát ne félj

      táncszók az éj sintértelepén

      *

      kutyában úsznak ezek a kezek

      vízzel harmonikáznak

      várni a felhajtóerőre búvárcipőben

      valahány bufa hullám

      *

      olyan fölösleges csak

      és

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1