Szűz Mária jegyese

Még mielőtt bárki is kinyitná, vagy ne adj’ isten, elolvasná ezt a könyvet, csak annyit akarok leszögezni a tisztánlátás meg a miheztartás végett, meg hogy ne érjen senkit se meglepetés: nem azért írtam le ezeknek a lett dolgoknak a bizonyságát – ahogyan az Esperes szokta annyira szépen mondani –, mert ilyen híres meg olyan híres akartam volna lenni, vagy pláne, hogy gazdag. Mert biztos lehet benne mindenki, hogy lesznek irigyeim szép számmal, akik majd azzal kiabálnak meg úton-útfélen, hogy biztos csak azért a pénzért hordott ez itt össze minden apja faszát, pedig nem is úgy mentek itt a dolgok, ahogyan leírta őket. Összeirkál ez mindent, hogy nevetségessé tegyen bennünket a világ előtt, ráadásra a saját fajtáját mocskolja be, amikor oda szarik, ahonnan enni kapott, bele egyenesen a saját fészkébe. Akadnak majd ilyenek jócskán, akik így gyalázkodnak, de nem lesz nekik igazuk, hiába hangoskodnak, ne hallgasson rájuk senki, mert nem tudják, mit beszélnek, meg pláne, hogy mit cselekszenek.

Most ünnepélyesen kijelentem, hogy mérget vehet rá mindenki, akár gyaláz, akár nem, hogy semmit se tettem hozzá és semmit se vettem el abból, ami volt, hanem mindent úgy mondok el sorjában, ahogyan az a szemem láttára, egyik a másik után bekövetkezett. Az elejétől a végéig. Aztán abból majd szépen kiderül minden a napnál is világosabban. Akkor már nem lehet mellébeszélni, mert tisztán láthatják az emberek, hogy merre hány méter, és akkor majd az ő igenük is igen lesz, az ő nemük pedig nem. Mert elhiheti mindenki, nem az számít nekem, hogy ilyen híres legyek, meg olyan híres, hiába jár majd a pofájuk nekik, meg beszélnek összevissza mindent, egyedül csak az igazság végett fogtam tollat, mert mindig csak azt az igazságot tartottam a szemem előtt. Mert különben is, mit gondolnak az emberek, hogy ki a fasznak hiányzik az, hogy a szájukra vegyék, meg rángassák, mint kutya a rongyot, hogy ilyen egy hazudós vagyok, meg olyan egy szemétláda. De mégse tehetek mást, mert meg kell tudnia ország-világnak, mi folyik itt, és hogy az utókor is értesüljön azért a dolgok mikéntjéről meg állásáról. Meg – nem is tagadom – a falu végett, hogy azért ne gyalázza senki a nevét, és fönnmaradjon az örökkévalóságnak, ha esetleg mégis történne valami. Meg hát persze a szegény emberek végett is, akik itt laknak a faluban, hogy végre nekik is igazságot szolgáltasson valaki. Mert ami le van írva, az nem csal, az már úgy marad mindörökre, nem árthat annak se a tűz, de még a víz se, pláne nem a mocskolódók és irigyek szája. És akkor majd az utókor el tudja dönteni, hogy kinek is higgyen ezekben az ügyekben, hogy ki mondott igazat, és ki tett hamis tanúságot az ég alatt.

Mert most már azért tényleg csinálni kell itt valamit, nem lehet halogatni tovább, hogy majd csak lesz valahogyan. Valakinek csak kézbe kell vennie a dolgoknak a menetét, meg az irányítását, hogy mégis azért hogyan alakuljanak, mielőtt még késő lenne, mert az utolsó órába léptünk, szinte a huszonnegyedikben járunk. Mert hiába hazudoznak meg beszélnek össze mindenfélét, azért már régen nem tudja itt a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. És aki most hallgat, az cinkos lesz a romlásban, aki nem beszél, az meg vétkes a pusztulásban. Most már nem lehet mellébeszélni. Aztán majd magyarázkodhatnak, amikor eljön a számonkérésnek az ideje, de akkor már késő lesz. Hiába szórnak a fejükre hamut, meg esetleg megszaggatják a mellükön az ingüket, hogy így meg úgy, hogy szánják-bánják, meg különben is mit is tehettek volna, akkor már késő bánat, akkor már elmehetnek az anyjuk picsájába is jajgatni meg panaszkodni mind.

Isten a tanúm rá, hogy ami tőlem tellett, azt én megtettem, a dolgomat elvégeztem, és bár nem piszkoltam be magamat, hiába fogják majd rám az emberek, most mégis mosom a kezeimet.

1

[A Je Pista meg a Bandi kiássák

a csontokat]

Az igazság kedvéért meg kell azért azt is mondani, hogy addig is haltak meg sokan, csak úgy, minden ok nélkül, egyik napról a másikra, és még csak arra se lehet ráfogni, hogy valami bajuk lett volna nekik. Főleg a férfiak, egyik a másika után. Az asszonyok meg csak sírtak, hogy mi lesz velük most már az uruk nélkül. Egészségesek, életerősek voltak, megvolt azoknak mindenük, mégis hullottak, mint a legyek. Így mondta még az Esperes is, hogy mint a legyek. Még a Doktorúr is széttárta a kezét, hogy itt azért már megáll az ő tudománya is. Hiába jelentette fölfelé, a járás felé, hogy valami itt, kérem, nagyon nincs rendjén, igazából nem történt hatóságilag semmi se. Sőt. Állítólag még meg is mondták a Doktorúrnak kerek perec, hogy jobb, ha nem nagyon ugrál, mert nem lesz annak jó vége. Az emberek meg suttogtak ezt is, azt is, de inkább csak félni kezdtek. Hogy nincsen ez így rendjén mégse, meg azért tudni akarták, hogy mégis mi újság van. Meg főleg, hogy mire számítsanak. Mert ott van mindjárt a Belegi gyerek, akit ott találtak a leszúrt disznó mellett, arccal a fagyott vérben. Pedig csak kiment, hogy behozza a melegre a pálinkáspoharakat, meg hugyozzon egyet, aztán mégis hogy járt. Pedig fiatal is volt, meg nem volt annak semmi baja előtte az égvilágon, azt mondja a böllér. Jó, mondjuk, nem lehetett mondani, hogy nem ivott meg egy-két pohárkával, de hát annyitól még nem szoktak meghalni az emberek. Jól is néznénk ki. Vagy ott volt például a cigány Vak Jancsi, aki a fehér botjával járt mindenhová, pedig a Titi azt mondta, hogy az anyja picsáját vak az, csak a segélyre hajt. Tényleg furcsa volt a Jancsi, mert úgy tudott az jönni-menni a botjával, mintha mindent látott volna, soha nem tévesztette el, hogy hová akart menni. Aztán egyszer csak ott találták a háza előtti kispadon, csak nézett maga elé azokkal a vak szemeivel, mintha csak pihenne, pedig akkor már ki volt hűlve a Jancsi.

De igazából akkor szabadult el a pokol – ahogy a Tanárúr szokta mondani, mert azért a Tanárúr tényleg egy művelt ember, nem foghatja rá senki, hogy nem az –, amikor a Je Pista meg a Je Bandi megtalálta azokat a csontokat ott, a zsidótemetőben. Ásás közben forgatták ki egyiket a másik után, de annyit, hogy nem is tudták hirtelen visszatemetni. Meg azért meg is ijedhetett a Pista meg a Bandi attól a sok csonttól, mert úgy otthagytak mindent ásóstul, lapátostul, hogy többet még a környékére se mentek a zsidótemetőnek.

Mondjuk, a zsidótemetőbe amúgy se nagyon mert bemenni senki rajtuk kívül. Azt beszélték, hogy átok van rajta, és aki oda bemegy, úgy jár, mint a Brneczky Gyula bácsi, akinek előbb csak a lábujját vágták le, de aztán nem sokra rá rokkantkocsiban ült szegény, mert a végén már egyik lába se volt meg neki. Ott bagózott naphosszat a Gyula bácsi a rokkantkocsijában, egyik cigerettát szívta a másik után, mert hát mi mást is csinálhatott volna. Még a kocsmába se tudott bemenni, mert sok lépcső vezetett fel oda, és akkor még csak a teraszra ért az ember, amit a táncos mulatságok végett építettek. Mondjuk, soha nem tartottak rajta egyetlen táncos mulatságot se, az igaz, hiába építették oda, mert inkább kuglizni szerettek az emberek, nem táncos mulatságba járni. A Dodi Laci szokta neki kivinni a sörét vagy a fröccsét a Gyula bácsinak. Mikor mit akart inni az öreg. Levágták mindegyik lábát neki szépen egymás után. Nem volt azzal gond semmi. A lábujjától haladtak fölfelé, egészen a combja tövéig a Gyula bácsinak, aztán amikor elfogyott az egyik lába, kezdték a másikkal elölről. Így járt a szegény Gyula bácsi, mert sokat járogatott be a zsidótemetőbe.

Azt mondják, valami hidegség költözött bele a lábába, amióta bejárogatott a zsidótemetőbe. Először csak a lábujjában érzi az ember a hideget, aztán meg megy fölfelé, egészen a szívéig. Mondjuk, a Brneczky Gyula bácsi nem érte meg, hogy a szívéig menjen a hidegség, mert azután nem sokra rá meghalt, hogy a másik lábát is levágták tőből a doktorok neki.

Pedig a Gyula bácsi nem is utálta a zsidókat, meg hát nem is nagyon látott olyat senki a faluban, hogy zsidó, amióta elvitték mindet. Főleg a Kossuth utcából. Mondjuk, a Gatter Magdáról azt mondják, hogy visszajött, mert megvették a svédek acélért a Magdát. Biztos ahány kiló, annyi acélt adtak érte a svédek. Mondjuk, nem kerülhetett túl sok acéljába a svédeknek a Magda, mert, azt beszélik az öregek, hogy olyan sovány volt, amikor hazajött, hogy szinte megijedtek tőle. Főleg a szemétől, ahogyan nézett, attól ijedtek meg nagyon.

De a Magda se sokáig maradt a faluban, mert hát közben, amíg nem volt itthon, a Kovácsék beköltöztek a házukba. Sokan kiigényeltek ilyen zsidó házakat, mert minek álljanak ott üresen, ha már mindenki elköltözött belőlük. Végül is igazuk volt nekik, hiszen valakinek csak vigyázni kellett azokra a házakra, hogy a cigányok ne lopjanak el belőlük mindent, ami mozdítható. Nehogy föltüzeljék a parkettát meg az ajtókat. Az az igazság, és azt mindenki tudja, hogy az ilyen házakat télen is ki kell fűteni valakinek, meg minden. Mert mi van, ha elfagyott volna bennük a vízvezeték, vagy mondjuk, fölfagytak volna a falak, és lehullik az összes vakolat. Akkor az meg kinek a kára lett volna például? Azt mondja meg valaki a Kovács Jocinak.

Mondjuk, arra nem nagyon számítottak a Kovácsék, hogy a Gatter Magdát megveszik a svédek acélért, és akkor mégiscsak hazajön. Aztán a tanácstól inkább kiutaltak a Magdának egy kis szoba-konyhát a Kossuth utca elején, hogy ne legyen belőle baj meg vallási feszültség. Így mondta a tanácselnök, hogy nem tűr vallási feszültséget a falujában, amikor a Magda bement hozzá reklamálni, hogy akkor most vele meg mi lesz, meg hol fog lakni, hogy a Kovács Jociék beköltöztek a házába.

Meg különben állítólag régen is a Kossuth utcában laktak a zsidók, ott volt nekik az iskolájuk, ahol most a focistáknak az öltözője van. Még templomuk is volt a zsidóknak ott a Kossuth utcában, de azt meg elhordták, mert kellett a tégla a téeszmagtárhoz, hogy legyen hová tenni a terményt a háború utáni ínséges időkben. Jóféle, pecsétes téglából épült a zsidó templom, az embereknek meg – templom ide, templom oda – csak kellett enniük valamit. Meg hát félig úgyis lebombázták a háborúban azt a templomot, akkor most mit kell ebből akkora ügyet csinálni. A Gatter Magdának meg azt a kis szoba-konyhát utalták ki, ahol most a suszter Pistának a műhelye van, aki bele szokott hugyozni a csapba, és még akkor se zavartatja magát, ha valaki van a műhelyében. Főleg, ha nő van benn, mert meg kell talpaltatni, mondjuk, a gyereknek a cipőjét, mindig éppen akkor hugyozott legjobban a falicsap lefolyójába. Igazából csak a faszát akarta mutogatni a nőknek a suszter Pista, azt beszélték. Mert kicsike ember volt, de nagy bottal járt, ahogy mondani szokták, és hogy lássák a nők, mégis mire számíthatnak. Esetleg, ha úgy alakulnának a dolgok. Az az igazság, hogy tényleg szerette mutogatni magát a suszter Pista, mert egyszer még a fürdőn is mutogatta az öregasszonyok előtt, de a fürdős Rezső akkor kitiltotta a Pistát a fürdőről, pedig a fürdős Rezsőnek is kilógtak a tökei a klottgatyájából. Azóta szeretett inkább a csapba hugyozni ott a műhelyében a suszter Pista, mert onnan nem tilthatta ki senki. Jól is néznénk ki, hogy a saját műhelyéből!

Aztán nemsokára a Gatter Magda is elment a faluból, mert hiába várta ott a szoba-konyhában, hogy hazajöjjön a családja, csak nem akart hazajönni senki se. Biztos elfogyott a svédeknek az acélja. És ha már se háza, se családja nincs itt neki, akkor meg mit is keresett volna a Gatter Magda tovább a faluban zsidó létére. A Röhr Jancsival ment el a Magda, mert nem jött haza a Jancsinak a családja se, meg a Magdáé se. Pedig a Jancsi hazajött a munkaszolgálatból, ahol nem is kellett harcolni, csak dolgozni kellett neki: futóárkot ásni, vagy gödröt a dögöknek, ilyesmi. Nem lehetett az annyira nehéz munka, meg lehetett azt szokni. Kicsit lefogyott a Jancsi, az igaz, meg föltörte az ásó meg a csákány a tenyerét, mert az az igazság, hogy azért előtte nem szokott hozzá a Jancsi a munkához, de azért jól nézett ki ahhoz képest. Meg hát mégiscsak háborús idők jártak, vagy mi a fene. Azt mondják az öregek, semmi baja se volt annak, nem is igaz, amiket mondanak, hogy mi mindent csináltak a zsidókkal a háború alatt. Mert például a Röhr Jancsi is milyen jól nézett ki, hiába volt munkaszolgálatos. Amikor hazajött a Röhr Jancsi, és bement a tanácshoz, hogy akkor most hol van neki a családja – egy szőke kislánya volt neki –, nem nagyon tudtak neki mit mondani. Csak várjon türelemmel, hátha előkerül, mint ahogyan a Gatter Magda is előkerült a svéd acél fejében. Hátha a kislányát is megvették acélért, mert hát az se lehetett nehezebb a Magdánál, biztos nem kellett érte olyan sok acélt adni a svédeknek. Meg acéljuk az van a svédeknek annyi, mint a kurvaisten fasza, úgyhogy várjon csak türelmesen a Röhr Jancsi.

Aztán hiába várt a Röhr Jancsi türelmesen, csak nem jött vissza a családja, még csak hírt se kapott róla, hogy látta-e valaki a kislányát, csak egy régi képeslap jött tőle, hogy milyen szépen elvannak, meg jó az ellátás, és csak az apukáért aggódik ezekben a hidegekben, hogy meg ne fázzon. Egy idő után aztán elvette a Gatter Magdát a Röhr Jancsi, amikor már egyiknek se jött haza senkije, meg a másiknak se. Mind a ketten zsidók is voltak, mit is csinálhattak volna mást. Aztán elmentek isten hírével, nem tudja senki, hová. Mert hát mire is vártak volna tovább ott a faluban. Meg még fiatalok is voltak, és a természetnek azért nem nagyon lehet parancsolni. Azóta aztán nem látni egyetlen zsidót se a faluban.

Na, és akkor utána lett a suszter Pistának a műhelye az a kis szoba-konyha ott a Kossuth utca elején.

Azt mondják, hogy a Brneczky Gyula bácsi nem is csinált semmi rosszat ott a zsidótemetőben, mégis levágták neki a lábát. Főleg csak a márványokat segítette lefeszegetni a sírokról a sírköves Janinak. Mert nem volt a Gyula bácsinak a zsidókkal az égvilágon semmi baja. Mert mi baja is lehetett volna velük. Úgyse nagyon jár ide már vissza senki ezekhez a sírokhoz. Meg különben is benőtte már a gaz az egész temetőt, nem gondozza azt senki, akkor meg minek rájuk az a szép márványkő. Csak pocsékba megy ott a szederinda között. Mondjuk, nem lehetett könnyű lefeszegetni a márványlapokat a sírkövekről, mert hamar törtek, ha nem vigyázott az ember, főleg a vékonyabbak, de a Gyula bácsi megtalálta a módját, azért is szeretett vele dolgozni a sírköves Jani. Tényleg ügyes egy ember volt a Gyula bácsi, amíg megvolt mind a két lába neki. A sírköves Jani meg különben is olyan gyönyörű új sírköveket tudott belőlük csinálni, hogy olyan még a városi temetőben se nagyon volt. Jó szakember volt a Jani, azt meg kell hagyni. Csak le kellett csiszolnia róluk a neveket meg azokat a furcsa, zsidó betűkkel írt feliratokat. Aztán úgy ragyogtak azok, mintha csak újak lettek volna. De hát már úgyse tudja elolvasni azokat a feliratokat senki, igaza volt a sírköves Janinak, minek maradnának rajtuk.

Mondjuk, az is igaz, hogy a Je Pistának meg a Je Bandinak nem költözött bele a hidegség a lábába, pedig sokat kujtorogtak a zsidótemetőbe azok is. Igaz, sokat is ittak mind a ketten, mert mindig részegek voltak. Nem ártott azoknak semmi se. Se eső, se fagy, se hó, semmi. Még a zsidótemető se. Vagy az is lehet, hogy a Titinek van igaza, aki azt találta mondani egyszer, hogy szerinte a Je Pista meg a Je Bandi is zsidók, vagy olyan zsidófélék, és biztos azért nem költözött bele a hidegség a lábukba, mint a Brneczky Gyula bácsinak. Mert rajtuk nem fog az átok, azért, mert a zsidókon nem fog.

Ezt, hogy zsidó lenne a Pista meg a Bandi, azután találta mondani a Titi, amikor elterjesztette a kocsmában, hogy szerinte a Je Pista meg a Je Bandi, azok ikrek. Ikerpár, úgy mondta a Titi, mert szeretett tudományosan beszélni. Ilyen még tényleg nem volt a faluban, hogy ikerpár, föl is kapták az emberek a fejüket, mikor meghallották, hogy miket beszél a Titi. Mondjuk, a Titi azért nagyon okosnak hitte magát, pedig csak traktorosiskolába járt, de a rossz nyelvek szerint azt se fejezte be. Meg azzal is szokott dicsekedni a Titi, hogy jár neki az Élet és Tudomány, és abból olvasta ki az ikreket, és a Je Bandi meg a Pista minden jel szerint – így mondta a Titi, tudományosan, hogy minden jel szerint – biztosan ikrek. Merthogy sokat figyelgette őket, és annyira egyformák, azt mondta a Titi, mintha két tojás lennének. Figyeljék csak meg őket az emberek, erősködött a Titi, ha legközelebb mind a ketten bent lesznek a kocsmában. Mondjuk, azért egy kacsa- meg egy tyúktojás, tette hozzá óvatosan, mert szerette a pontosságot a Titi. Azt mondta, ez azért van, mert nem egypetéjű ikrek a Pista meg a Bandi, mert az egypetéjű ikrek, azok teljesen egyformák, a kétpetéjűek meg nem. Az egypetéjűek talán még maguk se tudják, hogy melyik kicsoda, annyira egyformák. Mert a Bandi, az valamivel azért kisebb volt, mint a Pista, bár abban sose volt biztos senki, hogy melyik a Bandi, melyik a Pista.

De különben meg mindegy is, mert mindegyik állandóan részeg. És abban igaza van a Titinek, hogy nem úgy részegek egyszerre, hogy együtt isznak, hanem külön-külön, és mégis egyszerre vannak berúgva. És csak azt szeretné tudni a Titi, hogy hogyan lehetséges az, hogy mindig egyszerre vannak bebaszva, pedig nem is együtt isznak. Na, azt mondja meg a Titinek valaki. Mert azt nem állíthatja senki, hogy nem így van, erősködött tovább, és látszott rajta, hogy akkor most őneki igaza van. Figyeljék csak meg az emberek, hogy ha az egyik részeg, akkor a másik is. Kicsit akkor tényleg elcsöndesedtek az emberek, mert belegondoltak, hogy a Je Bandi meg a Pista tényleg mindig részegek, és főleg, hogy egyszerre.

És akkor, folytatta a Titi, mert látta, hogy őneki most elhiszi mindenki, amit mond, hogy az ikrek, azok olyanok, hogy ha fáj az egyiknek például a feje, akkor a másiknak is fáj. Mondjuk, ez azért jó szar lehet. Mondtam is a Titinek, hogy jó nagy kibaszás lehet nekik az azért, ha mondjuk, rávág a kalapáccsal az ujjára az egyik. De akkor azt mondta a Titi, hogy ez tényleg nem lehet valami kellemes, de azért hozzátartozik a dologhoz az is, ha mondjuk, az egyiknek jó valami, akkor a másiknak is jó. Az meg azért mégse lehet egy utolsó dolog. Tegyük föl, ha az egyik iszik, akkor a másik is részeg lesz, ezért van az, hogy mindig egyszerre részegek mind a ketten. Amikor látta a Titi, hogy ez már azért tetszik mindenkinek, még hozzátette, mert sohase bírta leállítani magát, hogy képzeljük csak el, hogy elég az egyiküknek megbaszni a féldecis Ibit például, és akkor a másik is élvezheti. És akkor féláron megúszták az egészet. Itt azért egy kicsit talán túlzott a Titi. Ő is érezhette, mert egy húzásra megitta a sörét, pedig csak az előbb kérte ki a korsót. Na de ezt már azért nem is hitte el neki senki, hiába csapkodta az asztalhoz aztán az üres söröskorsót. Mert az még lehet, hogy egyszerre fáj a feje mindegyiknek, mert a genetika, az genetika ugye, de hogy egyszerre élvezzenek el, az mégiscsak túlzás.

Nem hülyék azért az emberek a kocsmában, mi a faszt képzel a Titi. Mondta is neki a Zeller Lali, hogy most már fogja be a pofáját, mert olyan nincs, hogy a másik is elélvezzen. Meg különben is, jár neki az apjának a retkes fasza, nem az Élet és Tudomány. Mert például mi van, ha megy a buszon az egyik, mikor a másik éppen elélvez, akkor tele lesz a gatyája ott a buszon annak is, aki nem baszik? Na ne hülyítsen senkit a Titi, hanem inkább menjen most már szépen hazafele, mert hátha a Lajos ér oda előbb az asszonyhoz, és akkor biztos, hogy csak az egyikük baszik aznap este.

Akkor látszott a Titin, hogy neki akarna menni a Lalinak, de hát a Lali vagy százhúsz kiló volt, a Titi meg vasággyal együtt se volt hetven. Így inkább csak a kályha mellett ülő Dodi Lacinak mondta a magáét a Titi, hogy ilyen faszszopó meg olyan geciláda a Zeller Lajos, meg különben is a bárcás kurva édesanyjával szórakozzon, azzal a nagy kurvával, ne az ő feleségével. De csak a foga közül sziszegte a Titi, hogy a Lajos meg ne hallja, mert most biztos kitekerte volna a nyakát a Titinek a Lali, amilyen kedvében találta. Meg már amúgy is meg lett neki ígérve jó párszor. A szegény Dodi Laci meg nem nagyon értette, hogy akkor most mi van, mert nem tudta, hogy a Lali néha tényleg előbb ér oda a Titi feleségéhez, mint a Titi. Csak vigyorgott a Dodi Laci, mert meleg is volt bent, ott a kályha mellett, meg a pálinka is jólesett neki. A Titi meg csak mondta a magáét, hogy akkor is ikrek, és hogy majd ő megmutatja a Lajosnak az Élet és Tudományt is, ha nem hisz neki.

Szóval már elfelejtették az emberek ezt az egész ikerdolgot régen, mert azért nem hitték el igazán a Titinek, amit mond, mert a Titi tényleg mindig kitalált valamit. Most meg jött ezzel, hogy a Je Pista meg a Bandi zsidók lennének. De ezt már tényleg elképzelni se lehetett, hogy honnan az anyja picsájából veszi a Titi. Meg hát a Titi se látott soha életében zsidót. Azt se