Köztársaság

SZÁLINGER BALÁZS

KÖZTÁRSASÁG

(líra, dráma, epika)

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT

Budapest

© Szálinger Balázs, 2012

ISBN 978-963-14-3033-2

eKönyv Magyarország Kft.

Honlap: www.ekonyv.hu

„Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!"

Petőfi Sándor

Demokrácia nevű égitest

Úszik át a Köztársaság Övön,

Írja az újság, s balfaszkodunk

Távcsöveinkkel, mint a parasztok.

A lányok elmentek, s bevárnak itt

A Fellegvár alatt majd részegen.

A sor felbomlik, itt maradunk,

Urai minden történelemnek.

Régóta várunk, de nincs semmi baj,

Persze hogy nem megy ez az elején.

Égi jelenség, kókadozunk

Nem birtokában: híján a jobbnak.

Holmi felhőktől nem él a csoda,

Pedig ott van, tudjuk mi biztosan,

Viszont a város fényeiben

Megkapunk mindent, amit akartunk.

Mert a város így a leggyönyörűbb,

Ahogy keressük Demokráciát;

Fel-felnézünk, de a hegy alatt

Lányok várnak, és szülni akarnak.

I.

ELSŐ JELENET

CAESAR

Egészséges és szép kisfiú, gratulálok.

SERVILIA (odaugrik)

Vigyázz, Caesar, leejted!

CAESAR

Dehogy ejtem le, hülye vagy?

BRUTUS

Oá!

BIBÓ ISTVÁN

1.

A félelem hínárjával fejünkön

Pózolunk egy messze benyúló stégen,

Nem halászunk, nem hajózunk, nem úszunk.

Kisállami nyomorúság: ha úsznunk

Kellett, lovat adtak alánk, s ha lóra

Kaptunk, elbotlott egy pocsolya szélén;

Most egy tengerszerű pocsolya stégjén

Ünnepeljük, hogy bár nem megy az úszás:

Mindig van ötletünk, hogy ki miatt nem.

2.

Ezt az országot kellett megszeretnem.

3.

Ezt az országot kellett megszeretnem:

Prédikátori attitűd; fellépés

Közellenségek Hetén számlatömbbel;

Zsonglőrködés érdekkel és közönnyel,

Mindig úgy, hogy új legyen a mutatvány;

Lábjegyzetelt vélemények világa

Program szerint eresztve-visszarántva;

Válasz helyett a kérdés tompítása;

Kihagyhatatlanok Klubja előtti

Kuncsorgás az ingyenjegyért, belőni

Egy társaságot, amihez csapódom,

Bárkit, aki bevisz, s színpadra lökhet,

Ha nincs saját teljesítmény vagy ötlet.

4.

Aztán persze sorolhatnám a többit.

5.

Azt hiszem, hogy ez itt messzemenőkig,

Minden sejtjével, minden oldalával,

Ellenzői és barátai összes

Ismerősével, telekszomszédjával

Megérett arra, hogy egy átlövésből

Rúgjanak neki egy egyszerű kérdést,

Amitől mi, hínárral pózolók

Kapaszkodni kényszerülünk a stégen.

S tessék-lássék máris tisztázni kezdjük,

Mit is értünk egyszerűségen!

6.

Nem elmenni, azt hiszem, egyszerű.

7.

Nem nyávogni, mért maradtál – ez is.

8.

Fogalmazni valami szart, amit

Eleve a kútba fogalmazol

(Szinte hallod, hogy már a harmadik

Mondata a vízbe lóg), egyszerű.

Parlamentben ülni, az éjszakás

Portástól kérni egy kávét, igen,

Ez egyszerű. Megkérdezni, mi lesz

Majd, ha megbukik a köztársaság,

Megvárni, amit mond, sokat tanulni

Abból, amit mond, úgy is, hogy világos:

Fogalma sem lehet arról, amit mond:

Mindez olyan egyszerű, mint a tankok.

Megvárni, míg leparkolnak alád.

Hallgatózni: röhögcsélnek a tisztek.

Ujjaiddal dobolni, míg lépcsőznek.

Átolvasni még egyszer a papírt:

Ezek itt rémesen egyszerű dolgok.

A nyelvükön kínálni hellyel őket,

Nem rázkódni meg, hogy felszabadítók –

Így hívják magukat; foglaljanak helyet,

Halkan mondani, ez is egyszerű.

Ezerszer körbezárt, minden barátod

Által otthagyott, középen hagyott,

Fegyvertelenül és feltétlenül

Jóhiszemű emberként felmutatni

Azt a papírt, mely a művet neked,

És kibökni vele a szemüket,

Én azt hiszem, ez a legegyszerűbb.

9.

Mindez olyan egyszerű: szinte kérdés.

Olyan szépen tették fel: szinte válasz.

Bármikor a köztársaság a kérdés,

Ha válasz kell: hát a köztársaság az,

Oly egyszerű, nézd, milyen egyszerű.

10.

Az a portás rég hazament és meghalt,

Dédunokája krisztusi korú.

Nem tudja, hogy mi az a háború,

Nem kér semmit a mások sikeréből,

Kudarcukat viszont sajátnak érzi.

És most ugrik egy nagy fejest a stégről.

A PEZSGŐ

Kovács Ferinek, köszönettel

A pezsgő a munkásosztály itala,

És a képviselői testén átszűrve

Issza.

SEMMI SINCSEN, MI

Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,

Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,

Édes állam, s ahova el nem érsz,

Ott más a szív, a fegyver és az ész.

Magasra nőttél, harcolsz villámmal, jéggel,

Vándormadár jön, ágaid veri széjjel,

S a gyökered jó ember sose látta:

Leér az éjszakás rablóvilágba.

Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,

Mindig kizöldülsz, és mindig megbetegszel.

De állsz, s míg állsz s törzsed vastagodik:

Ereidben álmodunk valamit.

SOK KIS RESZKETŐ EGZISZTENCIA

Külső-külső-Baross utcán egy kocsma.

Esős évszakban testmeleg odú,

Füstös vérű, bordó konvektorú,

És benne,

Mintha csak a boldogság lenne

A rendező erő: együtt nevet,

Együtt szárad, fest fel új színeket

Sok kis reszkető egzisztencia.

Ide hívlak, a válság közepébe,

Fogatlanság világába, te lány,

A napról, hogy itt száradjunk talán,

Ha már a

Földet belakta ennyi árva:

Nekik mutassuk meg, hogy nem hiba

A szegénység, nem bűn – mert ezt hiszi

Sok kis reszkető egzisztencia.

Ezek közé vagyok – látod, beálltam,

Mert énnekem sincsen sokam, te lány,

De veled én is kinyílok talán;

Ereszd le

Fémes mosolyodat egy percre,

Mutasd meg, hogy az élet nem hiba,

S nézze végig, hogy fölemelsz vele,

Sok kis reszkető egzisztencia.

Legyen nekünk a társadalmi egység,

Kezdjük kicsiben, és ezek előtt.

Ahogy keramitot ér a cipőd:

Reményre

Váltod föl őket; ezt várják húsz éve –

Hozomra él, és hozomra nevet,

Hozomra álmodik jobb életet

Sok kis reszkető egzisztencia.

JÓZSEFVÁROS

Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?Ki leste meg, van-e ágyukba párna?Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép?

(Kosztolányi Dezső: Ó én szeretem a bús pesti népet)

„Ez a környék 235 éve

Él mint kerület, hát ne vessük el,

Hogy van itt múlt. A konkurencia

Nagyképű, és nem éli meg napi

Szinten, hogy az itteni emberek

Valakiknek nyilván a lemenői.

Egy picit én megkérdezném, mit gondolsz

Erről a kérdésről. Nektek azért

Van problémátok odalent, vidéken,

Mert jöttek a multicégek, és aztán

Megjelentek, befektettek, s amint

Kiveszik a pénzüket, továbbállnak.

Ne haragudj, magyar cégek ezek?

Miről beszélünk? Kérdem én, mutass

Egyetlenegy magyar céget. Ugye.

Akkor kérlek, ne vitasd el a múltat.

Megkérdezhetem, hogy hova való vagy?

Jó időbe születtél, és befogadó

Típus lehetsz. Mitőlünk ezt elvették."

SALGÓTARJÁN

A közös dolgok eszméje nem áll

A tájra: egy megőszült államember

Megunt nője lakik itt, a sarokban,

S szűziesen hullatja fogait.

Magyarország néha megérkezik,

Eljátssza a pestit: na és hogy’ élsz? –

A hűtőről elvesz egy sárga csekket,

És befizeti az emlékekért.

Korpás hajú, lila zakójú ügynök

Az európás prospektusaival,

A sztorikkal, amiket összehord –

Ezen a tájon még hisznek neki.

Nem értem ezt a nőt: hol érdeke

Ezzel a szar emberrel szóba állni,

Nem értem, hogy mért festi ki magát

Minden reggel. Mért vár egy senkire?

Nem értem, hogy mért nem látja magát:

Micsoda hajlatok és nőiesség!

Micsoda kellem, varázs és alázat!

Micsoda nő szétplasztikázva is!

A közös dolgok eszméje itt nem több:

Három szó a választási plakáton;

Az ügyes tördelő majd rávarázsol

Egy fejlődést sugalló utcaképet –

Közben mintha egy aszteroida

Által kiölt lények hullái közt

Szlalomoznánk: csupa nagynevű cégek

Roncsai közt megyünk észak felé.

NÉPEK TAVASZA

Nyolc óránál francia tüntetők,

Három óránál zajos lengyelek.

A szabadság két zászlaja alatt

A Rökk Szilárdon felvonultanak,

Édes hazám, Európa rád figyel.

Murau mellett koktélt szürcsölök,

De a kezed én sem engedem el.

A Délinél holland úttorlaszok,

A Moszkvánál vizigót ellentorlasz,

Hazám, te tartod a nyugat hitét,

Nincs, akiért eljönne ennyi nép,

Megint s mégis: Európa rád figyel.

Murau alatt halkan hűsölök,

De a kezed én sem engedem el.

A móroknak késik a vonatuk,

Bécs még kivár, ez ilyen március,

A Keletinél görög kölcsönosztag

Éli fel, amit mások összehoztak,

Édes hazám, Európa rád figyel.

Nekem is fájsz valahol s valahogy,

És a kezed én sem engedem el.

Magában áll a magyar kirakat

A szabadság lángvágója alatt,

Átlátszó és mindkét oldalról nyitva,

Szerb kő betöri, horvát kő gyógyítja,

És én tudom, Európa mért figyel:

Mert jól tudja, hogy a magyar üveg

Akkor pattan, mikor pattanni kell.

DESCRIPTIO HUNGARIAE

Szeretnék egyszer egy népet megmutatni,

S megszeretni, hogy jót hazudjak róla.

Mert ez kevés ám – ehhez tartozni annyi,

Hogy azt hazudjam: van még esély a jóra.

Ha egy biciklin hazámat összeírnám,

Féknyomaimmal elmocskolnám a tájat:

Húzdmeg-ereszdmeg – folyton ez menne nyilván,

Tolvaj követne s jól fűtött közutálat.

Egy falu balra, aztán két falu jobbra,

Itt szőlő terem, ott nád vagy kertigomba –

Szeretnék ennyit írni, ha összeírnám.

De lenne falu, hol leszállítanának,

Kikérdeznének, mégis fognák a számat;

Ott nehéz volna szépet hazudni, nyilván.

IDÉZET

„Cicero egy vidéki bunkó."

(Sallustius, vidéki bunkó)

HAJDÚSÁGI SZERELMESVERS

Ugye nem hagyjuk veszni azt a négy-öt

Elárvult falut ott Debrecen alatt?

Ugye, úgy döntünk, megnézzük a helyszínt,

S kiszállunk ketten, mint felsőbb akarat?

Kiüríttetjük a legnagyobb házat,

Ahhoz verődnek regényes földutak,

Korbáccsal állsz a tornácon, varázsolsz:

Újrarakatjuk velük a múltjukat.

A kallódókat óvón fölemeljük,

Megsimogatjuk, mielőtt nevük

Dolgozzparaszt és söpörjparaszt lesz –

Szigor s törődés lesz a rendszerünk.

És jó kezekben lesznek majd az erdők,

A fából hő lesz, a hőnél szerelem,

És boldogságunk érzetével fűtjük

Föl a népünket csikorgó teleken.

BABÁMVÉRE

Babámvéri faluvégen

Van egy utca merre ő megy

Erdőszéli