Szandra és a 3.b - Csuromvíz

Balázsy Panna

Csuromvíz

Rippl Renáta rajzaival

Szöveg: Balázsy Panna, 2015

Illusztráció: Rippl Renáta, 2015

1.

Vasárnap

Lujzi barátnőm szerint jó dolog betegnek lenni, mert nem kell suliba menni, és az ember ágyba kapja a kaját. Én sokkal jobban élvezném, ha mindkét orrlyukamon kapnék levegőt, és kint szaladgálhatnék a parkban. Az iskola még csak most kezdődött, ilyenkor még nincs min izgulni, egyelőre élvezem a még tiszta, papírbolt illatú füzeteimet, amiket mindig nagy gonddal válogatok ki a boltban. Anyáék elég türelmesek voltak, pedig sokáig gondolkodtam, hogy lovas, tündéres vagy naplementés borítóval kápráztassam-e el az osztálytársaimat. Idén a tündérek győztek, egész nyáron azzal kínoztam a Nagyit, hogy tündéres meséket olvastattam vele, és szerencsére pár héttel a vakáció vége előtt elmentünk moziba, hogy megnézzük a legújabb Csingiling filmet. Az elején nem szerettem a Kalóztündért, de aztán egész jófej lett, és a végén minden jóra fordult. Ahogy, remélem, nálam is, és végre elmúlik ez a vacak náthám.

Az évnyitón még teljesen jól éreztem magam, és büszkén feszítettem az új királykék balerinacipőmben. Csak két nap múlva kezdett kaparni a torkom, és akkor éreztem, hogy ennek fele se tréfa, amikor Apa megkérdezte:

– Hercegkisasszonyom, mit szólnál pár gombóc fagyihoz így suli után?

Én bólogatás helyett megráztam a fejem, és annyit mondtam:

– Ma nincs kedvem. Inkább menjünk haza!

Csütörtök reggel Anya rám nézett és csak annyit mondott:

– Aludj tovább, pitypang!

Azóta eltelt három nap, és még mindig fekszem.

Apa kis mikrokozmosznak hívja az életteremet, ami azt jelenti, hogy nem kell semmire sem felszállnom, ha el akarok menni az iskolába, a barátnőimhez vagy a játszótérre. Vagyis olyan közel van minden, hogy gyalog is pár perc alatt odaérek bárhová. Na, ezt a mikrokozmoszt azért irigyli tőlem Lujzi, mert szegénynek mindennap fél órával korábban kell felkelnie, hogy beérjen a suliba. Elköltöztek, és még bérletet is kapott, de nem élvezi a trolin való zötykölődést túlságosan. És ő az egyetlen barátnőm, akivel emiatt elég ritkán tudjuk együtt tölteni a délutánokat. Nagy ritkán nálunk alhat péntek vagy szombat este, de eddig még csak kétszer került rá sor, mert jobban szeret otthon aludni, közel a szüleihez. Amikor mégis összeszedi a bátorságát, azért akkor is magával hozza Pörkölt nevű plüssállatkáját, és azt szorongatja lefekvéskor.

Én már rég leszoktam a plüssállatok társaságáról az ágyamban, elvégre harmadikos lettem. Elég jól néz ki a tündéres füzeteken, hogy Szentesi Szandra, 3. b. Szerintem szép nevem van, mostanra megszerettem, csak tavaly akartam még Sárára változtatni, mert akkor az még jobban tetszett. Inkább a vezetéknevemmel van a baj, mert van egy tökfej osztálytársam, a Dénes, aki imád csúfolódni, és azzal kezdte, amikor meglátott az évnyitón, hogy „Szentesi, kedvenc tantárgyad a tesi?" Mondjuk, ezzel nem jár messze az igazságtól, mert tényleg szeretem a tesiórákat. De azért jobb lenne, ha békén hagyna, és nem piszkálna folyton. Anya szerint így fejezi ki, hogy helyes lánynak tart, Apa meg azzal jön, hogy ez még mindig jobb, mint ha huzigálná a copfomat. A felnőttek elég fura dolgokat tudnak mondani!

Csöngettek; megérkezett a doktor bácsi a viharvert táskájával, kicsit lihegve, mert nincs lift, és a harmadikon lakunk. Amikor régebben pösze voltam, sose tudtam rendesen kimondani, hogy sztetoszkóp, de most már jól megy. Megvizsgált a hideg sztetoszkópjával, ezért sietve lélegeztem, hogy minél hamarabb vége legyen a tüdőm meghallgatásának.

– Bizony, még mindig sípolsz, kicsi lány. Egy egész szimfonikus zenekar rejtőzött el a tüdődben. A héten egészen biztosan itthon kell még maradnod! – jelentette ki határozottan, majd felírt egy csomó receptet. Ez azt jelenti, hogy még hat napig itthon kell maradnom. Ó, jaj.

Anya csak akkor szaladt le a sarki patikába, amikor megérkezett Nagyi, aki a szokásos kedvencemet hozta: parizert friss kiflivel. Jó, tudom, ez nem túl elegáns, de én imádom. Ha meglátom Nagyit, rögtön parizert akarok enni friss, ropogós kiflivel és ketchuppal. Kicsit fájt a torkom, de némi meleg citromos teával sikerült elpusztítanom két szendvicset.

Végre hazaért a nővérem. Ha nincs itthon, nagyon üres a