Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    A Lázár apokrifek
    A Lázár apokrifek
    A Lázár apokrifek
    Ebook69 pages1 hour

    A Lázár apokrifek

    By Bartis Attila

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Bartis Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentuma, bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy „arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen. Ha meg mégis látszott, úgy egészen másnak képzelte az ember. Igen, talán ez a legpontosabb: néha látszott, csak egészen másnak képzelte az ember. /…/ Így könnyen lehet, hogy amit ő az Úristenről gondol, az még tárcának is csak apokrif.” Részlet a könyvből: „A hágón innen az utolsó férfi azt mondta, ez a helyes út. Azért elővettük a térképet, hátha nem értette a kérdést pontosan, mert tulajdonképpen nem volt miért értse. Mi van, ha téved? Ha eltévedünk, miközben ránk sötétedik? De úgy tűnt, többé-kevésbé érti, hová szeretnénk jutni. Yes, yes, there is the nothing, bólogatott kis gondolkodás után, és mutatta, hogy még tíz kilométer, legfönnebb tizenöt. Mondom, a hágón innen még biztosak lehettünk benne, hogy odaát már a semmi van. Vagy, ha nem is rögtön a hegy mögött, mindenesetre valahol arrafele, a közelben. Tényleg nem lehet több mint tizenöt kilométer. Maximum húsz, mert a helybéliek egy kicsit mindig szépítenek. Igaz, a térképészek meg mindent elnagyolnak, de akkor se több huszonötnél. Jó bakancsokkal, még ha néha meg is állunk pihenni, már éjfél előtt ott vagyunk. És onnan azért biztosan másképp látni a dolgokat. Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. /…/ Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék.”

    LanguageMagyar
    PublisherMagvető
    Release dateJan 23, 2016
    ISBN9789631434040
    A Lázár apokrifek

    Read more from Bartis Attila

    Related to A Lázár apokrifek

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for A Lázár apokrifek

    5/5

    4 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      A Lázár apokrifek - Bartis Attila

      cover.jpg

      Bartis Attila

      A LÁZÁR APOKRIFEK

      – tizenkét tárca –

      MAGVETŐ

      BUDAPEST

      MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

      BUDAPEST

      www.magveto.hu

      www.facebook.com/magveto

      magveto@lira.hu

      © Bartis Attila, 2005

      Felelős kiadó Nyáry Krisztián

      Felelős szerkesztő Dávid Anna

      A borítót Bartis Attila Márta lába egy koponyán (Exp. Nr. 9099) című fotójának felhasználásával Pintér József tervezte

      Műszaki vezető Bezúr Györgyi

      ISBN 978-963-14-3404-0

      Elektronikus verzió eKönyv Magyarország Kft., 2015

      Készítette Takács Gábor

      www.ekonyv.hu

      TARTALOM

      A Lázár apokrifek

      A világ legmélyebb depressziója

      Az ammani tekercs

      Idefent balsors, odalent sorstalanság

      „Valami a vérről"

      Felvidék visszatért

      Cedenka

      A magyar nyelv rövid története

      A stalker

      Krasznojarszk

      A vámos és az Úristen

      A Nagy Erg

      A LÁZÁR APOKRIFEK

      Boldog karácsonyt. Mától egy esztendőn át többek közt én írok Önöknek tárcákat. Nem én találtam ezt ki, de én vállaltam el, így mostantól ha esik, ha fú, minden hó utolsó hétfő éjjelétől a keddi lapzártáig megírok egy tárcát. Egyetlen esetben nem írom meg, ha mondjuk meghalnék. Vagy, ha nem én halnék meg, hanem valaki más, engem viszont immár semmi nem érdekelne, az irodalom a legkevésbé. Vagy mondjuk, ha háború lenne. Indifferens, hogy polgár- vagy világ-, amennyiben odakint lőnek, akkor is abbahagynám. Vagy nagyon gyorsan megfeledkeznék róla, hogy az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően egy könnyed, szellemes műfaj. Végezetül pedig természetesen akkor se teljesíteném a penzumot, ha még nem lenne háború, de azért már figyelmeztetne a szerkesztő, hogy a legutóbbi kézirattal komoly tartalmi problémák merültek fel, és a tematikai ügyosztályon nagyon remélik, hogy ezt mielőbb belátom magam is. Igen, szinte biztos, hogy ez nyomósabb ok lenne az abbahagyásra a sima halálnál, vagy a depressziónál.

      Amennyiben e fentiek közül egyik se következik be – nem nagy idő, de tényleg, egy szűk esztendő mindössze –, akkor bátran számíthatnak rám.

      Amikor felhívtak a szerkesztőségből, és nem mondtam rögtön nemet – ami felkérés esetén többnyire azonos az igennel, csak az ember még retteg, amire nagy előszeretettel mondja, hogy félti a szabadságát, holott pontosan tudja, hogy a szabadsága nem ezen múlik, csak mi lesz, ha majd épp semmi kedve, vagy egyszerűen kiég, igen, mi lesz, ha pont jövőre hagyja el a tehetsége –, szóval, amikor túlestem az első hideglelésen, de legbelül, a szívem mélyén már tárcaíró voltam, nos, akkor jött az alteregókényszer. Találni valakit, akinek a bőrébe bújhatnék, akinek lapzárta előtt fél órával a keze majd az enyém helyett remeg, s aki majd karcsú de feszes könyvecskévé fogja össze mindazt, mi nélküle könnyen darabokra hullhat.

      Találtam. Lázár leszek, ha nem is pont a betániai, de mindenképpen Lázár. Nemcsak leszek, tulajdonképpen vagyok is. Persze, hogy hol, mikor, s miként lettem Lázár, azt majd máskor mesélem el. S akkor is csak félig, mert ami szép, arról szívesen mesél az ember, de ha a szépség pilléje a ferencesek nehéz miseborán úszik, arról még szívesebben hallgat. Szóval mondjuk, hogy én vagyok az, Lázár, és bár sokat fogok írni a halálról meg a hozzá vezető útról, szerelemről és messzi földön tett utazásról, sőt, érintőlegesen még zsidózni is fogok, alapvetően mégiscsak Istenről szeretnék tizenkét igaz történetet elmesélni.

      Másrészt viszont nem vagyok Lázár, így ezt inkább mégse mondjuk. Nagy valószínűséggel nincsen két életem, csupán ez az egy, ráadásul ez is úgy néz ki, mintha legalább két darabból volna. Nem utolsósorban pedig félő, hogy hiába igyekszem, ismét nem lesz Istenről tizenkét igaz történetem, mindössze egyetlenegy, s annak is az a vége, hogy Isten valójában nő volt, aki nemhogy a Szentföldön nem járt, de sose jutott messzebb a román tengerpartnál, és bárhogy is számolom, ezerkilencszáznyolcvanhárom július huszonkettedike óta halott.

      Szóval itt van ez a Lázár, aki adja magát, több okból is nagyon adja magát, de mégis inkább csak felvetjük, és nem fogjuk erőltetni, mert könnyen lehet, hogy amit ő az Úristenről gondol, az még tárcának is csak apokrif.

      Ha pedig ez így van, ha se Lázár nem vagyok, se Istenről nincs tizenkét igaz történetem, csupán egyetlenegy, akkor jobb híján a többit majd kitalálom. Vagy nem találok ki semmit, csak akkor nem Istenről fog szólni, hanem arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen. Ha meg mégis látszott, úgy egészen másnak képzelte az ember. Igen, talán ez a legpontosabb: néha látszott, csak egészen másnak képzelte az ember. Sebaj. Azért boldog születésnapot, Uram.

      A VILÁG LEGMÉLYEBB DEPRESSZIÓJA

      Kétezerhárom október tizenegyedikén

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1