Twin Peaks titkos története

ATHENAEUM

BUDAPEST

Copyright © 2016 by Mark Frost

© Rancho Rosa Partnership, Inc, 2016, 2017

Hungarian translation © Veres Mátyás, 2016

Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-293-614-7

Elektronikus verzió eKönyv Magyarország Kft.

Készítette Csurgai-Kalmár Csilla (PublishDrive Kft.)

www.ekonyv.hu

Twin Peaks titkos története

2016. 08. 04.

Kedves underline_pg2.tif ügynök!

A csatolt anyag bizalmas, csak az Ön személyes betekintése engedélyezett.

A mellékelt dosszié 2016. 07. 17-én került elő egy azóta is aktív nyomozás alatt álló bűnügy helyszínén. Minden ezzel kapcsolatos információ a szigorúan titkos feletti harmadik fokozatúnak minősül.

Az anyagot a tartalom átfogó elemzése, katalogizálása és minden létező adatbázissal történő összevetése céljából juttatom el Önnek, vészhelyzetes kezelésre. Meg kell tudnunk és be kell bizonyítanunk, hogy ki vagy kik állították vagy állíttatták össze ezt a dossziét, és tegnapra kell megtudnunk!

Háttér: A dosszié tartalma a jelek szerint bizonyos összefüggésben áll Dale Cooper különleges ügynök egyik sok évvel ezelőtti, Észak-Washington állami nyomozásával, még az én beosztottamként.

Az ügynek része volt több emberölés egy Twin Peaks nevű kisvárosban és környékén, mindenekelőtt egy Laura Palmer nevű fiatal nő meggyilkolása. Az ügy elvileg le van zárva, de bizonyos vonatkozásai esetleg érdekesek lehetnek az ön munkája szempontjából, ezért Cooper ügynök valamennyi iratához és felvételéhez is biztosítjuk önnek a hozzáférést.

Kösse föl a fehérneműjét, és ugorjon neki a munkának (az idő kulcskérdés!), és lehetőleg minél előbb tájékoztasson, hogy mire jutott.

Szívélyes üdvözlettel,

Gordon Cole igazgatóhelyettes

Ui. Ha ezzel megvan, azonnal keressen föl. Lehet, hogy addigra újabb munkát is tudok adni Önnek.

Dosszié felfedezési ideje: underline_pg1.tif .

Hely és idő ismert, de szigorúan CSAK ILLETÉKESEKNEK minősítésű.

A dossziét underline_pg2.tif és  underline_pg2.tif fedett ügynökök underline_pg2.tif -i bevetésük során fedezték fel. Származási hely egy bűnügyi helyszín, a bűnügy azóta is megoldatlan minősítésű és összefüggésben állhat egy vagy több korábbi, 1991-es üggyel, amely(ek) hasonló minősítésű(ek).

IGAZGATÓnak benyújtva: 2015. 07. 17.

IGAZGATÓ a dossziét a Nyomozási és Műveleti Háttértagozatra átküldte: 2015. 07. 20.

underline_pg2.tif underline_pg2.tif különleges ügynök megkezdi az elemzést, és jelentést tesz annak eredményeiről. Minden munkafolyamat helyszíne, a dosszié őrzési helye: tiszta szoba, FBI Központ.

Megadott prioritás: Dossziét összeállító személy vagy személyek azonosítása.

Igazolva: TP különleges ügynök minden előírt háttérellenőrzésen átesett, SF-86 és FD-258 ívet kitöltve benyújtotta.

Igazolva: TP különleges ügynök 2009 óta Szigorúan Titkos biztonsági hozzáférővé nyilvánítva, valamint a  underline_pg2.tif Különleges Különítménnyel és minden vonatkozó irattal való kiegészítő kapcsolatra jóváhagyva, 12. Crypto besorolás alapján.

Igazolva: TP különleges ügynök kizárólag B Különleges Különítmény vezetőjének és IGAZGATÓnak jelent.

Minden megjegyzés és magyarázat csatolandó, iniciáléval ellátva.

ELEMZŐ BEVEZETŐ ÉSZREVÉTELEI:

A dosszié futólagos vizsgálata utáni és az előttem álló munka kezdete előtti meglátásaim a következők:

A dokumentumok és kiegészítő anyagok összegyűjtésének eszközeit, módszertanát és motivá­cióját menet közben, TP szignó alatt, elkülönített széljegyzetekben kommen­tálom. Minden anyag az eredeti dosszié sorrendje szerint szerepel itt is, változtatás nélkül. Ez a sorrend, amennyire első pillantásra megállapítható, kronolo­gikusnak tűnik, következésképpen a szaggatottság ellenére egy egyenes vonalú történeti elbeszélés érzetét kelti. Az elbeszélés mondandóját, mint írtam, menet közben véleményezem majd.

A szerző (vagy szerzők) a kéziraton belül „Archivista"-ként határozza meg önmagát. A dosszié szerteágazó témái és az Archivista által követett szerkesztésmód miatt igyekszem majd belső összefoglalókkal szolgálni, ahogy haladok a munkával.

A dosszié egy 43×28×8 cm-es szénacél páncéldobozból került elő. A páncéldoboz mérete egyetlen szabványnak sem felel meg, és a jelek szerint nem valamely ismert gyártó cég terméke. Továbbá a zárrendszere is egy rendkívül bonyolult, hármas mechanizmus, amelyet csak hosszas próbálkozás után sikerült feltörni.

Végső soron az a véleményem, hogy ezt a dobozt akár maga az Archivistaként azonosított személy is készíthette, személyesen.

Maga a dosszié kényelmesen elfér a dobozban, ami szintén arra utal, hogy a doboz direkt erre a célra készült.

A dossziét egy könyv alakú tokba kötötték, amely szintén igen különleges kézimunkának tűnik.

Dombornyomásos fedele sötétzöld anyaggal bevont táblából készült.

Ütött-kopottnak látszik, tehát valamikor az elemeknek is ki lehetett téve. Ugyanakkor – szerencsére – a felnyitás utáni alaposabb vizsgálat során kiderült, hogy a tok tartalmát az alsó, a fölső és az elülső szélekhez illesztett, lepecsételt és vulkanizált dobozszerű burkolat minden sérüléstől megóvta.

Az egész tok egyetlen látható díszítése a gerincen található és alább látható:

Az 1,2 cm-nél kisebb és szemlátomást kézimunka dísz egy háromszög-sort mutat, amelynek funkciója vagy jelentése első látásra nem érthető.

A TOK BELSEJÉBEN

A belül látható iratok kiváló fakszimiléknek látszanak. Egyik-másik eredetinek tűnik, és koruknál fogva sérülékenyek, de minden darab eredeti külsejét megőrizve kerül majd vissza.

Minden oldalt átlátszó műanyag fólialap fed (0,2 mm vastag, digitális mikrométerrel mérve), ezek szabványos terméknek tűnnek, bár a szokatlan méret arra utal, hogy a fóliák is külön erre a célra készültek.

Az egyes dokumentumokat ezek a fóliák tartják a helyükön. Semmilyen ragasztó nem rögzíti őket a semleges színű papírlapokhoz, amelyek mind egységes vastagságúak, hajtogató-papírra emlékeztetnek.

A fedő- és a papírlapok alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy mégis inkább kézzel vághatták ki őket, és nem ipari termékek.

A dokumentumok legtöbbje külön oldalon jelenik meg, úgy, hogy alul és fölül is marad hely a feltehetőleg az Archivista által írt jegyzeteknek, amelyek rendszeresen föltűnnek az egész dossziéban.

Az anyag alcímekkel ellátott, könnyen azonosítható szakaszokra van felosztva. Ezeket itt is az eredeti formájukban és sorrendjükben szerepeltetem. Úgy tervezem, hogy a saját széljegyzeteimet a margóra fogom írni. Ezek részben tényellenőrzések, alkalmanként pedig személyes reakciók és kommentárok lesznek. Ahol csak lehetséges, a dokumentumokat igyekszem visszavezetni állítólagos eredeti forrásukig, illetve ellenőrizni a hitelességüket. Ha bármely dokumentum kétes hitelességűnek bizonyul, azt mindenképpen jelzem.

Szándékom, hogy a tartalom ilyen módon történő feldolgozása érje el a kitűzött és óhajtott végeredményt: az Archivista kilétének meghatározását.

Esküvel és előttem jegyzőileg hitelesítve

a mai napon, 2016. 08. 28.

A DOSSZIÉ

ALAPVETÉS:¹

Egy bölcs embertől egyszer azt hallottam, hogy a rejtély az élet legalapvetőbb alkotórésze, a következő okból: a rejtély csodát teremt, ami kíváncsiságot kelt, az viszont megalapozza bennünk a vágyat, hogy meg akarjuk érteni, kik és mik is vagyunk igazából.

Ha az élet mélyén lévő értelem után kutatunk, egy örök talány fölötti elmél­kedéshez jutunk. A rejtélyek – történetek, amelyeket azért mesélünk egymásnak, hogy vitába szálljunk az élettel, amely nem hajlandó kielégíteni a válaszok iránti vágyakozásunkat. Rejtélyekből nincs hiány. A földrészünk, a hazánk, a saját földi eredetünk, mind tele van velük, a rejtélyek képezik létezésünk alapjait, időben korábbiak a „történelemről" alkotott megannyi gyermekes fogalmunknál. A mitológia előbb volt, mint hogy történelmi vagy tudományos tényekhez hozzá tudtunk volna jutni, és mint azóta már tudjuk, nagyon hasonló funkciót töltött be a korábbi civilizációk számára (értelemmel szolgált, nem úgy, mint a könyörtelen és közömbös világegyetem), ám ha nincsenek tudományosan bizonyítható tények, akkor a mitológiát és a történelmet egy és ugyanazon valaminek kell tekintenünk.

Tehát legjobb, ha az elején kezdjük.

Alulírott, eskü alatt:

12 2

¹ Nincs se címoldal, se szerzőoldal, se tartalomjegyzék, se névmutató, se függelék az egész tokban. Semmi, csak az Archivista gyakori kulcsponti értelmező kommentárjai, illetve az alábbi alapvetés, amely afféle „előszóként funkcionál az első „szakasz előtt – TP

² Itt-ott csupa nagybetűvel van írva a szöveg – mint az előbbi „aláírás" –, de gyakrabban írógéppel, és első látásra felettébb valószínű, hogy e jegyzetek mind egy kéztől származnak. A gépelt passzusokat alighanem ugyanazzal a mechanikus írógéppel, feltehetően egy Corona Super G-vel írták, ami egy népszerű, könnyű táskaírógép volt, a hetvenes évek elejétől gyártották.

Ezután egyszerűen elkezdődik az első dokumentumsorozat. – TP

1. RÉSZLET WILLIAM CLARK ÉS MERIWETHER LEWIS EXPEDÍCIÓS NAPLÓJÁBÓL.

1805. SZEPTEMBER 20.

A kunyhóktól egy mérföldre három indián fiúval találkoztam. Amikor megláttak, elszaladtak és elbújtak a fűben. Leszálltam a lóról, puskámat és lovamat átadtam egyik emberemnek, átkutattam a bozótot, és két fiút megtaláltam. Adtam nekik kis szalagdarabokat, és előreküldtem őket a faluba.¹

Egy férfi jött elő nagyon óvatosan, és bevezetett egy nagy, tágas kunyhóba, amely, ahogy jelekkel értésemre adta, az ő nagyfőnökének a kunyhója, aki három nappal korábban a nép összes harcosával háborúba indult, és tizenöt-tizennyolc nap múlva tér majd vissza. A faluban visszamaradt pár férfi és a sok nő a félelem jól látható jeleivel közelített hozzám, és elégedettnek tűntek. Erősek, jó kinézetűek és jól öltözöttek voltak.²

¹ Megerősítem – ez valóban a közismert, kiadott naplóból való. A papír és a jelek szerint lúdtollal fölvitt tinta passzol a korszakhoz. Ez vagy egy nagyon figyelemreméltó fakszimile az eredeti naplóból, William Clark hiteles kézírásával, vagy maga az eredeti. Ez ügyben kapcsolatba léptem a Nemzeti Archívummal, és várom az állásfoglalásukat. – TP

² Ez a rész Clark első találkozását írja le a később számunkra nez-percék vagy átfúrt orrúak néven ismertté vált törzzsel, akik jelentős számban éltek arrafelé. Nevüket még francia prémvadászoktól kapták, ugyanis előszeretettel viseltek az orrukban ékszereket és más díszeket.

A találkozásra nem sokkal azt követően került sor, hogy az expedíció elérte a mai Washington állam keleti részeit, kissé délre attól a helytől, ahol ma Twin Peaks terül el. Másnap ugyanezek a férfiak egy másik főnökhöz vezették el Clarkot, a folyó egy távolabbi partszakaszára. Ezt a főnököt Csigás Hajnak hívták. – TP

2. RÉSZLET WILLIAM CLARK ÉS MERIWETHER LEWIS EXPEDÍCIÓS NAPLÓJÁBÓL.

1805. SZEPTEMBER 21.

Csigás Haj egy fehér antilopbőrre nagy vidáman rajzolt nekem egy térképfélét a folyóról. Elmondta, hogy följebb, jókora távolságra a folyó kettéválik, és két hegyen halad át, azon a helyen pedig a sziklák között nagy vízesés vezeti tovább a folyó vizét. Nem tudtam pontosan megállapítani, milyen jelentőséggel bír ez a hely, de soson vezetőnk szerint ez is a szellemek iránti sajátos vonzódást mutatja, ami gyakran előfordul az itteni indiánoknál. Egy embert – Reubin Fieldset – visszaküldtem egy indiánnal Lewis százados elé, hogy őt is vezesse el hozzánk ebbe a táborba.¹

¹ Most kaptam választ egy szakértőtől, aki egyértelműen igazolta, hogy ez William Clark kézírása, és a szöveg egy ismert részlet az utóbb könyvben kiadott naplókból; az expedíció két parancsnoka pár nappal előbb valóban különvált egymástól, élelmiszer után kutatva. – TP

3. RÉSZLET MERIWETHER LEWISNAK THOMAS JEFFERSON ELNÖKHÖZ ÍROTT LEVELÉBŐL.

KELT 1805. SZEPTEMBER 25-ÉN

Miután R. Fields meghozta az üzenetet, sebes haladásra fogtam csapatomat, hogy csatlakozzunk Clark századoshoz Csigás Haj falujában. A következő néhány napot élelmiszergyűjtéssel és pihenéssel töltöttük Csigás Haj táborában. Első este megkérdeztem, milyen térképet rajzolt Clark századosnak a tőlünk északra lévő vízesésről és a hegyekről. Azt mondta, hogy a vízesés közelében „fehér emberek" éltek, és ő három különös tárgyat szerzett tőlük, meg is mutatta őket. Egyikünk sem tudta, mik voltak vagy mire szolgálhattak, egyet kivéve.

A főnök egy kis bőrzacskót hozott elő a kunyhójából, és abból vette elő ezt a gyűrűt, egy bőrcsíkra fölfűzve. Ezek az emberek sok különleges formájú díszt viselnek, ez azonban olyan finom kézműves-munkának tűnt, amilyet még nem láttunk bennszülötteknél. A mesterien formált gyűrű és a foglalat nemesfémből vagy rézötvözetből készült, a kő szépen metszett és csiszolt jáde, ilyet az ember csak igazi ötvöstől várna el.

Ami a „fehér embereket" illeti, akiktől a gyűrűt állítólag szerezte, mindmostanáig abban a hitben voltunk, hogy sem amerikaiak, sem európaiak nem jártak előttünk a területnek ezen a részén. Előzőleg Clark százados is úgy értesült a főnöktől, hogy ők is személyünkben találkoztak először amerikaiakkal. Vagyis olyan feltevés ez, melyet újabb vizsgálódásnak kell alávetnünk. Meglehet, a főnök csak túloz, és a gyűrűt valami erre járt francia prémvadásztól vették vagy cserélték.

Csigás Haj egész izgatott lett, amikor nógattam, hogy mondjon többet a dologról. Rámutatott a gyűrűn lévő jelre, lefelé fordította és valamit mondott, amit a mi soson vezetőnk képtelen volt pontosan lefordítani, de arra vonatkozott, hogy abból a szögből nézve a jel mintha egy bagolyra emlékeztetne. Ennél többet nem tudtam kihúzni belőle. Kicsivel később a vezető bizalmasan megsúgta, hogy a főnök valami összefüggést emlegetett a gyűrű és az itteniek által