Tao újratöltve avagy az Avatár elpusztítása

TAO ÚJRATÖLTVE

avagy az avatár elpusztítása

FIGYELEM!

A könyvben található trágár kifejezések nem az ilyen jellegű szavak

használatát kívánják népszerűsíteni, hanem kizárólag

figyelemfelkeltő-irodalmi célt szolgálnak!

De tényleg.

Copyright © Flowrider – www.rideinflow.com - 2016

Kiadó: Dr. Green Kft. (Gárdony)

Kiadásért felelős személy a kiadó ügyvezetője

Szerkesztésért felelős: Velence Dekor Kft. (Velence)

Kasza Zsolt ügyvezető

Grafika: Sivák Enikő – www.sivakeniko.hu

ISBN 978-963-12-6886-7

FLOWRIDER

TAO ÚJRATÖLTVE

avagy az avatár elpusztítása

Sivák Enikő rajzaival

ÁRPÁD BÁTYÁM EMLÉKÉRE

„Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani,

mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."

/ALBERT EINSTEIN/

Köszönet családomnak, Sódor Mártonnak és valamennyi segítőmnek!

Különösen azoknak köszönöm, akik az utamon végig ellenem voltak!

Nélkülük egészen biztosan nem sikerült volna!

TARTALOM

ELŐSZÓ

ELSŐ FEJEZET

ENTER (BELÉPÉS)

MÁSODIK FEJEZET

BASIC (ALAPOK)

A fingunk sincs semmiről elmélet

Világítótorony

Mit jelent a TAO újratöltése?

HARMADIK FEJEZET

RELOAD (ÚJRATÖLTÉS)

ERROR (Hibaüzenet) – Első szint

SEARCH (Keresés) - Második szint

ACCEPT (Elfogadás) - Harmadik szint

DELETE (Törlés) - Negyedik szint

NEW PROGRAMS (Új programok) - Ötödik szint

TEST & SAVE (Próba és rögzítés) - Hatodik szint

TAO - Hetedik szint

NEGYEDIK FEJEZET

SHIFT (Kiemelt gondolatok)

ÖTÖDIK FEJEZET

INSERT (Beszúrás)

HATODIK FEJEZET

CONTROL (Megerősítés)

HETEDIK FEJEZET

ESCAPE (Kilépés)

ELŐSZÓ

A ’zélet Naaagy Kérdései... Hányszor és hány formában kerültek már feldolgozásra, te jó ég... Hány és hány szerző (szépíró, filozófus, költő, vallásalapító, stb.) próbálkozott már ezek megválaszolásával. Hogy miért is vagyunk e világon. Hogy mit is keresünk itt és mi a teendőnk a ránk szabott 40-60-80 esztendőben? Hogy mi végett ez az egész, folyamatosan változó, egyszerre határtalan és mégis a fizikai világba „határolt körtánc, küzdelem, (társas) játék - ki minek éli meg, „karmája szerint. És persze, hogy miképp tehetnénk ezt a kiszabott időintervallumot a magunk – no meg ha lehetséges, embertársaink – számára jobbá, élhetőbbé, örömtelibbé?

Ha ön ezt a művet mondjuk csak a címe miatt kezébe vette, egészen biztosan olvasta már e kérdésfelvetésnek számos, könyvbe foglalt verzióját populáris, sztárolt vagy kevésbé ismert „ezo, „spiri és egyéb világlátású íróktól. Esetleg hallgatta különböző előadásokon, tanfolyamokon napokon, hétvégéken át az adott hitrendszernek megfelelő lehetséges válaszokat.

Minden bizonnyal a szerzőt, Csabát (alias Flowrider-t) is ezek a kérdések foglalkoztatták, amikor nekiült végiggondolni mindezeket. Végiggondolni, majd monitorra vetni a kor nyelvezetét, a mindent behálózó internetes-számítógépes szemléletet és szimbolikát segítségül hívva. Beleértve a szinte már mindannyiunk életének meghatározó részévé vált közösségi oldalak diskurzusainak, kommentjeinek időnként nyers, időnként szellemesen közönséges – vagy csak szimplán közönséges – nyelvezetét. (Mely brutális szókimondás, esetenként közönségesség e könyvben azért nem egészen öncélúan kap helyet, de ezt majd úgyis észleli, ha tovább olvassa...)

Vélelmezem, zavarta az írót, hogy sehol nem talál egzakt válaszokat a kérdéseire, ezért hát kitalálta, kifejlesztette a maga filozófiáját. Elsősorban a TAO-t alapul véve, abban a maga személyes frissítéseit lefuttatva s egyben korszerűsítve azt; a maga szemüvegén, lelki szűrőjén át megvizsgálva tanait, majd privát élettapasztalataival, lét-élményeivel telített belső winchesterére másolva az egészet. Nem mondhatom - és szerencsére ő sem állítja -, hogy „atyaég, micsoda eredeti és példátlan felvetések ezek, illetőleg „ezeket az elméleteket aztán még soha, sehol de sehol nem olvastam, hallottam, mert ez nem volna igaz. Ám így ebben a formában egybegyűjtve, összevetve, megkérdőjelezve és helyenként cáfolva talán még tényleg nem találkozhattunk velük. Hogy a citált vagy épp cáfolt tudományos, evolúciós, fizikai, filozófiai, vallástörténeti, történelmi eszmefuttatások mennyire helytállók azt mindenki maga fogja eldönteni saját előzetes ismeretei, ez irányú műveltsége fényében. De nem is ez a lényeg, nem is így érdemes olvasni ezt a könyvet. Csak hát akkor hogyan?

Kb. úgy, mintha beültünk volna a szerzővel egy kocsmába (az is belefér, ha egy másik naprendszer, egy „messzi-messzi galaxis ismeretlen bolygójának lepukkant űrkikötőjébe képzeljük ezt a bizonyos kocsmát, kellő távolságban e földi „avatárunktól) és sör, bor vagy bárminemű galaktikus lelazító itóka mellett a lehető legközvetlenebb stílusban cserélnénk eszmét vele. Akár hevesen vitatkozva is a szerzővel (sőt, e könyvben megtapasztalt stílusa ismeretében szerintem azon sem sértődne meg, hogy időnként magunkban jól elküldve őt a francba...), ahogy ez a „csörte nem egy fejezetnél e sorok írójával is megtörtént. De jóleső, termékeny (belső) viták voltak ezek, mert mindegyik után maradt egy szárba szökkenő „gondolat-csíra, egy megtermékenyítő ötlet, elképzelés, amin aztán néha perceket, néha órákat néha pedig napokat rágódhattam, meditálhattam.

Biztos vagyok benne, hogy az egyébként gondolatébresztő olvasnivaló közepette lesz, akit zavarnak majd az erősen közvetlen, nyersen viccelődő megfogalmazások, obszcén példák, rusztikus hasonlatok. Sőt, emiatt a mívesebb ízlésű, fennköltebb stílt preferáló olvasó nem is igazán a TAO világába, „kategóriájába sorolja majd az adott szerzői megjegyzést, hozzáfűzést, hanem a „TAO szó 2. és 3. betűi közé magában egy „H betűt ékel, ezzel minősítve azt...  Ám másokhoz meg talán éppen így, ebben a laza, kötetlen „utcastílusban fognak eljutni, így fognak „átmenni" olyan soha el nem gondolt gondolatok, olyan soha korábban be nem villant elképzelések, amikről minden emberi lénynek - előélettől, műveltségtől, előtanulmányoktól és képzettségtől függetlenül – érdemes és talán megkerülhetetlen az élete egy pontján elmélkednie.

Ám ha valakinek még így is sok(k) lenne a szerző stiláris megközelítése, ahelyett hogy sarokba hajítaná a könyvet, javaslom, hogy az adott fejezethez, témakörhöz kapcsolódó és az írott tartalmat méltón szimbolizáló grafikára vessen egy kiadósabb pillantást. Ugyanis Sivák Enikő varázsrajzai, illusztrációi azonmód „felrezegtetik a szellemet abba a régióba, amiben általában spirituális irodalmat szeret(ünk) befogadni. Legalább is azok, akik rendszerint e műfajra eredendően nyitottak... Én így olvastam e könyvet, először idegesen, viszolyogva hárítva magamban a „flaszter-stílust, majd már tulajdonképpen élvezve e sajátos kontrasztot (a „Fent és „Lent ezen szórakoztató kombinációját) és immár könnyebben befogadva az információt, különösebb ízlésbeli „hibaüzenetek és „lefagyások nélkül.

Mivel én ezt a könyvet a „Nagy Kollektív és Univerzális Fájlcserélés egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató „rendszerezett adathalmazának éltem meg, mi mást is kívánhatnék az olvasónak, mint jóleső „letölt(őd)ést és megvilágosító „feltölt(őd)ést!

Szilvási Endre - kommunikációs szakember, műsorvezető, riporter

ENTER – BELÉPÉS

Hogy vagy?

Egészen biztos vagyok benne, hogy már rengetegszer hallottad ezt az „eukonform", széles mosoly és még szélesebb gesztikulációk mellett feltett kérdést. Amely nem más, mint egyben a jelenleg használt egyik leggyakoribb és legmodernebb üdvözlési forma. Rohadtul modern, mert a kérdezőt valójában nem érdekli a válasz. Ezért szinte magától értetődik, hogy a kérdőjel – főszabály szerint – megválaszolatlan marad. És nemcsak mások felé, hanem saját magunk számára is.

Pedig maga a mondat önmagában tényleg nem bonyolult. Csupán arra utal, hogy boldog vagy-e. Tehát fussunk neki még egyszer.

Boldog vagy...?

Rendben. Egyelőre nem kínozlak tovább. De ha mégis úgy döntesz, hogy itt maradsz velem a sorok között, és megérted a mondanivalóm lényegét, úgy a fentiekre – talán nem is olyan nagyon sokára – azt az őszinte választ fogod adni, hogy:

„Minden rendben, boldog vagyok!"

Szeretettel üdvözöllek Téged! Feltehetően azért tartod kezedben ezt a könyvet, mert Te magad is keresel valamit. Érzed, hogy valami nincs rendben és talán nem kapsz olyan válaszokat az életedben, amelyektől tartósan a megelégedés érzése töltene el.

Bár nem ismerlek személyesen, de vannak elképzeléseim rólad. Valószínűleg szabadidőd nagy részét az interneten és a tévé előtt töltöd. Naponta élőben végigkísérsz több tucat erőszakos bűncselekményt, válást, gyilkosságot, halálos balesetet. Köldökzsinórral vagy összefűzve okos-telefonoddal, tableteddel vagy a számítógépeddel, és ha kikerülsz a wifi-hálózat lefedettségéből vagy elmegy a térerő, azt se tudod, hova a büdös picsába kerültél. Ha pedig véletlenül újságot veszel, akkor szépen bemajszolod a napi adagod a vérből és a celebek életéből. Így papír alapon újra olvasod és memorizálod az egy nappal korábban digitálisan már megkapott bűneseteket és egyéb borzalmakat, hogy jobban rögzüljenek.

Biztosan az is állandóan foglalkoztat, hogy nincs elég pénzed (bár feltehetően van hol laknod, van autód, ruhád, tévéd, mobilod és sok más cuccod, ráadásul van mit enned és innod). Gondolom Te is megállás nélkül darázol, hogy nem gyarapodik vagyonod kellő ütemben. Sóvárogva nézed kedvenc amerikai celebedet, akinek bejött az élet, és aki óriási villában él a Beverly Hillsen. Majd melankolikusan lapozol, amikor elolvasod, hogy sokadik eredménytelen elvonókúrája után felvágta az ereit és leugrott a budija 10. emeletéről, és meghalt 20 évesen.

Mivel vagy férfi vagy, vagy éppen nő –, biztosan azt is tapasztalod, hogy nem találod másik feled. Nőként keresed az alfahímed, férfiként pedig azt a nőt, aki őszintén elvarázsol, befogad és családot teremt számodra. Nőként keresed a domináns férfit, de egyidejűleg természetesnek tartod a reklámokban naponta több százszor feltűnő férfitípust, aki magába fordul, mert a rohadt prosztatája miatt eltitkolt vizelési gondokkal küszködik, vagy éppen azt, aki indokolatlanul rommá ázik az esőben, miközben lógó takonnyal az orrában már arra sem képes, hogy egy tablettát önállóan bevegyen. Férfiként keresed a gyönyörű és kedves nőt, de ugyanakkor számodra a normális nőideál az újságok címlapján feltűnő cash-flow elemzést végző, családját nagy ívben leszaró, érzelemnélküliséget sugárzó anorexiás cégvezető, aki úgy váltogatja a partnereit, mint más a telefingott, szennyes bugyit.

Sajnos ma az emberek egyre nagyobb csoportja boldogtalan, nem találja helyét és nem tudja megmagyarázni, hogy mi a fene történik vele az alatt az időszak alatt, amely a születésétől a haláláig tart. Illetve már előre összefossák magukat, hogy mi lesz velük azután? Sokan ezért úgy döntenek, hogy zombiként letompítják elméjüket valamilyen hagyományos vagy modern ajzószerrel, és közben nem vesznek tudomást a történésekről, vagy feladják a megértésre vonatkozó vágyaikat, és engedik, hogy befogják őket olyanok, akik átveszik felettük az irányítást.

Ez a könyv arról szól, hogy semmiképpen ne adjuk fel a kontrollt saját életünk felett, ne elégedjünk meg az öröm nélküli léttel. Próbáljuk megérteni a rendszert és azt, hogy kapott lehetőségeinkkel élve megtalálhatjuk azt az ösvényt, amely bennünket a boldogsághoz elvezet.

Nem vagyok tudós vagy különleges képességekkel megáldott jövőbelátó, és nem tudom a kutyaszart sem arannyá változtatni (sajnos). Amiről írni fogok, ahhoz pedig képesítés vagy végzettség híján egyáltalán nem is értek. Mindezen okokból kifolyólag nem is foglak úgy lebaszni, mint Csernus doktor. Egyszerűen csak figyeltem, majd megpróbáltam érthető, összehasonlításon alapuló következtetéseket levonni. Valamiféle puzzle számomra összeállt. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy megoldom az emberiség minden problémáját, de annyit megígérhetek, hogy ha az első oldal után nem vágtad a földhöz a könyvet, akkor erősen el fogsz rajta gondolkozni.

A következőkben tehát arra teszek kísérletet, hogy racionális – vagy legalábbis számomra annak tűnő – és felfogható magyarázatot adjak a kezedbe az életed számos, eddig ilyen módon meg nem magyarázott alapkérdéséről.

Szándékom szerint a könyvben írt gondolatmenet és látásmód eredményeképpen állandó félelmeid oszlásnak indulnak és fokozatosan eltűnik a bizonytalanság az életedből. Majd megjelenik az az állapot, amelyben minden egyes napot boldogan, csodaként élhetsz meg. Mindezt úgy, hogy nem kell hinned semmilyen külső transzcendentális lény (pl. egy platinafelhőt fingó szőke szűzleány) létezésében vagy abban, hogy egy hasonló teremtmény kihúz majd a szarból, ha áldozol neki. Teljesen mindegy, hogy fiatal vagy öreg vagy, hogy gazdag vagy csóró, hogy férfi vagy nő, hogy hideg vagy meleg. Nem számít. Az általam kínált lehetőség akkor is a rendelkezésedre áll, ha alkoholista vagy depressziós vagy, vagy drogozol, vagy anorexiás vagy, vagy zabálsz, mint az állat, esetleg egyéb káros szenvedélyed van. Ráadásul azt sem fogom mondani, hogy hagyd abba, mert megdöglesz. Mert hiszek benne, hogy (bár megdöglesz, de) nem attól döglesz meg és nem attól vagy rosszul, hanem a benned futó programokban keletkezett zavartól. Tehát mindez egy szektás agymosás nélkül is sikerülhet neked! De azt azért nem ígérem, hogy egyszerű dolgod lesz, mert a rossz hírem az, hogy ehhez viszont a rendszeredet újra kell írnod a TAO elvei szerint.

Én már megtettem. Te hogyan döntesz? Nyilván fogalmad sincs, mert még nem tudsz lófaszt sem a taoizmusról, sem arról, hogy valójában mivel is állsz szemben itt. De ha már megvetted ezt a könyvet, inkább olvasd végig. Ígérem, érdekes utazás lesz. Amennyiben közben (vagy újraolvasva) úgy döntesz, hogy megéri az erőfeszítést számodra, hogy elérd a boldogságot, indítsd újra a rendszert és

töltsd újra a TAO programot!

BASIC – ALAPOK

A FINGUNK SINCS SEMMIRŐL ELMÉLET

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ha rosszul megtervezett és statikailag nem megfelelő alapokra építünk egy „csudálatos", nagy palotát, úgy biztosan ránk fog omlani az egész pompás cucc. Amennyiben tehát nem kártyavárra vágyunk, úgy először mindenképpen rommá kell bombázzuk az egész szétkorhadt rendszerünket, és ki kell takarítsunk onnan mindent. Ezen fáradságos és kellemetlen munka nélkül nincs új, stabil épület, nincs új biztonságos otthon.

Hát lássunk hozzá!

Felteszem a kérdést, hogy mit tudunk a bennünket körülvevő világról, életről, halálról.

A válasz viszonylag kézenfekvő. Egyrészt azt, amit a tudomány jelenlegi állása szerint tudhatunk, másrészt azt, amit az általunk elfogadott vallási normák állítanak, illetve amit ezekből elhiszünk. Ugyanis amióta az ember létezik, mindig is e kettős tudáshalmaz biztosította az emberek számára a keretet az eligazodáshoz. Ez pedig úgy valósult meg, hogy a tudomány éppen aktuális álláspontja felkínált egy szabályrendszert (amit képest volt megmagyarázni), és amire már nem talált magyarázatot, azt a vallás területére sorolta (illetve sokszor a vallás ezt visszafelé előidézve keresett tudományos alapokat magának). Tehát mindig volt egy halmaz, amit már csak „hit útján" lehetet megérteni. E két rendszer – úgy látszik – mindig egymáshoz képest volt meghatározva, tartalmuk mindig változott, egymás hézagait töltötték ki, állandó kölcsönhatásban voltak (vannak).

Nézzük meg először, mi is a vallás. Helmuth von Glasenapp (1891–1963) valláskutató Az öt világvallás - Bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám c. könyvében (Ford. Pálvölgyi Endre - Budapest, Akkord, 2005) az alábbi definíciót adja: „Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben."

Egyrészt szerintem kétséges, hogy éppen öt világvallás lenne, és egyébként sem szeretem túlságosan a definíciókat. De ez a definíció arra talán jó, hogy ebből a kissé túlvariált fogalomból a „meggyőződés" kifejezést kiemelhessük. Azonban a meghatározás eme eleme – a megértés érdekében – mindenképpen további egyszerűsítésre szorul.

Ugyanis mélyen az agyunkban nem olyan elvont fogalmakat azonosítunk, mint például a „meggyőződés". Álláspontom szerint csupán két egyszerűen elkülöníthető ismerethalmaz funkcionál bennünk: az igaz és a hamis. Éppen úgy, mint a bináris (az 1 és a 0 számalapokon működő számítógépes) számrendszer esetében. A hamis ismerethalmazba tartozó elemeket elutasítjuk, az igazba tartozóak életünk részévé vállnak, és követni próbáljuk azokat. Az igaz halmazt további két részre bonthatjuk. Az egyik halmaz, amiről szellemünk szintjén tudjuk, hogy igaz. A másik pedig, amiről bár nem tudjuk érvekkel alátámasztani, de meg vagyunk róla győződve (azaz hiszünk benne), hogy igaz.

Tehát véleményem szerint a vallás nem más, mint elménk igaz elemeket tartalmazó halmazába tartozó, de a tudományunk jelenlegi álláspontját meghaladó, vagyis az azon kívül eső olyan elemek összessége, amelyek igazságtartalmáról meg vagyunk győződve.

Most pedig nézzük, hogy a vallás kategóriája hogyan alakult és hogyan viszonyult a történelemben a tudományhoz. Mi is az, amit igaznak hittünk és hiszünk ősidőktől kezdve egészen napjainkig, és mi az, amit elvileg tudunk?

Az ősemberek tudásáról kevés információval rendelkezünk, mivel írásos emlékek, így pontos gondolati nyomok nem maradtak fenn. Bár ma is élő ősközösségi és „egyszerűnek nevezett társadalmi formákból sok érdekes információt ismerhetünk meg. Tudjuk, hogy egy jólfésült ősember elméjét még nem terhelte meg a mai „tudás és információmennyiség. Mivel állandó és igen nagy erőfeszítést igényelhetett az életfunkciók fenntartása, ezért az ősember élete nagy részét a jelenben élte és éppen az előtte lévő, aktuális problémával foglalkozott. A mai embert beborító lényeges ügyek (pl. hüvelygomba vagy a fülzsír eltávolítása) valószínűleg annyira hiányoztak neki, mint lónak a hátúszás.

Az igaznak tartott tudományos „tézisek ezért alapvetően arra a megfigyelésekre korlátozódhattak, amelyek az életben maradásához szükségesek voltak. Az ősember minden bizonnyal megfigyelte az állatok viselkedését, a növények vegetációját. Megtanulta, hogy mitől kell tartania, milyen ételeket ne fogyasszon, milyen ciklikusság van a természetben. Ez volt az ősi tudomány. A nők életét kitöltötte az alfahím kiválasztása, az utódok világra hozatala, felnevelése és a közösségi háttér biztosítása, szervezése. A férfiak célirányosan beszerezték a szükséges élelmet (vadásztak, halásztak), és megvédték a közösségüket. Társadalmi viselkedésük alapvetően stabil volt, mert ezen feladatok ellátása a teljes napjukat kitöltötte. Belső viszonyaikat pedig meghatározta a természet működése. Így nagyon más, komplex gondolatmenet nem bombázhatta az agyukat. (A „fejlődési rendellenességek kapcsán azért talán néha puritánul bevillanhatott egy-két teljesen új gondolat is, például:

1. Ki találta fel a munkát?

2. A többiek miért nem verték agyon...?

A fizikailag erősebb és legtöbb élelmet beszerezni tudó férfi egyed dominanciája egyértelmű volt. Így a nők könnyen megállapíthatták, hogy kitől szeretnének utódot (azaz ki számukra az alfahím). Az öregebb egyedek tapasztalati tudása is a szerves egész részét képezte, tapasztalati tudásuk beépült a közösség életébe, és azt segítve működött (így ekkor még nem éltek izolálva a családjuktól, és nem lettek betolva temető szagú öregek otthonába).

Mivel azonban az előbb felvázolt átlátható és ismert világon kívül nagyon sok mindent baromira nem láttak át, ezért már ekkor is működött bennük egy furcsa vágy az égi vagy transzcendens dolgok megismerésére. Ezért az ember földi létével egyidőben megjelentek az első vallási elképzelések is. Az őskori leletek tanulsága szerint az ember a kezdetektől áldozatokat mutatott be, ártó és segítő mágiákat alkalmazott. Azaz már az őskori ember elkezdte kiépíteni a vallását, mert korán szembesült azzal, hogy sok mindenről halvány büdös fingja sincsen. Tehát bár „tudományosan" biztos talajon állt, szerette volna, hogy sikeres legyen a vadászata, hogy ne tapossa laposra a mamut, vagy a jégeső ne verje szarrá a termését stb. Ehhez kitalálta, hogy amennyiben sokszor lefesti a vörös bölényt, és tűz körül (egy, majd két lábon) ugrálva énekel, minden szuper lesz. Ha pedig néha nem jött be valami, akkor változtatott a rítuson, bővítette azt. Ezzel próbálta megteremteni a kapcsolatot a fizikai lét és a természetfeletti között. A rítusok így egyre bonyolultabbak lettek, és szükségessé vált valaki, aki azokat élethivatás szintjén ismerte. Így alakult ki a varázsló szakmája, aki a korai egyszemélyes egyház funkcióját töltötte be. A