Szirupka

Szirupka

Tóth-Horváth Gábor

Dávidnak

Első fejezet

Pár szó Szirupkáról, és általában a hírverőcskékről

Sokféle ember fordul meg az erdőben. Kirándulók, természetbúvárok, madármegfigyelők, gombaszedők, és túrázók is, de csak igen ritkán találkoznak az erdő varázslatos lakóival. Látnak őzeket, - persze csak akkor, ha az őzek megengedik - mókusokat, amint a fákon közlekedve intézik ügyes-bajos dolgaikat, néha még egy pár tapsifület is kikandikálni a bozótból, de szinte soha nem látnak tündéreket vagy manókat. Akik azt állítják, hogy láttak valami bűvös lényt, azok bizony nem tündért láttak, hanem Szirupkát.

Szirupka nem tündér, nem is manó, de még csak nem is varázserejű erdei lény. Szirupka egy erdei hírverőcske, és helyiérdekű pletykafészek, hozzávetőlegesen annyi varázserővel, mint amennyi egy krumplinak van.

Az erdőben nincs nyomda, tehát újság sincsen. Sőt, televízió és telefon sincs, mert az erdő lakói nem szeretik az ilyen modern dolgokat. Viszont van hírverőcske, aki mindezt helyettesíti. Esetünkben egy körülbelül tizenöt centiméter magas, talpig rózsaszín ruhácskában repkedő, kicsit kerge, kicsit sedre, meglehetősen feledékeny, és legyünk őszinték: erősen ügyetlenke jószág, akit Szirupkának hívnak.

Szirupka kiskorában tündér szeretett volna lenni. Be is iratkozott a tündérsuliba, de nem tudott levizsgázni tündérségből. Na nem azért, mert butuska volt, és nem is azért, mert nem járt rendesen iskolába, hanem azért, mert teljesen, és elképesztően ügyetlen volt.

Igyekezett ő, de minél jobban igyekezett, annál jobban izgult, és minél jobban izgult, annál ügyetlenebb lett. Megjegyzem, azt hiszem az emberekkel is így van ez néha. A gyógyfőzet- és tinktúra vizsgán, annyira izgult, hogy minden üvegcsét és edénykét egy hirtelen mozdulattal összetört. A tanára, Süntündér, miután nagyon szomorúan eltakarította a cserepeket, nagyon szomorúan, de megbuktatta. A gyógyítás- és ráolvasás vizsgán egy törött mancsot kellett volna bekötnie, de ki tudja miért, nem csak a mancsot kötözte be szépen, hanem nagy igyekezetében az egész Nyufit, aki ettől úgy festett, mint egy fáraó múmiája. A gyógyító tündér csak ámult, hogy milyen szép és egyenletes a kötés, de ennek ellenére megbuktatta, miután Nyufiról lefejtette a több kilométernyi felesleges gézt.

A többi tantárgyból nem bukott meg, sőt, növényfelismerés- és gyűjtésből osztályelső lett, d

ennek ellenére az iskola főtündére, Galamb Gombi nem avatta tündérré. Az igen öreg és rendkívül jóindulatú nyugdíjas tündér úgy gondolta, hogy Szirupka még nem alkalmas egy ilyen felelősségteljes feladatra. Szirupka emiatt napokig duzzogott, és nem állt szóba senkivel.

Ekkor látogatta meg őt Cinyóka, a legjobb barátja, aki erdei hírharangként dolgozott már nagyon régóta. Megvígasztalgatta a letört Szirupkát, és felajánlotta neki, hogy felkészíti a hírverőcske vizsgára. A pityergéstől bedagadt szemű, gyűrött kis tündérjelölt azonnal igent mondott.

Hosszú hetekig készültek a hírverőcske vizsgára. Szirupka az erdő legtitkosabb zugát is meg tudta mutatni a térképen. Minden erdei lény címét betéve tudta. Feljegyezte kik azok, akiket csak éjszaka lehet értesíteni,és kik azok, akiket bármikor. Időjárást is tanult, mert a hírverőcskék legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy tudják, mikor várható szél, nagyobb eső, vihar vagy havazás.

Amikor Cinyóka elérkezettnek látta az időt, elvitte Szirupkát a Hírverőcskék Szövetségébe vizsgázni, ahol minden feladatot a lehető legkiválóbban oldott meg. Pontos időjárás előrejelzést adott, és a térképen még azt a titkos zugot is meg tudta jelölni, ahol a tündérek a szokásos összejöveteleiket szokták tartani. A vizsgáztatók teljesen el voltak bűvölve Szirupka mindenre kiterjedő tudásától, és ott helyben, azonnal hírverőcskévé avatták. Kapott hivatalos oklevelet, egy picike jelvényt, és egy igazolványt, ami nem tetszett neki annyira, mert annyira bambán nézett a benne lévő képen, mint egy fejbevágott bagoly.

Cinyóka gratulált a frissen felavatott hírverőcskének, és hazarepültek, hogy átadja a szolgálati lakást, ahol eddig ő lakott.

A erdő közepén, nem a kellős közepén, de hozzávetőlegesen a közepén állt egy nagy odvas fa. Abban volt a hírverőcske szolgálati odúja, ami esetünkben nem egy kicsike, penészszagú luk, hanem egy négyszintes összkomfortos odú, fantasztikus kilátással, és rengeteg szobácskával.

Cinyóka körbevezette a pompásan berendezett lakban Szirupkát. Alul volt a konyha, és a fürdőszoba, mindkettő rózsaszín csempével borítva. A konyhából nyílt egy rózsaszín ajtó a kamrába. Mellette kecsesen faragott, rózsaszín szőnyeggel borított csigalépcső vezetett fel az első emeletre, ahol a dolgozószoba volt, amiből egy szépen berendezett társalgó nyílt. Itt is a rózsaszín volt a meghatározó, itt-ott pár pöttynyi pirossal. Egy emelettel feljebb voltak a hálószobák, mindegyik külön kis erkéllyel. Mindegyikben rózsaszín ágytakaróval leterített ágy állt, és rózsaszín ernyős lámpácska a rózsaszín terítőjű asztalkán, amit rózsafából faragtak. A legnagyobb, és legrózsaszínűbb hálószobából vezetett tovább a lépcső a legfelső emeletre, ami egy lenyűgöző, tágas