Az Ördög lánya 3. könyv: Meghalsz a szerelemért

AZ ÖRDÖG LÁNYA 3.KÖNYV

Meghalsz a szerelemért

Egri Zsanna

2017

Kiadó: Szív-titkok-könyv

ISBN: 978-615-5752-02-5

Minden jog fenntartva!

Meghalsz a szerelemért

A monda szerint a Főnixmadár Indiában él. Amikor ötszáz éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel.

Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt a fészkében és elégeti magát.

Másnapra egy kicsinyke madár születik, amely harmadik napon új Főnix lesz, majd visszatér eredete helyére, Indiába.

Van amikor az ember elemészti magát egy szenvedélyért, hogy utána újjászülessen egy másik szerelemben.

A jóslat

–Meghalsz a szerelemért!

Tisztán hallotta a szavakat, csupán nem értette. Már az is természetellenes volt, ahogy ott ült az inkább könyvelőnek, mint jósnőnek látszó nővel szemben. Meredten nézte Izabella nyakán az ernyedt bőrlebenyt. Arra gondolt, ha az ujjával megérintené, úgy lebegne, mint egy ráncosra gyűrődött vitorlavászon.

Régről ismerte már az asszonyt, még egészen kisgyerek volt, amikor az anyjával barátnők lettek. Fura, hogy a mamájával ellentétben, ő egyáltalán nem hitt az ilyen marhaságban, és most mégis ő ül ott a jósnővel szemben.

Mit keresek én itt? Egyáltalán, hogy mehettem bele ebbe a hülyeségbe? Férfi létemre jósnőhöz menni? – morgott magában Pista, miközben a szemben lévő tükörben saját magával nézett szembe. Egy harmincöt éves fiatalember pillantott vissza, aki rendesen kiemelkedett a székből jókora termete miatt. Talán ennek köszönhetően határozottan tetszett a nőknek. Nem tartotta magát jóképűnek, de mégis vonzotta a nőket, akár legyeket a trágyadomb. Ám Pista ezt sosem használta ki. Nem volt ideje a csajozásra, csupán futó kapcsolatokra. Évekig egy cél lebegett a szeme előtt, megszerezni a Kis piszkost. Na, jó, ő nem emberi lény, sőt egyáltalán nem nő, csupán egy lepukkant kis kocsma volt.

Nézte a tükörben az izmos vállát, amelyet nem a konditermeknek köszönhetett, hanem a napi tizenhat óra segédmunkának. Öt hosszú évig nyomatta egy kőműves mellett, míg összejött a pénz, és élete első nagy szerelme a Kis piszkos végre az övé lehetett.

Akkor azt hitte elérte a célját, de még nem tudhatta, további öt év kell, hogy kipofozza, és végre igazi bár legyen belőle. Kemény harcot kellett vívnia a város lezüllött rétegével, hogy az egykori Kis piszkosból kitegye a szűrüket. Ekkor lett Erdős Istvánból visszavonhatatlanul Erős Pista. Eleinte remekül szórakozott a közönség, amikor gallérjánál fogva rakott ki egy-egy kellemetlenkedő alakot. Mindezt tette mindaddig, míg az elit vendégek átvették a helyüket, az akkora már Éjféli fénynek keresztelt bárban.  Majd elkezdődött az életének egy új szakasza. Pontosan meg is tudja határozni, hogy melyik nap az. Mégpedig amikor Szabó-Szalóky Jázmin átlépte a bár küszöbét. Úgy érezte, az igazi éjféli fény akkor érkezett meg és azonnal bearanyozta a szürke falakat, elnyomta a színes fényeket. Egészen addig maradt tátva a szája, míg az egyik pincér hátba nem vágta. A gondolattól most is széles mosolyra húzódott a szája.

–Meg kell halnod, hogy szerethess! – pillantott rá tágra nyílt szemekkel Izabella, mint aki nem érti a férfi arckifejezését. Bár maga sem értette, hogyan adhatott ki ilyet a kártya.

A legtöbben hasonló jóslat hallatára kétségbeesnek, vagy mérgesen rávágják az ajtót, ám Pista úgy vigyorgott, mint egy idióta.

Izabella hosszú ideje a kisváros jósnője, de ilyennel még nem találkozott. A kártya is ritkán hozott fel effajta jóslatot, de ha mégis, ő mindig finomított a dolgon. Pistának is csak azért mondta ki ilyen nyíltan, mert egészen kicsi korától ismeri. Bár a kimondott szavakat azonnal megbánta.

A vele szemben ülő férfi fejében mégis egészen más dolgok jártak. Meredten nézte Izabellát.

Vajon ez az igazi neve, vagy csak úgy felvette?

Egészen lassan fogta fel a szavak értelmét. Nem volt lassú felfogása, csak olyan valószínűtlenül hangzott ez az egész kijelentés.

Mi ez a baromság? Meghalni? Pont az esküvőm előtt? Eszem ágában sincs pont most feldobni a talpam!

–Pista, hallod, amit mondok?

–Hallom, csak nem értem. Ennek így semmi értelme! Jázminnal már egy éve élünk együtt és minden rendben van, semmi szükségem az öngyilkosságra. Tudhatnád, hogy nem vagyok annyira gyenge jellem.

–Nem is azt mondtam, hogy meg kell ölnöd magad. A kártya nem hazudik. Még sosem vetettem ilyet. A halál árnyékában ott van a szerelem – mutatott a kaszás mellett rikító szív kártyára. – A te halálod az, amit látok. Ez nem jót jelent!

–Á! Nem kellett volna ide jönnöm! – emelkedett fel a székből a vállas fiatalember, hatalmas toronyként árnyékolva be az apró termetű asszonyt, aki riadt szemekkel pillantott fel a jól megtermett férfira. Nem félt tőle, inkább aggódott érte. Ő nagyon is komolyan vette a jóslatot.

–Bajba kerülsz, fiam! – nyelt egy nagyot Izabella.

– Mondtam, hogy baromság az egész! – legyintett a levegőbe Pista.

Piszok dühös volt, amiért az anyjára hallgatott. Sosem hitt az efféle dolgokban, annyira távol állt tőle a misztikum. Most is úgy gondolta, hogy pusztán a véletlen dobta ki azokat a lapokat. Megpróbált nem foglalkozni a jósnő riadt tekintetével, aki rettegve szorította meg a karját.

–Nagyon vigyázz magadra! Veszélyben vagy!

–Ugyan már! – legyintett a férfi, majd reflexszerűen lehajtotta a fejét.

Mindig mérges lett, amikor ahhoz az ajtóhoz közeledett. Nem is értette, hogyan lehet olyan alacsony ajtókat gyártani, amibe rendszeresen beveri a fejét. Ő százkilencven magas, akkor az ajtó mekkora lehet? A mérgelődés sem tudta elterelni a gondolatait az előzőleg hallottakról.

Semmi okom aggodalomra, tökéletes a kapcsolatom – nyugtatta magát.

Mindent szeret a menyasszonyában, szuper a teste, okos, kedves, humoros, és Jázmin csakis őt szereti. Mi kell ennél több? Nem tud semmi rosszat mondani rá. Jó, egyedül talán csak az zavarja, hogy rengeteg arab barátja van. Mondjuk ez is érthető, hiszen Ománban él az anyja, Jázmin pedig jó ideig tolmácsolt ott, de azért mégis…

Na, de az azért elég mókás, hogy Jázmin bátyja egy arab sejk! Eleinte azt hitte, hogy csak viccelnek vele. Azon meg egyenesen röhögött, hogy két felesége van. Azt meg kell adni, nagyon klassz volt, amikor meglátogatták a leendő anyósát. Kicsit leesett az álla, hogy mennyire jómódban élnek. Nem tartja magát csórónak, de a belét kidolgozta már, hogy ennyi mindene legyen. Ők meg csak csettintenek, és minden luxus a rendelkezésükre áll. Amit mégis nagyon élvezett, az a sivatagi túra volt, amikor Alit meglátogatták a táborában. A leendő anyósa, Szilvia megengedte, hogy ő vezessen. Hát az valami eszméletlen volt! Mindig is imádott vezetni, de az a dzsip, az az út… Valami fenomenális élmény volt!

Eleinte nagyon zavarta az, hogy ő mennyivel csóróbb, mint Jázmin, de ami a legjobban idegesítette, hogy egy szót sem értett az ottaniak beszédéből. Egyedül Szilviával tudott jókat beszélgetni, mert ő mégis csak magyar, és meg kell adni, nagyon jó fej a leendő anyósa. És micsoda nő! Egy szava sem lehet, ha Jázmin is ilyen lesz.

A többiek, úgy ahogy törték a magyar nyelvet, így nem is igazán volt kedve velük beszélni, legfeljebb angolul, de, az meg nem a legjobban megy neki.

Omán volt az, ahol először jött rá, hogy mennyire féltékeny típus. Majd beledöglött, amikor jöttek azok a huszonéves arab fickók, és Jázmin vígan kacarászott velük, miközben ő meg, mint egy sült hal, csak tátotta a száját. Zavarban érezte magát, hiszen elég jó nagy korkülönbség van Jázmin és közte. Azt hitte nem zavaró az a tizenkét év, de mégis ott lapult a gondolataiban. Habár percek alatt elfelejtette, amikor Jázmin hozzábújt. Elbódult az illatától, az ellenállhatatlan pillantásától, a bőre selymes tapintásától. Még a gondolattól is jóleső borzongás futott át az egész testén, amikor eszébe jutott, hogy az a gyönyörű lány egyedül vele szexszel. Csak arra tudott gondolni, ahogy hazaér, azonnal ölbe kapja, és ott az előszoba kis szekrényén… Majdnem hangosan felnyögött a gondolat hatására. Mégis valami megzavarta a képzeletét. A nemrég elhangzott jóslat. Nem hagyta nyugodni, beszivárgott már az édes érzései közzé is.

A parkolóban egyedül az ő autója várakozott. Az öreg Mercedes fényesre volt glancolva, ám ahogy beült kényelmetlen érzés kerítette hatalmába. Elég sok kilométert tettek meg a rozoga járgánnyal, ami az utóbbi időben egyre nyűgösebb lett. Az ősrégi tragacs most is csak hosszabb biztatásra indult be, ami csak fokozta a rossz érzéseit.

Ösztönei nem csalták meg, alig néhány száz méterre volt az otthonától, amikor az autó nyöszörögve felmondta a szolgálatot, és csupán arra tellett az erejéből, hogy a lakótelep külső parkolójába bevánszorogjon. Dühösen csapta be az ajtaját. – Ez is akkor adja meg magát, amikor a másik autónk a szervizben van! A rohadt életbe! – Mérgében jókorát rúgott a kivénhedt tragacsba, amire még a szomszédos játszótéren italozó fickók is felfigyeltek, és ahogy Pista elindult, ők is a nyomába eredtek. Nem ijedt meg a mögötte lépkedő férfiaktól, azzal azért tisztában volt, hogy simán el tudna bánni két ilyen nyiszlett alakkal, de a fejében még ott zsongtak Izabella szava. Meg kell halnod!

Egyre feszültebb lett, hátra – hátra pislogott, hogy a nyomában vannak-e még. – Komolyan paranoiás lettem? – kérdezte magától. Csakhogy az a hülye jóslat nem ment ki az agyából. Meg kell halnod! – ismétlődtek fülében Izabella szavai.

Szabályosan felsóhajtott, amikor elérte a sorház kapuját, de legfőképpen amikor már belül került.