Hamlet

Shakespeare

Hamlet

Nádasdy Ádám

fordítása

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ

William Shakespeare: Hamlet

The Tragedy of Hamlet, Prince of Denmark, 1600

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

magveto.kiado@lira.hu

Felelős kiadó Dávid Anna

Fordította és a jegyzeteket írta

NÁDASDY ÁDÁM

A fordító a Műfordítók Egyesületének tagja

Hungarian translation © Nádasdy Ádám, 2012, 2017

Felelős szerkesztő Turi Tímea

Borító Vajda Péter

Művészeti vezető Pintér József

Műszaki vezető Takács Klára

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2017

www.ekonyv.hu

Elektronikus könyv Ambrose Montanus

ISBN 978 963 14 3625 9

Szereplők

Claudius, Dánia királya

Gertrud királyné, Claudius felesége, Hamlet anyja

Hamlet, Dánia hercege, az előző király fia, Claudius unokaöccse

Hamlet apjának Szelleme

Polonius,¹ állami főtanácsos

Laertes, a fia

Ophelia, a lánya

Reynaldo, Polonius alkalmazottja

Osric

Nemesúr

Hajós

Pap

Sírásó

A Sírásó Cimborája³

Fortinbras,⁴ Norvégia hercege, az előző norvég király fia

Százados Fortinbras seregében

Angol Követ

Első Színész, a betétdarabban Király

Második Színész, a betétdarabban Királyné

Harmadik Színész, a betétdarabban Lucianus

Urak, hölgyek, katonák, hajósok, hírnökök, küldöncök, kíséret.

* * *

Történik Helsingőrben, a dán királyi udvarban és környékén, a középkorban.

Nevek kiejtése

Aeneas [éneász]

Claudius [klaudiusz]

Cornelius [kornéliusz]

Fortinbras [fortinbrasz]

Francisco [franciszkó]

Guildenstern [gildenstern]

Hamlet [hamlet]

Horatio [horáció]

Hymen [hímen]

Julius Caesar [júliusz cézár]

Laertes [láertész]

Lamord [lamord]

Lucianus [luciánusz]

Ophelia [ofélia]

Osric [ozrik]

Phoebus [főbusz]

Priamus [priámusz]

Reynaldo [rejnaldó]

Roscius [roszciusz]

Rosencrantz [rózenkranc]

I. felvonás, 1. jelenet

Hely: a helsingőri vár bástyája.

Idő: éjjel.

Jön Francisco és őrt áll. – Jön Bernardo.

Bernardo

Ki az?

Francisco

Előbb te mondd meg!⁵ Állj! Halljam: ki vagy?

Bernardo

Éljen a király!

Francisco

Bernardo?

Bernardo

Ő. 5

Francisco

Pontos vagy, itt a váltás ideje.

Bernardo

Most ütött éjfelet. Menj, Francisco, aludj.

Francisco

Köszönöm, rám fér. Iszonyú hideg van,

és nekem szúr a szívem.⁶

Bernardo

Nyugodtan telt az őrség? 10

Francisco

Egér se mozdult.

Bernardo

Jó éjszakát.

Ha látod Horatiót és Marcellust,

a társaimat, szólj, hogy jöjjenek.

Francisco

Azt hiszem, hallom őket. 15

Francisco indul kifelé. – Jön Horatio és Marcellus.

Állj, ki vagy?

Horatio

Jó hazafiak.

Marcellus

Dán alattvalók.

Francisco

Kívánok, jó estét.

Marcellus

Neked is, közlegény. Ki váltott föl?

Francisco

Bernardo van helyettem. Jójszakát. (El)

Marcellus

Hahó, Bernardo! 20

Bernardo

Ki van ott? Horatio?

Horatio

Egy darabja. (Kezét nyújtja)

Bernardo

Na, üdv, Horatio, üdv, jó Marcellus.

Horatio

Mondd, ma is megjelent az a… dolog?

Bernardo

Nem láttam semmit. 25

Marcellus

Horatio szerint csak képzelődünk:

nem hajlandó igaznak elfogadni,

hogy szörnyű látványt láttunk, kétszer is.

Én ezért kértem, hogy tartson velünk,

őrizzük együtt az éj perceit, 30

hogy ha megint jönne a látomás,

elhiggye végre, és szólítsa meg.⁷

Horatio

A fenét, úgyse jön.

Bernardo

Na, ülj csak le,

hadd ostromoljuk füled sáncait,

hátha leomlanak, és elhiszed, 35

hogy kétszer láttuk már.

Horatio

Jó, leülünk,

és meghallgatjuk Bernardo meséjét.

Bernardo

Múlt éjszaka,

mikor ott fönt az a nyugati csillag

odáig ért a fényes égi úton, 40

ahol most izzik, Marcellus meg én,

épp egy órát ütött –

Jön a Szellem.

Marcellus

Várj, maradj csöndben! Nézd, itt jön megint.

Bernardo

Pont olyan, mint a most meghalt király.

Marcellus

Te művelt vagy, beszélj, Horatio! 45

Bernardo

Mint a király! Ugye, Horatio?

Horatio

Igen. Belém nyilall a félelem.

Bernardo

Egy szóra vár.

Marcellus

Kérdezd, Horatio!

Horatio

(A Szellemhez) Mi vagy te, aki bitorlod az éjjelt,

és bitorlod a hősi alakot, 50

melyben az eltemetett dán király⁸

járt valaha? Az égre mondom: szólj!

Marcellus

Megbántódott.

Bernardo

Látjátok? Elvonul.

Horatio

Maradj, beszélj; követelem: beszélj!

Szellem el.

Marcellus

Elment, nem válaszol. 55

Bernardo

Horatio, sápadt vagy és remegsz.

Ugye hogy több, mint puszta képzelet?

Mit gondolsz róla?

Horatio

Isten látja a lelkem, el se hinném,

ha nem volna rá hiteles tanú 60

a két szemem.

Marcellus

A királyra hasonlít.

Horatio

Mint te saját magadra.

Ilyen páncélt viselt, mikor kiállt⁹

a nagyravágyó norvég¹⁰ ellenében;

ilyen zord arccal verte szét a jégen 65

a szánon futó lengyel hadakat. –

Nagyon fura.

Marcellus

Így jött már kétszer, halál pontosan,

és elvonult az őrhelyünk előtt.

Horatio

Hogy konkrétan mi ez, azt nem tudom, 70

de tágabb összefüggésben, szerintem,

valami új, országos bajt jelez.

Marcellus

Na, üljünk le; mondja meg valaki,

mért kell nekünk szigorú őrködéssel

a lakosságot éjjel is figyelni? 75

Mért öntenek rézágyúkat naponta

és hozzák be a hadianyagot?¹¹

A hajóácsokat mért kényszerítik

gyötrelmes munkára vasárnap is?

Mi készül itt, hogy izzadó rohamban 80

az éj s a nap vállvetve robotol?

Tudja ezt valaki?

Horatio

Megmondom én.

A szóbeszéd szerint¹² a volt királyt

(kinek alakja megjelent nekünk),

mint tudjátok, a norvég Fortinbras 85

mértéktelen győzelmi vágytól űzve

párbajra hívta; és az öreg Hamlet

(akit hősként tisztelt a fél világ)

megölte Fortinbrast. Úgy szólt az alku

– pecséttel és lovagi esküvel –, 90

hogy a vesztes az életével együtt

országa egy részét¹³ is elveszíti.

A mi királyunk is, arányosan,

egy országrészt tett föl; a jog szerint

ezt Fortinbras vehette volna el, 95

ha győzött volna – így viszont az ő

birtoka került át ilyen jogon

az öreg Hamlethez. Na, erre most

a forrófejű ifjabb Fortinbras

összekapart ott fönt, Norvégiában 100

egy csapatot elszánt kalandorokból:¹⁴

ők lesznek számára a nyersanyag,

melyből tervét kifőzi; mégpedig

(ahogy kormányzatunknak már világos),

hogy visszavegye tőlünk nyers erővel 105

és kényszerrel az összes tartományt,

mit apja elveszített. Énszerintem

ez az oka, hogy annyit dolgozunk,

hogy folyton őrködünk; ez indokolja

országszerte a dühödt készülődést. 110

Bernardo

Alighanem ez lesz a magyarázat.

Nem is csoda, hogy ez a rémalak

olyan fegyvert visel, mint a király,

aki körül e háborúk forognak.

Horatio

Lelki szemünkbe hintett porszem ez.¹⁵ 115

Amikor Róma győztesen virágzott,

Julius Caesar¹⁶ bukása előtt,

a sírok megnyíltak, és lepedős lakóik

vinnyogva járták Róma tereit;

tűzcsóvás csillagok, véres esők, 120

foltok a Napban; és a nedves csillag,

mely igazgatja Neptun birodalmát,¹⁷

úgy elfogyott,¹⁸ mint világvégekor.

S most éppen ilyen baljós jeleket

(melyek a végzet beharangozói, 125

a közelgő gyász előhangjai) –

ilyet mutat most az ég és a föld

vidékünknek és honfitársainknak.

Jön a Szellem.

Csend! Nézzétek csak, itt jön már megint.

Elé állok, ha meg is öl.¹⁹ 130

(A Szellem széttárja a karját)

Megállj!

Ha van hangod, ha képes vagy beszélni,

szólj hozzám!

Ha van még bármilyen tisztes teendő,

mellyel megadhatom nyugalmadat,

szólj hozzám! 135

Ha ismered hazád vészes jövőjét,

mely – ha megtudjuk – elkerülhető,

hát szólj!

Vagy ha a föld mélyébe összehordtál

életed során rablott kincseket, 140

és azért jársz kísértet-módra itt,

szólj róla, ne menj el!

Megszólal a kakas

Tartsd föl, Marcellus!

Marcellus

Hogyan? A lándzsámmal szúrjak bele?

Horatio

Igen, ha nem áll meg.

Bernardo

Itt van. 145

Horatio

Itt van.

Szellem el.

Marcellus

Elment.

Megbántjuk ezt a felséges… izét,

ha itt erőszakoskodunk vele.

Ő sérthetetlen, mint a levegő, 150

a döfködésünk üres handabanda.

Bernardo

Már majdnem beszélt, mikor a kakas szólt.

Horatio

Akkor eliszkolt, mint a bűnös lélek,

ha szólítja a törvény. Azt beszélik,

hogy a kakas, a hajnal trombitája, 155

fennkölt és tiszta hangú szólamával

ébreszti a napistent, és szavára

a vízben, tűzben, földben, levegőben

bolyongó szellemek sietve térnek

szálláshelyükre.²⁰ És hogy ez igaz, 160

az iménti jelenség bizonyítja.

Marcellus

Eltűnt, mert kukorékolt a kakas.

Mondják, hogy amikor közeledik

az Üdvözítő születése napja,

a kakas egész éjjel énekel. 165

Olyankor – azt mondják – nem jár kísértet,

tiszták az éjszakák: se ártó csillag,

se boszorkány, se tündér²¹ nincs hatással,

oly szent és magasztos az az idő.

Horatio

Hallottam én is; részben hiszem is. 170

De nézd, a hajnal vörös köpenyében

ott jár kelet felől a dombokon.

Elég az őrködésből; azt javaslom,

meséljük el az itt látottakat

az ifjú Hamletnek – lefogadom, 175

hogy őhozzá majd szól a néma szellem.

Helyeslitek, hogy közöljük vele,

szív és szolgálat parancsa szerint?

Marcellus

Én egyetértek, és azt is tudom,

hogy hol találjuk meg ma délelőtt. 180

Mind el.

I. felvonás, 2. jelenet

Hely: a palota nagyterme.

Idő: másnap délelőtt.

Jön a Király, a Királyné, Voltemand, Cornelius, Polonius, Laertes, Hamlet (fekete ruhában), tanácsosok, mások.

Király

Bár friss még az emléke drága bátyánk,²²

Hamlet halálának, s úgy illenék,

hogy szívünk gyászt viseljen, s földjeink

nagy, közös homlokát bánat redőzze –

a józan ész az érzelmet legyűri: 5

míg őrá bölcs bánattal gondolunk,

már megemlékezünk magunkról is.

Ezért döntöttük el, hogy nőül vesszük

volt sógornőnket, immár hitvesünket,

e háborús királyság özvegyét;

s a boldogságot mintegy visszafojtva, 10

hol csillogó, hol könnyben úszó szemmel,

nevetve gyászban, sírva esküvőn,

egyensúlyozva kéj és kín között

elvettük őt. Ehhez nem nélkülöztük

az önök bölcs és bőkezűen osztott 15

tanácsait. Köszönet mindenért.²³

Menjünk tovább. Az ifjú Fortinbras

(talán mert rosszul méri föl erőnket,

vagy drága bátyánk halála nyomán

azt gondolja: az ország összeomlik) 20

saját fölényéről ábrándozik,

örökké zaklat minket és üzenget,

hogy adjuk föl a tartományokat,

amik az apjáról – a jog szerint –

győztes bátyánkra szálltak. Róla ennyit. 25

Mármost azért kérettem önöket,

mert írni fogunk a norvég királynak,

ki nagybátyja az ifjú Fortinbrasnak,²⁴

rokkant öreg, és nyilván mit se hall

unokaöccse tervéről; megírjuk, 30

hogy tiltsa meg az új adók szedését,

a toborzást, végtére is az ő

alattvalói. Elküldjük tehát

önt, Voltemand, és önt, Cornelius,

az öreg norvéghoz üdvözletünkkel; 35

csak annyi felhatalmazást adunk,

hogy megbeszéljék mindazt a királlyal,

amennyit ez az írás felölel.

Röpítse útjukon a kötelesség.

Cornelius és Voltemand

Szolgálata a legszebb kötelesség. 40

Király

Kétségkívül. Szerencsés jó utat.

Voltemand és Cornelius el.

Nos, Laertes, mi újság teveled?

Egy kérésed volt, Laertes, ugye?

Ha bárki okkal fordul Dániához,²⁵

mi meghalljuk. Mit kérsz, kedves Laertes? 45

Még ki se mondtad, én már megadom.

A fej sincs jobban összhangban a szívvel,

a kéz se szolgál fürgébben a szájnak,

mint ahogy trónom atyádnak segít.

Laertes,