Négy fal között. Naplótöredékek 1944-1945

Heltai Jenő

Négy fal között

Naplójegyzetek 1944–1945

TÉNYEK ÉS TANÚK

Sajtó alá rendezte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta

Tamás Zsuzsanna

Lektorálta

Huhák Heléna

A kiadó köszönetet mond Bálint Andrásnak, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv

© Heltai Jenő örökösei, 2017

A borítón szereplő Heltai-portré

a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona

Az e-könyv formátum megjelenését

a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

magveto.kiado@lira.hu

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Schmal Alexandra

Korrektor Balogh Emerencia

A könyvet tervezte Pintér József

Műszaki vezető Takács Klári

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2017

www.ekonyv.hu

Az e-könyvet Ambrose Montanus tervezte

ISBN 978 963 14 3098 1

Tartalom

A kiadásról

Magánügy

Naplóm

[1944]

1945

Függelék

Jegyzetek

Személynévmutató

Helységnév-azonosító

A kiadásról

Heltai Jenő a német megszállás napján, 1944. március 19-én kezdte írni naplóját, és jó egy évig, 1945. április 12-ig vezette feljegyzéseit, kevés kivételtől eltekintve megtörténtükkel egy időben örökítve meg az eseményeket.

A „jó vagy rossz papirosra, tintával vagy ceruzával" írott eredeti kézirat nem maradt ránk (vagy lappang), a jelen kiadás az utóbb, de még Heltai életében készült gépiraton alapul. Az író nem a nyilvánosságnak szánta naplójegyzeteit, de egy néhány évvel később készült bevezető (kötetünkben lásd Magánügy címmel) tanúsága szerint 1949–1950 táján felmerült a napló részleges publikálásának lehetősége vagy szándéka, a kiadás azonban nem valósult meg. A bevezetőt tartalmazó gépirat alcímében a „Naplótöredékek szó szerepel, a bevezető pedig céloz arra, hogy a jegyzetekből sok elkallódott, s hogy a szövegből „utólagos kritikával amúgy is sok mindent ki kellett hagynom. Úgy gondoltuk, hogy több mint hetven év elteltével a húzásokat figyelmen kívül hagyva a teljes szöveget kell közölnünk (melyből egyébként, az író állításával ellentétben, alig néhány oldalnyi veszhetett el), s a Heltai által adott Négy fal között címet megtartva, az alcímet Naplójegyzetekre változtattuk. A napló gépiratában nem láthatók Heltai kezétől származó javítások, fennmaradt azonban egy másik írógépen készült, pár oldalnyi, az első napokról beszámoló, erősen szerkesztett szöveget közlő gépirat Heltai Jenő saját kezű, tintával írt javításaival – ezt függelékben közöljük.

A szöveg helyesírását modernizáltuk, az idegen szavakat (pl. wagon, ghetto), ha ez a kiejtést nem érinti, magyaros alakra írtuk át. Az egyértelmű írás-, illetve géphibákat jelölés nélkül javítottuk. Ugyanígy kiigazítottuk a datálásban vagy a napok számozásánál olykor előforduló egynapnyi elírást, nem helyesbítettük azonban, ha Heltai az eltévesztett számozást következetesen folytatta tovább. A személy- és helynevek ingadozó írásmódját helyes formájukban egységesítettük. Az idegen helységneveknek Heltai általában a német megfelelőjüket használja, ezeket a szövegben meghagytuk, és a Helységnév-azonosítóban adtuk meg mai elnevezésüket és hovatartozásukat. Itt gyűjtöttünk össze minden olyan helységnevet, amely ma más néven vagy más írásmóddal található meg a térképeken. A jegyzetekben az utcanevek előtt a mai közigazgatási beosztás szerinti kerületet tüntettük fel. A rövidítéseket, még ha azok eltérnek is a bevett alaktól (pl. Bpest, köbcm), megtartottuk; a kezdőbetűvel jelölt személyneveket, újságcímeket stb., ha tudtuk, szögletes zárójelben feloldottuk. Az újságok, folyóiratok címét, a műcímeket kurziváltuk. Kurzív betűkkel közöljük a Heltai által eredetileg aláhúzott szövegrészeket is: az 1944. március 28-i naplóbejegyzéssel bezárólag így jelölte a már beigazolódott híreket. A szövegben előforduló személyek azonosítására a – számos tévedési lehetőséget magában rejtő – névmutató szolgál. A csak keresztnéven említett személyek a névmutató utalásai segítségével azonosíthatók; ilyen tartalmú lábjegyzetet csak akkor írtunk, ha Heltai több azonosítható személyt is említ ugyanazon a keresztnéven. A nevekhez fűzött magyarázatok az alapadatokon túl a szóban forgó időszakban kifejtett működésre szorítkoznak, olykor a naplóban említetteket cáfolják vagy erősítik meg.

Hálával tartozom Heltai Jenő jogutódainak, akik pótolhatatlan segítséget nyújtottak a családtagok, rokonok, a legközelebbi barátok azonosításában. Itt szeretnék köszönetet mondani Huhák Helénának a jegyzetek és a névmagyarázatok lektorálásáért és kiegészítéséért, Schmal Alexandrának értékes észrevételeiért, valamint Pretz Györgynek a jegyzetek megírásában és a helynevek azonosításában nyújtott segítségéért.

Tamás Zsuzsanna

Magánügy

Nyolcvanéves korára a kissé elnyűtt, átlagos magyar író régen megírta már összes műveit, sőt hátrahagyandó műveinek java részét is. Mégis azt hiszem, hogy amíg az író a tollat bírja, inkább kíváncsiságból vagy félreértett kötelességtudásból, semmint halhatatlanságának a gyarapításáért, öregesen eljátszadozik még vele, hátha ráhibáz valamire, aminek még mindig tisztességes alkotásíze van. Így született meg ez a munkám, amely tulajdonképpen nem is új alkotás, hanem fájdalmas átélésekre, gyötrő gondokra, félelmekre, változatos megaláztatásokra és üres reménykedésekre emlékező felületes följegyzések gyűjteménye csak. Ezek a kusza följegyzések összefüggés, szándék és kritika nélkül napról napra íródtak lakásokban, folyosókon és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben, jó vagy rossz papirosra, tintával vagy ceruzával, ahogy adódott. Sohasem gondoltam arra, hogy ezeket a följegyzéseket valaha is a nyájas olvasó kezébe adom, bizonytalan adataimat, ellenőrizhetetlen híreimet nem a nyilvánosság számára örökítettem meg, a lassan múló, nehéz órákban csakis a magam semmittevését és tanácstalanságát enyhítgettem velük.

*

Aki kezébe veszi ezt az egy kis túlzással könyvnek bélyegzett noteszt, hiteles történeti adatokat aligha talál benne, itt-ott véletlenül akad csak valamire, ami öt év távolságából is valóság és ellenőrizhetően igaz. Azt jegyeztem föl csak, amin keresztülmentem, azt, amit hallottam. Négy fal között éltem, ha nem is állandóan ugyanazon négy fal között, elzártan, többféle elzártságban. Nem jártam utána a dolgoknak, nem is járhattam. Összeköttetéseim nem voltak, államférfiakkal és politikusokkal nem találkoztam. Információimat szomszédaimtól kaptam, jó ismerőseimtől és jó ismeretlenektől, a kávéházban, a trafikban, a borbélynál, már ameddig lehetséges volt ezekre a helyekre járnom. Ezek a kedves emberek is azt tudták csak, amit mástól hallottak. Híreim ilyenformán jóformán kivétel nélkül álhírek és rémhírek voltak: ostobaságok, hazugságok, fantasztikumok, egymásnak örökösen ellentmondó ijesztgetések és nevetséges megnyugtatások a csüggedés és a reménykedés hullámzó zűrzavarában. Ezek a hírek akkor végighömpölyögtek Budapest utcáin, befészkelték magukat mindenkinek az agyába, mindenkinek a lelkiismeretébe. Öt percig éltek, addig mindenki hitt bennük. Közkincs voltak. Ebből az alaptalan híranyagból azonban könnyen kifaragható egy kínok között vergődő, megnyúzott, hisztériás nagyváros képe. A város lassan-lassan, jóval később ismerkedett meg csak a légitámadásokkal, a bombákkal, a gettóval, a hídrobbantásokkal, a fosztogatásokkal, a gyilkosságokkal és a Dunában úszó holttestekkel. De a rémüldözés kolorádóbogarait a németek már bevonulásuk napján, 1944. március 19-én szétszórták benne. Szunnyadó régi ijedelmek ébredtek föl ezen a napon, hiszen értelmes ember számára az osztrák Anschluss óta nem volt titok, hogy a németek nem állnak meg Hegyeshalmon, hanem a kellő pillanatban átlépik a magyar határt. Noha mindenkinek tudnia kellett, hogy ez a háború végét jelenti (a németek és magyar csatlósaik számára rossz végét), a város mégis ájult boldogsággal ünnepelte a diadalmas bevonulókat. A középosztály melle dagadt, kivált a sváb és antiszemita Budán, a rajongók villogó szemmel mérték végig a gyanúsakat, a zsidókat, a kommunistákat, az inkább csak elméleti ellenállókat.

*

A német bevonulás napján határoztam el, hogy napról napra pontosan följegyzem, mi történik körülöttem és velem. 1944. március 19-én fogtam bele a naplóírásba. Körülbelül egy esztendeig, 1945 márciusáig írtam ezt a naplót. Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem. Nagyjában meg is őriztem őket, azonban a gyakori vándorlások és bujkálások sötét napjaiban a laza papírlapok közül sok elkallódott, és többé nem került elő. Ezeket a hiányokat nem tudom pótolni, sok mindenre nem emlékszek már. Az én koromban az ember nemcsak eseményeket felejt el, hanem már szókat is. Öreg hiba, de nem tehetünk róla. Aztán hébe-hóba, váratlanul, ok és előzmény nélkül fölcseng benne valami, ami negyven-ötven év óta nem jutott eszébe. Az ember ilyenkor nem tudja, mi szomorúbb: felejteni-e vagy emlékezni.

Mindegy. Nem érdemes a fejemet azon törnöm, mi maradt ki ebből a meglehetősen egyhangú naplóból, amelyből utólagos kritikával amúgy is sok mindent ki kellett hagynom. De amit annak idején leírtam, azt utólag nem hamisítottam meg, tévedéseimet, ál- és rémhíreimet nem igazítottam helyre, politikai és stratégiai éleslátásomat és állítólagos bölcsességemet tetszetős próféciákkal nem bizonyítgattam. A gépiesen papírra vetett jegyzettöredékeket, a ma már megfejthetetlen titokzatos rövidítéseket, a kezdőbetűvel jelzett neveket – kik voltak ezek a derék vagy haszontalan emberek, hova lettek, élnek-e még, meghaltak? – nem tudtam értelmes, világító egésszé átmesterkedni, a mű tökéletlen maradt. Nem története, nem regénye egy szégyennel teljes csúnya esztendőnek, a legjobb esetben is afféle elvetélt líra csak.

*

1943 őszén az elsötétített utcán eltörtem jobb karomat. A csont nehezen forrt be. Karomat az orvos sínbe tette, és fekete selyemkendővel a nyakamba kötötte. Nem szívesen mutatkoztam emberek között ebben a fölszerelésben, amely ifjúkorom divatos, hetyke párbajhőseit juttatta eszembe. Hosszú hetekig otthon ültem. Álteveszőr köpenyembe burkolóztam, fejembe nyomtam azt az ócska fekete házisapkát, amelyet édesapámtól örököltem, éjjel-nappal pipáztam, olvasgattam. Tizenötödik éve laktam a Bimbó utcában,¹ a Rózsadomb tövében, eleinte kertek és üres telkek között, a nyújtózkodó és terjeszkedő város azonban lassan-lassan mindenféle házakat és villákat épített körém, elvette tőlem a levegőt meg a csöndet. Ha kiültem az erkélyre, a Statisztika unalmasan és bosszantón sárga épületét láttam, a szomszédos kávéházból pedig olcsó cigánymuzsikát vagy a tangóharmonika visító nyávogását hallottam. A Rózsadomb madarai hajnali fél négy órakor szólaltak csak meg, félénk tapogatózás után mind diadalmasabban.

Eljött a tél, és a madarak elnémultak. Megszoktam a magányosságot, eljövendő börtönök levegőjébe edződtem bele. Jó barátaim is megszokták, hogy esténkint meglátogassanak, írók, újságírók, művészek, férfiak, nők. Feleségem² feketekávét főzött nekik, akkor akadt számukra még cigaretta és valamiféle ital is. Ezek a látogatások gyakran belenyúltak a hajnalba. Otthonom lassan-lassan afféle éjjeli menedékhellyé alakult át, nyugtalan és bizonytalankodó emberek titkos klubjává, amelyben egymás szájából kapkodtuk ki a biztató és vigasztaló szavakat, az alaptalan meg a hiteles értesüléseket. Nem esküdtünk össze, de vad elképzeléseinkkel és fantasztikus terveinkkel mégis összeesküvők voltunk. Gyűlöltük a háborút meg a németeket, átkoztuk a rendszert meg a kormányt, sirattuk Magyarországot, de nem csináltunk semmit. Vagy legalábbis nagyon keveset. Hány ilyen szerény, csöndes lázadó volt akkor! De mi legalább nem hivalkodtunk azzal, hogy ellentállók voltunk, és nem jelentkeztünk a dicsőségért meg a jutalomért.

*

Dolgozni nem tudtam. Nemcsak a kezem nem állt a munkára, az agyam sem állt rá. Erre a hónapokig tartó tétlenségre köszöntött rá a március. Elseje… tizenötödike… tizenkilencedike… akkor végre megint írni kezdtem.

Ezt a naplót. Csak ezt a naplót.

Naplóm

[1944]

Vasárnap, március 19.

Csütörtökön, 16-án este Barankovics Pistáék jöttek fel a kávéházból, Bárdos Lajosékkal, Zsuzsi lányommal és Jánossal, Egri Pista stb. B[arankovics] P[ista] elmondta, hogy Magyarország helyzete válságos, a döntés esetleg előbb esedékes, mint a finn kérdés megoldása. Részletekbe nem bocsátkozott, de elutazásról beszélt, meg arról, hogy ajánlatos a bankból pénzt kivenni. Ugyanaznap a kormányzó ellen tervezett puccsról is hallottam.

Pénteken, 17-én délelőtt légi veszedelmet jelzett a sziréna, lementünk az óvóhelyre. Nem tartott túlságosan sokáig. Este megismétlődött a veszedelemjelzés. ¾ 9-től hajnali ½ 3-ig sokszor megismétlődött. ½ 4 után feküdtem le, keveset aludtam.

Szombaton, 18-án délelőtt fél óráig tartó kis nyugtalanítás, utána egész nap csend. ½ 1-kor lefeküdtem, szerencsésen kialudtam magamat.

[Vasárnap, 19-én] Délelőtt újabb jelzés. ½ 11-kor Duli értesített arról, hogy a németek megszálltak minket. Ezt az első bizonytalan hírt másfelől is megerősítették. Bónyi és Salusinszky jöttek át, elmondták, amit megtudtak. A kormányzót és Csatayt kirendelték a főhadiszállásra, tegnap ott tartották, ma engedték csak haza, a kormányzó ½ 11-kor érkezett meg, akkor a kormányzóság épülete, a posta, a főkapitányság stb. meg volt már szállva. A főkapitánytól a német tiszt azt kérdezte: „Sind Sie ein Arier?" (Talán az Éliássy név volt gyanús neki.) Engedélyt kellett kérni ahhoz, hogy a kormányzónak meghagyják a díszőrséget. A kormány lemondott, koronatanács. Délután öt órakor tart még. Az új kormányt nem nevezték még ki. Imrédy állítólag nem vállalja a miniszterelnökséget. A rádió csak külföldi híreket ad le, és lemezeket játszik. Sok repülőgép a levegőben. Nyugatról jön valamennyi. A Bimbó utcában csend, alig jár ember. Keresztes-Fischer reggel 7 órakor értesült a megszállásról. 20 000 embert indítottak el Burgenlandból. A szállókat kiürítették. A színházjegyiroda közölte Aladárral, hogy a jegyeket nem tudják a szálló vendégeinek kézbesíteni. A színházi előadások iránt semmi érdeklődés, az irodát délután bezárták, holnap reggel nyitják ki. Ijedelem mindenfelé. A Gestapo állítólag beidézte Rassay Károlyt, és Bajcsy-Zsilinszky Endrét állítólag le is tartóztatta.

Lemond-e a kormányzó vagy sem? – ez a kérdés.

Három nappal ezelőtt Németország új kívánságokkal állt elő, általános mozgósítást követelt, egymillió embert. Ezt a kormány megtagadta. Az orosz hadsereg a román határon van. Angol rádiójelentés szerint Romániának vége. A németek, úgy látszik, lemondtak Romániáról, ezért szállják meg Magyarországot, amely iránt bizalmatlanok. Elképzelhetetlen, de jellemző álhír, hogy a kormányzó elutazása előtt beszélt Londonnal(!), és ezt a beszélgetést a németek kihallgatták. Amitől öt év óta, az Anschluss óta félünk, ma bekövetkezett. Mi lesz velünk?

Estére talán többet tudunk, kétségtelen, hogy a bombázás megkezdődik. Talán ma még. Vége annak az állítólagos „gentlemen’s agreement"-nek, amely a kormányzó és az angolok között fönnállt, és amelynek az alapján a kormányzó rendületlenül hitt abban, hogy Budapestet nem fogják bombázni. A kormányzó öreg korára való hivatkozással két ízben megtagadta, hogy a főhadiszállásra utazzon, most kénytelen volt engedelmeskedni. Állítólag a Kárpátok védelméről volt szó, ezt a kormányzó a magyar hadseregre akarta bízni, a németek azonban maguknak tartották fönn. Szó volt állítólag Dél-Erdélynek (Brassó, Szeben) a magyarok részéről való megszállásáról is, ezt a magyar kormány visszautasította. Mindezeket a híreket ellenőrizni kell, meg kell tudni, mi igaz belőlük.

6 óra 20 perc. A rádió zavartalanul ordít. Az újságok állítólag megjelennek. 7 óra 50, a rádió csak külföldi híreket ad. Egy ismerős hölgy telefonon: „Az ország megszállása miatt a mozielőadás elmarad." Jancsi telefonozott, hogy idejön, olyasfélét mondott, hogy maradjunk otthon, iratok nélkül ne menjünk el hazulról. 7 óra 30: nagy csoportosulások az utcasarkon, az emberek az újságokat várják. Ádám meséli: a tiszteknek reggel óta nem szabad a kaszárnyát elhagyniok. Magyar patrull őt is igazoltatta. A forgalom rendes. A Vígszínház játszik. (Délután valamennyi színház játszott.) A hivatalos közleményt állítólag a németek adják ki. Az újságok megjelentek: színházak, mozik, mulatók, tánc, gyűlés tilos. Egri hozta az újságokat. Ádám szerint újabb letartóztatások: Baranyai Lipót, Sigray, Goldberger Leó, Kornfeld Móric, dr. Szvatkó Pál. Dunántúlon állítólag ellenállás, Biatorbágyon hídrobbantás. Kormány nincs még, a megszállásról holnap adnak csak jelentést. Az angol és amerikai rádió is hallgat róla.

10 óra 20 perc. Ádám újabb rémhírekkel: kormányzó: Albrecht főherceg. Miniszterelnök: Bárdossy, pénzügyminiszter: Imrédy. Letartóztatták a Badoglio-olaszokat. Zsilinszkyt, aki ellenállt, agyonlőtték. Biatorbágyi robbantást másfelől is megerősítik, állítólag tegnap történt már, ez a megszállás előzménye. A kormányzó szabadlábon lévő fogoly. Óbudára egy páncélosztag vonult be, sváboknál, kis házakban szállásolták el. Angolok még nem nyilatkoztak a megszállásról. Egész este muzsika a rádióban. Aladár igazoltatás nélkül simán hazaért. Bankzárlatról beszélnek. Zsuzsi és Zsófika, aki rendkívül izgatott, kedden Besnyőre³ megy. B[arankovics] P[istá]ék nem jelentkeztek. Zene, zene, zene. (10 óra 30 perc.) Miniszteri műsor: Lukács, Hóman, Endre László(?). Ilus nevű szakácsnőnk Sárvárról a hét elején jött haza, nyilas öccse azt mondta neki: „Lehet, hogy mire hazaérsz, rendszerváltozást találsz." Jancsi is baj nélkül hazaérkezett. ½ [?]-kor enyhe altatóval lefeküdtem. Sok repülőgép.

Hétfő, március 20.

Kis megszakításokkal 9-ig aludtam. Még mindig nem történt meg a bejelentés. Pallóék Pándra utaztak, elutazás előtt Dusi ideszólt, hogy ha bármire szükségünk van, szóljunk, esetleg menjünk ki Pándra. A Mai Napban semmi. Az utca csöndes, hétfő lévén [!] zárva a boltok. A kávéházban öt-hat ember. Négyen egy asztalnál összebújva, az egyik suttogva magyaráz a másik háromnak. Ezt hallom csak: „lefogták… „Baranyai Lipót… „egész délután itt leszek, várom a telefonokat…" „a Magyar Nemzet". Mindenki rövid ideig marad, rögtön fizet. Az újságokban semmi, a rádióban zene. Eti pénzt vett ki a bankból, ékszereket a széfből. Akadálytalanul, de másfél óráig várt, amíg rákerült a sor. A letartóztatottak közt van Aschner Lipót is. Állítólagos házkutatás a Népszavánál és az Esti Kurirnál. A Népszava vasárnapi számát elkobozták. Julián bácsi lement a Flórián kávéházba,⁴ Salu is. Ellenőrizhetetlen hír: Imrédy miniszterelnök. Senki sem mer beszélni. A gyülekezési tilalom miatt a Kossuth-emlékünnepek elmaradnak, délelőtt volt csak evangélikus istentisztelet. Kossuth halálának 50. évfordulóján német megszállás. Egyetlenegy derűs arcot sem látunk, mindenki ideges, izgatott, levert. Médi négy német katonával találkozott egy Margit körúti boltban, almát vásároltak, ő volt a tolmács. Megköszönték. Aránylag nyugodt vagyok, noha felkészültem a legrosszabbra. A letartóztatottak között Ch[orin] Feri és F[ellner] F[rigyes] nevét is emlegetik, Gizi, akinél holnap este együtt kellett volna vacsoráznunk, azt mondja: elmentek. Álhírek: a partizánharcok megkezdődtek már. Utazási nehézségek, Kismarosnál fölszedték a vasúti síneket. Vidéken feltartóztatják az autókat, igazoltatások. A Mosonyi utcai fogolytábor⁵ már tele van. Keresztes-Fischer állítólag öngyilkos, Kállay Nagykállóban. A kormányzó szobafogságban a Várban, Bethlent hívatta, rábeszélte, maradjon ott, ott nagyobb biztonságban van. A kisemberek azt mondják: eljöttek a húsvéti sonkáért, elvisznek mindent, nem lesz kenyér, éhen halunk. A rádióban zene, zene, zene. A péntek éjjeli zavarórepüléseket állítólag a németek rendezték. Mindenki szárnyára bocsátja fantáziáját, ki tud ijesztőbbet kitalálni? Nemcsak a zsidók reszketnek, sok magyar is el van keseredve. A villamoson egy magas rangú katonatiszt azt mondta a másiknak: a németek többé nem tagadhatják le, hogy elvesztették a háborút. Az angol leadásból csak foszlányok: „az oroszok 15 km-nyire vannak Brodtól, és benne Besszarábiában." Az Imrédy-kombinációt sokfelől megerősítik. Új nevek: Tasnádi Nagy András, Wünscher Frigyes. Este tízig azonban még mindig nincs új kormány. Ennek a megalakítására egyheti határidőt adtak, amelynek leteltével a németek nevezik ki az új kormányt. Legális formában akarják a dolgokat elintézni, nem beavatkozni a belügyekbe. „Jó nevek"-kel akarnak dolgozni, másodrangú garnitúra: Rajniss, Endre László, Szálasi nem kell nekik. Eddig két ellenőrizett pozitívum: 1. A vonatok menetrend szerint közlekednek, mindenki utazhat, kivéve az izraelitákat. Így mondta Jánosnak a Keleti pályaudvar, amikor a Besnyőre való utazás lehetősége iránt érdeklődött. 2. 10 órakor az angol rádió ankarai jelentés alapján bemondta, hogy a német csapatok bemasíroztak Magyarországba. Figyelmeztette Magyarországot, hogy ez az az alkalom, amikor elvesztett tekintélyét a világ szemében helyreállíthatja. Ha ezt elmulasztja, osztozni fog a legyőzött Németország sorsában.

B[arankovics] P[ista] le van tartóztatva. Peyer és a volt szocialista képviselők is. A Népszava épületét megszállták. Csak Szakasits tudott elmenekülni, más verzió szerint Peyer is. Beszélnek Kornfeld Móric, Keresztes-Fischer, Kállay és a fiatal Horthy Svájcba való szökéséről is. Líviát nem tudtuk megtalálni, testvére azt mondja, hogy Pista „állapota valamivel javult. Szvatkót, Aschnert kieresztették. Ezzel szemben beszélnek Kornis letartóztatásáról, Bethlen Margit őrizetbe vételéről. A „túszokat hajón elszállították. A zsidó hitközséget Stern Samuval fölrendelték a Gestapóra vagy hova, megnyugtatták, hogy a zsidóknak nem esik baja, gondoskodjanak arról, hogy minden rendben történjen. Három helyről is kaptam ezt a hírt, holnap állítólag megint föl kell menniök. Pótlás az angol bejelentéshez:

Budapest két napig el volt vágva a világtól, telefonon nem lehetett beszélni vele, Stockholm jelenti, hogy nem tudott összeköttetést kapni. A miniszterelnökök névsorába be kell iktatni a Sztójay Dömét, aki a németekkel együtt érkezett meg. A németeknek nem kell. Állítólagos újabb vérengzés Újvidéken. A németek állítólag kivonultak a Várból. Két hotelt foglaltak le: a Royalt meg az Astoriát, az előbbiből 30 perc alatt, az utóbbiból rögtön ki kellett költözni. A zsidókat elkülönítették, de aztán szabadon bocsátották őket. A svábhegyi Melinda társasházat⁶ a német katonatisztek számára foglalták le.

Kedd, március 21.

Tavasz. Hivatalos, hideg tavasz. Tegnapról pótlás Zsilinszkyről: kar- és haslövéssel a rabkórházban.

Mai, ellenőrizhetetlen hírek: Keresztes-Fischert lefogták, Ferit⁷ a horvát határon föltartóztatták. Lefogták Balkányi Kálmánt, a legitimistákat. Apponyi György állítólag öngyilkos. A lefogottak a Mosonyi utcában vannak. B[arankovics] P[istá]nak állítólag sikerült megszöknie. Kormány még nincs. A kormányzó elijeszti az embereket attól, hogy vállalják. R[eményi]-Sch[neller] állítólag kijelentette, hogy parancsra vállalja, de nyomban öngyilkos lesz. Amikor kiment a szobából, elájult. A Népszava nem jelent meg, az újságok holnap még megjelennek, azután „gleichschaltolják"⁸ őket. Ottlik lemondott főszerkesztői állásáról, betegségére való hivatkozással. A Gestapo tisztjei jelentek meg a zsidó hitközségnél, megnyugtatták. Délután 50 matrácot és 600 takarót kértek a Royalba,⁹ ezt megkapták. Ma megint tárgyalnak.

Az angol rádió szerint a kormányzó és Sz. foglyok, Sombor nincs letartóztatva, helyén maradt, ellenőrzés mellett. A képviselőház holnap állítólag ülést tart.

Jagow nincs már itt, helyette Fitzmayer(?) volt horvát követ a kormánybiztos (követ és megbízott),¹⁰ ezt Kállay (Keresztes-Fischer) annak idején, két hónappal ezelőtt, mint kémet kiutasította innen.

Jagow az elmúlt héten négyszer tárgyalt Kállayval a következő német kívánságokról: 1. Magyarország minden katonai és gazdasági erejével Németország mellé áll. 2. Jobboldali kormánynak a kinevezése. 3. A zsidótörvény legszigorúbb végrehajtása. 4. A Kállay-kettős¹¹ megszüntetése. A kormányzó kiment, hogy ezeket a pontokat megbeszélje, távollétében végrehajtották a puccsot. Az utcák képe a régi, igazoltatás nincs, a Royal előtt sok német katona.

Délutáni és esti álhírek: Szakasitsnak, Peyernek sikerült megszöknie, Mónust lefogták, Barcs Sándort (Imrét?) is. Makay-Petrovicsot is (más verzió szerint nem), százakra növekedett a számuk. Miniszterelnök Imrédy, propagandam. Rajniss, közoktatás Hóman, honvédelem Csatay. Más verzió szerint m.elnök Sztójay.

Ch[orin] F[erenc] állítólag a svéd követségre menekült. Délután a rádióban hosszú divattudósítás Gecsőné Bajor Gizi-imitációjában. Este ½ 10-ig zavarórepülések. Azóta zene, zene.

Állítólag összefogdossák az itt lévő lengyeleket, és irtják őket. Rassayt az Akadémia épületében hallgatták ki, meglátogatni nem szabad, naponta kétszer ételt küldenek be neki. Náthás vagyok, köhögök, lázam van, az asszonyok idegességükkel és félelmeikkel izgatnak.

Budapesten 100 000 német van, az országban 200 000. Angol leadás szerint a német követelések: 1. általános mozgósítás; 2. a magyar hadseregnek német vezetés alá való helyezése, román mintára való átszervezése; 3. a vasút és a dunai hajózás közös bizottság alá való helyezése; 4. az ország fölöslegéből ellátják Németországot és a többi vazallus államot, közös gazdasági helyzetbe való beleilleszkedés; 5. a cenzúra és a sajtó ellenőrzése. Légózás ¾ 2-ig. A holnapi ügető nem valószínű.

Szerda, március 22.

Nem is tartották meg. A rémhíreket nem érdemes többé jegyezni. Állítólag elvitték Beck Marcit, Kálmán Henriket, Kovai Lőrincet. Szekfű megszökött. A svábhegyi szanatóriumból¹² elvitték a zsidókat, nőket, gyermekeket is. A németek összehívták a 150 zsidó intézmény vezetőit, utasították őket, munkálkodjanak a pánik megfékezésén. A rádió rettenetesen uszít a zsidók ellen. Az angol rádió partizánharcokról, német és magyar katonaság összeütközéséről beszél, alkalmasint alaptalanul. Ugyanolyan simán ment minden, mint a kommunizmus kitörésekor. A rádióban egész nap zene, zene. 7 előtt 10 perccel fontos bejelentést ígért, de 8 óráig csak tüzes indulókat hallottunk. Akkor egy kis légó következett 9-ig, csak azután jelentették be, hogy kölcsönös megállapodással német csapatok érkeztek Magyarországba. Az új kormány: miniszterelnök és külügy: Sztójay Döme, tárca nélküli helyettese vitéz Rátz Jenő, belügy Jaross, kereskedelem Kunder, földmívelés és közellátás Jurcsek, igazságügy és átmenetileg kultusz Antal István, Csatay, Reményi-Schneller maradt, Szász iparügy. A kormányzó délután 5 órakor aláírta kinevezésüket, letették az esküt. A bejelentést megismételték, utána megint tüzes indulók, a Prinz Eugen-indulót¹³ csak 1914-ben hallottam ilyen vehemensen. A bank már csak 1000 pengőt ad ki, a széfekből semmit. A zálogházakat hétfő óta megrohamozták, kiváltottak mindent.

Esti amerikai leadás szerint a németek Szlovákiába és Szlovéniába is bevonultak. A két Antonescut a főhadiszállásra rendelték, ugyanaz a megszállás vár Romániára is. (Ebben alighanem Magyarországra vár a főszerep.)

Propagandaminiszternek Kolosváry-Borcsát emlegetik. Este Nádasdy Kálmán és Lippay voltak itt, 11-től ¾ 1-ig. Kálmán elmondta, hogy a németek haragudtak azért, mert a színházat és a mozit betiltották, ebben tüntetést, afféle nemzetigyász-elrendelést láttak, holott ők lobogódíszt és ujjongást szerettek volna. Hallgattam az angol szakvéleményt, hogy Magyarország az elégtelen német csapatokat, Csehszlovákiával, Romániával, Jugoszláviával és Görögországgal szövetkezve, könnyen megverhetné. Micsoda angyali naivság! Elképzelhető, hogy Magyarország a régi kisantanttal szövetkezzen, azokkal, akik a trianoni béke jóvoltából osztozkodtak a holttestén?

Csütörtök, március 23.

Reggel átaludtam egy légót. Nappal semmi újság, mindenféle letartóztatásról szóló hírek. B[ajcsy]-Zs[ilinszky] állítólag meghalt a rabkórházban. Színházak, mozik ma játszanak már. Idegesség, izgalom fokozódik, az emberek alig merészkednek ki az utcára. A rádióban fokozódik az uszítás és a rossz zene. A kormány hallgat. A Magyar Nemzet és Az Újság állítólag nem jelent meg. Öt percre voltam lent csak 4 órakor, nem tudom a híreket ellenőrizni, mert senkivel sem beszéltem. Este 9 után zavarórepülés, Beszterce, Kolozs, Maros (½ 10-kor), Szamos. Az angol leadás (3 órakor) korholja a kormányzót, hogy kinevezte a kormányt. A stockholmi magyar követ¹⁴ bejelentette, hogy szakít ezzel a kormánnyal. Hírek román forradalomról és Törökországnak a háborúba való állítólagos belépéséről (az angol jelentés nem tud róla). ¾ 10-kor vége a légónak. Angol leadás szerint a svájci követség megszakította a kormánnyal való összeköttetést, a stockholmi két pártra szakadt.

A megyeri lóversenyek állítólag elmaradnak. A rádióban csupa ismeretlen, új hang, lehet, hogy kicserélték a szpíkereket? A letartóztatottak között van állítólag Ádám professzor, Quandt Richárd, Iklódy-Szabó is. Kálmán Henrik a rabbiszemináriumban¹⁵ van fogva.

Péntek, március 24.

Letartóztatások, szabadon bocsátások, álhírek. Somogyváry Gyulát titkos rádiója miatt állítólag agyonlőtték. Ádám professzor szabadon, Benedek is. Kertész Eleket lefogták.

A kormányzó le akart mondani, azzal fenyegették meg, hogy szlovák és horvát csapatok szállják meg az országot. A jövendőbeli kormányzó: Imrédy. Egyed helyére Váró Andor jön.¹⁶ Muráti panaszkodik, hogy elmaradt fizetésükön fölül napi 1800 pengőt fizetnek rá a színházra. Nem kellene nemzeti gyűjtést rendezni számukra? Fodor Pál is lefogva, állítólag ő telefonozott Ch[orin] Ferinek, hogy utazzon el. Vasárnap reggel ½ 6-kor két német tiszt jelentkezett az Astoriában, hogy délig ürítsék ki a szállót. Egy német tiszt meséli egy magyar úrnak:

– Végigcsináltam minden európai megszállást, sehol sem láttam azt, amit Magyarországon. A belem kifordul az undorodástól: 48 óra alatt 10 000 zsidót jelentettek föl. (Két verzióban hallottam. Kitalálás.)

A csapatok néhány nap alatt kivonulnak, csak a Gestapo marad itt. A kormány nem tudja, mit csináljon, mihez van joga. Hétfőre rendelettömeget várnak, holnapra az általános mozgósítás plakátját. (Az „állítólag"-ot most már le sem írom, úgysem lehet tudni, mi igaz, mi nem.) Héjjas, Prónay, a Rongyos Gárda¹⁷ ellenállásra szervezkednek, Erdélyben is a székely ezredek.

Déli 11-től 1-ig kis légók. Este, éjjel 1-ig semmi. Minden éjjel várom. ½ 3 előtt nem fekszek le. Az utazók igazoltatása megszűnt. János holnap reggel Zsuzsival, Zsófikával kimegy Besnyőre. Vali hétfőn-kedden utánuk megy, pasaréti lakását fölajánlta nekünk.

Wertheimer Adolfot kieresztették, Szalai Emilt lefogták. Piroska Vámbéry Rusztem vasárnapi beszédére megjegyezte:

– Rossz a protézise.

Frici és Ella bujkál. Rassay és Peyer a Pestvidéki Törvényszéken.¹⁸ Állandó álhírek: 1. a németek kivonulnak Budapestről; 2. a túszokat 4-5 nap múlva kieresztik; 3. a pénzügyminiszter megcsinálja a zsidó vagyonváltságot; 4. sárga szalag, esetleg gettó.

Zsuzsiék délután ½ 4-kor moziban voltak, még huszonöt ember volt a moziban olyan filmnél, amelynek a jegyeit hetekkel előre elkapkodták. A jegyiroda 1100 pengőt csinált az átlagos 8-10 000-rel szemben. A könyvkonjunktúra tegnapról mára megszűnt. Az Álmokházának¹⁹ most kellene megjelennie, remélem, elhalasztják. Még ma is náthás, hurutos vagyok. ½ 2 óra, lefekszek.

Szombat, március 25.

Deák Zoltán volt itt, sokat mesélt, de adatai nem nagyon megbízhatók. Váróról beszéli, Sztójay számára már összeállította a hetilapok listáját, megbízhatóság szerint: a Színházi Magazin, az Ünnep, a Híd megszűnik. Hétfőre rendeletek tömegét várják, intézkedéseket a zsidók ellen: jelvény – a villamoson nem szabad utazniok – tilos vendéglőbe, kávéházba, színházba, moziba járniok – nyilvános helyen mutatkozniok. A Sajtókamarában numerus nullus. Gadányi Mihály nyilas újságíró beszélt Rácznak a könyvkiadók ellenőrzéséről, az angol és a zsidó magyar írók könyveinek a Szabadság téren való elégetéséről. A zsidók rádióját és telefonját elveszik. Bethlenné meséli, hogy az urát keresték, két katona leült a hallban, és várta, 24 óráig ültek nála, fölváltották az őrséget. Az első kettő között egy újságíró is volt, akkor tudódott ki, amikor odaült az írógéphez, és dolgozni kezdett. Megkérdezték, mit ír. Így derült ki, hogy „kollégák".

Edelsheimné egy időre megszünteti az írást – bajos is a kis Kálmánnal. A tankok már egy hete itt voltak a Lágymányoson, hajók mélyén, vasárnap éjjel rakták ki őket.

Németh Antal és Pünkösti állítólag elhagyják helyüket. Hegedűs Tibor Várónál informálódik, hogy Tokaji György darabja előadható-e. Shaw és Wilder lekerül a műsorról, a Cronin-darabról nincs többé szó. Várkonyi nem játszik többé. Gobbi és Major letartóztatását cáfolják. Este Pali és Olga jelent meg. Elmesélték Pogány Móricné²⁰ és Annie letartóztatását, ok: egy Badoglio-párti ezredes lakott náluk. A két nőt hálóingben és pongyolában cipelték el, a lánytól megkérdezték, lány-e még, megnyugtatták, hogy nem sokáig marad az, mert elegendő számú fess német katonatisztet helyeznek el náluk. A megszállás szombaton éjjel 0.15 órakor kezdődött. Mindenekelőtt a rendőrséget szállták meg „tangóharmonikás" (géppisztolyos) didergő ejtőernyősök.

Hat tagból álló zsidóbizottság. A németek nem akarnak pánikot, ellenben maguknak tartják fenn a zsidó ügyekben való intézkedést. Egész nap vad álhírek, nem érdemes jegyezgetni őket, az új látogató megcáfolja azt, amit a régi mondott, és új híreket mond, amelyeket a következő látogató cáfol meg. Igen nagy az ijedelem. A rádió régi emberei szabadságra mentek, új hangok. Sűrű német leadás, uszítás és folytonos német muzsika.

Kiss Ferenc nagy lélegzettel mondta a Nemzeti színpadján: „Újjászülettem." Az utcán nemzeti színű szalagot vagy kokárdát hordanak a gomblyukban, mások a nemzeti gyász jeléül fekete karszalagot. Gizi nagyon be van gyulladva. A Royalban hetek óta lakik egy papos arcú, kedélyes bécsi bácsi, három hatalmas rádióval költözött be, állandóan Londont, Moszkvát hallgatta, hangosan. Figyelmeztették. Nevetett: „Én már nem törődök vele." A megszállás után már SS-egyenruhában jelent meg. Gestapo-kém volt, mint az ugyanott lakó lengyel menekült hölgy is, akit a megszállás után nagy tisztelettel üdvözöltek. Akik eddig rendületlenül bíztak a német győzelemben, most ingadozni kezdenek. Az új kormány első ténykedése: Ullein-Reviczkyt megfosztották a magyar állampolgárságától. Helsinki, Bern, Madrid, Lisszabon magyar követe is szakított a kormánnyal. Kertészt valutázás miatt tartóztatták le. A mozikba, kávéházakba lassan visszatér az élet, természetesen a zsidók nem mutatkoznak. Bethlen és Kállay a Miniszterelnökségről föld alatti folyosón menekültek a kormányzóságra. A kormányzó Imrédyt nem akarta kinevezni, Basch Ferencet sem belügyminiszternek. Endre László nem vállalja az államtitkárságot.

Vasárnap, március 26.

½ 2-kor nagyon fáradtan lefeküdtem, ½ 10-ig eléggé kialudtam magamat. A megszállás nyolcadik napja. Nem láttam még német katonát. A boltokból elviszik az autórészeket, kocsikat. Kabók volt szoc. képviselőt a lakásán keresték. Ő nyitott ajtót a két katonának. Munkásképű, gyűrődött ember, megjátszotta az inast, azt mondta, a képviselő úr alszik. A katonák berontottak a hálószobába, ő kisurrant az előszobából, rájuk zárta az ajtót, és megszökött. A házmester szabadította ki a bezárt katonákat. Baranyait megverték. Quandt, Iklódy-Szabó nincsenek letartóztatva. Lázár Mari is nagyon le van törve, zokogva játssza Zrínyi Ilonát. Csathó telefonján németül felelt valaki. Imrédy megkapta a Népszava engedélyét, lapot indít. Dr. Veesenmayer vagy Vehsenmayer német követ és meghatalmazott. Általános vélemény, hogy a németek a Gestapo kivételével néhány nap múlva kivonulnak. ½ 11. A rádió elnémult. 12 órakor légó megszűnt. (Délelőtt.)

Hétfő, március 27.

Az éjjel ½ 12-kor feküdtem le, rettenetesen fáradtan, ½ 10-ig aludtam. Rengeteg ember járt nálunk, Frédiék, Tini és Böske,²¹ délután Egri és Gabi, este Bárdosék. Kalandos hírek, semmi pozitívum. Wertheimstein Viktort bevitték. Balkányiné kávét főzött az urának, majd a németeknek is, amikor letartóztatták az urát. A németek megvárták, hogy B[alkányi] igyon, csak azután ittak ők is. Weichsel parancsnok-tábornok vezérkarával és nyolc zsidó kurtizánnal megjelent [a] Lúdlábban,²² reggelig ittak, a zárórát elintézték. Hírek fosztogatásokról, Káldi villáját állítólag kirámolták. A kormány tagjai veszekednek egymással. Szerdán délelőtt minisztertanács, kijönnek a zsidórendeletek. Ezek között emlegetik az összeköltöztetést is. Ma csak Salu volt itt néhány percig, semmiféle újságot nem hozott. A kormányzó állítólag nagyon erélyes volt, nem akarta Imrédyt és Bárdossyt kinevezni, ha a németek hozzájuk ragaszkodnak, csináljanak protektorátust, de akkor ő elmegy. Szobon a németek lelövik a disznókat, odahajítanak 100 márkát. Mindenütt esznek, isznak. Vidéken állítólag elveszik már a zsidó üzleteket. Egy zászlós írja Pestre: „Parancsot kaptunk, hogy bajtársi viszonyban legyünk velük, ez nem nehéz, mert udvariasak és előzékenyek; az embernek éppen csak az önérzete ágaskodik a dolog ellen." János tegnap este hazaérkezett Besnyőről. Blancsi ma itt ebédelt, nem tud semmi újat. Tegnap Megyeren zsidó ló is nyert, Fehér Ernő (Goldberger Leó) Nemere II.-je. Molnár Kálmán úgy tudja, hogy a két versenynapon kevesen voltak kint. A Svábhegyen minden társasházat lefoglaltak, a pehelypaplanokat összeszedték. Az újságírók, akik Salunál jelentkeztek, nem tudnak semmit. Herczeg Ferencet állítólag beidézték(!). Pali játszik a Nemzetiben is, a Vígben is. A színészek végigsírták az Aranyszárnyak²³ harmadik fölvonását. A németek állítólag megjelentek a Goldmark Teremben,²⁴ ahol Pap Károly Mózesét játszották. Amikor megtudták, hogy ott tragédiát játszanak, azt mondták: „Nem érdekel minket." És elmentek. Az újságok – a rádióval ellentétben – nem zsidóznak jobban, mint máskor, inkább kevésbé. Aggasztó csönd. A zsidók nem mutatkoznak sehol. Előbb kellett volna ezt a visszavonulást megkezdeni. Kár volt annyit tombolni a bárokban meg a Kékesen. Ezt a tapintatosak és a szerények régen tudják, régóta hangoztatják már, most ők szenvednek majd a gazdag dorbézolók miatt.

Az eddig kiszivárgott hírek szerint háromféle zsidó lesz: egész, fél és negyed. Gettót nem csinálnak, mert a költöztetés nehéz. De karszalaggal vagy csillaggal megjelölik őket. Vagyonváltság. A Berliner Börsenkurier jelenti: ütött a magyar zsidók órája. Hamvas püspök azt mondta, hogy megállapodás történt a kikeresztelkedett zsidók dolgában, ez volt a tárgyalások első pontja. Nem valószínű, hogy ez igaz. Ugyancsak ő mondta a hozzá intézett kérdésre, hogy a kikeresztelkedett zsidók gyermekeit el lehet helyezni a Balaton mellett, nem tudom, melyik zárdában vagy intézetben.

Aladártól elvették a telefonját. Remélem, ennél nagyobb baj nem történik vele. A lefogott Badoglio-pártiak között van Vidmár is. A héten dől el, miféle újságok jelennek meg. Az Esti Újság szerkesztője mától fogva Rajniss. A rádió igazgatójának Oláh Györgyöt emlegetik, ha hagyják, a mainál különb rádióműsort csinál. 11 óra. (Este.) Zene, zene, egész nap zene: jódlizás-jódlizás. Ma felvonultatták az autókat. A németek meglepődtek azon, hogy a főkapitányságnak nagy autója van csak. 400-at kértek.

Kedd, március 28.

A megszállás tizedik napja. A nyugtalanság nőttön-nő, az asszonyok nagyon izgatottak. Poldi telefonját elvették, Spitzerékét is. Az Új Magyarság Várkonyiról azt írja, hogy baloldali szervezkedésben vett részt. Ugyanaz az újság beszél a külföldi leadást hallgatók ellen való retorziókról. Kultsár lett az értelmiségi munkanélküliek kormánybiztosa. A Fatornyokat²⁵ állítólag három napja nem játsszák, noha a színlap hirdeti. G[ábor] Zsuzsi volt itt, Czakó utcai lakásának a környéke tele van német katonasággal, tankokkal, teherautókkal. Egy iskolát kaszárnyának alakítottak át, a Kis-Kárpátiát²⁶ a német menázsi számára foglalták le.

A bombázással senki sem törődik. Mindenki csodálkozik, hogy még nem bombáznak. Megváltásnak számítana ebben a nagy feszültségben: a rosszat fölváltaná a még rosszabb, de legalább valami pozitív veszedelem. Éjjel a rövidhullámon semmit sem tudtunk fogni. Mind több telefonkikapcsolásról érkezik hír. (Ibu, Kárász.) Szivar fogytán. Napsütés, de hideg van, a lakást alig fűtik. Sokan örülnek, hogy az angyali németek bejöttek. Általános elégtétel, hogy a zsidók végórája ütött. Az oroszok állítólag Jassy külvárosaiban harcolnak már. (Nem igaz, este km-nyire voltak még.)

Állítólagos rendeletek: egész és félzsidók, a három keresztény nagyszülősek keresztények. Villamos sárga részén utazhatnak csak, kávéház, színház, főútvonalon való közlekedés tilos, összeköltöztetés, nyolc óra után tilos az utcán járniok. Ezzel szemben Poldi szerint a dolog nem lesz olyan túlságosan éles. Felkai Ferenc mesélte a Vígszínházban, hogy Clodius német gazdasági miniszter itt van, figyelmeztette a kormányt, hogy ne vigye túlzásba a dolgokat, a gazdasági életnek és az iparnak a megbénítása nem érdek, fölöslegesen senkit ki ne emeljenek a helyéről. A rendeletek dolgában a kormány nem egységes. Ez a kormány nem sokáig marad a helyén, egy Imrédy-kormány váltja föl (Imrédy esetleg kormányzó), mely enyhüléseket hoz majd. Máshonnan is hallom, hogy a város Imrédytől várja a megváltást. Szendy polgármester lemondott. A Clodius-hírhez: a németek nem akarják hangsúlyozni, hogy a zsidók miatt jöttek ide.

A Magyarságban Váró az első heves támadást intézi Németh Antal ellen. Salunak tegnap óta nincs telefonja, a miénk vacillál, hol szól, hol nem. Jancsi találkozott Líviával, jól vannak. Gogolák és Katona állítólag jelentkezett. Goldberger, Fellner és a két Weiss báró elrepült, Ch[orin] Feri Rassayval és négy olasz tiszttel a 200-as cellában. Szvatkót több ízben véresre verték, nem Kállay megbízásából írta-e januári cikkét. Kállay állítólag a birtokán internálva. Tízezer telefont kapcsoltak ma ki, a rádiókat elviszik. Az angol rádió állítólag rettenetesen szidta Magyarországot és a kormányzót, ellenállás nélkül adták át a hatalmat. (Pontosan az történt, ami a kommünben, és amivel azután a zsidókat vádolták meg.) A zsidó autókat elvették, Nándiét is. Duliéknál változatlanul nagy a vendégjárás. A Fatornyokat játsszák. Lajcsi Szobon van. A zsidóktól a házrészeket elveszik, részvényeiket lebélyegzik. A rendeletek állítólag holnap még nem jönnek ki. Irénke²⁷ meséli, hogy a magyar pilótáknak tilos felszállniok, a németek meg akarják akadályozni azt, hogy átrepüljenek Titóhoz. Pólya bácsitól három angol, Sumitól öt magyar detektívregényt kaptam. Pozitív öröm!

Clodius szerint: ez nem az egyéni bosszú pillanata. A magyarok hosszú orral járnak, behívják őket, kezdenek ráeszmélni arra, hogy nemcsak a zsidókat irtják ki, hanem őket is.

Aláhúztam azokat a följegyzéseket, amelyeknek a hivatalos volta kiderült már.²⁸

Szerda, március 29.

A megszállás tizenegyedik napja. Telefonunk beszél még, Médiét elvették már. ½ 2-től ¼ 10-ig aludtam. A tegnapi rendelethírekhez: numerus nullus minden kamarában. Fellegi Terinek is elvették a telefonját, amely az ura nevén is be volt jegyezve, visszakérte, a kamarától igazolást kért, de elutasították. A németek maguk is bámulnak azon a meghunyászkodáson, amelyet itt látnak, nem zsidó, hanem magyar részről.

János itt ebédelt. Ebéd után Duli és Hilda jöttek ide. M[ajor] Tamásnak sikerült elbújnia. Stella nagyon dúlt, huszonöt barátja van lefogva. Fizi és A. Laci eltűntek Radványból. P[ongrácz] Aladár Pesten járt, Hugóékat kérte, hogy ne írjanak és ne telefonozzanak neki. Hilda szerint csak a politikailag kompromittáltakat fogják már le. Az SD,²⁹ amely az első napokban 1500 embert tartóztatott le, elment már innen. Duli nagyon magasztalja Jokit, e szerint a fiatalember szerint Imrédy intéz mindent, egész nap a kormányzóval tárgyal, tisztában van azzal, hogy a háború elveszett, később ő lesz a miniszterelnök vagy a kormányzó, ő fogja az országot megmenteni. Hilda szerint partizánkészülődés, baloldali, földalatti szervezkedés. A rendeletek a hét végén jelennek meg, állítólag 18-féle zsidórendelet. Ezek között a cselédtartásra vonatkozó és a kilakoltatás: az I–II. és XII. kerületet zsidótlanítják. Zsiga és Renée rettenetes állapotban. Vágó Márti is itt járt, ő is rémhíreket tud csak, semmi bizonyosat, Balkányi ül még. Schweinitzert állítólag megint letartóztatták. Megalakult a magyar Gestapo. Salu bement azt Otthonba,³⁰ hírekért. Erős úr elmesélte, hogy a németek a vágóhídon 1800 kiló marhahúst szedtek össze, ő németül beszélt egy kameraddal, elmondta, hogy vendéglős, és német tisztek járnak hozzá, adott neki 50 pengőt, és egy fél marhát kapott. Németh Antal dolga rosszul áll, Hilda nagyon dicséri, hogy jóindulatú, vidékre küldi, és címeket ad neki. Pestet állítólag kiürítik, csak a zsidók maradnak itt. A Kultuszminisztérium, mondja Huszka János Dulinak, rövidesen Egerbe költözködik. A zsidóknak tilos Budapestet elhagyniok és költözködniök. Telefonomat holnaputánig be kell jelentenem.

Erős úr azt mondja, hogy az első napon egy német katona jelent meg a kávéházban, magyarul rendelt, nevetett, és azt mondta: „Tőlem ne féljetek, én nem bántok senkit, én magyar vagyok."

A legnagyobb gond az összeköltöztetés és a kilakoltatás. Könyveimet szeretném megmenteni. Legalább tíz nagy láda kellene hozzá, akkor sem tudom, hová vigyem. Frici palotájában³¹ 40 német katona van beszállásolva, Sárinak³² egy szobát hagytak meg, semmit sem volt szabad elvinni, nem tudják, hol bujkál Frici. Duliékkal keresztény barátaik nagyon jól viselkednek, kivált a soproniak. Fáj nekik, hogy Simon Béla nem jelentkezett náluk. Márffy, Rózsi³³ félzsidók, nagyon odavannak, Oszi³⁴ bohóckodik, mint mindig. Tiborral állítólag baj volt, Gizi rengeteg okmánnyal jelentkezett, és megfőzte a németeket. Állandóan kísérik Tibort, vagy ő, vagy Rudi.

Németh helyett Kiss Ferenc az igazgató, helyettese Páger. Pünkösti helyett Tóth Miklós.

A Revíziós Ligát³⁵ föloszlatták, Fall megszökött. Ullein-Reviczky Kállay megbízásából a ligán keresztül érintkezett a külfölddel. A liga vezetősége Herczegnél járt, H[erczeg] vízben hagyta a ligát, azt mondta: „Öreg ember vagyok, beteg ember, hagyjanak békén."

Keresztes-Fischert Bécsbe vitték. ½ 6-kor fogták el, felöltözött már, éppen telefonozni akart, kiadni a rendeletet az ellenállásra, de a telefonját elvágták. Ellenállt, birkózott, megverték, elvitték. Testvérét is. Kállay birtokán, ellenőrzés alatt. Szerdán felhívta Bajcsyt, bejelentette, hogy szerdai határidővel ultimátumot kaptak, égesse el kompromittáló írásait. Vasárnap egy katona jött érte. B[ajcsy] kiabálni kezdett, ő képviselő, őt nem lehet letartóztatni. A katona segítségért ment, ő Éliássynak telefonozott segítségért, a főkapitány azt mondta: „Sajnos, nem tudok már rajtad segíteni." Amikor a katonák visszajöttek, az ablakon keresztül rájuk lőtt, karján sebet kapott, kórházba vitték, ott ordítani kezdett, szidta a vezért. Félig agyonverték. Egy hét múlva tért csak magához, Kistarcsára³⁶ vitték, hadbíróság elé állítják.

A kormányzó le akart mondani, nem tette, mert személyének és családjának a biztonságát nem tudták garantálni. A magyarok közt nő az elkeseredés, a tisztek közül sok át akar szökni Titóhoz. Héjjas a Bakonyban van, ő is át akar szökni. Este 9, a rádió huzamos idő óta hallgat. Székelyék telefonját elvették. (Légoltalom pihenj: Beszterce, Rahó, Szamos.) A rendeletekről még semmi sem szivárgott ki. Endre László zsidóbiztos. Kassán az első napon 1500 zsidót tartóztattak le, köztük Arany édesapját is, már szabadon bocsátották. Kiss Ferit a Gestapo az utcán igazoltatta, a Gestapo panaszkodott, hogy folyton csak árjákat igazoltatnak. Kiss Feri biztatta, hogy a lakásokba menjenek fel. Ezek Salu adatai, részben Kun Andortól származnak. A Fészekbe³⁷ csak zsidók járnak, három asztalnál kártyáztak. 25-en voltak. A Notre Dame de Siont³⁸ a németek számára lefoglalták. Az oroszok 15 km-nyire a ruszinszkói határtól. A rádióban a Rose-Mary többször egymás után. Lajcsi Szobon van, horgászik, egyetlen gondja az, talál-e csalétket a halaknak. Este Nádasdy Kálmán, Lippayék, Bárdosék, a Stolpa fiú, Kertay Lili. Kedélytelen este.

Csütörtök, március 30.

Tizenkettedik nap. Ez már komoly nap, megkezdődtek a pozitívumok: 10 centiméteres sárga csillag ápr. 5., cselédtelenség április 30. Jancsi, Zsuzsi, Ernő, Péter rendben, János és Zsófika nem! Aladár megjelent. Bónyi hozta a híreket. Zokogás. Este Gabi és Egri, Egri hajnalban bevonul Jászberénybe, kiviszik a hadterületre. Jávoréktól jönnek, ott is zokogás. Micsoda fölfordulás lesz itt! Egymillió zsidó helyett kétmillió zsidó! A gettót elméletben és elvben elhatározták, egyelőre nem hajtják végre, állítólag egyelőre a lakásokhoz sem nyúlnak hozzá. Az oroszok elfoglalták Csernovicot. Sárga csillag Tibornak, Hannának, Minkusz Mancinak! Cseléd nélkül Gizi, Pali! A mi Ilusunk nem akar elmenni. Majd elmegy! Az ipari és kereskedelmi vállalatokhoz egyelőre nem nyúlnak hozzá. A rádió bemondja: „A visszavonulásból nem szabad gyöngeségre következtetni." A rémhírek ellanyhultak, ma már előtérbe léptek a pozitívumok. A Pesti Hírlaptól 250 pengőt kaptam egy névtelen cikkért, nem tudom, megjelent-e már, ma nem láttam az újságot. Benda Jenő összeomlott, le akart mondani állásáról, Ottó – Miksa tanácsára – nem fogadta el a lemondást. Tóni bácsi, aki tüzes németellenes volt, és Ottó ellen uszított, a bevonulás után szintén összeomlott, és Antal Istvánhoz szaladt védelemért. Antal megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baja.

Imrédy állítólag azért nem vállalta a kormányalakítást, mert nem akart a Kállay-kormány megmaradt tagjaival együtt dolgozni. Az Álmokházának újabb háromívnyi korrektúráját megkaptam és megcsináltam.

Péntek, március 31.

Beszéltem az Új Időkkel.³⁹ Almásinének mondtam, hogy eltesszük az Álmokházát. Ő azt mondta: alkalmasint matricáztatjuk. Vali, Bözsike voltak itt délelőtt. Tegnap két detektív járt Valinál, a cselédnél Miklós Andorné vidéki birtokai iránt érdeklődtek, nem tudott felelni. Megfenyegették. Jánosról nem tudunk semmit, iratai után szaladgál. Telefonomat bejelentettem. Az első izgalom elmúlt, az asszonyok is lehiggadtak. A cselédek muriznak, nem akarnak elmenni. Ráskainé járt Panninál, két katonát szállásoltak be hozzá. A fasori ev. gimnáziumban megverték a kikeresztelkedett zsidókat, nem volt verekedés, enyhén verték őket. Péterke azt mondja, hogy minden barátja sárga foltot visel majd, szégyelli magát, hogy ő nem fog viselni. A M[agyar] N[ők] L[apja] még ma is cikkeket rendelt Marianne-nál. A Pesti Hírlapnál Győrinek, Vidornak, Fóthynak fölmondanak. Németh Máriát várjuk teára. Itt volt, süket volt, buta volt. Itt volt Erzsi⁴⁰ és Ilonka, Ilonkát megkértem, varrja föl nekem a sárga foltot. N[émeth] Mária beszélt a bécsi sárgafoltos napokról, az elsők a legsúlyosabbak. Később olyan rendeletek jöttek, amelyek a zsidókkal való együtt járást, érintkezést tilalmazzák. Ez itt is várható. Az Esti Újság közli a Színészkamarából törlendő 150 tag nevét. Hányat törölnek majd? Az angol leadás szerint Jaross és Csatay kilépnek a kormányból. A 7. hadtest Csernovicnál elpusztult. 300 katona és tiszt megadta magát. János holnap kimegy Besnyőre, vasárnap behozza Zsuzsit és Zsófikát. A mai hivatalos lap elrendelte, hogy minden moziban a híradó után az Üsd pofon! című propagandafilmet kell játszani. Meghalljuk majd, miről szól. Almásinéval, úgy látszik, baj van. Kis öröm: Sumi rendben. Bárdosék állítólag elutaznak. Holnapra új rendeleteket várunk. Gizi állítólag hosszabb szabadságot kapott, Pali is.

Vasárnap jön ki a rádiórendelet. Esetleg más is. Telefonnal a legnagyobb óvatosság ajánlatos. Kiss Feriné felhívta Bónyiékat, és azzal nyugtatta meg őket, hogy semmi sem tart örökké! Herczeg és Márai nem ír. Három nappal ezelőtt Radó István filmes járt nálam, abból, amit mesélt, egyet érdemes csak följegyezni: „Mire elkopik a cipőm talpa, hála istennek, mezítláb is lehet már járni."

Szombat, április 1.

Egri hazajött.

Jaross lemondott, állítólag Csatay is lemond. Az angol rádió két nappal ezelőtt közölte már ezt a hírt. A lemondás oka: az impérium kérdése. A németek csak a zsidókérdésben engednek intézkedéseket a kormánynak, minden más kérdésben ők parancsolnak. A lakásügyben elejtették az I., II., IV.,⁴¹ XII. kerület zsidótlanításának tervét, két személynek engedélyeznek egy szobát. A letartóztatások megint fellendültek, az Esti Kurir szerkesztőségéből elvitték Rátkait, Petykét, Bródy Ernő meglépett, Chorin, Kornfeld Móric a pannonhalmi apáttal⁴² jelentkeztek, az utóbbit elbocsátották. Beck Marci a Rabbiszemináriumban.⁴³ Kistarcsán 1900 ember, ezer számára van hely, a férfiak le sem tudnak ülni. Rassayt elvitték a Pestvidékiből,⁴⁴ senki sem tudja, hova. A sárga csillag dolgában több verzió: az elöljáróság, a hitközség osztja ki, vagy ki-ki gondoskodik róla. A Hubertus vendéglőben⁴⁵ a tisztek antiszemita nótákat énekelnek, az utcán suhancok zsidóznak, a villamoson egyéni igazoltatások. Julián bácsi kimaradt a kávéházból, a délelőtti főpincér nem tetszik neki. A villamoson két nő beszélget: „Az egész városban remek a hangulat, csak a sok behívás rontja egy kicsit. Antal mentegetőzött Törekynél: „Kénytelen voltam vállalni, inkább én, mint valaki rosszabb. Az ev. gimnáziumban az osztályfőnök, akinek névtelenül jelentették a tegnapi verést, összeszidta a gyerekeket. Zsigáék nagy bajban, alighanem japánoknak adják át a lakást.

Az Új Idők nem jelentkezett. Alomir átjött, nem tud semmit. A színházak rosszul mennek, az Andrássyban⁴⁶ tegnap Csortost ünnepelték, pezsgővel. A 106 éves asszonyban⁴⁷ a beteg Hilda helyett más játszik. A Terézvárosban a házakon zöld felírások: „Szálasit! Az Andrássy úton nyilas fölvonulás, csőcselék: „Hitler – Szálasi kiáltozás. Hirsch Albert a feleségével kényszeregyüttélésben, Böske⁴⁸ visz nekik enni. Böskénél is keresték Albertet, a detektívek azt mondták: „Annyi kellemes órát töltött itt, majd visszajön ide." Rechnitz Klotildot lefogták. Fenyő Miksa bujkál. Az angolkisasszonyoknál a tanárnő figyelmeztette a lányokat, hogy egyik-másik társuk a jövőben sárga csillagot fog viselni, ezekhez legyenek kedvesek és jók, szeressék őket jobban, mint eddig. Olyan meghatón beszélt, hogy egy szeretetre szomjas kis keresztény lány megkérte az édesanyját, vegyen neki is sárga csillagot. Szép Ernőt kitették a Margitszigetről,⁴⁹ nem tudom, hol van. Több lakásból elvitték a szőnyegeket meg az értéktárgyakat. Zsigáék átadták a lakást a japánoknak, ők Vikár nevű barátjuknál kaptak két szobát.

Vasárnap, április 2.

A megszállás 15. napja. Felvonulások az Andrássy úton: „Hitler – Szálasi – Zsidómentes hazát! A belvárosban: „Hitler – Imrédy – le a zsidókkal! Az utóbbiakat állítólag a német katonaság, az előbbieket a rendőrség gumibottal verte széjjel. Délután Kádár Endre, aki zuhanás okozta sebeivel szanatóriumban van. Aztán Zsiga és Renci, rossz állapotban mind a kettő. Este Bárdosék és Péter Jóskáék. Meglepődten hallottam tőlük az általános fölfogást, hogy nem bombáznak minket, amíg a zsidók itt maradnak, Szófiát is akkor kezdték csak bombázni, amikor a zsidókat eltávolították a városból. A zsidóság biztosítéka Budapest épségének. Azt is megtudtam tőlük, hogy a háború csak a zsidókért folyik, a szövetségesek a zsidók megmentéséért harcolnak. Az embernek megáll az esze, ezek a legjobb indulatú, jófajta, művelt keresztények. Meg lehet ezeket érteni? A zsidóság és a kereszténység között reménytelen a helyzet, más-más nyelven beszél mindegyik. Nem látják be, hogy papjaik, a katolikusok is, a reformátusok is, lapulnak, semmit sem tesznek nemcsak a zsidók, hanem a kikeresztelkedettek érdekében sem. Az óvóhelyeket beszentelő papok a zsidóság ellen uszítanak.

Pali a Lucullus eszpresszóban⁵⁰ német repülőtiszt társaságában jelent meg, tegnap este majdnem fölhozta hozzánk. (A repülőtiszt filmszínész, együtt filmezett Palival.) Itt járt Egri és Gabi is, Egrit egy hadnagy mentette meg. Kijött a rádiórendelet, egyelőre nem veszik el, csak az idegen leadások hallgatása tilos. Délelőtt körülbelül kétórás légi veszély Dél-Magyarországon.

Hétfő, április 3.

Reggel ½ 10-től körülbelül ¾ 1-ig légiriadó. Hirtelen jött, éppen csak a ruhát tudtuk magunkra kapkodni. Bombázás, ágyúzás. Állítólag Csepelre estek bombák, a Soroksári úton egy petróleumgyárra és a Gyáli úti katonai kórházra. A Duna mindkét partján jöttek az angol gépek, a házban állítólag látták, ahogy egy lelőtt gép hátul füstölögni kezdett, és lezuhant. Csodálatosan gyors cáfolata annak, amit Bárdosék tegnap este naivul előadtak! Az óvóhelyen egy asszony a lelőtt gépre vonatkozóan megjegyezte: „Úgy kell nekik! Hiszen úgyis csak pénzért csinálják!" Vagyis az angol hadsereget a pesti zsidók pénzelik. Újabb három angol detektívregény érkezett a házba. A megszállás 16-ik napja. Elsötétítés 7 órakor, a nyári időszámítás alapján. Várható intézkedés, hogy a zsidóknak elsötétítés után tilos az utcára kimenniök. Erős úr zokog a kávéházban. Starkné meséli, hogy fiánál házkutatás volt. Délután és este már pozitívebb formában kapjuk a híreket: Csepelt nem támadták, a Ferencvárosi pályaudvart tönkrebombázták, mellette egy kis olajtelepre 11 bomba esett, a Szent László Kórházban elpusztul két pavilon, betegekkel, orvosokkal, ápolónőkkel és apácákkal, az udvar csupa üvegtörmelék, a Soroksári úton több gyár, az Üllői úton és mellékutcáiban több ház, két óvóhely stb. Sok halott. Zilahy Irén villája teljesen elpusztult, az egyik verzió szerint ő maga is benne veszett, a másik szerint anyjával vidékre utazott. Pestszenterzsébeten nagy károk, Szigetszentmiklóson a repülőgépgyárat bombázták. Este János és Emma nálunk vacsoráztak, velünk mentek le ¼ 11-kor. ¼ 2-ig az óvóhelyen, sok bomba, ágyúzás zaja. Alig kezdte a rádió híreit bemondani, máris „bizonytalan időre félbeszakítjuk bemondásunkat". (¾ 2 előtt.) A rádió elnémult. Megtanuljuk a bombák, a nagy ágyúk, a kis ágyúk hangját. Az óvóhelyen a vendégek zsidóztak.

A finnek alighanem kiugranak, Moszkvából új békeföltételeket kaptak, kétségtelenül kedvezőbbeket, amit Magyarországnak köszönhetnek.

A megszállás tizenhatodik, a bombázás első napja.

Megkaptuk az első idegháború-leckét. ½ 3-kor még a karosszékben ülök és várom a „bizonytalan idő" múlását. Egész nap rettenetes rémhírek, ezek között a legszebb az, hogy a színházak igazgatói Wlassicsnál jártak, a zsidótörvénnyel kapcsolatosan megbeszélték vele a legközelebbi teendőket és a jövő szezon előkészítésére vonatkozó terveket. Itt voltak Blancsi, majd Duli, hogy a fölkelő csillag alkalmából elbúcsúzzanak tőlünk. Itt volt Cs[athó] K[álmán] is, félti az Új Időket, amelyeket Kultsár egy ízben meg akart már ölni, akkor nem sikerült neki, azóta szálka a szemében. A tüntetők megvertek két rendőrt, nem vonták őket felelősségre. Egy részüket fölkergették a villamosra, onnan kiabáltak le: „Büdös zsidó rendőrök", állítólag egy sereg Gestapo-ember jár majd sárga csillaggal, agent provocateuri minőségben. ¾ 3-kor a rádió még mindig hallgat.

Kedd, április 4.

3 óra 5 perckor megszólalt a rádió. Nagyon fáradt voltam, hamar elaludtam. ½ 11-ig aludtam. Ma a megszállás tizenhetedik, a csillagtalanság utolsó napja.

Az éjjeli támadás Csepel ellen történt. Kispesten, Pestszenterzsébeten rettenetes károk, sok halott. Szegény Zilahy Irénke csakugyan elpusztult. Zsuzsiék szerencsésen bejöttek, Zsófika kint is van már a nagyanyjánál. Állítólag enyhítés történt az árja-párja kérdésben, a párja csillagmentes. Viszont a kilakoltatás réme fenyegeti a zsidókat, a kibombázottakat beköltöztetik, vagy nekik adják át a lakást. Az árja-párja dolog rendben van, a rádió bemondta a hírt. Nagy bölcsességre vall, 800 000 új zsidó helyett 800 000 új keresztényt kreáltak, ugyanannyi ellenség helyett ugyanannyi jó barátot, 1 600 000 zsidóbarátból 1 600 000 antiszemitát. Micsoda föllélegzés Gizinek és Tibornak! Hallom, szegény Márkus Miksa halálán van. Bukarestet bombázták. A Dunát és a Tiszát elaknásították. Budapest fölött 24 gépet lőttek le. A városban 350 kavernát számoltak meg. A kibombázottak egy részét elhelyezték már, úgyhogy a lakásokat állítólag egyelőre nem veszik igénybe. A város kiürítése megkezdődött, a zsidók nem költözhetnek el. A Verseny Futár tiszteletpéldányát megszüntették, ezzel megszűnt az egyetlen tiszteletpéldány, amely az irodalomhoz köt. Erdős Jenő találkozott Pistáékkal, állítólag otthon laknak, Pistát nem is keresték még. Barátaink elbúcsúztak tőlünk, egyelőre nem fogjuk látni őket, nem akarunk csillagosan járni. Csodálatos, az ember eljut odáig, hogy a rádió ordítozását megnyugtatásnak hallja! Pali telefonozott boldogan. Bónyiék is boldogok, alkalmasint nem nagyon érintkeznek majd velünk. Bárdosék reggel elutaznak. Ennek a naplónak nincs sok értelme, ezzel a fáradsággal hosszú novellát is tudnék írni, ha ötletem és nyugalmam volna hozzá. Reggel hozatok három sárga csillagot. Az árja-párja jóváhagyása miatt állítólag Berlinbe repült valaki. Megkezdődött a nemzetiszocialisták (Hubay), a hungaristák (Szálasi) és a nyilasok (Imrédy) között az újságháború. Ma közölték a megszüntetett napilapok névsorát: Esti Kurir, 8 órai Újság, Újság, Magyar Nemzet, Mai Nap, Független Magyarország. Keresztury Dezső megvált a Pester Lloydtól. Délután aludtam egy félórát, de meg kell szokni azt, hogy az ember akkor feküdjön le, amikor lehet. Nincs értelme az éjszakai munkának vagy olvasásnak, addig aludj, amíg a rádióban a cigány húzza.

Szerda, április 5.

A megszállás tizennyolcadik, a csillag első napja. ½ 10-ig jól aludtam.

Kinéztem az ablakon. Probléma: ha kimegyek az erkélyre, ki kell-e tűznöm a sárga csillagot? Ez keresztény vidék. Egy óra alatt egyetlenegy zsidót láttam csak, kövér, nem fiatal embert. Három suhanc ment el mellette, nem szóltak. Csodálatos, hogy nem érzem valami fokozottabb megaláztatás terhét. Alighanem minden zsidó születése óta lelkében hordja a sárga csillagot, annak a tüzét a keresztvíz sem oltja el. Az asszonyok hiúk és hülyék, szerencsések is, mert nem gondolkoznak. Máról holnapra mindenbe beleilleszkednek, a szűzből ringyó lesz, a házmesterlány úgy ül bele az autóba, mintha beleszületett volna. A férfiak sem sokat gondolkoznak, de a meglepetés jobban hat rájuk, mint a nőkre. Ami engem illet, pillanatról pillanatra jobban erősödik az a gyanúm, hogy régóta őrült vagyok. Elképzelhetetlen közönnyel nézem, ami körülöttem történik. Sohasem gondolok arra, hogy magyarul írtam, és műveim jelentenek valamit, akár nekem, akár a magyar irodalomnak. Noha soha semmi közöm nem volt a zsidósághoz, és vele semmi közösségem, mégis örökké éreztem azt, hogy zsidó vagyok, és ez mindig nyomott és bénított. Fiatal koromban még mertem magyarnak érezni magamat, ostobán büszke voltam rá. Később semminek nem éreztem már magamat, se magyarnak, se zsidónak, legföljebb olykor-olykor nagy ritkán embernek. Ma már annak sem, legföljebb növénynek. Megjött a sárga csillag, 1 pengő 50 fillér az ára. Nem szép. Fölvarrtuk.

Izgalmas nap. Nádor volt itt, sárga csillaggal. Az utcán, a villamoson nyugalom, előzékenység. Egy öreg zsidó asszonynak ketten is át akarták adni a helyüket. Gábor Jani jókedvűen, csinosan, csillagosan. Délután – egyelőre fölösleges – izgalom lakásrekvirálás miatt. Hírek ma esti bombázásról. Némi holmit becsomagoltunk, valamit beraktunk a pincébe, egy koffert Valihoz küldtünk. (¼ 10-kor, amikor ezeket a sorokat írom, a rádióban a Kukorica Jánost eléneklik. Ez az egész helyzet legmulatságosabb mozzanata.) Állítólag 3000 halott, a Szent László Kórházban 150, közte két orvos, ápolónők, betegek. Pestszenterzsébet, Kispest odavan. Csepelen – szemtanú, munkás meséli – szörnyű károk, rengeteg halott. Délben röpcédulákat