Értékes vagy: Szavak, melyek megváltoztatják életünket

értékes vagy

Szavak, melyek

megváltoztatják

az életünket 

JOEL OSTEEN 

Patmos records

budapest, 2016 

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Joel Osteen: THE POWER OF I AM

Two Words That Will Change Your Life Today

A kiadásért felel Kauzál Márton

fordította

Lukács Ibolya Anna

lektorálta

Joób Viktória

korrektúra

Sugár Ágnes

borító, tördelés az eredeti kiadvány alapján

Ifj. Balogh Ferenc és Éva

A könyvben szereplő bibliaidézetek fordításához a szerző által idézett

angol változat szolgált.

FaithWords Hachette Book Group

1290 Avenue of the Americas

New York, NY 10104

Copyright © 2015 Joel Osteen

Hungarian edition © 2016 by Patmos Records

with permission of Faith Words Hachette Book Group

Hungarian translation copyright

© Lukács Ibolya Anna

All rights reserved - Minden jog fenntartva.

ISBN 978-615-5526-57-2

köszönetnyilvánítás 

Ebben a könyvben számos olyan történetet osztok meg, amelyeket barátaimtól, a gyülekezetünk tagjaitól vagy olyan emberektől hallottam, akikkel utazásaim során találkoztam. Nagyra értékelem a segítségüket, és hálás vagyok a támogatásukért. A könyvben olyan személyeket is említek, akikkel soha nem találkoztam személyesen, és a személyiségi jogok védelme érdekében egyes esetekben a neveket is megváltoztattuk. Mindenkinek hálás vagyok, akit ez megillet. Egykori gyülekezetvezető fiaként és pásztorként számtalan prédikációt és előadást meghallgattam már, így egyes esetekben nem emlékszem a történetek pontos forrására.

Adósa vagyok a Lakewood Gyülekezet csodálatos stábjának, akik megosztják velem a történeteiket, illetve azoknak, akik világszerte támogatják a szolgálatunkat, lehetővé téve, hogy reménységet közvetítsünk a világ számára. Hálás vagyok mindazoknak, akik televízión, interneten vagy podcastokon keresztül követik az istentiszteleteinket. Ők valamennyien a Lakewood család tagjai. Különleges köszönettel tartozom azoknak a pásztoroknak is szerte Amerikában, akik a Champion Network tagjai.

Ezúttal is köszönetet mondok annak a csodálatos szakértő stábnak, akik segítettek jelen könyvem megírásában. Elsőként könyveim kiadója, a FaithWords/Hachette vezetőjének, Rolf Zetterstennek, továbbá Patsy Jonesnak, Billy Clarknak, Becky Hughes-nak és Megan Gerritynek. Nagyra értékelem Lance Wubbelnek, a szavak mesterének szerkesztői munkáját.

Szintén hálás vagyok irodalmi ügynökeimnek, JanMiller Richnek és Shannon Marvennek, akik a Dupree Miller & Associates munkatársai.

Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondok feleségemnek, Victoriának, és gyermekeinknek, Jonathannak és Alexandrának, akiktől az inspirációt kapom minden nap, valamint legközelebbi családtagjainknak, akik teljes időben a gyülekezet szolgálatának segítésén munkálkodnak: bátyámnak, Paulnak, és feleségének, Jennifernek; nővéremnek, Lisának és férjének, Kevinnek, továbbá sógoromnak, Donnak és feleségének, Jackelynnek.

Ezt a könyvet feleségemnek, Victoriának ajánlom, akitől folyamatos inspirációt kapok, aki szeretettel és üdeséggel tölti be az életemet, valamint gyermekeimnek, Jonathannak és Alexandrának, akik nap mint nap lenyűgöznek

és örömet hoznak az életembe.

Hálás vagyok Istennek, hogy egy családdá tett bennünket,

és megmutatta, mennyire áldott ember vagyok.

első fejezet 

A „vagyok" kifejezés ereje

A gyönyörű és fiatal Lacynek úgy tűnt, mindene megvan. Okos volt, csinos, szerető család állt mögötte. Amikor istentisztelet után az előcsarnokban találkoztunk, barátságos, kellemes személy benyomását keltette. Arra gondoltam, ha valaki, hát ő biztosan boldog lehet. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, ugyanis arról kezdett beszélni, hogy nem érzi teljesnek az életét; magányos, és úgy érzi, a kollégái mind tehetségesebbek nála. Olyan kijelentéseket tett, mint „Nem vagyok elég csinos; Mindig én húzom a rövidebbet; Lassan tanulok; Állandó fáradtság gyötör."

Öt perc is elég volt ahhoz, hogy tudjam, mi a problémája. A „vagyok állításai önmagáról. Amit e mellé az egyszerű szócska mellé teszünk a mondatainkban, meghatározza az életminőségünket. „Áldott vagyok; Erős vagyok és egészséges vagyok vagy „Lassú vagyok; Csúnya vagyok; Csapnivaló anya vagyok. A szánkat elhagyó „vagyok mondatainkkal vagy a sikert vagy a kudarcot engedjük be az életünkbe.

A „vagyok ereje egész nap működésben van. Hibázunk, és máris kiszalad a szánkon: „Jaj, de ügyetlen vagyok!. Belenézünk a tükörbe, és a fejünket csóválva így sopánkodunk: „Elképesztően megöregedtem. Meglátunk valakit, akiről úgy gondoljuk, tehetségesebb nálunk, és máris azt motyogjuk a bajszunk alatt: „Olyan középszerű vagyok. Elakadunk a dugóban és morgolódni kezdünk: „Milyen balszerencsés vagyok!. Nagyon gyakran magunk ellen fordítjuk a „vagyok szóban rejlő erőt, észre sem véve, mennyire képes befolyásolni a jövőnket. 

Ami a „vagyok" szót követi a mondatainkban, az előbb

vagy utóbb ránk talál.  

Az alapelv a következő: ami a „vagyok" szó mellett áll a mondatainkban, az előbb vagy utóbb ránk talál. Amikor azt mondjuk: „Olyan ügyetlen vagyok!, az ügyetlenség a nyomunkba ered; „Úgy megöregedtem – és már jönnek is a ráncok; „Olyan kövér vagyok – és már ugranak is ránk a kalóriák. Mintha meghívnánk őket magunkhoz. Ami állítást a „vagyok mellé helyezünk, azt behívjuk az életünkbe, ajtót nyitva számára, és felhatalmazva arra, hogy az életünk részévé váljon.

A jó hír az, hogy a saját döntésünk függvénye, hogy mi áll a mellett a bizonyos „vagyok szócska mellett. Ha naphosszat azt ismételjük, hogy „áldott vagyok, az áldások utolérnek bennünket. „Tehetséges vagyok – és a nyomunkba ered a tehetség. Előfordul, hogy nem tökéletes a közérzetünk, ám ha ragaszkodunk ahhoz a meggyőződésünkhöz, hogy egészségesek vagyunk, akkor az egészség ránk talál. „Erős vagyok – és az erő máris a nyomunkba ered. Mi magunk invitáljuk ezeket a valóságokat az életünkbe. Ezért kell tehát nagyon óvatosan bánni a „vagyok szóval kezdődő kijelentéseinkkel! Soha nem szabad azt mondani, hogy „balszerencsés vagyok, a szerencse távolról elkerül, mert ezzel a csalódást hívjuk be az életünkbe. „Le vagyok égve, nincs egy árva vasam se" – de ezzel sajnos csak a küszködést és a nélkülözést hívjuk magunkhoz. 

A jó hír az, hogy a saját döntésünk függvénye, hogy mi áll a

„vagyok" szócska mellett. 

Új meghívókat kell kézbesítenünk. Jó dolgokat kell behívnunk az életünkbe reggelenként: „Áldott vagyok. Erős, tehetséges és bölcs vagyok. Fegyelmezett és céltudatos ember vagyok, ráadásul gazdag is. Amikor az ember így beszél, a Mindenható kirendeli az életébe a tehetséget: „Menj és keresd meg azt az embert! – adja parancsba. Az egészség, az erő, a bővelkedés, a fegyelmezettség kéz a kézben indulnak meg az életünk felé.

Mégis hányan vannak olyanok, akik reggel a tükörbe nézve így indítják a napot: „Olyan öreg vagyok; Tiszta ránc az arcom; Milyen meggyötörtnek látszom. Ilyenkor meghívót nyújtanak át az öregségnek és a kimerültségnek. Tegyünk meg magunknak egy szívességet: hagyjunk fel ezzel! Merjük azt mondani, hogy „Fiatal vagyok, tele energiával. Üdeséget és frissességet áraszt a személyiségem. Csodálatos személynek lettem teremtve. Ez az egyik legjobb öregedést lassító kezelési eljárás, amiben részünk lehet, ráadásul nem kerül semmibe! 

Csodálatos mesterművek vagyunk 

Vannak emberek, akik még soha nem mondták önmagukkal kapcsolatban, hogy „Szép és csinos vagyok. Ők azok, akik jobban figyelnek a hibáikra, illetve arra, amit nem szeretnek magukkal kapcsolatban, és arra is, hogy miből kéne többnek és miből kevesebbnek lennie bennük vagy éppenséggel rajtuk. Amikor azt mondjuk, „Szép vagyok, a szépség követni kezd bennünket. Nyomában pedig ott jár a fiatalság és a frissesség is. Ezt senki más nem teheti meg helyettünk, ezeknek a kijelentéseknek a saját szánkból kell elhangozniuk.

Hölgyek, ne mondogassátok a férjeteknek folyton, hogy mennyire csúnyák vagytok! Egy nő soha nem szólhatja le önmagát, különösen nem a férje előtt. A feleség a férje jutalma. A férj számára pedig a felesége a legszebb asszony a világon. Miért akarna egyetlen nő is ettől eltérőt állítani magáról? Az utolsó dolog, amit egy férjnek hallania kell, hogy milyen rosszul néz ki a felesége. Nem szabad ilyen negatív gondolatokat ültetni az elméjébe. Sem a férjnek, sem a feleségnek nem használ, ha az asszony önmagát becsmérli. Aki sokáig mondogatja, milyen rosszul néz ki, egy napon a férje végül még el is fogja hinni.

Ám ha az asszony azt ismételgeti, hogy „Szép vagyok", nemcsak a szépség, a fiatalság és a frissesség fog a nyomába szegődni, de a szellemi embere is életre kel. Jobb lesz a magáról alkotott képe, és úgy fog viselkedni, mint aki egy különleges személy. Nem úgy szenvedi majd végig a napot, mint egy keveset érő, értéktelen senki, hanem légies léptekkel szökell, azzal az érzéssel, hogy övé a világ. A szépséget nem az jelenti, hogy ki milyen vékony vagy milyen magas. A szépséget az adja, hogy magabiztosan tudunk azok lenni, akivé Isten teremtett bennünket. Ha 36-os a méreted, nagyszerű, de ha 52-es ruhákat hordasz, az is tökéletesen rendben van. Fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy, és hozd ki belőle a legtöbbet! 

A szépséget az adja, hogy magabiztosan tudunk azok lenni, akivé Isten teremtett bennünket. 

Isten nem véletlenül teremtett bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Tőle kaptuk a külsőnket, a magasságunkat, a bőrünk színét, az orrunk formáját és nem utolsó sorban a személyiségünket. Egyetlen tulajdonságunk sem a véletlennek köszönhető. Isten nem felejtett ki semmit belőlünk, és nem hagyott ki semmi jóból. Ő a mesterművének tekint bennünket. Ahelyett, hogy sajnálkozol, amiért nem vagy elég vonzó külsejű, vagy hogy túlságosan magasra nőttél, esetleg túl alacsony a termeted, hogy nincs benned elég ebből vagy túl sok van benned abból, merj inkább úgy felkelni reggel, hogy azt mondod: „A mindenható Isten mesterműve vagyok, a saját képére teremtett engem.

„Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél! Csodálatosak a te cselekedeteid – dicséri Dávid Istent a 139. zsoltár 14. versében. Érdemes megfigyelni, hogyan beszél Dávid önmagáról! Nem büszkeségtől fűtve, hanem Isten iránti hálából jelenti ki, hogy „Csodálatos, különleges mestermű vagyok. Ez szöges ellentéte az emberi természetnek. A legtöbben azt gondoljuk, nincs bennünk semmi különleges, semmi csodálatos, csupán átlagos emberek vagyunk. Ezzel szemben a tény az, hogy nagyon is átlag felettiek vagyunk. Olyan kéz lenyomatát hordozzuk, amilyet senki más. Soha nem lesz még egy olyan ember, mint te vagy én. Még ha van is egy egypetéjű ikertestvérünk, aki szakasztott a másunk, azonban a személyiségünk, a céljaink, de még az ujjlenyomatunk is különbözik. Mindannyian eredetiek és megismételhetetlenek vagyunk. Miután Isten megalkotott minket, eldobta az öntőformát. És aki ennek ellenére úgy gondolkodik magáról, hogy ő csupán egy átlagember, egy a Földön élő hétmilliárd ember közül, és semmi különleges nincs benne, azt a helytelen „vagyok" felfogása meg fogja akadályozni abban, hogy az élete magasabbra emelkedhessen.

Kíváncsisággal tölt el, vajon mi történne, ha önmagunk becsmérlése, lekicsinylése és a hibáinkra történő koncentrálás helyett egész álló nap – no persze, nem mások jelenlétében, hanem amikor egymagunk vagyunk, például a zuhany alatt vagy autóvezetés közben – Dávid bátorságával a szívünkben azt ismételgetnénk, hogy „Különleges, csodálatos, értékes remekmű vagyok. A hatalmas Isten gyermeke. Aki így beszél, az hamarosan a különlegesség és az értékesség életérzésével fog szembetalálkozni. A „gyenge, legyőzött, csupán átlagos ember vagyok életfelfogás pedig eloldalog az útjából. 

A Dávidéhoz hasonló bátorsággal, mondjuk azt: „Különleges, csodálatos, értékes remekmű vagyok. A hatalmas Isten gyermeke. 

Az ilyen ember úgy éli a mindennapjait, hogy tudja: ő egy királyi gyermek. No, nem attól való büszkeséggel, hogy ő jobb a többi embernél, hanem csendes magabiztossággal, és azzal a tudattal, hogy maga az univerzum Teremtője választotta ki őt, és rendelkezik valami olyannal, amivel gazdagabbá tudja tenni a világot. 

Isten még a nevünket is meg tudja változtatni 

Pontosan ez történt egy Sára nevű asszonnyal is az Ószövetségben. Meg kellett változtatnia az önmagával kapcsolatos beszédét. Isten gyermeket ígért Szárainak és a férjének, Ábrámnak. De Szárai már nyolcvanéves volt, messze túl azon az életkoron, amikor egy nő gyermeket szülhet. Azokban az időkben, ha egy asszony nem tudott teherbe esni és gyermeket szülni férjének, azt az ő kudarcának tartották, még akkor is, ha a férje volt felelőssé tehető. Lenézték az ilyen nőket, akiket rendkívüli szégyenérzet gyötört a meddőség miatt. Szárai is így érzett. Nyolcvanéves volt, és még nem szült gyermeket. Úgy érezte, cserben hagyta Ábrámot. Nem tartotta magát semmire. El tudom képzelni, hogyan tekintett magára: „Az életem egyetlen hatalmas kudarc. Érdemtelen vagyok. Nem vagyok sem elég jó, sem elég szép."

Szárai azonban ígéretet kapott Istentől, hogy időskorában gyermeket fog szülni. Isten tudta, hogy ez soha nem valósul meg, ha nem győzi meg Szárait arról, hogy változtassa meg a gondolkodását önmagáról. Ez annyira fontos volt, hogy Isten még a nevét is Sárára változtatta, ami azt jelenti: „hercegnő".

Ezentúl aki úgy köszöntötte: – Jó reggelt, Sára! – tulajdonképpen azt mondta: – Jó reggelt, hercegnő!

– Hogy vagy, Sára? – azaz – Hogy vagy, hercegnő?

– Idenyújtanád a ketchupot, Sára? – azaz – Ideadnád a ketchupot, hercegnő?

Újra és újra ezt hallotta. A szavak megfogantak a bensőjében és elkezdték megváltoztatni az önmagáról alkotott képét. Az „egyetlen hatalmas kudarc az életem életérzésétől eljutott a „hercegnő vagyok érzésig. A „nem vagyok szép érzést felváltotta a „szép vagyok meggyőződése. A „szégyellem magamat önkép helyébe „a koronás hercegnő vagyok tudata lépett. Többé nem leszegett fejjel járt a vereségérzés és szégyenkezés miatt, hanem kihúzta magát és emelt fővel haladt tovább. Többé már nem úgy gondolkodott magáról, hogy „nem vagyok elég jó, eljutott arra a meggyőződésre, hogy „Isten gyermeke vagyok. Többé már nem mondta, hogy „keveset érek, hanem azt hangoztatta, hogy „Isten csodálatos teremtménye vagyok. Az új önértékelését már a „különleges és csodálatos mestermű vagyok" meggyőződés hatotta át.

Igen, hölgyek, ahogy Sárának, úgy nektek is lehetnek csüggedésre okot adó dolgok az életetekben – kudarcok és csalódások; emberek, akik netalán megpróbálták elhitetni veletek, hogy értéktelen a személyetek és nem vagytok elég vonzóak. Könnyű beengedni ezt a magot, hogy aztán lerombolja az önbecsüléseteket és kisebbrendűségi érzést alakítson ki bennetek. Istennek azonban ugyanaz az üzenete hozzátok, mint Száraihoz: „Azt akarom, hogy a neved ezentúl hercegnő legyen" – nem szó szerint, hanem a belső hozzáállásban. Le kell ráznotok magatokról az emberek negatív gondolatait. Az alacsony önértékelést, a kisebbrendűségi érzést, és hercegnőként kell tekintenetek magatokra. Kezdjetek el hercegnőként járni, hercegnőként beszélni, hercegnőként gondolkodni és hercegnőként integetni!

Ne azt szajkózzuk állandóan, hogy „értéktelen vagyok, nincs sok érték bennem. Az igazságnak adjunk hangot magunkkal kapcsolatban is: „egyedi személyiség vagyok, a mindenható Isten kiválasztott engem, értékes mesterműve vagyok az Úrnak. Ne úgy kezdjük a napot, hogy a hiányosságainkra fókuszálunk. A tükörbe nézve jelentsük ki bátran: „Szép vagyok, fiatal, tele energiával. Magabiztos és határozott vagyok."

Mindenkit értek már csalódások, mindenkivel előfordul, hogy egyesek megpróbálják félretolni az útból, de még ha így is van, nem szabad azt hajtogatnunk, hogy kimerültünk ettől. Azt kell tennünk, amit Sára tett, és jelentsük ki: „Királyi vér folyik az ereimben. Isten kegyelmét hordozom. Izgatottan várom, hogy mi jót tartogat számomra a jövő." Ez a hercegnői tudat megfogant Sára bensőjében, ami aztán megváltoztatta az önértékelését. Az évek során megtanultam: az embernek először belül kell megváltoznia, hogy aztán kívül is meglátsszon a változás. Sára 91 évesen – a természet törvényeinek ellentmondva – gyermeket szült. Az ígéret megvalósult. 

Mi hagyja el a szánkat? 

Milyen állításokat fogalmazol meg önmagaddal kapcsolatban? – teszem fel a kérdést. Azt, hogy „győztes, áldott, tehetséges, a Szent Szellem kenetét hordozó ember vagyok"? Amikor a megfelelő kijelentéseket tesszük magunkról, Isten jóságát hívjuk be az életünkbe.

Ha megváltoztatnánk a magunkra vonatkozó kijelentéseinket, az életünk új szintre emelkedhetne. A szavak teremtő erőt hordoznak. Olyanok, mint az elektromos áram: ha helyesen használjuk, az áram fényt generál, működteti a légkondicionálót, és mindenféle jóban lehet részünk általa.

A helytelenül használt elektromosság azonban nagyon veszélyes lehet. Nagy károkat tud okozni, akár ölhet is. Ugyanez a helyzet a szavainkkal. A Példabeszédek könyve 18,21-ben azt olvassuk: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van. Rajtunk múlik, mit helyezünk a „vagyok szó elé. Mindenkit arra bátorítok, hogy soha ne mondjon negatív dolgot magára nézve. A legtöbben soha nem állnánk oda valaki elé, hogy megkritizáljuk, miközben magunkról minden gond nélkül megfogalmazunk negatív állításokat. „Lassú vagyok, rút külsejű, ráadásul fegyelmezetlen." Aki így beszél, a saját jövőjére mond átkot. Aki jót akar magának, az felhagy az ilyen beszéddel. Épp elég bajunk van az életben e nélkül is. Ne legyünk önmagunk ellenségei.

Volt egy barátom, akivel rendszeresen együtt kosárlabdáztam. Amikor kihagyott egy fontos dobást, mindig azt kiabálta: „Micsoda idióta vagyok! Micsoda idióta vagyok!" Hónapokig hallgattam ezt.  

Milyen állításokat fogalmazol meg önmagaddal kapcsolatban? – teszem fel a kérdést

Nem vette észre, de az idiotizmus csak jött és jött felé, mígnem egyszer csak – nem kellemes ezt kimondanom, de azt hiszem – utolérte. Aki állandóan azt hajtogatja, hogy „ostoba vagyok – még ha túl pongyola is a megfogalmazás –, az ostobaság előbb-utóbb rátalál az illetőre. „Csúf, jellegtelen kinézetű vagyok. És mit felel erre a csúnyaság? „Hallom, hogy valaki engem hív." A jövőnk megáldására használjuk a szavakat, és ne a megátkozására.

„Mondja a beteg is: hős vagyok!" – szólít fel a Biblia.¹ Nem arra buzdít tehát, hogy a fáradtságról és az elgyötörtségről panaszkodjunk. Ezzel ugyanis csak a rossznak küldünk meghívót. Mondja a szegény: „gazdag vagyok, nem pedig azt, hogy „tele vagyok adóssággal. Mondja a beteg: „Egészséges vagyok. Napról napra jobban érzem magam." 

Azok vagyunk, akiknek Isten állít bennünket 

„Azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket – mondja Pál apostol a rómaiakhoz írt levél 4,17-ben. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy nem beszélhetünk úgy, ahogy a dolgok állnak. Inkább arról kell beszélni, ahogyan a dolgoknak lennie kellene. Ha anyagi gondjaink vannak, nem tanácsos panaszkodnunk: „Nem nagyon megy az üzlet mostanában. Annyira belassult a gazdaság, hogy soha nem lesz ebből semmi. Ezzel tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy a jelenlegi helyzet akár örökké is eltarthat, az aktuális helyzetet jellemezzük csupán. Ám a hit embere azt mondja ilyenkor: „Áldott vagyok és sikeres, Isten kegyelme vesz körül."

Nemrég megkérdeztem egy fiatal fiút, hogy mennek a dolgai a középiskolában. Azt mondta, „Minden rendben van. Általában közepes jegyeket kapok. Kiderült, hogy az általános iskolában az egyik tanára közepes tanulónak könyvelte el, a fiú pedig hagyta, hogy ez a mag gyökeret eresszen és elterebélyesedjen benne. Elmondtam neki ugyanazt, amit most olvasóimnak is: „Ameddig közepes tanulóként tekintesz magadra, nem fogsz jelesre teljesíteni. A hármasokat fogod vonzani, azok pedig jönnek majd utánad, és követnek kitartóan, bárhova is mész. Ha nem vigyázol, közepes leszel az osztályban, a menzán és a tornateremben is. Változtasd meg az önmagaddal kapcsolatos állításaidat. Mondd inkább azt, hogy »Jeles tanuló vagyok. Okos vagyok, tele bölcsességgel. Gyorsan tanulok. Kiváló vagyok.«

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy amit valaki – legyen az egy edző, egy tanár, a szüleink vagy a volt házastársunk – megfogalmazott rólunk, az hátráltassa az életünket, teljesítményünket. Beszédeik által gyomnövények magvaival hintették tele az életünket, ugyanis azt hangoztatják, hogy milyen dolgokat vagyunk képtelenek megtenni. „Nem vagy elég okos, elég tehetséges, elég fegyelmezett. És elég szép sem vagy. Mindig hármasokat fogsz kapni. Képtelen leszel kitörni a középszerűségből. Örök küzdelmed lesz a felesleges kilókkal." Meg kell szabadulni ezektől a hazugságoktól. Mi nem ilyenek vagyunk, hanem olyanok, amilyennek Isten mond bennünket.

Előfordulhat, hogy az emberek megpróbálnak félreállítani és a fejünkhöz vágni, hogy mennyi mindenre vagyunk alkalmatlanok. Ez az, amire azt mondjuk, hogy „az egyik fülünkön be, a másikon ki." Nem az határozza meg a sorsunkat, amit mások mondanak, hanem az, amit Isten mond. Nem csupán azzal kell tisztában lennünk, hogy kik vagyunk, hanem azzal is, hogy kik nem vagyunk. Más szóval: „Nem az vagyok, akinek az emberek mondanak. Az vagyok, akinek Isten mond. Nem farok vagyok, hanem fej. Nem kölcsönt kérő, hanem kölcsönadó vagyok. Nem átkozott vagyok, hanem áldott."

Ahogy ezzel a fiúval, úgy bizonyára sokakkal megtörtént, hogy fiatalkorunkban valaki romboló szavakat mondott rájuk. Egyvalamit feltétlenül tudnunk kell: Isten már azt megelőzően megáldott bennünket, hogy bárki is átkot helyezett ránk. Isten már akkor ismert és gyermekévé fogadott bennünket, mielőtt anyánk méhében megformáltattunk. Miután Isten megformált minket, hátralépett egyet és így szólt: „Tetszik, jó munka. Egy újabb mestermű!" Az elfogadás pecsétjét helyezte mindannyiunkra. Mit számít hát, hogy egyesek megpróbálnak elutasítani? Nem szabad, hogy kisebbrendűnek érezzük magunkat emiatt. Abban a tudatban kell élnünk, hogy a mindenható Isten részéről elfogadást nyertünk, tehát szeretett emberek vagyunk, ráadásul az Úr mesterművei. Ha így beszélünk, kihajtanak a nagyság magjai, amiket Isten helyezett belénk. 

Változtassunk az önmagunkra vonatkozó

megállapításainkon 

Mindannyiunkban rejtőznek olyan képességek és ajándékok, amelyeket még nem fedeztünk fel. Kincseket hordozunk. Életünk során a pesszimista, romboló gondolatok igyekeznek elnyomni ezeket az ajándékokat, mivel az ellenség nem akarja, hogy a képességeink teljesen kibontakozzanak bennünk. Olyan erőkkel támad, amelyek a megalázottság, a kisebbrendűség és az alkalmatlanság érzését keltik bennünk állandóan. Aki be akarja tölteni az elhívását, annak le kell ráznia magáról ezeket a destruktív hangokat, azokkal a gondolatokkal együtt, amelyek a cselekvésre való képtelenséget és alkalmatlanságot erősítik. Ne hívd magadhoz a gyengeséget, és ne add meg magad a megfélemlítésnek! 

Nem az határozza meg a sorsunkat, amit mások mondanak, hanem az, amit Isten mond. 

Talán úgy érzed, alkalmatlan vagy egy adott területen, Isten azonban már a megszületésed előtt felruházott az ahhoz szükséges képességekkel. Tőle kapjuk az erőt, így semmiben nem szenvedünk hiányt. Istennél bepecsételt dolog a személyünk iránti elfogadása. Előfordulhat, hogy az embertársaink megpróbálnak ellehetetleníteni, ám ha felismerjük, hogy Isten az Ő gyermekeivé fogadott minket, megértjük, hogy nem is fontos, hogy mások elfogadjanak. Az univerzum Teremtője minden szükséges képességgel ellátott, mennyei erővel felruházott és Szent Szellemmel felkent bennünket.

Ismerek egy férfit, akit a középiskolai tanára a nem túl okos diákok közé sorolt, és azt a tanácsot adta neki, hogy a lehető legalacsonyabb képzettséget kívánó szakmát válassza. A tanár urat ugyan a segítő szándék vezette, arról azonban fogalma sem volt, hogy ki is ez a fiatalember valójában. Isten ugyanis elültette benne a kiválóság magjait, csakhogy azok szabad szemmel nem voltak láthatók. Középiskolásként a fiatalember torz énképpel rendelkezett. Nem vagyok jó, nem vagyok okos, csupán átlagos, de semmi több – gondolta. Nem vette észre, hogy mindezt behívja az életébe, ám idővel nyilvánvalóvá vált.

A középiskola elvégzése után a fiú elhelyezkedett egy helyi gyárban, és hosszú évekig segédmunkásként dolgozott. Egy nap a gyár bezárt, és ő jelentkezett a város másik végén működő gyárba. Ebben az üzemben az volt a jól bevett szokás, hogy a pályázóknak legelső lépésként egy IQ-tesztet kellett kitölteniük. Ő is kitöltötte, és a gyár fennállásának 63 éves történetében ő érte el a legkiválóbb eredményt. A teszt alapján a zseni szintet érte el. Később saját vállalkozásba fogott, és két nagyon sikeres találmányát is szabadalmaztatta. Ma rendkívül áldott. Hogy mi történt? Megváltoztatta az énképét. 

Akkor értjük meg, hogy nincs szükségünk más emberek elfogadására, ha felismerjük, hogy Isten az Ő gyermekeivé fogadott minket. Az univerzum Teremtője minden szükséges képességgel ellátott, mennyei erővel felruházott és Szent Szellemmel felkent bennünket. 

Előfordulhat, hogy az emberek velünk kapcsolatos állításai képesek távol tartani Isten ránk vonatkozó tökéletes tervétől? Lehetséges, hogy a hibás énkép megakadályoz a felemelkedésben és a kiteljesedésben? Azt kell tennünk, amit ez az ember: meg kell változtatnunk az énképünket. Nem hagyhatjuk, hogy a mások által ránk kimondott vélekedések, netalán átkok határozzák meg a sorsunkat! Helyezkedjünk Isten álláspontjára. Tudatosítsuk, hogy kik vagyunk és kik nem. „Nem vagyok gyenge, átlagos képességű. Ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más. Isten megáldott, képességeket helyezett belém, és felkent Szent Szellemmel. Erős vagyok és bölcs, az Úr mesterműve." 

Olyannak lenni, mint Józsué és Káleb 

Mózes negyedik könyvének 13. fejezetében olvashatjuk azt a történetet, amikor Mózes elküldött tizenkét kémet