Startra kész nemzet: Izrael gazdasági csodájának története

„Nemrégiben két lényeglátó író

megírt egy könyvet, melynek címe

STARTRA KÉSZ NEMZET.

Mi vagyunk ez a startra kész nemzet. "

– Benjamin Netanjahu

Néhány elismerő megjegyzés a STARTRA KÉSZ NEMZET című könyvvel kapcsolatban:

„Egy lenyűgöző esettanulmány, ami alapos elemzésen alapul… a mű nem csupán Izrael sikerének gyökereit kutatja, hanem bemutatja azt is, mit tanulhat az izraeli példából a világ többi része." – USA Today

„Színesen illusztrálja, hogyan alakított ki Izrael egy olyan kultúrát, melyben nemhogy megengedett a tekintély megkérdőjelezése, hanem egyenesen kötelező… lebilincselő és tartalmas mű, tele szemnyitogató kijelentésekkel, gazdagon tarkítva példákkal, magyarázatokkal és elemzésekkel." – Barron’s

„Lenyűgöző… letisztult… a világgazdaság jelenlegi rémisztő állapotában e könyv a remény ablakát nyitja meg a rengeteg szenvedő ország előtt: Izrael képes volt növekedni, no, nem azért, mert nem voltak nehézségei, hanem éppen azok megléte miatt; ebből talán tanulhatnak más országok is." – Forbes.com

„Szövegkönyv minden vezérigazgató számára, aki szeretné kinevelni a vállalati vezetők következő generációját."

– Tom Brokaw, az NBC News különleges tudósítója, a The Greatest

Generation (A legnagyobb generáció) című könyv szerzője

„Informál és ösztönöz… Ez a létező legjobb reklám Izrael számára." – Jerusalem Post

„Egy szemnyitogató betekintés Izrael azon oldalába, ami a legtöbb embernek eszébe sem jut."

– Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner,

a Freakonomics című könyv szerzői; The Week

„Üdítő olvasmány… óriási jelentőségű azok számára, akik Amerika megújításán gondolkodnak." – New Republic

„Ez egy annyira jó könyv, hogy nem is tudom, mit dicsérjek meg legelőször benne. Pompásan megírt… Tudni akarja, hogy ki mentette meg az Intelt? Akkor olvassa el ezt a könyvet! […] Állítom, hogy egyetlen olvasó sem tudja majd letenni úgy a könyvet, hogy ne ámulna el azon, mit volt képes Izrael elérni, és hogy milyen kifinomultan mesélik el a szerzők ennek történetét." – Growthology.org

„Kötelező olvasmány." – New York Post

„Ez egy olyan könyv, amit szerintem minden arab üzletembernek, tisztviselőnek és arab politikusnak el kellene olvasni, mivel magyarázatot ad arra, miért tátong olyan mély szakadék Izrael és az arab világ között."

– Fareed Zakaria, CNN

„Inspiráló betekintések tömkelegét nyújtja abba, hogy mi bújik meg Izrael dinamikus gazdasága mögött. Időszerű könyv, és régen várt ünneplése a vállalkozói szellemnek."

– Meg Whitman, az eBay korábbi elnöke és vezérigazgatója

„A szerzők esettanulmányokra és Izrael legkiválóbb újítóival készített interjúkra alapozzák elemzésüket, és ezzel egy gazdagon illusztrált és lényegre törő olvasmányt adnak nemcsak a vállalatvezetők és politikusok kezébe, hanem mindenkinek, aki kíváncsi korunk izraeli kultúrájára." – Publishers Weekly

„Senor és Singer kormányzati, üzleti és újságírói tapasztalata – amire elsősorban a Közel-Keleten tettek szert – kel életre ebben a tanulságos, időszerű és gyakran meghökkentő tanulmányban."

– George Stephanopoulos, az ABC televíziós csatorna

Jó Reggelt Amerika című műsorának bemondója

„Senor és Singer kiemel több fontos tanulságot, és javaslatokat tesz azon országok számára, amelyeknek nehezen megy a 21. századba való belépés." – Kirkus Reviews

„Dan Senor és Saul Singer megtette a lehetetlent… lebilincselően és tanulságosan mutatták be azokat a tényezőket, amelyek miatt Izrael a világ egyik első számú inkubátorává vált a technológiai újítások számára… egy nélkülözhetetlen üzleti témájú könyv. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe megírni." – Jeffrey Goldberg, Atlantic

„Eleven, meglepő és mulatságos olvasmány… telis-tele rövid, csattanós anekdotával… [egy] rendkívüli könyv." – New Jersey Jewish Standard

„Lenyűgöző."

– Clifford May, a New York Times egykori külpolitikai tudósítója, a Demokráciákat Védelmező Alapítvány elnöke; Scripps Howard Hírszolgálat

„Az ilyen témájú könyvek sok esetben csak úgy hemzsegnek a diagramoktól és statisztikai mutatóktól, melyek – valljuk be – igen unalmasak. Senor és Singer azonban elkerülte ezt a csapdát. Szórakoztató prózai stílust választottak, aminek ugyanakkor súlyt ad az aprólékos kutatómunka és a bennfentesekkel készített sok személyes interjú."

– AmericanChronicle.com

„Elvégre nem könnyű megérteni, hogyan sikerül egy háborúktól megtépázott, apró, bevándorlókból felépült nemzetnek az első technológiai országgá válnia. Talán elegendő – ahogyan ez a remek könyv is teszi –, ha a reflektorfényt annak sikerére irányítjuk."

– James K. Glassman, Wall Street Journal

STARTRA KÉSZ NEMZET

Izrael gazdasági csodájának története

DAN SENOR és SAUL SINGER 

A Külkapcsolatok Tanácsának ajánlásával 

Patmos records

budapest, 2012

A fordítás alapjául szolgáló mű:

START-UP NATION

Published by Hachette Book Group

New York

A kiadásért felel Kauzál Márton

Fordította

Szikora Márton (Előszó, Bevezetés, 1–7. fejezet)

Morvay Péter (8. fejezettől)

A fordítást lektorálta

Joób Viktória

START-UP NATION

Copyright © 2009 by Dan Senor and Saul Singer

Hungarian edition © 2012 by Patmos Records

with permission of Hachette Book Group

Hungarian translation copyright

© Szikora Márton, Morvay Péter

All rights reserved - Minden jog fenntartva.

ISBN 978-615-5526-50-3

Campbell Brownnak és Wendy Singernek, akik osztották

lelkesedésünket e történettel kapcsolatban.

James Senornak és Alex Singernek, akik ma csodálkoznának azon, hogy munkájukkal minek a létrehozásán fáradoztak.

ELŐSZÓ

Az emberek jobban szeretnek emlékezni, mint álmodozni. Az emlékezet az ismert dolgokkal foglalkozik, az álmodozás az ismeretlennel. A képzelet követéséhez bátorság kell, hiszen az megköveteli az ismert dolgoktól való elszakadást.

Az új Izrael magvai egy számkivetett nép képzeletéből nőttek ki. A számkivetettség ideje rendkívül hosszú volt, csaknem kétezer év. A számkivetettség azzal járt, hogy a zsidóságnak csak az imádság maradt, de a hazáját elveszítette. E töretlen ima azonban táplálta bennük a reményt és az őseik földjéhez való kötődésüket.

Izrael államának megalapításával ezt az ősrégi imát elültették egy kicsiny földterületben. A talaj makacs volt, a környezet pedig ellenséges. Az Egyiptomból való szabaduláskor a zsidók átkeltek egy végeláthatatlan sivatagon, éppen úgy, mint a modern korban, amikor hazatérve még hatalmasabb sivataggal találták szembe magukat. Újból létre kellett hoznunk saját magunkat. A szegény nép egy szegény országba érkezett, így meg kellett tanulnunk meglelni a gazdagságot a szűkösség közepette is.

Az egyedüli tőke, ami rendelkezésünkre állt, a humán tőke volt. A száraz vidék nem hozott anyagi hasznot, kizárólag azoknak az úttörőknek, akik megelégedtek a kevéssel is, viszont hajlandóak voltak sokat vállalni. Új közösségi formákat alakítottak ki: ilyen volt a kibuc, a mosav, a telepek, illetve kommunák, méghozzá olyan helyeken, ahol korábban semmi nem létezett. Rengeteget gyakorlatoztak, robotoltak, és követeltek meg maguktól. Mindemellett álmodozók és újítók is voltak.

Idealista értelmiségiek voltak, mégis úgy döntöttek, saját kezükkel művelik meg a földet. Amikor rájöttek, hogy a talaj terméketlen, és víz sincs elegendő, a találmányokhoz és a modern technológiához fordultak.

Így lett a kibucból inkubátor, a gazdából pedig tudós. Izraelben a csúcstechnológia a mezőgazdasággal kezdődött. Bár az ország kevés földterületet és még kevesebb vizet birtokol, a mezőgazdaság terén ma mégis az élvonalhoz tartozik. Bár még ma is sokan vélik úgy, hogy a mezőgazdaság az elavult technológia megtestesítője, de tévednek: Izrael bámulatos mezőgazdasági termelékenységének titka 95 százalékban a modern technológiában rejlik.

A külső környezet részéről jövő ellenségesség nem enyhült. Izraelt hétszer érte támadás fennállásának első hatvankét éve alatt, és a mai napig átfogó diplomáciai és gazdasági embargókkal néz szembe. Egyetlen külföldi katona sem érkezett a segítségére. Az egyetlen módja, hogy ellensúlyozzuk támadóink fölényét a fegyverek mennyiségét illetően az, hogy olyan előnyt teremtsünk magunknak, amely a bátorságra és a technológiára épül.

Az izraeliek kreativitása nem az ország méretével áll arányban, hanem a bennünket fenyegető veszélyekkel. A biztonság területén tapasztalható kreativitás adta alapját a polgári iparágaknak. A hadászati fejlesztéseknek sokszor kettős célja van. A repüléstan például mind a polgári, mind a katonai iparágakban alkalmazható. A hadsereg, civil iparágakkal együttműködve, olyan technológiai inkubátorrá vált, ami sok fiatalt hozzásegített fejlett eszközökhöz és vezetői tapasztalatokhoz.

Izrael mindig is kis ország marad a méret és a népesség tekintetében. Ebből adódóan soha nem válhat nagy piaccá, illetve nem kezdhet óriási méretű iparágak létrehozásába. Ám míg a nagy méret a mennyiségi előnyt biztosíthatja, addig a kis méret esélyt ad arra, hogy a minőségben váljunk specialistákká. Így Izrael egyetlen választási lehetősége a kreativitáson alapuló minőségi előny megvalósítása.

„Minden szakértő – mondta Izrael első miniszterelnöke, David Ben Gurion – annak a szakértője, ami már korábban is létezett. Senki nem szakértője annak, ami majd a jövőben lesz. Ahhoz, hogy valaki a jövő „szakértőjévé váljon, a tapasztalat helyét át kell vennie a látásnak.

Hiszek abban, hogy a következő évtized az eddigi legmeglepőbb évtized lesz a tudomány és az ipari innováció területén három, egymással párhuzamosan zajló folyamat miatt:

Az első a mesterséges intelligencia fejlődése. Az informatika fejlettsége az elmúlt huszonöt évben több milliószorosára ugrott.

A második a tudományos felfedezések számának növekedése, ami annak köszönhető, hogy egyre több tudós él a világon (főként Kínában és Indiában), ami párosul majd a technológiai fejlesztésekkel.

A harmadik a nanotechnológia megjelenése, amely hozzájárul majd az emberi agyban – a kozmosz legbámulatosabb csodájában – lezajló folyamatok megértéséhez. Ezáltal megérthetjük majd az emberi teljesítőképességet, aminek következtében újabb kommunikációs rendszerek születnek, és olyan társadalmi kihívások elé állítanak majd minket, amilyeneket ma még el sem tudunk képzelni.

Csak e három változás eredményeképpen olyan jelenségek szemtanúi leszünk, amelyek messze túlmutatnak a jelenkor horizontján. Képesek leszünk megelőzni vagy legyőzni bizonyos betegségeket, elhárítani akadályokat, távolabbra utazni az űrben és mélyebbre az óceánokban. Talán képesek leszünk a legnagyobb titkot is megfejteni: az emberi létezés kódját és a humán kreativitás titkos történetét.

Izrael jelenleg erre a nagy utazásra készül, segít más utazóknak, illetve ő maga is segítséget kap másoktól.

A Startra kész nemzet című könyv, amit a kedves olvasó kezében tart, egy szemnyitogató alkotás. Vehetjük egy időközi jelentésnek is Izrael történelméről, amely maga is egy állandó start-up vállalkozás. A könyvben Dan Senor és Saul Singer azoknak az embereknek a történetét meséli el, akik szembeszálltak a meglévő helyzettel, és kihívást intéztek a megszokott dolgoknak – akik létrehozták az „izraeli titkot", és olyan helyzetbe hozták országukat, hogy az fontos kutatási és fejlesztési központtá vált a világ vezető technológiai cégei számára.

Ennek a dinamikus és izgalmas évtizednek kapujában Izrael tovább építkezik és folytatja azt a munkát, amivel eddig is az új korszak felfedezéseit támogatta. Az elkövetkező években Izrael továbbra is elkötelezett marad abban, hogy a holnapot jobbá tegye. Teszi ezt azáltal, hogy kész vállalni a kockázatokat és keresni a megújulás lehetőségét. Reméljük, hogy ezen új kihívásokhoz felnőve nem csupán abban fogunk szerepet játszani, hogy a térségbe békét hozzunk, hanem képesek leszünk folyamatosan, ráadásul még nagyobb mértékben hozzájárulni az emberiség egészséggel, jóléttel és szabadsággal kapcsolatos álmainak megvalósításához – mindenkinek, bárhol is éljen.

Simon Peresz

ELŐSZÓ

A MAGYAR KIADÁSHOZ

Csak remélhetjük, hogy a 2010-től induló évek a hazai innováció, a kezdő és feltörekvő vállalkozások, a hazai fejlesztések piacra viteléhez szükséges pénzügyi és vállalkozói infrastruktúra, az ún. start-up ökoszisztéma ugrásszerű fejlődésének időszakaként fog egyszer bevonulni Magyarország történelmébe. A pénzügyi válság idején általánosságban kedvezőtlen üzleti környezet, a befektetőket elriasztó bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, a belső fogyasztás hagyományos vállalkozásokat maga alá temető szűkülése új utak keresésére kényszerít bárkit, aki tudásával továbbra is értéket és üzletet kíván létrehozni. Az újszerű fejlesztésekre és üzleti kezdeményezésekre képes szellemi energiák utolsó menedéke az önálló vállalkozás indítása, egyszerre távolodva el a hagyományos vállalkozói infrastruktúra nyomasztó lepusztulásától és nyitva egyszersmind a külpiacok, valamint a kockázatitőke-befektetők világa felé. Hiszen a pénzügyi válság magyarországi lefolyásának egyetlen pozitív sajátossága, hogy ugyan a vállalkozások finanszírozásának szinte minden ismert és hagyományos módja eltűnt, az induló és innovatív vállalkozásokat forráshoz juttató kockázatitőke-befektetők aktivitása – nagyrészt uniós támogatási pénzek mozgósítása következtében – hatványozottá vált. Így pedig a hazai vállalati szektor és vállalkozói közösség számos örökölt gyengesége, bezárkózottsága, tudáshiánya és tapasztalatlansága, innovativitásában mutatkozó elmaradásai ellenállhatatlan kényszerítő erők hatása alatt akár gyorsított tempóban is leküzdhetőkké válhatnak. Hasonlóan a látszólag leküzdhetetlen hátrányból induló izraeli vállalkozói közösséghez, amely sok tekintetben kedvezőtlen adottságaiból úgy volt képes előnyt kovácsolni, hogy ma már a szakma egyik alapműve írja le legendás világukat.

A hazai start-up közösség felnőtté válása emellett nem csupán pénzügyi vagy szakmai, hanem egyszersmind kulturális, civilizációs kérdés. Az induló vállalkozások világának sajátossága, hogy hagyományos üzleti megoldásokkal és puszta pénzügyi forrásokkal messze nem lehet garantálni a fejlődését, sőt, az ilyen cégek elsődleges sikerkritériuma sokkal inkább azok gondolkodásbeli egyedisége, tanulási készsége, illetve kudarctűrő, megújulási és alkalmazkodási képessége. Végső soron ezért a hazai start-up ökoszisztéma ugrásszerű fejlődése az üzleti, pénzügyi infrastruktúra és a civilizációs feltételek együttállásából következhet. Miközben pedig a jelenlegi előnyök és hátrányok egyszerre terelik a legjobb képességű tehetségeket a hazai start-up világ felé, a legnagyobb kérdés, hogy ezen kényszerek és segítő erők mellett az alakuló közösség képes lesz-e arra a civilizációs ugrásra, ami minket is felhelyezhet a startra kész nemzetek térképére. Ehhez egyedülálló sorvezetőt nyújt Dan Senor és Saul Singer magával ragadó írása.

A könyv filmszerű mozgalmassággal mutatja be ugyanis azt a kulturális közeget, ahol az ötletek, a kezdeményezések, a merész felvetések magvai rendre termékeny talajra hullnak. Ahol a kudarckerülő gondolkodással szemben az elmúlt évtizedeket olykor az általános üzleti és társadalmi törvényszerűségeket is megcáfoló sikertörténetek jellemzik. Ahol a sokak számára lehetetlennek tűnő fizikai, pénzügyi és technológiai akadályok leküzdésére rendszerint csak a szellemi tőke, a tudás, az ötletesség, a letörhetetlen lelkesedés és elszánt megvalósítási képesség adott muníciót. Ahol az ország GDP arányos K+F költései stabilan a legmagasabbak a világon. S ahol vélhetően mindezért 2008-ban az egy főre jutó befektetett kockázati tőke két és félszer több volt, mint az Egyesült Államokban, harmincszor több, mint Európában, nyolcvanszor több, mint Kínában és háromszázötvenszer több, mint Indiában. Az alig több mint 7 millió lakosú Izrael annyi kockázatitőke-befektetést volt képes vonzani, mint Franciaország és Németország együttesen, miközben több NASDAQ-on jegyzett céget nevelt ki, mint az európai kontinens országai összesen. Ennek az országnyi start-up közösségnek az értékeit, világának összefüggéseit, nehezen leutánozható adottságait és előnnyé formált hátrányaiból fakadó egyediségét ismerheti meg mindaz, aki a könyv olvasásával szeretne betekintést nyerni az induló vállalkozások egyedülálló kulturális közegébe, eltanulni amit lehet gondolkodásából, értékszemléletéből és magatartásmintáiból, és akár minél többet hasznosítani mindebből az induló innovatív vállalkozások hazai ökoszisztémájának jelenleg zajló szisztematikus felépítésében.

Oszkó Péter

A SZERZŐK

MEGJEGYZÉSE

Ez a könyv az innovációról és a vállalkozói szellemről szól, illetve arról, hogy Izrael, ez a kis ország, hogyan testesíti meg mindkettőt.

Ez a könyv nem a modern technológiáról szól, bár igen sok csúcstechnológiai céget bemutat. Egyfelől csodáljuk a technológiai fejlődést és annak a modern világra gyakorolt hatását, elsősorban mégis azt az ökorendszert vizsgáltuk, ami radikálisan új üzleti ötleteket generál.

Ez a könyv részben egy felfedező út, részben vitairat, részben pedig anekdoták összessége. Olvasóink azt gondolhatnák, hogy a könyvet kronologikus sorrendben szerkesztettük, cégek köré építve, vagy jelentősebb események sorrendjét követve, melyekről úgy véltük, fontosak az izraeli innovációs modell szempontjából. Eleinte számunkra is vonzónak tűntek ezek a szerkesztői megoldások, de végül elvetettük, és inkább a mozaikképszerű bemutatás eszközével éltünk.

Tanulmányozzuk a történelmet és a kultúrát, illetve egyes cégek történetének bemutatásával igyekszünk megérteni, honnan származik ez a rendkívüli kreatív energia, és milyen formákban jelenik meg. Interjúkat készítettünk közgazdászokkal, tanulmányoztuk az álláspontjukat, de végül azoknál a tudományágaknál maradtunk, melyekben mi magunk is otthonosan mozgunk. Ezek a történelem, az üzleti menedzsment és a geopolitika. Egyikünk (Dan) nagy gyakorlattal rendelkezik az üzleti élet és a kormányzat területén, míg másikunk (Saul) szakterülete a kormányzat és az újságírás. Dan jelenleg New Yorkban él, de Izraelben tanult és korábban az arab világban élt, dolgozott és utazott; Saul az Egyesült Államokban nőtt fel, és jelenleg Jeruzsálemben él.

Dannek több izraeli vállalatban is vannak befektetései. Ezen vállalatok közül egyiket sem elemezzük könyvünkben, de megszólaltatunk néhány olyan személyt, akik Dan befektetőtársai. Ezt majd jelezzük ott, ahol az szükséges.

Könyvünk megírásának legfőbb indítéka az volt, hogy mindig is csodálattal szemléltük Izrael gazdasági sikereinek korábban még soha el nem mondott történetét, ugyanakkor olyan területeket is érintünk, melyek esetében Izrael alulteljesített. Vizsgáljuk továbbá az ország jövőbeni sikerére leselkedő veszélyeket is – ezek jó része minden bizonnyal meglepi majd olvasóinkat, mivel nem azokkal a dolgokkal állnak összefüggésben, amik a nemzetközi sajtót általában foglalkoztatják.

Röviden érintünk két másik területet is: mi az oka annak, hogy az amerikai innovációs iparágak nem tudják megfelelően hasznosítani azt a vállalkozói tehetséget, melyet az amerikai hadsereg kínál az ott megszerezhető képzés és tapasztalatok formájában, majd mindezt kontrasztba állítjuk az izraeli gazdaságban megfigyelhető gyakorlattal. Továbbá keressük a választ arra a kérdésre is, hogy miért megy olyan nehezen az arab világ számára a vállalkozói szellem meghonosítása. Ezen témák mélyebb elemzést érdemelnének, túlmutatva jelen könyvünk keretein. Külön-külön kötetet lehetne írni mindkét kutatási területről.

Összefoglalva tehát: ha létezik olyan történet, amely a média Izraelre irányuló intenzív figyelme ellenére elkerülte az elemzők figyelmét, akkor az az, hogy a kulcsfontosságú gazdasági mutatók szerint jelenleg Izrael rendelkezik az innováció és start-up vállalkozások legnagyobb koncentrációjával a világon.

Szándékunk ezzel a könyvvel, hogy megmagyarázzuk ezt a jelenséget.

STARTRA KÉSZ NEMZET

Bevezetés

„Nem volt rossz a beszéd, de mit szándékozik tenni?"

– kérdezte Simon Peresz Sáj Agasszitól

Fura párost alkotott a két férfi, ahogy ott ültek egy elegáns szállodai szobában várakozva a svájci alpokbeli Sheraton Seehof hotelben. Nem volt idejük feszültségoldó beszélgetésre, csupán arra futotta, hogy ideges pillantásokkal végigmérjék egymást. Az idősebb férfi nem az a fajta, aki könnyen feladja, akár a nagyapja is lehetne a fiatalabbiknak, aki kettejük közül a higgadtabb volt. A fiatalember, aki általában a zsenik magabiztosságával szokott fellépni, a sorozatos elutasítások miatt kezdett elbizonytalanodni. Vajon tényleg képes lesz átalakítani három megaméretű iparágat? Idegesen várta, hogy a következő tárgyalás megkezdődjön végre.

Nem volt teljesen egyértelmű, miért teszi ki magát az idősebb férfi ennek a tortúrának, vagy az esetleges megszégyenülés veszélyének. Hiszen ez a nagy tudású férfi a ma élő leghíresebb izraeli, kétszer választották meg miniszterelnöknek, és Nobel-békedíjjal is kitüntették. A nyolcvanhárom éves Simon Peresznek valószínűleg nem volt szüksége egy újabb kalandra az életben.

Ezeket a tárgyalásokat megszervezni és biztosítani önmagában is óriási kihívást jelentett. Simon Peresz a davosi Világgazdasági Fórum állandó tagja volt. A sajtó mindig élénk érdeklődéssel kísérte, vajon melyik arab nagyúrral fog majd kezet a találkozók során, nem csekély drámaiságot kölcsönözve ezzel a gazdasági konferenciának. Peresz egyike volt azon híres vezetőknek, akikkel mindig szívesen találkoztak cégek vezérigazgatói.

Amikor tehát Peresz meghívta a világ öt legnagyobb autógyártójának vezérigazgatóját egy beszélgetésre, biztos volt benne, hogy eljönnek. Mindez azonban 2007 elején történt, mikor a globális pénzügyi válság még a láthatáron sem volt, a gépjárműipar még nem érezte azt a nyomást, ami egy évvel később aztán nyilvánvalóvá vált, így a három legnagyobb amerikai autógyártó cég – a GM, a Ford és a Chrysler – még csak nem is reagált a meghívásra. Egy másik nagy autógyártó megjelent ugyan, ám a rendelkezésére álló huszonöt percet arra használta fel, hogy megmagyarázza, miért nem működőképes Peresz ötlete. Nem akarta meghallgatni az izraeli vezető utópisztikus ötletét arról, hogyan lehetne átállítani a világot kizárólag elektromos meghajtású járművekre; vagy ha esetleg mégis megtette volna, arról már álmodni sem mert, hogy egy olyan kis ország legyen a tesztbázis, mint Izrael. „Nézze, én olvastam Sáj tanulmányát – mondta az autógyártó cég vezetője Peresznek, aki a találkozó meghívójával együtt azt is kiküldte mindenkinek. – Ez fantazmagória. Ilyen autó nem létezik. Mi megpróbáltunk építeni egyet, de ez egy lehetetlen feladat." Majd annak magyarázatába kezdett, hogy a hibrid hajtású motor az egyetlen reális alternatíva.

Sáj Agasszi volt az a fiatalember, aki Peresz mellett szintén megfogalmazta az érveit. Akkoriban Agasszi volt a világ legnagyobb vállalati szoftvergyártó cégének, az SAP-nek az igazgatója. Agasszi 2000-ben került a német szoftvergyártó céghez, amikor az megvette tőle izraeli start-up vállalkozását, a TopTier Software-t 400 millió dollárért. Az adásvétel azt bizonyította, hogy a technológiai lufi kidurranása ellenére is bizonyos izraeli cégek stabilan tartották a krach előtti értéküket.

Agasszi huszonnégy évesen alapította Top Tier nevű cégét. Tizenöt évvel később már két SAP leányvállalatot vezetett, ő volt a legfiatalabb, egyben egyetlen nem német származású tagja az SAP igazgató tanácsának, és jó eséllyel pályázott a vezérigazgatói kinevezésre. Még ha nem is volt ez a pozíció harminckilenc évesen az övé, bizton számíthatott rá, hogy egy napon ő lesz a cég vezetője.

Agasszi most mégis arról győzködte – Izrael Állam soron következő elnökével egyetemben – az autóipar egyik vezérét, hogyan fog alakulni az iparág jövője. Kezdett elbizonytalanodni, s úgy érezni, hogy ötlete nevetségesen abszurd, és nem több egy gondolatban végigfuttatott kísérletnél.

Agasszi csak „baba Davosnak nevezte azt a két évvel korábban megrendezett Fiatal Vezetők Fórumát, ahol komoly felhívást intézett hallgatóságához: álljanak elő arra irányuló tervekkel, hogyan tehető a világ egy „jobb hellyé 2030-ra. A legtöbb résztvevő saját cégének fejlesztésével kapcsolatban fogalmazott meg javaslatot. Agasszi egy olyan ambiciózus ötlettel állt elő, hogy legtöbben egyenesen naivnak tartották. „Úgy véltem, a legfontosabb annak kitalálása, miképpen lehet egy országot függetleníteni a kőolajtól" – magyarázta.

Agasszi hitt abban, hogy ha akár már egyetlen ország esetében sikerül ezt elérni, akkor a többi is követni fogja a példát. Első lépésként azt kellett kitalálni, hogyan lehet olajszármazék nélkül működő autót gyártani.

Önmagában ez még nem számított forradalmi ötletnek.

Áttanulmányozott számos nem hagyományos motormeghajtást, többek között a hidrogén üzemanyagcellás technológiát, azonban mindegyik esetében úgy tűnt, további tíz évet kellene várni a megvalósulásukra. Agasszi ezért úgy döntött, hogy a létező legegyszerűbb technológiára összpontosít: az elektromos akkumulátor által hajtott járművekre. A koncepciót korábban már többször elvetették, mondván túlságosan korlátozott és drága, Agasszi mégis úgy gondolta, neki megvan az ötlete arra, hogyan lehet az elektromos autót nemcsak kivitelezni, hanem közkedveltté tenni a vásárlók számára. Ha az elektromos autók ugyanolyan olcsók és kényelmesek lennének, és ugyanannyi lóerővel rendelkeznének, mint az üzemanyaggal működők, ki ne akarna vásárolni magának egyet?

Valami miatt az izraeliek – ez a sokat támadott, parányi ország, amely a világ népességének egy ezrelékét teszi ki – szkeptikusan fogadják az általános magyarázatokat arra nézve, mi lehetséges, vagy mi nem. Amennyiben az izraeli létezés lényege – amint azt Peresztől hallottuk – az „elégedetlenség" szóval jellemezhető, akkor Agasszi valóban a megtestesítője ennek az izraeli nemzeti ethosznak.

Peresz ösztönzése nélkül Agasszi talán nem merte volna ötletét megvalósítani. Miután Peresz hallotta Agasszit az olajtól való függetlenségről érvelni, felhívta őt és nekiszegezte a kérdést: „Nem volt rossz a beszéd, de mit szándékozik tenni?"¹

Eddig a pontig – Agasszi szavaival élve – „csak próbálta a kirakós darabjait egymásba illeszteni – a kérdés csupán gondolatok szintjén zajló kísérletezés volt. Peresz azonban egyértelmű kihívást intézett hozzá: „Valóban meg tudja tenni? Létezik bármi fontosabb annál, minthogy a világ függetlenné váljon a kőolajtól? Ki fogja megtenni, ha nem ön? Majd végül hozzátette: „Mit tudnék én ebben segíteni?"²

Peresz komolyan gondolta, hogy segíteni akar. 2006 karácsonya után és 2007 első napjaiban megszervezett Agasszi részére több mint ötven olyan találkozót, melyeken a legbefolyásosabb üzleti és politikai vezetők jelentek meg, köztük a miniszterelnök is. „Minden reggel Peresz irodájában találkoztunk, és beszámoltam neki az előző napi tárgyalásokról. Majd felvette a telefont és elkezdte megszervezni a következő napi megbeszéléseket – mesélte Agasszi. – Ezek a találkozók Peresz nélkül soha nem jöhettek volna létre. Peresz levelet is küldött az öt legnagyobb autógyártó cégnek, mellékelve hozzá Agasszi tanulmányát. Így kerültek abba a bizonyos svájci hotelszobába, utolsó nagy esélyükre várakozva. „Egészen eddig a pillanatig – folytatta Agasszi – Peresz kizárólag tőlem, a szoftverszakembertől hallotta a koncepció. De mit értettem én az autóiparhoz? Ő mégis felvállalta a velem járó kockázatot. A davosi találkozók során történt meg először, hogy Peresz személyesen tesztelte az ötletet olyan embereken, akik ténylegesen értettek az autóiparhoz. Az első ilyen szakértő nemcsak, hogy elvetette az ötletet, de a találkozón szinte végig a koncepció életképtelenségéről próbálta meggyőzni őt. Agasszi összeomlott. „A lehető legkínosabb helyzetbe kevertem bele ezt a nemzetközi elismertségnek örvendő államférfit – mondta. – Olyan valakinek a benyomását keltette, mint akinek fogalma sincs, miről beszél – és ez az én hibám volt."

Most azonban kezdődött a második találkozójuk. Carlos Ghosn volt soron, a Renault-Nissan autógyár vezérigazgatója, aki az üzlet világában kiváló válságmenedzser hírében állott. Brazíliában született libanoni szülők gyermekeként, Japánban hírnevet szerzett azzal, hogy a tartósan veszteséges Nissant két év alatt nyereséges vállalkozássá tette. A hálás japánok viszonzásként egy képregénysorozatot készítettek az életéről.

Peresz olyan halkan kezdte mondandóját, hogy Ghosn alig hallotta szavait, Agasszi azonban meghökkent. Az előző találkozón kapott pofonok után Agasszi azt gondolta, Peresz valami ilyesmivel indít majd: „Itt van Sájnak ez az őrült ötlete arról, hogyan lehetne megépíteni egy elektromos hálózatot. Ő majd elmondja, hogyan is gondolja, utána pedig ön mondja el, mit is gondol erről az egészről." Ám ahelyett, hogy Peresz visszafogta volna magát, most még energikusabban és határozottabban kezdett érvelni.

„Az olajkorszaknak vége – magyarázta –, lehet, hogy a földben rejlenek még tartalékok, de a világ nem akarja megvenni. Viszont ami még ennél is fontosabb – mondta Ghosnnak –, hogy ebből finanszírozzák a nemzetközi terrorizmust, ami az instabilitás okozója. Nem a berepülő katyusa rakétákkal szemben kell védekeznünk – érvelt –, ha megtaláljuk a megoldást arra, hogyan vágjuk el a rakétakilövéseket támogatók anyagi forrásait."

Ezután Peresz igyekezett semlegesíteni azon vélekedéseket, melyek szerint az alternatív technológia még nem áll rendelkezésre. Tudta jól, hogy minden nagy autógyártó játszadozik az elektromosautó-mutációk fejlesztésének bizarr gondolatával – mint például a hibrid hajtás, a Plug-in-Hybrid¹*, a kis teljesítményű elektromos autók –, de eddig egyikük sem jelentette be, hogy elérkezett volna a motortechnológia új korszaka.

1* Plug-in-Hybrid: elektromos hálózatról újratölthető elektromos autó – a ford. megj.

Körülbelül öt perce beszélt Peresz, mire a vendég félbeszakította. „Nézze, elnök úr! – kezdte Ghosn. – Én elolvastam Sáj tanulmányát. Agasszi és Peresz igyekezett rezzenéstelen arcot vágni, de belül mindkettejüknek volt egy érzése, hogy milyen irányba folytatódik a megbeszélés. „És teljesen egyetértek vele. Pontosan így vélekedünk mi is erről a kérdésről. Szerintünk a jövő az elektromos autóé. Mi már megépítettük a gépkocsit, és bízunk benne, hogy megvan az akkumulátor is hozzá.

Peresz szóhoz sem jutott. Néhány perccel korábban még arról igyekezték szenvedélyes előadás formájában meggyőzni őket, hogy miért nem működhet a kizárólag elektromos meghajtás és miért a hibrideké a jövő. Peresz és Agasszi azonban tudták, hogy a hibrid technológia nem vezet sehova. Mi az értelme egy olyan autónak, ami két különböző motormeghajtással rendelkezik? A jelenlegi hibrid autók egy vagyonba kerülnek, az üzemanyag-fogyasztásuk pedig csak 20 százalékkal hatékonyabb.

Ilyen autókkal nem lehetséges az olajfüggőségből való kitörés. Peresz és Agasszi véleménye szerint a hibrid technológia olyan, mintha egy lőtt sebet ragtapasszal próbálnának leragasztani.

Mindezt azonban még sohasem hallották egy olyan valaki szájából, aki ténylegesen autógyártással foglalkozik. Peresz nem tudta megállni a kérdést: „És elárulná, mit gondol a hibridekről?"

„Szerintem az egy értelmetlen koncepció – válaszolt Ghosn magabiztosan. – A hibrid autó olyan, mint a szirén: ha halat akar az ember, akkor egy nőt kap, ha pedig nőt akar, halat kap."

Peresz és Agasszi megkönnyebbülve őszinte nevetésben tört ki. Lehetséges, hogy megtalálták elképzelésükhöz a megfelelő partnert? Most azonban Ghosnnak volt oka, hogy törni kezdje a fejét. Bár alapvetően optimista alkat volt, az elektromos autó hagyományos problémáival kapcsolatos kérdések még megoldásra vártak: az akkumulátor túl drága; egy teletankolt benzines autóhoz képest csak fele olyan hosszú utat lehet vele megtenni; és órákig tart az újratöltés. Amíg a fogyasztóknak felárat kell fizetniük, illetve a kényelem terén kompromisszumokat kell kötniük, a környezetbarát gépjármű csak egy réspiac számára lehet vonzó.

Peresz bevallotta, hogy benne is ugyanezek a kifogások fogalmazódtak meg, amíg nem találkozott Agasszival. Most Agasszin volt a sor, hogy elmagyarázza, miként lehetséges megoldani ezeket a kötöttségeket a jelenkori technológia használatával, és miért nincs szükség hozzá egy majdani csodaakkumulátorra, amire amúgy is évtizedeket kellene várni. Ghosn figyelme Pereszről Agasszira irányult, aki belefogott a magyarázatba.