A feltámadó apokalipszis: Káosz a Közel-Keleten, a Nyugat bukása és a végidők más jelei

a feltámadó

apokalipszis

Káosz a Közel-Keleten, a Nyugat bukása

és a végidők más jelei

TIMOTHY

DAILEY, PH.D.

Patmos Records

Budapest, 2017

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Timothy Daily:

APOCALYPSE RISING

A kiadásért felel Kauzál Márton 

Fordította  

Morvay Péter 

Lektorálta 

Tóthné Kincs Vivien 

Borító, tördelés az eredeti kiadvány alapján 

Ifj. Balogh Ferenc 

Korrektúra 

Sugár Ágnes 

A könyvben szereplő bibliaidézetek a Károli Gáspár-féle 

bibliafordításból származnak 

Copyright © 2016 by Timothy J. Daily

Hungarian edition © 2017 by Patmos Records

with permission of Chosen Books, Minnesota  

Hungarian translation copyright

© Morvay Péter

All rights reserved – Minden jog fenntartva.

ISBN 978-615-5526-49-7 

Bevezetés 

Az általunk ismert világ vége

Ha azonban elbukunk, akkor az egész világ… beleértve mindazt, amit ismerünk, és amit féltve szeretünk, az új Sötét Kor feneketlen kútjába süllyed.

– Winston Churchill, 1939. június

Európa kettészakadt, miután egy olyan ellenséggel szembesült, amely megállíthatatlannak tűnt, és eltökélt volt a hódításra. Franciaország az erős hadseregével együtt alig néhány nap alatt elesett a Wehrmacht páncélozott hadosztályaival szemben. A kérlelhetetlen német Führer ezt követően Nagy-Britanniára vetette szemét és kihirdette: Angliának buknia kell!

A Hitler kiengesztelésére tett kísérletek kudarcot vallottak, és ennek következtében Churchill került hatalomba, az egyetlen vezető, akiben megvolt az akarat a nácikkal való szembeszállásra. A harcias miniszterelnök kiállt, és a parlament elé vetette a kesztyűt. „A Britanniáért zajló csata megkezdődött – közölte, és így folytatta: és ettől a csatától függ a keresztény civilizáció túlélése". Ahogy mondani szokás, a többi már történelem.

A jövőben a Harmadik Birodalomnál nagyságrenddel gonoszabb szörnyeteg készül arra, hogy kirobbantsa a jó és a rossz erői közötti végső csatát. A következő oldalakon újszerű betekintést kínálunk a Közel-Keleten és Európában terjedő felfordulásba – amiből az Egyesült Államok sem fog kimaradni –, valamint abba, hogyan készítik elő ezek az események az utat a titokzatos Góg és Magóg számára, akikről Ezékielnél olvashatunk.

Alapos kutatásunk több mint két évezredet ölel át, miközben visszautazunk az időben, a Közép-Ázsia sztyeppéin végigsöprő hatalmas katonai hódító hordáktól kezdve a Közel-Keletet, Európát és más térségeket megrázó mai geopolitikai fejleményekig. Feltárjuk azt, milyen szerepet játszott Góg és Magóg földje a történelem nagy jelentőségű eseményeiben, Róma bukásától kezdve a huszadik század világháborúin át a szeptember 11-ei gyalázatos eseményekig. Végigtekintünk olyan térségeken, amelyeket a Kelet és a Nyugat közötti nagy csaták dúltak fel, és amelyek újra fenyegetés alatt élnek, Góg és Magóg korunkban várható inváziója miatt. Gondolatébresztő bizonyítékokat sorolunk fel azzal a kérdéssel kapcsolatban, miszerint „Szerepel-e az Egyesült Államok a prófétai szövegekben, vagy sem?"

Elemzésünkben kifejtjük, mi az a nagyszabású, átfogó hadművelet, amely mintegy harapófogóként egyik karmával a kereszténység maradványait akarja felszámolni Európában és az Egyesült Államokban, míg másik karmával felszaggatja a Közel-Keletet „nagy zsákmányt" keresve. Ezt követően pedig láthatjuk majd, hogy a Föld bolygó bibliai méretű katasztrófákkal néz szembe, köztük az űrkorszak apokaliptikus fegyvereivel.

Végül, de nem utolsósorban, egy lépéssel hátrébb húzódunk, hogy megvizsgáljuk azokat a kritikus gyengeségeket, amelyeket egyre gyakrabban fedezhetünk fel eszkatológiai témájú könyvekben. Ezek következtében nem egy és nem is két profetikus tanító sült már fel. A „bibliai próféciák atomizálása" a végidőkre vonatkozó olyan részletes forgatókönyveket eredményez, amelyekben nem sok hely marad az apokaliptikus irodalomra oly jellemző szimbólumoknak és élénk képeknek.

Sajnos, ez a hibás megközelítés szenzációhajhászáshoz és dátumokra vonatkozó elhamarkodott bejelentésekhez vezethet, miután a tanítók és könyvszerzők azon igyekeznek, hogy a bonyolult prófétai időtáblázataikat összhangba hozzák a jelenkor eseményeivel. Ezen a ponton az olvasó akár előre is lapozhat, és a könyv utószavában megtalálja a „Bibliai próféciák atomizálása" című részt. Itt több olyan esettel találkozhatunk a közelmúltból, amikor egyesek konkrét dátumokat jelöltek meg bibliai próféciák bekövetkeztére, de ezek kivétel nélkül tévesnek bizonyultak.

Emlékszem, hogy fiatal bibliaiskolai diákként igyekeztem a végidőkre vonatkozó részletes tervezetet összeállítani, amelyben egy komplikált időrendi táblázat is szerepelt, a vonatkozó igék felsorolásával. Nagyon szépen mutatott, ugyanakkor nem volt más, mint egy kezdő és meglehetősen naiv teológus próbálkozása, hogy kritikátlanul bemutassa annak a bizonyos felekezetnek a nézeteit, amelyben felnőttem. Az időközben eltelt évek és évtizedek – szeretném legalábbis ezt gondolni – nagyobb tiszteletet ébresztettek bennem a bibliai próféciák bámulatos nagysága és rejtelmei iránt.

Ez a könyv ebből a nézőpontból íródott, és szeretné feltárni a Bibliából választott eszkatológiai témák történeti gyökereit. Szeretném, ha együtt fedeznénk fel, amint elragadó módon kibontakozik előttünk ez a korokon átívelő hatalmas eszkatológiai program.

Hódítók nyomában

Az Ezékielnél szereplő rejtélyes Góg és Magóg személyét prófétai tanítók egész generációja értelmezte félre, akik közül sokan továbbra is az idejétmúlt hidegháborús politika fényében magyarázzák az eszkatológiai szövegeket. Előszeretettel tekintették úgy az Antikrisztust, mint egy kommunista diktátort, és ez vezetett ahhoz az elmélethez, hogy kétszázmillió kínai fogja megszállni a Szentföldet. A kommunista Szovjetunió hetven év után eltűnt a színről, miközben Góg és Magóg valódi földje már több mint egy évezrede ellenséges a kereszténység – történeti szempontból Európa –, valamint Izrael földje iránt.

Egy radikálisan új elmélet megkérdőjelezi azt a történelmietlen magyarázatot, amely elterjedt ezekkel a titokzatos ellenségekkel kapcsolatban. Góg és Magóg szellemei ahelyett, hogy egyszer csak hirtelen, varázslatos módon a világ színpadára lépnének, valójában már Ezékiel ideje óta kísértik a történelmet. Időről időre feltűnnek messzi ázsiai nyugvóhelyükről, fegyveres lovasok „nagy seregével, amelyek „mindnyájan teljes fegyverzetbe öltöztek, hogy rettegésbe borítsanak távoli földeket.

Végigkövetjük ezeknek a hajdani hódítóknak a lépéseit, csakúgy, mint azoknak az országoknak és birodalmaknak az útját, amelyek megpróbálták – sikertelenül – legyőzni őket, előrevetítve ezzel az emberi történelem csúcspontján sorra kerülő kozmikus méretű háborút. Látjuk majd, hogy Góg és Magóg földje legyőzhetetlen és rejtélyes térség volt a történelemben, amely egy nap kiváltja majd a világ utolsó nagy csatáját.

Nagy Sándor vaskapui

Történetünk azokkal a legendás vaskapukkal*¹kezdődik, amelyeket azért építettek, hogy visszatartsák a Góg és Magóg földjéről érkező barbár fosztogatókat. Itt máris a világ eddig ismert alighanem legnagyobb hódítójával találkozunk. Nagy Sándor azt tűzte ki célként, hogy legyőzze Görögország ősi ellenségét, Perzsiát, majd onnan tovább induljon kelet felé és meghódítsa Indiát is. Bár a harcmezőn nem talált legyőzőre, Nagy Sándor előrenyomulása mégis megakadt, amikor meg akarta hódítani az északi barbárokat. A történet szerint – ami ezer éven át élénken foglalkoztatta az európaiak képzeletét – hatalmas vaskapukat épített, hogy elzárja a civilizált világ felé vezető útjukat.

Egy példátlanul vad nép

A Nagy Sándor kapuin túli veszélyes ellenség kivárt, míg eljött az alkalmas idő. Legközelebb a hunokként ismert nomád hódítók képében bukkantak fel, akiket Attila vezetett. Az ázsiai sztyeppékről elindult durva harcosok szinte akadálytalanul hatoltak be Európába. Más népeket szorítottak ki maguk előtt, és ezzel működésbe hoztak egy olyan vad láncreakciót, amely Róma kifosztásában tetőzött. Egy viszonylag nyugodt időszakot követően a hunok elszánt támadást indítottak az egész Római Birodalom ellen, amit részben egy cselszövő hercegnő váltott ki.

Egy középkori villámháború

Évszázadokkal később Európa újra egy nagyszabású invázió középpontjába került. Dzsingisz kán mongol hordái példa nélküli pusztítást végeztek, amint nyugat felé vonultak, Lengyelország, Magyarország és a Balkán felé, valamint délre, a Közel-Keletre is. A történelem legnagyobb egybefüggő birodalmává váló hatalom megkülönböztető jellemzői közé tartozott egész városok kiirtása, valamint az is, hogy még a bubópestist is bevetették ellenségeik megtizedelésére. Az oszmán törökök nomád ősei szintén Közép-Ázsiából viharzottak elő – vagyis Góg és Magóg földjéről.

Bécs kapui

Bécs őrt áll a Dunán és egyben a Nyugat kapuja is. Itt ismét egy olyan történelmi hódítóval találkozunk, aki szintén Góg és Magógtól származik: ő a dicsőséges Szulejmán, az Oszmán Birodalom legnagyobb szultánja. A kereszténység sorsa nem csupán egyszer, hanem kétszer is Bécs falai előtt dőlt el, amikor az ostromlott város visszaverte az oszmán seregek rohamát. Nem sok választási lehetőségük volt: mészárlás vagy rabszolgaság várt rájuk, de csodáért imádkoztak. Amikor úgy tűnt, hogy minden remény elveszett, III. (Sobieski) János lengyel király serege leszáguldott a környező magaslatokról és megmentette a helyzetet.

A darabjaira hulló Közel-Kelet

Ha előre ugrunk a jelenkorba, láthatjuk, milyen káosz kezd eluralkodni a Biblia földjén. Ennek gyökerében egy erőszakos arábiai vallást találunk, amely évszázadok óta a „hitetlenek" elleni dzsihád (szent háború) parancsának engedelmeskedve igyekszik alattvalókká tenni zsidókat és keresztényeket. A Közel-Kelet tele van különböző iszlamista frakciókkal, amelyek egyre radikálisabbak az előzőknél. Ezek mind arra törekednek, hogy helyreállítsák a kalifátust – egy olyan világméretű iszlamista államot, amely keresztény mártírok vérén épül. Olyan keresztényekén, akik vállalják a legnagyobb áldozatot, méghozzá megdöbbentő gyakorisággal: átlagosan öt percenként újabb és újabb keresztény mártír adja életét a hitéért.

Összekuszálódott szövetségek

A Közel-Kelet és Észak-Afrika muszlim országait sújtó nagy felfordulások közepette egy új terrorszervezet tört elő, amelyet brutális fanatizmus hajt, és amely példátlan kegyetlenséggel bánik az uralma alá került emberekkel. Mindennapossá váltak a gyomorforgató lefejezések, mintha a Jelenések könyvét teljesítenék be: „És látám azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért" (Jelenések könyve 20,4).

Dzsihád más eszközökkel

Több mint három évszázaddal a Bécs kapui ellen intézett török ostrom után napjainkban egy újabb, keletről indult invázió fenyegeti az európai keresztény civilizációt. Ezúttal a támadást nem kardjaikat villogtató hadseregek indították, hanem a háborús konfliktus pusztítása elől menekülő tömegek. És ahogy a hajdani hunok elől a Dunán keresztül menekülő tömegek, ezek a mai migránsok is – akik közül sokan nem hajlandók asszimilálódni, hanem egy idegen ideológiát hirdetnek – visszavonhatatlanul átváltoztatják Európa arculatát. Még aggasztóbb látni azt, hogy miként rejtőznek el a jogos menedékkeresők között olyan ügynökök, akik azon igyekeznek, hogy barbár, erőszakos akciókkal destabilizálják a kontinenst.

Izrael újonnan feltárt energiagazdagsága

A gonosz fenevad taktikájában csupán egyik elem az, hogy káoszt keltsen Európában. Ezékiel könyve felfedi, hogy az utolsó napokban mi vezeti Gógot és Magógot arra, hogy megszállják a Közel-Keletet: „És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba (Ezékiel könyve 38,4). Ez a szándék nem más, mint hogy „zsákmányt vess és prédát prédálj (Ezékiel könyve 38,12). A bibliamagyarázóknak nem sikerült megfejteni ennek a nagy gazdagságnak a forrását – egészen mostanáig. A zsidó állam bámulatos módon a korábbi energiafüggősége helyett ma már értékes energiaforrások birtokosa és potenciális exportőre lett. Izrael ellenségei hevesen vitatják ezt a lehetőséget. Vajon casus belli lesz-e ez?

Társis hajói

Ezékiel próféciája az Izrael elleni kataklizmaszerű invázióról szól, és ennek közepén azt olvassuk, hogy „Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja" (más fordítás szerint: falvai/gyarmatai) felkelnek és szembeszállnak Góggal és Magóggal. Társis Spanyolország délnyugati partvidékén terült el – pontosan ott, ahonnan Kolumbusz Kristóf kihajózott az Újvilág felé. A történelmi bizonyítékok, amelyek Társis messze fekvő gyarmatait az amerikai kontinensre is kiterjesztik, kapcsolatot kínálnak az Egyesült Államok és a bibliai próféciák között.

Nemde te zsákmányt vetni jöttél?

Az Amerika, valamint „Társis és gyarmatai közötti kapcsolat felveti azt a kérdést, ami régóta talány a bibliamagyarázók számára: Mi lehet az Egyesült Államok szerepe a végidők eseményeiben? Az Ezékielnél olvasható, „Nemde te zsákmányt vetni jöttél? kérdésre két értelmezés is adódik, és ezek egymással szöges ellentétben álló következménnyel járhatnak a bibliai próféciák megvalósulása kapcsán. Az első szerint az Egyesült Államokat meggyengíti a belső megosztottság, és ezért nem tud és nem is akar közbelépni Izrael érdekében. A másik értelmezés szerint a nyugati kereszténység – egy újjáéledő Amerika vezetésével – legyőzi a történelmi vallását és kultúráját ért fenyegetést, és ezáltal képes lesz arra, hogy kiálljon Izrael oldalán az Antikrisztus ellen az utolsó csatában.

Úgy látjuk, hogy ez a talányosság teljes mértékben szándékos a Bibliában, és a célja az, hogy lehetőséget kínáljon a 21. századi Amerikának a jó erőihez való csatlakozásra az utolsó idők csatájában. De ez csak akkor lesz így, ha az „alvó óriás" időben feleszmél.

Az ítéletnapi forgatókönyv

Ezt követően a Jelenések könyvének zavarba ejtő fejezetére fordítjuk a figyelmünket, amely arról szól, hogy a titokzatos „Nagy Babilon" egy óra leforgása alatt elpusztul. Egészen a jelenkorig elképzelhetetlen volt ez, de ma már létezik olyan ítéletnapi forgatókönyv, amely szerint az általunk ismert életforma több tízmillió ember számára egy hirtelen fékezéssel véget ér. Kézzelfogható közelségbe került egy olyan helyzet, amikor egy korlátozott hatóerejű nukleáris töltettel felszerelt ballisztikus rakéta segítségével erőteljes elektromágneses impulzust (EMP) váltanak ki, ami a másodperc töredéke alatt elpusztítja egy ország teljes elektromos hálózatát, és bizonytalan időre használhatatlanná teszi gyakorlatilag az összes elektronikus eszközt és alkatrészt. Az Egyesült Államok és Izrael ellenségei már kísérleteznek az EMP-technológiával.

Napvihar

Majd még erőteljesebb fenyegetéseket vizsgálunk meg. Egy napon a Földet a Nap felszínén bekövetkező robbanások miatt röntgensugarak, kitörő elektromosan töltött részecskék és mágneses plazma támadása érheti. Egy ilyen gigantikus „napvihar" az egész bolygónkon megsemmisítheti a technológiánkat és az elektromos hálózatokat. Az ilyen események skáláján a legerősebb fokozat – az ún. X-osztályú kitörések – akár egymilliárd hidrogénbombának megfelelő energiát lökhetnek ki a Föld felé.

De mielőtt mindezek meglesznek

Jézus valóban arra figyelmeztette a tanítványait, hogy az utolsó időkben „félelmetes események következnek be és „nagy jelek az égből, amelyek példátlan pusztításokat okoznak majd. Jézus kikötötte azonban, hogy mielőtt mindezek megtörténnének, követőinek nagy szenvedéseket kell majd kiállniuk. Jézus leírása ezekről az időkről arra utal, hogy a jogrendet a keresztények elnyomására használják majd. A hatóságok letartóztatják és elítélik, majd pedig „börtönbe vetik őket. A korai egyház időszaka óta most először, az úgynevezett „keresztény nyugaton jogi paragrafusok, súlyos bírságok és még börtönbüntetés is fenyegeti azokat a hívőket, akik ki akarnak tartani a hitvallásuk mellett. Ha ez a gonosz trend folytatódik, ezzel eltűnhet egy nagy akadály annak az útjából, hogy az Egyesült Államokat a Nagy Babilonnal azonosíthassuk.

A győztes Név

A rémségeknek ez a listája nem az elszabadult képzelet szüleménye: mindegyiket le lehet vezetni eszkatológiai szövegekből. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra a parancsra, amit Dániel próféta kapott, miszerint „Zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig (Dániel könyve 12:4). El kell ismernünk azt is, hogy „most tükör által homályosan látunk (Korinthoszi 1. levél 13:12). Az apokaliptikus szövegek rejtett természete nyitva hagyja a lehetőséget különböző kimenetelek előtt, és nagy reménységünk lehet abban, hogy a fény átragyog majd a sötétségen. Mindezeket áttekintjük a következő oldalakon, és még ennél többet is. Kezdjünk hát neki az utazásnak!

első rész 

Góg és Magóg

királysága

1

A távoli északról

Ezékiel könyvének 38. és 39. fejezete egy az idők végén zajló nagy konfliktust ír le: azt a csatát, ami „Góg ellen, és Magóg földjén" zajlik. Ez a talányos és nehezen érthető rész véget nem érő viták és találgatások tárgya volt a bibliakutatók számára, akik megpróbálták beazonosítani a rejtélyes szereplőket.

Az egyik nézet azt tartja, hogy a szöveg egy orosz vezetéssel a Közel-Kelet ellen indított hadjáratról szól. Ez a magyarázat a hidegháború idején keletkezett, amikor az ateista Szovjetunió – amelynek Oroszország volt a vezető tagköztársasága – mélyen beavatkozott a Közel-Keleten. Teljesen észszerűnek tűnt egy olyan időben, amikor Oroszország katonai fegyverzettel látta el Izrael erőszakos arab szomszédjait, akik ezeket a zsidó állam elleni támadásokra használták fel. E nézet egyik ismert képviselője, John F. Walvoord határozottan állította, hogy Ezékiel könyvének 38. és 39. fejezete „nem vonatkozhat másra, mint arra, amit ma Oroszországként ismertünk".¹

Majd a Szovjetunió megbukott és a próféciák tanítói a gonosz birodalma nélkül maradtak. Meglepően sokan zavartalanul tovább érveltek e nézet mellett, és továbbra is azt állították, hogy Oroszország rendeltetett arra, hogy az idők végén megtámadja Izraelt. Azonban egyre több tudós ismeri azt fel, hogy az orosz inváziós elmélet ingatag alapokon áll.

Ezékiel próféciája szerint, amikor Góg és Magóg megtámadja Izraelt, a föld hosszú sivár időszak után már újra helyreállt:

Sok idő múlva kirendeltetel: esztendők végével bejössz a földre, mely a fegyvertől már megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyűjtettek egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája. (Ezékiel könyve 38,8)

Az Izraelre vonatkozó leírás, mint olyan föld, ami „szüntelen való pusztulásban" volt, pontosan írja le a második századtól a tizenkilencedik század végéig tartó történelmi időszakot. Miután leverték a második zsidó felkelést (i. sz. 132–136), a zsidókat kitiltották Júdeából, amelyet a győztes rómaiak újraneveztek, Palaestina néven. Bár később megengedték, hogy a zsidók visszatérjenek, a középkorban a folyamatos konfliktusok miatt a