Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Védtelen város – Underground antológia
Védtelen város – Underground antológia
Védtelen város – Underground antológia
Ebook110 pages1 hour

Védtelen város – Underground antológia

Rating: 0 out of 5 stars

()

Read preview

About this ebook

A „Védtelen város” elnevezésű irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkesztősége. A beérkezett művekből állt össze ez a válogatás. Kettős célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségtől, kortól, minden címkétől függetlenül, csupán a művészetcsinálás öröméért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk körbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. Így teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életből merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlélőtől függően. /a szerkesztő: Sós Dóra/
LanguageMagyar
Release dateMay 7, 2018
ISBN9786158074292
Védtelen város – Underground antológia

Related to Védtelen város – Underground antológia

Related ebooks

Reviews for Védtelen város – Underground antológia

Rating: 0 out of 5 stars
0 ratings

0 ratings0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    Védtelen város – Underground antológia - Sós Dóra

    cover.jpg

    Védtelen város

    Underground antológia

    Sós Dóra: Urbán kaleidoszkóp (ELŐSZÓ)

    A „Védtelen város" elnevezésű irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkesztősége.

    Kettős célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségtől, kortól, minden címkétől függetlenül, csupán a művészetcsinálás öröméért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk körbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. Így teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életből merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlélőtől függően.

    Két ciklusra osztottuk a beérkezett műveket. A Védtelen város elsősorban a városi létre, az Ismeretlen portré pedig az elcsípett pillanatokra fókuszál.

    A város elsősorban a hétköznapok ismerős közege. Sajátosságait hol érdemként, hol egzotikumként, hol problémaként éljük meg. Van, hogy azonosulunk vele, és identitásunk részeként értelmezzük, máskor elzárkózunk tőle. Az „arctalan város, a „betondzsungel és hasonló klisék rámutatnak, hogy sokszor feszengünk elembertelenedett viszonyai között, holott a város önmagában nem lehet „jó vagy „rossz, csak olyan, amilyenné mi tesszük. Nincs tudata, csak nekünk van tudatunk. A kollektíva megosztásában él. Épp ezért, a város nem az, aminek a netes térkép mutatja. A város az, aminek megéljük. Ha nem így élnénk benne, nem lehetne az otthonunk.

    img1.jpg

    Horváth Balázs: The Birds

    Siska Péter: A szárnyak még pihennek

    1.

    Végül havazni kezd.

    2.

    A hős szobra

    körbejár a téren.

    Megnyitja

    homlokát, érzi,

    városok

    nőnek a fejében –

    3.

    egy panelházban két

    emelet között

    megáll

    a lift. Üres.

    Fáj.

    4.

    Ő a konyhában

    áll. Kávét főz, talán

    rám gondol

    közben.

    Kinéz az ablakon,

    de már

    semmit sem lát.

    5.

    Az alagsorban Atyánk

    disznókkal eteti

    meg magát:

    a szárnyak még

    pihennek, mondja,

    holnap látni

    fogjátok

    6.

    kialszik

    a világítás, egy kéz

    végigsimít

    a lüktető falakon.

    Nevetünk. Sokan

    vagyunk. Nagyon

    sokan.

    7.

    Egy disznó testét

    viseled:

    szemcsés,

    serceg. A szárnyak

    még pihennek.

    Szikora Balázs: <3

    2014. június 24-én, három perccel délutáni negyed egy előtt egy sms érkezett a világ összes, használatban levő mobiltelefonjára.

    Mindössze ennyiből állt tartalma: <3.

    Se több, se kevesebb. Ismeretlen, szám nélküli volt a feladó, és aki megpróbált visszaírni, hogy „Szia, ki vagy, „Kurva jó poén, ne adj isten „Én is, annak bizony csalódnia kellett. Az sms-t nem lehetett elküldeni.

    Voltak, akik megpróbálták felhívni a feladót, de szám nélkül ez komoly nehézségekbe ütközött.

    A nagyja megnézte, majd a lehető legkisebb érdeklődést mutatva ki is törölte. Ők lepődtek meg a legjobban, mikor legközelebb elővéve telefonjukat az sms ugyanúgy ott volt a beérkezett üzenetek között.

    Voltak jócskán, akik felháborodottan hívták szolgáltatójukat, hangot adva méltatlankodásuknak, hogy a szerződésükben ők kifejezetten titkosított számot kértek, pont az ilyen reklám- és spamüzenetek elkerülése végett, de mind ugyanazt a választ kapták, hogy a központ nem továbbított senkinek semmilyen <3-t.

    De akadtak speciális reakciók is szép számmal. Senkit sem hagyott érintetlenül a <3.

    Például, Vácon, a ligetben egy fiatal fiú éppen hogy megnyugtatta igencsak féltékeny természetű barátnőjét, hogy semmi nem történt közte, meg a – lány által csak egérfejű ribancnak hívott – szomszéd csaj között. Épp elcsattant a békülős csók, amikor a srác telefonja pittyent egyet. Ő teljes magabiztossággal nézte meg a telefont, hisz megbeszélte a „szomszéd egérfejű ribanccal, hogy nem ír/jelentkezik, míg meg nem nyugtatja a „hisztis picsát (mert volt neve a lánynak is). Óvatlan volt, és még a képernyőt se takarta el. Barátnője kikapta a kezéből a telefont, elolvasta a <3-at, és meglepetésében kiejtette a kezéből a készüléket. A fiú barátnőjének szeme könnybe lábadt, és teljes erőből pofán vágta fiúját, majd a padról felállva még jól tökön is rúgta, és elrohant. (Ennek a rúgásnak lüktető fájdalmát később a „szomszéd egérfejű ribanc" nem győzte heves és gyengéd csókjaival csillapítani.)

    Közel 7000 kilométerrel odébb, New Yorkban. A Nyolcadik sugárút mentén felhőkarcolók sorakoztak. Az egyik épület huszonharmadik emeleti teraszának párkányán egy harmincas nő állt. A szél néha megrezegtette a mögötte nyitva hagyott üvegajtó falát, beszökve a lakásba, ahol egy félig hátrahagyott élet maradványai meg egy üres üveg Smirnoff hevertek.

    Azt, hogy ugrani fog, nem most döntötte el, hanem körülbelül 14 évvel korábban, eddigi életének felénél, amikor Ljubljanában belezúgott egy gazdag amerikaiba, aki hónapokon keresztül minden reggel abban a kávézóban reggelizett, ahol a lány dolgozott diákmunkában. Eleinte magas borravalót hagyva neki, majd kedves szavakat sugdosva a fülébe, végül bevezetve őt a test számára addig ismeretlen gyönyöreibe is. Így habozás nélkül igent mondott, mikor a férfi megkérte, utazzon vele haza, az Egyesült Államokba, majd titkon elszökve szüleitől, egy búcsúlevelet sem hagyva hátra a fellegekben járt képletesen és szó szerint is. Útban volt New Yorkba, a gazdagság, ismertség, világiság felé, és úgy érezte, hogy lelke is egy más dimenzióba került. Pedig épp ellenkezőleg. Zuhanni kezdett a prostitúció, alkohol, drogok és abortuszok örvényébe, hogy 2014. június 24-ének reggelén, három vagy négy (nem számolta pontosan), arab üzletemberrel töltött éjszaka után ráébredjen, hogy egy olyan országban élte le életének a felét, aminek még mindig nem ismeri a nyelvét, kultúráját, sem határait, mivel New York-ot ezalatt egyszer sem hagyta el. Nem kereste szüleit, barátait sem. Eleinte azért, mert tudta, két kézzel ráncigálnák őt vissza Szlovénia szürke hétköznapiságába. Később a szégyenérzet miatt. És ez a mérhetetlen szégyen most erőt

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1