Védtelen város – Underground antológia
()
About this ebook
Related to Védtelen város – Underground antológia
Related ebooks
Lángoló kereszt Rating: 5 out of 5 stars5/5Pixel Rating: 5 out of 5 stars5/5A másik gyermek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA látogató Rating: 5 out of 5 stars5/5Gonosz pálya Rating: 5 out of 5 stars5/5Üsd, vágd Rating: 5 out of 5 stars5/5Vesztegzár Rating: 5 out of 5 stars5/5Engedd el Rating: 5 out of 5 stars5/5Beszélgetések Sheryl Suttonnal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsVérvonal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzerelem és más elbeszélések Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAkai Ito Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAludj jól: Meddig mennél el a szeretteidért? Rating: 5 out of 5 stars5/5Második látásra Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsOsztozkodók Rating: 5 out of 5 stars5/5Tigrisvér Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÚj Őrség Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHa kitör a háború Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsLángszerelem: Bűnügyi regény Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEzüstfény Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSosem voltál itt Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHárom nő Rating: 5 out of 5 stars5/5A Da Vinci-kód (ifjúsági változat) Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA bosszúálló Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsLángoló Budapest: Háború és szerelem Rating: 5 out of 5 stars5/5Nő kék csillaggal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsElfojtott sikoly Rating: 5 out of 5 stars5/5Ház a hegytetőn Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA Vegyész Rating: 5 out of 5 stars5/5Holt lelkek Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Reviews for Védtelen város – Underground antológia
0 ratings0 reviews
Book preview
Védtelen város – Underground antológia - Sós Dóra
Védtelen város
Underground antológia
Sós Dóra: Urbán kaleidoszkóp (ELŐSZÓ)
A „Védtelen város" elnevezésű irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkesztősége.
Kettős célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségtől, kortól, minden címkétől függetlenül, csupán a művészetcsinálás öröméért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk körbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. Így teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életből merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlélőtől függően.
Két ciklusra osztottuk a beérkezett műveket. A Védtelen város elsősorban a városi létre, az Ismeretlen portré pedig az elcsípett pillanatokra fókuszál.
A város elsősorban a hétköznapok ismerős közege. Sajátosságait hol érdemként, hol egzotikumként, hol problémaként éljük meg. Van, hogy azonosulunk vele, és identitásunk részeként értelmezzük, máskor elzárkózunk tőle. Az „arctalan város, a „betondzsungel
és hasonló klisék rámutatnak, hogy sokszor feszengünk elembertelenedett viszonyai között, holott a város önmagában nem lehet „jó vagy „rossz
, csak olyan, amilyenné mi tesszük. Nincs tudata, csak nekünk van tudatunk. A kollektíva megosztásában él. Épp ezért, a város nem az, aminek a netes térkép mutatja. A város az, aminek megéljük. Ha nem így élnénk benne, nem lehetne az otthonunk.
Horváth Balázs: The Birds
Siska Péter: A szárnyak még pihennek
1.
Végül havazni kezd.
2.
A hős szobra
körbejár a téren.
Megnyitja
homlokát, érzi,
városok
nőnek a fejében –
3.
egy panelházban két
emelet között
megáll
a lift. Üres.
Fáj.
4.
Ő a konyhában
áll. Kávét főz, talán
rám gondol
közben.
Kinéz az ablakon,
de már
semmit sem lát.
5.
Az alagsorban Atyánk
disznókkal eteti
meg magát:
a szárnyak még
pihennek, mondja,
holnap látni
fogjátok
6.
kialszik
a világítás, egy kéz
végigsimít
a lüktető falakon.
Nevetünk. Sokan
vagyunk. Nagyon
sokan.
7.
Egy disznó testét
viseled:
szemcsés,
serceg. A szárnyak
még pihennek.
Szikora Balázs: <3
2014. június 24-én, három perccel délutáni negyed egy előtt egy sms érkezett a világ összes, használatban levő mobiltelefonjára.
Mindössze ennyiből állt tartalma: <3.
Se több, se kevesebb. Ismeretlen, szám nélküli volt a feladó, és aki megpróbált visszaírni, hogy „Szia, ki vagy, „Kurva jó poén, ne adj isten „Én is
, annak bizony csalódnia kellett. Az sms-t nem lehetett elküldeni.
Voltak, akik megpróbálták felhívni a feladót, de szám nélkül ez komoly nehézségekbe ütközött.
A nagyja megnézte, majd a lehető legkisebb érdeklődést mutatva ki is törölte. Ők lepődtek meg a legjobban, mikor legközelebb elővéve telefonjukat az sms ugyanúgy ott volt a beérkezett üzenetek között.
Voltak jócskán, akik felháborodottan hívták szolgáltatójukat, hangot adva méltatlankodásuknak, hogy a szerződésükben ők kifejezetten titkosított számot kértek, pont az ilyen reklám- és spamüzenetek elkerülése végett, de mind ugyanazt a választ kapták, hogy a központ nem továbbított senkinek semmilyen <3-t.
De akadtak speciális reakciók is szép számmal. Senkit sem hagyott érintetlenül a <3.
Például, Vácon, a ligetben egy fiatal fiú éppen hogy megnyugtatta igencsak féltékeny természetű barátnőjét, hogy semmi nem történt közte, meg a – lány által csak egérfejű ribancnak hívott – szomszéd csaj között. Épp elcsattant a békülős csók, amikor a srác telefonja pittyent egyet. Ő teljes magabiztossággal nézte meg a telefont, hisz megbeszélte a „szomszéd egérfejű ribanccal, hogy nem ír/jelentkezik, míg meg nem nyugtatja a „hisztis picsát
(mert volt neve a lánynak is). Óvatlan volt, és még a képernyőt se takarta el. Barátnője kikapta a kezéből a telefont, elolvasta a <3-at, és meglepetésében kiejtette a kezéből a készüléket. A fiú barátnőjének szeme könnybe lábadt, és teljes erőből pofán vágta fiúját, majd a padról felállva még jól tökön is rúgta, és elrohant. (Ennek a rúgásnak lüktető fájdalmát később a „szomszéd egérfejű ribanc" nem győzte heves és gyengéd csókjaival csillapítani.)
Közel 7000 kilométerrel odébb, New Yorkban. A Nyolcadik sugárút mentén felhőkarcolók sorakoztak. Az egyik épület huszonharmadik emeleti teraszának párkányán egy harmincas nő állt. A szél néha megrezegtette a mögötte nyitva hagyott üvegajtó falát, beszökve a lakásba, ahol egy félig hátrahagyott élet maradványai meg egy üres üveg Smirnoff hevertek.
Azt, hogy ugrani fog, nem most döntötte el, hanem körülbelül 14 évvel korábban, eddigi életének felénél, amikor Ljubljanában belezúgott egy gazdag amerikaiba, aki hónapokon keresztül minden reggel abban a kávézóban reggelizett, ahol a lány dolgozott diákmunkában. Eleinte magas borravalót hagyva neki, majd kedves szavakat sugdosva a fülébe, végül bevezetve őt a test számára addig ismeretlen gyönyöreibe is. Így habozás nélkül igent mondott, mikor a férfi megkérte, utazzon vele haza, az Egyesült Államokba, majd titkon elszökve szüleitől, egy búcsúlevelet sem hagyva hátra a fellegekben járt képletesen és szó szerint is. Útban volt New Yorkba, a gazdagság, ismertség, világiság felé, és úgy érezte, hogy lelke is egy más dimenzióba került. Pedig épp ellenkezőleg. Zuhanni kezdett a prostitúció, alkohol, drogok és abortuszok örvényébe, hogy 2014. június 24-ének reggelén, három vagy négy (nem számolta pontosan), arab üzletemberrel töltött éjszaka után ráébredjen, hogy egy olyan országban élte le életének a felét, aminek még mindig nem ismeri a nyelvét, kultúráját, sem határait, mivel New York-ot ezalatt egyszer sem hagyta el. Nem kereste szüleit, barátait sem. Eleinte azért, mert tudta, két kézzel ráncigálnák őt vissza Szlovénia szürke hétköznapiságába. Később a szégyenérzet miatt. És ez a mérhetetlen szégyen most erőt