A Képmutatók

1. fejezet

A képmutató lelkülete

A képmutató egy színész lelkületével rendelkezik.

A képmutatónak hamis, megjátszott személyisége van.

A képmutató farizeusi lelkületet és hűtlenséget hordoz magában.

A képmutatót a kémkedés és a modern idők titkosszolgálatainak lelkülete jellemzi.

A képmutatóban a hazugság és átverés szellemisége van.

A képmutató közeli pusztulást hordoz. Ha képmutató van a környezetedben, halálos veszélyben vagy.

A képmutató egy gyilkos szellemiségét hordozza, hisz majdnem minden képmutató pusztít és gyilkol.

A BIBLIA FŐBB KÉPMUTATÓI

DELILA KÉPMUTATÓ VOLT. Delila úgy tett, mintha szeretné Sámsont. Átölelte, megnyugtatta, és az ölébe fektette őt. Végül azonban kiderült róla, hogy hazug, csaló és embergyilkos volt.

Történt ezek után, hogy Sámson megszeretett egy filiszteus nőt, akit Delilának hívtak, és a Szórék-patak völgyében lakott.

A filiszteusok fejedelmei elmentek Delilához, és ezt ajánlották neki: „Vedd rá Sámsont, hogy árulja el neked, miben rejlik nagy erejének a titka, és hogyan lehet őt egyáltalán legyőzni. Akkor majd megkötözzük és elbánunk vele. Ha megteszed, mindegyikünktől kapsz 1 100 sékel ezüstöt".

Ettől kezdve Delila faggatta Sámsont: „Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik a te nagy erőd titka! Mivel lehet téged megkötözni, hogy tehetetlen legyél?"…

Delila látta, hogy Sámson egész szívét-lelkét kitárta előtte, és ezúttal valóban igazat mondott. Üzent hát a filiszteus fejedelmeknek, hogy még egyszer jöjjenek el, mert Sámson minden titkát feltárta előtte. Azok el is jöttek, s még az ígért pénzt is magukkal hozták.

Ezután Delila elaltatta Sámsont az ölében, majd intett egy filiszteusnak, aki lenyírta az alvó férfi hét hajfonatát. Ekkor Sámsont valóban elhagyta az ereje.

Akkor Delila ismét rákiáltott: „Sámson, ébredj! Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!" Sámson fölriadt, és azt gondolta, hogy most is könnyen kiszabadítja magát. Még nem tudta, hogy az Örökkévaló már eltávozott tőle.

( Bírák 16:4-6, 20-22; Egyszerű fordítás)

2. JÚDÁS KÉPMUTATÓ VOLT. Júdás úgy tett, mintha Jézus Krisztus hűséges tanítványa lenne. Végül kiderült róla hogy áruló, csaló, és gyilkos.

A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott.

Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák.

A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik.

Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg…

Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak.

Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!"

Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.

JÉZUS ÍGY SZÓLÍTOTTA MEG: „JÚDÁS, ÍGY ÁRULOD EL AZ EMBERFIÁT? EZZEL A BARÁTI KÖSZÖNTÉSSEL ADSZ NEKIK JELT?"

(Lukács 22:3-6, 45-48; Egyszerű fordítás)

3. ABSOLON KÉPMUTATÓ VOLT. Absolon úgy tett, mintha szeretné testvérét, amikor meghívta egy ünnepségre. Végül azonban kiderült, hogy mindez csak megtévesztés volt. Az egész tervet csak azért eszelte ki, hogy megölhesse bátyját, Amnont.

Akkor a bátyja, Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most, húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének, Absolonnak a házában. Dávid király azonban meghallotta mindezeket, és nagyon megharagudott.

Absolon pedig nem szólt Amnónhoz sem jót, sem rosszat. De gyűlölte Absolon Amnónt, mert erőszakot követett el a húgán, Támáron. Két esztendő múlva Absolon juhait nyírták az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban. Absolon meghívta az összes királyfiakat.

Megjelent ugyanis Absolon a királynál, és ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király szolgáival együtt a te szolgádhoz!

De a király ezt felelte Absolonnak: Ne menjünk el, fiam, mindnyájan, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta őt, nem akart elmenni, hanem megáldotta őt.

Akkor ezt mondta Absolon: Ha nem jössz, akkor jöjjön el velünk Amnón, a testvérem! A király így felelt: Miért menjen el veled? De amikor unszolta Absolon, elengedte vele Amnónt, és a többi királyfit.

Akkor Absolon ezt a parancsot adta legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! Úgy cselekedtek azért Absolon legényei Amnonnal, ahogyan Absolon parancsolta. A királyfiak pedig mindnyájan felugrottak, öszvérre ültek, és elmenekültek.

(2 Sámuel 13: 20-29; Új fordítás)

4. JÁÉL KÉPMUTATÓ VOLT. Jáél rászedte Siserát, a kánaánita hadsereg parancsnokát. Azt mondta neki, hogy ne féljen, és arra bátorította, hogy jöjjön be hozzá és pihenjen le. Jáél brutálisan meggyilkolta Siserát egy vas sátorcöveket verve a fejébe. Kevés férfi képes akár látni is ilyen szörnyű dolgot, mint ez. Ez a szelíd, vendégszeretetet tettető asszony valójában egy gyilkos volt. Nahát!

SISERA GYALOG FUTOTT JÁÉLNAK, A KÉNI HEBER FELESÉGÉNEK A SÁTRÁIG, mert béke volt Jábin, Hácór királya és a kéni Heber háza népe között.

JÁÉL KIJÖTT SISERA ELÉ, ÉS EZT MONDTA NEKI: TÉRJ BE, URAM, TÉRJ BE HOZZÁM, NE FÉLJ! – Betért hozzá a sátorba, és ő betakarta egy takaróval.

Sisera ezt mondta neki: Adj innom egy kis vizet, mert szomjas vagyok. Erre az asszony kinyitott egy tejestömlőt, inni adott neki és betakarta. A férfi ezt mondta neki: Állj a sátor nyílásához, és ha jön valaki, és azt kérdi tőled ,van-e itt valaki, mondd, hogy nincs.

EKKOR JÁÉL, HEBER FELESÉGE FOGOTT EGY SÁTORCÖVEKET, KEZÉBE VETTE A PÖRÖLYT, HALKAN BEMENT HOZZÁ, ÉS BELEVERTE A CÖVEKET A HALÁNTÉKÁBA, úgyhogy odaszegezte a földhöz. Sisera ugyanis mélyen aludt, mert fáradt volt. Így halt meg.

(Bírák 4:17-21; Új fordítás)

5. HÚSAJ KÉPMUTATÓ VOLT. Húsaj úgy tett, mintha Absolon oldalán állna. Úgy csinált, mintha jó tanácsot adna, elmagyarázva terve minden részletének az okait. Valójában azonban Húsaj Dávid királynak dolgozott, és azért küldték Absolon palotájába, hogy Dávid királyt segítse onnan.

Amikor fölért Dávid a hegy tetejére, ahol imádkozni szokott az Istenhez, éppen szembe jött vele az arki Húsaj tépett ruhában, és földet szórva a fejére. Dávid ezt mondta neki: Ha velem tartasz, csak terhemre leszel, de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Absolonnak: Én a te szolgád leszek, ó király! Azelőtt apád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek! – akkor meg tudod hiúsítani Ahitófel tanácsát. Ott lesznek veled a papok, Cádók és Ebjátár is. Azért mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Cádók és Ebjátár papoknak.

(2 Sámuel 15:32-35; Új fordítás)

Amikor AZ ARKI HÚSAJ, DÁVID BARÁTJA BEMENT ABSOLONHOZ, EZT MONDTA HÚSAJ ABSOLONNAK: ÉLJEN A KIRÁLY! ÉLJEN A KIRÁLY! De Absolon ezt mondta Húsajnak: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal?

Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek, és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. Másodszor pedig: kinek szolgáljak