Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Kalandozásaim Budapesten
    Kalandozásaim Budapesten
    Kalandozásaim Budapesten
    Ebook127 pages1 hour

    Kalandozásaim Budapesten

    By Donászi Franciska

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Szerelembe lehet esni egy várossal? Ki lehet belőle ábrándulni annyira, hogy elhagyd és többé vissza se nézz? Ez a kötet megmutatja, milyen hely Budapest egy idealista bölcsész szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött a városba. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan. A Kalandozásaim Budapesten a blogom szerkesztett változata, amit akkor kezdtem írni, amikor Budapestre költöztem. Egy vidéki lány időkapszulája a tíz évvel ezelőtti Budapestről. 

    LanguageMagyar
    PublisherLive
    Release dateMar 9, 2018
    ISBN9789529401765
    Kalandozásaim Budapesten

    Read more from Donászi Franciska

    Related to Kalandozásaim Budapesten

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Kalandozásaim Budapesten

    5/5

    2 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Kalandozásaim Budapesten - Donászi Franciska

      Tartalomjegyzék

      Tartalomjegyzék

      Ajánlás

      Előszó

      Megfertőzve

      Kívánságfa

      Csá, vidéki vagy?

      Partyhiéna

      Elveszve Budán

      Monday In Morrison’s

      IQ-teszt

      Kányádi Sándor padja

      Látens tornacipőszag a levegőben

      A vallási fanatikus kínai

      Juhász Előd és a Zenebutik

      Restaurátor a színfalak mögött

      Kiskirálylány

      (M)ilyenek a finnek?

      Nem menekülhetsz

      Budapest Melting Pot

      A 41-es villamos

      Mi a baj a Vígszínházzal?

      Hatalmi játszmák

      Az ítélet

      A tegnap műgyűjtői a ma múzeumában

      Gyorshajvágás

      Vak önarckép

      Coitus interruptus

      A 21. század futurizmusa

      Inti Raymi – A Nap ünnepe

      Kapcsolat koncert

      Megkövetem Rodot

      Évszakok

      Budapest legőszintébb része: Józsefváros

      Normafa

      A szaxofonos

      Emlékezés Petri Györgyre

      Péterfy Bori

      Hajvágás a Nyugati aluljáróban

      Miért rohannak a pestiek?

      Hol élsz te?

      Szép, új világ

      Kolbász, pálinka, kolbász

      A nagyidai cigányok és a kanalazó törökök

      Keresd a jót és tegyél rá még egy lapáttal!

      Elveszett illúziók, avagy hová lettek a jó könyvek?

      Tartós tejet már ne vegyél!

      Egy segítő kar

      Átváltozások

      Kis színházi etikett

      Az én reggelem

      Farkastörvény

      2012 nyara Budapesten

      Levél az otthoniaknak

      A szerzőről

      Anyunak. Mindenért.

      Előszó

      A Kalandozásaim Budapesten a blogom szerkesztett, kibővített változata. 2009 nyarán kezdtem írni, ekkor költöztem Budapestre. Rajongva szerettem azt a várost és azért akartam róla írni, hogy megmutassam, minden hibája ellenére mégis mennyire szerethető. Három évvel később pedig azért hagytam abba a bloglást, mert már nem tudtam róla többé semmi jót mondani. Rosszat meg nem akartam.

      Ez a naplószerű összeállítás visszaad valamit a nagyvárosi életből és mesél azokról a helyekről, ahol szinte mindenki megfordult, aki akkoriban Budapesten lakott. Ahogyan a blogot évekkel később újraolvastam, rájöttem, hogy egy olyan időszakot rögzítettem benne, ami ma már nem létezik. Annak idején gyakori vendég voltam a nagy múzeumokban. Szinte minden hónapra jutott egy szenzációs kiállítás, ami miatt hajlandóak voltak az emberek sorban állni az utcán. Ma már nincs sehol semmi. Írok a Zöld Pardonban egy koncertről. Mára lerombolták a ZP-t is. Amikor Pestre érkeztem még újságíró voltam, aztán közben a pályát is el kellett hagynom.

      A Kalandozásaim Budapesten megmutatja a várost egy idealista bölcsészlány szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött Budapestre. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan.

      Megfertőzve

      2009. 07. 21.

      Sokat lógok a Lánchídon: baloldalt, Pest felől, az oroszlán után kettővel. Általában akkor visz oda a lábam, ha szomorú vagyok, vagy amikor az apámmal akarok beszélgetni. Ma vittem neki virágot.

      Álltam a hídon, néztem, ahogy a csokor bukdácsol a hullámokon, és arra gondoltam, hogy tulajdonképpen nem is csoda, hogy imádom Pestet. Apu fertőzött meg vele észrevétlenül, még egészen fiatalon. Ő mutatta meg nekem először a várost. Átgondoltan, módszeresen, precízen, de mégis szeretettel, ahogyan azt egy Szűz férfi tudja csak.

      Felvitt a Várba, sétáltunk a belvárosban, vele voltam először Mekiben, és az akkoriban megnyílt Ikeában. Jártunk az Ecserin, megnéztük a nagyobb múzeumokat, voltunk a Hősök terén, bicajoztunk a Városligetben és hullámvasutaztunk a Vidámparkban. Ebédeltünk gyertyafény mellett a Citadellán és csatangoltunk a Margitszigeten. Megnéztük a Terminátor 2-t a Flórián moziban, úsztunk a Dagályban, keresztül-kasul autóztuk az egész várost.

      Olthatatlanul szeretem Budapestet. Hosszú évek plátói rajongása és néhány rövid flört után 2009. július elején belevágtunk. Azóta itt élek, és folyamatos felfedező úton vagyok. Erről a felfedező útról szól a blogom.

      Kívánságfa

      2009. 07. 31.

      Ma délután órákig bóklásztam a Szépművészetiben.

      Először megnéztem a Turner és Itália című kiállítást, aztán A Szentföld örökségét is. A Turner az olyan könnyed. Napfényes, világos, pasztell, reneszánsz. Kellemes, nem túl gyomorfekvős, de szép. A Szentföld már rázósabb. Oda eleve úgy kellett bezsilipelni, és sötét van az egész teremben. Csak a kiállított tárgyak vannak reflektorral megvilágítva. Sejtelmes az egész, ahogy sodródsz előre az i.e. hétezerből származó maszktól a kegytárgyakon és Rembrandt meg Chagall képeken keresztül egészen az izraeli kortárs alkotókig. Bent időtlenség és sejtelmes hangulat honol. A bemutatott ősi tárgyakat és a fiatal alkotók munkáit kilencezer év választja el egymástól. A sötétség homogenizálja születés és halál, misztikum és vallás témáit. A látogató szinte átáramlik egyik helyről a másikra, a messzi múltból a jelenbe. Valahogy az egész tárlatnak olyan méltóságteljes súlya van. Aztán kizsilipelsz, és percekig csak hunyorogsz. Nem találod a helyed a melegben és a fényben.

      A kiállítás végén áll egy úgynevezett Kívánságfa. Vannak letéve mellé papírok, amire ráírhatod a kívánságodat, amit aztán fel kell akasztani a fára. Amikor tele lesz, állítólag Yoko Ono fogja tovább őrizgetni az izlandi birtokán.

      Én is kívántam. Elég jól működik! Nemrég értem haza, egy levél lapult a postafiókomban. Ha ez összejön, közelebb visz valamihez, amit már régóta szeretnék.

      Csá, vidéki vagy?

      2009. 08. 19.

      Hogy én mekkora barom vagyok! Miért kell nekem augusztus 19-én a Várba menni? 46 fok volt árnyékban! Kivagyok, mint a béka.

      Délelőtt felkerekedtem, hogy megnézzem a hőn áhított Lossonczy Tamás kiállítást. A Galériában. Bár nem sok közöm van a kortárs művészetekhez, de azért nagyon kíváncsi voltam, hogy mit alkot egy festő 100 és 105 éves kora között. Abban a korban, amikor sokan már régen alulról szagolják az ibolyát, de ha mégsem, hát tuti nem tudják már, melyik csatornát nézik.

      Elmetróztam a Deákra, vettem egy fagyit ebédre. Gondoltam, elnyalom, közben átsétálok a Lánchídon. A Lánchídon. Érted. Augusztus 19-én! Meglepődve láttam, hogy a Lánchíd le van zárva. Sőt! Tele volt az egész belváros emberekkel, repülők szálltak a Duna felett és akkora zaj volt és felfordulás, hogy az valami hihetetlen. Ott álltam a Lánchíd pesti végén, néztem a kordont, és úgy éreztem, hogy a Vár elérhetetlen távolságba került. Persze én nem adom fel ilyen könnyen, így aztán visszaslattyogtam a Deákra, hogy felszálljak a 16-os buszra. Elolvastam a kiírást. Legalább háromszor. Nincsenek gondjaim a szövegértéssel, de nem találtam meg, honnan indul a 16-os busz. Áthelyezték a megállóját a lezárás miatt. Dög meleg volt, izzadtam az aszfalton. Még jó, hogy osztottak vizet, mert meghaltam volna. Közben egyfolytában csörgött a mobilom. Végül kénytelen voltam átmenni a Moszkvára, és onnan felmenni a busszal a Várba. Addigra már nagyon el voltam csigázva. Tisztára fel volt pezsdülve minden, a Vár tele külföldiekkel, a levegőben szálltak azok a kurva repülők, nem lehetett semmit hallani.

      Nagy kínok árán jutottam el a kiállításra. Ismét megállapítottam, hogy a kortárs művészet és én... nagyon távol állunk egymástól. Szépek voltak ezek a képek, színesek, egyik-másik tetszett is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármit is értettem belőlük. Maximum csak sejtettem némi humort és derűt. Itt-ott. Kicsit olyan volt, mint a Rorschach-teszt. Amikor képeket tesznek eléd és asszociálnod kell. Azon gondolkoztam, hogy vajon azok a képek, amik tetszenek, mit jelenthetnek?

      Elindultam hazafelé, de nem volt kedvem átszállni a metrón. Ezért, mint aki nem szenvedett még eleget, a Moszkva helyett – ami 10 perc lett volna – elindultam a másik irányba, az Erzsébet híd felé. Csak 40 percet ültem a buszon... Akkora dugó volt! A rövid hét utolsó munkanapjának délutánján, négynapos hétvége előtt. Hülyehülyehülye!!!

      Partyhiéna

      2009. 09. 04.

      Alámerültem a hazai celebvilágban. A barátnőm elvitt az olasz Coin üzletház megnyitójára. Egynek jó volt, de nem szeretnék sűrűn ilyen helyekre járni.

      Elégedett voltam magunkkal, jól vettük az akadályokat, mert már ott grasszáltunk a kordonon belül, amikor például Gönczi Gábor még mindig azon kívül szaladgált kétségbeesetten. Minél többször kerülök kapcsolatba a celebekkel

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1