Változatok egy témára: Fritz Lang Liliom-filmjének és Kurt Meisel Liliom-előadásának elemzése

Jegyzetek

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Molnár Ferenc megítélése

A Liliom

Molnár Ferenc és a vígszínházi stílus

Bírálók és bírálatok

A világsiker útján

Két Liliom-feldolgozás

Variációk egy témára

Szereplők és rendezők

Felhasznált irodalom

A szerzőről

Jegyzetek

Bevezetés

Molnár Ferenc Liliom című műve olyan régóta visszatérő motívuma az életemnek, hogy már fel sem tudom idézni, mikor találkoztam vele először. Mintha mindig ismertem volna, mindig tudtam volna róla - mielőtt elolvastam, már akkor is.

Évekig csak a saját Liliom-értelmezésem létezett a számomra, az a fájdalmasan szép érzés, amit a szerelmi történet ébresztett bennem. Arra, hogy ez a mű sokkal több ennél, a Schilling Árpád által rendezett Liliom-előadás döbbentett rá, amit a Krétakör Színház mutatott be Kapolcson a Művészetek Völgye ideje alatt 2002 nyarán. A következő nyár újabb Liliom-bemutatót tartogatott Kapolcson. Ezt is Schilling rendezte, de ezúttal a Csend Színház tagjainak részvételével. Az a felkavaró erejű jelelőadás tette világossá a számomra, hogy nekem is van mondanivalóm erről a darabról. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy ennek a szakdolgozatnak a segítségével megfogalmazzam az én véleményemet, az én gondolataimat Molnár Ferenc világhírű színdarabjáról.

Az író műveinek máig is tartó nemzetközi sikere szintén régóta foglalkoztatott, különös tekintettel a német nyelvterületre. Ezért választottam dolgozatom tárgyául Fritz Lang 1934-ben készült filmjét, valamint Kurt Meisel 1963-as burgtheaterbeli rendezését. A feladat már a kezdetekkor is izgalmasnak ígérkezett, hiszen nemcsak két különböző művészeti ág darabjáról volt szó, de két igen eltérő korszakról is: a harmincas és a hatvanas évekről. Az alkotók között azonban mégis volt valami kapocs: osztrák származásuk.

A film és a színházi előadás feldolgozása, elemzése kapcsán abból az előfeltevésemből indultam ki, hogy Molnár Liliomja olyan század eleji nyelvi és sajátosan magyar társadalmi jellegzetességet tartalmaz, amit más nemzet rendezői, színészei és közönsége egyáltalán nem érthetnek meg. A film és a színdarab részletes elemzése kapcsán ezt az elképzelésemet szerettem volna igazolni, példákkal alátámasztani. Munkám során szigorúan a Molnár Ferenc által leírt drámaszöveget vettem alapul, ehhez hasonlítottam az alkotásokat. Célom az volt, hogy elsődlegesen a molnári kiindulóponthoz viszonyítsam a műveket, s csak ezt követően egymáshoz – amennyiben ez egyáltalán lehetséges.

Lang és Mesiel munkájának elemzése számomra végképp nem várt eredményt hozott. Kurt Meisel nem változtatott a darab kronológiáján vagy történetén, nem hozott be új szereplőket, s ki sem hagyott senkit. A mű nyelvezetét is érintetlenül hagyta, nem módosított a szövegen, csak a kifejezetten budapesti és magyar jellegzetességeket alakította át osztrákká. Munkájának végeredménye mégis teljesen idegen. Megfosztotta a színdarabot a lelkétől. Indokolatlanul aláaknázta, és sorban felrobbantotta az összes fontos stratégiai pontját, aminek köszönhetően a darab nemcsak Liliom-előadásként, de bármilyen színházi előadásként is rosszá, logikátlanná, szinte élvezhetetlenné vált.

Lang ezzel szemben alaposan átformálta Molnár eredeti művét a saját elképzelései alapján. Sűrítette, helyenként megváltoztatta a szöveget, szereplőket, jeleneteket, helyszíneket hagyott ki és toldott be. A történet lényege mégsem változott.

A két rendező alkotását megtekintve némileg módosítanom kellett hát az eredeti elképzelésemet: az hogy egy rendező jó vagy rossz Liliom-előadást készít-e, nem származás dolga. Abban azonban változatlanul biztos vagyok, hogy a Liliom igazi ízét, valódi zamatát csak az érzi, akinek magyar az anyanyelve, aki magában hordozza ennek a népnek a történelmét, sajátos lelkületét.

Molnár Ferenc megítélése

Az ország határain kívül Molnár Ferenc a magyar irodalom egyik legismertebb képviselője. Színműveivel mind a német,