Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

A Hétköznapok Ünnepe
A Hétköznapok Ünnepe
A Hétköznapok Ünnepe
Ebook143 pages21 minutes

A Hétköznapok Ünnepe

Rating: 0 out of 5 stars

()

Read preview

About this ebook

Kedves Olvasóim!


Szeretettel ajánlom könyvemet, melyet festményeimmel illusztráltam.


Jelenkorunk attitűdjei, a sok embert érintő változások –otthontalanság, emberek változó kapcsolatrendszere -, a Természet szépségei, Lelkünk magassága és mélysége témakörökben íródott verseim bemutatják azt a sokszínűséget, változást, amit megélünk mindennapjainkban.


Barátoknak írt versek is helyt kaptak a kötetben –Margó, Gerry, Erzsi, Anna, Ricsi baba…-


Szeretném, ha olvasóim szívéig jutnának  el a soraim.


Ilona Lakatos


 

LanguageMagyar
Release dateFeb 3, 2019
A Hétköznapok Ünnepe

Read more from Ilona Lakatos

Related to A Hétköznapok Ünnepe

Related ebooks

Related categories

Reviews for A Hétköznapok Ünnepe

Rating: 0 out of 5 stars
0 ratings

0 ratings0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    A Hétköznapok Ünnepe - Ilona Lakatos

    Ilona Lakatos

    A Hétköznapok Ünnepe

    Jelenkorunk attitűdjei

    Álmomban

    Álmomban egy vörös bíbort láttam,

    egy süllyedő város gyomrában jártam.

    Hullott a vér, dübörgött a gyilok,

    új jövő reményében.

    Hatalmat kíván mindenki, csellel vagy háborúval,

    nem számít emberélet, fájdalom és kín.

    Változás csak így lehet?- kérdezi egy ember,

    de senki nem felel.

    A tervek romba dőltek, egy nap, de mennyi vér!

    Temetnek, hantolnak.

    A süllyedő város gyomrában véget ért az iszonyat.

    De a holnap vajon mit ígér?

    Újra kezdődhet minden,

    mert a körforgás véget nem ér.

    Új erők támadhatnak ismét,

    az út pedig nem lesz más,

    mint amit elődeik hagytak.

    Az utcán

    Mindig az utcán éltem,

    sokszor elestem, majd felkeltem.

    Mindig az utcán éltem,

    saját sorsom törvényét éltem.

    Mindig az utcán éltem,

    bűzöm sok embert elűzött.

    A szánakozás már néha fájt,

    minden lenéző tekintet a szívembe vájt.

    Mindig az utcán éltem,

    reményem már régen messze szállt.

    Telnek a napok, egyik a másik után,

    röpke életem már a vége felé jár.

    Aztán jött a horda,

    szegényen, sokan összebújva.

    Némán néztem őket, a tömeget,

    a síró, semmit nem értő gyermekeket.

    Látványuk ijesztő és néma,

    döbbenet az arcomon, még nálam is van lejjebb…?

    Aztán egy gyermek tipeg felém,

    - Bácsi! Adj kenyeret! - mondja selypítve, törten.

    Szívem összeszorul, ajkam megremeg,

    nem fél tőlem ez a drága gyermek.

    Utolsó falatom nyújtom felé,

    - Ne félj gyermek, egyél!

    Távol az otthontól

    Indulok, mennem kell,

    szomorú szívvel vagyok

    legott,

    de mégis indulok.

    Hátra hagyom szüleim,

    gyermekem.

    A kényszer és a muszáj Nagy Úr.

    Már nem vagyok olyan

    idegen a messzi távolba,

    de még

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1