Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Az Üvegfal
    Az Üvegfal
    Az Üvegfal
    Ebook125 pages2 hours

    Az Üvegfal

    By ANNA TELEKI

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Egy ígérettel kezdődött minden…

    Essie James az "isten háta mögött" él egyedül, kergetve a tökéletes családról és a sikeres karrierről szőtt álmait. Egy nap arra eszmél, hogy unalmas életét egy fiatal, furcsa férfi forgatja fel. A közöttük kialakuló, váratlan vonzalom miatt azonban egy zavaró s láthatatlan akadályba ütköznek, nem szólva az ígéretről, mellyel hajdan hűséget fogadott. 

    Essie James válaszút elé kényszerül: a csendes és biztonságot nyújtó kapcsolat s családi élet, vagy az elsöprő erejű, ám valószerűtlen szerelem, és álomkarrierje megvalósítása? Döntését megismerheted, ha vele utazol ANNA TELEKI romantikus novellájában.

    LanguageMagyar
    PublisherKülönleges Történetek
    Release dateFeb 19, 2019
    ISBN9781386994831
    Az Üvegfal

    Read more from Anna Teleki

    Related to Az Üvegfal

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Az Üvegfal

    5/5

    1 rating0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Az Üvegfal - ANNA TELEKI

      Szerző:

      ANNA TELEKI

      Szerkesztette:

      Fekete Annamária

      ––––––––

      2019

      Nagyvárad

      „Én ígérem, hogy itt foglak várni, te pedig, hogy vissza fogsz jönni..."

      1.

      Azt mondják, sosem lehet túl korán kezdeni, és sosincs túl késő... Lehet, igazuk van. Csak valahogy ez rád sosem volt igaz. Te mindig a vesztes csapatban voltál, mindig a hátsó padban ültél, és mindig hibás voltál mindenért. 

      Lassan ideje felemelned magad ebből a kényelmetlen ágyból. Nem gondolod? Ideje lenne csöppet mozogni is...

      Ah, mély levegő, és indulás!

      Ezen a környéken nem történik semmi. Lassan belebújsz a vastag köntösödbe, és elindulsz a tornácra. Könnyes szemekkel ásítasz, ahogy a hegyi levegő csípi az orrod, s a nyakad is behúzod a köntösbe. Hideg van, de dolgozni kell. Ez van. Elindulsz a tyúkól felé, felkapod a sarokból a tápot, s unottan, dideregve szórod.

      Hány éve is annak, hogy megfogadtad, te nem leszel olyan, mint az édesanyád? Tíz? Nehezet sóhajtsz, s csak nézed házi kedvenceidet. Neked azok, a szomszédot hívod levágni őket, mindig. Te nem vagy szívtelen gyilkos. Ó, nem. De ezen a környéken jó, ha az embernek legalább tyúkjai vannak. 

      Indulsz a kúthoz vizet merni, közben Popi előbukkan a virágoskertből. Hozzád siet vastag bundájával, s leül eléd.

      – Legalább visszajársz! – motyogod tarka macskádnak. Az csak bámul rád, majd nyekken. – Ugye? Aha, én is úgy gondoltam! – motyogod neki, s indulsz a vízzel az istállóba. Phínek vizet teszel, s megsimogatod a gyönyörű fehér kanca orrát.

      – Szépség – mosolyogsz –, ma megyünk sétálni.

      Sétálni...

      Phi ugyanis öreg kanca. Túl öreg. Hajdan még apád kezei alatt a díszszekeret húzta, mára kiöregedett, lassú családtag. Popi pedig lassan követ titeket a tágas mezőn. Emeled rakott szoknyáidat, s simogatod a vadvirágokat. Megállsz, visszanézel a kis házra. Emlékeidben kacagó gyermekként szaladgálsz, édesanyád pitét hűt az ablakban, apád a téli fát hasogatja. Csak hárman éltettek mindig itt. Bár a tartás nagyobb volt. Akkor volt tehenetek, s disznótok is. Más idők voltak, más emberek.

      Most, sóhajtasz nagyot, a világon több mint hétmilliárd ember él, metropoliszok vannak, média, fantáziavilág, de te itt ragadtál ebben a kis faluban, annak is a végen, a Jó Atya háta mögött. Ki hinné? Az iskolát csak addig végezted el, míg kellett, sosem tudtad, mi akarsz lenni, ha nagy leszel. Voltál pincérlány, mosogatólány, tanítónő, óvónő, dada, olvastál már fel egy idősek otthonában is, aztán vártál, terveztél, festettél, és most? Csak úgy vagy. Megint. Egy ideje. Elvonulva a világ végén, elbújva klasszikus kis ruháidba.

      – Essie! – hallod a neved, s hátrafordulsz. – Essie! – szalad hozzád Mrs. Hamont unokája, Marié. – A nagyi megkért, ezt mindenképp adjam át neked! – áll meg előtted a pöttöm szőke lány, és átnyújtja a sárga kis cetlit.

      – Mi ez? – kérded, s Marié már fordul is Phíhez simogatni.

      – A nagyit apa elvitte Skóciába, és most teljesen kibukott. Arra kér téged, gondoskodj a vendégéről. 

      Értetlenül nézel a kis cetlire. 20-án, este 10 órakor, 305-ös járat, Zayn.

      – Mégis ki ez a Zayn?

      – Hát a nagyi barátja! – nevet Marié.

      – Meddig kell gondoskodnom róla?

      – Úgy tudom, pár hónap.

      – HÓNAP?! – sokkolsz le teljesen, mire Marié csak vékonyka vállait emelgeti. 

      – A nagyi azt mondta, próbált üzenni neki, de nem kapta meg az üzeneteket, így Zayn biztos jönni fog holnap.

      – Holnap? – nyílnak tágra a szemeid.

      – Holnap van huszadika, nem?

      De. Holnap szeptember 20. Neked szalad a házad, és kedves szomszédod, kit mikor beteg volt, ápoltál, és besegítettél neki, egy vadidegen gondozásával bíz meg. Milyen szép. Történik valami az isten háta mögött...

      2.

      Nem vagy normális. Nem, nem vagy. Itt álldogálsz a peronon, kezedben a kis táblával: Mr. Zayn. A nagyit ismerve, aki már nyolcvanon túl van, biztosan valami hetvenes-nyolcvanas bácsi, akivel valamelyik könyvklubban vagy olyan idősnapon ismerkedett meg, mikor felment a nagyvárosba. 

      Szégyen vagy sem, még ő is leköröz téged a modern technológiával. Instagramja van, ahol régi házi receptek képeit osztja, te viszont valamiért még a sima Facebook gondolatától is irtózol. Valld csak be magadnak, hiper régimódi vagy. Bennragadtál a régi időkben, Charlotte Brontë regényeiben, ott maradtál Scarlett bőrében, áhítozva a tökéletes szerelem után. Hát, legalább lesz miről beszélned a bácsival.

      Telik az idő, s tíz már el is múlt. Nézed az órát és tűnődsz. Hol van már? Tíz perce bent van a vonata, és Phít is el kell még rendezned, ha elvitted a bácsit. 

      – Ezt nem hiszem el! Pontatlan öregember? Létezik? – indulsz morogva a tudakozófülkéhez, lóbálod a táblát s fújtatsz, mikor eléd szalad egy fiatal férfi, aki megragadja a vállaidat. Ijedten lépsz el tőle, a szíved kiugrik a helyéről, mikor gyerekesen felemeli a kezeit. Fáradtan int, majd a zsebébe nyúl, s nyújtja a kis kártyát neked.

      Nem akarod elvenni.

      – Én... – kezded, de a férfi eléd tartja.

      „Helló. A nevem Zayn Lloyd."

      Csak olvasod a kártyát, és döbbenten nyúlsz utána. 

      – Te vagy Zayn? – olvasod megint, s a férfira nézel. A sportmelegítő, a hatalmas sporttáska a vállán, az ideges mosolya, s hosszú szempillájú bogárszemei ezzel a sötét hajjal nagyon nem egy hetvenes öregre emlékeztetnek.

      Jelel neked, de idegesen vigyorogsz, s rázod a fejed.

      – Bocs, de... Kétlem, hogy téged vártalak. – Erre kifújja a levegőt, csípőre teszi a kezét, s megrázza a fejét. Újra rád néz, majd int, hogy várj.

      – Oké... – motyogod. Lehajítja a táskáját, s az oldalsó zsebből kiveszi a noteszt. Feláll veled szemben, s te zavartan nézed, ahogy bal kézzel, gyorsan ír.

      „A nagyi barátja vagyok. Nála leszek újévig. Gondolom, téged küldött elém."

      Elolvasod a noteszbe írt mondatot, s elhúzod a szád. Újra a férfira nézel.

      – Te vagy a nagyi barátja? – buggyan ki belőled – valamiért undorral –, s a férfi egyből visszahőköl. Megint mutogat valamit, aztán végül kikapja a kezedből a noteszt s újra ír.

      Nem olyan!, írja gyorsan, s vár. Csak nézel, s tucatjára méred szegényt végig.

      – Néma vagy? – kérded halkan, mire félmosoly jelenik meg az ajkain, s biccent a fejével, mintha csak azt mondaná neked: csak nem esett le?

      – Na, remek! – fújsz, s összehajtod kezedben a táblát. – Remélem, azért érted, amit mondok! – motyogod az orrod alatt, s újra felnézel rá. Kételkedve méred megint végig. – Egyáltalán hol ismerted te meg a nagyit? – Elindulsz a kijárat irányába, Zayn csendben követ. – És minek maradsz te nála? Jobban mondva nálam... – fortyogsz, mire Zayn megfogja a karod, megállít, s idegesen néz rád. – Jah, hogy nem tudod? A nagyit Skóciába vitte a fia valami kezelésre, így nálam kell majd laknod. Azt mondta, írt neked! – Zayn döbbenten áll, majd idegesen hajtja le a fejét, megrázza kicsit, s újra a noteszéhez nyúl.

      Csak állsz, s húzod a szádat. Most komolyan, ez lesz három hónapon keresztül?, kérded magadban, ekkor Zayn feléd nyújtja a noteszt.

      „A műtétem miatt nem lehetek elektromágneses terek közelében 3 hónapig. Telefont végképp nem használhatok. Úgyhogy nem tudok semmiről" – olvasod. Felnézel Zaynre.

      – Műtét? – kérded, s Zayn kicsit oldalra fordul. Bal füle mögött egy kicsi, ezüstfényű gomb pihen. – Ó! – csodálkozol el, közben Zayn újra irkál. Megint vársz. 

      „Keresek másik szállást. Nem akarok a terhére lenni" – nyújtja feléd, s kis mosollyal néz rád. Minél többet mosolyog ez a férfi, annál kedvesebb kezd lenni, a szörnyen furcsa helyzet ellenére is.

      – A nagyi barátja vagy. Tehát az enyém is – legyintsz, s indulsz tovább.

      A lovaskocsihoz érve megsimogatod Phít. – Ő Phi! – jelented be, s a mögötted álló Zaynre nézel. – Lényegében Philippa, de nekem csak Phi.

      Zayn hallgat, idegesen mosolyog. Érdeklődve szétnéz a kis városközpontban, a sötét utcákat megvilágító kék lámpákon. – Igen, az Isten háta mögött is napelemeket használunk... – nevetsz, s felmászol a kocsira. – Gyere! – intesz Zaynnek, s az könnyedén mászik mögéd a kocsiba. – Ccc! –

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1