Babits Mihly: Zsoltr frfihangra

- Consolatio mystica -

Tudod hogy rted trtnnek mindenek - mit busulsz? A csillagok rk forgsa nked forog s hozzd szl, rd tartozik, rted van minden dolog a te bns lelkedrt. hidd el nkem, benned a Cl s nlad a Kulcs Madrka tolla se hull ki, - g se zeng, - fld se remeg, hogy az Isten rd ne gondolna. Az Istent sem rtheti meg, aki tged meg nem rt. Mert kedvedrt alkotott mennyet s fldet s tengereket, hogy benned teljesedjenek, - s korok trtnett szerezte messknyvedl, - s napba mrtotta ecsett, hogy kifesse lelkedet. Kinek sznezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arct? Mind teneked! s kinek kevert sorsokat s rmet s bnatot, hogy gazdag legyen a lelked? s kinek adott annyi bs szerelmeket, szerelmek bnt s gyszt? s hogy bn s gysz egysly legyen, eleve elosztott szmodra szpen dert s bort, sorsot s vletlent, vilg nyomort, insget, hbort, mindent a lelkedre mrt ltny gyannt: - gy van! enok zgtak, tengerek szradtak, hogy a lelked: legyen csszrok vtkeztek, seregek trtek, hogy megkapd azt a bt, amit meg kellett kapnod, s vilgok vihara ftt a te bns lelkedrt! Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi ltszol magadnak, mert mint ltsodbl kintt szemed s homlokod, gy nagyobb rszed nedbl, s nem ismered fl sorsod s csillagod tkrben magadat, s nem sejted hogy vletleneid belled fakadnak, s nem tudod hogy messze Napokban tennen erd rng s a plantk flrehajltjk plyd eltt az adamant rudakat.