Professional Documents
Culture Documents
hu
Mormon könyve
A mormon vallás a Biblián kívül a következő vallási iratokat tekinti szentírásnak: Mormon Könyve (MK),
Tanok és Szövetségek (T&Sz), Igazgyöngy (IGy). A MK a mormon vallás időben és jelentőségben első
számú szentírása, amely a mormon misszionáriusok révén mindenki számára ingyen hozzáférhető. Lényegét
jól összefoglalja a kötet előszava:
BEVEZETÉS
Mormon Könyve a Bibliához hasonlóan szentírás, Istennek Amerika őslakóival való dolgait írja le és mint a Biblia az
örökkévaló evangélium teljességét is tartalmazza.
A könyvet a prófétálás lelke és kinyilatkoztatások által több régi próféta írta. Aranylemezekre írt szavaikat egy
Mormon nevű próféta és történetíró idézte és lerövidítette. Az írás két nagy nemzetségnek a történetét írja le. Az
egyik Kr. e. 600-ban Jeruzsálemből jött, és utána két nemzetségre oszlott, amelyek mint a nefiták és a lámániták lettek
ismeretesek A másik már sokkal hamarabb jött, amikor az Úr Bábel tornyánál az emberek nyelvét összezavarta. Ez a
csoport mint a járediták lett ismeretes. Évezredek múltával mind elpusztultak, kivéve a lámánitákat, akik az indiánok
közvetlen ősei.
A Mormon Könyvében leírt legfontosabb esemény az Úr Jézus Krisztusnak nem sokkal feltámadása után a
nefiták között végzett személyes szolgálata. A könyv ismerteti az evangélium tanait, a megváltás tervét, és
megmondja, hogy az embernek hogyan kell élnie, hogy a földi életben békét, az elkövetkezendőben pedig az örök
üdvösséget elnyerje.
Miután Mormon írását befejezte, a feljegyzéseket átadta fiának, Moróninak, aki saját szavaival kiegészítette,
azután a lemezeket a Kumóra dombon elrejtette. 1823. szeptember 21-én ugyanez a Moróni, de akkor már mint
feltámadt és megdicsőült lény, megjelent Joseph Smith prófétának, és utasításokat adott neki ezekre az ősi feljegy-
zésekre vonatkozólag, és arra, hogy az írásokat angol nyelvre le kell fordítania.
A meghatározott időben Joseph Smith a lemezeket megkapta, aki azokat Isten adománya és ereje által lefordította.
(…)
Erre az írásra vonatkozólag Joseph Smith próféta a következőket mondta: "Megmondtam a testvéreknek, hogy a
Mormon Könyve a világon a legtökéletesebb könyv, ez vallásunk talpköve, és aki annak tanításai szerint él, közelebb
kerül Istenhez, mint bármely más könyv által."
Joseph Smith mellett az Úr még tizenegy más férfinak is megengedte, hogy az aranylemezeket meglássák és
Mormon Könyve igazáról és isteni eredetéről különös tanúk legyenek. (…)
A világ minden tájáról minden embert felhívunk, hogy olvassák el Mormon Könyvét, a benne levő üzeneteken
gondolkozzanak el, és azután Krisztus nevében kérdezzék meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy az írás igaz-e. Akik
ezt hittel megteszik, a Szentlélek ereje által bizonyságot nyernek annak igaz voltáról és isteni eredetéről. (Lásd
Moróni 10:3-5)
És akik a Szentlélek által ezt az isteni bizonyságot elnyerik, ugyanazon hatalom által azt is megtudják, hogy Jézus
Krisztus a világ megváltója, hogy Joseph Smith ezekben az utolsó napokban az ő kinyilatkoztatója és prófétája, és
hogy az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úrnak a földön még egyszer és újra megalapított
birodalma, amely a Messiás második eljövetelét készíti elő.
Jelentősége és megbízhatósága
A MK "a világ legtökéletesebb könyveként" óriási tekintélyt igényel magának. Mivel egyfelől "krónika", és
a Bibliában említett városokról, népekről, kultúrákról a régészet bebizonyította, hogy a történelem részei
voltak, a MK-t illetően is joggal elvárható, hogy adatai ellenőrizhetően történelmiek, valóságosak legyenek.
Orson Pratt mormon apostol szerint:
Ha a Mormon Könyve történeti, prófétai és tanítói részeit összehasonlítjuk a tudomány és a természet nagy igaz-
ságaival, akkor nem találunk ellentmondásokat – semmi abszurditást, semmi értelmetlent. Így a legtökéletesebb har-
mónia van a Mormon Könyvében kinyilatkoztatott nagy igazságok és minden más ismert – vallási, történelmi vagy
tudományos – igazság között. Divine Authenticity of the Book of Mormon, p. 56
Mivel a mormonok számára a Biblia mellett "Mormon Könyve is Isten szava" (Hittételek, 8.), amely vallá-
suk "talpköveként" az "örökkévaló evangélium teljességét" tartalmazza. A MK "egy elbukott nép történetét
írja le, valamint Jézus Krisztus teljes evangéliumát is zsidók és nemzsidók számára" (T&Sz 20:9). Joggal
elvárható, hogy tanítása összhangban legyen Isten korábbi (bibliai) és későbbi (más mormon) kinyilatkoz-
tatásaival. Joseph Fielding Smith, a mormon egyház 10. elnöke ezt írta:
Az úgynevezett mormonizmusnak Joseph Smith történetén kell állnia vagy buknia. Vagy Isten prófétája volt isteni el-
hívással, megbízatással és küldetéssel, vagy a legnagyobb szélhámos, akit valaha is látott a világ. Nincs középút. (…)
Ha állításai és kijelentései csalásra épültek, sok hiba és ellentmondás jelenne meg bennük, amelyeket könnyű
felfedezni. (…) A világ képtelen volt bármire is rámutatni, ami Joseph Smith kinyilatkoztatásaiban következetlenség
lett volna, vagy ne lett volna összhangban azzal, ami korábban lett kinyilatkoztatva, vagy amit a próféták és maga az
Úr megjövendölt. Doctrines of Salvation, p. 188-189
2
A MK elején összesen tizenegy különleges "tanú" vall arról, hogy látták a MK eredetijeit. A MK maga is
megjövendölte (2Nefi 27:9-14), hogy az aranylemezekre írt amerikai kinyilatkoztatás létezését és valódi-
ságát illetően tanúkra lesz szükség. A három tanú számára "Istennek egy angyala" mutatta meg a lemezeket,
a nyolcnak valamivel később maga Smith (lásd MK Bevezető, T&Sz 17:1-3).
Keletkezési háttere
A fiatal Smith a MK-ét több évi titkos fordító munka után, 1830-ban adta ki Golden Bible (Arany Biblia)
címmel. Ekkor még mint szerző és tulajdonos (author and proprietor), és nem csak mint fordító (translator)
volt megjelölve. A nyitó oldal szövege miatt (MORMON KÖNYVE, NEFI LEMEZEIRŐL VETT KRÓNIKA, AMELYEKET
MORMON SAJÁT KEZÉVEL ÍRT LEMEZEKRE) azonnal "Mormon Könyve"-ként kezdték emlegetni, és első lelkes ter-
jesztőire félreértésből ragasztották rá a "mormon" nevet. A MK mindenesetre nem légüres térben kelet-
kezett. A MK "krónikája" különösen is érdekelhette Smith kortársait. A 19. század első fele ugyanis a
nemzetek és a késő romantika kora volt. Az Angliától függetlenné váló Észak-Amerika köztudatában az új
amerikai nemzet identitáskeresése lüktetett, egy időben a latin-amerikai és európai nemzeti függetlenségi- és
egyesülési mozgalmakkal. Ezek a nemzet önazonosságát, jelenének értelmét és jövőjének irányát a nemzeti
régmúltban, a történelmi gyökerekben keresték. Ebben a miliőben az átlag amerikait is rendkívül izgatta a
kontinens őslakóinak, az indiánoknak az eredete. Ezért a MK fordításának 1828 április 12-i megkezdése
előtt már több fiktív történelmi novella és sok sajtócikk foglalkozott olyan gondolatokkal, amelyek a
Mormon Könyvében már történelemként és kinyilatkoztatásként jelennek meg. A korabeli szerzők és
kiadványok sorából most csak azokat érdemes megemlíteni, amelyek dokumentumok alapján bizonyíthatóan
összefüggésbe hozhatók a mormon vallás és egyház alapítóival: Joseph Smith-szel, Sidney Rigdon-nal és
Oliver Cowdery-vel.
(1) Solomon Spaulding nyugdíjas tiszteletes még az 1810-es években fejezte be Manuscript Story (Kéz-
irat történet) és Manuscript Found (A megtalált kézirat) című regényét. Ez utóbbi azért nem lett kiadva, mert
3
amikor Spaulding Amity-be (Pennsylvania állam) költözött, a kéziratok eltűntek a nyomdából. A nyomdász
az egyik alkalmazottjának a barátját, Sidney Rigdon-t gyanúsította lopással, de nem volt rá bizonyítéka.
Spaulding rokonsága és baráti köre azonban 1830 után döbbenten hallotta mormon misszionáriusoktól Spa-
ulding tiszteletes jól ismert történeteit az Amerikában letelepedő zsidókról, akik az indiánok ősei lettek. Még
a Léhi, Nefi, Mormon, "Maroni", Zarahemla és más tulajdonnevek is egyeztek. Közös tanúságtételüket a
mormon egyház külső bizonyíték hiányában kezdettől fogva visszautasította.
(2) Ethan Smith: View of the Hebrews (Nézet a zsidókról) című könyve Oliver Cowdery lakóhelyén
(Poultney, Vermont állam) jelent meg 1823-ban, és 1825-ben bővített változatban, alig 5 évvel a MK megje-
lenése előtt. B. H. Roberts, neves mormon történész és hitvédő 1921-ben készítette el Ethan Smith és Joseph
Smith könyvének az összehasonlítását. Kutatásai szerint mindkét könyv beszél az indiánok zsidó szárma-
zásáról, földben elrejtett ősi iratokról, ősi egyiptomi szövegekről, régi amerikai prófétákról, a mellvértre erő-
sített urim és tummim használatáról, a nagy amerikai civilizációról és barbár végéről, Isten amerikai meg-
jelenéséről, és egy nem zsidó népről, amely Amerikában az utolsó napokban Isten szolgája lesz stb.
Cowdery csak évekkel e könyv megjelenése után költözött New York államba Smith-hez.
(3) A New York állambeli Palmyra városkában, ahol Smith-ék éltek, több lapban folyamatosan jelentek
meg cikkek, amely az Amerikába áthajózó zsidókról mint az indiánok leszármazottairól spekuláltak (pl.
Palmyra Register, 1819 May 26; Palmyra Herald, 1823 February 19; Wayne Sentinel, 1825 October 11;
1829 July 24), és hasonló népszerű spekulációkat közöltek. Bizonyított tény, hogy ezeket a helyi lapokat
Joseph Smith Sr., Joseph apja is járatta. A Próféta édesanyja úgy emlékszik vissza, hogy Joseph már 1824-
ben (!) szinte mindent tudott Amerika őslakóiról, és olyan lelkesen mesélt neki róluk, "mintha közöttük élte
le volna az életét". (Lucy M. Smith: History of Joseph Smith by His Mother, 1854. ed. p. 83)
A mormon álláspont szerint Smith egyszerű, műveletlen parasztgyerekként nem írhatott meg egy olyan
nagyszerű könyvet, mint a Mormon Könyve, és ez is a mű isteni eredetét bizonyítja. Elgondolkodtató azon-
ban, hogy Smith milyen sok korabeli forrásból meríthetett, és hogy a MK azokhoz képest semmi lényegesen
újat nem mondott.
A fordítás körülményei
A mai hivatalos mormon verzió szerint (Joseph Smith története 1:35, Igazgyöngy, 61. oldal) a Bevezetőben
már említett Moróni angyal
…még azt mondta, hogy két ezüst keretbe foglalt kő is van a lemezek mellé téve és ezt a mellvérthez erősített két
követ Urimnak és Tummimnak hívják, azt, amiket Isten készített a könyv lefordításához; és azokat, akik a régi, vagyis
az előző időkben ezeket a köveket bírták és használták, "látnokoknak" nevezték.
Megjegyzendő, hogy a Bibliából semmit sem tudunk az "urim és tummim" kifejezés jelentéséről, az eszköz
kinézetéről, csak azt, hogy egy volt belőle, és hogy sorsvetéshez használták, egészen Nehémiás idejéig.
Smith mindenesetre, ahogy a mellvértre erősített "próféta-szemüvegen" keresztül az aranylemezekre nézett,
egyből az angol fordítást látta. Így diktálta a szöveget a függöny másik oldalán ülő Oliver Cowdery nevű ta-
nítónak. Így folyt "Isten adománya és ereje" által a fordítói munka. Mindemellett ismert tény, hogy Smith
számára egy Martin Harris nevű farmer tette lehetővé a lemezek fordítási munkálatait és kiadását. Smith
senkinek sem mutatta meg az aranylemezeket és fordító eszközeit. Egy függöny mögül diktálta Harris-nek a
szöveget. Harris felesége azonban nem bízott Smith-ben: ellopott tőle 116 oldalnyi fordítást, és a férjét is
rávette, hogy kérjen Smith-től egy szövegmásolatot, és nézesse meg valami szakértővel, hogy valóban "re-
formált egyiptomi" szöveget fordít-e, ahogy Smith állította. A hivatalos mormon verzió szerint Harris el is
ment Charles Anthon bírósági írásszakértőhöz, aki először igazolást adott arról, hogy "valódi egyiptomi,
káldeai, asszíriai és arab írásjelek" voltak rajta. Amikor azonban meghallotta, hogy a szöveg angyaltól szár-
mazik, a bizonyítványt visszakérte és széttépte azzal az indoklással, hogy "manapság már nincsenek semmi-
féle angyali jelenések". Harris ezután egy dr. Mitchell-hez ment el, aki megerősítette az írásjelek valódisá-
gát. A Smith-től kapott másolat egy része fennmaradt, és mormon források szerint (Truth Restored, 1974, p.
14.) így nézett ki:
Smith kínos helyzetére az adott megoldást, hogy a lemezek között talált egy
rövidebb iratot, amely pont annak a 116 oldalnak a tartalmát foglalta össze
(vö. Mormon szavai 1:2,7), így a munka az incidens után tovább folyt.
Mindez pedig Nefi i. e. 6. századi próféciájának megfelelően történt (2Nefi
27:15-20). Ismeretes azonban dr. Anthon nyilatkozata is, amelyet Edward
Howe-nak, egy Painsville-i (Ohio) lap szerkesztőjének írt. Anthon pedig egészen másképpen emlékezett a
pár évvel azelőtt történtekre. Szerinte Harris-t már eleve Mitchell küldte hozzá, aki nem tudta kihámozni a
4
jelek értelmét. Először ugratásnak vette az egészet, de amikor Harris elmondta neki, hogy Smith pénzt kért
tőle a kiadáshoz, óvatosságra intette az egyszerű farmert. Mivel esze ágában sem volt írott szakértői
véleményt adni a szövegről, Harris távozott. A szövegre így emlékezik vissza:
"Ez az 'írás' valójában csupa irkafirka volt. Oszlopokba írt tekervényes jelekből állt össze, és nyilvánvalóan
olyasvalaki készítette, aki előtt egy különböző ABC-ket tartalmazó könyv feküdt. Görög és héber betűk, keresztek és
cikornyák, fordított vagy oldalukra döntött latin betűk egyvelege. Jól emlékszem, minden volt azon a papíron, csak
egyiptomi hieroglifák nem. E témáról gyakran értekeztem társaimmal, amióta ez a mormonita őrület elkezdődött.
Esedezem, azonnal tegye közzé ezt a levelet, amint a nevemet említik ezek a szerencsétlen fanatikusok!” (Mitchell
ugyanis időközben meghalt.)
Meg kell azonban említeni, hogy a mai hivatalos "urim és tummim"-os fordítási történet mellett létezik egy
másik is. A három különleges tanú közül ketten is így emlékeztek vissza a fordítás körülményeire:
Most pedig annak a módnak leírását fogom megadni, ahogyan a Mormon Könyve le lett fordítva (…) Joseph Smith
beletette a látó kövét egy kalapba, és olyan közel hajolt bele az arcával, hogy az kizárta a fényt, és a sötétségben szel-
lemi világosság fénylett. Valami pergamenhez hasonló jelent meg, és azon jelent meg az írás, egyszerre egy karakter
jelent meg, és alatta volt az angol fordítása. Joseph testvér hangosan olvasta Oliver Cowdery-nek, aki a fő írnoka volt;
és miután le lett írva és visszaolvasta Joseph testvérnek, hogy lássa, helyes-e, akkor [az előző betű] eltűnt, és egy
másik karakter jelent meg a fordítással együtt. A Mormon Könyve tehát Isten adománya és ereje által lett lefordítva,
és nem ember erejéből. (David Whitmer: An Address To All Believers in Christ, p. 12; ugyanezt állította Martin
Harris: Myth of the Manuscript Found, 1883 ed. p. 91)
Smith akár az "urim és tummim" lencséibe, akár fiatalkorában kincskereséshez használt mágikus "látó kövé-
be" (seer stone) nézett, a fordítást mindenképpen maga Isten végezte. Joseph csak felolvasta a helyes fordí-
tást, mechanikusan továbbadta az előtte levő szöveget. Ezek után nem is meglepő a fordítást befejező Smith
és a tanúk élménybeszámolója: "Egy hangot hallottunk a fölöttünk levő ragyogó fényből, amely ezt mondta:
Ezek a lemezek Isten ereje által lettek kinyilatkoztatva, és Isten ereje által lettek lefordítva. A fordításuk,
amit láttatok, helyes, és most azt parancsolom, hogy tegyetek tanúságot arról, amit most láttok és hallotok."
(History of the Church, Vol. 1. pp. 54-55)
hit dolgai", hanem teljesen evilági dolgok, tudományos tények. Az alábbiakban idézett fogalmak némelyike
után zárójelben ott található az eredeti Book of Mormon kiadásban szereplő angol szó is, hogy az Olvasó
láthassa: annak idején Smith és a különleges tanúk előtt tényleg ezt a szót vagy szöveget szentesítette az állí-
tólagos mennyei szózat.
hősei azonban például i. e. 589-ben a vadonban "ökröt" (ox), tehenet, kecskét, szamarat és a lovat találtak
(1Nefi 18:25), volt csirkéjük (3Nefi 10:4-6 chicken) és kutyájuk (Alma 16:10 dogs), illetve jószágaik között
ezeken kívül juhaik (sheep) és disznóik (swain), sőt elefántjaik is voltak, nem is beszélve két azono-
síthatatlan "háziállatukról": a "kurélom" és a "kumom" nevűről (Éther 9:18-20). De olvashatunk sárkányról
(2Nefi 8:9 dragon, az Ézs 51:9 KJV hibás fordítása nyomán), oroszlánokról mint "erdei vadak"-ról (3Nefi
20:16), sőt szatírokról is (2Nefi 23:22 satyrs, csak a magyar fordításban van "kecskék"). Ezekből egy sem
létezett a kontinensen Kolombusz előtt, illetve csak évmilliókkal az emberi történelem előtt, vagy az emberi
fantáziában. A MK többször is említ selymet (pl. 1Nefi 13:7), pedig az ehhez szükséges selyemhernyó még
sok évszázadon át csak Ázsiában létezett, és a kínaiak monopóliuma volt. A híres selyemúton csak az i. e. 2.
század után jutott el Európába a selyem. A MK szerint Jézus Amerikában is elmondta a Hegyi beszédet (vö.
Mt 5–7. fejezet), és ott is megemlítette a molyokat (Mt 6:19-20 vö. 3Nefi 13:19-20), pedig Amerikában
akkor még nem voltak juhok, sem gyapjú ruhák, sem molylepkék. Ugyanígy kérdés, hogy hogyan ehettek a
MK szereplői "vajat és mézet", amikor Amerikában Kolombusz előtt nem létezett sem tejadó tehén vagy
háziasított kecske, sem mézadó méhfajta? Ami a növényeket illeti, az 1Nefi 18:24 szerint a bevándorló zsi-
dók az i. e. 6. században sok, "Jeruzsálem földjéről" hozott magot ültettek el, és azok "szépen növekedtek",
és így "áldott bőségben" volt részük. Nincs azonban semmi nyoma annak, hogy Palesztina tipikus növényei
(búza, árpa, borszőlő, füge, datolya, gránátalma, hagyma, olajfa stb.) közül Kolumbusz előtt bármelyik is
meghonosodott volna az amerikai kontinensen. A MK mégis említ búza és árpatermesztést (Móziás 9:9, és
két azonosíthatatlan haszonnövényt is: "neás" és "séum"). Jézus az amerikai Hegyi beszédben (i. sz. 34-ben)
szőlővel és fügével (3Nefi 14:16) példálózik, pedig a zsidók leszármazottai olyat hat évszázada nem is lát-
hattak.
Teológiai kijelentései egy része egyezik a Bibliáéval, más része Az Ó- és az Újszövetség teológiája harmonikus egységet képez;
ellentmond a Bibliának, és a későbbi többi mormon írásoknak is. a korábbi kinyilatkoztatásokhoz idővel újabbak adattak, de az
előbbiekre épülve, azokat kiegészítve.
A MK kb. 27 000 szónyi olyan szöveget tartalmaz, amelyet az angol Biblia 1611-es, ún. King James Version (KJV) for-
dításában találhatunk. Elolvashatjuk benne a Hegyi Beszédet, a Miatyánkot, Jézus főpapi imáját, Pál szeretethimnuszát,
részleteket Ézsaiástól stb. Az egész MK a KJV "régi, bibliás stílusában" íródott. Ilyen nagy mennyiségű bibliai tartalom
révén nem csoda, hogy "bibliásnak" hat, és sokak életre pozitív hatást gyakorol. Ugyanakkor több kérdés is felmerül.
Egyrészt, miért nem Smith korabeli angolságán szólaltak meg a régi amerikai próféták, Isten Smith-nek a 19. században
miért a 17. századi angol Biblia ódon nyelvezetén adott fordítást? További kérdés, hogy a MK mint állítólagos új kinyi-
latkoztatás következetesen folytatja-e a bibliait, és következetesen folytatódik-e a később mormon kinyilatkoztatások-
ban? A válasz sajnos zavarba ejtő:
- A MK sok kijelentése egyezik a Bibliáéval, de sokszor ellent is mond a Bibliának.
- A MK egyes kijelentései egymásnak is ellentmondanak.
- A MK sok kijelentése ellentmond a későbbi mormon szentírásoknak és a hivatalos mormon tanításnak.
Isten egyháza mindig is fennmarad Isten egyháza időnként megszűnt a földön, Isten egyháza időnként megszűnt a földön;
Palesztinában és Amerikában is most a Mormon Egyház Isten egyháza
a Biblia szövege fennmarad(t), teljes és a Biblia szövege részben megromlott, de a Biblia szövege részben megromlott; a
elégséges vannak új amerikai kinyilatkoztatások is MK-én túl is van új amerikai kinyilatkoz-
tatás, és még újabbak is lesznek
egy Isten van egy Isten van sok isten van, az emberek istenekké
válhatnak, Isten is egykor ember volt
Isten Atya, Fiú, Szentlélek Isten Atya, Fiú, Szentlélek // az Atya és a az Atya, a Fiú és a Szentlélek három
Fiú azonos személy külön isten
Isten örökkévaló, változatlan, tökéletes Isten örökkévaló, változatlan az istenek változnak, fejlődnek
Isten helyhez nem kötött szellemi lény Isten szellemi lény // Istennek hús-vér az isteneknek helyhez kötött testük van,
teste van szaporodnak
Jézusban Isten Fia, a Fiú Isten lett Jézusban az Atya Isten lett emberré Jézusban az egyik isten lett emberré, aki
emberré Lucifer és minden ember szó szerint a
testvére
a hívők üdvözülnek, a nem hívők a hívők üdvözülnek, a nem hívők szinte mindenki üdvözül; lehet megtérni
elvesznek; a halál után nincs több esély elvesznek; a halál után nincs több esély a pokolban is, és a 3 királyság
valamelyikébe eljutni
Mivel a MK a hivatalosan elfogadott mormon szentírások gyűjteményének szerves része, nem lehet azoktól
függetlenül megítélni. Ami a MK-ből igaz, mert ugyanazt tanítja, amit a Biblia, arra nincs szükség, hiszen a
Biblia önmagában is elégséges tanúságtétel. Ami viszont a MK-ben ellentmond a Bibliának, az további
tévtanoknak nyit utat, ezért életveszélyes.
Az evangélium teljessége?
Smith azt állította a MK-ről, hogy "evangélium teljessége" van benne. Fontos látni, hogy mit értett a mor-
mon egyház egyik elnöke és prófétája "az evangélium teljessége" alatt: "Az 'evangélium teljessége' minden
olyan parancsolatot és alapelvet jelent, amely a celesztiális királyságban való felmagasztosuláshoz hozzátar-
tozik" (Joseph Fielding Smith: Doctrines of Salvation, 1956, p. 160). A mormon teológia szerint a felma-
gasztosuláshoz annyi minden más is hozzátartozik, hogy pusztán a MK alapján senki sem jutna el oda, ahova
a mormon vallás el akarja juttatni a híveit! A MK-ben ugyanis nincs szó olyan alapvető mormon tanítá-
sokról, mint a sok, szaporodó isten léte, az istenek világszervező munkája, az örök fejlődés törvénye, az
emberi léleknek a testi születés előtti létezése, az ember istenné felmagasztosulásának lehetősége, a felhatal-
mazott papságnak a teljes üdvösséghez való szükségessége, a halottak megváltásának lehetősége helyettesítő
szertartások által, a pokol ideiglenessége, a terresztriális, telesztiális és celesztiális királyság létezése, az
8
templomban örökre kötendő házasság és más bolygók utódokkal benépesítése stb. Kérdés tehát, hogy milyen
értelemben "teljes" a MK evangéliuma? És ha ez az evangélium (jó hír) nem a teljes hír, akkor miért állítják
be annak? A többi tanítást miért csak további két fokozatban ismerheti meg az érdeklődő: a megkeresztel-
kedése után, és még később, a titkos templomi szertartásokra való engedély megszerzése után?
Összefoglaló kérdések
Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliában adott kinyilatkoztatás megbízhatóságát sok ellenőrizhető törté-
nelmi ténnyel és sok száz másolattal támassza alá. Nem jogos ugyanezt elvárni egy állítólagos újabb kinyi-
latkoztatást illetően? Miért kellene új kinyilatkoztatásként elfogadni olyasmit, ami híjával van bármilyen
kézzelfogható bizonyítéknak? És ha mégsem lenne szükség a történelmi hitelességre mint bizonyítékra,
akkor miért ne hihetnénk el bárkinek bármit?
Istennek a Bibliában folyamatosan adott kinyilatkoztatásai egymásra épülnek, és egymással összhangban
vannak. Nem logikus ugyanazt elvárni, hogy ti. Isten korábbi kinyilatkoztatásainak ne mondjanak ellent az
újabbak, és az újabbak se mondjanak ellent egymásnak? A mormon kinyilatkoztatások ellentmondanak a
Bibliának és egymásnak is, tehát kérdés, hogy származhatnak-e ugyanabból a forrásból, mint a Biblia?
Ha egyszer a MK első kiadásának szövege Isten szerint "helyes" volt, hogy mertek a tartalmába bele-
javítani tanításbeli kérdésekben is? Ha a javítást újabb isteni ihletésre tették, akkor az 1830-as helyeslő, égi
szózat nem jött Istentől? Ha pedig az valóban Tőle volt, de az első kiadás szövege a maitól eltér, akkor lehe-
tett-e Istentől a későbbi javítás? Vagy Isten ennyit hibázik, és ilyen kiszámíthatatlan?
A Smith-korabeli, a MK-éhez hasonló tartalmú könyvek és cikkek ismeretében nem volt-e meg minden
lehetősége Joseph Smith-nek és társainak arra, hogy összeállítsák a Mormon Könyvét? Nem a MK emberi
eredetét: Joseph Smith műveletlenségét mutatják a MK helyesírási és tudományos tévedései? Nem a MK
emberi eredetét: Joseph Smith hiányos bibliaismeretét mutatják a Bibliának ellentmondó kijelentései?
Lehet-e döntő a MK megítélésében az ima-teszt: egy érzés – akár a tényekkel és a józan ésszel szemben
is? Ha pedig a "hit" azt jelenti, hogy a tények és a józan ész nem számítanak, akkor az ember bárkinek
bármit elhihet, nem?