Rejtő Jenő:

Dal... dal... dal...

És jöttek az első öntudat napok
Megjöttek az első lázas dalok
S azt sugták mind a drága rittmusok
"Boldog vagyok! Boldog vagyok!..."

Jöttek a csókos drága Kedvesek

Hozták a színes forró éjeket
Azt sugták mind a kedves énekek
"Én szeretek! Én szeretek!..."

Jött a legelső szálló hópihe

Elmult az álmom nagy szerelmese
S azt sugta mind a nyögő versike
"Nincs senkise! Nincs senkise!..."

Jöttek a fázós téli hajnalok

Elvitték Kedvest, éjt és bánatot
S azt sirják mind a könnyes, bús dalok
"Hogy meghalok... hogy meghalok...!"

Mese, dal: csak álom. Illuzió!

Magának Manci akonél minden csak mese, csak dal.
Csak illuzió!