BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

SZOCIOLÓGIA ÉS SZOCIÁLIS MUNKÁSKÉPZŐ KAR

SZOCIOLÓGIA SZAK

Magiszteri szakdolgozat

Az Erdélyi Református Egyházkerület

2008-as év lelkészi jelentéseinek elemzése

Témavezető tanárok: Szerző:

Dr. Magyari Tivadar Szabó Mihály
Drd. Péter László

Kolozsvár
2010
 UNIVERSITATEA BABEŞ-BOLYAI
FACULTATEA DE SOCIOLOGIE ŞI ASISTENŢĂ SOCIALĂ
SECŢIA SOCIOLOGIE

Lucrare de masterat

Analiza rapoartelor de activitate a preotilor

Eparhiei Reformate din Ardeal - anul 2008

Coordonatori: Autor:
Dr. Magyari Tivadar Szabó Mihály
Drd. Péter László

Cluj-Napoca
2010
 Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ..................................................................................................................1
Bevezetés .............................................................................................................................3
Elmélet.................................................................................................................................5
A szervezet ......................................................................................................................5
Taylorianizmus ............................................................................................................5
Bürokrácia ...................................................................................................................6
Ami a felmérésekből nem derül ki ..................................................................................9
Társadalmi osztály és templomlátogatás kapcsolata .....................................................12
Erőforrások és növekedés ..............................................................................................13
A szervezet mérete és a tagok részvétele.......................................................................17
Az elemzés eredményei .............................................................................................18
Gyülekezet, mint önkéntes egyesület?...........................................................................20
Visszaszoruló vallásosság Magyarországon..................................................................23
Régi vágású parasztasszonyok helyett városi értelmiségiek .....................................24
Református sajátosságok ...........................................................................................24
Céltalan, pesszimista ifjúság......................................................................................25
Kitörési pontok ..........................................................................................................26
A Református Egyház szervezeti struktúrája.................................................................27
Az egyházközség .......................................................................................................27
Az egyházmegye........................................................................................................28
Az egyházkerület .......................................................................................................28
A Zsinat .....................................................................................................................28
Intézmények...............................................................................................................29
Fegyelmezés ..............................................................................................................29
Lelkipásztori testület formális hierarchiája ...............................................................29
Kutatás ...............................................................................................................................30
Missziói jelentések 1990-től 2008-ig ............................................................................30
Lelkészi jelentések a 2008-as évről ...............................................................................35
Leíró statisztikák........................................................................................................36

1
 Kutatási irányvonalak ....................................................................................................43
Korrelációk ....................................................................................................................54
Átlagértékek összehasonlítása .......................................................................................56
Településtípus szerinti átlagértékek...........................................................................56
Szolgálati régiség szerinti átlagértékek .....................................................................58
Lélekszám szerinti átlagértékek.................................................................................61
Következtetések.................................................................................................................66
Mellékletek ........................................................................................................................69
1. Missziói jelentés - 2008.............................................................................................69
Bibliográfia ........................................................................................................................74

2
 Bevezetés

Jelen szakdolgozat az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteit vizsgálja a 2008-

as évről szóló lelkészi jelentések alapján. Minden református lelkipásztornak minden év elején
egy részletes beszámolót kell kitöltenie az előző évi gyülekezeti életről. A lelkészi jelentés egy
egységes 8 oldalas kérdőív, ami a gyülekezeti élet 6 legfontosabb dimenzióját érinti: lélekszám,
istentiszteletek, gyülekezetgondozás, vallásos oktatás, szeretetszolgálat, és anyagi helyzet.
2009 előtt a lelkészi jelentéseket mind a 16 egyházmegye összegyűjtötte és a maga
módján összesítette. Erre a feladatra minden egyházmegyében van egy választott tisztség, az
egyházmegyei missziói előadó, aki beszámol az egyházmegye közgyűlése előtt a lelkészi
jelentések összesített adatairól, illetve elkészíti az egyházmegye missziói jelentését és felterjeszti
az egyházkerületnek, ahol az egyházkerületi missziói előadó összesíti a 16 egyházmegye
missziói jelentését és erről beszámol az egyházkerületi közgyűlés előtt. Elvileg ez egy jól
strukturált, átlátható rendszer lenne, viszont a 2000-2009 közötti időszak bebizonyította, hogy
nem működőképes ez a rendszer.
Több tényező járul hozzá a rendszer működésképtelenségéhez.
A lelkészi jelentések adatainak hitelessége. Sok lelkészi jelentést csak részben töltöttek
ki, a beírt adatok nincsenek ellenőrizve. Megtörténhetett olyan is, hogy egyes lelkészek
egyszerűen nem adták le a jelentéseket.
Az egyházmegyék missziói előadóinak gyenge szakmai képessége. Itt elsősorban arra
gondolok, hogy a lelkészi jelentések összesítése mindenekelőtt statisztikai munka, amihez
egyetlen missziói előadónak sincs képzettsége. Másodsorban pedig arra az engedékenységre, ami
szinte már a hanyagság határát súrolja, hogy a hiányosan kitöltött lelkészi jelentéseket
elfogadják, ahelyett hogy szigorúan csak a teljesen kitöltött jelentéseket fogadnák el a
lelkipásztor kollégáktól.
Az egyházkerületi vezetőségnek a lelkészi jelentések iránt tanúsított igénytelensége.
Azáltal, hogy az egyházkerületi vezetőség - a hatalmi elit - ezt a kaotikus rendszert tétlenül
nézte, magát az egyházat, mint szervezetet fosztotta meg attól, hogy az összesített adatok alapján
egy tiszta helyzetképe legyen önmagáról, illetve a helyzetképből kiindulva orvosolni tudja a
felmerülő jelenségeket, azaz stratégiát dolgozhasson ki a jövőre nézve.

3
 A fent említett problémák megoldását tűztem ki célul 2008 elején, jelen szakdolgozatom
a 2008-2010 közötti 2 éves munkám eredménye. Reményem szerint ez a dolgozat utat nyit az
egyházban egy szakszerű adatfeldolgozás és kiértékelés irányába, aminek alapfeltétele, hogy a
hatalmi elit teret adjon a meglévő szakemberei számára, hogy tudásukat az egyházon belül, az
egyház számára kamatoztassák a vallásszociológia, vallásantropológia terén, illetve hogy a
hatalmi elit bátran és őszintén szembe merjen nézni az egyház jelenlegi állapotával és abból
kiindulva építsen ki egy jövőre tekintő stratégiát.

4
 Elmélet

A szervezet

A szervezetek az ókortól napjainkig végigkísérték az emberiség történelmét. Egy nemzet,

civilizáció akkor tudott hatékonyan uralkodni, fejlődni, ha igen jól szervezett hatalmi
apparátussal, termeléssel, hadsereggel rendelkezett (a felsorolást lehetne folytatni). A
társadalmak egyik legrégibb szervezete a vallás. Már az ókori társadalmakban is igen nagy
befolyással bírtak, meghatározták egy-egy civilizáció életét. Mielőtt rátérnék az egyház
szervezeti elemzésére, egy rövid kitérőt teszek a szervezetek általános bemutatása irányába.
A szervezetszociológia klasszikus elmélete szerint az egyének egy közös cél elérése
hatékonyságának a növelése érdekében formális szervezetet hoznak létre. A szervezetek
hatékony működésének 3 alapelve: együttműködés, gúlaszerkezet és funkcionalitás (Csepeli,
2003).
Együttműködés: a szervezet egyes alkotórészei közötti együttműködés bíztosítása
fegyelmezés révén.
Gúlaszerkezet: a szervezet hierarchikus felépítése, amelynek során az egyre magasabb
szintek egyre több hatalommal rendelkeznek.
Funkcionalitás: a különböző jogosultságok specializációja.
A szervezetszociológia klasszikus elméletén belül két irányzat különül el egymástól: a
Taylor által kidolgozott „tudományos vezetés” elmélete és a Weber munkásságához kapcsolódó
„Bürokrácia” elmélete.

Taylorianizmus
F.W. Taylor úgy vélte, hogy a munkaszervezet termelékenységének a fokozása attól
függ, hogy a szervezet minden egyes dolgozója milyen műszaki feltételek és milyen anyagi
motivációs feltételek között dolgozik. Taylor nem tett különbséget a gép és az ember között,
abban hitt, hogy a dolgozó ember racionális lény, akit gazdasági szükségletei révén lehet
motiválni. A hatékonyság és termelékenység titka abban van, hogy a dolgozó bére a
munkavégzés minőségétől függjön. A tudományos munkaszervezés alapelvei Taylor szerint a
következők lennének:

5
 1. minden egyes munkavégző munkájának tudományos alapokon történő megszervezése,
2. a dolgozók tesztelése, kiválogatása, képzése,
3. a dolgozókkal való folyamatos kapcsolattartás annak érdekében, hogy a tudományosan
megállapított módszerek szerint végezzék munkájukat,
4. a vezetők és dolgozók közötti munkamegosztás.
A Taylor-féle rendszer sok irányból kritizálható. Pszihológiai szempontból
megállapítható, hogy megengedhetetlenül leegyszerűsíti az embert, aki messze több annál, hogy
egy banális képességét egy banális funkcióban gyakorolja végestelen-végig. Erkölcsi
szempontból kifogásolható, hogy a taylorizmus az emberi természet rosszhiszemű felfogásán
alapul, mintha az ember nem lelhetné örömét a munkában és kizárólag fegyelmezéssel, anyagi
motivációk ébrentartásával lehetne munkára ösztönözni. Taylor a kapitalista munkaadó pártján
állva a munkásban csak a profitszerzés eszközét látta.

Bürokrácia
Az elmélet kidolgozója Max Weber, aki szerint a bürokratikus elveket követő szervezet
működése minden más szervezethez képest tökéletesebb és hatékonyabb. Egy szervezet akkor
írható le bürokratikus szervezetként, ha a szervezet minden egyes pozíciójához tartozó jogok,
kötelességek és feladatok írásban rögzítettek. Ezáltal kiküszöbölhetővé válnak az egyes
pozíciókat betöltő szüntelenül változó személyek közötti individuális különbségekből adódó
változékonyságok. A bürokratikus szervezet az állandóság, az összehasonlíthatóság,
előreláthatóság és a kiszámíthatóság világa. A szervezeti pozíciókat aktuálisan betöltő
személyekre jellemző egyéni sajátosságoktól független bürokratikus szervezet a társadalmi
cselekvés páratlan hatékonyságú eszköze.
Weber a bürokratikus szervezet előbb kifejtett tulajdonságait elvontan, mint ideáltípust
fogalmazta meg. A leírásánál két hangsúlyos mozzanata a szakértelem és a szabályozás. A
bürokratikus szervezet legfontosabb jellemzői Weber szerint a következők:
1. A szervezet hivatalosan megszabja, hogy egyes pozíciók betöltőinek mit szabad (és
mit nem szabad tenniük) a szervezet létjogosultságát adó funkció ellátása érdekében.
2. A szervezetben világosan megszabott munkamegosztás és magas fokú specializáció
uralkodik.
3. A pozíciók hierarchikus rendben rétegződnek.

6
 4. Az egyes pozíciók által lehetővé tett döntések és cselekvések azonosságát és
egyöntetűségét egyértelműen megfogalmazott, az érintettek számára hozzáférhető,
írásban lefektetett szabályok határozzák meg.
5. Az egyes pozíciókat betöltő személyek cselekvései személytelen módon, racionálisan
az adott feladat elvégzésére irányulnak.
6. Az egyes szervezeti pozíciókba való bekerülés és a ranglétrán való előrejutás
feltételei szakképesítéstől, illetve az időtől függnek, miáltal a szervezet tagjai a
szervezetben egész életpályájuk menetét előre láthatják.

A fentiek alapján a bürokratikus szervezet az alábbi négy fogalom köré épül:

Specializáció: a feladatvégzés elsőbbsége a feladatvégző személlyel szemben.
Hierarchia: vezetők és vezetetteik illetékessége közötti világos, egyértelmű,
előrelátható különbségtevés.
Szabályozottság: stabil, bár időről időre változtatható szervezeti rend.
Személytelenség: a jog uralma az önkény felett.

A bürokráciaelmélet bírálói azt róják fel Webernek, hogy nem vette figyelembe az
informális szférát, mely a bürokratikus szervezet formális világa mellett óhatatlanul kialakul és
jelen van.
Croazier franciaországi bürokratikus szervezetek vizsgálatai alapján arra a
következtetésre jutott, hogy a bürokrácia valójában dinamikus szervezet. Az egyes pozíciók
betöltői korántsem adják fel egyéni ambícióikat a szervezetben, hanem azon vannak, hogy a
szervezetet és abban betöltött tisztségüket egyéni érvényesülésük érdekében kihasználják.
Ennélfogva a bürokratikus szervezetek életéből kiiktathatatlan a hatalmi harc, mely ellen nem
lehet hatékony semmilyen formális szabály.
Argyris szerint a bürokrácia valósággal gúzsba köti az egyént, kudarcélmények és
feldolgozhatatlan konfliktusok meg nem apadó forrásaként nem hagy teret a pszichológiai
fejlődésének. Szerinte csak az a szervezet nevezhető jól működőnek, ahol a szervezet céljai
mintegy beépülnek az egyénbe, aki ezáltal a szervezeti célok elérését a maga ügyének tekinti, s
személyes felelősséget érez mindenért, amit a szervezet tagjaként a szervezeti célok elérése
érdekében megtehet.
A Merton által leírt szervezeti diszfunkciók szorosan kapcsolódnak a bürokratikus
szervezettel szemben felvetett aggályokhoz. Az egyik ilyen akaratlanul keletkező diszfunkció a

7
bürokratikus személyiség létrejötte, aki csak a szervezet által konstruált társadalmi valóság
keretei között képes eligazodni, és az élet minden jelenségét a szervezetben érvényes normákhoz
és szabályokhoz méri. Súlyos működési zavar, ha a szervezet által követett célok öncélúvá
válnak, ami végső esetben oda vezethet, hogy a szervezet működése még azon az áron is
fontosabbá válik, hogy a szervezet létrejöttét indokló eredeti célok elhalványulnak.
Selznick arra hívja fel a figyelmet, hogy a túlhajtott szervezeten belüli munkamegosztás,
a szakértőknek juttatott túlzottan nagy szerep a szervezeten belüli klikkek megjelenésének
kedvezne. Az egyes klikkek céljai fontosabbak lehetnek, mint a szervezet alapvető céljai.

A bürokráciaelmélet által leírt bürokratikus szervezetekkel szemben felhozott bírálatok

egy része igaz, de a bírálatok másik része nem nevezhető jóhiszeműnek. Egyetlen bírálat sem
feledtetheti, hogy a mai világban működő nagy létszámú ás nagy hatósugarú szervezetek
működésképtelenek lennének, ha nem alkalmaznák a bürokráciaelmélet által ajánlott
kritériumokat. Másfelől az is igaz, hogy különösen a közszférában vannak olyan szervezetek,
amelyek rendkívüli szívóssággal képesek ellenállni a környezet megváltozásából adódó változási
kényszernek. A közép- és kelet-európai szocialista rendszerek bukásának egyik oka a túlzott
bürokratizáció volt. Ugyanakkor a rendszerváltozást követően, amikor radikálisan megváltoztak
a gazdasági és politikai feltételek, eredeti céljaikat elvesztve, akár évtizedekig is képesek egyes
szervezetek megmaradni.

Az egyházi szervezeti struktúra is egy bürokratikus struktúra, amelyre éppen úgy

érvényesek a bürokráciaelmélet pozitívumai, mint fent említett jogos kritikákban megvilágított
nem kívánt produktumok is. A szervezetek legfontosabb eleme a CÉL. Ennek a célnak az
elérése, fenntartása érdekében működnek a szervezetek. Ebben a gondolatkörben a szervezet
működésének a fokmérője a hatékonyság. Úgy a taylorizmus, mint a bürokráciaelmélet célja a
hatékonyság előmozdítása. A szakdolgozatom témájára, az egyházi szervezetre irányítva az
előbbi megállapításokat, kénytelenül felmerül az a kérdés, hogy az egyházban lehet-e beszélni
hatékonyságról? Egyházi berkekben szinte teljesen hiányzik a szervezetszociológiában használt
hatékonyság fogalma. Néhány eleme itt-ott bizonyos jelentésekben fellelhető, azonban egy
átfogó, az egyházi tevékenységet (gyülekezetek működésének hatékonyságára gondolok)
globálisan értékelő hatékonysági elemzés nincs a református egyházban. Az elmúlt 4-5 évben

8
többször is volt alkalmam egyházi vezetőkkel beszélgetni erről a témáról, elég különböző módon
reagálták le az „lelkészi szolgálat” hatékonyságának empirikus mérésének gondolatát. A
többségük lehetetlen vállalkozásnak tartja.
A továbbiakban néhány ilyen jellegű, többnyire az Amerikai Egyesült Államok
egyházaiban folytatott kutatást foglalok össze. Több megfontolásból is döntöttem így – annak
ellenére, hogy ezáltal túlzottan megnövekedik a dolgozatom elméleti része. Egyfelől a
vallásszociológia iránt érdeklődők (laikusok, diákok) számára hasznos betekintést jelenthet az
egyházi adatok, felmérések, trendek irányába, másfelől pedig, amint a szakdolgozatom
bevezetőjében is kiemeltem, az egyházi vezetőknek is szánom jelen kutatásom eredményeit,
számukra pedig igen hasznos látni azokat a kutatásokat és eredményeket, amelyeket az amerikai
egyházakban végeztek. Ha nem is alkalmazhatóak teljes mértékben azon kutatások eredményei a
mi egyházunkra, annak ellenére a trendek, az egyházak életében történő változások iránya
megegyezik a mi társadalmunkban és egyházunkban észlelhető változásokéval.

Ami a felmérésekből nem derül ki

Az Amerikai Egyesült Államokbeli vallásosság elemzések alapvetően a felmérések

templomlátogatási arányokra vonatkozó adatokra támaszkodnak. Ezek az adatok egyenletesen
magas szintű részvételt mutatnak, ezáltal arra lehet következtetni, hogy ezt a kivételesen vallásos
populációt alig érintették a szekularizációs trendek. Ez az életteli kép azonban ellentmond azon
empirikus bizonyítékoknak, melyek szerint sok vallásos intézmény esetében erős visszaesés
érzékelhető. Különböző adatforrásokra támaszkodva, illetve különböző adatgyűjtési eljárásokat
alkalmazva, becsléseink szerint a templomlátogatási arányok, úgy a protestánsok, mint a
katolikusok esetében, valójában az általánosan elfogadott szintnek a fele (Hadaway, Marler and
Chaves, 1993.).
Vallásosság tekintetében az Amerikai Egyesült Államok a többi fejlett ipari nyugati
társadalmakhoz viszonyítva abnormális viselkedést mutat. Annak ellenére, hogy sokféleképpen
szekularizált társadalomról beszélünk, a felmérések szerint a vallásos hovatartozás és részvétel
igen magas arányokat mutat, ugyanakkor igen stabil. Az 1940-es évek óta a felmérések nem
mutatnak szignifikáns eltéréseket kivéve a 60-as és a 70-es években történt kisebb méretű
visszaesést (Hout and Greeley, 1987.). A lakosság 40%-a azt vallja, hogy hetente jár templomba.

9
1991-ben a felnőtt amerikaiak 42%-a vallotta, hogy hetente jár templomba - protestánsok 45%, a
katolikusok 51% (Princeton Religion Research Center, 1992) Más fejlett iparosodott nyugati
országban jóval kisebbek a heti templomlátogatási arányok: Kanada és Ausztrália 25%, Anglia
10%, Skandinávia 4%. Ezek szerint a nyugati világban az USA „Isten országa” – legalábbis
statisztikailag (Hatch, 1989). Számtalan amerikai újságcikk, felmérés ezt a tudatot erősíti az
amerikai társadalomban. Ennek ellenére számos társadalomtudós és egyházi vezető
megkérdőjelezi ezeket a magas templomlátogatási arányokat és az ezekből levezetett igen magas
vallásossági mutatót. Szerintük a „régi” protestáns felekezetek tagságának apadása, illetve a
„nagy konzervatív” felekezetek lassú növekedése igen komolyan kérdésessé teszi a fenti
kijelentéseket. Ha az amerikaiak olyan magas arányban járnának templomba, akkor
vasárnaponként a templomok tele kellene legyenek... azonban nincsenek tele. Így a 70%-os
felekezeti hovatartozás és a 40%-os heti templomlátogatás arányai nagy valószínűséggel nem
tükrözik a valóságot.
Hadaway, Marler és Chaves (Hadaway, Marler and Chaves, 1993) 1992-ben Ohio állam
Ashtabula megyéjében végzett kutatást a fent vázolt jelenség elemzése végett. Nem akarom
részletezni a kutatásukat, röviden csak annyit említek meg, hogy három forrásból nyerték az
adatokat:
- 1. megszámolták, hogy effektív hány ember jár a templomokba,
- 2. kérdőíves adatgyűjtés, amiben rákérdeztek a heti templomlátogatásra is,
- 3. egyházi statisztikai adatok.
A kutatás azt mutatja, hogy úgy a protestánsok, mint a katolikusok esetében a valós
templomlátogatási arányok, az addig széles körben elfogadott arányoknak csak a felét teszik ki.
Így a valós heti templomlátogatási arány tulajdonképpen csak 20% (protestánsok 19,6%,
katolikusok 28%).
Mi az oka ennek a lényeges aránykülönbségnek? Az egyik lehetséges magyarázat a
Gallup felmérések mintavételében kereshető, a templomba nem járók alulreprezentáltak lehetnek
a mintában, így a torzítások egy része magyarázható.
Azonban valószínű az a magyarázat is, hogy a Gallup kérdőívekre adott válaszok is
torzítanak, ugyanis az amerikai társadalomban igen erős tényező a vallásosság, így a
vallásosságra vonatkozó válaszok is ennek az elvárt társadalmi normának igyekeznek megfelelni.
Ez a típusú viselkedés egyéb jellegű felméréseknél is kimutatott tény. Például egy 1988-as

10
kutatás, ami a fiatalok drogfogyasztását célzott felmérni, igen alacsony százalékban mutatott ki
drogfogyasztást a fiatalok körében (Mensch és Kandel, 1988). Számos választási attitűdöt
vizsgáló felmérés is kimutatta, hogy jóval többen válaszolták azt, hogy voltak szavazni, mint
ahányan szavaztak valójában (Presser és Traugott, 1992.). Ennek a viselkedésnek az analógiájára
elképzelhető, hogy Gallup felmérésekben jelentkező 40%-os és a Hadaway és társai kutatásában
kimutatott 20%-os heti templomlátogatási ráta különbségének az okai is itt keresendők.
Legalább három szinten kell a jelenséget elemezni: egyéni, szervezeti és társadalmi
szinten.
Egyéni szinten figyelem előtt kell tartani azt a saját egyéni normáknak való megfelelés
kényszere faktort, amiknek függvényében válaszolnak a feltett kérdésekre. A kérdés így hangzik:
„Az elmúlt hét napban” járt-e templomban? Az emberek gyakran emlékeznek régebbi
eseményekre úgy, mint ami az elmúlt napokban történt. Valószínű, hogy általában jár templomba
– nem heti rendszerességgel -, de amikor válaszol az előbbi kérdésre, akkor azt nyilatkozza, hogy
igen, voltam az elmúlt héten templomba. Sudman és Bradburn az ilyen viselkedést
„teleszkópolás”-nak (telescoping) nevezi (Sudman és Bradburn, 1982). Burton és Blair pedig ezt
a viselkedést azzal magyarázza, hogy az egyén a saját viselkedését a társadalmi normákhoz
igyekszik igazítani, és önmagáról például úgy beszél, hogy „igen, én minden vasárnap járok
templomba”. Ez a megfelelésvágy annyira erős, hogy ilyenkor ezt válaszolja, és valójában ez is
jut eszébe, amikor megkérdezik. Nem feltétlenül az utolsó hét nap eseményei elevenednek meg
az emlékezetében, hanem a „hosszú távú memória” emlékeire támaszkodva válaszol a kérdésre
(Burton és Blair, 1991).
Szervezeti szinten is mutatkoznak eltérések. Itt az egyházi statisztákat értem, amelyek az
egyháztagok templomlátogatási számát mérik. Általában ezek is a valóságnál magasabb
arányokat mutatnak. Ezen a szinten is több tényező együttes hatásáról beszélhetünk. Egyfelől
nem valószínű, hogy minden gyülekezetben minden alkalommal pontosan megszámolják az
istentiszteleti alkalmakon résztvevők számát, illetve hogy az évi lelkészi jelentésekben egy
pontosan kiszámított évi átlag értéke kerül. Másfelől pedig igen kényszerítő hatású lehet az
egyházi elit köztudatában meghonosodott „elvárt” arányokhoz való igazodás az évi lelkészi
jelentések esetében.
Társadalmi szinten pedig érdemes odafigyelni ezen értékek országok közötti eltérésére.
Egymáshoz nagyon hasonló módon szekularizált társadalmak igen nagymértékű eltérést

11
mutatnak például a templomlátogatás terén (USA 40%, Kanada és Ausztrália 25%, Anglia 10%,
Skandinávia 4%). A szekularizáció az emberek viselkedésében is változást okoz, ez a változás
nagy valószínűséggel meg is jelenik akár a templomlátogatási rátákban is – amint több kutató is
rámutat, illetve már országok felmérései tisztán mutatják. Az amerikai templomlátogatási ráta
nem maradhat stabil fél évszázadon át, mintha a szekularizáció nem is érintené azt a társadalmat.
Annak a jelenségnek vagyunk tanúi társadalmi szinten, miszerint a viselkedés szintjén történt
elmozdulás, azonban a társadalmi normáknak való megfelelés még annyira erő, hogy a
válaszadások erősebb társadalmi norma kényszere, mint a tények valósága (Hadaway, Marler
and Chaves, 1993).

Társadalmi osztály és templomlátogatás kapcsolata

Az egyházi tevékenységeken való részvétel, különösképpen a templomba járás

gyakorisága és a társadalmi osztályok között igen szignifikáns kapcsolatot mutatnak ki a
társadalomkutatók. A középosztályhoz tartozó egyének aktívabbak az egyházakban, mint az
alacsonyabb státusúak (Goode, 1966). Erich Goode 1966-ban a társadalmi osztályok és a
vallásosság mértékének kapcsolatát elemezte, e két dimenzió különböző indikátorai mentén.
Fontosnak találtam röviden összefoglalni Goode kutatását és eredményeit, mivel a dolgozatom
témájához igen fontos elméleti alapot és összehasonlítható empirikus eredményeket szolgáltat.
Két különálló kutatás eredményeit elemzi: „Appalachian study” és „Congregational
study” Az „Appalachian study” mintája:1078 személy, szinte mindenki fehér és protestáns,
többségében rurális környezetből, kék gallérosok - kétkezi munkások és farmerek, 1959-es év. A
„Congregational study” a Church of Christ egyház 12 leghatékonyabb gyülekezeteinek tagjaiból
4095 személyt kérdezték meg önkitöltős kérdőívvel. Az így kapott válaszolók között igen magas
volt a fehér gallérosok, magasan képzettek és magas jövedelműek aránya. Mind urbánus és
magas státuszú gyülekezetek, ami egyébként jellemző erre a felekezetre. Így önmagában nem
reprezentatív a kutatás eredménye, viszont az „Appalachian study” eredményeit kiegészítheti,
hiszen az ő mintája szinte az utóbbi ellentéte.
Az „Appalachian study” az egyházi tevékenységet több hét indikátorra bontja:
istentiszteleti részvétel, úrvacsoravétel, egyházfenntartási járulék, gyülekezet tagjainak száma,
gyülekezetben lévő vezetői állások száma, mindenféle gyülekezeti tevékenységen résztvevők
száma, egy adott időintervallumon belüli gyülekezeti tevékenységek száma. A társadalmi osztály

12
esetében két indikátort mértek: képzettség és foglalkozás. Ezen indikátorok mentén mind a 14
kereszttábla szignifikáns különbséget mutatott (0,001).
Az „Congregational study” az egyházi tevékenységet több három indikátorra bontja:
istentiszteleti részvétel, egyházfenntartási járulék, gyülekezetben lévő vezetői állások száma. A
társadalmi osztály esetében két indikátort mértek: képzettség és foglalkozás. Ezen indikátorok
mentén a 7-ből 6 kereszttábla szignifikáns különbséget mutatott (0,001).
A fent említett két kutatás eredményei néhány jelenséget empirikus adatokkal alátámaszt.
- Az egyházi tevékenységekben való részvétel szignifikánsan eltér a társadalmi osztályok szerint.
- A nem egyházi tevékenységekben való részvétel (nem egyházi szervezetek tagjai) is
szignifikánsan eltér a társadalmi osztályok szerint. „Congregational study” a nem egyházi
tevékenységek indikátoraként a nem egyházi szervezetek tagságát használta.
- Az egyházi tevékenységekben való részvétel és a nem egyházi tevékenységekben való
részvétel között is szignifikáns kapcsolat van.
A fenti eredmények arra engednek következtetni, hogy az egyházi tevékenységekben
való részvételt (templomba járás) önmagában nem lehet egyértelműen a vallásosság
indikátorának tekinteni, természetesen van kapcsolat a vallásosság és a templomba járás között,
azonban a jelenség sokkal összetettebb. A szekularizáció egyik következményének tekinthető az
a tény, miszerint az egyházi és a nem egyházi szervezetek tevékenységeiben való részvétel
szoros kapcsolatot mutat, általánosan a civil társadalom tevékenységeként is értelmezhető.
Mindez arra utal, hogy az egyházi tevékenység teret veszít a civil szervezetek, társaságokkal
szemben. A templomba járás, mint tevékenység, különböző jelentéssel bír a különböző
társadalmi osztályok egyéneinek. A munkásosztályhoz tartozó egyháztagok, habár a formális
egyházi tevékenységekben kisebb mértékben vesznek részt, a vallásosságuk nem
szekularizálódott akkora mértékben, mint a középosztályé (Goode, 1966).

Erőforrások és növekedés

Minden formális szervezet, intézmény, így az egyház is bizonyos mutatók mentén

fejlődik, stagnál vagy hanyatlik. Az egyház alapvető célja, hogy tanítását, erkölcsi normáit,
minél szélesebb körben terjessze, minél több tagja legyen. Ebből a megközelítésből az
egyháztagok számának növekedése jelenti az egyháznak, mint szervezetnek a növekedését,
fejlődését. Laurence R. Iannocone, Daniel V.A. Olson és Rodney Stark a „Religious Resorces

13
and Church Growth” tanulmányukban az amerikai felekezetek növekedését modellezi és
értelmezi (Iannocone, Olson és Stark, 1995). A tanulmány az egyház szervezetét, mint terméket,
a közgazdaságban használt inputok függvényeként értelmezi. Minden szervezet fejlődése 2 fő
input függvénye: a befektetett munka (idő) és befektetett tőke (pénz). A fő kérdés így
fogalmazható meg: Az egyházak mennyi időt és pénzt fektetnek be szervezetbe és az mekkora
növekedést eredményez?
A vallások, egyházak erőforrásait a tanulmány szerint tulajdonképpen az egyháztagok
részéről az egyház tevékenységeiben töltött idő és az egyháztagok egyházfenntartói járuléka
(tagságdíj) jelenti. E két forrás terméke alatt pedig az új egyháztagok. Növekedés csak akkor
várható el, ha az egyház forrásai meghaladják az egyház önfenntartására szükséges minimumot.
Tehát egy forrásfölöslegre van szükség. Csak akkor tud az egyház új programokat,
tevékenységeket indítani, új munkatársakat alkalmazni ezen tevékenységek tervezésére,
koordinálására, ha megvannak ezek a plusz erőforrások: munka és tőke, leegyszerűsítve:
IDŐ és PÉNZ.
N=I+P növekedés = idő + pénz
A fenti elméleti megközelítéshez az alábbiakban néhány érdekes adattal szolgál az
említett tanulmány. A tanulmányban vizsgált egyházak rövidítései:
Advent - Adventist
Assem_God - Assemblies of God
BapLNS - Baptist (not Southern)
Catholic = Catholic
Ch_Christ - Churches of Christ
Ch_God - Church of God
Disc - Christian Church (Disciples of Christ)
Epis = Episcopalian
Evan_Fund = Evangelical/Fundamentalist groups
J_Witness = Jehovah's Witnesses
Jews = Jewish
LDS = LDS and RLDS Mormon
Luth_NM = Lutheran (not Missouri Synod)
Methodist = Methodist
Mo_Luth = Missouri Synod Lutheran
Nazarene = Nazarene
None = No religion
Others = All other Christians
Pent-Holy = Various Pentecostal groups
Presb = Presbyterian
Reform -= Reformed Christian Churches
So_Bapt = Southern Baptist
UCC = United Church of Christ

14
 Heti templomba járás %
1. Ábra. Heti templomba járás (Forrás: General Social Surveys, 1984-1990. See Roof and
McKinney (1987:253-56) for details concening denominational classifications.)

2. Ábra. Egyházfenntartó járulék összege (Dollár évente / egyháztag)

15
 Heti (vagy gyakrabban) templomba járás %
3. Ábra. Egyházak növekedése 1980-1990.

Idő és pénz igény

4. Ábra. Egyháztagság növekedése a forrásigény függvényében

16
 A fenti ábrák szemléletesen mutatják azt a tényt, hogy azok a felekezetek tagsága
gyarapodik nagyobb mértékben, amelyek egyfelől intenzívebben vonják be az egyháztagokat a
különböző tevékenységeikbe, azaz több időt fektetnek be az egyháztagok az egyházuk
tevékenységeibe, másfelől pedig az egyháztagjaik nagyobb anyagi támogatást nyújtanak
egyházaiknak. Különösen magas növekedési rátát mutatnak a mormonok és Jehova tanúi, 50%
fölötti növekedési rátájuk. Őket követik a „szigorúbb” neoprotestáns felekezetek a jóval kisebb,
10-30% növekedési rátával. A hagyományos „régi” felekezetek tagsága csökken, az idő és pénz
összevont változó értéke ezeknél a legalacsonyabb értékeket mutatja.

A szervezet mérete és a tagok részvétele

Számos tanulmány mutat rá arra a tényre, hogy a szervezetek mérete és a tagság

aktivitása negatívan korrelál. Paul H. Wilken a „Size of Organization and Member Participation
in Church Congregations” tanulmányában (1971-ban) ezt a jelenséget ellenőrzi empirikus
adatokkal (Wilken, 1971). Hat változó mentén elemzi a jelenséget, ezek a változók 3 dimenziót
mérnek: a gyülekezetet, a gyülekezet vezetőjét, a gyülekezet környezetét. A gyülekezet változói:
a gyülekezet korösszetétele, a gyülekezet kora (hány éve létezik) és a gyülekezet növekedési
rátája. Előző tanulmányok eredményeire támaszkodva Wilken azt feltételezte, hogy negatívan
fog korrelálni a gyülekezet kora a részvételi arányokkal, illetve pozitív kapcsolat lesz a
gyülekezet növekedési rátája és a részvételi arányok között. A gyülekezet vezetője azért került be
az elemzésbe, mert feltételezhetően a lelkész, mint karizmatikus személy igen nagy mértékben
hozzájárul a gyülekezet fejlődéséhez. Azonban magát a karizmát elég nehéz számszerű változók
által megragadni, így az elemzés 2 változót használt a lelkész esetében: a lelkész korát és a
jelenlegi gyülekezetben töltött szolgálati éveket. Mindkét változó esetében arra számítottak, hogy
negatívan fognak korrelálni a részvételi arányokkal. A környezeti befolyást a településtípussal
próbálták rögzíteni. Számos más kutatás azt mutatta, hogy a városi környezetben a templomba
járás alacsonyabb szintet mutat, mint a falusi környezet.
Wilken tanulmánya az adatok forrása és a használt módszertan szempontjából igen közel
áll jelen kutatásomhoz, ezért részletesebben mutatom be a kutatását. A tanulmányában a Dél
Dakota megyei Lutheránus Egyház 1967-es évről szóló egyházi statisztikák adatit elemezte. Így
az eredmények a teljes dél-dakotai lutheránus egyháztagságra érvényes. Néhány gyülekezet
adatait kihagyta az elemzésből, olyanokat, ahol az 1967-es évben lelkészcsere volt, azzal

17
indokolva, hogy ez nagy mértékben befolyásolhatta a gyülekezet életét, és azok az adatok
torzítóan hatottak volna. Továbbá kihagyott néhány nagy lélekszámú gyülekezetet (2312 .- 6265
lélekszámúakat), ezek nagyon eltértek az áltag lélekszámtól. Végül 157 gyülekezet maradt az
adatbázisban, ezek lélekszáma 34-től 1899-ig terjedt, az átlaglélekszámuk 414 volt. Független
változónak tekintette a gyülekezet lélekszámát (egyháztagok száma). Egyháztagok alatt a
megkeresztelt egyháztagokat értette. Az egyháztagok részvétele függő változónak 7 indikátort
használt: vasárnapi istentisztelet, vasárnapi iskola, úrvacsora, férfi, nő és ifjúsági szervezetek
alkalmai, és az egy főre eső egyházfenntartói járulék összege. Ezek az indikátorok a legtöbb
gyülekezetek legfőbb aktivitásait lefedik. Érdekes megoldást talált a gyülekezet korösszetétele
mérésére: a konfirmált tagok aránya a megkeresztelt tagokhoz viszonyítva. Átlagértékek
összehasonlítást és regresszió-számítást végzett a fent említett változókkal. A regresszió t-
érékével a kapcsolat irányát és relatív erősségét magyarázta.

Az elemzés eredményei
Más szervezetekhez hasonlóan, a gyülekezetek mérete negatívan korrelál a tagok
részvételével. A korösszetétel általában jóval erősebben kapcsolódik a részvételhez, mint a
gyülekezet méretéhez. A nagyobb gyülekezetek szinte minden indikátorral negatív kapcsolatot
mutatnak, kivéve a vasárnapi iskola indikátort, ahol igaz, hogy pozitív t-érték jelentkezik, de a
0,504-es t-érték csak alig emelkedik a nulla érték fölé. Igaznak bizonyult a hipotézis, miszerint
minél nagyobb egy szervezet tagsága, annál kisebb mértékben kapcsolódnak a tagok a szervezet
aktivitásaiba. Az alábbi táblázat eredményei azt mutatják, hogy fordított kapcsolat van a
gyülekezet mérete és a részvételi indikátorok között.

Gyülekezet mérete és a Korösszetétel és a

Standard
Részvételi indikátor Átlag
szórás.
részvételi indikátor közötti részvételi indikátor közötti R2
kapcsolat kapcsolat

Vasárnapi istentisztelet 48.17 11.09 -2.921 .1334

Vasárnapi iskola 82.25 13.53 0.504 2.973 .1342
Úrvacsora 82.38 15.00 -2.478 .1185
Férfiak szervezete 2.75 5.01 -0.744 2.124 .0730
Nők szervezete 29.76 11.06 -2.539 -3.709 .2169
Fiatalok szervezete 10.27 6.13 -0.549 -2.036 .0482
Egyházfenntartó járulék 70.20 25.09 -1.665 -1.803 .0770
N = 157
1. Táblázat. Az elemzés összefoglalása (Wilken, 1971)

18
 Wilken szerint a nagy lélekszámú gyülekezetekben egy egész sor tényező hozzájárul a
fent ábrázolt jelenséghez. A tagok egymás közötti kommunikációja a gyülekezet nagy méretéből
kifolyólag csak egy szűk rétegre szorítkozik, így a gyülekezet teljes tagsága között nincs és nem
is lehetséges a személyes intenzív kapcsolat. Továbbá nagy gyülekezetekben a tagok többsége
nem jut semmilyen feladathoz, ami aktívan kötné a szervezet életéhez. A gyülekezeti
alkalmazottak száma – bizonyos szakterületeken, mint például vasárnapi iskolában tanítók,
irodavezetők, stb. -, nem tart lépést az egyháztagok számának növekedésével, többnyire
gazdasági megfontolásból. Így az eredetileg kisebb lélekszámú gyülekezetben még elégséges
szakképzett alkalmazott a nagy lélekszámú gyülekezet esetében már nem tud olyan
hatékonysággal dolgozni, egy egyháztagra már kevesebb idő és odafigyelés jut. Az egyház
bizonyos feladatok hatékonyabb végzése végett szakembereket alkalmaz, bürokratizálódik. Ez a
folyamat egy adott szervezettségi szinten már nélkülözhetetlen, azonban a hátulütője az, hogy a
szakaemberek alkalmazása előtt azokat a feladatokat – még ha „amatőr” módon is – laikusok,
gyülekezeti tagok végezték, ezáltal a gyülekezettel való kapcsolatuk igen intenzív volt, tevékeny
részt, önkéntes munkát vállaltak a gyülekezet ügyeinek intézésében. A szakemberek alkalmazása
– ami egy adott fokon már szükséges lépés – ezt az önkéntes munkát szünteti meg, gyengíti a
gyülekezeti tagok aktív munkáját az egyházközség életében. Mindez ahhoz vezet, hogy az
interperszonális kommunikáció háttérbe szorul, a formális viszonyok, formális kommunikáció
kerül előtérbe, ami ugyancsak a közösségi élet lényegét csorbítja, a személyes voltát. Igaz, hogy
a lelkipásztor egy karizmatikus egyén, azonban a nagy lélekszámú gyülekezetekben nehéz
minden egyes egyháztaggal személyes kapcsolatot kialakítani és ápolni, nem is beszélve arról,
hogy idejének egy jó részét a gyülekezet adminisztrációs ügyeire kell szánja.
Caplow (Caplow, 1964) szerint a közepes méretű szervezetekben, amelyek tagsága 30 és
1000 közötti, a vezető szerepe igen fontos, egy karizmatikus vezető könnyedén kézben tudja
tartani a szervezetet. Az elemzett gyülekezetek ebbe a szervezeti méretbe találnak (túlnyomó
részük), ezzel is magyarázható például, hogy a 2. Táblázat szerint a részvételi indikátorok
egymás között szinte teljes mértékben pozitívan korrelálnak (kivéve a vasárnapi iskolát), ami
arra enged következtetni, hogy a vizsgált gyülekezetben azonos módon sikeresek vagy
sikertelenek a részvétel és gyülekezet mérete tekintetében.
Vasárnapi Vasárnapi Úrva- Férfiak Fiatalok Egyházfenn-tartó
Nők szervezete
istentisztelet iskola csora szervezete szervezete járulék
Vasárnapi istentisztelet .104 .465 .051 .164 .180 .412

19
 Vasárnapi iskola -.250 .020 .111 -.042 -.113
Úrvacsora .028 .159 .182 .387
Férfiak szervezete .033 .160 -.008
Nők szervezete .259 .183
Fiatalok szervezete .099
Egyházfenntartó járulék
N = 157
2. Táblázat. A részvételi indikátorok közötti korrelációk (Wilken, 1971)

A nagy gyülekezetek a méretükből származó negatív hatást azzal képesek kivédeni, hogy
megvan az anyagi hátterük ahhoz, hogy hatékonyabb vezetőt (lelkipásztort) alkalmazzanak,
akinek a szakmai tudása, tapasztalata által tompítani lehet a fent felsorolt negatív jelenségeket.
Természetesen egy ilyen vezető bére az áltagnál magasabb, amit viszont a nagy lélekszámú
gyülekezet képes megfizetni. A gyülekezetek kora és a részvételi indikátorok legtöbbje között
pozitív volt a kapcsolat, ami az idősebb (régebbi) gyülekezetek hagyományaira, mint erős
befolyásoló tényezőre enged következtetni. A gyülekezetek növekedési rátája mindenik
részvételi indikátorral pozitív kapcsolatot mutatott. A lelkipásztor életkora pozitív, ellenben a
szolgálati régisége az adott gyülekezetben negatív kapcsolatban van a részvételi indikátorokkal,
ami azt mutatja, hogy a lelkipásztorok a „szívesen látott időnél többet” maradnak szolgálati
helyükön. Végül pedig a városi környezet a 7 részvételi indikátor közül csak 4 esetében volt
enyhén pozitív.

Gyülekezet, mint önkéntes egyesület?

Margaret Harris az egyházat, mint szervezetet az önkéntes egyesületek, szervezetekkel

igen sok hasonlóságot mutatónak írja le. „A special case of voluntary associacion? Towards a
theory of congregational organization” tanulmányában arra világít rá, hogy a keresztyén
felekezetek és zsidó gyülekezetek alapjában véve ugyanazon struktúrát mutatnak, ugyanazon
problémákkal küzdenek, illetve a szervezetük ugyanazon átalakulási folyamatokat követik
(Harris, 1998). Hipotézisét előzetes tanulmányokra alapozza.
Bishop és Hoggett szerint az önkéntes egyesületek olyan csoportok, amelyek
megteremtik a találkozás, az együttlét lehetőségét annak érdekében, hogy létrehozzanak és
fenntartsanak egy közös értéket, közjót (Bishop és Hoggett, 1986). Nem függnek a fizetett
alkalmazottaktól, alapjában véve az önkéntesek vezetik, működtetik. Az részvétel

20
önkéntességének természete azt jelenti, hogy magas prioritást élvez a tagok követelésének és
igényeinek kielégítése, a tagság megtartása érdekében
Takayama és Cannon (Takayama és Cannon, 1979) szerint a templomok és zsinagógák
(keresztyén és zsidó gyülekezetek) ugyanazon szervezeti vonásokat és problémákat mutatnak,
annak érdekében, hogy adaptációs és integrációs szükségeiket megoldják. Hasonlóképpen
nyilatkozik Biddell (Biddell, 1992) is egyik tanulmányában, amikor azt mondja, hogy a tagság,
anyagi források és gazdálkodás, mindennapi működés tekintetében a hasonló méretű egyházak,
gyülekezetek, felekezettől függetlenül, meglepően hasonlóak. Luckman (Luckman, 1969)
hasonló megállapítást az USA vallásaira terjeszt ki. Szerinte kétségtelenül a katolicizmust,
protestantizmust és júdaizmust azonos strukturális átalakulások – gazdasági racionális
bürokratizálódás – és a szekularizált életmódhoz való alkalmazkodás jellemzik.
Harris négy területen elemezte az egyházi struktúrát: célok megfogalmazása és követése,
a lelkipásztor szerepe, szervezeti változás és felekezeti struktúrákhoz való kapcsolódás. Anglia
négy különböző felekezetű gyülekezetében végzett esettanulmányt: A). nagy, belvárosi Római
Katolikus gyülekezet; B). kis, ipari városban, feketék, Pünkösdista gyülekezet; C). piac város,
Anglikán gyülekezet; D). külvárosi Reform Zsinagóga. Mind a négy gyülekezet esetében
hasonlóak az általános célok, úgy mint a tagok szociális integrálása, önkifejezés (üzenet, tanítás
szórása), a helyi kulturális és szervezeti környezetre reagálás igénye, a vallásos vezetők szerepe a
vallási tevékenységekben. Még nagyobb hasonlóságok mutatkoztak akkor, amikor az egyéni
szint – gyülekezeti tagok – igényeinek való megfelelést vizsgálták. Mindenik gyülekezet
pragmatikusan kellett alkalmazkodjon a helyi közösség és a szekularizált környezet nyomása
hatására. A szervezet „fenntartása” elsőbbséget kellett élvezzen a hosszú távú célok rovására, ez
a jelenség mind a 4 gyülekezet esetében a hivatalos felettesek szemében kudarcot jelentett,
illetve a vallás alapvető céljának a részleges feladását. Mindez mutatja, hogy a szervezeti
átalakulások jelen vannak ezekben a gyülekezetekben és az irányt ugyanazon külső környezeti
tényezők határozzák meg. Ezek a változások sok belső csoport és egyén elutasításába ütközött. A
lelkipásztorok és az egyházi laikus vezetők ki kellett harcoljanak egy konszenzust és fel kellett
építsenek egy olyan „környezetet” az egyházi struktúrában, amikben a szükséges (sokak által
nem kívánt) változásokat úgy lehessen bemutatni, mint az egyházi tevékenység új lehetőségeit,
és nem mint az egyházat veszélyeztető változást.

21
 A gyülekezet anyagi helyzete is hasonlóságot mutat. Mindenik esetében az anyagi helyzet
nagy mértékben függött az egyháztagok lelkesedésétől és személyes körülményeitől. A sikeres
projektek körül is hasonló jelenségek alakultak ki. Minél sikeresebb volt egy projekt, annál
inkább intézményesült és ezáltal annál nagyobb mértékben csökkent az önkéntes jellege, így
annál kevésbé implikálódtak a gyülekezeti tagok – mint önkéntes tevékenységben -, ami a
tevékenységet fenntartó önkéntesek motivációját rombolta. A, C és D gyülekezetekben
hasonlóak voltak a gondok a lelkészek és a laikusok szerepkörében, illetve a kapcsolatukban. A
lelkészek igen nehezen találták meg az egyensúlyt a helyi, környezeti, gyülekezeti elvárások és a
saját szakmai és vallási ideálok elvárásai között. A laikusokkal való kapcsolatukat is a hatalmi
harc és az autoritás megtartása árnyékolta be. Felnőtt önkénteseket nehezen lehetett bevonni a
munkába, és ha nehezen sikerült, akkor gyakran túlterhelték őket. Csak nagy erőfeszítések árán
jött létre az önkéntesek rekrutációja és megtartása. Mindez nem jelentett gondot a B
gyülekezetben – fekete pünkösdista. Itt a lelkész autoritását teljes tisztelet övezte, ő Isten
akaratának a magyarázója, ezért ő a fő döntéshozó. Amint egyszer konszenzusra jutottak egy
kérdésben, azt a döntést többé nem kritizálta senki, hanem elfogadta. Kitüntetésnek tekintették,
hogy önkéntesen időt és pénzt fektetnek be a gyülekezet életébe, az egyházi tevékenységet
életformának tekintették, és nem egy „szabadidős” tevékenységnek. Ez a gyülekezet körülbelül
100 tagú volt, szinte minden tag hetente legalább egyszer részt vett a gyülekezeti
tevékenységekben. Ez azt jelentette, hogy a szemtől szembeni kommunikáció létezett úgy a
lelkész és a gyülekezeti tagok között, mint a gyülekezeti tagok között is. Így a felmerülő
nézeteltéréseket azonnal lehetett kezelni, nem mérgesedhettek el, ezáltal a konfliktusok
lehetősége minimalizálódott. Fontos szerepe lehette a kulturális faktornak is – nemek, kor és
etnikai hovatartozás. A gyülekezet tagjai túlnyomó része fekete nő, a lelkész férfi, így ez a
helyzet igen befolyásolta a döntések elfogadását.
Nagyon eltérő viselkedési mintát mutatott a D gyülekezet (Reform Zsinagóga), ahol a
rabbi jóval kisebb autoritással bírt, döntéseit nyíltan kritizálták a gyülekezeti tagok. Ebben az
esetben a rabbi nem „vezér” szerepet, hanem inkább tanító szerepet töltött be. A fenti példák
alapján nyilvánvaló a gyülekezet vezetőjének (lelkész, rabbi) kulcsfontosságú szerepe annak
érdekében, hogy a tagokat aktivizálja, azok önkéntes munkát, időt, anyagiakat áldozzanak a
gyülekezet működésére. Mindezt azért tegyék, hogy a „végső cél”, az isteni üzenet széleskörű
terjesztését tegyék lehetővé.

22
 Visszaszoruló vallásosság Magyarországon

Az Európai Értékrend Vizsgálat (http://www.forsense.hu) (European Values Study -

http://europenavaluesstudy.eu) kivételes jelentősége abban áll, hogy 1981 óta nagyjából
tízévente elvégzik Európa országaiban. Segítségével jól nyomon követhetők és
összehasonlíthatók az európai társadalmak értékrendjében zajló változások. A kutatás egyik
alapvető kérdése, hogy a társadalom mekkora része vallja magát valamilyen felekezethez
tartozónak. A ‘70-es évek elején még a magyar társadalom 50%-a, az évtized végén azonban már
csak 37%-a vállalta felekezeti hovatartozását. Ez volt a mélypont. A ‘80-as évektől emelkedő
tendencia indult, és 1991-ben az arány már 56,5% lett. A ‘90-es években ismét csökkenést
mértek, majd a csúcsot a 2002-es esztendő jelentette, ekkor az emberek 64%-a vallotta magát
valamilyen felekezethez tartozónak. Az utóbbi években azonban ismét csökkenés figyelhető
meg, a legutóbbi kutatás szerint a magyarok 55%-a vállalta egyházát, és ezzel az adattal
Magyarország pont az európai átlagot produkálta. Figyelemre méltó, hogy a felekezethez
tartozás aránya a katolikus országokban és néhány ortodox országban általában magasabb.
„Mondhatnánk, hogy ezek hullámzó adatok, de ha a templomba járás gyakoriságát
vizsgáljuk, sajnos egyértelműen rosszabb képet kapunk. Ilyen alacsony adatot még soha nem
mértek” – értékeli az eredményeket Csanády Márton (Üzenet, 2010) szociológus, a
Magyarországi Református Egyház parlamenti tanácsadója. Míg 1981-ben az emberek 11, a
rendszerváltozás környékén pedig 14%-a járt hetente templomba, addig a ’90-es és 2000-es
években ez 10%-ra szorult vissza, mára pedig 8,5%-ra csökkent.

5. Ábra. Felekezeti hovatartozás. Magyarország 2000 és 2008 (Szabó és Bauer, 2009).

23
 6. Ábra. Templomba járás gyakorisága. Magyarország 2000 és 2008 (Szabó és Bauer, 2009).

Régi vágású parasztasszonyok helyett városi értelmiségiek

Az elmúlt évtizedek és különösen az utóbbi húsz év urbanizációs hullámainak
köszönhetően a csökkenő tendenciák mellett a vallásos csoportok összetételének és a vallásosság
jellegének megváltozása is megfigyelhető. „Míg húsz éve azt mondtuk volna, hogy a tipikus
templomba járó a falusi, alacsony iskolázottságú, idős nő, addig ma azt mondanánk, hogy a
közepes városban lakó értelmiségi” (Üzenet, 2010) – érzékelteti a változást Csanády Márton, aki
arra figyelmeztet, hogy bár a potenciális templomlátogatók túlnyomó része a városokban lakik, a
lelkipásztorok többségének a falvakban van a szolgálati helye. A leírt jelenséget Tomka Miklós
vallásszociológus, az EVS magyarországi kutatásvezetője úgy értelmezi, hogy bár a vallásosság
számszerű és arányszerű csökkenése tény, ugyanakkor a magukat vallásosnak mondók körében a
valláshoz kötődés sokkal tudatosabb és sokkal meghatározóbb döntéseikben.

Református sajátosságok
A 2008-as felmérésnek református szempontból különös jelentősége van, hiszen készítői
most először bontották szét felekezetek szerint a protestánsok válaszait. Szembetűnő például,
hogy hazánkban a magukat reformátusnak vallóknak csak a 12%-a jár rendszeresen templomba.
Ugyan Svájcban is hasonló a helyzet, de Hollandiában ez az arány már 40% a reformáció helvét
ágát követők körében.

24
 Fájó és talán sokak számára meglepő pontja az eredményeknek a reformátusok alacsony
iskolázottsága. Közöttük a legmagasabb a csak nyolc általánost végzettek aránya, és a felsőfokú
végzettségűek 12%-os aránya is alulmarad a reformátusság országos arányánál, ami a
legalacsonyabb mért adatok szerint is legalább 16%. A szociológus szerint ennek
társadalomtörténeti okai lehetnek. Az államosítás idején ugyanis a református gazdagparaszti
réteg a szocialista rendszer ellenségének számított, ezért éppen az oktatási mobilitás beindítása
idején szorították ki őket az iskolákból. Logikusan következik az alacsony iskolázottságból, hogy
a többi felekezethez képest a reformátusoknál a leggyengébbek a jövedelmi viszonyok, és
közöttük van a legtöbb munkanélküli is.
A kutatók számára is meglepő, de biztató adat ugyanakkor, hogy a két világháború
közötti egykéző gyakorlattal ellentétben a vizsgálat az átlagosnál nagyobb gyermekvállalási
kedvet mutatott ki a reformátusok körében.

Céltalan, pesszimista ifjúság

Magyarországon 2000 óta négyévente végeznek ifjúságkutatásokat, alkalmanként
mintegy nyolcezer fős mintán, a 15–29 évesek körében. A 2008-as kutatás legfőbb
megállapításai szerint a korosztály létszáma négy év alatt majd 200 ezer fővel csökkent, és
csökkent körükben a házasok és a gyermeket vállalók aránya is, ugyanakkor a 25–29 évesek
körében megnégyszereződött a még tanulók aránya. Növekvő pesszimizmus, kilátástalan jövő és
céltalanság jellemzi ezt a társadalmi csoportot, melynek megítélése szerint a Kádár-korszak jobb
volt a mostani időszaknál.
Az Ifjúság 2008 (Szabó és Bauer, 2009) is az EVS által feltárt tendenciákat támasztja alá.
Minden mutató a vallásos kötődés visszaszorulására figyelmeztet, ráadásul a csoporton belül ez
leginkább a legfiatalabb korosztályt érinti. A kutatás szerint a magukat „egyházuk tanítása
szerint vallásosnak” tartó fiatalok aránya nyolc év alatt két százalékponttal, 10-ről 8%-ra
csökkent. A meglepő azonban az, hogy ez a csökkenés nem a „maguk módján vallásosak” és a
határozottan más meggyőződésűek között jelent meg többletként, sőt e kategóriák aránya is
csökkent, hanem a „nem vallásos” fiatalok körében. „Ez alapján az feltételezhető, hogy a
vallásossággal szembeni tartózkodás, a közömbösség és az érdektelenség válik egyre jellemzőbb
attitűddé” (Üzenet, 2010) – vélekedik Hámori Ádám szociológus.

25
 A mintában valamennyi nagyobb létszámú felekezet jelenléte csökkent, a nem
megkeresztelt fiatalok aránya pedig több mint kétszeresére – 9 helyett 22%-ra – nőtt a 2000-es
felmérés eredményeihez képest. A szakember szerint felnőhetett egy olyan generáció, amelynek
a szülei már nem tartották fontosnak a keresztség tradíciójának továbbadását gyermekeik
számára. Ezek szerint a vallásos neveltetés átörökítő hatása gyengült. Ha az ifjúság felekezeti
identitását vizsgáljuk, a katolikusok aránya kismértékben nőtt, a reformátusoké nem változott.
Mivel a vallásosság mértéke az önbevallás szerint csökkent, a katolikus identitás vállalása pedig
arányában erősödött, ezért feltételezhető, hogy a csökkenés a reformátusokat jobban érintette.
Még aggasztóbb képet mutat a templomba járók számának változása. Nyolc év alatt
felére csökkent azok aránya, akik heti rendszerességgel, és 17%-ról 10%-ra esett vissza azok
aránya, akik legalább havonta néhány alkalommal eljárnak valamelyik felekezet szertartására.
Ugyanakkor 38-ról 42%-ra nőtt azok aránya, akik soha nem járnak templomba, és ez az évente
legfeljebb egyszer templomba látogatókkal együtt a fiatalok 71%-át teszi ki. Vagyis a fiatalok
közel háromnegyedét az egyházak szinte egyáltalán nem érik el a hagyományos vallásgyakorlási
formákon keresztül, egyre többen vannak közöttük azok, akiknek semmilyen kapcsolata sincs az
egyházzal.

Kitörési pontok
A sok-sok negatív tendencia ellenére az egyháznak és a vallásnak továbbra is helye lehet
az emberek életében. Ezt mutatják azok az eredmények, melyek szerint az egyházi
„szolgáltatásokra”, különösen is az egyházi esküvőre változatlanul nagy igény van még a
magukat egyébként „nem vallásosnak” tartók körében is. „A vallásosság szerkezetével együtt
tehát az igényrendszer is átalakul, de ezekről az igényekről átfogó vallásszociológiai kutatások
híján csak hipotéziseink vannak” (Üzenet, 2010) – utal a református egyházon belüli kutatások
szükségességére Csanády Márton után Hámori Ádám is. Azonban ezek nélkül is biztosnak
látszik, hogy az emberek idegenkednek a hagyományos népegyházi formáktól, a gyülekezetbe
történő örökletes betagolódástól, a közösségek melletti hosszú távú elköteleződéstől. „Ennek a
régi modellnek nyilvánvalóan megvannak a maga teológiai és egyéb indokai, viszont az is
látszik, hogy egyre kevésbé működőképes a megváltozott, modern, rendszerezetlen életvitel
mellett” – mondja Hámori, de hozzá is teszi: „Ebben a kérdésben nem merek állást foglalni, csak

26
annyit jelzek, hogy az egyházban erről a problémáról is nyíltan kellene beszélnünk.” (Üzenet,
2010)
Siba Balázs lelkipásztor szerint az egyháznak nem kell kibújnia a bőréből, hanem a
közösségteremtésen kívül továbbra is be kell töltenie a hivatását: Isten Igéjét kell hirdetnie. „De
azt úgy kell elmondanunk, hogy az üzenet célba találjon. Mert meggyőződésünk szerint az
embereknek Isten Igéjére van szükségük elsősorban, viszont arra is, hogy érthető nyelven
közvetítsék azt feléjük” (Üzenet, 2010) – mondja a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője, aki szerint a
kialakult helyzet ugyan nemcsak a mi felelősségünk, de az már igen, ha a nyilvánvaló jelek
hatására sem szánjuk el magunkat a helyzet jobb megismerésére és a változtatásra. Úgy véli, bár
az életben változni a legnehezebb, éppen a megújulásban tudjuk leginkább követni a
reformátorok hagyományát.

A Református Egyház szervezeti struktúrája

A 2007-ben írt államvizsga dolgozatomban részletesen leírtam az egyház szervezeti

struktúráját, jelen dolgozatomat bizonyos mértékben a 2007-es államvizsga dolgozatom
folytatásának tekintem, így csak a leglényegesebb elemeket említem meg.
A mai református egyházi struktúra háromszintű:
- Egyházközség,
- Egyházmegye,
- Egyházkerület.
E három szint mellett – de nem egy negyedik szervezeti szintként meg kell említeni a
Zsinatot, mint a két egyházkerület közös törvényhozó testületét. A 2006-os Kánon alapján
röviden felvázolom e három szintet.

Az egyházközség
Ez a szint tulajdonképpen a gyülekezetek szintjét jelenti.
Az egyházközség az egyház tagjainak egy meghatározott területen, az istentisztelet
gyakorlása és keresztyén hitvallásainknak megfelelően mely az egyházi jogszabályok szerint
szervezett gyülekezete él (Kánon, 2006). Az egyházközségek: anya-, missziói, társ-,
leányegyházközségek és szórványok. A gyülekezet elnöksége a lelkipásztorból és a gondnokból
(főgondnok, ahol több gondnok is van). Az egyházközségek vezető testülete a presbitérium,

27
aminek tagja lelkipásztor is. Az egyházközségi közgyűlés az egyházközség legfőbb
határozathozó testülete. Az egyházközségi közgyűlést az egyházközség összes választójogosult
tagjai alkotják. Az egyházközségi közgyűlés elnöksége a presbitérium elnöksége, jegyzője pedig
a presbitérium jegyzője.

Az egyházmegye
Az egyházmegye több egyházközségnek a kormányzás, rendtartás és közigazgatás
céljából szervezett testvéri közössége. Az Erdélyi Református Egyházkerületben 16
egyházmegye található. Az egyházmegye önkormányzati, felügyeleti és igazgatási feladatait a
következő testületek teljesítik: a) az egyházmegyei közgyűlés; b) az ennek kebeléből választott
egyházmegyei tanács; c) az egyházmegyei elnökség; d) a vizitációs bizottság, amelynek tagjai:
az esperes, a főjegyző, a főgondnok, a gondnok, a missziói előadó, a katekétikai előadó, az
ifjúsági előadó és a számvevő.

Az egyházkerület
A Romániai Református Egyháznak két egyházkerülete van:
- Erdélyi Református Egyházkerület
- Királyhágómelléki Református Egyházkerület

Az egyházkerület több egyházmegyének az egyházi közigazgatás, kormányzás és

rendtartás céljából szervezett közössége. Az egyházkerület önkormányzati, felügyeleti és
igazgatási feladatait a következő testületek teljesítik: a) az egyházkerületi elnökség (püspök és
ügyvezető főgondnok); b) az egyházkerületi igazgatótanács; c) az egyházkerületi közgyűlés.
Tanácsadási jogkörrel bír: a) a püspöki szék vagy esperesek kollégiuma; b) a gondnokok
kollégiuma.

A Zsinat
A zsinat a Romániai Református Egyház legfőbb törvényalkotó és képviseleti testülete. A
zsinatnak hivatalból tagja: mindkét egyházkerület püspöke és főgondnoka (ügyvezető
főgondnoka). Zsinati taggá lelkipásztorok és presbiteri tisztséget viselő vagy viselt egyháztagok
választhatók. A zsinati tagok igazolásáról az egyházkerületek gondoskodnak. A zsinati tagok és
póttagok megbízatása 6 évre szól. A lelkészjellegű tagok megbízatása a nyugdíjazással véget ér.

28
A választott zsinati tagok aránya a két egyházkerület között 6:4, számuk, az elnökségen kívül, a
jelzett arány alapján: Erdélyi Egyházkerületből 18, a Királyhágómelléki Egyházkerületből 12. A
zsinatot évente legalább egyszer össze kell hívni. A zsinat maga alkotja meg működési
szabályzatát. A zsinat elnökségét a két egyházkerület elnöksége alkotja, és az elnöklést az
ülésszakok keretében naponként felváltva töltik be.

Intézmények
Az egyházi struktúra három szintjének bármelyike működtethet alapítványt, társaságot,
szövetséget, oktatási intézményt, vagy más külön jogi személyként bejegyzett intézményt. Attól
függően, hogy melyik szintnek a hatáskörébe tart, az illető szint gyakorolja az illető intézmény
fölötti felügyeletet.

Fegyelmezés
Mint ismeretes minden egyház Kánonja (kormányzási alaptörvény) tartalmaz egy
egyházfegyelmezési törvényt is, amit az illető egyház zsinata alkot meg és léptet életbe. A
fegyelmi ügyek elsődlegesen általában azon a szinten tárgyalandók, amelyik szinten történt a
törvénysértés. Gyülekezeti szinten a presbitérium a fegyelmező fórum. Egyházmegyei szinten
van egy külön testület, az Egyházmegyei Fegyelmi Bizottság. Egyházkerületi szinten ezt a
feladatot az Egyházkerületi Fegyelmi bizottság tölti be. A legfelső egyházi „törvényszék” a
Zsinati fegyelmi Bizottság. Mint ahogy a polgári törvénykezésben is, egy egyházi fegyelmi
bizottság döntését meg lehet fellebbezni a fölöttes szinten. Ugyanúgy működik, mint a polgári
törvénykezés fellebbviteli törvényszékei.

Lelkipásztori testület formális hierarchiája

Elvileg minden lelkipásztor egyenlő, az egyházi struktúrák többnyire adminisztratív
funkciót töltenek be, az esperes, a püspök is egy gyülekezeti lelkész, akit egy megszabott időre
választanak egy jól meghatározott funkció betöltésére. Mindazonáltal az esperes hatalmi
pozíciójából adódó hierarchiában a gyülekezeti lelkész fölött áll, a püspök pedig az esperesek
fölött áll. Ugyanígy érvényes ez az egyházszervezet három szintje valamelyikén betöltött
tisztségekre is. A formális lelkészi hierarchia „lelkipásztor – esperes – püspök” hármas
felosztáson alapszik, amit tulajdonképpen az egyházszervezet három szintje követel meg.

29
 Kutatás

Missziói jelentések 1990-től 2008-ig

Az Erdélyi Református Egyházkerület „Útjelző” című évkönyve igen alaposan elkészített

jelentésekben évről évre beszámol az egyház életéről. Ezen jelentések egyike, a missziói jelentés
dolgozza fel a lelkészi jelentéseket és számszerűsíti az egyházi élet egyes dimenziót. Másfél
évtized missziói jelentéseit elolvasva, tisztán lehet látni, hogy több sebből vérzik az a „rendszer”,
amiben ezeket az adatokat egyfelől megszerzik és feldolgozzák, másfelől pedig amiként
próbálják értékelni az adatok által ábrázolt jelenségeket. Az egyik ilyen mosolyt derítő
megjegyzést kénytelen vagyok megemlíteni, amikor 1997-ben a missziói jelentést író sehogy se
érti a lélekszám fogyásának addig nem tapasztalt mértékét és felteszi a költői kérdést „…hova
lett 6414 lélek?" (Útjelző, 1997) Szinte egyetlen évben sem teljes a missziói jelentés,
gyakorlatilag számszerű adatok csak 1990-2003-as évekről vannak. Ezen 14 év missziói
jelentéseiből is csupán 4 jelentésben nincs kiemelve, hogy több egyházmegye késve, vagy
egyáltalán nem adta le a jelentését, így az adatok nem teljesek, vagy külön meg ne jegyezné a
szerző, hogy sok egyházmegye esetében számos gyülekezet adatai hiányoznak vagy nem
teljesek.
2003 után a missziói jelentések általános prózai szövegként jelennek meg az Útjelzőben,
az addig megszokott táblázatoknak, statisztikáknak nyoma vész. Azokban az években
gyakorlatilag nem volt lehetséges az egyházmegyék által beküldött összesített jelentéseket
kerületi szinten összesíteni. Egy teljes káosz alakult ki az egyházmegyei összesítések módja
mentén, mindenki a maga elképzelése szerint végezte (vagy nem végezte) az adatok összesítését,
aminek az eredménye a nagy semmi lett, amit teljes eleganciájában csodálni lehet az Útjelző
2003 utáni számaiban. A meglévő adatokat nem tekintem teljesen hitelesnek, azonban az
arányszámokat, mint például a vasárnapi istentiszteletek látogatottsági rátáját, vagy az
úrvacsorával élők átlagát elfogadom két olyan indikátornak, ami jelzi az egyháztagoknak az
egyházzal való kapcsolatát, annak intenzitását, amit nyomon lehet követni évről évre.
Gyakorlatilag a lélekszám és ez a két indikátor jelenik meg hiánytalanul mind a 13 év missziói
jelentésében, a többi évről évre hol kimarad, hol felbukkan pár év múlva. E három változó
időbeni változását az alábbi ábrák mutatják.

30
 Lélekszám változása - 1990-2008

450 000

400 000

350 000

300 000

250 000

200 000

150 000

100 000

50 000

0
90
91
92
93
94
95
96
97
98

99
00
01
02
03
04
05
06
07
08
19
19
19
19
19
19
19
19
19

19
20
20
20
20
20
20
20
20
20
7. Ábra. Lélekszám 1990-2008 között – Erdélyi Református Egyházkerület.

Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Romániában összesen 801.530 személy vallotta

magát reformátusnak, 2002-ben pedig 701.005 személy. Tíz év alatt 87,78%-ra csökkent a
reformátusok száma.
Szinte teljes mértékben megegyezik az egyházkerület határa a megyék határával –
Szilágy megye néhány kis kalotaszegi falva kivételével -, így összehasonlíthatóak a
népszámláláskor magukat reformátusnak vallók száma a református egyháztagok számával. Az
egyházban 1990-től a legnagyobb lélekszámot 1992-ben regisztráltak (426.884), ehhez
viszonyítva a 2008-as lélekszáma az 1992-esnek csak a 76%-a. Tehát 16 év alatt 24%-ot
csökkent a református egyháztagok száma. Az alábbi táblázatokban a népszámlálás adatait (csak
az egyházkerület területéhez tartozó megyék adatait) hasonlítom össze a református egyház
adataival.

31
 EREk megyéi Népszámlálás 1992 Népszámlálás 2002 Lélekszám változás (%)
Összesen 486 784 427 281 87,78%
Arges 144 310 215,28%
Bákó 194 163 84,02%
Beszterce-Naszód 16 507 14 398 87,22%
Botosani 370 51 13,78%
Brassó 18 693 14 489 77,51%
Braila 412 66 16,02%
Buzau 58 54 93,10%
Calarasi 26 22 84,62%
Dambovita 112 134 119,64%
Dolj 132 157 118,94%
Galac 148 118 79,73%
Giurgiu 51 53 103,92%
Gorj 209 144 68,90%
Hargita 44 735 41 269 92,25%
Hunyad 15 387 11 466 74,52%
Ialomita 30 49 163,33%
Iasi 566 101 17,84%
Fehér 17 631 14 805 83,97%
Kolozs 103 092 86 811 84,21%
Konstanca 715 287 40,14%
Kovászna 79 631 74 312 93,32%
Maros 173 496 157 046 90,52%
Mehedinti 103 111 107,77%
Neamti 58 118 203,45%
Olt 61 55 90,16%
Prahova 367 219 59,67%
Szeben 10 664 8 073 75,70%
Suceava 125 133 106,40%
Teleorman 62 145 233,87%
Tulcea 28 40 142,86%
Vaslui 16 35 218,75%
Valcea 120 101 84,17%
Vrancea 24 66 275,00%
Bukarest 2 817 1 880 66,74%
3. Táblázat. Reformátusok száma a népszámlálások szerint az EREk megyéiben.

A fenti táblázat szerint az Erdélyi Református Egyházkerület területén, a magukat

reformátusnak vallók száma 10 év alatt 87,78%-ra csökkent, 59.503 személlyel fogyott. Érdekes
megfigyelni, hogy a szórványmegyék mennyire eltérnek az átlagos változás értékétől. Ezek a
megyék esetében találjuk a legnagyobb arányú növekedést: 200% fölött: Arges, Neamt,
Teleorman, Vaslui, Vrancea; de a legdrasztikusabb apadást is: Konstanca 40%, Iasi 17%, Braila
16%, Botosani 13%. Valószínű, hogy 2002-ben az Erdélyen kívüli megyékben sokkal nagyobb
arányban vallották magukat reformátusnak (merték reformátusnak vallani magukat, mint 10
évvel azelőtt. Az erdélyi megyék az átlagértékhez közeli mértékű fogyást mutatnak.

32
 1992 2002 Lélekszám változás (%) Fogyás
Népszámlálás 486 784 427 281 87,78% 59 503
EREk 426 884 365 980 85,73% 60 904

Különbség 59 900 61 301

Különbség (%) 87,69% 85,65%
4. Táblázat. Magukat reformátusnak vallók száma és az egyháztagok száma 1992 és 2002-ben.

A fenti táblázat szerint hasonló módon fogyás mutatkozik a népszámlálás és az egyház

kategóriában. Azonban a népszámlálási adatok és az egyházi adatok közötti különbség 10 év
alatt enyhén nőtt, ami arra utal, hogy az aktív egyháztagság csökken, teret kezd veszíteni, ami
szekularizáció egyik mutatója. 1992-ben az egyháztagok a magukat reformátusnak vallók 87%-a
volt, 2002-re ez az arány már csak 85%. Ez a 2%-os különbség szám szerint 1200 személyt
jelent, gyakorlatilag egy átlagon felüli gyülekezet lélekszámát. Ezt akár úgy is el lehet könyvelni,
mint a szekularizáció okozta nyers veszteséget. Az alábbi táblázat az általános szaporulat
(természetes szaporulat + beköltözés + betérés – kiköltözés – kitérés) évenkénti mértékét
szemléltetem úgy, amint a missziói jelentésekben megjelennek. Az 1999 és 2000-es év esetében
látható, hogy nagyon hiányos adatok alapján készült el a jelentés.

Általános szaporulat (ezrelékben) 2003-2008

20 17,520

10

3,057
0,150
0
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
-2,819

-10

-11,980 -10,936

-15,626 -15,516
-20 -16,735
-18,114

-23,425
-25,132
-30 -26,846
-29,734

-40

8. Ábra. Általános szaporulat értékei 1990-2008 között.

33
 Vasárnapi istentisztelet és úrvacsora részvételi átlagok 2003-2008
25,00%

20,00%

15,00%

10,00%

5,00%

0,00%
1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008
Vasárnap átlag Úrvacsora átlag

9. Ábra. Vasárnapi istentisztelet és úrvacsora részvételi átlagok – 2003-2008.

A 9. ábrán együtt szemlélhetjük a két részvételi mutató időbeni alakulását. A ’90-es évek
elég stabil 15% körüli arányt mutat, egy kissé magasabb az úrvacsorázók aránya a heti
rendszerességgel templomba járók arányánál, ami várható is, mivel az úrvacsora alkalmak
mindig ünnep alkalmak, az ünnepi istentiszteleteken mindig is nagyobbak a részvételi arányok.
A 2000-es évek elején (ahol még van adatunk) elmozdulnak ezek az arányok, nagyobb
különbség jelentkezik a vasárnapi istentisztelet és az úrvacsora között. Ha képzeletben
összekötnénk egy vonallal a 2002-2003-as évek diagramjait a 2008-as év diagramjával, akkor
egy enyhe csökkenő trendet írnánk le vele. Mit jelent ez az elkülönülés?
Egyházi körökben, lelkipásztorok, aktív egyháztagok úgy emlékeznek a 90’es évekre,
amint arra az időszakra, amikor „dübörgött” a gyülekezeti élet. Nagyon sok volt a konfirmáló,
ami többek között a demográfiai mutatóknak tudható, miszerint a ’70-es ’80-as évek magas
születési rátái a ’80-es évek végén, a ’90-es évek elején igen megugrasztotta a tizenévesek
számát. A forradalom utáni évek állandó változásai és társadalmi nehézségei között az egyház
egy stabilitást, támaszt, sokszor még anyagi segítséget nyújtott – segélyek, táborozások, kis
közösségek, bibliaórás csoportok, stb. -, egy igen fontos identitást jelentett az egyháztagok

34
számára. Az a társadalmi környezet a 2000-es évekre már megváltozott, a „nagy konfirmációs
hullám” visszaesett, megváltoztak a munkaviszonyok, beindultak a szekularizációs folyamatok.
Még mielőtt valaki nagyon pesszimista képet alkotna a mai helyzetről, érdemes felfigyelni arra,
hogy habár a heti templomba járás aránya csökkent (nem katasztrofális a csökkenés, hanem csak
a ’90-es évek 14%-áról a 2008-as év 12%-ára), az úrvacsorázók átlaga 15,6%-ról csak 15,1%-ra
csökkent. Tehát jóval kisebb csökkenést mutat az úrvacsorázók száma. Valószínű, hogy a ’90-es
évek ifjúsága, ha nem is jár el hetente a templomba, úrvacsorára, azaz ünnepekre jelen van az
istentiszteleteken. A dolgozatom elméleti részében említett amerikai kutatások szerint „fiatal
felnőtt” korcsoport jár a legritkábban templomba – a heti templomba járás kapcsán az ők
gyakoriságuk a legalacsonyabb. Ez az arány az ő esetükben javulni fog 10-20 év múlva, amikor a
40 év fölöttiek korosztálya lesznek.

Lelkészi jelentések a 2008-as évről

Amint előbb már említettem, 2003 volt az utolsó év, amelyről az Útjelzőben közölt
missziói jelentés összesített statisztikai adatokkal írta le az Erdélyi Református Egyházkerület
gyülekezeteinek életét. 2008 januárban kidolgoztam egy rendszert (Excelben), amiben az
egyházmegyék missziói előadói egyszerűen és egységesen (mind a 16 egyházmegye egyformán)
összesíteni tudja a lelkészi jelentések adatait, csak egyetlen dolgot kellett elvégezni: beírni a
papírról (lelkészi jelentések űrlapjairól) az Excel adatbázisba az adatokat. Annak ellenére, hogy
2008 februárban 15 (a 16-ból) egyházmegye missziói előadóival végigbeszéltük a folyamatot,
mindenki helyesnek találta a módszert és tarthatatlannak tartotta az akkori káoszt, a 16
egyházmegyéből csak 2 egyházmegye – Dési és Kézdi-Orbai Egyházmegyék – töltötte be az
adatait az adatbázisba. Az áttörést a 2009-es év jelentette, amikor a júniusi Egyházkerületi
Közgyűlésre (ekkor történnek meg az előző évről szóló egyházkerületi beszámolók, jelentések) a
16-ból 15 egyházmegye feltöltötte az adatbázisát, így ugyanazon módszerrel összesítették
adataikat, összehasonlíthatóvá ás összesíthetővé váltak az egyházmegyei adatok (15). A 16.
egyházmegye (Küküllői) az ősz végére (szégyenében is) valahogy elkészült az összesítéssel, így
5 év káosz után végre sikerült egységesíteni a missziói jelentéseket.

35
 Leíró statisztikák
Az alábbiakban a 2008-as év feldogozott missziói jelentéseinek néhány fontosabb adatát
mutatom be, többnyire azon adatokra szorítkozom, amelyeket később bonyolultabb statisztikai
elemzésnek vetem alá. Összesen 787 gyülekezet lelkészi jelentése kerület összesítésre az Excel
adatbázisban, az SPSS adatbázisban az elemzések során csak 581 eset marad, mert kiderül, hogy
206 gyülekezetnél alig vannak adatok és ezek igen nagy mértékben torzították az eredményeket.
Anyaegyházközség 479 60,86%
Leányegyházközség 87 11,05%
Szórványegyházközség 194 24,65%
Missziós egyházközség 27 3,43%
Összesen 787
5. Táblázat. Gyülekezettípusok gyakorisága

A 787 gyülekezethez összesen 324.099 református egyháztagot tartozik. A természetes

szaporulat értéke -7,313 ezrelék (keresztelések és temetések számának különbsége), az általános
szaporulat értéke -18,114 (természetes szaporulat + betért + beköltözött – kitért – kiköltözött).

Huny adi 6 328

Tordai 7 076
Egyházmegyék lélekszáma
Erdőv idéki 11 672
Kalotaszegi 12 035
Nagy eny edi 12 595
Kolozsv ári 14 997
Görgény i 17 010
Brassói 17 110
Maros-Mezőségi 18 408
Kolozsv ár-Külsői 18 783
Kézdi-Orbai 22 609
Dési 25 445
Sepsi 26 069
Székely udv arhely i 31 234
Küküllői 33 779
Marosi 49 101

0 10 000 20 000 30 000 40 000 50 000 60 000

10. Ábra. Egyházmegyék lélekszáma.

36
 Tordai 15
Gyülekezetek szám a
Erdővidéki 20

Kolozsvári 21

Maros-Mezőségi 24

Kolozsvár-Külsői 28

Hunyadi 28

Kalotaszegi 33

Brassói 33

Sepsi 36

Görgényi 40

Kézdi-Orbai 43

Nagyenyedi 46

Marosi 68

Dési 104

Küküllői 109

Székelyudvarhelyi 139

0 20 40 60 80 100 120 140 160

11. Ábra. Az egyházmegyék gyülekezeteinek száma.

Székelyudvarhelyi 225

Hunyadi 226
Lélekszám /gyülekezet

Dési 245

Nagyenyedi 274

Küküllői 310

Kalotaszegi 365

Egyházkerület 412

Görgényi 425

Tordai 472

Brassói 518

Kézdi-Orbai 526

Erdővidéki 584

Kolozsvár-Külsői 671

Kolozsvári 714

Marosi 722

Sepsi 724

Maros-Mezőségi 767

0 100 200 300 400 500 600 700 800 900

12. Ábra. Az egyházmegyék gyülekezetinek átlag lélekszáma.

37
 -50,5
-11,3 Kolozsvár-Külsői
-35,5 Brassói
-6,8
-32,5
-11,5 Maros-Mezőségi
-32,3 Tordai
-14,5
-21,9
-10,4 Kézdi-Orbai
-21,0 Kolozsvári
-7,1
-18,1
-7,3 Egyházkerület
-17,7
Nagyenyedi
-5,7
-15,9 Marosi
-9,9
-14,9
Hunyadi
-8,0
-13,3 Székelyudvarhelyi
-31,0
-11,8 Kalotaszegi
-4,8
-11,8
Dési
-7,2
-11,0 Görgényi
-3,5
-9,4 Erdővidéki
-3,1
-9,4 Küküllői
Általános szaporulat (ezrelék) -8,9
Természetes szaporulat (ezrelék) -6,8 Sepsi
-5,3
-60,000 -50,000 -40,000 -30,000 -20,000 -10,000 0,000

13. Ábra. Természetes és általános szaporulat egyházmegyékre bontva.

2008-ban a 787 gyülekezetben nyilvántartott családok száma: 149547. Az egyező vallású

(református) egész családok aránya nem éri el csak a 48%-ot, az előző évhez viszonyítva 3,65%-
os növekedést mutat a családok száma.
Egyező vallású egész család 72 461 48,45%
Vegyes vallású egész család 32 974 22,05%
Özvegy 31 870 21,31%
Egyedül álló, (30 évet betöltött és nőtlen) 12 242 8,19%

Családok számának változása

5 265 3,65% Lélek/Család 2,2
az előző évhez viszonyítva
6. Táblázat. Családok - 2008.

38
 Hunyadi 32,4%
Házasságkötések - egyező vallású %
Brassói 33,7%

Székelyudvarhelyi 36,2%

Tordai 40,4%

Nag yenyedi 42,3%

Dési 45,1%

Kolozsvár-Külsői 48,6%

Erdővidéki 49,1%

Kézdi-Orbai 49,6%

Eg yházkerület 50,8%

Maros-Mezőségi 51,9%

Küküllői 53,9%

Sepsi 55,2%

Kolozsvári 57,3%

Marosi 59,1%

Görgényi 60,7%

Kalotaszegi 63,3%

0,0% 10,0% 20,0% 30,0% 40,0% 50,0% 60,0% 70,0%

14. Ábra. Egyező vallásúak (mindketten reformátusok) közötti házasságkötések aránya az összes
házasságkötésekhez viszonyítva – egyházmegyékre bontva - 2008.

A 2008-as év folyamán az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteiben megáldott

házasságok kapcsán említésre méltó, hogy az egyező vallásúak közötti házasságkötések az
egyházkerületi átlaga 50,8%. Ez azt jelenti, hogy az új családoknak csak fele tiszta református
család. A jövőre nézve jelent gondot ez az arány, mert a vallásilag vegyes házasságokban
születendő gyerekek egy része (szerintem optimista becslés az 50%) nem lesz református, így a
következő generáció 25%-a már nem lesz református egyháztag. A 14. Ábra adatait alapján
elmondható, hogy a legtöbb vegyes házasság (vallásilag vegyes) a Székelyudvarhelyi
Egyházmegyében (Hargita megye) (36%) mutatkozik – itt a katolikus-református vegyes
házasságok jelentkeznek nagyobb arányban, illetve a szórványvidékeken vannak (Hunyadi 32%,
Brassói 33%, Tordai 40%, Nagyenyedi 42%, Dési 46%). Ez utóbbiaknál nagyobb fogyást
becsülök a következő generációkban, ugyanis ezek nemcsak vallásilag vegyes házasságok,
hanem nagy valószínűséggel etnikailag is vegyes házasságok. A legmagasabb arányokat a
Marosi, Görgényi és Kalotaszegi egyházmegyék hozzák, ezeken a vidékeken a magyarság és
ezen belül a reformátusok aránya az átlagnál magasabb. A Kalotaszegi Egyházmegye a vasárnapi
istentiszteletek és az úrvacsorák esetében is messze felülmúlja a többi egyházmegyét.

39
 Erdővidéki 6,55% 0,77% A vasárnap délelőtti istentiszteleten részt vett átlag egy alkalommal %
A vasárnap délutáni istentiszteleten részt vett átlag egy alkalommal %
Sepsi 7,11% 0,83%

Székelyudvarhelyi 7,02% 1,48%

Kézdi-Orbai 8,26% 1,58%

Tordai 8,89% 0,97%

Maros-Mezőségi 7,43% 2,48%

Egyházkerület 9,82% 2,36%

Brassói 11,33% 0,87%

Nagyenyedi 9,46% 2,80%

Dési 10,47% 3,01%

Marosi 10,31% 3,22%

Kolozsvár-Külsői 11,90% 1,97%

Kolozsvári 12,06% 2,15%

Küküllői 11,22% 3,33%

Görgényi 10,98% 3,73%

Hunyadi 12,94% 2,74%

Kalotaszegi 14,49% 4,46%

0,00% 2,00% 4,00% 6,00% 8,00% 10,00% 12,00% 14,00% 16,00% 18,00% 20,00%

15. Ábra. Vasárnapi istentiszteleten részt vevők, azaz a heti rendszerességgel templomba járó
reformátusok aránya egyházmegyékre bontva -2008.

Amíg a szórványság alacsonyabb értékeket mutatott a református házasságkötések

kapcsán, a vasárnapi istentiszteleti, illetve az úrvacsorai részvételi rátái átlagon felüliek. A heti
templomba járás mutatója szerint a székely megyék a sereghajtók, 8%-ot sem éri el az
Erdővidéki és Sepsi egyházmegye, 10% alatti a Kézdi-Orbai, Tordai és Marosi egyházmegye. A
kerületi átlag alig haladja meg a 12%-ot, ami azt jelenti, hogy minden nyolc református
egyháztagból csak egy jár templomba heti rendszerességgel. Az átlagot valamivel több, mint
50%-al haladja meg és ezáltal igen kimagaslik a mezőnyből a Kalotaszegi Egyházmegye
(18,95%). Az úrvacsora vevők aránya szerint is hasonló az egyházmegyék közötti rangsor. Itt az
átlaghoz képest nagyobb szórás mutatkozik – Kalotaszeg 27%, kerületi átlag 15%, Maros-
Mezőségi 10%.
A 2008-as EVS (European Value Study) szerint Magyarországon a a magukat
reformátusnak vallóknak csak a 12%-a jár rendszeresen templomba. Ugyan Svájcban is hasonló
a helyzet, de Hollandiában ez az arány már 40% a reformáció helvét ágát követők körében. Ha az
EVS adatait összehasonlítjuk 2008-as lelkészi jelentések adataival, akkor megállapítható, hogy
az erdélyi református is gyakorlatilag ugyanolyan rendszerességgel templomba (12,18%), mint a

40
magyarországi református (12%). (Ezt nem tekintem végleges megállapításnak, mert a két
kutatás adatainak forrása igen eltérő.)

Kalotaszegi 24,72%

Küküllői 19,22%

Hunyadi 18,99%

Görgényi 17,70%

Kolozsvár-Külsői 16,87%

Brassói 16,84%

Kolozsvári 16,63%

Nag yenyedi 16,35%

Dési 15,68%

Eg yházkerület 15,14%

Tordai 14,55%

Marosi 13,65%

Kézdi-Orbai 12,44%

Sepsi 12,37%

Székelyudvarhelyi 12,05%

Erdővidéki 11,09%

Maros-Mezőségi 10,69%

0,00% 5,00% 10,00% 15,00% 20,00% 25,00% 30,00%

16. Ábra. Úrvacsorát vevők aránya egyházmegyékre bontva - 2008.

Maros és Maros-Mezőségi egyházmegyék az úrvacsorai rátákban az átlagnál jóval kisebb

értéket mutatnak, mint a vasárnapi istentiszteletek esetében. Szerintem a magyarázatot abban kell
keresni, hogy a 10 marosvásárhelyi nagy városi gyülekezet húzza annyira vissza az
átlagértékeket (lásd a 2. térképet). A jelenség ábrázolására a térinformatika segítségéhez nyúlok,
ArcView GIS 3.2 programmal elkészítettem Maros megye településeinek térképét, amit tovább
osztottam gyülekezetekre és a térképet összekötöttem a 2008-as lelkészi jelentések adatbázisával,
így megtekinthető térképen egy-egy statisztikai eredmény.

41
 1. Térkép. Maros megye református egyházmegyéi és azok gyülekezetei - 2008.

2. Térkép. Maros megye református gyülekezetei – Úrvacsorai átlagok (%).

Marosvásárhelyi gyülekezetek bekarikázva - 2008.

A 2. térképen látható, hogy a marosvásárhelyi 10 nagy gyülekezetekből hat 5-10%-os

intervallumba tartozik, kettő a 10-15%-os intervallumba és csak két gyülekezet éri el, vagy
haladja meg a kerületi átlagértéket.

42
 Kutatási irányvonalak

A 2008-as lelkészi jelentések összesített adatainak puszta bemutatásán túl, igazából arra a
kérdésre szeretnék választ találni, vagy legalábbis közeledni a válaszhoz, hogy a lelkipásztori
szolgálat hatékonyságát (aminek az eredményét a gyülekezet életében a lelkészi jelentések adatai
körülírják) milyen tényezők mekkora mértékben határozzák meg? Első hallásra talán túlságosan
elvont, nehezen konceptualizálható a lelkészi szolgálat hatékonysága, talán érthetőbb lesz akkor,
amikor számszerűen mérhető elemeire, mutatóira bontom.
Paul H. Wilken a „Size of Organization and Member Participation in Church
Congregations” tanulmánya igen nagy segítség volt számomra. 1971-ben egy szinte ugyanilyen
kutatást végzett amerikában és ő is ugyanazokkal a kérdésekkel küszködött, mint amikkel én is.
Ő a hatékonyságot a gyülekezeti tagok templomba járásával igyekezett tetten érni, mindezt
részletesen leírtam az elméleti rész „A szervezet mérete és a tagok részvétele” című fejezetében.
Hat változó mentén elemzi a jelenséget, ezek a változók 3 dimenziót mérnek: a gyülekezetet, a
gyülekezet vezetőjét, a gyülekezet környezetét (lásd a 7. táblázatot). A továbbiakban a 2008-as
lelkészi jelentés adatait (amennyire lehetséges és érdemes) igyekszem e három dimenzió mentén
csoportosítani és így elemezni az összefüggéseket. Az alábbiakban a Wilken által használt
változókat és azok csoportosítását mutatom be, majd megvizsgálom, hogy a Wilken sémája
szerint miként tudom strukturálni az én adataimat (lásd a 8. táblázatot).
Néhány változót nem tudok teljesen reprodukálni a Wilken sémája szerint. A
gyülekezetek koráról nincsenek adataim, így nálam ez a változó kimarad az elemzésből. A
vasárnapi iskola helyére nálam egy ehhez nagyon közel álló változó fog szerepelni: a
vallásórákra járó gyermekek száma a gyülekezet vallásórás korú gyermekeinek számához
viszonyítva (%).

43
 70

60

50

40

30

20

10 Std. Dev = ,27

Mean = ,59
0 N = 455,00
0,00 ,25 ,50 ,75 1,00 1,25
,13 ,38 ,63 ,88 1,13

Vallásórára jár egy alkalommal %

17. Ábra. Vallásórákra járó gyerekek aránya – 2008.

Vallásórára jár egy alkalommal % 10 0,2315

20 0,3559
N Érvényes 455 25 0,4000
Érvénytelen 126 30 0,4286
Átlag 0,5913 40 0,5000
Százalékok
Medián 0,5758 (Percentiles) 50 0,5758
Módusz 1,0000 60 0,6667
Szórás 0,2660 70 0,7500
Terjedelem 1,3103 75 0,8000
Minimum 0,0230 80 0,8531
Maximum 1,3333 90 1,0000
7. Táblázat. Vallásórákra járó gyerekek aránya - 2008.

A férfi, nő és ifjúsági szervezetek helyére ilyen formában nem találok adatot a lelkészi
jelentésben. A lelkészi jelentésben a bibliaórák során említve vannak külön a „felnőtt, ifjúsági,
presbiteri és nőszövetségi” bibliaórák száma az év folyamán, de a részvevők aránya nincs külön
bontva mindenik kategóriára, hanem „ezeken részt vett átlag egy alkalommal” közös átlagérték
szerepel. Így ezzel az adattal önmagában semmit se lehet kezdeni. Legfeljebb arra jó lesz, hogy
„bibliaórákon részvettek” változóként, mint relatív indikátor használható lesz.

44
 300

200

100
Frequency

Std. Dev = ,08

Mean = ,05
0 N = 444,00
-,00 ,20 ,40 ,60 ,80 1,00
,10 ,30 ,50 ,70 ,90

A bibliaórákon részt vett átlag egy alkalommal %

17. Ábra. Felnőtt, presbiteri, nőszövetségi, ifjúsági bibliaórákon résztvevők aránya -

2008.

A bibliaórákon részt vett átlag egy 10 0,0089

alkalommal % 20 0,0150
N Érvényes 444 25 0,0174
Érvénytelen 137 30 0,0195
Átlag 0,0512 40 0,0247
Százalékok
Medián 0,0304 (Percentiles) 50 0,0304
Módusz 0,0148 60 0,0372
Szórás 0,0801 70 0,0482
Terjedelem 0,9988 75 0,0561
Minimum 0,0012 80 0,0632
Maximum 1,0000 90 0,1024
8. Táblázat. Felnőtt, presbiteri, nőszövetségi, ifjúsági bibliaórákon résztvevők aránya -
2008.

45
 Dimenziók Gyülekezet Gyülekezet vezetője Környezet
Korösszetétel Lelkész életkora
Településtípus
Változók Gyülekezet kora Lelkész régisége a jelenlegi (falu/város)
Növekedési ráta gyülekezetben

Független változó Lélekszám

Függő változó Gyülekezeti tagok részvétele

vasárnapi istentisztelet,
vasárnapi iskola,
úrvacsora,
Indikátorok férfi szervezetek alkalmai,
nő szervezetek alkalmai,
ifjúsági szervezetek alkalmai,
az egy főre eső egyházfenntartói járulék összege
9. Táblázat. Dimenziók, változók és indikátorok a Wilken kutatásában.

Dimenziók Gyülekezet Gyülekezet vezetője Környezet

Korösszetétel Lelkész életkora
Településtípus
Változók Lelkész régisége a jelenlegi
Növekedési ráta (falu/város)
gyülekezetben

Független változó Lélekszám

Függő változó Gyülekezeti tagok részvétele

vasárnapi istentisztelet,
vallásórák,
Indikátorok úrvacsora,
bibliaórák,
az egy főre eső egyházfenntartói járulék összege
10. Táblázat. Dimenziók, változók és indikátorok a saját kutatásomban.

Wilken a gyülekezetek korösszetétele változóként a konfirmáltak számát viszonyította a

gyülekezet teljes lélekszámához, így a kapott arány értéke azt mutatta, hogy gyülekezet hány
százaléka konfirmált (14 év fölötti). Én is egy ehhez hasonló arányszámot fogok használni, de
sajnos nem áll rendelkezésemre a konfirmáltak száma, viszont a lelkészi jelentések tartalmazzák
a gyülekezetek választói névjegyzékében szereplő tagok számát. Ez tulajdonképpen azok száma,
akik konfirmáltak, 18 évet betöltöttek és fizetik az egyházfenntartó járulékot, egyszóval a
felnőttek. Wilken módszeréhez hasonlóan a „felnőttek” számát viszonyítom a gyülekezet teljes
lélekszámához, az így kapott érték a gyülekezet felnőtt tagjainak arányát mutatja.

46
 Egyházfenntartó tagok aránya
30

20

10
Frequency

Std. Dev = ,16

Mean = ,705
0 N = 297,00
,2
,2
,3
,3
,4
,4
,5
,5
,6
,6
,7
,7
,8
,8
,9
,9
75

25

25

25
25

25

25

75

75
25

75

75

75

75

75
25
Egyházfenntartó tagok aránya

18. Ábra. A Wilken-féle korösszetétel változó mintájára számított saját korösszetétel változóm
(egyházfenntartó tagok száma a gyülekezet lélekszámához viszonyítva) – 2008.

Egyházfenntartó tagok aránya 10 0,4851

20 0,5613
N Érvényes 297 25 0,6011
Érvénytelen 284 30 0,6316
Átlag 0,7051 40 0,6802
Százalékok
Medián 0,7209 (Percentiles) 50 0,7209
Módusz 1,0000 60 0,7649
Szórás 0,1613 70 0,7900
Terjedelem 0,7854 75 0,8096
Minimum 0,2146 80 0,8249
Maximum 1,0000 90 0,9061
11. Táblázat. Egyházfenntartók aránya - 2008 - leíró statisztikák.

A növekedési ráta tulajdonképpen Wilkennél is az általános szaporulat értéke, azaz az

előző évhez viszonyított lélekszámváltozás. Ez pontosan így megtalálható a lelkészi jelentésben.

47
 Általános szaporulat - ezrelék
140

120

100

80

60

40
Frequency

Std. Dev = 26,24

20
Mean = -13,6
0 N = 473,00
-9

-7

-5
-3

-1

10

30
50

70

90

11

13
0,

0,
0,

0,

0,

,0

,0

,0

0,
,0

,0

0,
0

0
0

0
Általános szaporulat - ezrelék

19. Ábra. Gyülekezetek általános szaporulata - 2008.

Általános szaporulat (ezrelék) 10 -42,7356

20 -28,8291
N Érvényes 473 25 -25,0000
Érvénytelen 108 30 -21,5526
Átlag -13,6452 40 -17,7272
Százalékok
Medián -13,5005 (Percentiles) 50 -13,5005
Módusz 58,8235 60 -9,2593
Szórás 26,2361 70 -6,5244
Terjedelem 231,0924 75 -4,4743
Minimum -88,2353 80 -2,1346
Maximum 142,8571 90 10,7161
12. Táblázat. Gyülekezetek általános szaporulata - 2008 - leíró statisztikák.

A lelkész szolgálati régisége a jelenlegi gyülekezetben, életkora, és a településtípus

(falu/város) változókat nem tartalmazza a lelkészi jelentés. Ezeket a változókat utólag pótoltam
az adatbázisba. A lelkészeknek a jelenlegi gyülekezetben levő szolgálati régiség adatait az
Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának Személyzeti Osztálya bocsátotta
rendelkezésemre. A lelkész életkora helyett a teljes lelkészi szolgálati régiség adatot használom –
ezek az adatok elérhetők a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet honlapján (http://proteo.hu).
A településtípus változót utólag én írtam be az adatbázisba.

48
 Szolgálati régiség az aktuális gyülekezetben
140

120

100

80

60

40
Frequency

Std. Dev = 8,41

20
Mean = 9,7

0 N = 562,00
0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0
2,5 7,5 12,5 17,5 22,5 27,5 32,5 37,5

Szolgálati régiság az aktuális gyülekezetben

20. Ábra. Lelkipásztorok szolgálati régisége a 2008-as év szolgálati helyén.

Szolgálati régiség
120

100

80

60

40
Frequency

20 Std. Dev = 11,15

Mean = 16,7

0 N = 576,00
0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0 40,0
2,5 7,5 12,5 17,5 22,5 27,5 32,5 37,5 42,5

Szolgálati régiség

21. Ábra. Lelkipásztorok szolgálati régisége (összesen) - 2008.

49
 Szolgálati régiség a Szolgálati régiség
jelenlegi gyülekezetben (összesen)
Érvényes 562 576
N
Érvénytelen 19 5
Átlag 9,7 16,7
Medián 7,0 13,0
Módusz 5,0 13,0
Szórás 8,4 11,2
Terjedelem 39,0 42,0
Minimum -1,0 0,0
Maximum 38,0 42,0
10 1,0 5,0
20 3,0 7,0
25 4,0 8,0
30 4,0 9,1
40 6,0 11,0
Százalékok
(Percentiles) 50 7,0 13,0
60 9,0 14,0
70 12,0 24,0
75 14,0 27,0
80 16,0 29,0
90 23,0 35,0
13. Táblázat. Lelkipásztorok szolgálati régisége - 2008 - leíró statisztikák.

Város
16%

Falu
84%

22. Ábra. Településtípusok.

Településtípusok
Gyakoriság %
Falu 489 84,2%
Város 92 15,8%
Total 581 100,0%
14. Táblázat. Településtípusok.

50
 A lélekszám, vasárnapi istentisztelet, úrvacsora és az egy főre eső egyházfenntartói
járulék összege adatokat tartalmazza a lelkészi jelentés, így ezek a változók teljesen
megegyeznek a Wilken módszerével.

200

100
Frequency

Std. Dev = 714,65

Mean = 525,5
0 N = 581,00
0,

40

80

12

16

20

24

28

32

36

40

44
0

00

00

00
0,

0,

00

00

00

00

00

00
0

,0

,0

,0

,0

,0

,0

,0
,0

,0
Gyülekezet lélekszáma

23. Ábra. Gyülekezetek lélekszáma - 2008.

160

140

120

100

80

60

40
Frequency

Std. Dev = ,17

20
Mean = ,21

0 N = 565,00
,05 ,15 ,25 ,35 ,45 ,55 ,65 ,75 ,85 ,95
,10 ,20 ,30 ,40 ,50 ,60 ,70 ,80 ,90 1,00

Vasárnapi istentiszteleten részvevők %

24. Ábra. Gyülekezetek lélekszáma - 2008.

51
 140

120

100

80

60

40
Frequency

20 Std. Dev = ,19

Mean = ,27
0 N = 570,00
,05 ,15 ,25 ,35 ,45 ,55 ,65 ,75 ,85 ,95
,10 ,20 ,30 ,40 ,50 ,60 ,70 ,80 ,90 1,00

Úrvacsorát vevők %

25. Ábra. Úrvacsorát vevők - 2008.

200

100
Frequency

Std. Dev = 15,30

Mean = 35,8
0 N = 504,00
0,0 20,0 40,0 60,0 80,0 100,0 120,0 140,0
10,0 30,0 50,0 70,0 90,0 110,0 130,0 150,0

Egyházfenntartói járulék évi összege - egy főre eső rész

26. Ábra. Egy főre eső évi egyházfenntartó járulék összege - 2008.

52
 Vasárnapi Egyházfenntartói
Gyülekezet Úrvacsorát
istentiszteleten járulék évi
lélekszáma vevők (%)
részvevők (%) összege - egy főre

N Érvényes 581 565 570 504

Érvénytelen 0 16 11 77
Átlag 526 21,33% 27,22% 36
Medián 267 15,66% 21,38% 34
Módusz 18 100,00% 100,00% 29
Szórás 715 17,24% 19,07% 15
Terjedelem 4 340 96,58% 95,17% 142
Minimum 1 3,42% 4,83% 3
Maximum 4 341 100,00% 100,00% 145
10 36 7,86% 10,54% 20
20 77 10,05% 13,60% 24
25 106 10,79% 14,92% 26
30 132 11,57% 15,86% 28
40 195 13,32% 18,26% 30
Százalékok
(Percentiles) 50 267 15,66% 21,38% 34
60 371 19,08% 24,66% 37
70 528 23,42% 30,48% 40
75 625 25,48% 33,33% 42
80 766 27,71% 36,93% 45
90 1 250 41,44% 51,35% 53
15. Táblázat. Lélekszám, vasárnapi istentisztelet, úrvacsora és egyházfenntartói járulék - 2008.

A vasárnapi istentisztelet és az úrvacsora változók felső értékei néhány esetben (5 és 7)

meghaladta a 100%-ot. Ezen esetek értékeit visszavágtam 100%-ra, hogy ne legyen zavaró
tényező az eredmények magyarázásánál. Ezek nagyon kis lélekszámú gyülekezetek voltak, ahol
valószínűen 1-2 „idegen” jelenléte hatalmas arányú változást jelent a gyülekezet kis
lélekszámához viszonyítva. (Például egy 4 lélekszámú szórványban, ha a lelkész felesége
megjelenik az istentiszteleten, az már 125%-os jelenlétet jelent.)

53
 Korrelációk

Gyülekezet lélekszáma dec.

Egyházfenntartói járulék évi

összege - egy főre eső rész
Vasárnapi istentiszteleten

Választói névjegyzékben
A bibliaórákon részt vett
átlag egy alkalommal %
aktuális gyülekezetben

Általános szaporulat -
Szolgálati régiség az

Úrvacsorát vevők %

Vallásórára jár egy

szereplő tagok - %
Szolgálati régiség

31-én - összesen

alkalommal %
részvevők %
ezrelék
Szolgálati régiség az P. Korr. 1,000 0,778 0,016 0,132 -0,158 -0,145 -0,088 0,002 -0,006 -0,130
aktuális Szig. , 0,000 0,737 0,002 0,000 0,001 0,069 0,966 0,925 0,004
gyülekezetben
N 562 561 458 562 547 551 433 440 285 487
P. Korr. 1,000 0,011 0,270 -0,195 -0,181 -0,155 -0,037 -0,081 -0,157
Szolgálati régiség Szig. , 0,809 0,000 0,000 0,000 0,001 0,431 0,167 0,000
N 576 469 576 560 565 442 452 294 499
P. Korr. 1,000 0,032 -0,110 0,022 -0,167 -0,098 -0,051 -0,156
Általános szaporulat -
ezrelék Szig. , 0,482 0,018 0,630 0,001 0,051 0,411 0,001
N 473 473 465 467 395 398 262 434

Gyülekezet P. Korr. 1,000 -0,356 -0,418 -0,316 -0,451 -0,482 -0,227

lélekszáma dec. 31- Szig. , 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000
én - összesen
N 581 565 570 444 455 297 504

Vasárnapi P. Korr. 1,000 0,799 0,556 0,254 0,450 0,308

istentiszteleten Szig. , 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000
részvevők %
N 565 556 442 453 296 502
P. Korr. 1,000 0,528 0,328 0,466 0,296
Úrvacsorát vevők % Szig. , 0,000 0,000 0,000 0,000
N 570 438 450 292 498

A bibliaórákon részt P. Korr.. 1,000 0,288 0,370 0,192

vett átlag egy Szig. , 0,000 0,000 0,000
alkalommal %
N 444 408 260 423
P. Korr. 1,000 0,192 0,093
Vallásórára jár egy
alkalommal % Szig. , 0,002 0,052
N 455 257 432

Választói P. Korr. 1,000 0,393

névjegyzékben Szig. , 0,000
szereplő tagok - %
N 297 288

Egyházfenntartói P. Korr. 1,000

járulék évi összege - Szig. ,
egy főre eső rész
N 504
16. Táblázat. Korrelációk.

A fenti táblázat 10 mennyiségi változói közötti korrelációk alapján a következő

szignifikáns kapcsolatok állapíthatók meg. A szolgálati régiség és az aktuális gyülekezetben levő

54
szolgálati régiség igen magas pozitív korrelációt mutat, ami azt jelenti, hogy az idősebb
lelkészek hosszabb ideig szolgálnak az aktuális gyülekezetben (ez várható volt). A két szolgálati
régiség indikátor pozitív korrelációt mutat a gyülekezet lélekszámával, erősebb a kapcsolat a
teljes szolgálati régiség esetében, ami azt jelenti, hogy a lelkészek több évig szolgálnak a
nagyobb lélekszámú gyülekezetekben, és az idősebb lelkészek a nagyobb lélekszámú
gyülekezetekben szolgálnak. A lelkész szolgálati régiségének két indikátora szinte ugyanazon
mértékű negatív korrelációt mutat a részvételi indikátorok és az egyházfenntartó járulék
esetében, a teljes szolgálati régiség negatív korrelációs együtthatói magasabb értéket mutatnak,
ami azt jelenti, hogy az idősebb lelkészek esetében a gyülekezeti tagok kisebb arányban vesznek
részt a szolgálati alkalmakon. Én ebben az esetben úgy fogalmaznék, hogy a szolgálati régiség
növekedésével a szolgálat hatékonysága csökken. Az általános szaporulat 3 indikátorral áll
szignifikáns kapcsolatban, mindhárom esetében fordított kapcsolat: Vasárnapi istentisztelet,
bibliaórák és egyházfenntartó járulék. Ez azt jelenti, hogy a magasabb szaporulatot mutató
gyülekezetek esetében kisebb a vasárnapi istentiszteletek, bibliaórák látogatottsága és kevesebb
az egyházfenntartó járulék összege. A gyülekezet lélekszáma, mint független változó, minden
egyéb indikátorral szignifikáns negatív korrelációt mutat. Első általánosan levonható
következtetés az, hogy a gyülekezetek lélekszáma és a szolgálati hatékonyság indikátorai
(részvételi ráták) között fordított kapcsolat van, méghozzá (a többi korrelációs együtthatóhoz
viszonyítva) igen magas értékeket mutat (r=0,35 - 0,45). Igen magas negatív korrelációs értéket
mutat a gyülekezeti korösszetétel indikátorral is (r=0,48), ami arra utal, hogy a nagyobb
gyülekezetekben a felnőttek (egyházfenntartók) aránya kisebb, a nagyobb lélekszámú
gyülekezetek tagjai átlagban fiatalabbak, mint a kisebb gyülekezetekben (amelyek inkább
elöregedett gyülekezetek). A lélekszám ugyancsak fordítottan korrelál az egy főre eső
egyházfenntartó járulékkal is, ami azt jelenti, hogy kisebb lélekszámú gyülekezetekben az
egyháztagok többet fizetnek egyházfenntartó járulékként, mint a nagyobb lélekszámú
gyülekezetekben. Logikus ez a negatív kapcsolat, mivel a gyülekezet költségvetése nagyobb
gyülekezetekben több egyháztagra oszlik, így tagonként kevesebbet kell fizetni. Ami nem
logikus az az méltánytalan különbség - nevezzük bátran plusz tehernek -, ami a kis, falusi,
többnyire öreg, kisnyugdíjú gyülekezeti tagokra zúdul, ahelyett, hogy az egyházi központi
adminisztráció kidolgozna egy egységes, méltányos egyházfenntartói járulék rendszert, amivel
egyforma terhet róna ki az Erdélyi Református Egyházkerület összes egyháztagjára. A vasárnapi

55
istentisztelet részvételi rátája negatívan korrelál a szolgálati régiségekkel és a gyülekezet
lélekszámával, és pozitívan korrelál az úrvacsorával (a legmagasabb korreláció, r=0,799),

Átlagértékek összehasonlítása

Településtípus szerinti átlagértékek

Általános szaporulat -
Szolgálati régiség az

járulék évi összege -

Úrvacsorát vevők %
lélekszáma dec. 31-

A bibliaórákon részt

Vallásórára jár egy

szereplő tagok - %
Szolgálati régiség

egy főre eső rész

Egyházfenntartói
névjegyzékben
istentiszteleten
gyülekezetben

én - összesen

alkalommal %

alkalommal %
vett átlag egy
részvevők %
Gyülekezet

Vasárnapi

Választói
aktuális

ezrelék

Átlag 9,4 15,9 -13,39 334,9 22,74% 28,92% 5,83% 62,40% 73,43% 36,2
Falu N 470 484 399 489 474 479 360 373 252 417
Szórás 8,345 11,017 26,365 349,417 18,24% 19,94% 8,66% 25,04% 14,34% 15,152
Átlag 11,2 21,2 -15,00 1 538,6 14,02% 18,29% 2,07% 44,27% 54,16% 34,1
Város N 92 92 74 92 91 91 84 82 45 87
Szórás 8,594 10,856 25,665 1 169,445 7,05% 9,49% 2,51% 28,49% 15,96% 15,970
Átlag 9,7 16,7 -13,65 525,5 21,33% 27,22% 5,12% 59,13% 70,51% 35,8
Szig. 0,058 0,000 0,629 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,245
Összes
N 562 576 473 581 565 570 444 455 297 504
Szórás 8,405 11,151 26,236 714,654 17,24% 19,07% 8,01% 26,60% 16,13% 15,301
Általános szaporulat -
Szolgálati régiség az

járulék évi összege -

Úrvacsorát vevők %
lélekszáma dec. 31-

A bibliaórákon részt

Vallásórára jár egy

szereplő tagok - %
Szolgálati régiség

egy főre eső rész

Egyházfenntartói
névjegyzékben
istentiszteleten
gyülekezetben

én - összesen

alkalommal %

alkalommal %
vett átlag egy
részvevők %
Gyülekezet

Vasárnapi

Választói
aktuális

ezrelék

Falu Átlag 9,4 15,9 -13,39 334,9 22,74% 28,92% 5,83% 62,40% 73,43% 36,2
Város Átlag 11,2 21,2 -15,00 1 538,6 14,02% 18,29% 2,07% 44,27% 54,16% 34,1
Átlag 9,7 16,7 -13,65 525,5 21,33% 27,22% 5,12% 59,13% 70,51% 35,8
Összes
Szig. 0,058 0,000 0,629 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,245
17. Táblázat. Átlagértékek összehasonlítása településtípus szerint.

Szignifikáns különbségek mutatkoznak a településtípusok szerinti átlagértékek között is,

amint a fenti táblázatok is mutatják. Az aktuális gyülekezetben töltött szolgálati évek, teljes
szolgálati régiség, általános szaporulat és lélekszám esetében a falusi gyülekezetek átlagai a
városi gyülekezetek átlagai alatt maradnak. Ezek közül szignifikáns és nagy a különbség a teljes
szolgálati régiség és a lélekszám esetében, az aktuális gyülekezetben töltött évek esetében
56
(p=0,058) kisebb a különbség, ugyanúgy, mint az általános szaporulat esetében – itt nem
szignifikáns a különbség (p=0,629). A többi indikátor esetében viszont a városi gyülekezetek
átlagértékei maradnak jóval a falusi gyülekezetek átlagértékei alatt, a különbségek mind
szignifikánsak, kivéve az egyházfenntartói járulékot. Ez azt jelenti, hogy a falusi
gyülekezetekben jóval hatékonyabb a gyülekezeti élet, a lelkipásztorok szolgálata. Rémítően
alacsony részvételi átlagok jelentkeznek a bibliaórák esetében és ezen belül is nagy eltérést
mutatnak a falusi és városi gyülekezetek. Ennek egyik oka az, hogy teljesen rossz a lelkészi
jelentés felépítése a bibliaórák kérdése kapcsán, hiszen rákérdez arra, hogy az év folyamán
külön-külön hány presbiteri, nőszövetségi, ifjúsági bibliaóra volt, és a részvételi átlagot nem
kérdezi meg külön a bibliaóra típusokra, hanem azt kérdezi, hogy átlagban ezeken az alkalmakon
hány személy vett részt. Így szerintem önmagában semmit sem mutat ez az adat, legfeljebb arra
jó, hogy például egy ilyen elemzésnél egy indikátor szerepét tölti be, összehasonlításra alkalmas
– mivel elvileg mindenik gyülekezet ugyanúgy számítja ki (vagy megsaccolja) -, viszont ennek
nominális értéke egyéb magyarázatra nem alkalmas.
A választói névjegyzékben szereplő tagok számának aránya – jelen esetben a gyülekezet
korösszetételét próbáltam számszerűsíteni vele – komoly eltérést mutat falu (73%) és város
között (54%). Ez azt jelenti, hogy a falusi gyülekezetek tagjait átlagban 73%-ban a felnőttek
(egyházfenntartók = 18 fölötti, egyházfenntartó járulékot fizet), a városi gyülekezetek tagjai
átlagban 54%-ban felnőttek. Ennél az indikátornál két megjegyzést kell tennem. Több
gyülekezetben általánosan bevett szokás, hogy bizonyos életkor fölött (70-80 év fölött) felmentik
az egyháztagokat a egyházfenntartás alól. Így a falusi 73% valójában kevesebbet mutat a
valóságnál, azonban ha arra gondolunk, hogy a 80 év fölöttiek elég kis arányt jelentenek a teljes
tagság számához képest, akkor ez a torzítás nem lehet túl nagy mértékű. A városi gyülekezetek
54%-a viszont komoly kételyeket kelt bennem. Nem valószínű, hogy a városi gyülekezetek 46%-
a 18 év alatti, ha ez így lenne, akkor az erdélyi magyarság demográfiai problémája megoldott
lenne. Inkább az a valószínűbb, hogy városon az egyháztagok jóval kisebb arányban fizetik az
egyházfenntartást, az egyetemista korosztály kimarad az egyházfenntartásból, és valószínűen
csak a házasságkötés, majd az első gyerek keresztelése kapcsán válnak rendszeres
egyházfenntartókká. Ebből származik az a nagyon alacsony 54%-os arány.

57
 Szolgálati régiség szerinti átlagértékek

Vallásórára jár egy alkalommal

A bibliaórákon részt vett átlag
Általános szaporulat - ezrelék
Szolgálati régiség az aktuális

Gyülekezet lélekszáma dec.

Egyházfenntartói járulék évi

összege - egy főre eső rész
Vasárnapi istentiszteleten

Választói névjegyzékben
Úrvacsorát vevők %

szereplő tagok - %
egy alkalommal %
Szolgálati régiség

31-én - összesen
gyülekezetben

részvevők %
Szolgálati régiség

%
6 intervallum

0-5 év régiség Átlag 2,4 3,4 -17,24 165,9 27,56% 33,73% 9,04% 59,30% 73,30% 40,5
6-10 év régiség Átlag 4,7 8,0 -12,02 296,6 24,03% 29,46% 5,99% 62,83% 73,78% 38,3
11-15 év régiség Átlag 7,7 12,7 -15,10 592,8 19,75% 25,32% 4,15% 58,84% 69,04% 35,1
16-25 év régiség Átlag 11,8 20,5 -10,80 704,8 24,05% 32,29% 4,25% 53,92% 66,34% 34,7
26-35 év régiség Átlag 16,5 30,2 -10,75 806,2 17,88% 22,79% 4,41% 56,71% 70,86% 32,6
35 évnél több régiség Átlag 24,4 38,2 -18,16 653,2 14,32% 21,28% 3,11% 62,46% 67,49% 33,4
Átlag 9,7 16,7 -13,65 525,5 21,33% 27,22% 5,12% 59,13% 70,51% 35,8
Total
Szig. 0,000 0,000 0,447 0,000 0,000 0,000 0,002 0,443 0,232 0,009
18. Táblázat. Átlagértékek összehasonlítása szolgálati régiség szerint.

A teljes szolgálati régiséget 6 intervallumra osztottam és ezek szerint számítottam

átlagértékeket a vizsgált indikátorokra, a fenti táblázat szerint. A 9 indikátorból (önmagát nem
számolom bele) 6 indikátorral szignifikáns különbség mutatkozik, 3 indikátorral pedig nem –
általános szaporulat, vallásórák és egyházfenntartók aránya. A szolgálati régiség és az aktuális
gyülekezetben szolgált évek száma között szignifikáns növekvő trend mutatható ki, ami azt
jelenti, hogy minél idősebb a lelkész, annál több évet szolgál ugyanabban a gyülekezetben.
Növekvő trend mutatkozik a régiség és a lélekszám között is, azonban a 35 évnél nagyobb
régiséggel bírók esetében az átlaglélekszám visszaesik a 26-35 évi régiséggel bírókhoz képest,
akik esetében a legmagasabb átlaglélekszám mutatkozik (806,2 lélek). A vasárnapi istentisztelet
és úrvacsora átlagok ugyanazt csökkenő a trendet mutatják a régiség szerint, azonban ez a
folyamatos csökkenő trend megtörik a 16-25 év régiséggel bírók esetében, itt javulnak az
átlagértékek, szinte ugyanazt a magas arányt mutatják, mint a legfiatalabb lelkészek esetében. A
bibliaórák esetében is hasonló a trend, annyi különbséggel, hogy itt a 16-25 éves régiség
intervallum mellett a 26-35-ös intervallum is meghaladja az előtte levő intervallum átlagértékét.
Az egyházfenntartó járulék esetében is folyamatosan csökkenő trend mutatkozik.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a lélekszám, szolgálati hatékonyság és az
egyháztagok anyagi hozzájárulása változói szignifikánsan eltértnek a lelkipásztorok szolgálati

58
régisége (kora) tekintetében. A szolgálati régiség növekedésével a lelkipásztorok egyre nagyobb
lélekszámú gyülekezetekben és egyre hosszabb ideig végeznek szolgálatot. Ezzel párhuzamosan
időben a szolgálatuk hatékonysága folyamatos csökkenő trendet mutat. Az alábbi diagramok
ezeket a trendeket mutatják.

45,0
Szolgálati régiség az aktuális gyülekezetben
40,0
Szolgálati régiség
35,0

30,0
Átlag évek

25,0

20,0

15,0

10,0

5,0

0,0
0-5 év régiség 6-10 év régiség 11-15 év régiség 16-25 év régiség 26-35 év régiség 35 évnél több
régiség

27. Ábra. Szolgálati régiség és átlag szolgálati régiség az aktuális gyülekezetben.

900,0

800,0

700,0

600,0
Átlag lélekszám

500,0

400,0

300,0

200,0

100,0

0,0
0-5 év régiség 6-10 év régiség 11-15 év régiség 16-25 év régiség 26-35 év régiség 35 évnél több
régiség

28. Ábra. Szolgálati régiség és átlaglélekszám.

59
 40,00% Vasárnapi istentiszteleten részvevők %
Úrvacsorát vevők %
35,00% A bibliaórákon részt vett átlag egy alkalommal %

30,00%
Részvételi átlagok

25,00%

20,00%

15,00%

10,00%

5,00%

0,00%
0-5 év régiség 6-10 év régiség 11-15 év régiség 16-25 év régiség 26-35 év régiség 35 évnél több
régiség

29. Ábra. Szolgálati régiség és vasárnapi istentisztelet, úrvacsora és bibliaóra átlagok.

45,0

40,0

35,0

30,0

25,0
Lej

20,0

15,0

10,0
Egyházfenntartói járulék évi összege - egy főre eső rész
5,0

0,0
0-5 év régiség 6-10 év régiség 11-15 év régiség 16-25 év régiség 26-35 év régiség 35 évnél több
régiség

30. Ábra. Szolgálati régiség és egyházfenntartói járulék átlagok.

60
 Lélekszám szerinti átlagértékek

Szolgálati régiség az aktuális

Gyülekezet lélekszáma dec.

Egyházfenntartói járulék évi

összege - egy főre eső rész
Vasárnapi istentiszteleten

Választói névjegyzékben
A bibliaórákon részt vett
átlag egy alkalommal %
Általános szaporulat -

Úrvacsorát vevők %

Vallásórára jár egy

szereplő tagok - %
Szolgálati régiség

31-én - összesen
gyülekezetben

alkalommal %
részvevők %
ezrelék
Lélekszám
intervallumok

1-100 lélek Átlag 8,2 14,1 -15,53 45,2 39,78% 49,59% 19,82% 76,87% 82,63% 38,3
101-200 lélek Átlag 5,9 11,9 -14,31 151,3 20,89% 27,49% 7,55% 70,00% 75,29% 41,9
201-300 lélek Átlag 8,6 13,3 -15,23 249,1 18,78% 22,43% 4,29% 62,86% 71,49% 39,5
301-400 lélek Átlag 10,4 16,8 -11,86 357,3 16,72% 23,87% 3,60% 62,12% 74,83% 39,2
401-500 lélek Átlag 11,8 18,0 -17,84 442,9 14,84% 18,84% 2,91% 49,84% 74,98% 34,5
501-600 lélek Átlag 17,3 23,5 -12,40 548,6 12,89% 16,52% 2,23% 53,35% 64,33% 29,9
601-700 lélek Átlag 13,9 22,2 -12,00 653,5 12,27% 14,45% 2,19% 59,32% 66,11% 28,6
701-800 lélek Átlag 14,8 24,5 -9,48 750,8 14,77% 15,19% 2,20% 57,60% 65,23% 26,8
801-900 lélek Átlag 7,9 18,5 -7,52 838,1 13,27% 15,25% 2,02% 57,13% 61,79% 28,9
901-1000 lélek Átlag 11,1 21,8 -8,13 948,8 13,52% 17,10% 2,58% 63,49% 73,99% 29,0
1001-2000 lélek Átlag 11,0 21,8 -11,89 1 343,6 10,82% 14,50% 1,45% 43,41% 57,56% 29,9
2001-3000 lélek Átlag 13,0 25,1 -10,37 2 441,1 11,55% 13,67% 1,05% 27,76% 49,59% 30,7
3001-4000 lélek Átlag 9,3 22,0 -17,14 3 604,3 8,58% 9,97% 1,00% 25,97% 50,45% 26,9
4001-5000 lélek Átlag 6,0 16,5 -19,17 4 182,5 7,24% 9,44% 0,58% 8,40% 31,5
Átlag 9,7 16,7 -13,65 525,5 21,33% 27,22% 5,12% 59,13% 70,51% 35,8
Total
Szig. 0,000 0,000 0,988 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000
19. Táblázat. Átlagértékek összehasonlítása lélekszám szerint.

Érdemesnek találtam intervallumokra osztani a lélekszámot is és ezen kategóriák szerint

megvizsgálni az indikátorok átlagértékeinek alakulását. Az általános szaporulat a lélekszám
esetében se mutatott szignifikáns különbséget, azonban a többi 8 indikátor átlagértékei
szignifikáns különbséget mutatott a lélekszám 14 intervalluma szerint.
A aktuális gyülekezetben töltött szolgálati régiség a legmagasabb értéket (17,3 év) az
501-600 lelkes gyülekezetek esetében éri el, ugyancsak magas értékeket mutat 601-800
lélekszámig. Ezekben a gyülekezetekben (501-800 lélekszámúak) a legmagasabb a szolgálati
(teljes) régiség is, azaz itt szolgálnak a legidősebb lelkipásztorok túlnyomó része és ezen
gyülekezetek esetében a legkisebb az egyházfenntartói járulék is. Mindez arra enged
következtetni, hogy ezek azok a „kényelmes” szolgálati helyek, ahol a lelkipásztorok többsége
szívesen rendezkedik be végérvényesen. Átlagban 14-17 évet szolgálnak ezekben a

61
gyülekezetekben az átlagban 22-24,5 év szolgálati régiséggel rendelkező lelkészek. Azonban az
is nyilvánvalóvá válik a fenti táblázat adatai alapján, hogy a szolgálati hatékonyság indikátorai
(az 1000 lélek alatti gyülekezetek esetében) itt a leggyengébbek, ennél kisebb értéket csak a
náluk többszörös lélekszámú gyülekezetek mutatnak – azok esetében viszont komoly negatív
tényező a nagy lélekszám. Mindez újból igazolja előbbi megállapításomat, miszerint a szolgálati
régiség és a szolgálat hatékonysága között fordított a kapcsolat.
Mindenik indikátor esetében a legmagasabb értékeket a legkisebb gyülekezetek mutatják,
ezekben a leghatékonyabb a lelkipásztor szolgálata, ugyanakkor a legmagasabb az
egyházfenntartói járulék összege. Érdemes megjegyezni, hogy a legkisebb gyülekezetekben a
legrövidebb az aktuális gyülekezetben töltött szolgálati régiség, ami folyamatosan friss lendületű
fiatal lelkipásztorok szolgálatát jelenti ezekben a kis gyülekezetekben. Óriási különbségek
vannak a legkisebb és a legnagyobb gyülekezetek átlagértékei között: a vasárnapi istentiszteleti
átlag 39% és 7%; az úrvacsora átlag 49% és 9%; a bibliaórák átlaga 19% és 0,5%; a vallásóra
átlag 76% és 8% értékeket mutatnak.
A számok önmagukért beszélnek … az egyháznak sürgősen lépnie kell ennek az
állapotnak az orvoslására, ha komolyan akarja venni küldetését. Az alábbi diagramok a fenti
jelenségeket mutatják be.

30,0

25,0

20,0
Átlag évek

15,0

10,0

5,0
Szolgálati régiség az aktuális gyülekezetben
Szolgálati régiség
0,0
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001-
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

31. Ábra. Lélekszám és szolgálati régiség átlagok.

62
 45,00

40,00

35,00 Átlag
Minimum
30,00 Maximum

25,00
Évek

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001-
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

32. Ábra. Szolgálati régiség az aktuális gyülekezetekben

160

140 35 évnél több régiség

26-35 év régiség
120
16-25 év régiség
11-15 év régiség
100
6-10 év régiség
Gyakoriság

80 0-5 év régiség

60

40

20

0
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001-
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

33. Ábra. Szolgálati régiség és lélekszám

63
 90,00%
Vasárnapi istentiszteleten részvevők %
80,00% Úrvacsorát vevők %
Vallásórára jár egy alkalommal %
70,00%
Részvételi átlagok

60,00%

50,00%

40,00%

30,00%

20,00%

10,00%

0,00%
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001-
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

34. Ábra. Lélekszám és vasárnapi istentisztelet, úrvacsora és bibliaóra átlagok.

45,00

40,00

35,00

30,00

25,00
Lej

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001- Total
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

Egyházfenntartói járulék évi összege - egy főre eső rész

Évi perselypénzek összege - egy főre eső rész
Úrasztali adományok összege - egy főre eső rész
Rendkívüli adományok összege - egy főre eső rész

35. Ábra. Adományok átlagértékei lélekszám csoportok szerint

64
 90,00%

80,00%

70,00%

60,00%

50,00%

40,00%

30,00%

20,00%

10,00% Választói névjegyzékben szereplő tagok - %

0,00%
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001-
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

36. Ábra. Lélekszám és a választói névjegyzékben szereplők átlaga.

160,00

Átlag
140,00
Minimum

120,00 Maximum

100,00
Lej

80,00

60,00

40,00

20,00

0,00
1-100 101- 201- 301- 401- 501- 601- 701- 801- 901- 1001- 2001- 3001- 4001- Total
lélek 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 2000 3000 4000 5000
lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek lélek

37. Ábra. Lélekszám és az egyházfenntartói járulék átlaga.

65
 Következtetések

Nem állítom, hogy csak a lelkészi jelentések adataira támaszkodva hatékony

magyarázatot tudnék adni minden előbb vázolt jelenségre, ezért többnyire csak azokra a
magyarázatokra szorítkozom, amiket jelen adatokkal alá tudok támasztani, minden egyéb
spekulációt mellőzök.
A korrelációk és átlagértékeket szem előtt tartva, röviden a következő következtetések
vonhatók le. A gyülekezet lélekszámát indokolt volt független változóként kezelni, a korrelációs
elemzés is alátámasztotta, hogy a lélekszám végig negatívan korrelál a hatékonysági
indikátorokkal, külön figyelmet érdemel a további elemzések során. Igen nagy különbséget
mutat a településtípusok szerint. Falvakban a gyülekezetek átlaglélekszáma 335, városokban
pedig 1539. A hatékonyság a városi gyülekezetekben szignifikánsabb kisebb, mint falvakon, ez
mindenképpen összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a városi gyülekezetek lélekszáma
átlagban közel ötszöröse a falvakénak. Nyilvánvaló, hogy ezekben a nagy gyülekezetekben a
lelkipásztor és a gyülekezeti tagok közötti kapcsolat igen formálissá, személytelenné válik, a
gyülekezeti tagoknak csak egy nagyon keskeny rétegével tud érintkezni a lelkipásztor, és a
velük, közöttük töltött, rájuk fordított idő mennyisége is töredéke annak, ami egy kisebb, falusi
gyülekezetben van. Továbbá, ugyancsak a nagy gyülekezetek szükségszerűen bürokratizálódnak
– a szó weberi értelmében, amit én pozitívan ítélek meg -, ami azt jelenti, hogy bizonyos
feladatokat szakképzett személyzet végez el, mindez az ügyvitel hatékonyabbá tétele végett.
Hatékonyabb, viszont formalizált, így a személyes jelleg háttérbe szorul, a gyülekezeti tagok
„önkéntesen” végzett feladatkörei visszaszorulnak. Egy egyszerű példával támasztom alá
állításomat. Kis falusi gyülekezetekben az egyházfenntartó járulékot a lelkipásztor veszi át a
gyülekezeti tagtól (nincs titkárnője), azonban ez egy „plusz” alkalom a személyes kapcsolat
mélyítésére, a lelkigondozásra. Ezek az alkalmak formalizálódtak a nagy gyülekezetekben, az
irodavezető, a titkárnő az, aki ezeket a feladatokat elvégzi, így a lelkipásztor és a gyülekezeti tag
között már nincs meg az a személyes jellegű kapcsolat. Nagy gyülekezetekben a
családlátogatásra is kevesebb idő jut, mivel jóval több egyéb szolgálat, hivatali teendő jut a
lelkipásztorra. Amíg kisebb, falusi gyülekezetekben a lelkipásztor évente képes végiglátogatni
minden családot, addig nagy városi gyülekezetekben nem ritka jelenség, hogy eltelik akár 10 év
is úgy, hogy a lelkész nem jut el egy-egy családhoz. További elemzést érdemel az a kérdés, hogy

66
mekkora az ideális gyülekezet mérete, illetve, hogy nagy gyülekezetekben hány lélekszámra
kellene kötelezően alkalmazni még egy lelkipásztort annak érdekében, hogy egy hatékony legyen
a lelkipásztori szolgálat a nagy gyülekezetekben is.
A diagramok által is ábrázoltak alapján az „ideális” gyülekezet lélekszáma 600-800
lélekszám körül keresendő. Ez az a lélekszám határ, ahol az egyházfenntartói járulék, különböző
adományok értéke stabilizálódik (megáll a trendszerű esést), ez azt jelenti például az
egyházfenntartói járulék esetében, hogy csökken az egyháztagokra eső anyagi teher mértéke. Ez
az a lélekszám, ami nagyobb terhelés nélkül biztosítani tudja a gyülekezet működéséhez
szükséges anyagi keretet (700-800 léleknél a legkisebb a szórás). Ugyancsak ebben az
intervallumban találjuk „az aktuális gyülekezetben” a legmagasabb szolgálati régiséget, illetve a
legkisebb szolgálati régiséggel rendelkező lelkipásztorok szinte teljesen hiányoznak ezekből a
gyülekezetekből – ők a „gyengébb” gyülekezetekben kezdik el a lelkipásztori szolgálatot, a belső
mobilitás logikája csak ezt teszi lehetővé számukra. Az ehhez hasonló jelenségek alapján
kritizálják egyes társadalomtudósok a bürokratikus rendszereket, amelyek adott helyzetben a
klikkesedés révén kialakíthatnak egy olyan bürokrata réteget, amelyik már a saját érdekeit a
bürokratikus szervezet céljai, érdekei fölé helyezi, függetlenül attól, hogy ezáltal már nem
teljesül a szervezet eredeti célja, jelen esetben a hatékony szolgálat.
Nem utolsó sorban megemlítendő, hogy maga a Kánon is kiemel egy gyülekezet
kategóriát, amit „minősített gyülekezetek”-nek nevez, ilyen gyülekezetekbe kezdő lelkészek nem
pályázhatnak, csak adott régiséggel rendelkezők. A minősített gyülekezetek is 500-700
lélekszámtól kezdődnek.
Jelen szakdolgozatom - a terjedelemre való tekintettel is - a lelkészi jelentések
feldolgozott adatai által felvázolt jelenségek csak egy részét mutathatta be, és amennyiben
lehetséges volt, ezekre keresett magyarázatokat, illetve megoldásokat. Eredetileg egy külön
fejezetet szántam volna egyes jelenségek térképen való megjelenítésére, azonban a nagy
terjedelem miatt csak 2 térképre szorítkoztam, amiket az ArcView GIS3.2 programmal
készítettem.
Amint a bevezetőben is említettem, ahhoz hogy egy teljes, tiszta képet láthasson az
egyház a maga helyzetéről, komolyabb hozzáállás szükségeltetik az egyház részéről. Első
lépésként a lelkészi jelentéseket kell átalakítani olyan tartalomra, amivel szakszerűen dolgozni
lehet, jelen formában sok a fölösleges, használhatatlan adat, illetve sok esetben épp a lényeges

67
adatokra nem kérdez rá elég részletesen. Továbbá sokkal több figyelmet kell szentelni arra, hogy
a leadott jelentések minden rovata legyen kitöltve, a 2008-as 787 lelkészi jelentésből csak 561
volt használható (ezek se voltak mind teljesen kitöltve). Végül pedig ennek a munkának a
folyamatos végzésére – új lelkészi jelentés kidolgozása, adatok begyűjtése, összesítése,
elemzése, helyzetkép és stratégiák kidolgozása – szükséges egy külön munkakört, akár külön
ügyosztályt szervezni egyházkerületi szinten, vagy akár zsinati szinten. Igen hasznos lenne
kidolgozni a teljes egyházkerület digitális térképét, ami által minden adatot, jelenséget a kívánt
formában, csoportosításban, megjelenítési módban gyorsan és pontosan megjeleníthető lenne.
Meggyőződésem, hogy jelen szakdolgozatom által elkezdett munkát érdemes és
szükséges is folytatni a református egyházban. Reményem szerint a leírt jelenségek és azok
elemzései nem csak puszta statisztikai kuriózumok maradnak, hanem szakdolgozatomat a
református egyház vezetői hasznos eszközként tudják használni döntéseik során.

68
 Mellékletek

1. Missziói jelentés - 2008

Erdélyi Református Egyházkerület

Egyházkerületi missziói jelentés a 2008-as évről

I. Adatok a lélekszámról
Egyházközségek száma 787 Gyülekezettípusok szerint
Anyaegyházközség 479 60,86%
Leányegyházközség 87 11,05%
Szórványegyházközség 194 24,65%
Missziós egyházközség 27 3,43%

Férfi Nő Együtt Ezrelék F% N%

1 Az előző évi lélekszám 153 257 176 821 330 078 46,43% 53,57%
2 Keresztelésben részesült 1 549 1 515 3 064 9,283 50,55% 49,45%
3 Eltemetetett 2 827 2 651 5 478 16,596 51,61% 48,39%
4 Természetes szaporulat -1 278 -1 136 -2 414 -7,313 52,94% 47,06%

6 Egyházunkba tért 80 125 205 0,621 39,02% 60,98%

7 Egyházunkból kitért 135 189 324 0,982 41,67% 58,33%
Beköltözött az
8 egyházközségbe 1 175 1 307 2 482 7,519 47,34% 52,66%
Kiköltözött más
9 egyházközségbe 1 951 2 251 4 202 12,730 46,43% 53,57%
10 Kiköltözött külföldre 953 773 1 726 5,229 55,21% 44,79%
11 Általános szaporulat -3 062 -2 917 -5 979 -18,114 51,21% 48,79%

13 Lélekszám dec. 31-én 150 195 173 904 324 099 46,34% 53,66%

14 Családok száma az előző évben 144 282

15 Családok száma dec. 31-én 149 547

Egyező vallású 72 461 48,45%
Vegyes vallású 32 974 22,05%
Özvegy 31 870 21,31%
Egyedül álló, (30 évet betöltött és nőtlen) 12 242 8,19%

Családok számának változása az előző

5 265 3,65% Lélek/Család 2,2
évhez viszonyítva

16 Házassági esküt tett 1 773

Egyező vallású 901 50,82%
Nem egyező
vallású 872 49,18%

69
 II. Istentisztelet

1 Az év folyamán tartott istentiszteletek összesen 71 606

Átlagok
de. du. együtt % de. du. együtt
a. közönséges
vasárnapon 21 553 12 023 33 576 46,89% 38,7 22,9 42,7
b. ünnepnapokon 7 876 4 722 12 598 17,59% 14,6 8,7 16,0
c. hétköznapokon 3 325 8 060 11 385 15,90% 7,4 16,1 14,5
d. nagyhéten 2 077 11 970 14 047 19,62% 4,8 23,0 17,8

2 A vasárnapi istentiszteleten részt vett átlag egy alkalommal

du. együtt
de. össz. de./gyül. % össz. du./gyül. % össz. együtt/gyül. %
32 416,6 58,2 9,82% 7 799,3 15,1 2,36% 40 215,8 51,1 12,18%

3 Az ünnepi istentiszteleten részt vett átlag egy alkalommal

du. együtt
de. össz. de./gyül. % össz. du./gyül. % össz. együtt/gyül. %
34 381,4 67,2 10,42% 10 209,1 21,0 3,09% 44 590,5 56,7 13,51%

4 Külön a sátoros ünnepeken

du. együtt
de. össz. de./gyül. % össz. du./gyül. % össz. együtt/gyül. %
Karácsony I. 70 515 131,1 21,36% 25 029 48,7 7,58% 95 544 121,4 28,95%
Karácsony II. 39 833 75,0 12,07% 14 037 28,2 4,25% 53 870 68,4 16,32%
Karácsony
III. 19 247 37,6 5,83% 5 105 10,9 1,55% 24 352 30,9 7,38%
Húsvét I. 80 692 151,1 24,45% 13 191 25,9 4,00% 93 883 119,3 28,44%
Húsvét II. 37 266 70,3 11,29% 7 337 14,9 2,22% 44 603 56,7 13,51%
Húsvét III. 15 698 30,9 4,76% 4 312 9,1 1,31% 20 010 25,4 6,06%
Pünköst I. 52 197 97,2 15,81% 11 251 22,5 3,41% 63 448 80,6 19,22%
Pünköst II. 25 217 48,3 7,64% 8 069 16,1 2,44% 33 286 42,3 10,08%
Pünköst III. 11 362 22,5 3,44% 3 470 7,5 1,05% 14 832 18,8 4,49%

A rendszeresen tartott hétköznapi istentiszteleten részt vett átlag egy

4
alkalommal
du. együtt
de. össz. de./gyül. % össz. du./gyül. % össz. együtt/gyül. %
1 664 3,9 0,51% 3 015 6,6 0,93% 4 679 5,9 1,44%

5 A bünbánati istentiszteleten részt vett átlag egy alkalommal

du. együtt
de. össz. de./gyül. % össz. du./gyül. % össz. együtt/gyül. %
976 2,3 0,30% 7 270 13,9 2,24% 8 247 10,5 2,54%

6 Hány alkalommal volt úrvacsoraosztás az év folyamán? 4 296 Átlag 7,4

7 Úrvacsorával élt átlag egy alkalommal

Férfi Nő Együtt Férfi % Nő % Együtt %
20 723,4 29 264,1 49 987,5 41,46% 58,54% 15,14%

70
 III. Gyülekezetgondozás

1 Hány bibliaóra volt az év folyamán?

Darab Átlag Ezen részt vett átlag egy alkalommal
Felnőtt 6 042 12,0 6 326,1 lélek
Ifjúsági 5 082 10,9 1,92% %
Presbiteri 1 208 2,5
Nőszövetségi 3 344 6,9
Együtt 15 676 19,9

2 Hány vallásos ünnepély volt az év folyamán? Ezen részt vett átlag egy alkalommal
Darab Átlag 50 279,5 lélek
2 093 3,7 15,23% %

Hány szeretetvendégség volt az év

3 folyamán? Ezen részt vett átlag egy alkalommal
Darab Átlag 27 555,0 lélek
1 863 3,6 8,35% %

4 Az egyetemes imahetet megtartották Ezen részt vett átlag egy alkalommal

vendégszolgálatokkal 402 82,21% 34 605,4 lélek
anélkül 87 17,79% 10,48% %

Átlag
5 A lelkipásztor hány családot látogatott meg az év folyamán? családot 50 680 92,0
beteget 12 230 22,4

6 A presbiterek végeztek-e családlátogatást? igen 373 63,98%

nem 210 36,02%

7 Iratterjesztés rendjén eladatott 8 Hány megrendelés volt?

Darab Átlag Darab Átlag
Biblia 1 812 4,1 Üzenet 4 549 8,5
Énekeskönyv 6 550 13,9 Református Család 4 462 8,6
Imádságos könyv 1 344 3,1 Egyéb egyházi folyóirat 6 033 14,8
Könyvnaptár 3 983 8,0
Egyéb könyv 115 196 272,3

11 Hány tagja van 14 Hány IKE-tag vett részt?

Tag Átlag Tag Átlag
Nőszövetség 9 413 19,3 IKE táborban 1 537 3,7
IKE 2 872 6,6 Konferencián 763 1,9
Cserkészcsapat 392 1,0
Énekkar 3 700 8,7
Diakóniai bizottság 899 2,2
Átlag
9 Hány tagja van a presbitériumnak (főgondnok, gondnok, lelkipásztor is)? 7 863 14,0
10 Hány presbiteri felkészítőt tartottak az év folyamán? 1 141 2,3
12 Hány belmissziói rendezvény volt az év folyamán? 424 1,0
13 Hányan tanulnak a gyülekezetből egyházi iskoláinkban? 1 296 2,8
15 Fegyelmi esetek száma 79 0,2
16 Hány körzetre van osztva a gyülekezet? 4 713 8,6
17 Hány közgyűlést tartottak az év folyamán? 971 1,7
18 Mikor volt az utolsó esperesi vizitáció? 2 005,7
Mikor volt az utolsó generális vizitáció? 1 992,3
19 Van-e testvérgyülekezete? 270
71
 IV. Vallásos oktatás (csak gyülekezeti)

Átlag %
A gyülekezeti vallásórás korú gyermekek
1 összlétszáma 20 186 36,9
2 Ebből vallásórára jár egy alkalommal 7 885 14,5 39,06%
3 Hány csoportban folyt a vallásóra? 703 1,3
4 Hány vallásóra volt az év folyamán? 15 916 29,5
5 A konfirmációi felkészítés I. évén résztvevők száma 2 778 5,5
Ebből a kikérdezésen részt vett 2 091 4,5 75,27%
6 A konfirmációi felkészítés II. évén résztvevők száma 2 843 5,6
Ebből konfirmált az év folyamán 2 708 5,6 95,25%
Fiú 1 364 2,8 50,37%
Lány 1 344 2,8 49,63%
7 Áttérő, illetve felnőtt konfirmáltak száma 253 0,6
8 Hány gyermek-istentisztelet volt az év folyamán? 1 250 3,2
9 Hány vasárnapi iskola volt az év folyamán? 2 319 5,9
10 Hány gyermek vett részt az év folyamán?
Táborban 3 104 7,4
Kiránduláson 3 137 7,5
Gyermek-evangélizáción 8 144 19,3

V. Diakóniai jelentés

Összesen Átlag %
1 A gyülekezetek választói névjegyzékében szereplő tagok száma 109 954 308,9 33,31%

Egy főre
2 A gyülekezetek szeretetszolgálatának saját anyagi forrásai Összesen Átlag % eső
Perselypénz 999 913,68 3 520,82 54,69% 3,03
Rendkívüli adományok diakóniára 422 584,03 1 582,71 23,11% 1,28
Gazdasági tevékenységből 241 929,50 1 033,89 13,23% 0,73
Egyéb (termény, közmunka) 163 976,60 680,40 8,97% 0,50
Összesen 1 828 403,81 2 323,26
Egy fizetőre eső rész 5,54 2,95

3 A gyülekezetek szeretetszolgálatának más anyagi forrásai Összesen Átlag %

Egyházkerülettől 12 825,00 62,56 1,20%
Egyházmegyétől 4 425,00 21,69 0,41%
Más gyülekezetektől 77 455,00 372,38 7,26%
Helyhatóságtól 108 732,00 527,83 10,20%
Civil szervezetektől 54 448,90 266,91 5,11%
Külföldi Testvérgyülekezetektől 365 276,85 1 683,30 34,25%
kapcsolatokból Segélyszervezetektől 443 196,57 2 080,74 41,56%
Összesen 1 066 359,32 1 354,97
Saját és más források összege 2 894 763,13 3 678,23

4 Ki végzi a szeretetszolgálatot?
Diakónus(ok) 66
Presbiterek 137
Nőszövetség 158

72
 Lelkipásztor 187
Más 44

Milyen diakóniai tevékenységet végeznek a

5 gyülekezetekben?
Beteggondozás 113
Magára maradt öregek gondozása 97
Árvák, elhagyottak gyámolítása 79
Időseknek nyújtott alkalmi segély 159
Egyéb 62

7 A gyülekezetek szeretetszolgálatának más anyagi forrásai Összesen Átlag %

Saját gyülekezeti tagok segélyezésére 726 118,06 1 852,34 37,32%
Más gyülekezetből való tagok segélyezésére 119 979,70 349,80 6,17%
Más egyházközségek segélyezésére 92 296,10 287,53 4,74%
Teológiának 14 448,90 47,22 0,74%
Egyházi iskolának 29 938,00 97,52 1,54%
Legátusnak 139 468,33 433,13 7,17%
Egyházi intézményeinknek (árvaház, ör.otth., stb) 109 958,26 331,20 5,65%
Állami intézmények megsegítsére 18 157,50 67,00 0,93%
Adományok és önkéntes munkák értéke 506 392,43 1 376,07 26,03%
Egyéb szeretetszolgálat értéke 189 001,13 1 852,34 9,71%
Összesen 1 945 758,41 2 472,37
Egy főre eső rész 5,89 3,14

VI. Anyagi helyzet

Egy lélekre
Összesen Átlag esik
9 272 008,41 17 138,65 28,09
1 Az egyházfenntartói járulék évi összege
2 777 870,42 5 182,59 8,42
2 Évi perselypénzek összege
376 506,10 847,99 1,14
3 Úrasztali adományok összege
3 163 653,01 6 166,96 9,58
4 Rendkívüli adományok összege

4 562 453,58 9 790,67

5 Kapott segélyekből befolyt összeg

6 A zárszámadás tételei
34 534 831,99 65 283,24
Bevétel
32 195 051,62 61 091,18
Kiadás
2 339 780,37 2 973,04
Egyenleg

Az év folyamán építkezésre, javításra fordított 9 688 932,84 22 222,32

9
összeg

73
 Bibliográfia

Argyris, Ch. 1971. „A vezetés aktív módszere”. Budapest, Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó.
Barros, Pedro Pita and Garoupa, Nuno. 2002. “An Economic Theory of Church Strictness”
The Economic Journal, Vol. 112, No. 481 (Jul., 2002), pp. 559-576. Blackwell Publishing
for the Royal Economic Society. http://www.jstor.org/stable/798520
Biddell, J. 1992. „Religious Organizations” in Clotfelter, Charles (ed.) Mo Benefts from the
Nonprofit Sector? Chicago: University of Chicago Press.
Bishop, J. and Hoggett, P. 1986. Organizing around Enthusiasms London: Comedia.
Burton, Scot and Edward Blair. 1991. „Task Conditions Response Formulation Processes,
and Responce Accuracy for Behavioral Frequency Questions in Surveys.” Public Opinion
Quarterely 55:50-79.
Bushee, Frederick A. 1943. “The Church in a Small City”. The American Journal of
Sociology, Vol. 49, No. 3 (Nov., 1943), pp. 223-232. The University of Chicago Press.
http://www.jstor.org/stable/2771248
Caplow, Theodore. 1964. Principles of Organizations. New York.
Carroll, Terrance G. 1984. “Secularization and States of Modernity”. World Politics, Vol. 36,
No. 3 (Apr., 1984), pp. 362-382. Cambridge University Press.
http://www.jstor.org/stable/2010379
Chaves, Mark. 1994. „Secularization as Declining Religious Authority”. Social Forces, Vol.
72, No. 3 (Mar., 1994), pp. 749-774. University of North Carolina Press.
http://www.jstor.org/stable/2579779
Crozier, M. 1981. „A bürokrácia jelensége”. Dudapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Csepeli György. 2003. A szervezkedő ember. Osiris. Budapest.
Davidson, James D., Schlangen, Joseph A. and D'Antonio, William V. 1969. „Protestant and
Catholic Perceptions of Church Structure” Social Forces, Vol. 47, No. 3 (Mar., 1969), pp.
314-322. University of North Carolina Press. http://www.jstor.org/stable/2575030
Európai Értékrend Vizsgálat. 2008. http://www.forsense.hu
European Values Study. 2008. http://europenavaluesstudy.eu
Giorgi, Liana. 1992. “Religious Involvement in a Secularized Society: An Empirical
Confirmation of Martin's General Theory of Secularization”. The British Journal of
Sociology, Vol. 43, No. 4 (Dec., 1992), pp. 639-656. Blackwell Publishing on behalf of
The London School of Economics and Political Science.
http://www.jstor.org/stable/591342
Goode, Erich. 1966. „Social Class and Church Participation”. The American Journal of
Sociology, Vol. 72, No. 1 (Jul., 1966), pp. 102-111. The University of Chicago Press.
http://www.jstor.org/stable/2775763

74
Gorski, Philip S. 2000. „Historicizing the Secularization Debate: Church, State, and Society
in Late Medieval and Early Modern Europe”. American Sociological Review, Vol. 65, No.
1, (Feb., 2000) pp. 138-167. American Sociological Association.
http://www.jstor.org/stable/2657295
Hadaway, C. Kirk, Marler, Penny Long and Chaves, Mark. 1993. What the Polls Don't
Show: A Closer Look at U.S. Church Attendance. Source: American Sociological Review,
Vol. 58, No. 6 (Dec., 1993), pp. 741-752. Published by: American Sociological
Association. http://www.jstor.org/stable/2095948
Hammond, Phillip E. 1966. “Secularization, Incorporation, and Social Relations” The
American Journal of Sociology, Vol. 72, No. 2 (Sep., 1966), pp. 188-194. The University
of Chicago Press. http://www.jstor.org/stable/2775469
Harris, Margaret. 1998. „A Special Case of Voluntary Associations? Towards a Theory of
Congregational Organization.” The British Journal of Sociology, Vol. 49, No. 4 (Dec.,
1998), pp. 602-618. Blackwell Publishing on behalf of The London School of Economics
and Political Science. http://www.jstor.org/stable/591291
Hatch, Nathan O. 1989. The Democratization of American Christianity. New Haven, CT:
Yale University Press.
Hegedűs Rita. 2000. „A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek
kutatásainak tükrében”. Ph.D. értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és
Államigazgatási Egyetem.
Hout, Michael and Greeley, Andrew M. 1987. „The center doesn’t hold: Church Attendance
int he United States, 1940-1984.” American Sociological Review 52:325-45.
Iannocone, Laurence R., Olson, Daniel V. A. and Stark, Rodney. 1995. „Religious Resources
and Church Growth”. Social Forces, Vol. 74, No. 2 (Dec., 1995), pp. 705-731. University
of North Carolina Press. http://www.jstor.org/stable/2580498
Johnson, Benton. 1963. „On Church and Sect” American Sociological Review, Vol. 28, No.
4 (Aug., 1963), pp. 539-549. American Sociological Association.
http://www.jstor.org/stable/2090070
Kánon. 2006. 2006 évi 1. Jogszabály a Romániai Református Egyház szervezetéről és
kormányzásáról. Kolozsvár. http://www.reformatus.ro
Kiss Sándor. 2010. „Megtizedelt százalékok”. Üzenet. 2010 február 1 szám: 6-7 old. Az
Erdélyi Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja. Kolozsvár.
Luckmann, T. 1969. „The Decline of Church-Oriented Religion” in Roland Robertson (ed.)
Sociology of Religion, Harmondsworth: Penguin.
Martin, David. 1991. “The Secularization Issue: Prospect and Retrospect”. The British
Journal of Sociology, Vol. 42, No. 3 (Sep., 1991), pp. 465-474. Blackwell Publishing on
behalf of The London School of Economics and Political Science.
http://www.jstor.org/stable/591190
Mensch, Barbara S. and Denise B. Kandel. 1988. „Underreporting of Substance Use in a
National Longitudinal Youth Cohort: Individual and Interviewer Effects.” Public Opinion
Quarterely 52:100-24.

75
Myers, George C. 1962. “Patterns of Church Distribution and Movement”. Social Forces,
Vol. 40, No. 4 (May, 1962), pp. 354-363. University of North Carolina.
http://www.jstor.org/stable/2573893
Pacione, Michael. 1990. “The Ecclesiastical Community of Interest as a Response to Urban
Poverty and Deprivation” Transactions of the Institute of British Geographers, New Series,
Vol. 15, No. 2 (1990), pp. 193-204. Blackwell Publishing on behalf of The Royal
Geographical Society. http://www.jstor.org/stable/622864
Perrow, Charles. 1994. Szervezetszociológia. Osiris-Századvég Panem-McCraw-Hill.
Budapest.
Pfautz, Harold W. 1955. “The Sociology of Secularization: Religious Groups” The American
Journal of Sociology, Vol. 61, No. 2 (Sep., 1955), pp. 121-128. The University of Chicago
Press. http://www.jstor.org/stable/2771726
Presser, Stanley and Traugott, Michael. 1992. „Little White Lies and Social Science
Models.” Public Opinion Quarterely 56:77-86.
Princeton Religion Research Center. 1992. „Church Attendance Constant.” Emerging Trends
14(3):4.
Selznik, Ph. 1957. „Leadership in Administration”. New York, Harper and Row.
Sudman, Seymour and Norman M. Bradburn. 1982. Asking Questions. San Francisco, CA:
Jossey-Bass.
Szabó Andrea és Bauer Béla. 2009. Ifjúság 2008 Gyorsjelentés. Vallásosság: 123-129. old.
Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Kiadó.
Takayama, K P. and Cannon, L. W. 1979. „Formal Polity and Power Distribution in
American Protestant Denominations”. Sociological Quarterly 20: 321-32.
Taylor, F.W. 1911. „The Principles of Scientific Management”. Scientific Management. New
York, Condor (1947).
Tomka Miklós. 1990. „A vallás mint változó rendszer”. Szociológia. 3-4. szám. 155-184. old.
Tomka Miklós. 1996. „A felekezeti struktúra változása kelet- és közép-Európában”.
http://www.socio.mta.hu/mszt/19961/tomka.htm
Tomka Miklós. 2001. „Hagyományos (vallási) értékek a modern társadalomban”. Educatio
2001/3: 419-433 old.
„Útjelző”. 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005,
2006, 2007, 2008, 2009. Az Erdélyi Református Egyházkerület évkönyve. Kolozsvár,
Erdélyi Református Egyházkerület.
Üzenet. 2010 február 1 szám: 6-7 old. Az Erdélyi Református Egyházkerület Gyülekezeti
Lapja. Kolozsvár.
Weber, Max. 1982. A Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Budapest.
Wingrove, C. Ray and Alston, Jon P. 1974. „Cohort Analysis of Church Attendance, 1939-
69”. Social Forces, Vol. 53, No. 2, Special Issue (Dec., 1974), pp. 324-331. University of
North Carolina Press. http://www.jstor.org/stable/2576026

76
Wilken, Paul H. „Size of Organizations and Member Participation in Church Congregations”.
Administrative Science Quarterly, Vol. 16, No. 2 (Jun., 1971), pp. 173-179. Johnson
Graduate School of Management, Cornell University. http://www.jstor.org/stable/2391827
Wuthnow, Robert. 1976. “Recent Pattern of Secularization: A Problem of Generations?”
American Sociological Review, Vol. 41, No. 5 (Oct., 1976), pp. 850-867. American
Sociological Association. http://www.jstor.org/stable/2094731

77