Az élet rejtélyének megfejtése

– A film hosszú, 67 perces változatának teljes szövege –

1.

„Úgy tűnik, valamivel közelebb jutottunk a titkok titkához: az új élőlények első földi megjelenéséhez."
Charles Darwin

2.

Narráció: 1993-ban Phillip Johnson, a Berkeley-i Egyetem professzora néhány tudóst és filozófust hívott össze egy
tengerparti kisvárosban, Kalifornia középső részén. A tudomány fellegváraiból – többek közt Cambridge-ből,
Münchenből és a Chicago Egyetemről – érkezők azért gyűltek össze, hogy megkérdőjelezzenek egy százötven éve
egyeduralkodó elképzelést.

3.

Paul Nelson: Szerintem Pajaro Dunes sokunk életében fordulópontot jelentett. Külön-külön már mindnyájunkban
megfogalmazódtak kérdések az evolúcióelmélettel kapcsolatban. Amikor találkoztunk, mindenki letett valamit az asz-
talra. Ekkor hirtelen egy újfajta életszemlélet tárult fel előttünk, ami mindegyikünk számára újdonságot jelentett.

4.

Dean Kenyon: Bátran mondhatom, hogy ez igen intenzív időszak volt az életemben. Egyre inkább úgy tűnt, hogy
fény derült valamire, ami intellektuálisan sokkal elfogadhatóbbnak tűnt, mint ahogy korábban láttam a dolgokat.

5.

Michael Behe: Visszatekintve úgy látom, ez késztetett arra, hogy konkrétan megvizsgáljam a bizonyítékokat, és
eldöntsem, merrefelé mutatnak.

6.

Stephen Meyer: Nyilvánvaló volt, hogy nagyobb dologról van szó, mint egy szimpla elméletről. Akkoriban alakult ki
az a tudósközösség, amelynek tagjai felkészültek rá, hogy szembenézzenek az élet eredetének végső titkával.

(7-8).

9.

Phillip Johnson: Néha elcsodálkozom, hogy miért beszélnek az emberek egyáltalán bármi másról, amikor ez a létező
legérdekesebb téma. Honnan származunk? Hogyan kerültünk ide? Mi hozott létre bennünket? Mi a kapcsolatunk a va-
lóság egészével?

10.

Paul Nelson: Ha megnézzük, milyen hihetetlenül változatos és összetett az élet, óhatatlanul felmerül bennünk a kér-
dés: mi hozta létre mindezt? Csak a véletlen és a szükségszerűség, a mindenféle irányítást nélkülöző természeti erők?
Vagy netán valami más? Talán valami szándék, cél, terv, amely mögött egy intelligens ok rejlik? Szerintem ez az
alapvető kérdés.

11-21.

Narráció: A Pajaro Dunes-ban összegyűlt tudósok újra átgondolták az élet eredetének titkát, mivel komoly kételyeik
merültek fel az elfogadott evolúciós elképzelésekkel szemben.
1
Michael Behe biokémikus arra kérdezett rá, hogyan hozhatták volna létre természeti folyamatok a sejtben található
összetett szerveződéseket.
Dean Kenyon evolucionista biológus volt, ám arra a következtetésre jutott, hogy az élet eredete nem magyarázható
meg pusztán kémiai alapon.
Stephen Meyer, Paul Nelson és William Dembski pedig olyan új szemléletmódot keresett, amely képes elmagyarázni,
honnan származik az élőlényekben kódolt genetikai információ.
Ezek a tudósok és filozófusok elkezdtek kidolgozni egy alternatívát a modern biológia központi elméletével szemben,
amely annak idején egy brit kutató, Charles Darwin fejében született meg.
1831-ben az akkor huszonkét esztendős Darwin a brit korona megbízásából ötéves kutatóexpedícióra indult a Beagle
nevű vitorláshajó fedélzetén.
Angliából indulva, és Dél-Amerika déli csücskét megkerülve a hajó északnak vette az irányt, a Csendes-óceán
vulkanikus eredetű Galapagos-szigetei felé.
Az equador nyugati partjaitól hatszáz mérföldre található érintetlen szigetvilágban Charles Darwin olyan különleges
madár-, hüllő- és emlősfajokkal találkozott, amilyeneket soha nem látott azelőtt.
Több mint egy hónapig tanulmányozta a növény- és állatvilágot, példányokat gyűjtött és jegyzetelt. Majd elhajózott,
és többször nem tért vissza.
Huszonöt évvel később kidolgozott egy elképzelést arról, hogyan jöhettek létre az élet változatos formái a Földön.
1859-ben jelent meg Darwin „A fajok eredete” című könyve, amely a tudományra, és végső soron az egész nyugati
kultúrára drámai hatást gyakorolt.
Darwin úgy vélte, hogy az élet formáit csupán vak természeti erők hozták létre: az idő, a véletlen és a „természetes ki-
választódásnak” elnevezett folyamat.

22.

Paul Nelson: Darwin előtt 2500 éven keresztül a legismertebb tudósok és filozófusok – olyan gondolkodók, mint Pla-
tón, Newton vagy Kepler – úgy vélekedtek, hogy a világ valamiféle tervezés eredményeképpen létezik. A természetes
kiválasztódás darwini gondolatával azonban gyökeres fordulat állt be a tudományfilozófiában.

23.

Narráció: Evolúciós elképzelést már más is megfogalmazott Darwin előtt, de ő volt az első, aki hihetően hangzó ja-
vaslatot tett arra, hogy milyen természeti folyamat eredményezhet hosszú idő alatt biológiai átalakulást. Hogy megért-
sük a természetes szelekció működését, vegyük szemügyre a Galapagos-szigeti pintypopulációt.

24.

Paul Nelson: Tizenhárom pintyfaj honos a Galapagos-szigeteken, amelyek testméret és csőrforma szempontjából apró
eltéréseket mutatnak. Mikor Darwin visszatért Angliába, kilencfélét vitt magával közülük.

25-27.

Narráció: A napjaikban uralkodó darwini elmélet szerint a méret és a csőrforma eltérései a természetes kiválasztódás
egyenes következményei. Ennek alátámasztására gyakran szokták említeni a magevő pintyfajok példáját.
Az esős évszakot követően garmadával teremnek a szigeteken apró, puha magvak. Így a rövid csőrű pintyek
könnyűszerrel gyűjthetnek táplálékot.
Szárazság idején azonban csak azok a magvak hozzáférhetőek, amelyek az előző évről maradtak a földön, és
amelyeket kemény héj borít. Ilyenkor csak a hosszabb és erősebb csőrű madarak tudják feltörni a kemény héjat, és
megenni a magvakat.

28.

Paul Nelson: Azok a madarak, amelyeknek hosszabb a csőre, fennmaradnak, mert hozzájutnak az élelemforráshoz, a
többi madár azonban nem. A hosszú csőr tehát – szakkifejezéssel élve – ‘funkcionális előnyt’ jelent. A kisebb csőrű
pintyek sajnos elpusztulnak a táplálékhiány következtében, mert nem jutnak hozzá a táplálékhoz. Amennyiben
folytatódik az aszályos időjárás, a környezet megváltoztatja a teljes pintypopuláció jellemzőit. Idővel a hosszú csőr
átöröklődik a későbbi generációkra, mivel ez a csőrforma biztosítja a madarak túlélését.

2
29.

Narráció: A természetes kiválasztódás működőképes elképzelésnek tűnt: a kedvezőnek bizonyult változások átörök-
lődnek a következő generációba. A folyamat révén a populációk megváltoznak, és idővel a korábbitól gyökeresen el-
térő élőlények jönnek létre... mindenféle intelligens irányítás nélkül.

30.

Jonathan Wells: Darwin tervezés és intelligencia nélküli természeti folyamatok révén akarta megmagyarázni az élet
történetét. Azt vetette fel, hogy a háziasított populációkban megfigyelhető folyamatok talán a vadon élő populációk-
ban is működnek. Darwin nagyon jól ismerte a háziállatok tenyésztésének módszereit. Tanulmányozta a galambte-
nyésztést, és tudta, hogy az ember évszázadok alatt képes volt drámaian megváltoztatni a populációkat azáltal, hogy
csupán bizonyos egyedeket választott ki a tenyésztésre. Darwin azt állította, hogy ugyanez a folyamat megy végbe a
természetben is.

31.

Paul Nelson: Charles Darwin úgy vélte, hogy a természetes szelekció tervező nélkül is megmagyarázza a tervezettség
látszatát. Nem érezte szükségét, hogy az élet összetettségét intelligens eredetre vezesse vissza. Valójában a természe-
tes kiválasztódás tervező-pótlékká vált.

32-33.

Narráció: Napjaikban a darwinizmus általánosan elfogadott a tudományos világban és a közoktatásban. Ám elfoga-

dottsága ellenére az evolúcióelmélet leglényegesebb állításait egyre több tudós kétségbe vonja (például azok, akik Pa-
jaro Dunes-ben találkoztak).

34-37.

Paul Nelson: Amikor Pajaro Dunes-ban találkoztunk, természetesen nem értettünk egyet mindenben, de egyöntetűen
komoly kifogásaink voltak a természetes kiválasztódás mechanizmusával és a biológiában betöltött szerepével kapcso-
latban.
A természetes szelekció létező folyamat, ami jól működik bizonyos korlátozott változások esetében. Erre valóban
számtalan példát lehetne felsorolni. De éppen arra nem alkalmas, amire Darwin fel akarta használni: az élő szervezetek
tényleges bonyolultságának a megmagyarázására.
Egy dolog a pinty csőre, és egy másik maga a pinty. Látunk egy kis változékonyságot a csőr szerkezetében, de ettől
még kérdéses, honnan származik a pintyfaj maga. Ez két teljesen eltérő léptékű jelenség, és teljesen különböző problé-
ma. A biológia feladata annak megértése, hogy mire képes a a természetes kiválasztódás, és mire nem... és hogy miért
létezik ez a különbség.
A bizonyítékaink nagyon meggyőzőek voltak. Úgy éreztük, ha engedjük, hogy a bizonyítékok magukért beszéljenek,
akkor azok nem a természetes kiválasztódás, hanem egy egészen másféle következtetés irányába fognak vezetni a földi
élet eredetével és természetével kapcsolatban.

38.

Darwin: „A természetes szelekció kizárólag apró, egymást követő változásokat jelent. Nincsenek hirtelen, nagy
előreugrások: a fejlődés kicsi, de biztos – noha lassú – lépéseken keresztül valósul meg.” (Charles Darwin)

39.

Michael Behe: Tényleg nagyon érdekes, hogy minél többet tudunk meg az életről és a biológiáról, annál több baj
van a darwinizmussal… és annál nyilvánvalóbbá válik a tervezettség.

40.

Narráció: Dr. Michael Behe 1988 óta olyan összetett biológiai rendszereket vizsgál, amelyek úgy tűnik, cáfolják a
természetes kiválasztódás elképzelését.

3
41-44.

Michael Behe: Sokáig azt gondoltam, a darwini evolúcióval minden biológiai jelenséget meg lehet magyarázni. Nem
mintha tudtam volna, valójában hogyan kell elmagyarázni, csak elhittem, mert ezt mondták. Az iskolában engem is
darwini biológiára oktattak.
Az egyetemen és a doktori programon is mindenki azt feltételezte körülöttem, hogy a darwini evolúció mindent meg-
magyaráz…, és akkor sem jutott eszembe, hogy kételkedjem ebben.
Egészen addig, míg úgy tíz évvel ezelőtt kezembe nem akadt egy könyv. Egy ausztrál genetikus, Michael Denton írta,
a címe: Evolúció: válságban egy elmélet. A könyv számos olyan tudományos érvet sorakoztatott fel a darwini elmélet-
tel szemben, amelyekről soha nem hallottam.
Az érvek nagyon meggyőzőnek tűntek. Ez akkoriban kicsit feldühített, mert korábban azt gondoltam, hogy kikövezett
úton járok. Az említett könyvben egy sor kitűnő érvvel találkoztam, de úgy végeztem el a doktori programot biológiá-
ból, és úgy kezdtem tanítani az egyetemen, hogy soha senkitől nem hallottam ezekről az érvekről. Ekkor kezdtem ko-
molyan foglalkozni az evolúció kérdésével, és ez idő tájt ismertem fel, hogy a darwini folyamatok nem magyarázzák
meg teljesen az életet.

45.

Narráció: Michael Behe kételyei főként azokon az ismereteken alapultak, amit a modern biológia a sejtről, az élet
alapvető egységéről tudott meg.

46.

Michael Behe: A 19. században, amikor Darwin élt, a tudósok azt gondolták, hogy az élet alapja, a sejt csupán egy
cseppnyi protoplazma, mint egy darabka zselé, vagy egy olyan kis valami, amit egyáltalán nem nehéz megmagyaráz-
ni…

47.

Paul Nelson: Ez a felfogás egészen az 1950-es évek elejéig nem sokat változott. Ám az elmúlt ötven évben a sejtről
szerzett ismereteink robbanásszerűen megnövekedtek.

48.

Narráció: A fejlett technika feltárta a mikroszkopikus világokat. Olyan miniatűr világok ezek, ahol egy gyűszűnyi
szerves folyadékban akár négymilliárd egysejtű baktérium is megfér… Minden egyes baktériumban számtalan „áram-
kör”, összeszerelési utasítás és miniatűr gépezet rejlik, amelyek bonyolultságáról Darwin nem is álmodott.

49-50.

Michael Behe: Az élet alapjainál, ahol molekulák és sejtek irányítanak mindent, gépeket fedeztünk fel. Szó szerint így
van: molekuláris gépeket.
Parányi, molekuláris teherautók állnak útra készen, hogy a sejt egyik végéből a másikba szállítsák a rakományt. Gépek
fogják fel a napfény erejét is, hogy hasznosítható energiává alakítsák.

51.

Jed Macosko: Az emberi testben annyi molekuláris gép van, ahány elvégzendő funkció. Akár a hallást, akár a látást, a
szaglást, az ízlelést, vagy a tapintást vesszük, akár a véralvadást, a légzést, vagy az immunreakciókat, mindegyik funk-
cióhoz rengeteg ilyen kis gépre van szükség.

51.

Michael Behe: Ha ránézünk ezekre a gépekre, azt kérdezzük: hogyan jöttek létre? Az a megszokott válasz, hogy „darwi-
ni evolúcióval”, meglátásom szerint egyáltalán nem kielégítő.

4
53-54.

Narráció: Behe először az 1990-es évek elején, tudományos konferenciákon beszélt arról, hogy kétséges, hogy a
természetes szelekció képes komplex molekuláris gépeket felépíteni.
Az egyik kis bio-gépezet különösen magára vonta a figyelmét.

55.

Emlékszem rá, mikor először megpillantottam egy biokémia tankönyvben egy bakteriális ostor képét, teljes pompájában,
minden alkatrészével együtt. Volt propellere, csuklórésze, meghajtó tengelye, motorja. Jobban megnéztem, és azt mond-
tam magamban: hiszen ez egy csónakmotor! Egy megtervezett motor! Ezek nem véletlenszerűen összedobált alkatrészek.

56-57.

Narráció: Behe reakciója nem meglepő, hisz a molekuláris motor, amely a baktériumot a folyadékban hajtja, egy
olyan rendszer, amely precízen összerendezett alkatrészekből áll. Ezek akkor válnak láthatóvá, amikor a sejtet ötven-
ezerszeres nagyításban nézzük.
A biokémikusok ilyen elektronmikroszkópos képek segítségével azonosították az ostor motorjának alkatrészeit és há-
romdimenziós felépítését. A kutatások során a mérnöki precizitás csodálatos mikrovilágát tárták fel.

58.

Scott Minnich: A Harvard Egyetemen tanító Howard Berg az univerzum leghatékonyabb gépének nevezte ezeket.
Némelyik százezer fordulatot tesz meg percenként. A gépecskék egy jelzőberendezéssel, vagy érzékelőrendszerrel is
rendelkeznek, amely visszajelzést ad nekik a környezetükről.

59.

Jed Macosko: Bár az ostor nagyon gyorsan pörög, mégis a másodperc törtrésze alatt képes megállni. Mindössze ne-
gyed fordulatra van szüksége, hogy megálljon, irányt váltson, majd percenként százezret forduljon a másik irányban.

60.

Michael Behe: Mint egy motorcsónak motorjának, ennek is számos alkatrészre van, amelyekre mind szükség van,
hogy a motor működjön.

61-62.

Scott Minnich: A bakteriális ostor jellemzője a két sebességfokozat előre- és hátramenetben, a vízhűtés és a proton-
meghajtás. Álló- és forgórésze van, csuklója, meghajtó tengelye és propellere. És ezek úgy is működnek, mint a gépal-
katrészek…
Nem a könnyebb érthetőség kedvéért nevezzük így őket. Tényleg ez a funkciójuk.

63-64.

Narráció: A tudósok a felfedezése óta próbálnak rájönni, hogyan jöhetett volna létre a molekuláris motort természe-
tes kiválasztódással. Napjainkig nem tudtak részletes darwini magyarázatot kitalálni.
Hogy megértsük, miért, ismerjük meg a molekuláris gépek egyik sajátosságát, az „egyszerűsíthetetlen összetettséget”.

65.

Scott Minnich: Az „egyszerűsíthetetlenül összetett” kifejezést Michael Behe használja a molekuláris gépekre. Ez azt je-
lenti, hogy minden sejten belüli szervecskének vagy rendszernek sok alkotóeleme van, amelyek mind szükségesek a mű-
ködéséhez. Ha akár egyetlen alkotóelemet eltávolítanánk, a rendszer működésképtelenné válna.

5
66-68.

Az egyszerűsíthetetlen összetettséget szemléletesen illusztrálja egy közismert szerkezet, az egérfogó.

Az egérfogó öt darabból áll: egy csapdából, ami a csalit rejti, egy erős rugóból, egy kalapácsnak nevezett vékony, gör-
bevégű rúdból, a kalapácsot rögzítő tartórúdból, és a talapzatból, amin az egész rendszer helyet foglal.
Ha az alkotórészek bármelyike hiányzik vagy hibás, akkor az egérfogó nem működik. Csak akkor tölti be a feladatát –
akkor tud egeret fogni –, ha az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszer minden egyes eleme egy időben jelen van.
Ugyanez a nem csökkenthető bonyolultság jellemző a biológiai gépezetekre, így a baktériumostor motorjára is.

69.

Michael Behe: Mindent egybevetve körülbelül negyvenfajta fehérje szükséges ahhoz, hogy ez a gép működjön. Még
ha az ostor jelen is lenne, hogyha a csuklórész, a meghajtó tengely, vagy bármely más alkatrész hiányozna, akkor az
ostor vagy nem tudna működni, vagy eleve fel sem épülhetne a sejtben.

70.

Scott Minnich: Valakinek meg kellene magyaráznia evolúciós módon, miképp épülhetne fel ez a rendszer fokozato-
san, miközben addig nem működőképes, míg minden alkatrésze nincs a helyén.

71-72.

Narráció: A molekuláris gépek egyszerűsíthetetlen összetettsége komoly kihívás elé állítja a természetes szelekció
elméletét.
Darwin szerint még a nagyon összetett biológiai szerkezetek (például a szem, a fül vagy a szív is) felépíthető fokoza-
tosan, apró lépésenként. Ám ahogy azt Darwin világossá tette, a természetes kiválasztódás csak akkor működhet, ha a
véletlenszerű genetikai változások valamiféle előnyt nyújtanak az élőlény számára a túlélésért vívott harcban.

73.

Darwin: „Amint arra már megpróbáltam rámutatni, nem kell azt feltételeznünk, hogy a változások mind egyszerre tör-
ténnek, hogyha azok rendkívül aprók és fokozatosak. A természetes kiválasztódás a legkisebb változásokból építkezik…,
kiveti magából azt, ami rossz, és összegzi azt, ami jó.” (Charles Darwin)

74.

Narráció: De vajon képesek Darwin “apró, kedvező változásai” létrehozni egy baktériumostort? Néhány tudós
megkérdőjelezi ennek lehetőségét.

75.

Jed Macosko: Hogyan alakulhatott volna ki egy olyan újdonság, mint a baktériumostor motorja az összes alkatrészével
együtt, olyan baktériumokból, amelyek nem rendelkeztek ilyen rendszerrel? Hiszen Darwin elmélete szerint minden
egyes változásnak valamiféle előnyt kellene biztosítania.

76.

Narráció: Képzeljük el az alábbi forgatókönyvet a földtörténet állítólagos hajnalán.

Egy fejlődő baktérium valahogy farkat növeszt, és azt valahogy a sejtfalhoz rögzíti.
A teljes motor összeszerelése nélkül ez az újítás nem jelentett volna előnyt a sejt számára.
A farok mozdulatlanul és haszontalanul csüngött volna, láthatatlanul a természetes szelekció számára, amely csak a
túlélést segítő változásokat részesíti előnyben.

77.

Paul Nelson: A természetes kiválasztódás logikája nagyon szigorú. Amíg az ostor mechanikája nincs teljesen össze-
szerelve, addig a természetes kiválasztódás egyszerűen nem tudja megőrizni. Nem örökíthető át a következő generáci-
ónak.

6
78-79.

Jonathan Wells: Fontos, hogy a természetes szelekció kizárólag az előnyösebb működés alapján válogat. A legtöbb
esetben a természetes kiválasztódás inkább kiselejtezi azokat a dolgokat, amelyeknek nincs funkciójuk, vagy károsak.
Tehát ha létrejönne egy olyan baktérium, amelynek van egy nyúlványa, de az nem tud ostorként működni, akkor a ter-
mészetes kiválasztódás kiselejtezné.
Az ostor fennmaradásáról csak akkor lehet szó, ha az már működőképes. Ez pedig azt jelenti, hogy a motor minden al-
katrészének már kezdetben ott kell lennie. A természetes szelekció tehát nem tud létrehozni egy bakteriális ostort.
Csak akkor léphet életbe, ha az ostor már kész van, és működik.

80-85.

Narráció: 1996-ban jelent meg Michael Behe „Darwin fekete doboza” című könyve. Ebben amellett érvelt, hogy a
természetes kiválasztódás (Darwin „tervező-pótléka”) nem képes megmagyarázni a baktériumostor és más,
egyszerűsíthetetlenül összetett biológiai rendszerek eredetét.
Behe következtetése szerint e rendszerek rendezett összetettsége sokkal inkább intelligens tervezésre utal.
A „Darwin fekete doboza” azonnal vitát robbantott ki. Több mint hetvenöt recenzió jelent meg a könyvről, közülük
többet a világ vezető napilapjai és tudományos folyóiratai közöltek.
Egyes tudósok dicsérték a könyvet, míg mások tudománytalannak és vallásilag motiváltnak minősítették.
A kritikusok azt állították, hogy Behe alábecsülte a természetes szelekció erejét. Úgy érveltek, hogy a sejtostor
motorja olyan alkatrészekből épülhetett fel, amelyek egyszerűbb molekuláris gépekben fordulnak elő, például ebben a
tűhegyes sejtpumpában.
Ha a pumpa összetevői már korábban is léteztek, akkor a természetes kiválasztódás megőrizhette őket a bakteriális
motor kifejlődéséig. Ezt az elképzelés „kooptációnak” hívják.

86.

Scott Minnich: Lényegében az mondják, hogy az evolúció egy bizonyos pontos alkatrészeket vehetett kölcsön az
egyik molekuláris gépezetből, és néhány ilyen összetevőből felépített egy másik gépet.

87.

Narráció: Scott Minnich közel húsz éve tanulmányozza e baktérium motorját. Kutatásai alapján tarthatatlannak
tekinti a kooptáció ötletét.

88-89.

Scott Minnich: A baktérium flagelluma egy negyven szerkezeti egységből álló gépezet. Közülük tíz valóban
előfordul más molekuláris gépekben. Harminc alkatrészéhez viszont sehol nem találunk hasonlót. Honnan lehetne
akkor kölcsönvenni őket?
Tulajdonképpen minden egyes alkotóelem esetén meg kellene tudni mondani, hogy eredetileg milyen más funkciót
töltött be. Azt hiszem, ezt az érvelést csak addig lehet alkalmazni, amíg bele nem ütközünk abba problémába, hogy a
semmiből akarunk kölcsönvenni.
De még ha rendelkezésre is állna az összes szükséges alkatrész, az csak a probléma egyik részét oldaná meg. Talán
még bonyolultabb az összeszerelési parancsok eredetének kérdése. Ezt soha nem hozzák szóba azok, akik ellenzik az
egyszerűsíthetetlen összetettség érvét.

90.

Narráció: A baktériummotor tanulmányozása valóban feltárta az összetettség egy még mélyebb szintjét: ugyanis a
felépítéséhez nem csak meghatározott alkatrészekre, hanem pontos összeszerelési sorrendre is szükség van.

91.

Scott Minnich: Mindent a megfelelő időben kell végrehajtani. A megfelelő számú alkatrészre van szükség. A
megfelelő sorrendben kell összerakni őket. Képesnek kell lenni annak megállapítására, hogy megfelelően vannak-e
összeszerelve, hogy egy működésképtelen szerkezet építésével ne vesszen kárba energia.

92.

7
Narráció: Egy molekuláris gépezet összeállítása hasonló egy ház felépítéséhez, ahol a munkások egy részletes
tervrajzot és munkatervet követnek.
A falak felhúzása előtt lerakják a ház alapjait.
A vízvezetéket és az elektromos kábeleket még a falak bevakolása előtt behúzzák.
Az ablaktáblákat korábban helyezik el, mint a zsalukat.
Zsindelyezni pedig csak azután kezdnek, miután a furnérlemezeket hozzászögezték a tetőgerendához.
Így van ez a baktériumostor motorjának építésénél is.

93.

Scott Minnich: Ez az építmény belülről kifelé épül fel. A gyűrűszerkezetű állórész meghatározott számú összetevőből
áll, és amikor elkészült, akkor egy visszajelzés érkezik, hogy „rendben, ebből az alkatrészből nem kell több.” Ezután
egy darab rúd következik. Aztán egy gyűrű, majd megint egy kis rúd. Azután jön az illesztő rész. Amikor elér egy
bizonyos méretet, és egy bizonyos szögben hajlik (nagyjából derékszögben), akkor befejeződik. Ezután épülnek hozzá
a propeller összetevői. Minden az előírt sorrendben történik, mint amikor egy házat építenek.

94.

Narráció: A motor szabályos felépítésében különböző szerelőgépek működnek közre, összehangolva a szerelési
utasítások időzítését. Hogyan tudna a természetes szelekció felépíteni egy ilyen rendszert?

95.

Paul Nelson: A kooptációs elképzelés nem oldja meg a kérdést. Ahogy látjuk, az ostor szerkezetének - és a sejt több
ezer hasonló mechanizmusának - felépítéséhez számtalan kis gépezetre van szükség, amelyek e szerkezetek
összeszerelését irányítják. Ezeknek a szerelőgépeknek az összerakását pedig további gépezetek végzik…

96.

Jonathan Wells: Ha csupán egyetlen darab hiányzik, vagy rossz helyre kerül, akkor a motorod nem fog beindulni.
Tehát az összeszerelési folyamat maga is egyszerűsíthetetlenül összetett. Valójában minden szinten
egyszerűsíthetetlen összetettséggel találkozunk.

97.

Scott Minnich: A bakteriális ostort már jól ismerjük. Van még mit tanulnunk róla, de már sok mindent tudunk. Arra
azonban nincs magyarázat, hogyan jöhetett volna létre ez a komplex molekuláris gép darwini folyamatok révén.

98.

Narráció: Százötven éve a tudósok nem tudtak az egyszerűsíthetetlenül összetett molekuláris gépekről. Darwin azon-
ban számolt azzal, hogy az ehhez hasonló rendszerek veszélybe sodorhatják az elméletét.

99.

Darwin: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos, egymásra kö-
vetkező, csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne.” (Charles Darwin)

100-101.

Stephen Meyer: Van két igazán jelentős biológiai probléma. Az egyik, hogy vajon hogyan jöttek létre a különböző
létformák, amelyek olyan egyedi struktúrákkal rendelkeznek, mint például a szárny vagy a szem. A másik nagy kér-
dés, hogy miként jelent meg maga az élet Földön.
Tudjuk, hogy Darwin élete javarészét az első kérdés megválaszolásának szentelte.

8
102.

Narráció: Charles Darwin egy hatalmas fához hasonlította a földi élet történetét. A fa töve szimbolizálja az első élő
sejtet... az ágak pedig az új, egyre összetettebb létformákat jelképezik, melyek állítólag az első, primitív szervezetből
fejlődtek ki az idők során.

103-104.

Stephen Meyer: Darwin azt próbálta megválaszolni, hogyan jöhettek létre az élet fájának ágai. Megpróbálta szemlél-
tetni, hogyan változtathatta meg a természetes szelekció a létező szervezeteket, létrehozva a földet benépesítő változa-
tos növény- és állatvilágot.
Ám amikor a fa tövéről esett szó – ami az első feltételezett élőlényt, az első sejtet jelképezi –, Darwinnak nem sok
mondanivalója volt. Valójában A fajok eredeté-ben még csak ki sem tért arra a kérdésre, hogyan jöhetett volna létre az
élet élettelen anyagokból.

105.

Narráció: Amit mégis tudhatunk Darwin ezzel kapcsolatos gondolatairól, azt Joseph Hooker nevű kollégájának írt
levele árulja el.

106.

Darwin: „Ami az első élőlény létrejöttét illeti… Ha elképzeljük (és ez bizony nagy „ha”), hogy egy melegvizű
tavacskában (amelyben előfordult mindenféle ammónia és foszforsó, miközben fény, hő és elektromosság is
rendelkezésre állt) akkor kémiai folyamatok révén létrejöhetett egy összetett fehérje, további bonyolult változásokra
készen…
Ma egy ilyen anyagot azonnal felfalnának… de talán nem ez volt a helyzet az élőlények kialakulása előtt.”

107-108.

Narráció: Utolsó éveiben Darwin nem sokat törődött azzal, hogy továbbfejlessze ezt az elképzelését, mely szerint az
első primitív sejt egyszerű vegyületekből alakult ki a Föld bolygó ősi vizeiben.
Később (az 1920-as és 30-as években) Alexander Oparin orosz tudós részletes elméletet dolgozott ki, hogy ez miként
történhetett volna meg. E folyamatot „kémiai evolúciónak” nevezték el.

109.

Stephen Meyer: Oparin úgy gondolta, hogy a darwini elvek alapján képes lesz megmagyarázni az élet első megjele-
nését. Elképzelése szerint az egyszerű kémiai elemek újra és újra összekapcsolódtak, és nagyobb molekulákat hoztak
létre. Aztán ezek a molekulák – véletlenszerű változások és a természetes kiválasztódás révén – sejtté szerveződtek.

10-111.

Narráció: A következő harminc évben sok tudós dolgozott azon, hogy Oparin és Darwin gondolkodásmódját követve
továbbfejlessze ezt az elképzelést. Hogyan alakulhatott ki az élet egyszerű kémiai elemekből?
Volt, aki azt hitte, tudja a választ.

112.

Dean Kenyon: Elmondhatom, hogy nagyon hosszú ideje komolyan foglalkoztat a biológiai eredet kérdésköre, már
csak a probléma fajsúlya, kiemelkedő jelentősége miatt is. Honnan származunk? Miért vagyunk itt? Az ehhez hasonló
kérdésekre kerestem a választ… a természettudomány nézőpontjából vizsgálva a témát.

113.

Stephen Meyer: Az 1960-as évek végétől a 80-as évek kezdetéig Dean Kenyon volt a világ egyik legjelentősebb
szakembere a kémiai evolúció kérdésében. Kollégáival együtt arra próbált magyarázatot találni, hogyan kezdődhetett
el a földi élet pusztán természeti folyamatok révén.

9
114.

Narráció: 1969-ben Kenyon szerzőtársával együtt írt egy fontos könyvet az élet eredetéről.

115.

Dean Kenyon: Gary Steinmannal a hatvanas évek második felében lelkesen abban reménykedtünk, hogy ha sikerül
összeszednünk az addig összegyűlt különböző empirikus bizonyítékokat, és ezeket felfűzzük egy összefüggő érvrend-
szerre, akkor képesek leszünk megfejteni az élet legfontosabb építőkockáinak eredetét.

116.

Narráció: Optimizmusa ellenére Kenyon komoly problémákkal nézett szembe.

Hogy megmagyarázza, hogyan kezdődött az élet, előbb arról kellett beszámolnia, honnan jöhettek létre a sejtek alap-
vető építőkockái, a nagyméretű, összetett fehérjemolekulák.

117.

Scott Minnich: A fehérjék rengeteg funkciót látnak el a sejtben, az olyan strukturális feladatoktól kezdve, mint a sejt
belső vázának megalkotása,... egészen az enzimekig, a molekulák feldolgozásáig az energiatermelés és sejtalkotók fel-
építése érdekében.

118.

Jed Macosko: Szinte minden feladatot fehérjék látnak el a sejtben. A napi feladatokat, mint a sejt kitakarítása vagy az
energiatermelés, mind fehérjék végzik.

119.

Narráció: Kenyon tudta, hogy a fehérjék szerepe ugyanolyan fontos az első élőlény esetében, mint a mai sejteknél.
Ugyanakkor azt is tudta, mennyire bonyolult a fehérjék szerkezete.

120-122.

Stephen Meyer: Az 1960-as évek végére a tudósok megállapították, hogy még az egyszerű sejtek is több ezer külön-
féle fehérjéből állnak… Ezeknek a molekuláknak a szerepét a különlegesen összetett háromdimenziós formájuk bizto-
sítja.
Egyes fehérjék szabálytalan formája lehetővé teszi, hogy kémiai reakciókat katalizáljanak vagy indítsanak be, mivel
úgy illeszkednek más molekulákhoz, mint a kéz a kesztyűbe.
Más fehérjemolekulák pedig nagyobb szerkezeti elemekké kapcsolódnak össze.

123-124.

Narráció: A bakteriális motor egyes alkatrészei, például ez a gyűrűszerkezet, vagy egyetlen fehérjemolekulából áll-
nak, vagy több, meghatározott formában összekapcsolódó fehérjéből.
Maguk a fehérjék pedig kisebb kémiai egységekből, aminosavakból épülnek fel, amelyek hosszú láncot alkotva kap-
csolódnak össze.

125.

Dean Kenyon: A sejtalkotó elemek, a fehérjéket felépítő aminosavak láttán rendkívül magas fokú építőművészetnek
lehetünk szemtanúi.

126.

Narráció: A természetben húsz különböző aminosav vesz részt a hosszú fehérjeláncok felépítésében. A biológusok az
angol ábécé huszonhat betűjéhez hasonlítják őket.

10
127-128.

Stephen Meyer: Az ábécé betűit nagyon sokféle sorrendben lehet egymással összekombinálni… A betűk egymás utáni
sorrendje dönti el, hogy vajon jelentéssel rendelkező szavakat és mondatokat kapunk-e.
Ha a betűk helyes sorrendben követik egymást, akkor értelmes szöveget kapunk. Ha azonban a sorrend nem megfelelő,
akkor csak zagyvaság lesz belőle. Ugyanez az elv érvényes az aminosavakra és a fehérjékre.

129.

Narráció: Legalább harmincezer különböző fehérje létezik, és mindegyik a húsz aminosav különböző kombinációjá-
ból áll. Az egymáshoz kapcsolódó betűkhöz hasonlóan gyakran több száz egységből álló láncokat alkotnak. Ha az
aminosavak sorrendje megfelelő, akkor a lánc egy működőképes fehérje alakját ölti fel.

130.

Jed Macosko: A fehérjék alakját az aminosavak döntik el, mégpedig úgy, hogy az aminosavlánc egy térbeli szerkeze-
tet vesz fel, amelynek formáját az aminosavak sorrendje előre beprogramoz. A lánc feltekeredik, és ez a létrejött for-
ma képes ellátni egy bizonyos feladatot.
Tehát minden egyes fehérjének jellemző háromdimenziós formája van, amit a láncban szereplő aminosavak elrendezé-
se határoz meg.

131.

Narráció: Ez az alakzat döntő fontosságú. Ha az aminosavak rossz sorrendben kapcsolódnának össze, akkor nem fe-
hérje jönne létre, hanem egy hasznavehetetlen lánc, amit a sejt szétrombolna.

132.
Stephen Meyer: A fehérjék – az írott nyelvhez vagy a számítógépes kódokhoz hasonlóan – nagyon specifikusak. Az
egész rendszer működése az egyes alkotórészek precíz elrendezésén múlik.

133-136.

Narráció: De vajon mi hozta létre a helyes aminosav-sorrendet, amely meghatározza a fehérjék alakját, és lehetővé
teszi a működésüket?
Az 1950-es, 60-as években ez volt a fehérjeszerkezettel kapcsolatos legnagyobb biológiai rejtély. Dean Kenyon úgy
gondolta, képes lesz rájönni erre.
Biokémiai predesztináció című könyvükben Kenyon és szerzőtársa, Gary Steinman egy izgalmas elmélettel álltak elő.
Kenyon ezt írta: „Elképzelhető, hogy a kémiai összetevők – különösen a fehérjék aminosavai – között működő vonzó-
erők biokémiailag eleve elrendelték, hogy az élet kialakuljon.”

137.

Dean Kenyon: Amikor megjelent a Biokémiai predesztináció, szerzőtársammal teljesen meg voltunk győződve, hogy
tudományos módon megmagyaráztuk az élet eredetét.

138.

Stephen Meyer: Kenyon úgy vélte, hogy az aminosavak kémiai tulajdonságai okozzák azt, hogy az aminosavak
vonzzák egymást, és hosszú láncokat alkotva hozták létre az első fehérjéket, a sejt legfontosabb alkotóelemeit. Ez azt
jelentené, hogy az élet megjelenése gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. A kémia rendelte így, semmi más.

139-140.

Narráció: Kenyon elképzeléseit akkoriban számos tudós elfogadta. Az elkövetkező húsz évben a Biokémiai predeszti-
náció a kémiai evolúció elméletének sikerkönyve lett.
Ám öt évvel a könyv megjelenését követően Kenyon csendesen kételkedni kezdett saját elméletének igazában.

141.
11
Dean Kenyon: Történt valami, éppen akkor, mikor az evolúciós elképzelés bizonyos aspektusaival kapcsolatban egy-
re határozottabb kételyek fogalmazódtak meg bennem. Találkoztam egy nyomós ellenérvvel, amit az egyik tanítvá-
nyom vetett fel. És ezt az ellenérvet nem tudtam megcáfolni.

142.

Narráció: Ez a tanítvány azt kérdezte, miként állhattak volna össze az első fehérjék a genetikai útmutatás segítsége
nélkül. A mai sejtekben ugyanis az aminosavakat nem az alkotóelemek közötti vonzóerő kapcsolja össze egymással
(ahogy azt Kenyon feltételezte az első fehérjék létrejöttéről). A fehérjék aminosav-sorrendjét meghatározó informáci-
ókat valójában a sejt egy másik nagy molekulája tárolja, amelyet DNS-nek hívnak.

143-144.

Stephen Meyer: Kenyon eleinte azt hitte, hogy fehérjék közvetlenül is létrejöhettek az aminosavakból, a DNS össze-
szerelési parancsai nélkül. Éppen emiatt lelkesedett annyi tudós az elméletéért.
De minél többet tudott meg az aminosavakról és a fehérjékről, annál jobban kételkedett benne, hogy a fehérjék képe-
sek lennének összeszerelni magukat a DNS nélkül.

145-146.

Narráció: A DNS-molekulának volt egy tulajdonsága, amit Kenyon nem tudott megmagyarázni természeti folyama-
tokkal.
A DNS kettős spirálszerkezete információk egész tárházát rejti magában, precíz sorrendben következő vegyületek for-
májában, amelyeket a tudósok az A, C, T és G betűkkel jelölnek. Az írott szövegekben az információt a betűk pontos
elrendezése hordozza. Ehhez hasonlóan, az aminosavak fehérjékké történő összekapcsolódásához szükséges parancso-
kat a DNS-vázán elhelyezkedő vegyületek sorrendje határozza meg. Ezt a kémiai kódot a biológusok „az élet nyelvé-
nek” nevezték el. Ez a legtömörebben kódolt, és a legaprólékosabban kidolgozott információcsomag az általunk is-
mert univerzumban.

147.

Stephen Meyer: Kenyon az élet eredetét kutató más tudósokhoz hasonlóan felismerte, hogy két lehetőség közül vá-
laszthat. Vagy azt magyarázza meg, honnan származnak a genetikai összeszerelési parancsok, vagy pedig azt, hogyan
jöttek létre fehérjék közvetlenül az aminosavakból, DNS nélkül. Felismerte, hogy egyiket sem tudja megmondani.

148.

Dean Kenyon: Óriási problémát jelent megválaszolni, hogy miként is kapcsolódhatna össze megfelelően az ősóceán
egyetlen mikroszkopikus cseppjében az a sok száz különböző molekuláris komponens, ami egy önmagát megsokszo-
rozni képes rendszer működéséhez szükséges.
Egyre jobban kételkedtem benne, hogy az aminosavak képesek önmaguktól, előzetesen létező genetikai anyag nélkül
biológiailag értelmes sorrendbe rendeződni. Ebből kifolyólag a hetvenes évek vége felé egy szellemi fordulóponthoz
érkeztem.

149.

Narráció: Az új biokémiai felfedezések tovább gyengítették Kenyon korábbi meggyőződését, mely szerint az amino-
savak képesek spontán módon fehérjékké szerveződni.

150.

Dean Kenyon: Minél többet kutattam – többek között a NASA egyik kutatóközpontjában –, annál nyilvánvalóbbá
vált számomra, hogy a kémiai evolúciós elképzelés számtalan hiányossággal küzd.
A további kísérletek rámutattak, hogy az aminosavakból hiányzik az a képesség, amellyel önmagukat biológiailag ér-
telmes szekvenciákká tudnák szervezni.

151.

12
Narráció: Elméletének tökéletlensége és a DNS jelentőségét igazoló tudományos eredmények alapján Kenyon belát-
ta, hogy a fehérjék létrejöttéhez elkerülhetetlenül szükség van a genetikai információra.

152.

Dean Kenyon: Egyre többet töprengtem azon az alternatíván, ami a kritikákban megfogalmazódott, és azon a problé-
mán, amivel addig nem foglalkoztunk a kollégáimmal: magának a genetikai információnak az eredetével. Nem halo-
gathattam tovább, hogy felülvizsgáljam az álláspontomat az élet eredetével kapcsolatban.

153.

Narráció: Az élet eredetét kutató tudóst tehát egy új kérdés kezdte foglalkoztatni. Mi a forrása a DNS-ben tárolt bio-
lógiai információnak?

154.

Dean Kenyon: Ha sikerülne eljutni az információ, az élő gépezetben lévő kódolt üzenetek forrásához, akkor egy sok-
kal mélyebb és teljesebb magyarázatra bukkanhatnánk, mint amilyet a kémiai evolúciós elmélet kínál.

155-157.

Narráció: Leszűkült a lehetséges válaszok köre. Az 1970-es évekre a kutatók többsége már elutasította azt az ötletet,
hogy az első sejt felépítéséhez szükséges információ csak a véletlennek köszönhetően alakult ki.
Gondoljunk csak bele, milyen nehezen állna össze Shakespeare Hamletjének akár csak egyetlen egy sora is, ha betű-
kockákat dobnánk egymás után az asztalra.
Ne feledjük, hogy még a legegyszerűbb egysejtű élőlény fehérjéinek felépítéséhez szükséges genetikai parancsok is
több száz oldalnyi nyomtatott szöveget tennének ki.

158.

Stephen Meyer: Akik az élet eredetét kutatták, nem hittek benne, hogy az élet csak a véletlen miatt jelent meg. Ehe-
lyett úgy képzelték, hogy a természetes kiválasztódás válogatott a véletlenül létrejött vegyületek közül, hogy létrehoz-
za az életet. De ezzel a javaslattal is gond volt.

159.

Narráció: Az első sejt megjelenése előtt értelemszerűen nem történhetett természetes szelekció, hiszen kiválasztódás-
ról csak osztódásra képes szervezetek esetén beszélhetünk. DNS-sel rendelkező sejtek esetén, amelyek át tudják adni a
genetikai változásokat az utódjaiknak.

160.

Stephen Meyer: DNS nélkül nincs osztódás. Osztódás nélkül pedig nincs természetes kiválasztódás. Vagyis ha valaki
a kiválasztódással akarja magyarázni a DNS megjelenését, akkor eleve feltételezi annak létét, aminek az eredetét meg
akarja magyarázni...

161.

Narráció: Sem a véletlen, sem a kiválasztódás, sem saját önszerveződési elmélete nem magyarázata meg Kenyonnak
a genetikai információ eredetét. Egyetlen lehetőség maradt...

162.

Dean Kenyon: A kémiai evolúciós eredetnek még a legegyszerűbb sejt esetén sincs valószínűsége. Ebből kifolyólag
határozottan érdekelni kezdett az élet intelligens tervezettségének koncepciója, és nagyon logikusnak tűnt, hiszen jól
harmonizált a molekuláris biológia különböző felfedezéseivel.

163-171.

13
Narráció: Akkoriban, mikor Kenyon elutasította a kémiai evolúciót, a tudomány részletesen feltárta a sejten belüli in-
formáció-feldolgozó rendszert, amely az intelligens tervezés jegyeit viseli magán.
Ha az animáció segítségével belépünk a sejtbe, megláthatjuk e bámulatos rendszer működését.
A sejt szívébe érkezve felcsavarodott DNS-szálakat pillantunk meg, amelyek az élőlény különböző fehérjéinek felépí-
téséhez szükséges parancsokat raktározzák.
Az „átírás”-nak nevezett folyamat során egy molekuláris gép letekeri a DNS-spirál egy szakaszát, hogy hozzáférhető-
vé tegye a fehérjemolekulák felépítéséhez szükséges genetikai parancsokat.
Egy másik kis gépezet lemásolja ezeket a parancsokat, és létrehoz egy „hírvivő RNS” elnevezésű molekulát. Az átírás
befejeztével a vékony RNS-szál átszállítja a genetikai információt a sejtmag ki- és befelé irányuló forgalmának ellenőr-
zési pontján.
A hírvivő RNS-szál egy két részből álló molekuláris gyárhoz, a riboszómához kerül. Miután ott stabilan rögzíti magát,
kezdetét veszi a fordítás folyamata.
A riboszómán belül egy molekuláris futószalagon meghatározott sorrendű aminosavlánc készül. A gyártáshoz szüksé-
ges aminosavakat a sejt más részeiből szállítják ide, majd itt több száz egység hosszúságú lánccá kapcsolják össze őket.
Az aminosavak sorrendje dönti el, hogy milyen fehérje készül.
Amikor a lánc elkészült, a riboszómából egy hordó formájú gépbe kerül, ahol elnyeri azt a pontos formát, amely elen-
gedhetetlen a működéséhez.
Miután a lánc fehérjévé tekeredik fel, kikerül a hordóból, majd egy másik molekuláris gép pontosan arra a helyre irá-
nyítja, ahol szükség van rá.

172-173.

Dean Kenyon: Egészen döbbenetes ebben a mérettartományban ilyen kifinomultan működő eszközöket látni, amelyek az
intelligens tervezés és gyártás jeleit hordozzák magukon.
Ismerjük a genetikai információfeldolgozás hihetetlenül bonyolult molekuláris részleteit. Éppen a molekuláris genetika
újonnan felfedezett birodalma tárja fel előttünk a földi élet tervezettségének legmeggyőzőbb bizonyítékait.

154.

„A biológusoknak sohasem szabad elfelejteniük, hogy amit látnak, azt nem megtervezték, hanem kifejlődött.”
(Francis Crick)

175-176.

Paul Nelson: Amikor a molekuláris gépeket vagy a komplikált sejtosztódási folyamatot látom, kénytelen vagyok
megkérdezni: „Elképzelhető, hogy ezek mögött a dolgok mögött egy értelem rejtőzik? Vajon van oka és célja ezeknek
a rendszereknek?
A tudománynak az a célja, hogy kiderítse az igazságot a világ dolgairól. Nem dönthetjük el előre, hogy mi lesz az
igazság. Nem mondhatjuk azt: „Nem szeretem ezt a magyarázat, inkább félretolom”.
Ha valamit nem értünk a természetben, akkor inkább minden lehetséges okot számba kell vennünk, amivel megoldhat-
juk a rejtélyt. Az evolúcióelmélettel az az egyik bajom, hogy elutasít egy lehetséges okot, még mielőtt a bizonyítékok
önmagukért beszélhetnének. Indokolatlanul kizárja az intelligenciát a lehetséges okok közül.

177.

Stephen Meyer: Darwin idejét követően, a 19. század végétől kezdve (részben A fajok eredetében írottak miatt) a tu-
dósok a tudomány olyan meghatározását fogadták el, amely kizárja a tervezettséget a tudományos magyarázatok kö-
zül. Ennek a felfogásnak még nevet is adtak: „módszertani naturalizmus”. Ez azt jelenti, hogy ha valaki „tudományos”
szeretne lenni, akkor korlátoznia kell a magyarázatait, és kizárólag természeti okokra hivatkozhat. Intelligens okokat
nem szabad segítségül hívni a magyarázatokhoz.
Érdekes azonban, hogy gyakran következtetünk egy intelligencia hatására. Az értelem befolyásának felfedezése része
a mindennapi érvelésünknek.

178-180.

Narráció: Nézzük meg például ezeket az egyiptomi műemlékek romjaira vésett hieroglifikus üzeneteket. E szimbólumok
formáját és elrendezését senki nem tekinti természeti hatások, homokvihar vagy erózió eredményének. Ehelyett ókori írás-
tudók, intelligens emberi lények munkájának tekintjük őket.

14
Hasonló logika alapján ismerjük fel azt is, hogy a Húsvét-szigetek partjainál található titokzatos kőalakzatokat nem a szél
és a víz hosszú idő alatt végzett munkája alakította ki.
Azt sem feltételezzük, hogy a növények intelligens irányítás nélkül ilyen ismerős formájúvá tudnak növekedni.

181.

Stephen Meyer: Magától értetődően vonunk le ilyen következtetéseket, és tudjuk, hogy helyesen járunk el. Ám a kér-
dés az: mire alapozzuk a következtetésünket? Milyen jellegzetességek teszik lehetővé az intelligencia felismerését?

182.

Narráció: A tervezésre való következtetés című könyvében a matematikus William Dembski jelentős eredményeket ért el
a tervezettség felismerésével kapcsolatban. Beazonosította, hogy a tárgyak mely jellemzői árulják el, hogy egy előzetes,
intelligens tevékenység hozta létre őket.

183.

William Dembski: Akkor jöttem erre rá, amikor azt vizsgáltam, hogyan érvelünk a tervezettség mellett. Milyen logi-
kai mozzanatoknak kell megvalósulniuk ahhoz, hogy tervezettségre következtessünk? Megpróbáltam megbízható, em-
pirikus, szigorúan tudományos kritériumokat megállapítani annak eldöntése érdekében, hogy valami ténylegesen ter-
vezett-e. Vizsgáltam a dolog logikáját, és arra jutottam, hogy ha egy dolog tervezett, akkor valószínűtlen és specifikus,
vagyis egy ismert mintára hasonlít.

184.

Narráció: Dembski szerint az emberek helyesen ismerik fel az intelligencia közreműködését, amikor egy nagyon va-
lószínűtlen tárgyat vagy eseményt látnak, amely ugyanakkor egy ismert mintához illeszkedik. Egy ilyen „minta” látha-
tó a dél-dakotai Black-Hillsben.

185.

Paul Nelson: Ha a hegyekben járunk, különböző alakzatokat láthatunk a hegyoldalakon, amelyek nem ábrázolnak
semmit. Ezek csupán szabálytalan formájú szikladarabok. Ám Lincoln, Jefferson, Teddy Roosevelt vagy George Wa-
shington arcát egyik hegyoldalon sem láthatjuk. Ezekkel kizárólag Dél-Dakotában találkozhatunk.
És ezek azért vannak ott, mert egy szobrász, egy megszállott szobrász elhatározta, hogy az elnökök iránti tisztelete je-
léül élete nagyobb részét arra szánja, hogy belevésse az arcmásukat a hegyoldalba.
Ez a minta valószínűtlen. Persze egy véletlenszerűen kiválasztott sziklafal is valószínűtlen, de egy átlagos sziklafal
nem emlékeztet semmire.
Azonban tudjuk, hogy volt négy ember, akik az Egyesült Államok elnökei voltak, és akiknek bizonyos formájú arcuk
volt, és hogy ezek a formák a dél-dakotai hegyoldalon az ő vonásaikra hasonlítanak.

186.

Stephen Meyer: Ha felnézek a sziklára, és meglátom az arcokat, rögtön felismerem, hogy megegyeznek
a bankjegyekről, a Nemzeti Múzeumban látható portrékról vagy épp a négy elnök könyvekből ismert arcképével. Te-
hát amikor a Rushmore-hegyre nézek, akkor nemcsak egy rendkívül valószínűtlen sziklaképződményt látok, hanem
egy egybeesést egy függetlenül megadott mintával, ami megbízhatóan utal az intelligens eredetre.

187.

Paul Nelson: Kis valószínűségű és jellegzetes. Tehát megtervezett.

188-189.

Narráció: A tengerparti homokba rajzolt valószínűtlen minta szemlélteti, hogyan ismerjük fel a tervezettséget.
Senki sem gondolja, hogy a homokba írt üzenetet az apály és a dagály rajzolta ki. A minta jellegzetességei miatt a raj-
zot és a feliratot inkább egy intelligencia hatásának tulajdonítjuk.

190.
15
Stephen Meyer: Az írás valószínűtlen elrendezése is egy függetlenül megadott mintára hasonlít, egész pontosan a be-
tűk formáira, amelyeket az ábécéből ismerünk, és a szavakra, amelyeket a szótárban lehet megtalálni. Tehát a valószí-
nűtlen elrendezés látványa, és az a tény, hogy az ábra hasonlít egy függetlenül megadott mintához, tudatosítja ben-
nünk, hogy a dolog tervezett.

191-192.

Narráció: William Dembski kritériumai a tervezettség észlelésére – az alacsony valószínűség és a specifikusság – lé-
nyegében az információ fogalmának felelnek meg.
Információt pedig nem csak képek, számsorok és szövegek hordoznak, hanem a számítógépes programokba és a rá-
diójelekbe is bele van kódolva.

193-196.

Narráció: Az elektromágneses jelátvitelben ki lehet mutatni az információt. Ez teszi lehetővé az idegen intelligenciák
utáni kutatást.
A SETI program keretében a csillagászok több mint három évtizede kutatnak Földön kívüli értelem után. Az űrből
érkező elektromágneses hullámokat figyelik, hátha információt hordozó szabályszerűségre figyelnek fel.
Általában a rádióteleszkópok vagy csak véletlenszerű zajt, vagy egyszerű, ismétlődő jeleket érzékelnek, amelyeket a
csillagok, galaxisok és más égi objektumok keltenek.
Ha csillagászoknak sikerülne valamilyen információtartalommal rendelkező jelet beazonosítaniuk, az egy Földön
kívüli intelligens élet létét bizonyítaná.
Többen azt feltételezik, hogy egy Földön kívüli civilizáció talán úgy próbál kommunikálni, hogy a matematika
univerzális nyelvén közvetít üzeneteket, például olyan felismerhető szabályszerűségek révén, mint a prímszámok
sorozata.

197.

Bill Dembski: Ilyesmit nem tapasztalhatnánk véletlenül. Ez komplexitást, vagyis valószínűtlenséget jelentene: sok-
sok prímszám egymás után, a megfelelő sorrendben. Ez nem olyasmi, amit bele lehet magyarázni, hanem egy olyan
minta, ami kétségtelenül ott van.

198-199.

Narráció: Napjainkig a SETI program egyetlen olyan mintát, vagy információt sem talált, amely egy távoli
galaxisban lévő értelemre utalna.
Azonban egy másik univerzumban, amely sokkal közelebb van hozzánk, a sejtek magjában a tudósok hatalmas
mennyiségű információra bukkantak.

200.

Paul Nelson: A DNS-nek olyan a szerkezete, ami ideális az információhordozáshoz. A DNS kettős spiráljának lénye-
gét képező A, T, C és G molekulák sorrendje hatalmas információmennyiség tárolására alkalmas.

201-203.

Narráció: Nincs olyan dolog az általunk ismert univerzumban, ami több információt tárolna és továbbítana, és haté-
konyabb lenne, mint a DNS-molekula.
Az emberi DNS összességében hárommilliárd egységből áll.
A DNS kódoló szakaszainak elemzéséből kiderül, hogy a kémiai egységek meghatározott sorrendje teszi lehetővé a
részletes parancsok, információk tárolását… Hatékonyabban, mint egy értelmes mondat betűi, vagy a kettes szám-
rendszert alkalmazó számítógépes kódok.

204-205.

Stephen Meyer: Bill Gates szerint a DNS olyan, mint egy számítógépes program, csak éppen sokkal bonyolultabb
bárminél, amit eddig ki tudtunk gondolni. Ha egy percre belegondolunk, ez egy nagyon találó észrevétel. Hiszen tud-
juk, hogy Bill Gates sem szél, erózió vagy véletlenszám-generátor alkalmazásával alkotja meg a szoftvereit. Ehelyett

16
jóeszű számítógépes programozókat foglalkoztat. Vagyis minden tapasztalatunk arra enged következtetni, hogy az in-
formációban gazdag rendszerek intelligens tervezés eredményei…
De vajon mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy az élet is információt hordoz? Ez az élő szervezetek minden egyes sejtjére
igaz. Ez a legalapvetőbb rejtély. Vajon honnan származik ez az információ?

206.

Narráció: Az elmúlt tizenöt évben Stephen Meyer tudományfilozófus e kérdés megválaszolásán fáradozott. Meyer ki-
dolgozott egy érvrendszert, amely azt támasztja alá, hogy az intelligens tervezés magyarázza meg legjobban az első
élő sejt felépítéséhez szükséges információ eredetét.

207-209.

Stephen Meyer: A tudásanyagunk része, hogy az intelligens cselekvők képesek információgazdag rendszereket létre-
hozni. Éppen ezért ez az érvelés nem azon alapul, amit még nem tudunk, hanem azon, amit már tudunk a világ ok-o-
kozati rendjéről.
Ma már tudjuk, hogy nincs naturalista magyarázat, nincs olyan természeti ok, ami információt tudna létrehozni. Sem a
természetes szelekció, sem az önszervező folyamatok, sem a tiszta véletlen. De ismerünk egy okot, ami képes infor-
mációt létrehozni, ez pedig az intelligencia.
Ha valaki az információ jelenlétéből a DNS tervezettségére következtet, akkor azt a módszert követi, amit a történeti
tudományok “a legjobb magyarázatra való következtetés”-nek neveznek.
Ezért amikor egy információgazdag rendszert találunk a sejtben, konkrétan a DNS-molekulában, akkor arra következ-
tethetünk, hogy a létrejöttében valamiféle értelem játszott szerepet, még akkor is, ha keletkezésének pillanatában nem
voltunk jelen.

210-211.

Narráció: Meyer érvei a genetikai információról a tervezettség mellett szóló tudományos érvrendszer részét képezik.
Ez néhány tudós és filozófus párbeszéde révén kezdett formát ölteni Kalifornia középső partvidékén, 1993-ban.
A résztvevők újraértékeltek azt az elképzelést, ami több mint száz éve uralja a biológiát. Közben kidolgoztak egy új
elméletet, amely „intelligens tervezés” néven vált ismertté.

212.

Paul Nelson: Számomra a tervezettség azért olyan ígéretes, mert egy új eszköz, új magyarázat a tudomány eszköztá-
rában. Az intelligens okok valóságosak. Nyomot hagynak a létezésükről. A tudomány akkor nevezhető egészségesnek,
ha az igazságot kutatja, és engedi, hogy a bizonyítékok magukért beszéljenek.

213.

Phillip Johnson: Az intelligens tervezés melletti érvek a tények megfigyelésén nyugszanak. Az én definícióm szerint
így működik a jó tudomány: megfigyeli a tényeket. És amikor sorra vesszük a tényeket, ahogy azt Michael Behe tette,
akkor mit látunk? Komplex, egymással összefüggő rendszerek hihetetlen hálózatát.

214.

Michael Behe: Ahogyan egy motorról tudjuk, hogy intelligensen tervezett, ugyanúgy a bakteriális ostorról is megálla-
píthatjuk ezt. Ha szemügyre veszünk egy motort, látjuk, hogy az alkatrészek meghatározott kapcsolatban állnak egy-
mással, és ebből tudjuk, hogy valaki megalkotta. Ugyanígy érvelünk a biológiai gépek esetében is, tehát az intelligens
tervezés tökéletesen tudományos gondolat.
Bizonyára fel lehet használni vallásos következtetésekhez, de nem vallási tételeken alapszik.

215.

Jonathan Wells: Amikor objektíven vizsgálom a bizonyítékokat, nem zárom ki a tervezés lehetőségét, sőt a tervezett-
ség mutatkozik a legvalószínűbb magyarázatnak. Meggyőződésem szerint ez az igazság.

216.
17
Scott Minnich: Úgy látom, a tervezés lehetősége újra terítékre került. Ezeket a rendszereket nem lehet természeti tör-
vényekkel megmagyarázni. Ha valóban az igazságot keressük, és a dolgok tényleg tervezettek, akkor azt kérdem: „És
akkor mi van?” Arra megyünk, amerre az adatok vezetnek bennünket. És ha ennek a felismerésnek mély metafizikai
következményei vannak... hát akkor had legyenek.

217.

Paul Nelson: Meggyőző az az elképzelés, hogy az univerzum racionális és megismerhető, és egy magasabb értelem
látta el a kézjegyével, azt akarva, hogy megértsük a világot. Ez a szemlélet bátorítja a tudományos kutatást, mivel így
azt remélhetjük, hogy a világ értelmes egésszé fog összeállni előttünk.
Ha az egész világ csak egy kaotikus halmaz lenne, akkor felesleges lenne racionalitást keresni benne. Ha azonban va-
lóban egy elme terméke, akkor érdemes a vizsgálatával foglalkozni. A tudomány így egy hatalmas és gyönyörű kira-
kójátékká válik, ahol már a legalapvetőbb dolgok esetén is arra számíthatunk, hogy a világ racionális, szép és megis-
merhető.

218-219.

Narráció: Százötven évvel ezelőtt Charles Darwin átalakította a tudományt a természetes szelekció elméletével. Ma
ez az elképzelés komoly kihívásokkal szembesül. Az intelligens tervezés heves vitákat vált ki a földi élet eredetéről.
Egyre több tudós egy újfajta gondolkodásmódot lát benne. Egy olyan látásmódot, amely elég erős ahhoz, hogy átala-
kítsa a tudományos gondolkodás alapjait.

220-221.

Stephen Meyer: A 19. század folyamán a tudósok úgy gondolták, hogy két alapvető létező van: az anyag és az ener-
gia. Ám a 21. században a tudománynak már egy harmadik alapvető létezővel is számot kell vetnie, ez pedig nem
más, mint az információ.
Ahogy a biológia belépett az információ korába, egyre erősebbé válik a gyanú, hogy amit a DNS-molekulában látunk,
az valójában egy elme terméke. Egy értelem működésének a lenyomata. Valami olyasmi, amit csak intelligens terve-
zéssel lehet megmagyarázni.

18