Az ember szellemlény, akit Isten saját képmására teremtett.

Sokan állítják, hogy az ember mindenevő. Valószínű, hogy kevesebb azoknak a száma,
akik azon a véleményen vannak, hogy az ember növényevő, mert az úgynevezett fejlett
világban pillanatnyilag uralkodó húsevészet miatt az emberek nagyobb része még nem
vegetáriánus. Mind a két nézet képviselői állításukat bizonyítandó, anatómiai és fiziológiai
tényeket és magyarázatokat vonultatnak fel. Nézőpont kérdése, hogy ki mely tényeket és
magyarázatokat fogadja el. Aki elsősorban a materiális szempontokat veszi figyelembe, és a
fizikai test oldaláról közelíti meg a kérdést, az mindenevőnek tekinti az embert. Aki pedig a
fizikai testet a szellem „termékének” és a lélekburkok anyaggá sűrűsödött vetületének tartja,
ezt a szemléletet nem tudja elfogadni.

Az ember tehát eredetileg növényevőnek teremtetett. Elképzelhetetlen, hogy

TEREMTŐ ATYÁNK, aki a SZERETET, olyan táplálékot szánt volna embergyermekeinek,
amelyhez lélekkel bíró, örömöt, bánatot, szenvedést és fájdalmat érző, ártatlan lények
(élőlénytársaink) kegyetlen meggyilkolás árán juthat hozzá. Mindaddig, amíg a Darwin által
felállított teória gondolatkörében vizsgálódunk, nevezetesen addig, amíg elfogadjuk, hogy az
ember a törzsfejlődés során az állatvilágból „emelkedett ki”, a mélyebb összefüggéseket nem
ismerhetjük fel. Magyarázatot a kérdésre a tudomány nem, csak a szellemtan képes adni.
Abból kell kiindulni, hogy az ember szellemlény, a fejlett idegrendszerrel rendelkező
állatok pedig léleklények, melyeknek a lelke ugyanabból a Világlélekből származik, amelyből
az ember lelke is. Tehát az állatok „lélek-testvéreink”, melyek legyilkolása és holt tetemük
táplálék gyanánt történő elfogyasztása a kannibalizmusnak egy formája. Az ember
fejlődésének iránya pedig előre és felfelé, vagyis szellemi irányba halad, abba az irányba,
ahonnan a bukás során, gőgjében, saját akaratából kiszakadt (pontosabban kiszakította magát).
Tehát a mai ember azon szokásai, melyek nem a szellemi fejlődést, hanem az ősemberi
állapotokat tükrözik, atavisztikusak. A húsevés is az. És méltatlan az emberhez.
Arra teremtettünk, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Istennek már a kezdetektől fogva
az volt a terve, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon bennünket. Ez a rendeltetésünk. Isten
már a világ teremtésekor kinyilvánította ezt a szándékát "Teremtsünk embert a mi képünkre
és hasonlatosságunkra." (1 Móz. 1,26) Az összes teremtmény közül egyedül az ember
teremtetett Isten képmására - ez igen nagy megtiszteltetés, ez adja meg méltóságunkat. Nem
vagyunk képesek teljességében felfogni ezt a kijelentést, ám bizonyos elemeit értjük: Istenhez
hasonlóan mi is szellemlények vagyunk, azaz szellemünk és lelkünk halhatatlan, túléli földi
testünket; gondolkodásra, következtetésre, problémamegoldásra alkalmasak; közösségi lények
vagyunk, azaz képesek vagyunk szeretetet adni és elfogadni; erkölcsi érzékkel is
rendelkezünk, tehát képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz között - ezért tartozunk
elszámolással Istennek! A Biblia tanítása szerint nemcsak a hívők, hanem minden ember
hordozza (részben) Isten képmását, ezért bűn a gyilkosság. Az ember és az állat legyilkolása
egyaránt.
A homo sapiens sapiens (az értelmes, a bölcs ember) nem a bölcsességéről tesz
tanúbizonyságot akkor, amikor léleklény-társait meggyilkolja, és a tetemüket tápláléknak
tekintve, azt megeszi, hanem tudatlanságáról és kegyetlenségéről. Tudatlanságáról, mert nem
ismeri azt a „hiányzó láncszemet”, amelyre a darwini evolúciós elmélet utal, de
megmagyarázni nem tud. Erre csak a szellemtan képes. És kegyetlenségéről, mert figyelmen
kívül hagyja a hozzá hasonló lélekkel bíró élőlényeknek a legyilkolásuk során kelt félelmét,
fájdalmát szenvedését, melyeket az ártatlan állatoknak el kell viselni azért, hogy holt tetemük
darabkái az emberi ínyenckedés során, táplálék gyanánt az ember tányérjára kerüljenek. Ezek
az úgynevezett halálenergiák pedig a hús elfogyasztása során bekerülnek az ember

1
szervezetébe, és az idegszférán keresztül kifejtik lélekromboló hatásukat. Ezért helyénvaló az
a szellemtanból ismert állítás, hogy addig lesznek csatamezők, amíg vágóhidakat
üzemeltetünk. A húsevés egy tudathasadásos állapot, mert az ember beszél ugyan az állatok
szeretetéről, annak fontosságáról, ennek ellenére úgynevezett „vágóállatokat” tenyészt és tart
borzalmas körülmények között, amelyeket „vágósúlyuk” elérése után kegyetlenül
lemészároltat, csupán a gasztronómiai élvezet céljából.

A Névtelen Szellem, azaz Péter apostol, mint tanító szellem már az 1933-ban Eszter
médium által leközvetített, A Kegyelem Törvényvilága című tanításában is említi, hogy a
„húsevés megbosszulja magát, nem csak az ember testében a betegségek alakjában, de lelki
erőiben is, ahol idegen, nyers, az akarattal alig kormányozható erők ellenállását kénytelen
tapasztalni. Azért, aki teheti, az állati élet megszüntetésével előállított tápláléktól
tartózkodjék”. Ez a vegetáriánus eszme kozmikus megvilágítása a „Kegyelem törvénye” által.
Azóta több mint hét évtized telt el, és a húsevés kérdése napjainkra vált igazán aktuális és
sürgető témává. Ezért Péter apostol a 2000 és 2007 között leadott, több mint 70 kötetből álló
tanításában bőségesen és részletesen kibontotta és elmagyarázta, Tandari Éva inspirációs
médium közvetítésével, a húsmentes táplálkozás lényegét és annak fontosságát, annak
szellemtani összefüggéseit.

Mielőtt a spirituális összefüggések magyarázatra sor kerülne, álljon itt egy rövid részletet
Rüdiger Dahlke Holisztikus táplálkozás című könyvéből, amelyből kiderül, hogy a természeti
népek még tudják azt, amit mi, civilizált emberek már elfelejtettünk.
„Még ha a biogazdák állataikat megfelelően kifogástalan termékekkel etetik, akkor is
fennmarad egy sor probléma, amelyek közül a legnyomasztóbb a modern állatvágás módja.
Ezt egy személyesen átélt afrikai történettel szeretném megvilágítani. Egy
vadásztársaságnál a fekete vadászsegédek jó lövési pozícióba hozták az európai
trófeavadászt, de annak sikerült egy nagy kudubikát a céltávcső ellenére olyan rosszul
eltalálni, hogy a súlyos sebével még el tudott menekülni. Amikor több mint egy óra múlva a
helybéliek megtalálták és véglegesen megölték, akkor lehúzták a bőrét, és biztonságba
helyezték a trófeát, a fejet a szarvakkal. De a húst otthagyták, holott az lett volna a fizetségük,
és hihetetlenül szegények voltak. Csodálkozó kérdésemre vezetőjük azt válaszolta, hogy a húst
megmérgezte a kudu szelleme a hosszú menekülés közben. Aki ilyen húst eszik, azt üldözni
fogja a meglőtt állat szelleme, és meg fog betegedni. Hitetlenkedésemet látván még biztosított
arról, hogy nekem minden varázsló megerősítheti.
Ez volt az az alkalom, amikor világossá vált előttem, hogy nálunk állandóan olyan húst
fogyasztanak, amelyet „mérgezett” állapota miatt a legegyszerűbb afrikaiak visszautasítanak.
Hiszen aki meg akarja érteni az emögött lévő gondolatot, az hamar átalakíthatja modern
változatúra a jelenetet. A menekülő antilop maximális stresszben van, és ami stressz-
hormonja csak van, azt mind a vérébe pumpálja azért, hogy talán mégiscsak életben
maradjon. Az ilyen szánalmas úton nyert hús természetszerűen telítve van olyan anyagokkal,
amelyekre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy könnyen emészthetőek.
De hasonlókat élnek át azok a vágóállatok is, amelyek kétségbeejtő szállítás után nagy
vágóhidakon kötnek ki. Saját, magas szinten gépesített végük előtt gyakran fajtársaik
tucatjának gépesített halálát kell megélniök. Még akkor is, ha nem látják, az állatok ebben a
tekintetben sokkal többet megéreznek annál, mint amennyit az ember el tud képzelni.
Aki ilyen húst vesz magához, az vele együtt megkapja legyengített formában a megfelelő
hangulatot is.”

2
 Darwin, tehát keresi a „hiányzó láncszemet”. Mi is ez a bizonyos „hiányzó láncszem”?
Péter, a Névtelen Szellem ad magyarázatot erre a kérdésre. (Tandari Éva Úton Ég és Föld
között III. kötetében leadott közlemény alapján).
Charles Darwin a Fajok eredete című művében valóban igen jelentős felfedezést tett,
amikor a törzsfejlődés evolúciós láncolatát megalkotta. Amikor azonban a főemlősök emberré
fejlődését igyekezett bizonyítani, nem találta meg azt az összekötő fajt, amelynek a majmok
és az előember között kellett volna lennie. Azért nem találta, mert ilyen nincs is. Az emberré
válás folyamatának történései közt Darwin is nyomára bukkant valaminek, de maga sem
tudta, hogy minek is bukkant a nyomára. És a témával foglalkozó tudósok is felfigyeltek egy
jelenségre, melyet földi gondolkodású emberek lévén, félre is magyaráztak. Arra a jelenségre,
hogy nemcsak az utolsó nagytestű lények, a saurusok pusztultak ki hirtelen és tömegesen,
hanem azok a lény-csoportok is épp oly hirtelen eltűntek, amelyeknek fizikai teste legjobban
hasonlított az előember fizikai testéhez, de amelyeknek agyszerkezeti elemei eltértek a
tudatosodás magasabb szintjére emelkedett előemberek agyszerkezetétől, míg a náluk
lényegesen gyengébb fizikumú, de fejlettebb aggyal bíró lények kivétel nélkül megmaradtak.
Azt tehát tudták, hogy az akkor és ott elpusztult lény nem lehet az ember közvetlen őse; s
éppen itt volt az a hiányzó láncszem, amelyet Darwin említett, amely lényegét tekintve nem
hiányzott. Egyáltalán nem is volt, mert létének nem volt, nem lehetett létjogosultsága.
Legalább is az adott lény, és az ember között nem, hisz ha az a bizonyos láncszem létező
valami lett volna, ma egyetlen majom sem létezne, mert a „hiányzó” láncszem birtokában
mind átemelkedtek volna az emberi fajba, lévén az a láncszem a szellemi Én-rész volt! E
nélkül egyetlen lény sem tartozhatott volna a majdan emberré váló lények mind hatalmasabbá
váló csoportjába, ennek birtokában viszont egyetlen lény sem maradhatott, mert nem is
maradhatott volna semminő állati faj egyedei közt! Darwin úgy gondolta, hogy a majom és az
ember közt kell lennie egy láncszemnek. Ő ugyanis épp fordítva építette fel az (egyébként
nagyon is jó logikai rendszerbe foglalt) evolúciós láncát, úgy, mintha az ember követte volna
fejlődése útján az Én-résszel nem bíró lényt, vagyis a majmok egy csoportját, s nem az Én-
rész által megfogalmazott, s az ember által már elhagyott pontra emelkedett fel mindannyiszor
a majmok ama csoportja!
Az ember távoli őse, a homo diluviensis, a jégkorszaki ember úgy vészelte át az igen
hosszú jégkorszakot, hogy nem is kellett teljességében átvészelnie, hisz erre fejlettségénél, s
az adott körülményeknél fogva esélye sem lehetett volna. A Kegyelem kiemelte, majd a Tér-
Idő összevonás elméletének gyakorlattá változtatása után az Idő egy másik pontján
visszahelyezte a maga megszokott közegébe. Tehát az alany, és a Tér az adott maradt, csak az
Idő változott.
Külső felépítésében az emberre hasonlító, de annál lényegesen nagyobb testű, de Én-
résszel nem bíró lények pedig, mint lét-idegenné lett elemek az adott ponton, s a bekövetkező
történés Idő-egységében kellett maradjanak. Abban a Tér-Idő pontban, ahová az embert a
Kegyelem visszahelyezte, már csak elvétve bukkant fel egy-egy példány. Ezen lények
korabeli nyomait találják meg a régészek is, de ezek egy-egy kései, még inkább mutálódott
példánya bukkan fel olykor még ma is, a magasabb hegyek közt. A sokszor vitatott, még
létükben is megkérdőjelezett, mégis valósággal is létező, „Jetik”-nek nevezett élőlények azok,
amelyek ama korai szak lényeinek természetes leszármazottai!

A következő kérdés: hogyan vált az eredetileg növényevő ember mindenevővé? Erre a

kérdésre is a mennyei szellemvilágból kapjuk meg a választ. (Tandari Éva A Szeretet
Törvényvilága III. kötetében leírt tanítás alapján)
Sokan mondják, hogy a húsevés nélkülözhetetlen velejárója volt az agy fejlődésének, ez
azonban egyáltalán nem így van. Hozzájárult a szárazföldre költözött lény, a majdani ember
puszta fizikai létben-maradásához, hisz az egyes kis-jégkorszakok során a Föld legnagyobb

3
területén nem volt fogyasztható növényzet. S épp ezekben a korai kis jégkorszakokban
kényszerültek rá az egyes hordák tagjai, hogy más, mellettük vagy köröttük élő lények testei
révén biztosítsák saját testük létben-maradását, vagy akár még a saját gyengébb fajtársaik
élete árán is, mert az életösztön ezt parancsolta nekik. Aztán a létfeltételek megjavultak, de a
tudatba már beépült a zsákmányszerzés és a zsákmány felfalása, mint az élet megtartásának
elsőszámú feltétele.
Ez a korszak is messze tűnt azóta. Az ember már nem úgy zsákmányol, ahogyan tették azt
ősei, ám az ősi tudati kép a húsfogyasztás szükséges voltáról az emberek többségében máig
nem volt képes visszaigazodni a kezdeti, még tiszta tudati képhez. Ahhoz, amelyben az élet
joga oly egyértelmű volt, hogy a tudattal még nem is bíró, tehát épp csak a körötte lévő
állatvilág egyedeihez hasonló lénynek eszébe sem jutott megszegni a génjeibe íródott, ősi
szabályt, amely épp ezt, tehát az élethez való jog sérthetetlenségét mondja ki.
A zsákmányejtés a legelső tisztátalan tudati elemek közé tartozik, amely akkor, mint
kényszer íródott be a későbbi ember első, ösztön-szintű tudati képei közé, amelyek később
megszokássá, s mára a vadász-szenvedély, vagy az anyagi érdek által motivált tudati elemmé
váltak, illetve korcsosultak. Mert csak azért meggyilkolni, megfosztani bármely élőlényt az
életétől, hogy az, aki meggyilkolta, dicsekedhessen, büszkélkedhessen e vad cselekedetek
révén szerzett “trófeákkal”, semmiképp sem a tudat valós fejlődését, de inkább annak
nagyfokú korcsosulását jelzi.
Az embernek tehát, a Természet Törvényeibe kell visszaigazodnia, ami azt jelenti, hogy
elsőként az Élet Törvényébe kell visszailleszkednie, amely szent és sérthetetlen. Amíg
azonban az ember a saját fajtársai életét sem képesek teljes mértékig tiszteletben tartani, míg a
saját embertársainak az élethez való, s Istentől kapott jogát semmibe veszi, annak másféle
bőrszíne, más vallási vagy politikai hovatartozása miatt, addig nem is várható, hogy ezt a
törvényt, mint mindenkire érvényes törvényt elfogadja,
A tudatba íródott, hibás, ám egykor még valóban a kényszerűség-adta történést nem
könnyű egyik napról a másikra felülírni az emberi elmében. A Kegyelem Istene ezzel
tisztában volt, s van is, ezért a tudati evolúció befejeződéséig nem is tette kötelezővé az ember
számára a hibás tudati elem elhagyását. Talán épp ez az oka annak, hogy néhányan úgy vélik,
hogy ez továbbra sem kötelező számukra. Sokan vannak, akik úgy vélekednek, hogy a hús
fogyasztása nélkül az agy nem fejlődhetett volna ki olyan mértékben, amilyen mértékben
mostanra kifejlődött. Ez azonban megfordítva igaz. Ameddig a tudat fejlődése, azaz
evolúciója el nem érte tetőpontját, hiábavaló is lett volna azt parancsolni a múlt tudati
képeihez még erősen kötődő embernek, hogy hagyjon fel a lélek-lények holt tetemeinek
felfalásával, s tisztítsa meg elméjét a hibás tudati kényszertől. Mára azonban elérkezett az a
korszak is, amikor mindahány tudati elemet meg kell próbálni felülmúlni, magasabb szintre
emelni. Ez azonban pusztán a fizikai ismeretek révén nem lehetséges, ehhez magasabb fokú,
tehát spirituális ismeretekre van szükség.
A táplálkozási ösztön tehát erősen deformálódott, eltért a kezdeti tisztasági szinttől. Attól a
szinttől, amely az élethez való jog teljes és tökéletes tiszteletben tartását, annak tudattalan
tudati ismeretét írta elsőként a kiformálódóban lévő ösztön képei közé. Ez a tudati kép
mindinkább lefedődött, s mert a körülmények úgy alakultak, az ember korai őse maga is
asszimilálódott. Ebben is nagy szerepe volt természetesen az Ellentétnek, akinek csatlósai már
akkor sem hagyták, hogy a tudat ideje-korán visszaigazodjék a kezdeti tisztasági szintre,
amikor pedig arra a lehetőségek is adottak lettek volna. A zsákmány-szerzés, mint öröm-
forrás, az ő hatására íródott be a tudatba. Amikor az ember az első kis-jégkorszakban az
állatvilág egyes tagjai ellen fordult, a zsákmányszerzésben nyoma sem volt a zsákmány
leterítése fölötti örömnek, hisz a zsákmányt ejtő még érezte valahol génjei mélyén cselekvése
helytelen voltát. De az életösztön késztetését egyetlen más késztetés sem írhatta felül.

4
 Ez a kor, és ez a korszak, bár többször egymás után megismétlődött, már messze tűnt, de
nem tűnt el velük a zsákmányszerzés késztetése, hanem megváltozott, és idővel már nem a
kényszerűség, hanem az ölés-adta tisztátalan és mindennél durvább gyönyörűség vezette, és
vezeti ma is mindahány vadász gondolatát és kezét.
Mára azonban a vadászat is korlátok közé szorult, és már rég csak a vadász hiúságának, és
vagyoni helyzete fitogtatásának eszközévé vált, miközben a nap mint nap terítékre kerülő
állatokat, olykor még a korábban csak a szabad természetben megtalálható vadakat is (fürjek,
fácánok, az egyes hal-féleségek stb.) épp úgy tenyésztik ezer és ezer számra, ahogy a répát
vagy a burgonyát termelik a földeken. Mesterséges, és az állatok számára lét-idegen
körülmények közt, keltetőkben hívva őket életre, majd mesterséges tápokkal tömve, s minden
mozgási szabadságuktól megfosztva, hogy mielőbb elérjék a legyilkolásra alkalmasnak ítélt
méretet és súlyt, mit sem törődve az egymás mellé préselt állatok szenvedéseivel, hogy az
állatokra is jellemző egyéni igényekről már ne is szóljunk. Hol van már ez a korszak, a
kényszerűség-adta zsákmányszerzéstől, és főként hol van a még korábbi korszak csakis
növényi táplálékon élő lényeinek tisztaságától? Pedig éppen azt az egykor-volt, ősi tisztaságot
kellene az embernek elérnie
Természetesen az emberi testben nagyfokú változás következett be a számára szokatlan
táplálék hatására, sőt a lények nem mindegyike volt képes az újfajta táplálkozási szokást
felvenni vagy megszokni. Sok volt, amely ragaszkodott a korábban megszokott, s a génjeiben
öröklött táplálkozáshoz, és még több volt azok száma, amelyek a test-idegen táplálékban
kezdettől jelenlévő toxikus anyagokat nem tudta befogadni. Vagyis, a szó szoros értelmében
megmérgeződtek a leölt állati testben lévő halál-energiák, és a fajta-idegen testben lévő, s a
saját test-elemeikkel nem harmonizáló elemek hatására.
Az évezredek során maga a test, annak belső szervei is degenerálódtak, és már nem volt
képes csak a növényi táplálékból kivonni mindahány, a szervezet számára szükséges anyagot.
Nem véletlen, hogy Teremtő Kegyelem épp a mai korban adta elénk azokat a táplálék
kiegészítő szereket, amelyek mindazokat az anyagokat képesek pótolni, amelyeket az emberi
szervezet korábban tényleg csak a hús elfogyasztása révén vett magához, de amelyeket egy
még korábbi korszakban a nővényi táplálék teljes és tökéletes feldolgozása révén beépíthetett
a szervezetébe.
Azonban ha Isten ennyire figyelembe veszi azt, amire a testnek, mint fizikai elem-
halmaznak ténylegesen is szüksége van ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse a neki szánt
szerepet, már mi sem taszíthatjuk félre az Isteni Kegyelemnek a táplálék-kiegészítők
formájában megnyilvánuló eszközét, és csak önön tudati képeinket követve, ragadjunk le a
korábbi tudati - akarati képben. S mivelhogy a megoldás már adott, nem hivatkozhatunk a test
igényére sem, de a biológiai szükségszerűségekre sem. Már “csak” az akarat az, amit meg
kellene tanulnunk uralni.
Sokan hivatkoznak arra a nagyon is téves megállapításra is, miszerint az ember ősidők óta
a mindenevők csoportjához tartozik. Aki egy kicsit is jártas a biológiában, maga is rá fog
jönni, hogy ez nem így van, hisz ha így volna, a test belső emésztési rendszerének sem kellett
volna megváltozni a kezdetek óta. Az eredeti emésztő-rendszer, tehát a gyomor lényegesen
erősebb, a bélrendszer pedig hosszabb volt, s ez utóbbit a mai bélrendszer vizsgálata is
visszaigazolhatja. Az úgynevezett “vakbél” nem egyéb, mint a bélrendszernek a kezdeti
korszakban még létező, s igen fontos szerepet betöltő, a további bél-traktusok elkorcsosult
maradványa, amely a táplálék testen belüli cirkulációját volt hivatott biztosítani. Az ős-
időkben a mára elcsökevényesedett bélrendszer biztosította a nyers növényi táplálék hosszabb
ideig tartó, testen belüli körforgását. Ennek révén a bélrendszer a legteljesebb mértékig képes
volt feldolgozni az elfogyasztott élelmet, minden olyan nyomelemet és ásványi anyagot
kivonva és továbbítva a test véráramán keresztül, amelyeket ma már képtelen kivonni abból,
de amelyek tökéletesen pótolták a test számára azokat a nyomelemeket és ásványi sókat,

5
amelyeket mára csak a húsból tud kivonni az elcsökevényesedett, tehát korábbi feladatának
ellátására alkalmatlanná lett bélrendszer. Az említett táplálék-kiegészítő készítmények
képesek a hiányzó elemeket biztosítani.

A táplálkozásról már Mózes könyvében is szó van. Mózes Első könyvének első
fejezetében a következő olvasható: És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó
füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek
eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-
mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És
úgy lőn. (1 Móz. 1,29-30) Ez az ige minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy lélek-
testvéreinknek (s itt most kifejezetten az állatvilág egyedeinek) lemészárlása és felfalása nem
Istentől elrendelt, és kiváltképp nem a kezdetektől. A kilencedik fejezetben azonban ez áll: És
féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi
nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat,
amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. (1 Móz. 9,2-
3) Ez ellentmondásnak tűnik. A magyarázat szintén a Névtelen Szellemtől származik.
(Tandari: És az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett I. kötet). Péter részletesen kifejti, hogy az
előbbi ige az első emberiségnek adott parancsolat, amely emberiség lényegesen magasabb
tudatszinten volt, mint Noé korának emberisége, akiknek az utóbbi parancsolat adatott, mert
ekkor már a Föld és annak valamennyi élőlénye egy alacsonyabb energiatartományba zuhant.
Mózes már akkor el kellett mondja, hogy minden, az ivadékgondozás legalább alapfokú
ösztöni késztetésével bíró állatban élő lélek van, vagyis érzelmekre, szeretetre képesek,
akárcsak az emberek, és azok is a Kozmikus Világlélekből merítenek minden egyes Út
megkezdése előtt, mint az emberek. És ezáltal a mai számunkra is világossá vált, hogy a
szellemi Én-rész energiaszint csökkenése volt az, ami mind durvább életvitel felé terelte mind
az embert, mind a körülötte élő léleklényeket. Az első emberiség és az özönvíz korának
emberisége még a lefelé ívelő ágban volt, mi viszont már a felfelé ívelő ágban vagyunk, és
már elértünk egy olyan szintet, amely lehetőséget adhat arra, hogy a magasabb
fénytartományba emelkedhessünk. Ehhez viszont az szükséges, hogy felhagyjunk olyan sok
ezer éves szokással, mint a húsevés, amely nem felemel, hanem inkább visszahúz bennünket a
Hazavezető Úton.

Erről szól Jézus tanítása is, mely Péter Evangéliumában található. A „Ne ölj” parancsolat
az Isteni Törvény, amely emberre és állatra egyaránt érvényes. Krisztus Urunk pedig nem a
Törvényt eltörölni, hanem azt betölteni jött a Földre, ahogy a Bibliában írva van: Ne
gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy
eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. (Mát. 5,17) Nyilvánvaló, hogy a négy kanonizált
evangéliumba nem került bele minden esemény, ami Jézus földi testet-öltésének idején vele
történt, és minden tanítás, ami az Ő szájából elhangzott. Erről tanúskodnak az apokrif
evangéliumok is. Másrészt az eltelt kétezer év alatt a Bibliában lévő evangéliumok is
módosultak. Péter Evangéliuma a legrészletesebb és leghitelesebb, mert közvetítőjét, Tandari
Évát Péter visszaviszi a kétezer évvel ezelőtti időbe, aki szem- és fültanúként”, mintegy
„helyszíni közvetítést” ad az akkori történésekről. Ez az evangélium Tandari Éva írásai között
az És mondá a MESTER…címet viseli.
A negyedik kötetben Jézus elmagyarázza, hogy az állatok legyilkolása bűn, és azok húsában
lévő halálenergiák betegségeket okoznak. Ez a tanítás olvasható a következő idézetben: „De
épp így betegség okozója a negyedik szférában a legyilkolt állatok húsában megrekedő
félelem és halál-energia, sőt; már annál alacsonyabb szinteken is okozhat (és okoz is!)
betegségeket, hisz már a ti korotokban is kezdenek ráébredni a „túlzott mértékű húsfogyasztás
veszélyeire”. Ettől már lényegében csak egy lépés választ el benneteket attól, hogy végre

6
ráébredjetek: a Törvény ellen, s az Élet ellen való cselekedet minden egyes Lélek-lénytársatok
legyilkolása, s a kannibalizmus egyik durva formája azok holttá tett testeinek felfalása. Amíg
erre képtelenek vagytok ráébredni, s amíg képtelenek vagytok felhagyni léleklény-társaitok
elpusztításával, addig a köröttetek élő állatok sem lesznek, mert nem is lehetnek képesek
felhagyni állat-testvéreik megölésével és azok testeinek felfalásával, mert hisz ők a ti
gondolataitok és érzéseitek, tehát tudati - lelki - szellemi milyenségetek hű tükörképei: csak
azt mutatják felétek, milyenek is vagytok a Valóság szintjéről nézve.” (Tandari: És mondá a
MESTER… IV. kötet 107. oldal)
Az ötödik kötetben Jézus arról tanít, hogy mi a különbség a táplálkozásra szolgáló
növények, az állatok és a kártevő rovarok elpusztítása között, amikor Teozus anyjának,
Annának kérdésére válaszol. Anna kérdése: „Hát, ha a virágoknak is meg van a maguk Égi
Törvénye: akkor mi mind vétünk ama Törvény ellen, amikor leszakasztjuk, s házaink, vagy
oltáraink ékítésére használjuk őket?” Jézus így válaszol: „Bizony, így igaz! Vétetek mind a
Törvény ellen, annál is inkább, mert a növények testeit körül vevő, s azokat e Föld színén, de
még minden más Bolygó színén is éltető lélek-szálakat vágjátok el, azt a lélek-szálat, amely
épp úgy a Kozmikus Világlélekből adatik a virágnak, ahogyan a körötte lévő embereknek és
állatoknak is. Lélek-testvéreitek ők néktek, tehát megölésük épp úgy testvér-gyilkosságnak
számít, ha szellemmel nem is bírnak, mert azzal egyedül az Ember bír e Föld színén.”
A Mester tanítása így folytatódik:
„Anna ismét gondolkodott e szavakon, s ismét kérdezett:
– Akkor ama növények, melyek eledelül vannak nékünk: szintén az ölés tilalma alá esnek? S
az állatok, amelyeknek húsát fogyasztanunk engedte a Mózesnek Törvénye: szintén?
A Mester egy ideig hallgatott, mint ki arra vár: tán még többet is kérdez az asszony, majd
hogy az már nem szólt, de érezhetően a válaszra várt, azt mondta:
~~ Korábban már beszéltem némelyeknek e dolgokról, bár te nem tudhatsz róla, mert hogy
nem itt szólottam azokkal, nem e városban. Azok a növények, amelyek eledelül szolgálnak,
önként szolgálnak tenéktek, amikor már elérkezett a termés átadásának ideje számukra. Ha
annál korábban arattok, vagy húzzátok ki a Föld testéből az ott növekedő termést; igen is
vétetek az ölés tilalma ellen. Amikor viszont a termés teljes és tökéletes módon beérett, maga
a növény jelzi azt felétek: kész megválni termésétől, hogy az betölthesse másodlagos szerepét,
az emberi és állati testek táplálását és ekként való létben tartását. Az állatok szintén önként
adják mindazt, ami testeik termése: a marha és az egyéb négylábúak az ő tejüket, s a baromfi
az ő tojásait, de csak akkor, ha a marha nem hord, vagy nevel éppen fiat maga is, s ha a tojás
nem rejt utódokat, mert akkor ellenükre és az utódok ellenére egyaránt cselekszetek, vagyis
veszélyeztetitek a faj további fennmaradását. Mózes azért kellett egyes állatok testének
fogyasztását, mint törvényes cselekedetet megjelölje, mert az ő korának embere semmiképp
sem fogadta volna el, ha mindennemű állat leölését tiltja számukra. Ne feledd: akkor még az
ember-áldozat is szokása volt az embernek: s Mózes feladata épp az volt e téren, hogy a
szellemmel bíró Ember legyilkolását, s teste húsának elfogyasztását mindennél erősebb
tilalom alá vegye. Mert persze: nem csak ez volt Mózes Törvényeinek szerepe, ám ennél
többet még az adott kor emberei nem fogadtak volna el: inkább még magát Mózest is
feláldozták volna önnön vadságuk fekete oltárán. Ma azonban már szükséges tudnotok, s
lassan meg is tanulnotok: az állatok épp úgy a tilalom alá esnek, amint az emberek, mert
amint mondtam: azonos helyről, s pedig a Kozmikus Világ-lélekből merítik lélek-elemeiket,
mint ti magatok is. Azon kártévők viszont, amelyek az emberi, az állati vagy a növényi élet
ellehetetlenítésének árán szerzik meg a maguk táplálékát, nem bírnak lélek-elemekkel, mert
hogy azok a korábban élt, s a jelenben élő emberek gondolat-energiáiból lépnek a lét színére.
Ezeket, hogy ártástokra ne legyenek: szükségszerű lehet elpusztítanotok, de még ezeket is
gyors és minél kisebb fájdalmat okozó módon, hisz testeik fizikai elemei közt valamilyen
mértékig szerepelnek az érző idegszálak, vagyis épp úgy fájdalmat okoz nékik a kínzás, mint a

7
lélekkel bíró lényeknek, s ha az ő szenvedésük nem íródik is be tudatukba, mert hisz nem
bírnak tudattal: beleíródnak a Kozmikus Világlélekbe, amelyből merítve azokat magatokkal
hozzátok, hogy magatok is megélve ama szenvedéseket: letisztítsátok és feloldjátok azokat a
görcsös kis csomókat a Világ-lélek egészéből, amelyek végettetek, a ti hibás, és gyakorta
szükségtelenül vad cselekedeteitek révén kerülnek oda.” (Tandari: És mondá a MESTER… V.
kötet 93. oldal)
Tudjuk, hogy Jézus tanítványai többnyire halászok voltak, és a halat tápláléknak tekintették.
Ezért Péter megkérdezte Jézustól, hogy a halaknak, mint hidegvérű, érzéketlen állatoknak a
megölése is bűnnek tekeintendő-e. Jézus így válaszolt:
„ Azt kérdezted tőlem, Simon, hogy vajon a halak húsának elfogyasztása is az ölés vétségei
közé számítható-e, s akkor (a már ismert okok miatt) nem felelhettem néked. De most felelek,
bár lehet: még nem egészen fogod érteni a feleletemet, hisz mondandóm olyan elemeket is
tartalmazhat, amelyeket nem csak te: Rajtam kívül egyetlen ember sem ismerhet e Föld
színén. Megpróbálom mindazonáltal mégis érthetővé tenni mind-azt, amit mondok, s ha
valamely szavam nem világos, szólj, hogy azt is megmagyarázhassam. Legalább is:
amennyire a Kor s az Idő ezt megengedi.
Kérdésedre két válaszom van: igen, és nem.
Igen: bűn a halak megölése is, hisz lényegében bűn mindennemű élőlény életének kioltása,
amely Lélek-elemmel bír. (Nem a kártévőkre gondolok tehát, mert azok - amint már
mondottam - csak a gondolat-energia elemekkel bírnak, mert fizikai tömegük is abból áll.) A
leölt állatok rettegő félelmének és a halál előtti fizikai szenvedésnek energiája beíródik nem
csak az őket meggyilkoló személy szellemi energia-tárába, de a Föld egészének energia-
gömbjébe is, épp úgy, ahogyan a növényeknek okozott, és gyakorta megindokolhatatlan
szenvedés energiája megmarad abban. (És itt sem a szükségből megmetszett növények
fájdalmára gondolok, hisz ha a növény távolabbi érdekében cselekszetek, ez a tény is, ennek
pozitív energiája is benne rezeg a fájdalmat okozó mozdulatban, lényegesen csökkentve a
növény szenvedését!)
Nem véletlen azonban, hogy az Isteni gondviselés egy olyan állatot helyezett a Föld lényegét
tekintve legtisztább elemébe, amelynek teste az emberi szervezet számára leginkább szükséges
anyagokat tartalmazza. A víz rezgésszintje egy számotokra még érthetetlen, mennyei rezgés-
elemmel azonos, így alkalmas arra, hogy az állat fizikai testének elemeit megtisztítsa. Ezen
felül és ezen túl a hal az egyik olyan élőlény, amely egyáltalán nem bír az értelem s a szó
valós értelmében vett érzelem legkisebb szikrájával sem. Épp csak a párosodás és az utódok
létbehívásának, valamint a táplálékszerzésnek ösztöne, esetleg ősidők óta ellenségének ismert
lények felbukkanásakor a menekülési ösztön egy gyengébb foka él bennük. A legegyszerűbb, s
még csak nem is valami fejlett értelemmel bíró állatként ismert lények többsége; például az
egér: megkeresi a maga párját, s ha az utódok nemzése megtörtént, a nőstény már jó előre
gondoskodik arról a rejtekről, amelyben kicsinyeit világra hozza. Aztán ha a kicsinyek
megszületnek, szoptatja és tisztogatja, később tanítgatja őket, mielőtt azok önálló életet
kezdenének. A hal ívás idején betölti a maga tisztét, bár a két különnemű állat közt még ekkor
sincs semmiféle közelebbi kapcsolat. A nőstény kibocsájtja az ikráit, s többé nem törődik
azokkal. A hím az ikrákra fecskendezi a maga váladékát, amely megtermékenyíti az ikrákat:
aztán az sem törődik tovább azok sorsával. Más halaknál ugyan a megszokott módon
fogannak az utódok, de amikor azok világra jönnek, a nőstény azokkal sem törődik tovább, ha
csak nem annyiból, hogy ő maga falja fel azok egy részét, hisz akkortól kezdve azok is csak
mint lehetséges táplálék, zsákmány bukkannak fel tudattalan és értelem nélkül való… – nem
elméjében, mert ilyen a halnak lényegét tekintve nincs, mert ha volna, az legalábbis az alap-
szintű, ösztönös érzelmet; a gondoskodási késztetést megadná számára. Csak ösztön-képei
közt, hisz nem önnön ivadékait, csupán valamiképpen elébe került, kicsiny, tehát könnyen
legyőzhető zsákmány-állatkákat lát a tulajdon ivadékaiban is! Ez a tisztátalan elem, vagyis a

8
maga faján, s a maga ivadékainak kárára bekövetkező kannibalizmus lényegében az egyetlen
olyan tisztátalan elem, ami igazán ártalmára lehetne mindazoknak, akik a halak húsát a
későbbiekben elfogyasztják, de…
– És itt mutatkozik meg az Isten végtelen Kegyelme! Isten ugyanis időlegesen feloldotta
számotokra e bűnt annak valós volta alól, Isten, Aki e ma még számotokra, a ti fizikai testeitek
számára elengedhetetlen és pótolhatatlan elemeket testében hordó élőlényeket a vízbe, a Föld
legtisztább közegébe helyezte, amint azt már mondtam. A víz alkalmas rá, hogy felülírja a
halak testeiben felgyülemlő ártalmatokra lehető energiákat, s mert hogy a halak érző
idegpályákkal sem, vagy csak csökevényes formában bírnak, a fizikai fájdalmat sem érzékelik
olyan szinten, mint más, náluk nagyságrendekkel fejlettebb lélek-elemmel bíró, tehát az
alapszintű ösztön-életnél magasabb, már érzelmi életre is képes és alkalmas állatok.
És épp a lélek-elemek fejlettségi szintje és tisztasági foka, pontosabban az azok közti, s a
különböző élőlény-fajtáknál jelentős eltérés az oka annak, hogy itt, az időleges mentelmi
Törvénynél kifejezetten csak a halakra gondolok, s nem mindazokra a vízben élő emlősökre,
amelyeknek csak élőhelyük egyezik a halakéval: minden másban különböznek azoktól. Épp ez
az eltérés az oka annak, hogy a vízi emlősök épp úgy oltalmat kell élvezzenek, mint
szárazföldi társaik, s mint a madarak, amelyek e két állatfaj közt foglalnak helyet a Lélek-
lények csoportjaiban. A szárnyasok nagytöbbsége tojásokat rak, majd fészkén ülve olykor
heteken át kotlik, majd még azután is hosszú időn át gondosan táplálja és tanítgatja fiókáit, s
nem egy még akkor is felismeri a maga utódait, ha azok már kirepültek a fészekből, s önálló
életet kezdtek. Ők tehát gondoskodási ösztönnel is bírnak, amely rokon-érzés a szellemmel
bíró lények, tehát az emberek Szeretet-érzetével. Nem is beszélve az emlősökről, amelyek már-
már emberi (vagy gyakorta az embert is megszégyenítő) ragaszkodást tanúsítanak kicsinyeik
iránt.
Ekként van hát, hogy amennyire bűn mindennemű élet kioltása, annyira mentelmi jogot ad
néktek az Ég kegyelme a halak esetében. Ma még legalább is, hisz a későbbi korok
Emberisége már nem lesz rákényszerülve, hogy az egyes ásványi anyagokat, s az erősen
besűrűsödött Ember-test számára még hosszú időn át nélkülözhetetlen elemeket a hal testének
elfogyasztása révén vegye magához. De az a kor még nagyon messze van: a ti fogalmaitok
szerint legalább is, hisz mint tudod: az Örökkévalóságban nem csak néhány ezer év, de akár
néhány évmillió is semmi, mert ott nincs, nem volt, és nem is lesz Idő” Tandari: És mondá a
MESTER… V. kötet 121. oldal)
Krisztus szavaiból világossá válik, hogy amíg a hibás tudati beállítottság, és az ember fizikai
testének a hús bomlástermékeivel való túlzott elszennyeződése miatt a húsételek
fogyasztásáról való lemondás nehézségbe ütközik, addig (átmenetileg) a halak húsának
elfogyasztása nem tekinthető bűnnek.

A spirituális tanítások, a mennyei szellemvilág közleményei általában a húsevés ellen, a

vegetáriánus táplálkozás mellett foglalnak állást. Ennek ellenére előfordul, hogy még a
spirituális tanításokkal foglalkozó testvéreink között is akadnak olyanok, akik eddig még
nem tértek át a húsmentes táplálkozásra. Ennek egyik oka lehet azoknak az ismeretnek a
hiánya, melyeket a mennyei szellemvilág, az erre hívatott médiumok közvetítésével,
napjainkban pontosan abból a célból bocsátott az ezen ismeretek befogadására nyitott
emberek rendelkezésére, hogy senki ne mondhassa: „ezt nem tudtam, ezekről nem is
hallottam”.
Egy másik ok abban keresendő, hogy az illető nem fogadja el a kapott az információt
hitelesnek. Ezek a testvéreink néha olyan kijelentést is tesznek, hogy „még Jézus is evett
húst”. Ez viszont teljes mértékben eltorzított állítás, mert Jézus nemhogy húst nem evett soha,
neki fizikai táplálkozásra sem volt szüksége. Nagyon ritkán evett ugyan néhány falatot,
olyankor, amikor vendéglátóját nem sérthette meg azzal, hogy egyáltalán nem veszi magához

9
a szeretettel eléje adott táplálékot. Ebben a vonatkozásban szoktak egyes testvéreink az Utolsó
Vacsorára hivatkozni, miszerint bibliai tény, hogy az Úr Jézus evett a húsvéti bárányból.
Azonban egyik evangélium sem írja le, hogy Ő valóban evett is a húsból. A Péter
Evangéliuma alábbi idézetből megtudható, hogyan is történt valójában az a bizonyos
„húsevés”. Ez a részlet a VI. kötet 110. és 118.oldalán olvasható
„Ahogy a bárány az asztalközépre került, Mesterünk arca fájdalmasan megrándult, egy
percig némán nézte a leölt, s elkészített állatot, majd halkan azt mondta:
~~ Erősen kívántam a húsvéti lakomát megenni veletek, mielőtt én szenvednék: ha nem is
ekként gondoltam azt. De ekként kellett legyen, s én meghajlok Atyám rendelése előtt,
amellyel elébem adta Holnapom szimbólumát: a legyilkolt Bárányt. - azzal kezeit a bárány
fölé helyezte, s erősen fohászkodott, majd visszatelepedett az asztalfőn lévő kerevetre, s
néhány percig némaságba merült.
— Mesterünk a legyilkolt állat láttán önnön szenvedéseit látta előrevetítődni. De érezte
ugyanakkor az állat szenvedéseit is: azért is fohászkodott oly erősen, hogy a bárány lélek-
elemeit megtisztítsa a beléíródott szenvedés energia-elemeitől. Azzal persze, hogy az áldozati
étek fölé helyezte kezeit, magának az ételnek belső szerkezeti elemeit is megtisztította, s a
negatív spirális forgás-irányú energia-elemeket pozitív irányúvá változtatva semlegesítette az
ételbe íródott Halál-energiát, s az állat halál-félelmének és utolsó, kétségbeesett, szenvedés-
teli vergődésének kemény, és erősen negatív irányú energiáját is. Vagyis most nem csak a
maga által kézbe vett, s elfogyasztásra váró étket minősítette át, s emelte a kozmikus energia
rezgésszintjére: az áldozati bárány egészét, s még azon étkekét is, amelyek az asztalra lettek
helyezve. Ennek erős fontossága volt, méghozzá két szempontból is. Egyrészt az, hogy Júdás
ne vonzzon magához még több negatív energiát, hisz már a benne lévővel sem tudott megvívni
szellemi Én-része, másrészt pedig az, hogy a magunkhoz vett étel immáron pozitív energiája
segítségünkre lehessen: viselni, s épp ésszel viselni mindazon történést, amelynek hamarosan
tanúi kellett legyünk…„
Az Utolsó Vacsora leírásának vonatkozó része így folytatódik:
„Elvettük a felénk nyújtott kenyeret, s bár nem értettük, miért mondja Mesterünk: “ez az Én
Testem” - megettük mindnyájan a nékünk adott falatot, s lényegében ezzel vette kezdetét
maga a lakoma. A bárányt is Mesterünk osztotta szét, az első kehely bort azonban nékem, a
másodikat Jánosnak kellett kitöltenie. Mesterünk ugyan az előtte lévő tálkába is tett egy kis
darabot a bárányból, s az el is tűnt onnan: azt azonban egyikünk sem látta, hogy abból, bárha
egy falatot is evett volna.
— És nem is láthattuk, mert hogy Mesterünk hozzá sem ért az állat húsához. Kezeit fölébe
helyezve egyszerűen elemeire bontotta, s azon elemeket visszaközvetítette a Mindenségbe,
amelyből vétettek, mint minden Erő…”
További oka lehet, hogy a kellő ismeretekkel rendelkező testvéreink még sem térnek át a
húsmentes táplálkozásra, az akarat hiánya. Ebben az esetben a tudat nem képes uralkodni a
benne lévő akarat felett, és ilyenkor nem is a tudat, csak az akarat, mégpedig a hibás, az Én-
rész szellemi természetébe nem illeszthető akarat a tényleges irányítója a testnek, illetve az
egyén tudatának is.
Előfordul olyan eset is, hogy az Én-rész és a tudat is elveti a húsételek fogyasztását, de a
test még ragaszkodik hozzá. Ilyen esetben a tudat nem képes elfogadni az Én-rész késztetését,
mert az Én-rész gyengébb, mint a test-tudat, lévén a test csupán a tudat és az Én-rész eszköze.
Ilyenkor végső soron arról van szó, hogy a tudat részben az Én-rész, részben pedig az Ellentét
befolyása alatt áll, és ha a szellemi Én-rész felől áramló energia gyengébb, mint az Ellentét
energiája, a tudat hiába tudja, hogy mi volna a helyes és törvényszerű, mégis a helytelen
cselekvésre ösztönzi a testet. (Tandari: Szavak a Csendben… XI. kötetben leírtak alapján.)
Vannak azonban olyan testvéreink is, akik elhatározzák, hogy felhagynak a
húsfogyasztással, mert tudati szinten elfogadják a vegetáriánus életformát, de minden

10
erőfeszítésük ellenére képtelenek erre, mert testük sejtszinten még képtelen a változás
elfogadására. Ebben a kérdésben a testsejtek energiaigénye az, ami fontos és meghatározó.
Aki nem képes a spirituális értelemben magasabb rezgésenergiával bíró energia-elemeket
tartalmazó növényi eredetű táplálkozásra áttérni, azoknak testsejtjeik folyamatosan olyan
rezgésszintű energia megszerzésére adnak késztetést a hozzájuk rendelt agyi tartománynak, s
azon keresztül természetesen a tudatnak, amely rezgésszintű és rezgés-összetételű energia-
elemek nem találtatnak sem a növényi táplálékban, sem pedig a növényevő állatok
termékiben, például a tojásban, vagy a tejtermékekben. (Ez utóbbi bekezdés részletes
kibontása Tandari Úton, útközben… című írásának II. kötetében olvasható)
„Aki végképp képtelen elhagyni a hús fogyasztására irányuló tudati késztetést, bár megvan
benne a valós igyekezet, annak fizikai testelemei, a Felemeltetés során, egy bizonyos
transzplantáción esnek át. Az Úr Kegyelme, véghetetlen szeretetének energiája kiemeli a
testsejtbe épült, a léleklények testébe, azok életének elvétele pillanatában beléíródó, s a testet,
vagy annak egyes részeit fogyasztó ember testsejtjeibe épülő halál-energiát. Mivel az elvont
energia, ha az történetesen negatív energia is, mindenképp energia-csökkenést okoz a testben,
a hiányzó energiát, hogy az elvonással óhatatlanul együtt járó elvonási tünetet kiküszöbölje,
szeretetének energia-elemeivel pótolja az Úr.” (Az idézet Tandari: Szavak a Csendben…
XVII. kötet 17. oldalán olvasható)
Tehát, „ha valaki előrébb és feljebb léphet, nem azért fog előrébb és feljebb lépni, mert
felhagyott a húsfogyasztással, s aki nem emeltetik fel Urunk által ama hatalmas pillanatban,
nem azért nem emeltetik majd feljebb, mert húst fogyaszt, hanem a benne élő, s az általa
megélt és kiárasztott Szeretet az, amely megadja, avagy elveszi tőle a jogot, hogy egy szinttel
magasabbra emelkedjen.” Ha valóban minden erőfeszítése ellenére sem tud lemondani a
húsevésről. (Tandari: Úton útközben… II. kötet 102. oldal)

A húsevésnek az ember fizikai testére gyakorolt egészségkárosító hatásáról széleskörű

irodalmi anyag áll rendelkezésünkre. Ezek közül egy: Makk István Az örök fejlődés kozmikus
útja című könyvének IV. kötete. A 374. oldaláról vett alábbi idézet is alátámasztja a
húsételekkel való táplálkozás hátrányos voltát.
„A hús egyike a legésszerűtlenebb élelmiszereknek! Az emberi szervezetre beláthatatlanul
káros a hatása!
Miután az ember bélcsatornája hosszabb, mint a húsevőké, az elfogyasztott hús olyan
bomláson esik át, amelynek eredményeként mérgező termékek jönnek létre, és ezek a
bélbolyhokon át felszívódva mérgezik az emberi szervezetet. Ez az állandó, folyamatos
mérgezés rövidíti meg az ember életét.
Az állati hús − az állati hulla − nem csak hullamérgeket, hanem folyamatosan bomló
anyagokat tartalmaz. Gondoljuk meg! Az állat, mielőtt megölik, a vágóhídon a félelem és
rémület borzalmait éli át, ezt tapasztalják a vágóhídon a szakemberek, és a stressz sokkhatása
az állat agyában megindítja a fehérjebomlás önmérgeződését, mely az állat agyából egész
szervezetére szétárad. Az állat leölése után a húsban ez a bomlás, mérgeződés tovább
folytatódik! Közben a húst szállítják, hosszabb-rövidebb ideig hűtőházban tárolják, majd újra
szállítják, és a húsboltokban ismét tovább tárolják! Közben a húsban ez a bomlás,
mérgeződés tovább folytatódik! És midőn a háziasszony a húsboltban vásárolva azt mondja:
„ezt a gyönyörű friss karajt kérem”, a húsban már hosszú bomlási folyamat zajlott le. Igen
ám, de sokszor még otthon is hűtőszekrénybe kerül a hús, és esetleg csak napok múlva kerül
az asztalra és a gyomorba! Tehát a hús a fogyasztás előtt már hosszú bomlási folyamaton
ment át, mely állapotot érzékeink durvasága miatt már nem is észlelünk, és kellemetlennek
sem találjuk! Az emésztőszervekben a fenti láncreakció után sokkal nagyobb mértékben állítja
elő a hús a mérgező, rothadó termékeket, mint más fehérje tartalmú táplálék!”

11
 Az eddig elmondottakból úgy tűnik, hogy egyéni témáról van szó, vagyis a húsételekkel
való táplálkozásnak az ember lelkére és testére gyakorolt káros hatásáról. Gondolván, hogy a
saját lelkével, testével és életével mindenki azt tesz, amit jónak lát. Bár ez is ellentétben áll a
Szentírás tanításával, ahogy Pál apostol mondja a korinthosziakhoz írott első levelében: Nem
tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki
az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent,
ezek vagytok ti. (1 Kor. 3,16-17) Azonban a húsevés koránt sem egyéni ügy, hisz a
vágóállatok tartása globális problémákat is okoz, tehát nagyon is közügyről van szó, és
kívánatos, hogy egyre több ember térjen át a húsevésről a vegetáriánus táplálkozásra. A téma
globális kérdéseivel foglalkozik az alábbi írás, amelynek címe: Fölfaljuk a Földet.
„Senki sem tudja, hogyan és miért, de mintegy 4000 millió évvel ezelőtt létrejött bolygónk,
a Föld. Akkoriban bontakozott ki az élet a föld felszínén, a vizek mélyén és a levegőben. És az
idő telt.
Képzeljük el a világ teljes történetét egy évbe tömörítve. Január elsején született meg a
világ. Néhány nappal később megjelentek az első baktériumok. Majd kibontakozott az
evolúció csodálatos folyamata és minden vízfelület, a föld minden rétege és a földön minden
talpalatnyi hely benépesült. A medúzák és pókok november elején bukkantak fel először. Az
első páfrány pedig november huszadikán. Azzal egy időben, hogy a halak elszaporodtak a
vizekben, szárnyas rovarok töltötték meg a levegőt. Pár nappal később, december 1-től 15-ig
már vitathatatlanul a dinoszauruszok uralták a Földet. December 31-én tizenöt perccel éjfél
előtt, megjelent az ember. Csupán két másodperccel az év vége előtt kezdődött az ipari
forradalom, és hatalmas pusztításba kezdtünk, ami térdre kényszerítette a Földet.
1. Elpazarolt élelem, elpazarolt földek
A környezet egy finom szövésű köpeny, amely a szemünk előtt kezd felfesleni és ezért
nagymértékben a húsfogyasztás tehető felelőssé. Testünk fenntartásához nincs szükségünk
húsfogyasztásra, mégis a világon napjainkban háromszor annyi haszonállat él, mint
ember. Az állatok etetéséhez olyan sok fű, búza és kukorica szükséges, hogy Anglia
mezőgazdasági területeinek csaknem 80%-át ennek a hatalmas igénynek a kielégítésére
használják.10 kg növényi fehérjére van szükség egy kilogramm hús előállításához. Ez a
valaha kitalált legpazarolóbb újrafelhasználási program.
A hatalmas takarmányigény miatt arra kényszerítik a termőtalajt, hogy kapacitásán túl,
rovarirtó szerekkel és trágyákkal teletömve táplálja a gabonákat. A rovarirtó szerek olyan
mérgek, amelyeket a peték, a rovarok és a gombák kiirtására használnak. Képesek megölni
embereket is, és meg is teszik. Tudjuk, hogy ezek a szerek nem csak azokat a fajokat
pusztítják, amelyeknek szánják őket és tudjuk, hogy felborítják az ökoszisztéma természetes
egyensúlyát. Tudjuk, hogy feldúsulnak, mikor a nagyobb állatok megeszik a kisebbeket. Egy
vízimadárnak, mint például a vöcsöknek, amely a tápláléklánc csúcsa, 80 ezerszer nagyobb
koncentrációban gyűlhet fel a rovarirtó a testében, mint a vízben, amelyben él. Tudjuk, hogy
a használatban lévő vegyszerek közül 50 feltehetőleg rákkeltő. Tudjuk, hogy a húsban
körülbelül 14-szer annyi vegyi anyag maradvány van, mint a zöldségekben. Nyomokban
majdnem minden általunk fogyasztott ételben található rovarirtó szer.
Tudjuk, hogy ha nem kellene az állatokat takarmányozni, a gazdálkodók visszatérhetnének
a vetésforgós műveléshez. Organikusan gazdálkodhatnának, és hátat fordíthatnának az
ideggáz származékok alkalmazásának. Az állandó igény, hogy a termőföldek megtermeljék az
állatok ellátásához szükséges gabonát, tarthatatlanná vált. Az ehhez szükséges irreálisan
nagy termésátlagokat csak rövid ideig lehet tartani, ha a talajt elárasztják drága nitrogén
alapú műtrágyákkal. A nitrogén egy része bekerül a folyókba, fokozza az algásodást,
elszaporodnak a baktériumok és ezek minden életet megfojtanak a vízben. A nitrogén egy
része lejut a földalatti vízkészletekbe is. Ezzel szemben, ha felhagyunk az állatok megevésével
az egész emberi populáció élelmezésére elegendő lenne a termőterületek 30 %-a bármiféle

12
műtrágya alkalmazása nélkül. A föld újra fellélegezhetne, regenerálódhatna és helyreállhatna
egészsége.
TÉNYEK 1:
A világon megtermelt gabona 38%-át az állatállomány takarmányozására használják.
Átlagban minden 10 kg takarmányként használt gabonával 1 kg húst termelnek - a többi
trágyává válik. Kétszer annyi földterület szükséges egy húsevő élelmezéséhez, mint egy
vegetáriuséhoz, és ennek fele elegendő a vegán táplálkozásúak ellátásához. Csak Nagy-
Britannia 250 millió embert tudna ellátni élelemmel tiszta vegetárius (vegán) étrend mellett.
Ha az egész világ az amerikai stílusú étrendet követné, a világ jelenlegi népességének csupán
felét lehetne táplálni.
2. Erdőirtás
A világ esőerdői lélegzetelállítóan összetett rendszerek. A világ állati és növényi fajainak
több mint fele itt él. Sok gyógyszerünket az esőerdőkből kapjuk: az érzéstelenítőket, a rák
elleni szereket, a fogamzásgátló tablettákat. Összetartják a talajt, felhasználják az esőt és az
elpusztult élőlények elbomlásából új élet sarjad. Oxigént termelnek és elnyelik a szén-
dioxidot. Megtestesítik az egyensúlyban lévő természetet. Mi pedig elpusztítjuk őket.
1950 előtt, a világ területének 14%-a trópusi esőerdő volt, ennek fele ma már elpusztult és
minden évben Nagy-Britannia nagyságú területek tűnnek el, és mindez miért? Jórészt azért,
hogy legelőket alakítsanak ki a szarvasmarháknak vagy szójababot termeljenek a helyükön,
amellyel a nagyrészt fejlett országokba szállított állatállományt etethetik. Körülbelül 7 év
múlva ezek a területek szinte teljesen élettelenné és terméketlenné válnak.
TÉNYEK 2:
A trópusi erdők adnak otthont a földön élő fajok több mint 90%-nak. Évente több mint
164.000 négyzetkilométernyi trópusi erdőt pusztítanak el. Costa Ricában a kiirtott erdők
71%-a legelőként szolgál. Nepál körülbelül felét elvesztette erdős területeinek az elmúlt húsz
évben, nagyrészt az állatállomány ellátása érdekében. Még az újonnan irtott legelők is
csupán egyetlen szarvasmarhát tudnak táplálni hektáronként. Latin-Amerika 1991-ben
majdnem 8 millió tonna szójababot exportált, ennek jó részét állatok takarmányozására.
3. Globális felmelegedés
1989-ben egy űrhajó legénysége több ezer tűz füstfelhőjét figyelte meg Amazónia millió
négyzetkilométeres területén. Esőerdőket irtottak szarvasmarha tenyésztéshez. A növényzet
felégetésével felszabadul az elraktározott, óriási mennyiségű szén-dioxid. Felemelkedik, és
tovább növeli a földet övező hőszigetelő réteget. Amikor betelepítik a szarvasmarhákat,
minden egyes állat napi 60 liter metánt bocsát ki magából, ami tovább fokozza a folyamatot.
Az égetés és az állati gázok együttesen az üvegházhatás alakulásában a második
legjelentősebb tényezőt teszik ki.
TÉNYEK 3:
1971 óta a latin-amerikai esőerdők elpusztításával több, mint 1,4 milliárd tonna szén-
dioxid került a légtérbe. A metán felelős a globális felmelegedés 18 százalékáért, a légkör
metángáz tartalma évente 1%-kal növekszik. A világon a metán 18%-át a haszonállatok
bocsátják ki. Több mint 1.3 milliárd szarvasmarha él a világon. Nagy-Britanniában a teljes
metán kibocsátás 26%-át okozzák haszonállatok. A Nagy-Britannia állatállománya által
kibocsátott metán minden évben 1.15 millió tonnával járul hozzá a globális felmelegedéshez.
4. A termőtalaj kimerítése
Az Egyesült Államok, a világ legnagyobb húsfogyasztó országa, termőtalajának egy
harmadát elvesztette. A nyugati államok hatalmas területei alkalmatlanok ma már a
mezőgazdasági művelésre és a szántóföldek újra bölénylegelőkké alakulnak. A földalatti
vízkészleteket jobban kimerítették, mint ahogy az esővíz pótolhatta volna a hiányt, a földek
már legeltetésre sem alkalmasak, illetve ahhoz, hogy az új helyek használhatóak legyenek,
több vízre van szükség. Az állatállomány vízigénye legalább olyan pusztító, mint

13
takarmányigénye. Amennyiben öntözött legelőn tenyésztenek szarvasmarhát, az adott
földterület 12-szer annyi vizet igényel, mintha növényeket termesztenének rajta.
Nagy-Britanniában ma a megművelhető földterületek közel felét az erózió veszélyezteti,
mivel az intenzív művelés tönkreteszi a talaj szerkezetét.
5. Savas esők
A világnak új problémával kell szembesülnie - a végtelen mennyiségű állati salakanyag
hígtrágya formájában 100-szor szennyezőbb, mint az emberi hulladék - egyre halmozódik,
gyorsabban, mint ahogy a talaj képes elnyelni. A baktériumok az ebben lévő ammóniát savvá
alakítják, ami elpárolog, elkeveredik a műtrágyák nitrogénoxidjával, kombinálódik az ipari
szennyeződésekkel és savas esőt alakít ki. Amit hátrahagy savanyú, terméketlen földek és
halott vagy haldokló erdők, folyók és tavak. A többi környezeti katasztrófa mellett majdnem
elfelejtettük, hogy savas eső pusztítja Európa és Amerika északi területeinek természetes
környezetét. Bizonyos országokban ennek legfőbb oka a trágyalé. Ha véget vetnénk a
nagyüzemi állattenyésztésnek a pusztulás jelentős mértékben lelassulna.
TÉNYEK 4:
Egyetlen tehén évente 23 tonna trágyát termel. 10 sertés 21 tonna trágyát termel egy év
alatt. Kijuttatva a földterületekre, ez a mennyiség nagyban hozzájárul a savas esőkhöz, a
talaj- és vízszennyezéshez. Az állattenyésztésből származó ammóniát tartják a savas esők
kialakulása egyik legfőbb okának, amely bizonyos területeken több mint 70%-os savasodást
okoz. Hollandiában, ahol egy főre 7 haszonállat jut, kérték a gazdálkodókat, hogy
csökkentsék az állományokat háromnegyedükre, hogy ezzel segítsenek megakadályozni az
erdők kihalását.
6. Szenvedő tengerek
Vonóhálós hajók pásztázzák a világ óceánjait, hogy hatalmas mennyiségű halat
halásszanak, most már kisméretűeket is. Az óriási vonóhálós hajók tönkreteszik a tengerfenék
élővilágát, mindent elpusztítva útjukon. Minden évben egyre több ország kezd a tonhalak
vonulási útján gyilkolni és minden egyes háló egyre több bálna és delfin, rája és tengeri
madár, teknős és cápa életébe kerül.
Bizonyos országokban tovább folytatják a bálnavadászatot. Olyan emlősöket pusztítanak
így, akiknek a nyelvezete komplexebb, mint a miénk, de amelyből egy szót sem értünk.
Az üzemi állattartás az európai vizekben is elterjedt és a kiválasztott áldozat a lazac, ez a
rejtélyes vándor. Olyanok, mint a ketrecbe zárt fecskék. Ilyen kis helyre zsúfolva csak akkor
van esélyük a túlélésre, ha antibiotikumokat és féregirtókat kapnak, és akkor lesznek
versenyképesek a piacon, ha a húsukat olyan adalékanyagokkal színezik, amelyek az Egyesült
Államokban be vannak tiltva. Ezeknek a börtönbe zárt állatoknak az etetéséhez tengeri
halakat halásznak, 5 kiló ipari hal szükséges 1 kiló lazachús megtermeléséhez.
A PCB-k ipari vegyszerek, amelyek a létező legmérgezőbb anyagok közé tartoznak, és ezek
mérgezik ma az óceánok teljes táplálékláncát.
TÉNYEK 5:
A világ 17 halászterületéből kilenc komolyan hanyatlik. A többi nyolc is elérte
lehetőségeinek maximumát. Évente 124 milliárd dollárt költenek 70 milliárd dollár értékű hal
kifogására. A jelenlegi tanulmányok szerint az Északi-tengerből kifogott halak 40%-a beteg -
sokszor rákos daganataik vannak. Becslések szerint 240 000 tonna PCB (Az Egyesült
Királyságban ezek alkalmazása 1980 óta tilos) került a világ óceánjaiba. A vándorló
lazacokat iparilag kialakított területeken tenyésztik, ahol a halak sűrűsége a 15
kg/négyzetméter értéket is elérheti.
7. Egészség és jó közérzet
Állítólag mi vagyunk valamennyi élőlény közül a legintelligensebbek, képesek vagyunk
komplex érzésekre és mihez kezdünk ezekkel a képességeinkkel? Bezárunk más intelligens
élőlényeket magányos börtönökbe, míg meg nem őrülnek. Megtagadjuk legelemibb ösztöneik

14
teljesítésének lehetőségét is. Élő, érző utódaikat élettelen árucikkekként kezeljük, és azután
megesszük őket. Rendkívüli mozgásigényű madarakat zárunk ketrecekbe, amelyek még ahhoz
is kicsik, hogy az állatok kitárják benne a szárnyukat. Gyorsan felhizlalják őket nedves, sötét
barakkokban, ahol sokszor saját mesterségesen felduzzasztott súlyuk nyomorítja meg őket, és
mindannyian ugyanúgy végzik egy automata gépsoron, majd pedig megesszük őket.
Azt mondják, a fájdalom és a szenvedés relatív, hozzá tartoznak az olcsó hús előállításához
és azt mondják, ne törődjünk a fertőzésekkel, amelyek az olcsó hús velejárói…
Campylobacter, szalmonella, kergemarhakór. "A hús adja az életerőt" - állítják, nem véve
tudomást a szívbetegségről, a bélrákról. és más betegségekről, amelyek a húsevés velejárói.
A nyereségnek nincs lelkiismerete, csupán mérlege. A nyereség nevében
kizsákmányolhatóak mind az állatok, mind az emberek.
TÉNYEK 6:
A szívbetegségek az Egyesült Királyságban és a fejlett országokban a legfőbb halálozási
okok. Tanulmányok kimutatták, hogy a vegetáriusok 30%-kal kevesebben szenvednek
szívbetegségektől, mint a húsevők. Az Egyesült Királyságban az időelőtti halálozás
egynegyedét a rák okozza. A rákos megbetegedések legalább egyharmada közvetlenül az
étrenddel hozható összefüggésbe. A vegetárius étrenddel sok rizikófaktor jelentősen
csökkenthető. A kutatások azt mutatják, hogy vegetáriusok között alacsonyabb a vastagbél-,
mell-, prosztata- és más rákos megbetegedések előfordulása. Becslések szerint évente
2.000.000-an szenvednek ételmérgezéstől (Nagy-Britanniában). Szinte minden ételmérgezés
hús és tejtermékekből fakad.
A teljes evolúciót magába foglaló évünk utolsó két másodpercében olyan mértékű
pusztítást és mérgezést végeztünk, amely korábban ismeretlen volt a Föld történetében. A
terjeszkedés és fogyasztás okozza a problémát, mégis azt mondják, hogy a további
terjeszkedés és fogyasztás oldhatja meg.
Gazdagabbak, boldogabbak, nemesebbek lettünk mindettől a haláltól, fájdalomtól,
pusztítástól?
A világban, amelyet örökül hagyunk gyermekeinknek kevesebb csoda létezik, mint amivel
mi megkaptuk szüleinktől. Megmérgeztük a vizüket, beszennyeztük a levegőjüket és a földjeik
nagy részét terméketlenné tettük. Olyan világot adunk át nekik, amely nekünk még biztosnak
tűnt, ma már azonban a katasztrófa határán imbolyog.
És a kormányok még mindig nem tesznek semmit, de te tehetsz. Egyszerűen azzal, hogy
lemondasz a húsevésről, a szárnyasok, halak és a vágóhidak melléktermékeinek
fogyasztásáról. Így azonnal hozzájárulhatsz ahhoz, hogy véget érjen a fájdalom, a kegyetlen
bánásmód és a pusztítás.
Állítsd meg a gyilkolást azzal, hogy vegetáriussá válsz, neked kell választanod. Segíthetsz
megállítani a kegyetlenséget és a pusztítást már ma. Csatlakozz a Vegetárius Társasághoz.
Csatlakozz az életért folytatott harchoz.” (Készítette: The Vegetarian Society, Nagy-
Britannia. Fordítás: Jóga a Mindennapi Életben, Hungary)

Korszakzárás előtt állunk, nem csak globális, hanem kozmikus méretű változás előtt.
Jelenlegi földi életünkben úgy tanácsos élnünk, hogy minél kevesebb sötét foltot hagyjunk a
lelkünkön, mert − képletesen szólva − a menny kapui ezt követően nagyon hosszú időre
bezárulnak, ahogy a spirituális tanításokból ismerjük, és nem lesz lehetőség újabb
inkarnációra, a hibák kijavítására. Az állatok gyilkolása és a húsevés is egy ilyen sötét folt a
lelkünkön. A fenti összefüggéseken ebből a szempontból is érdemes elgondolkodni.

15