Uzon krónikásai .

A folyosó iskolaújság melléklete, 2011. május 20.

Antal Béla emlékei...[..]

Béla bácsi első története az iskoláról szólt, elmesélte, hogy Antal
Zsigmond Tatrangi Sándor halálos ágya mellett és a temetésén kellett
verset mondjon.
Mint ahogy minden uzoni diák tudja, az uzoni iskolát Tatrangi Sándor
és neje Benke Juliánna örökségükből építették.

Tatrangi Sándor és neje a mostani

odafenti gyógyszertárnál laktak
(mondta Béla bácsi). 1791-ben
lebontották a házukat és azután épült
gyógyszertár épülete, ami előbb óvoda
is volt.
A református templom

1810 felé a templom várfala már nagyon duvadozott, amire rásegített

az a nagy földrengés és az teljesen leduvasztotta (mondta Béla bácsi). A
földrengéskor megsérült a templom is.
Az újraépítésre 1987 közott került sor, ekkor feljavították a kertet és a
templomot. A kertet Pál János adófék építette újra.

Béla bácsi nagynénje mondta neki, hogy a Pünkösti pap amikor eskette
őket, akkor neki azt mondta, hogy szorítsák meg egymás kezét, mert
ők hordták oda a legtöbb követ.
Az emlékezeteiben az is ott volt, hogy a vásárt a templom körül
tartottak, ahol sok mindent lehetett kapni.
 Antal Béla (mesélés közben)

Az óvoda
Vajna János nagy gazda volt, de a kúriját eladta a Temesváriaknak,
akiktől később 1830 körül, állam elvette a kúriat.

A mostani Temesvári Kúria

A háborúról

A háború idején Béla bácsi még 4-5 éves volt, de emlékezett dolgokra,
amiket nekünk elmondott:
“Az ukránokat kísérték a német katonák és a székely őrség tevékkel,
lovakkal.”
Abban az időben építettek 10 bunkert. Kettő volt a temetőnél, egy az
alsóhatárnál, egy a középső határnál.

Gábor Áront a Tatrangi Sándor temetőbe temették s utána Bereckbe

vitték.
Béla bácsiék emlékművet szeretnének emlékére állítani, azért mert ők
találták meg a sírt.

Szerkesztették: Györbiró Norbert és Mihály Alpár Szilárd