Mi mindg bcsuzunk Remnyik Sndor Mondom nktek: mi mindg bcsuzunk.

Az jtl reggel, a nappaltl este, A sznektl, ha szrke por belepte, A csndtl, mikor hang zavarta fel, A hangtl, mikor csendbe halkul el, Minden sztl, amit kimond a sznk, Minden mosolytl, mely sugrzott rnk, Minden sebtl, mely fjt s getett, Minden kptl, mely belnk mlyedett, Az lmainktl, mik nem teljesltek, A lngjainktl, mik lassan kihltek, A tn tjtl, mit vonatrl lttunk, A kemny rgtl, min megllt a lbunk.

Mert nincs napkelte kett, ugyanaz, Mert minden csnd ms, - minden knny, - vigasz, Elfut a perc, az rk Id vrja, Lelknk, mint fehr kend, leng utna, Sokszor knnynk se hull, szvnk se fj.

Hidegen hagy az elhagyott tj, Hogy eltemettk: rla nem tudunk. s mgis mondom nktek: Valamitl mi mindg bcsuzunk.